DK-s zaccpolitika és a LeVaTiSzaP

A pártok kommunikációjának mindig van valamilyen dinamizmusa. Ez természetes folyamat. Mert a világ változik. A párt-kommunikációs változásra való odafigyelés két dologtól függ. A hangerőtől és a párt társadalmi méretétől. Nem a taglétszámtól, hanem a társadalomban való jelenléttől. A fokozott odafigyelés értelemszerűen kritikát is eredményezhet. Ez van. A hitelvű DK-szimpatizánsok innentől ne olvassák.

Az utóbbi időben a DK kommunikációja, és a párt néhány „mozgása” ugyanis szerintem leginkább a sleppképzésre alkalmas. A slepp azonban olyan, amilyen. Fújja a szél ide-oda. Az egyik ilyen folyamat az, amit egyszerűen a zacc kooptálásának nevezhetnénk. Az ugyanis, amikor a más, kerekítési határra keveredett, vagy onnan soha el nem mozdult politikai szervezetek, pártokban fényes-sötéten bizonyított szereplőket kooptálnak, az aligha nevezhető másnak. Kivéve egy esetet. Ha azt mondják, hogy „rendben, mostantól hozzánk szeretnél tartozni, tehát irány tanyavilág szóró-lapozásra”. De akkor, ha a nagyobbá vált pártban pozícióéhséggel jelentkező figurának pozíciót is adnak, az marhaság. Ez olyan, mint amikor egy csődbe jutott cég vezetőségéből egy jól menő cégbe kooptálnak valakit, aki a korábbi helyen már igazolta az inkompetenciát.

Kiegészítve azzal, hogy a pártok alapideológiája sem feltétlenül csereszabatos. Akinek a személyes meggyőződése csereszabatos bármire, azt meg nopláne nem kooptálnám komoly „bizonyítás” nélkül. Mert azt egy vezető politikustól tudjuk: mondani bármit lehet, de a ténykedés mutatja a lényeget. S igen, lehet példát látni a cégben elnyomott zsenikre. Akik nagy része önjelölt decibelzseni. Akkor is, ha vannak a hierarchiában elsikkadó valós tehetségek is. A DK esetében valahogy nem igazán ezek tömeges bejelentkezését látom, amikor a politikai senkik piacára járnak „bevásárolni”.

Miközben olykor ezen a téren a párt önellátóvá is válhat. Mint akkor, amikor egy offshore-gyanúba keveredett kartácsnő mellett az utolsó szavazóig kiállnak. Hogyne, és tudom, az ártatlanság vélelme, meg hasonlók. Ugyanakkor itt ismét egy politikust idéznék annyiban, hogy nem elég annak lenni, annak is kell látszani. Mármint becsületesnek, morálgazdagnak. A kabátlopási ügyekből tudjuk, hogy az annak látszani, egy kicsit bonyibb ügy, mint amikor elmakogják valakiről, a bizonyítottság hiányát, az ártatlanság vélelmét, és hasonlókat. Már csak azért is, mert az ilyen kijelentéseket sokan tekintik, tekinthetik maszatolásnak, kifogásnak. Márpedig az ő szemükben innentől válhat hiteltelenné a párt morális kiállása az intézményes sikkasztás, pénzmosás, stróman-keltetés ellen.

Ahogy az sem feltétlenül a hitelesség záloga, ha egy párt elkezd kicsit mást sugallni, mint amit korábban mondott. Akkor sem, ha bele lehet magyarázni, hogy mindenki rosszul látja. Mert nem megmagyarázni kell tudni. Mire is gondolok? A DK egyik politikai alapvetésévé vált sokak szemében az USE eszméje. Akár érzelmileg, akár pragmatikus okokból szimpatikus valakinek az Európai Egyesült Államok eszméje. Nekem személy szerint azért, mert véleményem szerint az erőforrás-problémák ki fogják kényszeríteni. Hacsak nem egy globális állam kialakulása, vagy egy háborús kőkorszak előzi meg ezt az állapotot.

