A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NAV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NAV. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 21., hétfő

S akkor kiszállt a NAV Iványihoz

Forrás: Receptlap
A mai nap kétségtelenül, és nem kicsit, Iványi Gáborról és közösségéről szólt. A NAV kiszállt egy régóta fennálló tartozás okán, és jó politikai időzítéssel éppen most tartotta szükségesnek az eljárás gyakorlati kivitelezését. Jogilag biztos rendben van. Morálisan kevésbé valószínű. Különösen annak fényében, hogy a kormánypárt parlamenti többségét milyen figurák szavazataival látja Orbán biztosítani. Politikailag pedig kifejezett baklövés is lehetne. Illetve lehetett volna. De nem hazánkban.

Bőven elég volt az internetes közvetítéseken látni a szolidaritási tüntetés végét ahhoz, hogy de ja vu érzése legyen az embernek. Illetve, esetleg sokaknak. Például azoknak, akik ott voltak egykoron az Operaháznál. Akkor, amikor az ellenzék az Alaptörvény ellenzése jegyében hirdetett nagygyűlést. Ahol aztán szónok szónok hátán igyekezett lefárasztani a hallgatóságot. Majd a végén mindenkit megkértek, hogy szépen, rendben menjen már haza. Lehetőleg csendben, mert még zavarni merészelnék az Operaházban, az önnön vállveregetésére, összejött NER-elitet.

Ma is voltak ott emberek. S nem is nagyon kevesen. Ma is felszólalt, akinek szó jutott. Majd a végén felszólítottak mindenkit, hogy szépen, csendben, békével, de húzzon már haza. Mert a végén még történne valami. Nem is okvetlenül pofozkodás, hanem egy olyan, hosszabb szolidaritási gyűlés, ahol még véletlenül kiemelkedne egy, az önfelkenteknél karizmatikusabb vezető. Ezt pedig ugyebár a farizmaikon frakciózó, és a frakciók felett szépen elvitatkozgató ellenzék aligha szeretné. Erre futotta.

Nem azért, mert ne futhatta volna másra, de ez van. Volt ma is valami. Gyanítom, hogy a többi ellenzéki megmozdulás sorsára jut. Holnap még majd mindenki elmondja, hogy milyen szemét a hatalom. Holnapután is morognak még valamit. Lesz betelefonálós műsor, lesznek pengeéles, és az otthon magányába megírt mondatok. Aztán jön a hétvége, amikor még biztos szóba kerül a téma. Ha másutt nem, néhány zártkörű vitaműsorban. Aztán szépen lecseng. Megy a levesbe. A hangulat elmúlik. Az indulatok kifáradnak. Az ellenzék pedig mehet vissza a langyosba. Vitatkozni a még meg sem szerzett hatalom elosztása felett.

Lesznek persze vesztesei a történetnek. Azok, akiket Iványi egyháza istápolt. Azok, akiket Göncz Árpád még szolgálni szeretett volna, és szolgált is. Azok, akik valahol a politikai érem két oldala között, a társadalom peremvidékén léteznek. De akik, ugyanakkor piszok messze esnek a politika látóköréből. Ott a peremen. Kivéve azokat a különleges alkalmakat, amikor a politikai elitnek valami őket is felmutató cégérre van szüksége. Mert akkor nagyonszolidáris, és nagyonhumánus minden politikus.

De! Ugyanakkor! Sokadszorra! Nagyon szeretném, ha nem lenne igazam. Ha ez ellenzék nem csak pofavizitre méltatná a szegényeket, és a szegények egyházát. Ha valós szolidaritás csírázna ki. Ha holnaptól, akár ötforintonként, összeszolidarizálnák Iványi hátralékát. Ha az ellenzék valós társadalmi ellenzékként kezdene viselkedni, működni. Szeretném. Eddig, az Operaháztól a Dankó utcáig nem jött össze. De talán most. Talán most? Talán? Egyáltalán?

Andrew_s

2015. január 1., csütörtök

Kabátbotrány-margó

A január eleji tüntetések sora egy politikamentesnek tűnő, soron kívüli tüntetéssel látszik bővülni. Nagyzolva azt is mondhatnánk, hogy a Music FM károsultjainak tüntetése. Valójában a sokaknak balul sikerült szilveszteri parti károsultjai szervezik a Facebook-on. Az Index tudósítása szerint vannak egynéhányan. De legalább nem fulladt tragédiába a buli.


