Meghitelezték Orbán királyságát

A koronás fők sorába ezennel felsorakozott a magyar miniszterelnök is. Egyelőre még nem szó szerint, hanem az európai médiaszervezetek egyikének interpretálásában. S nem a valóságban, hanem csak rajzfilmen. De azért mégis. Orbán Viktor tehát megélhette azt, hogy királyt csináltak belőle. Kritikaként ugyan, de kicsire nem kell adni.

Szóvivői pedig már élesíthetik a billentyűzetet, és a mikrofonokat. Annak bejelentésére, hogy immár a nemzetközi baloldal összeesküvésébe beleolvadt Viviane Reding után, az European Initiative for Media Pluralism nevű szervezet is. Igaz ugyan, hogy ez a szervezet az Európai Bizottság szakpolitikájának alakításáért küzd, de ez is olyan apróság, ami aligha zavarja majd a kormánypárt szóvivőit. Elvégre küzdenek valamiért. Ezért tehát nyilván a küzdelem hevében követik el azt a mérhetetlen baklövést, hogy gúnyos kritika tárgyává teszik a hazai ősdemokrácia kíméletlen harcosát. Ahogy a kormányzat nevében a német animációs filmről is kifejtették, hogy pusztán az ottani választási kampány lehetett az oka a bohócként való megjelenítésnek. Így némethonból az unió felé haladva tulajdonképpen mégis csak karriert csinált Orbán Viktor. Bohócból királlyá lett.

Nem feledve persze, hogy még az is lehet: a médiaszervezet tud valamit. Nem csak a hazai viszonyok természetéről, hanem a kristálygömbök használatáról is. Az ugyanis, hogy a hazai viszonyok között, és Rogán Antal szerint, még a bal-, illetve jobboldaliság is unortodox, lassan hétköznapivá válik. Ellenben királyválasztásról még nem szóltak a konkrét hírek. Annak ellenére, hogy sajátos előjátékai azért lejátszódtak. Még annak idején, Schmitt Pál lemondása, lemondatása környékén kockáztattam meg annak felvázolását, hogy a kialakuló rendszer lehet egy egyeduralmi berendezkedés csírája. Azóta ugyan Áder János, mintha nem minden tekintetben viselkedne rendes pártkatonaként, de kérdés, hogy mennyire fekszik keresztbe a lényegi kérdéseknek. A Margitsziget átsorolását kezdeményező törvény visszaküldése ugyanis lehet alkalmas arra, hogy ellenállást demonstráljon, de aligha bír komoly súllyal. Legfeljebb Tarlós István morog majd kicsit. De a budapesti főpolgármester elég marginális szereplője Orbán Viktor udvartartásának.

Ugyanakkor számos elszólásából tudjuk Orbán Viktornak, hogy alapvetően semmi kifogása nem lenne a kancellári rendszerrel sem. Ahogy a diktatúra sem volt, már annak idején sem, olyan állapot, ami ellen komolyan fellépett volna. A jelen helyzetet illetően tehát az európai médiaszervezet talán nem teljesen lő mellé. Még akkor sem, ha a formális királyválasztás nem zajlott le. Azért persze a hirTV már kezdheti gyártani az ellenrajzfilmet. Hátha a korábbi, a német animációs filmre készített válasszal nem égtek elég nagyot. Esetleg majd prezentálnak egy tudósítást, ami szerint meg nem erősített hírek szerint, amit egy magát meg nem nevezni akaró hírforrás szivárogtatott ki, Bajnai Gordon maga rajzolta a filmben a királyi szereplőt. Ezt követően már csak egy lépés lesz, hogy a KDNP, vagy ahelyett esetleg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság beperli a volt kormányfőt. Azt, hogy miért, majd kitalálják menet közben.

De lehetne például felséggyalázással, vagy a korona megsértésével vádolni. A rajzfilmben szereplő korona ugyanis nem olyan, mint a magyar korona. Sokkal inkább hasonlít a mesefilmekben szereplő stilizált jelképekhez. Így ebből is látszik, hogy az European Initiative for Media Pluralism nevű szervezet semmit sem tisztel. Még a magyar koronát sem. Ezért aztán teljesen nyilvánvaló, hogy a rajzfilm miatt Békemenetet is kellene szervezni. No meg persze tömeggyűlést valamelyik Turul-szobor tövében. Ha pedig elég nagy tömeg gyűlik össze, akkor összedobhatnák a pénzt néhány sebtében legyártott jégtáblára is. Kivonulva a Duna jegére. Elvégre, ha már amúgy is bedobták a köztudatba azt a királyválasztást, akkor igazán nem okozhat gondot a dolog.