Az sem véletlen, hogy a fiatalok innovatív sokaságának ez akkor is szimpatikusabb, ha a nemzethy decibelisták hangja hangosabb. Különösen, mert az egykori önmagát szembe hugyozó és körbe szaró miniszterelnök is a kebelére öleli ez utóbbi sokadalmat. Ám innen nézve elég sajátosnak tűnhet, amikor a DK legígéretesebb politikusától olyan szövegeket kezdenek idézni, ami elindul a nemzetieskedő kommunikáció ösvényén. Márpedig Dobrev Klára ünnepi megszólalása kapcsán ez történt. Holott véleményem szerint éppen az USE-párti szemlélet, az ami mellé tényleges cselekvési tervet téve talán megszólíthatók azok a fiatalok, középkorúak, akik Magyarországon, de nem AK-47-essel a kezükben, egy európai zsákfaló skanzenjében képzelik el a jövőjüket. Az utóbbiakat ugyanis viszi a szélsőjobb, illetve az IKSZ és a Fidelitas, és reménytelen, de felesleges is megnyernie a DK-nak.

Ha pedig a korosztályoknál tartunk. Sokszor hallani, hogy Orbánt az idősebbek tartják hatalomban. Lehet. Ugyanakkor a DK kommunikációjában is többször érezhető a fiatalok elengedése. A megmozdulásaikról készült képeken pedig az, hogy a fiatalok is elengedik a pártot. Ami a kommunikációt illeti, az politikailag akár érthető is lenne. Van, lenne benne ráció, hogy a biztosan szavazni menő, és tömegében opportunistább korosztályhoz beszéljenek. A baj ezzel az, hogy a hatalom tényleges lehetőségeivel szemben csak ígéretek vannak. Az pedig korosztályi sajátosság szintén, hogy 60+ -os korban az embereket a másnap jobban érdekli, mint „az űrhajós leszek, ha nagy leszek” témaköre. Ebből az is következik, hogy a Fidesz jobb helyzetben van akkor, amikor hatalmi szóval tud csirkefarhátat adni másnap is, míg a „jövőre bélszín lesz alanyi jogon”, az gyenge érv. Nagy ígéretekkel kevés plusz szavazót találni pedig nem hatékony energiabefektetés.

Egy olyan országban, ahol a legnagyobb párt a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt), és amelytől lózungokkal nem lehet szavazót átcsábítani. Abból a politikai kottából felénekelve, amely kotta kakofóniája okozza LeVaTiSzaP tömeges térnyerését.

Andrew_s

Árnyékkormány - Programpótló dékázás?

Megalakult az árnyékkormány. Szerintem kellő türelemmel visszaolvasható, hogy már választásokkal ezelőtt hiányoltam valami hasonló kezdeményezést. Közben választások jöttek mentek. Ellenzéki ötletelések keltek, vesztek. Most meg megy a fanyar fanyalgás. Jobbára azok részéről, akik eddig is egyfajta gondolatkísérletként kezelték a társadalmat. Meg általában a világot. Most meg azon problémázik, hogy a DK árnyékkormányában DK-s politikusok vannak.

Van ez így. Tekinthetjük úgy is, hogy a saját Mátrixában mindenki a saját karaktereivel játszik. Bár tudom. Ellenzékinek mondott politikusok sora fáradozott azon, hogy a szintén ellenzéki DK vezetőjét váltsa le Orbán Viktor helyett. Most mintha éppen a választást sikerre vivő MZP is visszatért volna a hangoskodók forgószínpadára. Amivel leginkább az a baj, hogy kicsit nehéz az esetében a Fidesz és a Fidesz között választani. De hagyjuk MZP szellemiségét nyugodtan nyugodni. Ráfér. Szóval dékás árnyékkormány.

Híve vagyok a koncepciónak. Naná. Nekem személy szerint nem az a kérdés, hogy kikből áll, hanem az, hogy mit akar csinálni. Ha van egy konzisztens program, amihez ők a gombok, akkor rendben van. Még akkor is, ha a névsor egy része számomra ismeretlen. Ez van. A névsor néhány szereplője esetében meg jobban szeretném, ha sosem ismerem meg a politikusként. De van ez így. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy egy párt a programjához olyan gombsort választ, amilyet szeretne. Ameddig nem derül ki, hogy csak egy gombsor van a nem létező kabáthoz, addig nincs ezzel semmi bajom.