Magát a bulit különben két cég szervezte. A Music Fm és a Lights Off, mely utóbbi cég honlapja a jelen sorok írásakor csak a felfüggesztésről szóló üzenetet jeleníti meg. A közös szervezés dacára a balhét az első jelek, és az Index tudósítása szerint nem a Music FM fogja elvinni. Ezt sugallja az is, hogy a rendezvény Facebook-oldalán csak a Lights Off ígérete olvasható jelenleg a károk megtérítéséről. Alkalmasint jelezve, hogy a helyszínen mintegy száz kabát maradt kiosztatlanul. S megígérve egyben azt is, hogy értesítik a nagyérdeműt a fejleményekről. Az nem derül ugyan ki, hogy az értesítés a kártalanításra is vonatkozik-e, vagy csak a gazdátlanul maradt kabátok hovatartozásának felderítésére, de ne legyünk túlzó elvárásokkal élők. Egy Facebook üzenet pongyolasága nem a világ közepe, és az eset is bekéredzkedhetne az uborkástálba.

Két dolog miatt kaphatjuk fel a fejünket legfeljebb. Az egyik az, hogy a Music Fm kapcsán emlékezhetünk: ők kapták meg Juventus által használt frekvenciát. Pontosabban nem ők, hanem a tulajdonos Prodo Voice Kft., amelynek tulajdonosi köre kapcsán egy Fidesz, pontosabban Simicska-közeli név is előbukkant annak idején. A Magyar Narancs, 2011. decemberében így kapcsolatot talált Nyerges Zsolt és a Music Fm között. Hogy ennek mi köze az eltűnt, vagy gazdátlanul maradt kabátokhoz? Szinte semmi. Inkább csak az ok, amiért egy látszólagos uborka-hírre is odafigyelhet valaki. Már csak azért is, mert a Fidesz-vezérkar és Simicska Lajos ellentéte a 2011.-es évben nem igazán tűnt élesnek. Nem sokkal később, immár a HVG honlapján arról olvashatunk, hogy Nyergeshez nem is egy, reklámokkal kedvezményezett rádió köthető. Amúgy ennek sincs köze a kabátokhoz. Amelyek kapcsán azért más is kiderülhet.

A Lights Off által jegyzett, és bocsánatkérést nem igazán tartalmazó beírásra ugyanis számos reakció született. Mármint az előtt, hogy az elérhetőségét elvitte a cica. A sértettek panaszai között sorra felbukkantak olyan mellékzöngék is, amelyek azért továbbgondolásra is érdemesek lehetnek. Például, a nyugtaadási kötelezettség, mint olyan. Beleértve természetesen azt is, hogy mennyire életszerű elvárás egy pörgős bulin elvárni a szolgáltatásokról kiállított papírok előállítása. Ahogy az is, hogy egy ilyen bulin vajon mennyire elvárás a NAV-hoz bekötött pénztárgépek léte. S amennyiben elvárás, akkor ezt ki ellenőrzi? S amennyiben elvárás, akkor csak az egyik, vagy mindkét szervező fél felelős-e a teljesítés hiányáért? A kérdések különben azért merülhetnek fel, mert egyes beírások, különben a ruhatári kár kapcsán, arra engednek következtetni, hogy nem mindenki kapott ellenpapírt a befizetésekről. Néhány beírás alapján nem csak a ruhatárban, hanem a pultoknál sem.

Ami azt is jelenti, hogy a sok megmaradt kabát mellé, ahogy egy beírásban olvasható, egy zakót is kaphatnak a szervezők. Már akkor, ha a NAV kivizsgálásra érdemesnek tartja a helyzetet. Na, és valahol itt lehet érdekes az egyes szervező cégek tulajdonosi kötöttsége. Mi tagadás, nem ismerem a NAV ellenőrzési gyakorlatát az ilyen rendezvények kapcsán, de abban az esetben, ha különben ilyenkor is elvárás a papírozás, a hozzájuk bekötött pénztárgép, akkor furcsák az említett beírások. Illetve a mögöttes tartalmuk. Ahogy furcsa lenne az is, ha pusztán az egyik rendező tulajdonosi szálai miatt lenne lazább Vida Ildikó munkahelyének szigora.

