DK-s zaccpolitika és a LeVaTiSzaP

A pártok kommunikációjának mindig van valamilyen dinamizmusa. Ez természetes folyamat. Mert a világ változik. A párt-kommunikációs változásra való odafigyelés két dologtól függ. A hangerőtől és a párt társadalmi méretétől. Nem a taglétszámtól, hanem a társadalomban való jelenléttől. A fokozott odafigyelés értelemszerűen kritikát is eredményezhet. Ez van. A hitelvű DK-szimpatizánsok innentől ne olvassák.

Az utóbbi időben a DK kommunikációja, és a párt néhány „mozgása” ugyanis szerintem leginkább a sleppképzésre alkalmas. A slepp azonban olyan, amilyen. Fújja a szél ide-oda. Az egyik ilyen folyamat az, amit egyszerűen a zacc kooptálásának nevezhetnénk. Az ugyanis, amikor a más, kerekítési határra keveredett, vagy onnan soha el nem mozdult politikai szervezetek, pártokban fényes-sötéten bizonyított szereplőket kooptálnak, az aligha nevezhető másnak. Kivéve egy esetet. Ha azt mondják, hogy „rendben, mostantól hozzánk szeretnél tartozni, tehát irány tanyavilág szóró-lapozásra”. De akkor, ha a nagyobbá vált pártban pozícióéhséggel jelentkező figurának pozíciót is adnak, az marhaság. Ez olyan, mint amikor egy csődbe jutott cég vezetőségéből egy jól menő cégbe kooptálnak valakit, aki a korábbi helyen már igazolta az inkompetenciát.

Kiegészítve azzal, hogy a pártok alapideológiája sem feltétlenül csereszabatos. Akinek a személyes meggyőződése csereszabatos bármire, azt meg nopláne nem kooptálnám komoly „bizonyítás” nélkül. Mert azt egy vezető politikustól tudjuk: mondani bármit lehet, de a ténykedés mutatja a lényeget. S igen, lehet példát látni a cégben elnyomott zsenikre. Akik nagy része önjelölt decibelzseni. Akkor is, ha vannak a hierarchiában elsikkadó valós tehetségek is. A DK esetében valahogy nem igazán ezek tömeges bejelentkezését látom, amikor a politikai senkik piacára járnak „bevásárolni”.

Miközben olykor ezen a téren a párt önellátóvá is válhat. Mint akkor, amikor egy offshore-gyanúba keveredett kartácsnő mellett az utolsó szavazóig kiállnak. Hogyne, és tudom, az ártatlanság vélelme, meg hasonlók. Ugyanakkor itt ismét egy politikust idéznék annyiban, hogy nem elég annak lenni, annak is kell látszani. Mármint becsületesnek, morálgazdagnak. A kabátlopási ügyekből tudjuk, hogy az annak látszani, egy kicsit bonyibb ügy, mint amikor elmakogják valakiről, a bizonyítottság hiányát, az ártatlanság vélelmét, és hasonlókat. Már csak azért is, mert az ilyen kijelentéseket sokan tekintik, tekinthetik maszatolásnak, kifogásnak. Márpedig az ő szemükben innentől válhat hiteltelenné a párt morális kiállása az intézményes sikkasztás, pénzmosás, stróman-keltetés ellen.

Ahogy az sem feltétlenül a hitelesség záloga, ha egy párt elkezd kicsit mást sugallni, mint amit korábban mondott. Akkor sem, ha bele lehet magyarázni, hogy mindenki rosszul látja. Mert nem megmagyarázni kell tudni. Mire is gondolok? A DK egyik politikai alapvetésévé vált sokak szemében az USE eszméje. Akár érzelmileg, akár pragmatikus okokból szimpatikus valakinek az Európai Egyesült Államok eszméje. Nekem személy szerint azért, mert véleményem szerint az erőforrás-problémák ki fogják kényszeríteni. Hacsak nem egy globális állam kialakulása, vagy egy háborús kőkorszak előzi meg ezt az állapotot.