S innentől visszatérek oda, hogy nem értem a dékás árnyékkormány dékásságán problémázókat. Ha egy cég stratégiai programjához megvalósítókat keresnek, akkor kik közül választanak? Vagy a cég alkalmazottai, vagy a céggel szoros szerződésben levő gárdából. Egy párt miért tenne másként? Mi gátolta meg a többi pártot a hasonló innovációtól? Mi gátolja meg ezt követően? Ha nincs képviselhető programja a gyurcsányozáson kívül az szívás. Viszont ennek tág tere van a kormányfrakcióban. Ehhez nem kell ellenzékinek lenni. Az én olvasatomban nyugodtan alkothatna komplex kormányzási programtervezetet bármelyik párt. Legalább lenne némi tárgyalási alapja egy kompromisszumos javaslatnak. Amit a saját árnyékminisztere képes vitaképesen képviselni egy kompromisszum-, azaz szövetség megkötésekor.

Úgyhogy személy szerint semmi bajom nem lenne akár több árnyékkormány-kezdemény árnyékkormány-program kezdeményezésével. Majd a következő választáskor egy ennek nyomán kialakult, valósan ellenzéki tényleges, képviselhető, és közösen képviselhető programmal előálló kihívóval. Mielőtt az eddigi választások ellenzékiségét követő nagy dékázás árnyékában az árnyékszékben végzi az országos politika.

Andrew_s

MZP esete a helikopterizmussal

Az ellenzéki előválasztás második fordulója még szinte el sem indult, de már zajlik a könyöklés. Az kétségtelen, hogy alig telik el nap, hogy Márki-Zay Péterről ne esne szó. Az előjelekkel azonban bajok vannak. Mert egyre jobban hasonlít a történet egy olyan forgatókönyvre, amely egyre jobban beszűkíti az ellenzék játékterét, miközben egyre többen érezhetik úgy, hogy ez az egész tényleg csak a kis piros lapátról szól az ovi udvarában.

A történet látszólag ott indult, hogy a polgármesterek vetélkedőjéből Karácsony Gergely kétségtelenül kiszállt. Ezzel a hibahatáron támogatott párt jelöltje döntéskényszerbe hozta a többi pártot is, akik támogatták. De ez legyen az ő problémájuk. Ami az előválasztást iolleti, arra nézve az a tendencia látszott érvényesülni, hogy az érintett pártok tagsága nem egy emberként állt Márki-Zay Péter mögé. Így az előválasztás veszteseinek, már győzelmi pozícióosztásba önmagát beleélő szereplője kezdhette a levegő elfogyásának megélni a kialakult helyzetet. Így a hisztis gyerekek módszertanával betámadta Jakab Pétert és a Jobbikot. Valószínűleg bízva abban, hogy sikerül a párt támogatóit leszakítani a pártról, illetve a párt tagságát a párt elnökéről. Kicsit emlkékeztetve arra, mint amikor annak idején Botka próbálta a DK vezetőjéről leszakítani a pártot, és leváltani Gyurcsányt a DK éléről. Az akcióval kapcsolatban Jakab Péter egy felnőtt nyugalmával, és igen udvarias következetességgel küldte el Petikét a bánatba. Amivel, bár a Jobbik nekem sem a szívem csücske, mindenképpen Jakab Péter képviselte józanabb erőt.

Ezt követően alighanem az lett volna az értelmesen politikus reakció, ha a vagdalkozás helyett a megfontolva haladás kerül a fókuszba Márki-Zay esetében. Már csak azért is, mert az előválasztás tétje legfeljebb egy preferencia-sorrend felállítása és nem a tényleges miniszterelnöki választás. Ez azonban meddő várakozásba fulladt. Annyiban mindenképpen, hogy az immár második helyrőlinduló jelölt egyfajta előzetes kommunikációval kezdte meghekkelni az előválasztást. Bár utólag biztos mindenmásként volt, de a hírek mégis arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter szükségét látta bocsánatot kérni azért, amiért lendületből árulózott egy jót. Mintegy előre megmagyarázva, hogy veresége csak annak lesz köszönhető, hogy a Dobrevre szavazók potenciális árulók. Illetve, ha mégsem,akkor a Fidesz szavaztatott Dobrevre. Igen, mindezt nagyon óvatosan, és csak a sugallmazás szintjén. De nem kizárva azt a kommunikációt, összekacsinást, hogy „nem illik nyilvánosan mondani, és bocsánatot is kértem, de azért MI tudjuk, hogy...”.