Andrew_s

2014. november 12., szerda

Tállai túlpörgésben

Az őszinteségi lázroham, ami a fojtogató botrányhullámok keltette pánik miatt látszik elharapódzni ezúttal a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) parlamenti államtitkárát késztette elszólásra. Vida Ildikó ügye, a jelek szerint, kifejezetten purgáló hatású kezd lenni. A különböző irányú megnyilatkozások interferenciájában sorra születnek elszólások, és buknak le hazugságok.

Ezúttal az említett államtitkár, Tállai András nyilatkozott igen meglepő szófordulatokkal az ATV-nek. A különböző reflexiókban mégis egy ominózus mondatát emelték ki. Valamiért a legtöbb esetben blődségként, ostobaságként idézik. Holott Tállai államtitkár úr ennél többet érdemel. Mert nézzük meg az említett mondatot alaposabban: „Magyarországon a magyar nyelv törvényei szerint adóznak, tehát alapvetően a magyar nyelvet kell ismernie [Vida Ildikónak]”. Ebben benne van szinte minden, amit tudnunk érdemes az NGM káderpolitikájától kezdve az adóügyek esszenciájáig. Egy igazi, őszinteségügyi műremek. Már akkor ha egy kicsit belegondolunk abba, hogy mi mindent sűrített ebbe az egyetlen kijelentésbe a politikus. Nemhiába gyönyörű a magyar nyelv.

Az például teljesen világosan kiderül belőle, hogy az NGM államtitkárainak kiválasztásakor a szakmai hozzáértésnek semmi köze nem volt a pozíció elnyeréséhez. Ellenkező esetben ugyanis Tállai András pontosan tudná, hogy egy országban, általában nem a nyelvre alkotott törvények, hanem az adóügyi előírások alapján adóznak az emberek. S általában a jövedelmük alapján. Amiről ezek szerint nem csak jogszabályi ismeretekkel, hanem tapasztalattal sem rendelkezik az államtitkár. Az utóbbi alapján tehát világossá tette, hogy adóügyekkel őt kár is zaklatni. Bár erre az esetre azért a jövedelemadóval való személyes ismereteinek hiánya azért érdekes lehet. De minden bizonnyal nem vesz fel fizetést, és ezért nem is adózik. S akkor már rögtön érthető a dolog. Talán így gondolta furmányosan közhírré tenni, hogy ő társadalmi munkában dolgozik. Már akkor, ha tudta, hogy mit beszél.

De tételezzük fel, hogy tudja. Ebben az esetben az említett mondat teljesen világos üzeneteinek másik csoportja lehet, hogy tényleg a nyelv törvényei alapján adóznak. Azaz annak kedvező törvényeket hoznak az adózásra, aki kellően mélyre tud benyalni. Ezzel eljutottunk oda, hogy immár az államtitkár támasztotta alá a szükség esetén személyre szabott törvénykezés gyanúját. A reklámadó körüli hercehurca kellős közepén ez egy igazán bátor beismerés Tállai Andrástól. Igazán nem szép dolog meghurcolni miatta. Mégsem állhatott ki azzal, hogy: „tudom, hogy tudjátok, ki mint nyalja [a kormányzat] talpát, úgy fizeti adóját”. Ahogy a pozíciók elnyerését tekintve is felér a kijelentés annak beismerésével, hogy Vida Ildikónak is elegendő volt a megfelelő fenekekbe turkálnia a nyelvével. Elvégre az államtitkár szerint neki is elegendő volt a Baksisztáni pozícióversenyben felvett térdelőrajt.

Már csak azért is, mivel különben a sokat emlegetett, és a nyaláson túlmutató, a beszélt angol nyelvben is megnyilvánuló nyelvismeret hiánya a NAV-nál kifejezett hátrány. Annyira, hogy nyalásmentes jelentkezőként Vida Ildikó még ügyintéző is csak neccesen lehetne annál az intézménynél, ahol Varga Mihály pillanatnyi kegyéből még mindig elnök. Így szinte biztosan igaza van Tállainak abban, hogy VIda Ildikónak nagyon is ismernie kell azt a nyelvet, ami a kinevezésekhez vezető ajtókat nyitja. Talán nem teljesen függetlenül attól, hogy egykoron ő is a Bibó Szakkolégium, Orbán Viktorral közös, levegőjét szívta. Talán éppen a pozíció kedvéért esve részleges amnéziába. S talán ennek a részleges amnéziának a mellékhatása a pillanatnyi nyelvzavara.

