Magyar Péter következő fagyija - Pride 2025

Mintegy három hete nyalt vissza a passzivitási fagylalt Magyar Péternek az ellehetetlenítési törvény kapcsán. Valami ahsonló történt a Pride esetében is. Miközben a számok feletti viaskodás zajlik, abban mindenki egyetért, hogy Orbán Viktornak sikerült elérnie az egyik legnagyobb ellenzéki, illetve politikai ellenállásról szóló összejövetelét. Önmaga ellen. No meg Magyar Péter távolmaradásával. Igazolva azt, hogy az embereknek nem okvetlenül hiányzik egy hatalomra rágörcsölt önjelölt vezér a tömeges jelenléthez.

Budapesten legalább is biztosan nem. Budapesten, ahol a kormány igyekszik a vezetést lehetetlen helyzetbe hozni. Budapesten, ahol a kormánypárt törekvéseinek csendes vagy hangos támogatzói között ott található a működést inkább lehetetlenítő, mint minden esetben támogató Tisza-frakció. Budapesten, amelynek polgármestere meg is üzente a sorok között Magyar Péternek, hogy nyaljon sót, ha politikai teljesítmény nélkül, puszta lózungászattal akar operálni. Azt követően, hogy a tiszás, illetve fideszes frakció együtt bojkottálta a fővárosi közgyűlést.

Azzal, hogy Karácsony Gergely mögé állt az Orbán-döntést ellenző, és annak dacára szervezett rendezvényenk, és meghirdette a távolságtartást az üres populizmustól kétségtelenül kibújt a főpolgármasterből a politikus. A nem is túl rossz politikus. S ezt annakellenére állapíthatjuk meg, hogy a fővárosi teljesítményét továbbra sem tartom sokkal többre, mint egy hete.

Azt elég erős szkepszissel kezelném, hogy ennek a megmozdulásnak lesz-e komolyabb hozadéka. De könnyen lehet, hogy nem csak a Fidesz 1.0, hanem a Fidesz 2.0 is vesztes napnak könyvelheti majd el hosszabb távon a 2025. évi Pride-napot.

Andrew_s

Kongresszus-margó: 2.

Forrás: Vatican News

Aki ismer az tudja, hogy nem szeretem a városlezárásokat, a megszokott, és nagyjából kiismert közlekedés felkavarását, illetve a hasonlókat. Aki ismer az tudja, hogy nem szoktam kimenni ellentüntetni, mert osztom Rejtő abbéli álláspontját, hogy engem se zavarjanak hasonló állapotban. No meg az én olvasatomban a tolerancia nem azonos a "szeretem" szóval. S így nem kell szeretnem azt, aminek a (jelen)létét ettől még elfogadom. Aki ismer az tudja, hogy bár nem osztom azt a véleményt, hogy mondjuk a személyes nemi orientáció kérdéseit az utcán kell prezentálni, nem igazán hangoztattam olyan szólamokat, hogy "csinálják otthon, négy fal között".

Ellenben eleddig hiába vártam, hogy azok a decibelisták, akik mondjuk a Pride kapcsán ez utóbbit hangoztatják, most elmondanák ugyanezt a eucharisztia jegyében rendezett kongresszussal kapcsolatban. Mondjuk úgy, hogy rendben van, higgyenek benne, meg imádkozzanak, meg amit akarnak. De otthon a négy fal között.

Holott Máté, az evangelista pont ezt mondja:
" 5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. "

Ilyenkor mi a helyzet a kedves decibelkeresztény, kettősmércéjű, a szellemi eszterga pártján álló, hangoskodó honfiak háza táján? A várba delegált közös eszetek még nem mondta el esetleg? Mármint az őszinte, spontán, befolyásmentes véleményeteket.

Andrew_s

Konzervatív cölöpök

Vasárnap még úgy tűnt, hogy a Pride elmúlt. Egyébként tényleg vége az ideinek. De ez, mint szinte az várható volt, korántsem szegi a kedvét azoknak, akik a téma kapcsán szeretnék megkapni azt a pár pillanatnyi népszerűséget. A humanizmus jegyében kár lenne ezt a jogot megtagadni Felföldi Zoltántól. Már csak azért sem, mert egy egész fajta nevében nyilatkozik. Szerinte.

