Miseügyi magyarázkodás tollashátúaknak

A tengernélküli tengernagyra emlékező mise kapcsán az éppen aktuális hír az, hogy a nagy média-érdeklődésre hivatkozva elmarad. Ez legalább abból a szempontból jó hír, hogy valami hatása volt az említett érdeklődésnek. Talán még a lelkiismeret is megszólalt Osztie Zoltán, ezt bejelentő, interjújában. De. De akkor mi nem tetszik? Az, hogy nehéz eldönteni. Hülyék, vagy hülyének néznek?

Mármint a csúsztatások mellett. Már az első interjúkérdésben ott fityeg a pap szerepe. Miszerint általa vezetett Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) a szervezésében celebrálták volna a megemlékezést és misét. De nem is annyira, mert van ugyebár egy országos szervezet, és annak helyi csoportjai. A helyi csoport pedig nem volt benne, csak aláírta a meghívót és a gyakorlati szervezésben vett részt. Mi van? Szóval, aláírta, de köze sem? Meg minden évben? Aztán a nagy időpont-keresésben pont ezt? Akkor ki is a hunyó? Természetesen nem az, aki szervezte, meg aláírta, hanem az, aki észrevette. Mert ők azok, akik „gyűlölködnek, árkot ásnak, akik szembehelyezkedni akarnak, ők azok, akik ebből világra szóló médiakampányt, hisztériát csinálnak”. Ebből a szóvirágok zöme ismerős lehet. Új elem az, ami már Orbán ellenségképzésére rímel.

Az a „szembehelyezkedés”, az. Magyarul: aki nem ért egyet azzal, hogy a gyilkosokat az áldozatok emléknapján üdvözítsék, az gyűlölködik, árkot ás, és amúgy is ellenség. Mert ők a tiszta lelkű makulátlanok, és Horthy az ő prófétájuk. Ja, bocs. Orbán. De azt is megtudjuk, hogy miért? Mint a keresztény értelmiségiek vezetője mondta, azért mert eszükbe „nem jutott, amikor elkezdtük a szervezést, hogy ez a dátum épp a Holokauszt Emléknapjára esik”. Értelmiségiek. Gratulálok! Osztie Zoltán pedig az ő vezetőjük. Azt hiszem a Keresztény Értelmiségieknek ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt nehéz lenne kiállítani. Még szerencse, hogy az országban vannak ténylegesen értelmiségiek, és ténylegesen keresztények. Mert különben még mindig a szakóca élének kialakításán vitatkoznánk. Természetesen több pártra szakadva aszerint, hogy hányat kell pattntani a kőbaltával.

Innentől aztán pláne az a hibás, aki szerint direkt provokálták a közvéleményt, amit ilyen módon is el akartak terelni a kormány hazugságainak lelepleződéséről. Ők, a tiszta lelkű, és igen képzett értelmiségiek, akiknek mindez eszükbe sem jutott. Szimplán tudatlanok és ostobák. Mindenki másnak meg tollas a háta. Ja, meg túl érzékeny.

Nem lett volna jobb szimplán bejelenteni, hogy „elnézést, elmarad”? Dehogynem. De a hülyeségnél csak az a rosszabb, ha küldetéstudattal párosul. Márpedig a szervezőknek el kellett mondania, hogy mindenki ellenség, akinek nem tetszik a rendszer. Mert a híveknek gyúanyag kell. Nem Jézus híveinek. A hithű orbanistáknak.

Andrew_s

Emberségből bukó nullák imája

Del Parson festményén Jézus
gyermekeket áld meg.
Forrás: www.lds.org

A kormány, illetve a Fidesz környékén, a sorra felboruló menekültügyi bilik miatt, hatalmas kommunikációs pánik lehet. Valószínűleg ennek az egyik szövődménye, hogy szolgálatba helyezték a Boross-Lezsák-Szakály triót. Megpróbálva ellökdösni a média fókuszát a hatalmi hazugságokról. Bízva abban, hogy az ellenzék ráharap a most felkínált mócsingra. Amiről, a maga Jézus-ellenes üzenete miatt érdemes lehet szót ejteni. De csak kisebb kitérőként. Mert az említett, politikailag már árnyékukban is leharcolt figurák, aligha érdemelnek többet.