Az azonban biztos, hogy most az internet jó darabig Tállai András aranyköpésein fog röhögni. Közvetve pedig tovább gyepálják a NAV elnökét is. Amitől valószínűleg még idegesebb lesz, még többet rögtönöz, és még többet bakizik. Miközben lassan fel sem menthetik. Amit emelt fővel megtehettek volna az első gyanúnál, az mostanra a gyanú, és ezzel párhuzamosan az egész kinevezési láncolat inkompetenciájának nyílt beismerése lenne. Így egyre újabb nyilatkozatokra kényszerítve lassan mindenkit a kormányzatból. A tank-kurblival felpörgetett nyilatkozateszterga mellett meg érdemes lehet figyelni az egyre kapkodóbb mondatokat. A végén még valaki a teljes igazságról is elszólja magát. Addig is megpróbálják az internetről letakarítani a NAV-elnök beégéséről készült videót. Valószínűleg pont a vágyottal ellentétes hatást, a videó még szélesebb körű elterjedését, kiváltva.

Andrew_s

2014. november 11., kedd

Vida: A butaság és szorgalom találkozása

Forrás: Facebook
Vida Ildikó kezdi kicsit túljátszani a megbántott igazgatónak írt forgatókönyv szabta szerepét. Vagy azért, mert ez a forgatókönyv nem a sajátja, és így fogalma sincs a kereteiről. De lehet, hogy a forgatókönyvet a sajátjának hiszi, de a suttogó ötletadók nem számoltak az egyénnel. Például a hirtelen megvilágosodások gyakoriságának alacsony számosságával.

Abból a szempontból azonban szinte mindegy, hogy a túljátszott szerep hibákat, rögtönzéseket rejt. Márpedig abban az esetben, ha a kormánypártok és kormánypolitikusok lépést akarnak tartani a helyzettel, akkor szintén hibát hibára kezdenek halmozni. Nem kévén forgatókönyv a buta rögtönzésekre. A hibák pedig őszinte elszólásokat, illetve lebukó hazugságokat szülnek. Vida Ildikó esetében tehát szinte látványosan igazolódik be a butasággal párosuló szorgalom káros hatása. Aminek egyik áldozata kétségtelenül Varga Mihály lehet, akit abba a helyzetbe hozott a sarokba szorult NAV-elnök, hogy alighanem hazugságon fogták. Az MSZP pedig legalább megpróbálta lecsapni a labdát. Nem mintha a gazdasági miniszter lemondana, hiszen Pannóniában vagyunk, de azért legalább megpróbálták az ellenzéki oldalon.

De természetesen nem Varga Mihály az egyetlen, aki áldozatául eshet az elszabadult hajóágyúként ható rögtönzésnek. Ott van például szegény Rogán Antal, akinek a frakció nevében kellett valami ökörséggel előrukkolnia. Közben ráadásul el is szólja magát, és kijelenti: „játszma az egész”. Habár ő az amerikai nagykövetséget emlegeti, de aligha arra gondolt. Az eddigi megnyilvánulásai alapján ugyanis a Fidesz frakcióvezetője eddig többre hivatottnak taksálható, mint aki alkalmas a banán meghámozására. Márpedig ahhoz még csak nem is kell géniusznak lenni, hogy feltételezze valaki: nyomozati bizonyítékokat nem adnak ki utcáról berongyoló bunkók kezébe. Még akkor sem, ha nőből vannak. Még akkor sem, ha köztisztviselők. Különösen nem a nagykövet fogja egy idegenrendészeti nyomozati dosszié tartalmát szórni a nép közé. S ezt Rogán Antal, egy-egy világosabb percében, alighanem pontosan tudja. Márpedig a kirohanása Vida Ildikó berohanása kapcsán született.

A köztisztviseletből továbbra sem felmentett, de hivatali korrupció gyanúja okán az USA-ból kitiltott kartársnő ugyanis fogta magát és odarongyolt az amerikai nagykövetségre némi elszámoltatásra. Előzetes bejelentés nélkül, a látogatás egyeztetése nélkül, és gyakorlatilag az utcáról odapenderülve. Mert nála ez így szokás. NAV-elnökként alighanem maga sem várta el a hivatali órák betartását, a kijelölt ügyintézőhöz járulást, és az előzetes bejelentkezést. Vagy csak egyszerűen úgy szocializélődött, hogy akinek a hatalom karosszéket ad, annak talpnyalók is teremnek hozzá. Ellenben ezesetben lőn nagy pofára zuhanás, mivel az amerikai nagykövetség dolgozói nem a beosztottjai. De még csak nem is Orbán alattvalói. Vida Ildikó tehát fújhat egy tonna tollat ebben az esetben. Amit André Goodfriend amerikai ügyvivő, gondolom a tőle telhető udvariassággal, de tudtára is hozhatott a gesztusok szintjén. Azért gondolok udvariasságra, mert például nem dobatta ki bejelentetlen zaklatóként a biztonsági személyzettel, hanem hellyel is kínálta. S természetesen nem adott át semmilyen ügyiratot.