Amit nem igazán cáfol, hogy a futólagos dobrevezést összekötötte egy kis fejpénz-ajánlattal az fideszes csalások leleplezőinek. Ami, önmagában, meg is állna, ám a szövegösszefüggés mégis felér azzal, hogy „mindenki, aki a DK-ra szavaz, az fideszes, és jó pénzért keresünk rá bizonyítékot”. Ami, így első ránézésre elég gusztustalan sorok közti üzenetnek tűnik. Második ránézésre is. Amely kapcsán az sem vígasztalóbb, hogy Hódmezővásárhely polgármestere már áprilisban is árulózós becsípődéssel bírt. Ami azt is sugallhatja, hogy már eleve arra készült, hogy más nyakába varrja a saját bukását.

Egy választáson eleve megmagyarázni a vereséget, és előre közölni, hogy veresége esetén az csak az ellenség kezének a hatása lehet, az egy nagyon pitiáner gesztus. S akkor, ha valaki, bárki, aki részt vesz egy versenyben, a második előfutam elején, ha tetszik, már a startpisztoly eldördültekor azt kezdi megmagyarázni, hogy ő miért fog veszíteni, az megérett a bukásra. Akkor is, ha a hívei ezerrel fogják harsogni az előre hangoztatott mentséget. S nem azért érett meg a bukásra, mert második lesz esetleg, hanem azért, mert képtelen elviselni egy tiszta verseny esetleg rá kedvezőtlen eredményét. Ettől még beállhat mögé támogatni. Elvégre a támogatóinak a véleménye is szabad. Arról is, hogy miközben azzal házalt hosszan, hogy Dobrev Klárával nemlehet nyerni, most mégis Márki-Zay kiabál negatív kampány ellen.

A megnyilatkozások metszéspontjánál, azonban talán érdemes mérlegelni azt az ismeretet, ami alapján elég pontosan tudjuk, hogy a vereséget előre bűnbakkal magyarázó, a mindenhez bűnbakot kereső személyiséggel milyen jelenségek kíséretében vezet valaki országot. A gyakorlatból. Tessék csak a mindig valaki másban hibát kereső, bűnbakképző, illetve az ezekkel szemben állandóan hadban álló, Orbán Viktorra gondolni.

De a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat. S így számára, bárhogy is adja majd elő, valójában egy irány maradt. Ehhez pedig egyetlen módszer. Stabilizálni, legalább látszólag, a felszínt, illetve a sorok között az egész pályás roham megüzenése a híveinek. Legyenek azok akárkik is.

Most úgy gondolom, hogy:

Két hónapja talán még úriember maradhatott volna, illetve tisztes polgármester, azzal, hogy számára a városa is elég nagy kihívás;

Két hete, még tisztességgel lehetett volna harmadik egy valamikori közös listán, amit a Karácsonnyal elindított, majd Dobrev Klára ellen fordított ámokfutással eljátszott;

Ha most megáll, akkor a saját hiúságával kivert kutyaként, sebzett önérzettel kellene visszavonulnia, amit emberileg aligha enged meg magának;

Ha pedig mégis, akkor olyan szövetséges marad, akinek épeszű ismerős nem fordít hátat;

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Jelentés a homokozóból

Azt nem lehet mondani, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter hagyta volna leülepedni az általuk felkavart vizet. Talán tengernek hiszik, de valójában aligha tekinthető annak. Bár egy amőbának egy pocsolya is maga lehet a tenger. Úgyhogy ezt inkább ne firtassuk. Maradjunk egy emberközelibb megközelítésnél. Mondjuk az óvodánál. Mert a mai nap eseményeiről inkább az jutott eszembe.