Boros Péter, Lezsák Sándor, Szakály Sándor neve egyébként ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a neohorthyzmus életre hívását, majd folyamatos mosdatását az utóbbi évek során. Legutolsó húzásuknak látszik, hogy a Holocaust emléknapján szándékoznak emlékmisét tartatni a zsidótörvények kormányzójának. Ámde az emlékmiséhez egyház és pap is kell. A jelek szerint: akad.

Az utóbbi, a jelek szerint, a Polgári Magyarországért Díjjal kitüntetett Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa. A misét magyarázó, csúsztatásokkal teli levél szerzője legalábbis ő. Amelynek kapcsán igazán érdemesnek látszik egy kis viszatekintés. Mind a kezdeményezők, mind a levél kapcsán. Így, például, Lezsák esetében nyugodtan megemlékezhetünk arra, hogy ő már korábban kiérdemelte a horthysta rinocérosz címet. Azzal, hogy 2015. augusztusában, a otalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját megelőző napon méltatta Horthyt egy konferencián, amely nevében a kultúráról kellett volna, hogy szóljon. A provokatív időzítés tehát egyáltalán nem áll távol attól a Lezsáktól, aki alig egy évvel ezt követően kitüntette a kamerás ultrát is.

Szakály sem ismeretlen a népirtásokat mentegetők táborában. 2014 januárjában azzal robbant be erre a színpadra, hogy a Fidesz által paronált Veritas igazgatójaként próbálta felmenteni a falvakat kiírtókat. Mondvan, hogy pusztán „idegenrendészeti eljárás” zajlott. Amlynek kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy a Szakály által hivatkozott Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) működése kapcsán már 1941-ben világosan látszott, hogy alapvető működési célja a zsidók szervezett összegyűjtésének alapjait megteremteni. Akkor még német megszállás nem igazán volt Budapesten. Miközben a Kárpátalja megszállásakor volt hallgatólagos együttműködés a Gestapo-val. A helyi keresztények pedig szinte azonnal feltörték és kifosztották az elhurcolak házait. Amit nyilván azért tehettek meg, mert tudták: a többség soha többé nem tér vissza számon kérni.

Szakály természetesen nem maradt védelem nélkül. Boross Péter, a rendszereken átnyaló karrierpolitikus szinte azonnal a védelmébe vette. Aligha véletlenül. Mert talán még a saját horthyzmusát is jobbnak tekintheti, mint a saját valóságát. Azt, hogy Boross Péter annak idején egy, Szálasi vezette, hungarofasiszta kormány harcoló alakulatához csatlakozott 1945. januárjában. Hogy aztán később, a kádárizmus alatt, és persze puszta elnyomásból, igazgatónak nevezzék ki. Az, hogy a nyálába folyt takonnyal nyalva most éppen Horthy a példaképe? Ha változás lesz a politikában, és él még, akkor majd más lesz. Boross nem egy erkölcsi origo. Hacsak nem annyiban, hogy egy erkölcsi nulla. Valószínűleg volt ára, hogy a mostani miséhez adta a nevét, és valószínűleg megfizették az árát. Ami lehet, hogy ma már nem több, mint a celeb-ötperc a médiában.

A miséhez kapcsolódó papi levélről szinte alig érdemes szólni. Bár vannak gondolatok, amelyekről talán igen. Mert, többek között, felemlegeti az első világháború zsidó katonáit. Akikről a maga sajátos módján Orbán is megemlékezett pár éve a Kozma utcai temetőben. Egy szalon-antiszemita beszédben, amit Orbán gesztusai, illetve azok hiánya avatott, a mondandón kívül azzá, ami. A papi levél kapcsán azért persze arra is emlékezhetünk, hogy Horthy az Antant-nak köszönhette a szabad felvonulást. Alkalmasint, nagy bátran, úgy, hogy még véletlenül se találkozzon a Budpestet végigrabló, pusztító román csapatokkal. Bátorságával tehát igazán példát mutatott a ma hatalmat gyakorló, felelősségpánikos, kormányfőnek. Egyébként az első világháborús tisztikarban valóban számos zsidó származású tiszt és tiszthelyettes szolgált. Azok közül azonban, akik a tengernélküli tengernagytól eltérően, nem kívánták megszegni a magyar királynak tett eskűt, igen sokan tüntek el a sűllyesztőben. Természtesen nem csak a zsidó származásúak, de az utóbbiakat a későbbi rasszista törvények is érintették.