A fajta, szerinte, a konzervatív fajta. Így biológiai érdeklődésem teljében kezdtem olvasni. Várva az antropológiai leírását annak, hogy első ránézésre miről ismerszik meg a volt lakitelki polgármester képviselte genetikai entitás. Aztán kiderült: legfeljebb arról, hogy önmagát tekinti etalonnak. Lenézve, vagy inkább zsigerből kirekesztve mindenki mást. A konzervatív fajta ezek szerint ego-, és cezaromán lenne? Komoly kérdés. Amit valószínűleg a magukat konzervatívoknak vallóknak kellene egymás között tisztázni. Beleértve azt is, hogy a Homo nemzetség külön faját, a sapiens faj egyik alfaját képviselik-e? Mert ennek alapvető tisztázásig még az is kérdéses, hogy a Felföldi-fajta embernek vagy esetleg csak hominidának tekintődjön-e? Valamint az is bizonytalan, hogy a most publikált nyolc tétel tulajdonképpen kire, kikre is vonatkozik? Ahogy az, is hogy miért nem hét az a nyolc. A hét sokkal közelebb lenne a népi hagyományokhoz. De lehetne kilenc is, ahogy Jézus kilenc boldogság-tételt fogalmazott meg (Mt 5 3-11). Bár a kilencedik közvetlenül a tanítványoknak szól, és nem általános tétel. Úgyhogy inkább nyolc az a kilenc. Így Felföldi Zoltán talán a konzervatív boldogság-tételeket adta közre.

A legelső, különben nagyon helyesen, megadja a fogalmi keretet. Tagadva a „meleg” szó használatát, és globálissá téve a „homoszexuálist”. Azért persze megkérdezhetnénk a heteroszexualitás bajnokát arról, hogy milyen kapcsolatnak tekintené egy nők iránt vonzódó nő kapcsolatát egy nőként viselkedő férfival. Noha, gyaníthatóan a válaszban dominálna az „öőőö...” és az „izé”. Már csak azért is érdekes lenne a kérdésről alkotott vélemény, mert a második tételben közli, hogy a homoszexualitás abnormális. Amiből persze nem következik semmi. Egyszerűem azért, mert a „normális”-„abnormális” kifejezéspár csak egymáshoz képest értelmezhető. Ráadásul mindkét oldal csak címkézi a másikat. Magát tekintve „normálisnak”. Elfeledkezve arról, hogy az ember alapvetően egy hordában élő főemlős. Mely hordában annak idején is meg lehetett a nagyon fontos szerepe a tényleges szaporodási közösségből való kivonulásnak. Ha nem így lett volna, akkor az evolúció ugyanolyan ritkává gyérítette volna az ilyen jellegű determinációkat, mint ami a spontán mutációk gyakorisága. Ez olyan 10^(-14) 10^(-10) közötti nagyságrendben szokott lenni az élővilágban. Ami alapján nagyjából 10.000.000.000 – 100.000.000.000.000 emberből egy lenne homoszexuális. Plusz-mínusz egy nagyságrend. Amiről tudjuk, hogy nem így van.

Innentől Felföldi azon tézise, hogy „teljességgel alkalmatlan az élet továbbvitelére, és abnormális, mert gusztustalan és életidegen, és a normális embernek ettől teljesen felfordul a gyomra”, inkább a baromság kategóriába esik. A faj, és nem a szexuálisan önző egyed, továbbvitelében nyilvánvalóan van evolúciós előnye a homoszexualitás jelenlétének. Talán éppen az, hogy azoknak az utódoknak a továbbgondozását szolgálta, akiket a nemi szervükkel gondolkodó alfaszereplők eldobtak. Genetikailag sem tekinthető teljesen életidegennek, mert akkor az evolúció dobta volna ki. Marad a gyomor. Amiből legfeljebb az következik, hogy az ex-polgármester nem szeretne egy férfivel egy ágyban tölteni egy légyottot. Azonban érdekes lenne egy másik számot is ismerni. A Földön, vagy akár csak a közvetlen környezetében előforduló olyan nők számát, akik viszont Felföldi Zoltánnal nem szeretnének egy ágyban ébredni. Ha ezek száma nullánál nagyobb, akkor vajon ebből az is következik, hogy mindenki, aki nem fekszik le Felföldivel, az gusztustalan és életidegen szexualitással bír? S ezeket vajon szelíd rábeszéléssel győzné meg a konzervatív észosztó, vagy az erőszak is beleférne?