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is tartott ugyanis némi beszédet. Természetesen arról a miniszterelnökségről, mely tisztségbe amúgy senkit nem választanak a jelenleg érvényes választási rendszer alapján. De egy vérbeli politikus egy ismérve talán éppen az, hogy nem hagyja magát a tényektől zavartatni. A tapasztalható tények okaitól meg aztán végképpen minek. Aki nem hiszi, hallgasson sokat Orbán Viktort, illetve a kormánypárti mesét az inflációval és keresztárfolyam-csökkenésekkel övezett gazdasági dübörgésről. Aki egyébként azt hiszi, hogy az ellenzék nevezett egyedei ezen esetről szeretett volna beszélni, az téved. Ők egymásról sokkal szívesebben beszélnek. Amikor éppen nem Dobrev Klára ellen kampányolnak. Legalább is a jelek erre mutatnak.

Először Karácsony Gergely, aki már a jelöltség elfogadásával, szerintem, már jó előre biztosította a fővárosiakat arról, hogy jelentős ívben tesz az egykori, őt székhez juttató szavazatikra, közölte a visszalépéstelenségi szándékát. Mármint a közjogi tartalommal alig büszkélkedő előválasztás második fordulójában. Mely bejelentését mély hallgatással ünnepelte a nemzetközi sajtóvisszhang dübörgése. Budapest, jelenlegi leginkább-polgármestere kifejtette, hogy ő nem visszalép, hanem előre. Amiről nekem azok a ma „mém”-nek nevezhető egykori ábrázolások jutottak eszembe, ahol a kapitalizmus a szakadék szélén áll, de a szocialista tábor egy lépéssel megelőzi. Mert az, aki elment a falig, az nem biztos, hogy egy lendületes előre-lépéssel messzire jut. Igaz, a hatalom ígéretével beködlött szemmel nehéz lehet látni a falat.

De a lényeg, hogy Karácsony szerint ő annyira, de annyira alkalmas a programcsírácska megvalósítására, hogy nem lép vissza. Viszont várja a szövetségeseket. Viszont, az én olvasatomban, a szövetségessel beszélgetni, alkotni, közösen tervezni szoktak. Ellentétben azzal, hogy Karácsony kiáll, mond valamit, és ehhez szabad csatlakozni. Bár, ezt is lehet szövetségnek hívni. Hívható lecsónak is. Bár lecsó sem lesz.

Válaszul a másik önmagát nagyon-alkalmasnak tekintő is közölte, hogy ő sem lép vissza, és Karácsony amúgy sem alkalmas Dobrev Klára, illetve Orbán Viktor legyőzésére. Hogy miért pont Dobrev Klára az elsődleges célpont, és miért nem szövetség ennek érdekében az a szövetség, amit annak hívnak? Csak. Még az is lehet, hogy Márki-Zay Péter annyira várja a támogatói közé a szerinte kiábrándult fideszeseket, ami már a retorikáján is meglátszik.

Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a két politikai kiscsoportos láthatóan nem tudta eldönteni, hogy a piros lapátkán, vagy a zöld kisautón akarnak-e megosztozni. Eközben a narancs mintha kikerült volna a látóterükből. Viszont egyikük sem enged a sajátjából. Ja, és úgy mellesleg: nem az előválasztás győztesei vitatkoznak ezzel a hogyan továbbról, hanem a két lemaradó marakodik a homokozóban. Azon is megsértődve, hogy az ott elől, hogy képzelte előttük végezni az első fordulóban. Amikor pedig ők sokkal inkább alkalmasak bármire is. Akár Orbán hatalomban-tartására is.

Andrew_s

A kép tisztul. Sajnos!

Az elmúlt napok során megszületett az ellenzéki előválasztás eredménylistája. A helyi eredmények, illetve a miniszterelnök-jelöltre adott szavazatok szülte sorrend szintén ismert. Az utóbbiban jelenleg, az első forduló után Dobrev Klára vezet, illetve, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is továbbjutott. A legutóbbi hír az utóbbi szereplőkkel kapcsolatos. Ha az újdonságértéke talán nem is nagy.