De ezek csak mellékzöngék. Annak a mellékzöngéi, hogy immár a katolikus egyház egy tagja is nyíltan felvállalja a rasszista, antiszemita gesztusokkal való szellemi azonosulást. Megcsúfolva szinte mindent, amiről a kereszténység valójában szól, illetve a zsidó Jézus tanításai alapján szólhatna. Amit az sem ment, ha az vallásos hit haszonélvezőjeként működő, világi hatalmat birtokló egyház(ak) más tagjai sem jobbak. Ahogy az sem, ha a múltban volt található ilyen. Az a pap, lelkész, illetve egyházi személy, aki ki tud állni egy antiszemita, illetve szélesebben értelmezve, rasszista szándék, az arra való pozitív megemlékezés mellett, az lehet felszentelt egyházi személy, és betölthet a világi hierarchiában akármilyen tisztséget.

De Jézus követőjének aligha nevezhető.

Andrew_s

Apróban: Orbán Janus pávái

Érdekes, mindig is érdekes olvasmány az interneten artikulált véleményeket olvasni. Érdekes ez az orbáni Janus-arcúság kapcsán is. Annak kapcsán, hogy hol kivételes, és nem kivételesen rossz, államférfinek magasztalja Horthy-t, hol pedig zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen. Az említett reakciók kapcsán olvasható az is, hogy magyarellenes hazaáruló az, aki szerint a magyarság fennmaradásának nem záloga az antiszemitizmus. De az is, hogy Horthy tulajdonképpen nem is volt antiszemita. Sőt! Szinte már keblére ölelte a zsidókat.

Holott, mint az ismert, és a médiát is többször megjárta, Horthy maga írta 1940. október 14-én, gróf Teleki Pálnak:

„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem zsidó kezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”

Világosan jelezve, hogy az Orbán Viktor, és elvbarátai által oly nagyra tartott „államférfi”, antiszemita volt. Abból is az aljas típus mintapéldája. Akit mindaddig zavart csak az embertelenség, a szadizmus, amíg ki nem forgatják őket mindenükből. Vö.: „azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk”. Ami különben összecseng azzal, hogy a zsidótörvények nem Horthy kormányzósága előtt, vagy az után kezdtek előkerülni az akkori magyar kormányzás sötét bugyraiból.

Azért persze lehet remélni, hogy Orbán jelenlegi hívei talán nem mind sorolhatók egy kategóriába. Valószínűleg vannak számosan, akik egy jobboldali középpárt híján, a jelenlegi ellenzék bénázásai miatt sodródnak. Ahogy valószínűleg nem kevesen vannak azok sem, akik az első adandó jelre elindulnak majd a damaszkuszi úton. Követve az elsőként menekülőket. Közéjük értve azokat is, akik azok szellemi utódai, akik a horthysta csendőrség verőlegényeiből váltottak gazdát. A nyilas keretlegénységen át az ÁVH-hoz igazolva át. Mert az egybites gyűlöletgubancoknak mindegy, hogy kit gyűlölnek. Csak gyűlölhessenek valakit. <

Amit Orbán Viktor pompásan kihasznál a saját hatalma érdekében. Holott a történelemből tudhatjuk: aki a szélsőségesek közé keveredik, annak vagy a szélsőségesek vágják el a torkát, vagy maga is szemétté válik. De ettől még lehet, hogy a gyáva és aljas kormányzó a követendő példa Orbánnak és híveinek. Orbán gyávasága közismert. A Janus-arcú pávatánc pedig nem a gerinces morál csúcsteljesítménye.