Andrew_s

A jelen EU biztosa, és a jövő utcája

Forrás: Erdely.ma

Az MNO nagy hírrel lepte meg az olvasóit. Eszerint komoly konspiráció zajlik a választások meghekelésére. A főszereplője nem más, mint Viviane Reding igazságügyi biztos. Magyar összekötője pedig ki is lehetne más Lovas István szerint, mint Bajnai Gordon. Kis szépséghibái ugyan vannak a közölt információnak, de ettől még természetesen a hirTV is átvételre alkalmasnak tartotta. Talán nem is véletlenül a Gyurcsány Ferenc beszéde utáni időszakra időzítve a közlést.

Az a konferencia ugyanis, amin elhangozhattak a nehezményezett kijelentések, napokkal korábban, június 6. és 9. között, volt. Ráadásul egy zártkörű megbeszélésként szervezve, amin nem feltétlenül az Európai Bizottságban viselt tisztségét képviselve vett részt Viviane Reding. Ehhez képest a Magyar Nemzet című orgánumnak, a tudósítás szerint az „Európai Bizottság egyik, most is névtelenséget kérő olasz tisztségviselője” nyilatkozott az ott elhangzottakról. Amin azért érdemes eltöprengeni, mert a zártkörű konferencia vagy tele volt az EB olasz tisztségviselőivel, vagy valaki nem teljesen komplett. Ha ugyanis nem voltak számolatlanul ott az olasz tisztségviselők, akkor csak sikerülhet nevet találni a megnyilatkozóhoz. Amennyiben pedig nem teljesen akarja mindörökre elveszteni az arcát az illető, és nem is teljesen tökkelütött, akkor nyilvánvalóan hallgat a zártkörű konferencián elhangzottakról. Amennyiben pedig nem volt jelen a konferencián, akkor a közlés hírértéke nagyjából annyi, hogy „valaki látta annak a fényképét, aki ott volt a konferencia előterében, és halotta, amint a kávéscsészék is azt pletykálják, hogy...”. Amitől, természetesen, akár el is hangozhatott valami olyan, amiből Lovas István következetett valamire, de ezt azért tényként kezelni korai lehet.

Még akkor is, ha nem vitatom el a hirTV jólértesültségi vágyát. Azt, ami joggal jellemezhet minden médiát. S nem csak azt, amelynek tudósítója örömködve számolt be a helyszínről a TV-székház felgyújtásakor. Ugyanakkor az is látszik, hogy egy öszödi típusú megoldással próbálhat a kormányközeli média operálni. Mindezt azonban olyan terepen, ahol láthatólag nem mozog otthonosan. Így aztán az egész vádhalmazt az EB gyakorlatilag egy mozdulattal söpörte le az asztalról. Ha tehát abban bíztak, hogy bárki leáll magyarázkodni, akkor nyilvánvaló a tévedés. De aligha volt talán bárki is annyira naiv, hogy egy, a körülményeit tekintve a hihetőség határán mozgó kiszivárogtatásra nekiáll valaki is megmagyarázni az MNO munkatársának a közlési hitelesség kritériumait. Sokkal valószínűbb, hogy a közleménynek szinte kizárólag hangulatkeltő hatása volt. Egyben persze igazolva azt a kincstári megsértődést is, amit Hörcher Ferenc elemzése is felemleget. De a hangulatkeltésre, különösen Gyurcsány Ferenc beszédét követően, igencsak rá lehet szorulva a hatalom.

Az ugyanis kétségtelen, hogy a belső legitimitás komoly válságává növekedhetnek a trafikokat és a földügyeket érintő korrupciós hírek. Akár olyan szintű válsággá, ami a választások megnyerését is veszélybe sodorhatja. Ez utóbbi különösen annak fényében lehet kellemetlen, mivel a kormányzat szinte mindent bevet, ami a jogrendszer határain belül bevethető. Azonban ettől eltekintve sem igazán képzelhető el a vereség csendes tudomásul vétele egy olyan vezetőtől, aki valami folyamatos harctéri idegességben kommunikál. Még a vízállásjelentésről is. S azért, hogy ne kelljen a képzelőerőre hagyatkozni, példaként állhatnak a 2002-es választások. Akkor is ugyanaz az Orbán-Pintér páros ismerte el legitimnek a választásokat, akiknek hívei később egy hidat tartottak blokád alatt. Választási csalást emlegetve. Amikor tehát a jobboldali publicisztika előre elkezd a választások külföldi manipulálásáról cikkezni, az felfogható a vereség esetén utcán megvívandó legitimációs háború előkészítésének is.