Az sem véletlen, hogy a fiatalok innovatív sokaságának ez akkor is szimpatikusabb, ha a nemzethy decibelisták hangja hangosabb. Különösen, mert az egykori önmagát szembe hugyozó és körbe szaró miniszterelnök is a kebelére öleli ez utóbbi sokadalmat. Ám innen nézve elég sajátosnak tűnhet, amikor a DK legígéretesebb politikusától olyan szövegeket kezdenek idézni, ami elindul a nemzetieskedő kommunikáció ösvényén. Márpedig Dobrev Klára ünnepi megszólalása kapcsán ez történt. Holott véleményem szerint éppen az USE-párti szemlélet, az ami mellé tényleges cselekvési tervet téve talán megszólíthatók azok a fiatalok, középkorúak, akik Magyarországon, de nem AK-47-essel a kezükben, egy európai zsákfaló skanzenjében képzelik el a jövőjüket. Az utóbbiakat ugyanis viszi a szélsőjobb, illetve az IKSZ és a Fidelitas, és reménytelen, de felesleges is megnyernie a DK-nak.

Ha pedig a korosztályoknál tartunk. Sokszor hallani, hogy Orbánt az idősebbek tartják hatalomban. Lehet. Ugyanakkor a DK kommunikációjában is többször érezhető a fiatalok elengedése. A megmozdulásaikról készült képeken pedig az, hogy a fiatalok is elengedik a pártot. Ami a kommunikációt illeti, az politikailag akár érthető is lenne. Van, lenne benne ráció, hogy a biztosan szavazni menő, és tömegében opportunistább korosztályhoz beszéljenek. A baj ezzel az, hogy a hatalom tényleges lehetőségeivel szemben csak ígéretek vannak. Az pedig korosztályi sajátosság szintén, hogy 60+ -os korban az embereket a másnap jobban érdekli, mint „az űrhajós leszek, ha nagy leszek” témaköre. Ebből az is következik, hogy a Fidesz jobb helyzetben van akkor, amikor hatalmi szóval tud csirkefarhátat adni másnap is, míg a „jövőre bélszín lesz alanyi jogon”, az gyenge érv. Nagy ígéretekkel kevés plusz szavazót találni pedig nem hatékony energiabefektetés.

Egy olyan országban, ahol a legnagyobb párt a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt), és amelytől lózungokkal nem lehet szavazót átcsábítani. Abból a politikai kottából felénekelve, amely kotta kakofóniája okozza LeVaTiSzaP tömeges térnyerését.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 03. 12.- A genderideológiához

A genderideológiához:

A genderideológia, mint fogalom, úgy tűnik felkapott lett. De mi is az? Mármint azon kívül, hogy politikai hívószóvá tették hülyegyerekeknek. Nem vitatva, hogy a társadalmi mozgásokhoz gyakran szükségeltetik ideológia. Szerintem azonban nem is feltétlenül több az említett hívószónál. A "gender" a társadalmi nem. Pont az, hogy a biológiai nem felett a társadalmi létben nyilvánul meg. De az egyik olvasatban sem ideológia szerintem. Akármennyire divatos most ez a szóösszetétel. Nekem legalább is, úgy állt össze miközben a diplomákat, okleveleket összeszedtem.

Alapvetően adott egy biológiai nem. X és Y izékkel, és némi extrákkal, mint amilyen az XXY is olykor. Mely utóbbit sem mostanság, ha figyelembe vesszük, hogy már közel hatvan éve fellelhető tudományos dolgozatokban. Biológiailag, mert az ember úgy van összerakva, tehát két nem létezik. Genetikailag a fenotípusosan, az akár szinte teljesen lányszerű gyermekek is fiuk. Ahogy genetikailag azok a nőies szereppel bíró, sok szempontból nőként viselkedő férfiak is fiúk, akik a gyerekneveléstől, a szülésen kívül gyakorlatilag mindenben nőként fordulnak elő egy-egy közösségben. Ilyen sem kevés van. Ahogy genetikailag Farinelli vagy Moreshi is fiú volt. S ez akkor is igaz, ha vannak génhibák, amik a fenotípust befolyásolják, vannak kromoszómarendellenességek, mint amilyen a korábban említett is.

Ez volt a genetika. A társadalmi szerepek, a társadalmi transzneműség sokkal, de sokkal sokrétűbb. Ennek az ismerete sem napjaink gyümölcse, Szociológusok, néprajzkutatók elég sok adatot összelapátoltak az múlt sok-sok év alatt. Ez az a társadalmi nem (gender), ami egy, a biológiaitól eltérő, a "nemi jelleges" társadalmi szerepvállalástól nehezen elvonatkoztatható "nem". Ebbe elég sok minden, gyakorlatilag a társadalmi hatások mindegyike "játszik". Az inprinting-hatástól, a szerepelvárásokig. Alkalmasint, és éppen ezért valójában az is genderológia, amit kőkonzervatívék hangoztatnak, amikor teli torokból írják azt, hogy a "nő helye a konyhában van".