Andrew_s

Napi Orbán: abcúg Horthy

MTI Fotó: Mohai Balázs

Határozottan érdekes lehet Orbán Viktornak, hogy ő Orbán Viktor. Ezt azért gondolom, mert láthatóan minden nap új Orbán Viktort hoz a magyar kormányfőnek. A napi Orbán ma az. hogy elítélte a magyar kormány nácikkal való kollaborálását, és ismét védelemt ígért a zsidó származású magyar állampolgároknak. Elvégre ma az izraelikormányfővel tárgyalt. Márpedig neki mégsem mondhatta, hogy éljen Horthy. A jelek szerint.

Azért persze emlékezhetünk, hogy nem is olyan régen még Horthy Miklóst éltette, és egy büdös szava nem volt a tenger nélküli tengernagy bálványának avatása kapcsán sem. Holott Horthy, annak idején, maga állította magáról, hogy ő márpedig antiszemita. Amellett, hogy bármilyen árjásítóban is áztatva akarják kimosdatni a kormányzót: a legutóbbi információk szerint sem volt egyetlen parancsa sem, ami a német megszállással szembeni ellenállásra szólította volna fel az ország haderejét. Ha valaki tehát kollaborált a nácikkal, akkor az egykori tengernagy korántsem olyan vétlen ebben, hogy ne lenne nem kicsi ellentmondás Orbán Viktor megnyilatkozásai között. Ami felveti azt, hogy a jelenlegi nyilatkozata sem több, mint egyike a nagy pannon tigrisbukfenceinek. Aki teljesen konform azzal a szemlélettel, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Amely kijelentés teljesen megfelel egy alapvetően gerinctelen, a hatalomvágytól vezérelt, elvtelen autokrata szemléletmódjának. Egy nulla helyi értékkel bíró böff. Illetve blöff. Illetve nem is nulla helyi értékkel bír. Mert helyileg felértékeli az, hogy az ország ügyeiért egy elvtelen figura a felelős.

Miközben persze egy derék gesztus is lenne ez, az egykori kollaborációt elítélő álláspont. Ahogy az is, ha nem csak ugatna a zéró toleranciáról, hanem valóban az is lenne. S nem csak az antiszemitizmus, hanem minden rasszista megnyilatkozás kapcsán. Igaz, akkor szembe kellen fordulnia az udvari publicistájáal is. Márpedig akkor ki a fene mondaná ki, írná le mindazt, ami kell a szélsőségek felé szánt gesztusnyelvhez? Amellyel üzenni lehet a szélsőjobb szavazói felé. Ahogy aztán hazamenve Orbán Viktornak Orbán Viktor ellen is állást kellen foglalni. Kritikát gyakorolva a zsalonzsidózó megnyilatkozások miatt. Egyben kritikát gyakorolva azokért a gesztusokért, amelyeket nem gyakorolt. Ahogy, Rogánt delegálva, „elfelejtett” megjelenni annak idején az antifasiszta nagygyűlésen is. Ahogy rendszeresen „elfelejt” minden olyan eseményen megjelenni, ahol annak érdemi jelentősége lenne az antiszemitizmus elleni fellépés szempontjából. Korántsem feledve el rendszeresen közölni a nagyérdeművel, hogy meg akarja védeni a zsidó származású állampolgárokat.

Amellyel csak egy-két baj van. Leginkább az, hogy megvédeni azt kell, aki veszélyben van. Márpedig sokkal egyszerűbb lenne, ha nem a zsidó származású állampolgárok megvédésével, hanem a veszélyforrás megszüntetésével foglalkozna. Miniszterelnökként ez lenne a kutya kötelessége. Amivel visszajutottunk oda, hogy fel kellene lépnie a rasszizmus ellen általában. Egyben fel kellene szólítania a belügyminiszterét, hogy érdemben lépjen fel a paramilitáns csoportok ellen. Ha pedig ez az érdemi fellépés elmarad, menesztenie kellene a belügyminiszterét. Azért persze tudhatjuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Mármint Pintér elbocsátására.