Egyben, Orbán Viktor eddigi taktikájának megfelelően, a vezetőtől elfele mutogatva, és másban keresve a bukás okát. Ugyanakkor érdemes az olyan kijelentésen is elgondolkodni, mint: „biztosították a bizottsági alelnököt arról, hogy olyan jelentéseket fognak kiadni, amelyek utalnak arra, hogy az ország területén voltak, akik láttak a szavazófülkék fölé helyezett, rejtett kamerákat”. Ezzel gyakorlatilag előre hiteltelenítve azt, ha a hatalom ténylegesen megfigyelést tervez a szavazófülkéknél, s esetleg lebukna vele. Azonban akkor is rejtett fenyegetést hordozhat, ha a hatalom nem merészkedne idáig. Még akkor is, ha a különböző pártok megfigyelőinek jelenlétében a kamerák kihelyezésének bajosságát illetően tápláljuk magunkban a hitet. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy ilyen lehetőség meglebegtetése alkalmas lehet otthon tartani azokat, akik Orbán Viktor ellen szavaznának, de olyan közösségben, ahol a „lebukás” gyakorlatilag az egzisztenciális nyomorral lehet egyenértékű. Az MNO-ben közöltek talán önmagában nem, de annak várható ismétlése a papagáj-trollok, és szóvivők által, megvalósíthatja a szavazás manipulálására tett kísérletet. Óhatatlanul visszaigazolva azokat az állításokat, amelyek a fülkék magányában is ható félelemről szólnak.

Mert kár lenne áltatni magunkat azzal, hogy Lovas István közleménye az első, és utolsó a sorban. Az eddigi pávatáncok lépésrendje szerint már akár tényszerű igazságként hajtogatva fog visszaköszönni a szóvivői közleményekben, illetve parlamenti felszólalásokban. Akár azzal a koreográfiával, „hogy ugye nem igazak, a megfigyelési állítások”. Amire majd feláll a miniszterelnök, vagy belügyér, és természetesen majd cáfol. Ezzel azonban folyamatosan a felszínen tartva a gondolatot, és biztosítva, hogy közbeszédben igenis jelen legyen, és hasson. A mégis bekövetkező vereség esetén pedig jöhet az említett „B-terv”. A „B-középpel” az utcákon, szinte azonnal követelve a választási eredmények megsemmisítését, és a kilépést az Európai Unióból. Mely utóbbit, igaz 2020-ra, Pálffy István már szintén bedobta a köztudatba. Miközben persze, a kormánypárti hagyományok szerint, felszólította Bajnai Gordont, hogy cáfolja azt, ami állításként sem bizonyított. Felzárkózva ezzel párttársához, Surján Lászlóhoz, aki az EU-biztos bizonytalan megtámadásában látta artikulálva véleményét. Mert korántsem biztos, hogy a zárt ülésen az, és úgy hangzott el, amit a publicisztika szintjén arról közölnek, illetve sugallnak jelenleg a politika egyik oldalán. Ugyanakkor az már most lemérhető, hogy komoly taktikai előkészítése zajlik annak a választásnak, melyen Orbán Viktor csak biztos befutónak tudja magát elképzelni.

Andrew_s

Újabb külföldi bűnbakok Orbánnak

Amiről például nem Viviane Reding tehet

Lehet erősen kérdéses, hogy kit mennyire érdekel az Európai Néppárt belügye. Bár a Fidesz esetleges kizárását az egész ország megérezné. Nem is annyira csak azért, mert akkora gazdasági erő összpontosul az EU-s párt köreiben. Azonban Orbán Viktor kénytelen lenne befele kompenzálni a kint kapott újabb sallert. Újabb bűnbakkereső beszédeket, és alattvalósító intézkedéseket gründolva. Elvégre a hatalmát demonstrálnia kell. Elsősorban önmaga előtt.

A kedd esti frakcióülésen az említett azonnali pofon elmaradt. Így az ország is megúszta vezére újabb hatalmi haragját. Elvégre elég elviselni azt, ami jelenleg is van. Az meg egyre inkább hiú ábrándnak tűnik, hogy a Fidesz belső körei akarnának, illetve tudnának bármit is tenni. Az említett eseményen, a HVG tudósítása szerint, a magyar kormányfő José Manuel Barrosóban, illetve Viviane Redingben vélte megtalálni a sokat vitatott kérdések, problémák okait. Az utóbbi esetében arra alapozva a mentegetődzést, hogy a luxemburgi biztos Orbánt bírálva szeretné beágálni magát az Európai Bizottság elnöki székébe. Ahol, mint tudjuk, jelenleg nem Orbán Viktor ül.  Miközben jól láthatóvá vált két, már jól ismert, érvelési húzás. Arra rímelve, hogy a Fidesz vezetője alanyi jogon csalhatatlan.