Az újdonságértéke talán annak lett volna, ha a, talán húságukban sértett, politikai analfabéták csendben maradnak. De nem. Márki-Zay Péter mondjuk már az előválasztás előtt is fanyalgási rohamokat kapott az ötlettől is, hogy esetleg Dobrev Klára nyerhet. Utána pedig kiömlött, gondolom, az epe, és Karácsony sietett segíteni a hánytállal. Amiből aztán az a megállapodás született, hogy össze kell fogniuk. A Fidesz ellen? Nem. „Abban egyeztek meg, hogy Dobrev Klárát le kell győzni az előválasztás második fordulójában, mert szerintük vele 2022-ben nem lehet sikeres az ellenzék Orbán Viktor ellen”. Mely sommázatot ugyan a Telex adta, de nem olvastam a cáfolatát. Nagyon el sem térhet a lényegtől, mert Dobrev Klárával kapcsolatban Márki-Zay Péternek korábban is ismertek voltak a hasonló becsípődései.

Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák. De ez személyes vélemény, és a szereplők trógeritikus koefficiensét mindenki állapítsa meg önnön nagybecsű moralitása, illetve véleménye alapján. Melyhez csatolhat pár gondolatot arról is, hogy egy ilyen „összefogás” milyen összefogás valójában a három szereplő számára.

Ugyanakkor mégis köszönetet mondhatunk a Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter alkotta párosnak. Mert jelentős mértékben segítik a tisztánlátást az ellenzékkel kapcsolatban. Az egyik ilyen pont az, hogy az említett urak szemében a választói akarat csak addig számít, amíg annak segítségével ők egy zsírosabb hatalmi konchoz, bársonyosabb székhez juthatnak. Ellenkező esetben nem háttérmutyikkal próbálnának közös sültkolbászot a szájukba gyömöszölni, hanem rábíznák a választóikra a döntést. A háttéralku tehát mindenképpen segít minősíteni, felmérni az említettek demokráciaképét. Akármilyen foghíjas is legyen az.

Ugyanakkor érdemes egy pillanatig elidőzni azon is, hogy szerintük ki az ő valódi ellenfelük. Nem abból a szempontból, hogy Dobrev Klára nőből van. Ekkora, szexista, tahónak egyik említett játékost sem gondolnám. Azonban abból a szempontból igen, hogy a DK-t és nem a Fideszt képviseli. Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter számára tehát nem a Fidesz, hanem a DK tűnik a valósabb ellenfélnek. Ez pedig vészesen kezd arra a helyzetre hajazni, ami a 2018-as választásokat megelőzte. Amikor Botka hosszú ámokfutással szerette volna Orbán helyett Gyurcsányt leváltani, és amikor volt az az LMP, amelyik még napokkal, de talán órákkal a szavazás előtt is itt tartott. Mely pártnak, csak emlékeztetőként, akkor vezetőségi tagja volt az a Hadházy Ákos, aki most éppen, A Fidesz, majd az LMP után, a Momentum támogatásával üdvözül.

Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak. S mert ezzel Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter esetleg éppen a társadalom utolsó optimizmus-tartalékát égeti ki, elévülhetetlen érmeket szerezhetnek akár egy dinasztikus orbanizmus kialakításában is.

Remélem megkapják, ez esetben, a gratuláló levelet Orbántól is.

Andrew_s

Dobrev Klára tetemre hívja a Fidesz nőideál-képét?

A rádióban halottam, nem a királyiban, hogy Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége, fogja vezetni a DK listáját az EP-választáson. Természetesen tudom, hogy majd sokan megszólalnak az ügyben. Ha eddig nem tették még meg. Ahogy minden „rendes” Fidesz-troll bele fog szállni minden vitába egy kis karaktergyilkolászás erejéig. S nem csak az interneten.