Természetesen, mert Polt Péter megkeresheti a kinti kollegákat, de a Vida Ildikó nem. Legfeljebb roppant udvariasan kérhet. Ékes angol nyelven. Ha pedig nem bírja a nyelvet, akkor visz magával tolmácsot. A világhálóra is kikerült felvétel tanúsága szerint azonban a NAV elnök az udvariasságtól sem csöpögött, és angolul sem tudott. De legalább tolmácsot sem vitt magával. Ami szintén nem kicsit vall arról, hogy ez az akció igencsak indulati, spontán és öntörvényű volt. Vagy ezt a szerepet szánták most éppen a NAV elnökének. Aki igyekezett jól eljátszani, de nem ment. Valószínűleg, ő vagy küldője arra számíthatott, hogy a távozó-félben levő ügyvivő sebtében lerázza, és akkor elküldött mártírként hagyhatja el a terepet. André Goodfriend azonban megint rutinosabb sakkjátékosnak bizonyult, és hagyta Vida Ildikót teljes erőből nekirohanni a saját ostobaságának tégláiból épült falnak.

S még csak le sem csapta talán azt a roppant magas labdát, hogy amennyiben valaki ilyen szinten suta a beszélt nyelvben, akkor mi a fenét akarhat(ott) az USA-ban magánemberként. Lehet, hogy az egész kitiltott NAV-társulatnak ez lenne az igazán fogós-ravasz kérdés. Különösen, ha kiderülne például Vida Ildikóról, hogy még angol nyelv-vizsgája is van ehhez a remek teljesítményhez.

Andrew_s

2014. november 5., szerda

Vida Ildikó Salamon Béla nyomdokába léphetett

Salamon Béla: A művész
Vida Ildikó igazi népmesei szereplőnek tűnhet. Hol menekül, hol megvan. Az, azonban szinte biztos, hogy Varga Mihálynak sok országban mennie kellene. Mese nincs. Orbániában azonban van mese, és a gazdasági miniszter szinte biztosan marad. Amúgy nem csak azért kellhetne távoznia, mert a beosztottja hazudik esetleg. Azért is, mert neki, mint a felügyeletet gyakorló miniszternek illene képbe kerülnie a NAV elnökét illetően, mielőtt leégeti magát.

Márpedig a kitiltási botrányt követően azt nyilatkozta a miniszter, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó nem érintett a kitiltási botrányban. Kiegészítve azzal a beismeréssel, hogy ő maga különben nem is tett fel a tárgyban kérdéseket az elnök-asszonynak. Tehát akkortájt már világosnak látszott: Varga Mihálynak valójában lövése sincs semmiről a tárcája ügyeit illetően, ám azért nyilatkozik. S aztán mostanság meg bombaként dübörögve, de csak kiderült: Vida Ildikó igenis rajta van a kitiltottak listáján. Varga Mihály tehát nemcsak blöffölt, de ráadásul a maradék lapokat is kiverték a kezéből. Márpedig érdekes egy miniszter az, akinek a szavahihetősége hetek alatt olvad semmivé, és mint vezető is leírja magát. S ez az, amiért erőteljesen keresni kellene az utódát. Bár Orbániában maradni fog. Hacsak a Vezér valamelyik földije, helytartója, hűbérese nem aspirál a gazdasági minisztériumra. Akkor viszont Varga Mihály ilyen baki nélkül is repülne.