A többi tétel zöme ezek alapján szinte szóra sem érdemes. Mert több részben a kormánypropaganda egyes elemeit, a közképviselt szemellenzők finom-beállítási használati utasítását böfögi fel. Két szemlélet azonban csak megér pár gondolatot. Az egyik, hogy a nemi identitásukban nem Felföldi-fajtájúakat eltiltaná néhány foglalkozástól. A listába bekerült a tanár, a színigazgató, és a miniszterelnök (mit tudhat Felföldi Orbánról?). De vajon miért maradtak ki például a papok? Esetleg ezer más foglalkozás képviselői? Holott a papokról hallhatott valamit, mert olyasmit ír egy ponton, hogy „szerzetes és házas ember sem lehet valaki egyszerre”. Azt pedig tudjuk, hogy a rendi homoszexualitás olykor előfordul. Annyira, hogy Umbert Eco is megemlékezik róla a „A rózsa neve” című művében.

Az a tétele pedig különösen messzire vezetne a konzervatív hominidának, hogy „a homoszexuálisokkal munkájuk során kapcsolatba kerülők lelkiismereti aggály esetén ne legyenek kötelesek végrehajtani bizonyos – munkájukból egyébként adódó – feladatokat”. Az égő házba berontó tűzoltó tehát először kérdezze meg a füstmérgezéstől ájult sérültet, hogy milyen a szexuális orientációja? Esetleg vezessék be a ruhán alkalmazható megkülönböztetést? S tessék mondani: az első internálótábor Lakitelken lesz? S tessék mondani: a táborparancsnok Felföldi lesz?

Azért, ha tényleg cölöpöket kellene leverni, akkor egy bunkó, Felföldi személyében, már van hozzá.

Andrew_s

Pride után...

Tegnap lezajlott a Pride. Aki az eredeti útvonalra készült, az megszívta. Azok is akik ott akartak beszólni a vonulóknak. De az is, aki a lezárások kapcsán azt az útvonalat vette volna figyelembe. A szervezők, akik egyik szószólója szerint minden rendezvénynek vannak kockázatai, megváltoztatták az útvonalat. Azért a felvonulás minden nagyobb probléma nélkül lezajlott. Mindössze néhány, 63+1 vármegyés hídlezárót kellett a rendőröknek elhessegetni az útból. Meg néhány ellentüntető zsibongott.

Alapvetően tehát lezajlott. Nyomában legfeljebb a kérdések maradtak. Olyan kérdések is, amelyek nyomán szinte biztosan előkerülnek a „pfúj, homofób antidemokrata” feliratú matricák. Mert azokat mindig elő lehet rángatni. Ha nem tetszik Alföldi egyik rendezése: homofób vagy. Ha szerinted kontraproduktív a felvonulás, antidemokrata vagy. Ha nem tetszik az, hogy politikusok használják fel ingyen-önreklámra a Pride-ot, akkor különösen antidemokrata vagy. Holott aligha előírásszerű, hogy mindenki egyet értsen a felvonulással. Majdnem azt írtam, hogy a „meleg-felvonulással”. De egyrészt tudjuk, hogy a felvonulástól függetlenül is meleg volt, míg a felvonulók hivatalosan LMBTQ rövidítéssel illetendők. Amúgy teljesen jogosan, mert valóban elég cikk-cakkos nemi szerepvállalások érintettjei érintettek a felvonuláson. Miközben az említett politikai szereplők sem okvetlenül érintettek. Csak jól jön szegényeknek. Bár, ők ezt szolidaritásnak hívják. S talán, percekre, még ők is elhiszik.

Egyébként az első felmerülő kérdés tulajdonképpen éppen ez lehetne. Nevezetesen az, hogy vajon akkor is szolidárisak lennének, ha nem Budapesten és a főútvonalakat érintené a felvonulás? Tegyük fel, hogy az említett LMBTQ közösség hirtelen úgy döntene: valahol vidéken rendezik meg a találkozót. Még az is lehet, hogy megérné egyszer, akár egy „profiltisztítás” erejéig máshol, és tényleg találkozóként megszervezni. Valószínűleg azonnal kiderülne, hogy a médiát nem is annyira érdekelné. Ha a média távol maradna, akkor nyilván kirostálódnának mindazok, akiket az ingyen-reklám tesz szolidárissá. Még az is lehet, hogy a jelenlegi szervezők egy része is hirtelen más elfoglaltság után nézne. Mert azért ne felejtsük el, hogy a pakliban benne van: őket is hajtja a szereplésvágy. Ami nem baj. Nem is megvetendő. Mert emberi. A magam részéről teljesen el tudom fogadni, és számos politikus példája is mutatja a nagyvilágban, hogy a politikai ambíciók függetlenek attól, hogy kivel bújik valaki az ágyba, és ki várja haza.