Mert kár lenne elfeledni, hogy a kormánypárt trolljainak is meg van a maga hierarchiája. A gyalog internetes beszólóktól, az egykori feljelentgetők fórumos jelentgetőin át Orbán Viktor személyes szócső-hadáig bezárólag. Függetlenül attól, hogy mi az utóbbiak hivatalos beosztása. Mert gyanítom, hogy a kormány-szóvivőnek pont annyi a saját véleményhez való joga, mint az internetes bér-trolloknak. Csak a napidíja magasabb. De ez a része a történetnek tulajdonképpen nem is ér sokkal többet. Legfeljebb tényleg csak annyit, hogy Dobrev Klárát valószínűleg be fogják támadni. Nem azért, mert a politikai nézeteivel vitába szállnának, hanem azért mert Gyurcsány Ferenc felesége. Aminél gyengébb személyes kapcsolat is elegendő lenne a valamikori miniszterelnökkel ahhoz, hogy Orbán környezetében kigyulladjanak a piros lámpák.

Talán azért is, mert a keresztényi emberség olyan apostolai, akik a kormány közelében sertepelnének képtelenek felfogni egy viszonylag egyszerű tényt. Azt, hogy a világ nem a szellemi cölibátusban begyepesedetten nőgyűlölő, a nőket legfeljebb a szexuális vágyakat is kielégítő szülőcsatornának látók szerint épül fel. Elvégre még emlékezhetünk arra, amikor a családon belüli erőszak kapcsán gyakorlatilag azt fejtegették a Fidesz oldalán, hogy a „fekszel, vagy pofon lesz” szemlélet szinte már rendben is van. Arról is kár lenne elfeledkezni, hogy a vak komondor büszke pofon-tulajdonosa a Fidesz képviselőjeként gondolt otthon rendet tenni. De a házelnöknek is volt már olyan kiszólása, ami alapján a NER nőideálja egy hülye lombik. Márpedig ilyen ideológiai alapon valószínűleg zsigerből, a saját szellemi disszonanciák következtében sem hiszik el, hogy valaki, nőként, a saját jogán is bírhat politikai ambíciókkal. Elvégre a saját részükről csak kvóta-nőként ismerik a pozícióban levő hölgyeket.

Személy szerint, Dobrev Klára eddigi megjelenései miatt, el tudom képzelni, hogy van saját véleménye a politikáról. Talán nem véletlen, hogy már közel két éve is felmerül a komolyabb politikai szerepvállalása. Azt is el tudom képzelni, hogy a saját politikai véleménye talán nem esik olyan messze a DK állásfoglalásaitól, hogy ne tudná az utóbbiakat, illetve az utóbbiakat is, képviselni. Miközben az eddigi megjelenéseinek a puszta ténye is jelenthetne némi kontrasztot a jelenleg hivatalos „first lady” láthatatlanságával összevetve. Ha nem tudnánk, hogy nagy néha Lévai Anikó is közszerepel. Amely közszereplések száma is megnövekedhet Dobrev Klára ellenzéki listavezetése nyomán. Ebben az esetben azonban lemoshatatlan lesz az, hogy a Fidesz lohol a kommunikációs események után. Letolt gatyában sprintet futva. Mert a saját hívekkel nyilván el fogják fogadtatni, hogy Lévai Anikó nem egyfajta kommunikációs revansként fog gyakrabban feltűnni a közképernyőkön. De valójában eddig sem nagyon a politikai önállóságával tűnt ki. Még akkor sem, ha gazdasági szakemberként a miniszterelnök talán a fasorban sincs a neje mögött.

De az sem kizárt, hogy még jobban „el fogják dugni” Lévai Anikót. Kihangsúlyozva, hogy konzervatívéknál a nők nem ugrálnak, hanem engedélyt kérnek orrot fújni. Ami kétségtelenül szimpatikus lesz sok szavazójuknak. Különösen, ha nem nők, illetve nők, de felmentést keresnek a saját tanult tehetetlenségükre. Miközben Dobrev Klára listavezetőnek jelölése egyértelműen kommunikációs hátrányba hozta a kormánypártot. A klerikális lobbiplatformját pedig különösen. Elvégre Semjén Zsolt nem is olyan régen diagnosztizálta betegnek azokat, akik nem teljesen értenek egyet a jelenleg regnáló magyar közhatalom lombik-szemléletével.

Andrew_s