Azért persze nem árt megemlékezni arról sem, hogy a kezdetek kezdetén olyan hangok is felröppentek, amelyek a NAV jó hírét, az adózási fegyelmet és hasonlókat féltettek a botránytól. Mintha egy korrupcióval gyanúsított, és a jelek szerint a kitiltottak körét valóban gyarapító, a nyilvánosság elől pánikszerűen menekülő vezető nem rombolná eléggé az általa vezetett intézmény jó hírét. Mintha az, hogy korrupció gyanú árnyéka, ráadásul a számára biztosított hatalommal való visszaélés gyanújával tarkított korrupcióé az adóhivatal vezetője esetében építő lenne az adófizetői megítélés szempontjából. Valójában az lett volna igazán gerinces megoldás, ha az elnök-asszony a gyanú felmerülésekor vizsgálatot, bizalmi szavazást kér maga ellen, és az intézmény, valamint a teljes vezetés teljes ügyészségi átvilágítását kéri. Csak ugyebár ehhez egészen biztosnak kellett volna lennie abban, hogy a gerince nem vajból van, és a jelzett tejtermékből a füle mögé sem jutott. Utólag perrel fenyegetőzni, alapvetően a közvélemény megfélemlítésére játszani kicsit snassz. Amolyan „hívom a bátyámat” stílus. Holott az országnak alapvetően nem egy falusi kocsma színvonalán kellene működnie. Még akkor sem, ha a first-girl milliókért tanulja a kocsmatudományt Svájcban.

Egyébként, visszakanyarodva az említett átvilágításhoz, az sem jelentett volna talán komoly kockázatot Vida Ildikó számára. Állítólag ugyanis, noha ő nem kérte, a sajtóhírek alapján az ügyészség szemlélődött, majd hunyódó pillákkal, nyugodtan hátradőlt. Közölve, hogy semmi gyanúsat nem találtak, és a NAV környékén számukra nincs ügy. Ahogy, a hírek szerint sikkasztásért feljelentett, Orbán Viktor esetében sem lesz ügy. Nem kizárva persze a lehetőségét annak sem, hogy a kormánypárttól ismert távolságra elhelyezkedő főügyész vezetésével esetleg hangulati előkészítést tartottak a NAV-elnők esetében. Ismét arra húrra próbálva meg a hangolást, hogy: Amerika nem ad bizonyítékot. Mert világos, hogy a budapesti ügyészség és a budapesti NAV-központ között Washingtonon keresztül vezet a legrövidebb útvonal. Talán ezért is gondolat Németh Szilárd a szilárd rezsiharcos, most éppen az amerikai kitiltásokkal foglalkozó parlamenti bizottság alelnökeként, hogy gyüjjék már oda André Goodfriend is. Elvégre, ha már a NAV elnöke nem jelenik meg, akkor az amerikai követség ügyvivője mennyen má’ oda. Alighanem azt remélve tőle, hogy a magyar Országgyűlésnek nem elszámolni köteles diplomata esetleg elmondja azt a bizottságnak, amit a beszámolási kötelezettséggel bíró, a bizottságra ennek ellenére fittyet hányó közalkalmazott elhallgat.

Még tiszta szerencse, hogy Németh Szilárd egy cseppet sincs szerepzavarban, és teljesen képben van a hatáskörét illetően. Valószínűleg továbbra sem teljesen felfogva azt, hogy egy ország azt tilt ki, akit kitiltani gondolnak a vonatkozó hatóságai. Nem egy követségi ügyvivő, hanem a hazai hatóságok. Ez, ellentétben a Fidesz kedvenc tömeggyilkosság-mentegetőjének szólamaival, valóban idegenrendészeti kérdés. Érdemi válaszért tehát nem egy követségi diplomatát, hanem az amerikai nyomozóhatóság vezetőit kellene a bizottság elé idézni. Ha tudnák, ha mernék, ha tényleg feddhetetlennek hinnék a NAV elnöknőjét. Akinek távolmaradásáról, illetve az ezzel kapcsolatos azonnali felmentés hiányáról Salamon Béla juthat az eszünkbe.

Nem, nem adóhivatalnok volt, csak színész. De az általa játszott egyik örökéletű jelenetben hangzik el az a sokra érdemesült szólás: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”. S aki alighanem ki kérné magának az összehasonlítást.

Andrew_s

2013. december 19., csütörtök

Hol verik a négereket?

A politikai síkokon is igencsak vihart kavaró áfa-csalások ügyében aligha kell az előzményeket részletesen taglalni. Azóta, hogy Horváth András volt NAV-dolgozó kirobbantotta a korrupciós botrányt, bejárták a nyomtatott és az elektronikus média-csatornákat egyaránt. Az ezzel kapcsolatos események legújabb részeredményeként most a rendőrség tette meg az aktuális lépést a sakktáblán. Egy házkutatás formájában.