Az csak a hazai politikai közélet remekbe posványított valósága, hogy a politikai ambíciók meglétekor gyorsan keresnek egy csoportot. Aztán annak a nevében ki lehet állni a színpadra, és előadni valamit, amit odalentről hajlandóak megtapsolni. Számos egyéb tárgyú tüntetés mutatja, hogy a recept működik. A Pride kapcsán az LMBTQ közösségnek nevezett emberek jogvédelme a téma. Ami nyilván időszerű lenne akkor is, ha a közösségi összejövetel, mondjuk, a Kiskunságban lenne. Csak ugye oda kéne jutni. Meg a hangosítás. Meg rohadt meleg van. Meg a média nem utazik annyit. Meg a résztvevők sem okvetlenül utaznak annyit. Meg tiszta macera lenne az egész. Ellenben tényleg csak azok mennének, akik magukénak érzik a rendezvényt és a közösséget. Szóval. Egyszer csak megérné. Sőt! Lehetne egy kontroll is. Megszervezni valahol vidéken, és aztán egy emlékgyülekezést és élménybeszámolót tartani Budapesten. Aztán megnézni a részvételi különbözetet. Akárhogy alakul: tanulságos lenne.

Aztán fel lehetne tenni a kérdést, hogy mennyire szól a LMBTQ közösségről, és mennyire a politikai haszonszerzésről a szervezés és a „szolidaritás”. Mely utóbbi kapcsán az a kérdés is feltehető, hogy mennyire vannak kitéve a LMBTQ közösség tagjai a hivatalos megkülönböztetésnek? A házasság, és a családdal kapcsolatos állami állásfoglalások terén például tudottan. De a hétköznapokban valószínűleg sokkal kitettebbek az emberek a személyes előítéleteknek, mint a hivatali megkülönböztetésnek. A munkatársak, a szomszédok, esetenként a rokonok sokkal jelentősebb hordozói a megkülönböztető előítéleteknek. Ezt az sem oldaná, ha a kormány az említett hivatalos állásfoglalásokat egyik napról a másikra megszüntetné. Miközben a személyes „állásfoglalások” sokszor nem is a nem identitásnak, hanem magának az embernek, az ember teljesítményének szólnak. A személye szimpátiát azonban nem lehet megparancsolni. Egy rossz kollega, egy csapnivaló szakember, egy nem törődöm családtag sem lesz jobb ember attól, ha sértődötten közli: őt a nem identitásvállalása miatt utálják. Amin különben a felvonulás akkor sem segítene, ha így lenne.

Akkor? Nincs akkor. Maradnak a polémiák. Egy csomó „mi lenne, ha”, mint tudjuk, történelmietlen, kérdéssel. Lehet azt is mondani, hogy a társadalom sokkal elfogadóbb a látszatnál, mert nem látni „egyetlen embert sem, aki azt mondta volna az orvosnak, fodrásznak, buszsofőrnek, hogy nem kér a munkájából azért, mert az illető történetesen meleg”. Valójában a társadalom többségét nem érdekli, hogy a másik kivel él együtt. Amíg jó a frizurája, összeforr a csontja, és a busz odaér, ahova elindult. Szerintem ez jól is van így. Tegnap lezajlott a Pride. Még pár napig talán rugóznak rajta. Aztán lehet visszatérni a régi jól megszokott, vagy frissen feltálalt gumicsontokhoz. A kérdések meg maradnak...

Andrew_s

A gárda-pride margójára

Úton a templom fel.
Fotó: MTI / Illyés Tibor

A Budapest Pride szervezésének környékén mintha kicsit elsikkadni látszott volna, hogy az egyszínűek, vagy kevés színűek is tartottak egy összejövetelt. Pedig tartottak, nem kisebb személy áldása alatt, mint a Horthy-fétist is avató lelkészé. Az Új Magyar Gárda Mozgalomról, és a maguk pride-járól van szó.