Orbán Viktor bátorsága messze nem terjed odáig, hogy ténylegesen fellépjen a gárdautódok, a kopaszok, illetve a tényleges szélsőségek ellen. A kijelentései? Ugyan már! Ha Putyin azt igényelné, akkor valószínűleg munkásőr egyenruhábam és vörös csillagos zászlóval köszöntené. Majd rögtön másnap egy Mao-összest szorongatva kezelne le egy kínai delegációval, ha Pekingben nem léptek volna már túl a kulturális forradalmon. Hogy harmadnap, Brüsszelben, és a szélsőségeknek hazaüzenve sorosozzon egy kicsit. Mielőtt aláírja a soron következő akármit, amit az orra elé tesznek. Most, Benjanim Netanjahu és felesége látogatása kapcsán szembefordult kicsit azzal az orbánviktorral, aki alig egy hónapja még az antiszemita Horthyt éltette. De, végül is, ki várt mást? Talán még az izraeli minsizterelnök sem.

Andrew_s

Szijjártó szerint Hitler is rendben lenne?

Egy izraeli lap végső soron Orbán jobbiknak tett gesztusaként értékelte Horthy méltatását. Ez annyira triviális részkövetkeztetés volt már korábban is, hogy önmagában ez a vonulat talán szóra sem lenne érdemes. Felértékelni az értékeli fel, hogy Szijjártó egy kicsit másként foglalt állást. Miközben kicsit kioktatta az izraeli nagykövetet is. Mert utólag is méltatlanná válna az Orbán mellett betöltött első csicska címére, ha nem szólt volna be.

Egy veretes ostobaságot. De erről kicsit később. Addig egy pillanatig idézzünk el annál az állásfoglalásnál, amely alapján a „magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben”. Ami azt is jelenti, hogy a magyar kormány ezek szerint nincs beszélő viszonyban a kormányfővel? Mert Horthy maga állította magáról, hogy antiszemita. Márpedig ő hátha jobban tudta ezeket a dolgokat, mint Szijjártó. Orbán, illetve a tőle egyre kevésbé szélebbre álló jobboldaliak pedig elég nyilvánvalóan adóznak a Horthy-kultusznak. Az, hogy szívből, kortól, vagy csak szájjal, az ebből a szempontból lényegtelen. Ellenben az antiszemita Horthy-t példaképként majmoló jelenkori miniszterelnökkel szemben ezek szerint kormányzati zéró-tolerancia van életben. Márpedig ennek alapján a külgazdasági és külügyminiszter egyetlen következetes lépése egy hétfőn benyújtott bizalmatlansági indítvány lenne. Függetlenül attól, hogy Horthy „udavartartásában” Orbán Viktor a segéd-csizmatisztítóig sem vitte volna. De „természetesen” nem kell félteni a miniszterelnököt az említett bizalmatlansági indítványtól. Mert ezt akár korábban is megtehették volna.

Ugyanakkor a Szijjártónál is felbukkanó másik vonulat sem érdektelen. Az, amelyik szerint Horthy azért nem gáz, mert „Horthy Miklós kormányzó tevékenységéhez pozitív és kiemelkedően negatív időszakok is tartoznak”. Ami nagyjából olyan, mintha egy sorozatgyilkost felmentenének azért, mert az óvodában pompás papírcsákót hajtogatott valamelyik pityergő csoporttársának. Elvégre ebben az esetben az illető sorozatgyilkosnak is voltak pozitív életszakaszai is. Vagy, ahogy egy internetes megjelenés alatti kommentben felvetette egy beírás még Kovács Zoltán kormányszóvivő megszólalása kapcsán: Hitler is felmenthető lenne. Elvégre kétségtelenül voltak olyan időszakok, amikor Németország túlélt egy válságot, amikor virágzott a német gazdaság. Azt az utolsó hat évet, meg felejtsük el. Elvégre csak a szőrszálhasogatókat zavarják a koncentrációs táborok, meg az ilyen csipp-csupp dolgok.

Azért persze érdekes lenne tudni, hogy miközben Orbánt mosdatta, vajon Szijjártó vigyázban állt-e? Vagy csak a szája szélét nyalogatta? Előre készülve a következő Orbán-Szijjártó latrina-randira?

Andrew_s