Kialakítva ezzel azt a látszatot, ami azokra a korszakokra hajaz, amikor a házkutatás egyik legfontosabb tartozéka a szerv által leltárba vett, s a házkutatók által házhoz szállított százdolláros volt. A Horváth-ügyben hiába folyik az időrendi magyarázkodás, hogy ki kit jelentett fel előbb. Mert azért azt a régi közmondást is felidézték már, hogy „legjobb védekezés a támadás”. Bőven megdobálva az ügyet kirobbantó Horváth Andrást is sárgolyókkal. Megkérdőjelezve az adatokhoz való hozzáférés jogosultságát, személyes szakértelmét, és szinte természetesen a megszólalási jogát, a megszólalásának tisztességes voltát. Aztán kialakultak, de mégsem, a parlamenti vizsgálóbizottságok, ahol meghallgatások voltak, és ereklyefelmutatás gyanánt egy azóta elhíresült zöld dosszié is szerepet kapott.

Az a dosszié, ami állítólag a fontos adatokat tartalmazta, és amire a rendőrség, több más trófea mellett, lecsapott. Lefoglalt rőzsekötegekről, és könyvespolcon talált dollárokról még nem érkeztek hírek. De még érkezhetnek. Alighanem a választásokig csak sikerül elhúzni a szakértői vizsgálatokat, és a NAV valamikori munkatársa időközben akár nyilvános önkritikát is gyakorolhat. Van még ehhez elég idő. Annak idején is általában elég gyorsan sikerült elérni az önkritikus állapotot. Kutyabőröstül, ürgeszőröstül. A történetnek azonban az igencsak koncepciós látszaton kívül van egy másik nagy bökkenője. Az, ami bökőértékben akkor is legfeljebb csak tompul, ha a kampány közeledtével sikerül egy ellenzékhez köthető céget is megnevezni az áfa-botrányok kapcsán. Legfeljebb a kampány végeztével felmentik majd a gyanú alól. A koncepciós hatása addigra úgyis megteheti a hatását. Ellensúlyozandó a Fidesz kivizsgálási távolmaradását. Mert az MSZP után most a Fidesz látszik olyan pártnak, amelynek kebelén nem szeretnének konkrétan elszabadult adatokat látni az esetleges NAV-korrupciók környékéről.

De mi is az említett bökkenő? Az, hogy Horváth András adatokkal való zsonglőrködésének vádja akár be is bizonyítható lehet. Pusztán feltevésként induljunk ki abból, hogy a koncepciós önvédelemnek tűnő sárdobálásban ott lapul a valóság kavicsa. A botrányt kirobbantón ez alighanem valóban üthet. Pontosabban üthetne. Vagy mégsem? Tegyük fel, hogy az emlegetett adatokhoz valóban a kollegái révén jutott hozzá. Tegyük fel, hogy nem volt joga ezeket az adatokat összeszedni. Annak ellenére, hogy az emlegetett hatvanezer oldal egyébként egészségügyi papírból tényleg soknak tűnhet, de iratmennyiségre nem igazán rengeteg. Tegyük fel, hogy Horváth Andrásnak kivonatolnia, és egy zöld dossziéban rabláncra fűzni sem volt joga az adatokat. Mi következne mindebből? Valójában édeskevés. Nagyjából egy azzal analóg helyzet, ami a Szovjetuniót érő amerikai kritikák esetében volt ismert anekdota.

Az, ami szerint a védekezés abba merült ki, hogy Amerikában meg verik a négereket. A NAV-ügyre átfordítva ez azt jelentené, hogy azért nincs korrupció, mert Horváth András, korábbi adóhivatali dolgozó, egy „cúna gonoc báci”. Ami nyilvánvalóan egy roppant átlátszó védekezési taktika. S alighanem itt lőtt bakot a fideszes, NAV-os gőzhenger. Ha ugyanis felállnak az adott bizottságok, megállapítják, hogy az ÁFA kapcsán annyira, de annyira tisztességes minden, amit a könyvelők védőszentje is megirigyelhetne, akkor még mindig lehetett volna feszegetni az adat-jogosultságokat. Valószínűnek tűnik, hogy minden látványos házkutatás nélkül, egy tanúkihallgatás keretében is hozzájuthattak volna a nyomozáshoz szükséges adatokhoz. Már akkor, ha a nyomozás az esetleges ÁFA-visszaélések kapcsán indul be nagyobb vehemenciával. Az ugyanis, hogy a korrupcióra vonatkozó adatokat esetleg jogtalanul birtokolta, és gyűjtötte össze, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lett volna adott esetben olyan ügy, ami érdemes lenne a kivizsgálásra.