A szervezet, nyilván egész véletlenül a Budapest Pride idejére szervezve, úgynevezett bajtársiassági napot szervezett, és ifj. Hegedűs Loránt református lelkész személyesen köszöntötte a megjelenteket. Eközben, a hírek szerint, arról csacsogott, hogy egy gonosz háttérhatalom tehet a nagytiszteletű Magyar Gárda egykori betiltásáért is. Valószínűleg most éppen Amerika a gonosz háttérhatalom, mert Murányi Levente, az 1956 után egész a főiskola elvégzéséért meghurcolt és sínylődtetett mártír valami ilyesmiket állíthatott. Ha az MTI-nek hihetünk. Próbáljuk meg. Egyébként nagyjából itt be is lehetne fejezni az esemény tárgyalását. Már csak azért is, mert önmagában az egész társulat puszta léte sem valósulhatna meg hatalmi támogatás nélkül, és reklámot meg minek kellene csinálni Vona új munkásőrségének. Mert a pártelnök személyes levele igazolja, hogy nem igazán van másról szól. Különösen a Jobbik politikai térnyerését figyelembe véve.

Az interneten, szinte természetesen, szinte azonnal polarizálódtak a vélemények, és szép lassan visszaköszönnek az unalomig elcsépelt populista lózungok arról, hogy miért is kell egy pszeudomilitáns szervezet. A legkedveltebbhez hasonló különben az, hogy azért kellenek, mert meg kell védeni a magyarokat. Az érvek akkor kezdenek kisiklani, amikor a „mikor?” és a „kitől?” kérdései kerülnek elő. A „ki helyett?” kérdése aztán végképp jégre viszi a jobboldal széléről érkezett komment-desszantosokat. Az ugyanis világos, hogy a közbiztonság javítása, a határok védelme közös érdek. Ám erre a célra vannak felesküdött, fizetett szervezetek. A közbiztonságért és a katonai védelemért egyaránt található felelős politikus, miniszter. Ha ezzel bárkinek, akármelyik politikai oldalon gondja van, akkor hozzájuk fordulhat. Alkalmasint Vona Gábor is megteheti a Parlamentben. Amikor tehát a Jobbik szimpatizánsai, és tőlük jobbra azért ágál a gárdaszerűségek mellett, mert ezeket az érveket rángatja elő, akkor nem igazán érthetőek. A Jobbik ugyanis parlamenti párt. Miközben Vona Gábortól csak arra futja, hogy mesét olvas, kutyát simogat és gárdát üdvözöl, aközben tőle is érdeklődhetnének a hívei. Ahogy a törvények betartásáról szóló plakátok helyett is érdeklődhetne a miniszterelnök a be nem tartók elleni fellépés kapcsán a belügyminisztertől.

Ha ezek a lépések kimaradnak, akkor az igencsak leleplező hatású. Ha ugyanis a jobboldal hajlandó támogatni az említett militánsokat, ám nem kerül szóba, hogy kinek is kellene ellátni ezeket a feladatokat, akkor az a lózung-koefficienst növeli. Joggal hihetjük, hogy a védelemről, a kiűzendő ördögként megjelölt „háttérhatalmakról” szóló szöveg üres lózung csupán. Nem szolgál mást, mint fedőszöveget arra: létre kell hozni, és tömegtámogatást kell szerezni egy bármikor bevethető, a hatósági cselekvéseket korlátozó törvények hatálya alá csak érintőlegesen tartozó erőszakszervezetnek. Annak érdekében, hogy a politikai támogató hatalomra kerülése esetén, akár erőszakkal biztosítsák a hatalom megtartását. Egyenes utat kikövezve a diktatúra felé. S ebből a szempontból valószínűleg húzható némi párhuzam az egykori munkásőrség és a mai gárdák közt. Még azt sem vitatva, hogy mindkét szervezetben voltak és vannak szimplán megvezetett, de különben jó szándékú emberek. Ahogy a 3. Birodalom Németországában sem csak vérgőzös fasiszták éltek.

Feltételezhető tehát, hogy a hazai szélsőségeseket is sokan azért támogatják, mert nem látnak alternatívát. Hatalmi oldalról ez nyilvánvalóan kormányzati felelősség. Az említett feladatokért felelős tárcák „trehánysága” nyilvánvalóan felelős a rendpárti irányzatok erősödéséért. Az önmagát demokratikus ellenzéknek kikiáltó katyvasz pedig azért, hogy nem alternatív programokkal próbálják meggyőzni a potenciális szavazókat. Alkalmasint persze talán az egyházaknak is érdemes lenne pár kérdést nekiszegezni. De ameddig a klerikális lobbi a kormányzatban ül, ameddig lelkész ugathatja le miniszterként a szegényeket, ameddig lelkész avathat fétiseket, s ameddig a püspököknek minderre csak halkan suttogó szavai vannak, addig talán felesleges.

Andrew_s