S létezik egy adott személy nemi, párkapcsolati orientációja, ami ugyan sok szempontból felülírhatja a biológiai képet, és kapcsolódhat a társadalmi "szerep-nemhez", de nem okvetlenül.

Példaként vegyünk egy hipotetikus esetet. Adott egy fiúcska szabályos XY felállásban. Gyerekkorában beleszeret az óvónénibe, és mert a családi inprinting erre ráerősít (mondjuk pedagógus szülők, megértő dédi, tök mindegy), ez a fiú óvóbácsi lesz. Pelenkáz, ha kell, illetve gitározik a csemetéknek, ha szükséges, és vodka nélkül is tud énekelni. A mindennapi személyiségébe beépül néhány, társadalmilag feminim vonás, amitől remek óvóbácsi. S mert az óvóbácsi ritka, mint fehér holló, genderileg női szerepet tölt be. De különben példás családapa, a felesége XX -es nőből van. Tehát a nemi orientációja a konzervatívok minden ízlését kielégíthetné. Na jó, nem veri a feleségét, nem tart vak komondort, és nem tekinti népnemzeti tragédiának, ha a saját csemetéjét kell pelenkázni, vagy netán mosogatni.

Ebben az esetben hol a retekben van az ideológia? Sehol. Ugyanakkor azok politikai lobotómián átesett idióták, mint például Orbán és vidéke mindezt összemossa. Mert az emberek nagy részének nagyjából fogalma sincs. Így eladható nekik, hogy ha egy férfi óvóbácsinak áll, az biztosan meleg, és szabad idejében pedofil. S amikor találnak egy barmot, aki tényleg pedofil, azt mutogatják nagy serényen a józanul is szellemlágyult nagyérdeműnek. Feltéve, ha nem NER-káder az illető.

Andrew_s

Semjén újabb zabra-ötlete

A Klub-rádióban hallottam, hogy több oktatási intézményt nyúlna le a rénszarvasok réme Újbudán. A hír sajnos igaznak tűnik. A történetnek azonban több olvasata van. Egyik sem jó. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy Semjén, alias Tömjén, Zsolt szellemiségének melyik oldala a sötétebb a fejében eloltott villany „fényében”.

Az egyik egy régi kérdéskör. Az egyházak fenntartásának a kérdése. Ebbena vélaményem változatlan. Az egyházakat, mint bármilyen egyesületet tartsák el a tagok, a szimpatizánsok. S igen, a pártokat is. Ami nem jelenti azt, hogy célfeladatokat ne támofgassanak közpénzen. Egy műemléki templom „műemlékségének” fenntartását, a közoktatásban való részvételt. De azonosan, mint bármi mást. Nekem, adófizetőként nem ér többet egy gyermek attól, hogy reggel imádkozik-e, és melyik istenhez. Attól, sem, hogy a szülői teszik-e? Ha tehát egy egyházi iskola csak egy filérrel is több „fejpénzt” kap egy diák után, mint bármelyik másik, az tisztességtelen, gerinctelen, és megalázó. Mindenki mással szemben.

Ettől, még a hívő szülők fenntarthatnak extrákkal egyházi iskolákat. Ugyanúgy, mint bármelyik másik egyesületi, alias alapítványi, iskolát. A saját pénzükből. Ha tetszik, a saját kockázatukra. Alig hiszem, hogy bérki hobbiját, akár iseológiai hobbiját is, közpénzből kellene megfinanszírozni. De közvagyonból sem.

S itt jutunk el a legutóbbi ötlet másik oldalához. Az ingatlanzabráláshoz. Az ugyanis nem más, mint egy kerület lakosságának a megrablása. A közvagyon kisajátítása. Pártfüggetlenül. Ha tehát a kerület fideszes, ott ellenzékként működő, képviselői ehhez hozzájárulnak, akkor ezek a képviselők elárulják a választóikat. A kerület vagyona ugyanis a Fideszre szavazóké is. Talán most azt mondják sokan, hogy azok megérdemlik. De ez nem igaz. A kerület egyik lakója sem érdemli meg, hogy gerinctelen, szervilista, csak felfele nyaló csirkefogók képviseljék.

Andrew_s