Az tehát, hogy kiderül a spájzban vert néger léte, még nem jelenti azt, hogy magában a milliárdos károkozásokban ne lehetne igaza. Ám a koncepciós ügyekre hajazó eljárással már azt sem fogja senki elhinni, ha tényleg nem találnak visszaéléseket. Különösen nem az igazságszolgáltatás függetlenségét ismét aláásó akció fényében, hogy devizahitelekkel kapcsolatos döntés miatt nyílt Fidesz-offenzíva indult a Kúria ellen. De azért az is érdekes lehet, hogy amíg ezzel foglalkozik a média, addig milyen egyéb kormányzati történések zajlanak a kommunikációs surranópályákon.

Andrew_s

2013. március 12., kedd

A Vatera szerverköltöztetéséhez.

A bolhapiacok fontos csatornát képviselhetnek a kereskedelemben. A fizikailag megtapasztalható világuk egy különleges szociológiai környezet, és akár idegenforgalmi nevezetesség is lehet. Ugyanakkor olyan másodlagos áruforgalmat bonyolít le, ami több szempontból fontos lehet. A még valaki által használható kütyük és bigyók nem a szeméttelepen végzik, és ezzel csökkentik a környezet terhelését. Az említett izék forgalma ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a rászorultabb embertársaink is anyagi és tárgyi javakhoz jussanak. Sok szempontból ugyanez elmondható a bolhapiacok virtuális világára is.

Így a Vatera online piacterére is, mely az ott megjelenő professzionális kereskedők mellett szintén teret ad azoknak is, akik csak egy-egy használt cuccot akarnak eladni, vagy megvenni. Legyen az akár könyv, zeneszerszám, vagy bicikli. Akit ez részletesebben érdekel, keresse fel, és nézzen szét arrafele. Amiért szóba hozom az inkább az, hogy a legfrissebb hírek szerint az üzemeltetését biztosító gépházat másik hajóba szerelik át. Ezt a Napi.hu közölte, amikor a szerverek Lengyelországba költözéséről adott hírt. Egyben megnyugtatva az informatikai személyzetet, akiknek a cégcsoport más tagjainál igyekeznek foglalkoztatást biztosítani. Az persze még a jövő zenéje lehet, hogy egy ilyen költözés mennyire tekinthető egy esetleg tovább gyűrűző folyamat nyitányának, hiszen a biteknek szinte mindegy a szerverek fizikai elhelyezkedése a tér-idő-kontinuum egy pontján. Mindaddig, amíg megfelelő kiszolgálást képesek biztosítani.

A hír alapján pedig igazán nincs ok kétségbe vonni azt, hogy a költöztetésnek csak és kizárólag az utóbbi évtized e-kereskedelmi fejlődése az oka. Azért persze egy gazdasági szereplőnek alighanem egyáltalán nem mindegy az a gazdasági környezet sem, amiben működik. De konkrét adatok híján erről legfeljebb találgatni lehet. Elvégre aligha lesznek adatok arra nézve, hogy mennyire érinti, mennyire befolyásolja az ország valutájának, vagy esetleg az energetikai áraknak a helyzete az internetes kereskedelemben részt vevők viselkedését. A cégek által igénybevett szolgáltatások áfáját, és az azt nyújtóknál csökkenő megrendelések közvetett piacszűkítő hatását azonban kár lenne nem észrevenni. Ahogy érthetően csak tippelni lehet arra is, hogy a puszta segítő szándékon mi motiválhatott egy portált arra, hogy a recesszió kellős közepén adóügyi tanácsadót állítson össze a netes kereskedelemhez. Élve persze a gyanúval, hogy ez lehet egyfajta informális figyelmeztetés is az internetes piactereket használók felé. Azok számára pedig, akik részt vesznek a kereskedelemben, esetleg biztatóbb lehet a szerverek határon kívüli elhelyezkedése akkor is, ha a tranzakciók továbbra is a hazai jogi környezetben zajlanak majd.

Andrew_s