Az egyik, hogy az általa hozott, kezdeményezett, illetve jóváhagyott jogszabályokhoz tulajdonképpen semmi köze. A kritika oka pedig valami külsőleg alkalmazható probléma-máz. Navracsics Tibor a német választásokban vélte megtalálni az Orbán-animációk okát. Orbán Viktor most a luxemburgi küldött hatalmi ambiciójában a jogi aggályokét. Mindkét esetben világossá téve azt, hogy a miniszterelnök közvetlen felelősségvállalási készsége igen csekély. S persze azt is, hogy érvei szegényesek. Ahogy az is belátható, hogy az egyéni képviselői indítványok egyaránt kedveznek a felelősség áthárításának és az érvelési ciklus kihagyásának. Így az előbb mondottak már a törvények rendszerének az éppen aktuális jogrendszernek a kialakításakor is érvényesül.

Igaz, a jogszabályok, intézkedések sorát nehéz lenne cáfolni. Tényszerűen aligha sikerülne. A pofonfa alatt maradna tehát két lehetőség. Az egyik, hogy érdemi elismerése következik be a tévedéseknek. Ami ugyan nem adja vissza az eltékozolt éveket, lehetőségeket, milliárdokat, de legalább egy emberi gesztus. A másik, hogy le kell ölni, legalább a retorika szintjén, a rossz hír felhánytorgatóit. Ha az illető belföldi, akkor Papcsák-Lázár páros receptje, és iránymutatása alapján. Ellenkező esetben legalább a híveknek meg kell üzenni, hogy a kritikus nem érti, hogy miről beszél. Ha érti, akkor hiteltelen. Ha érti, és hiteles, akkor valami egyéb ok játszik közre. Például a kritikus személyes karrierje, vagy egy aktuális választás kampánya.  Végszükségben, ha az előbbiek nem jönnének be, akkor csak egy csettintés, és a rendelkezésekbe belekötő onnantól azért válik diszkreditálttá zsidó, cigány, hottentotta, stb. Még a szélsőjobboldalhoz sem kell ehhez feltétlenül fordulni, mivel ott van kéznél a Fidesz 5-ös párttagkönyvének tulajdonosa.

Az természetes, hogy ettől még mit sem változnak az olyan gazdasági adatok, amelyek alapján a recessziót sikerült csak rögzíteni hazánkban. Ahogy például a munkahely-teremtési program kapcsán nem teszi aktualitását vesztetté az unortodox workfare-t, mely Orbán Viktor szíve csücske. Meg talán azoknak a vállalkozóknak, akik jelentős hasznot realizálhatnak akkor, ha kiszolgáltatott közmunkásokat alkalmaznak a piaci, megélhetést biztosító munkabér kifizetése helyett. Gyakorlatilag rabszolga, illetve zsellérgazdálkodást folytatva. Az olyan településeken, ahol az elszegényedett rétegnek esélye sincs eltávozni, gyakorlatilag munkatáborrá alakítva a települést. Akkor is, ha formálisan természetesen senki nem fogja ezt deklarálni. Miközben ez nem csökkenti a tömeges elszegényedést. Ami a nyugdíjrendszerben is tükröződik. Az egyik oldalon tehát tényszerűen ott van az egyéni képviselői indítványokkal bevezetett, vagy akár Orbán Viktor személyes kezdeményezésére kialakított jogszabályrendszer, és a legfeljebb kommunikációs értékkel rendelkező látszatintézkedések. A másik oldalon láthatóak azok a folyamatok, amelyek csak keveseket tölthetnek el bizodalommal. A kettő között hiába mondja bárki, hogy a leltárt készítő a hibás. Akkor is, ha az illető maga Orbán Viktor, és akkor is, ha egy nemzetközi megbeszélésen megkapja azt az udvarias tapsot, ami bárki felszólalónak kijár.

A kritikus értékelés ugyanis csak a felszólalást követi majd. Akár azok részéről is, akik kiállnak az Európai Néppárt mundérjáért annyira, amennyire tehetik. Anélkül, hogy közröhely, vagy közmegvetés tárgyává váljanak. Így nem a felszólalást követő udvarias tapsra, hanem az elkövetkező napok nyilatkozataira, illetve az EU-parlament ülésének értékelésére lesz majd érdemes figyelni. Ez utóbbin a legfrissebb hírek szerint nem igazán tartották védhetőnek a magyarországi kormányzat ügyeit. S ebben szinte biztosan nem fog helyet kapni a későbbiekben sem a német választások, sem Viviane Reding karrierje. Abban az összefüggésben szinte biztosan nem, hogy ez teszi ignorálhatóvá az Orbán-kabinet ténykedését. Amiről továbbra is érdemes tudni, hogy nem a magyarság elleni támadás az, ha a nehezményezik a kormányzati viselkedést. Beleértve azt is, ha a kormánya kifele nyal, és befele pofoz.

Andrew_s