Demagógisztáni napló - Magyarpéterizmus hatalomnézetből

Forrás: Flickr.com / Chris Bainbridge

Mi tagadás, kisebb szentté avatni Magyar Pétert kényelmes mainstream-állapot. Nem mellesleg sokaktól látom is a közösséginek nevezett, de valójában egyre szűrtebb médiában. Az a legutóbbi vita, hogy megvakarta-e a tökét vagy sem a zsebhoki-bajnokkal való kézfogás előtt vagy sem, az legfeljebb szellemi pótcselekvésnek jó. A különböző fórumokon megjelenő magyarpéterista kisegyház szószólóinál sokkal zavaróbb az a nem egyszer elvtelen lózungköteg amit előadnak. S amiben a vakaródzás kezelése a leginkább huszadrangú tényező. Miközben dúl a deja vu.

Magyar Péter hívei között ugyanis láthatóan megindult az a fajta hitharcosi kiállás, amit korábban a Fidesz, és igen, nem egyszer a DK hívei körében is tapasztaltam. Igaz, más szerveződéseknél is. Talán mert természetes reakció, hogy amikor valakinek komoly kognitív disszonanciát okozna egy tévedés, illetve tökéletesség hiányának a belátása, akkor megindul az a fajta önigazolási mechanizmus, amelyben a tények legfeljebb zavaró mellékzöngék. Esetleg azok sem. Mi akkor tehát a deja vu. Az, ahogy a hívek megnyilvánulnak.

Kezdve a "kékfideszezés" átvételével, melyet Magyar Péter talán blikkfangosnak gondolt, de nem az. Nem azért nem az, mert a DK tökéletes lenne, és ezért Magyar Péternek és hitharcosainak szeretni kellene. Hanem azért, mert alapvetően egy gyűjteményes dehumanizálása a politikai konkurenciának. Akkor is, ha az erősen vesztett a súlyából. Illetve főleg akkor. Mert egy közösség lenézését, egy közösség tagjainak a kirekesztését is üzeni. Miközben árulkodik arról, hogy nincs valós mondanivaló, hiszen akkor hivatkozhatna egy új, a NER-nek nevezett, de valójában inkább szómágiát takaró, hatalmi szövedéket leváltó, társadalmi szerződés programjára. Amelynek a pontjai amúgy a kékfideszezéstől függetlenül sem igazán körvonalazódnak. Ahogy sajnos másnál sem igazán az ellenzék esetében, de Magyar Péternél sem.

Ez azért gond, mert valójában Magyar Péter politikai kínálatát egy vezércserére redukálja. Orbán Viktor lecserélésére Magyar Péterre. Valamint legfeljebb üres ráncfelvarrásokat a hatalom burkának sorjáinál. Alkalmasint ezügyben elég árulkodó egy másik erős vonulat is a magyarpéterista szekértábor-lakók esetében. Csont nélkül benyelték, és és azóta lelkesen lóbálják a gyurcsányozás zászlaját. Ami azt üzeni, üzenheti, hogy Magyar Péter, illetve a hívei valójában Gyurcsány Ferencet akarják leváltani. Egy másik párt vezetőjét, egy másik párt éléről, amely párthoz tagságilag semmi közük. Egy eset kivételével. Ha egykor tagjai voltak, és pálfordulásuk őszinteségét legalább a saját gerincük előtt szeretnék egy intenzív gyurcsányozással megerősíteni. Ebből a szempontból ez a csapat alig különbözik az országos politikában fényesen leszerepel Botkától, akinek szintén Gyurcsány volt a problémák origója az Orbán Viktor pártjával szembeni kiálláskor.

Ebből így egy olyan kép kezdhet kirajzolódni, hogy Magyar Péter, és hívei számára valójában a DK, és annak vezetője az a bizonyos szálka. Amelyre a maguk deszkája mögül kipislogva minden más elhomályosul. A hívek a nagy részénél még annak a lehetőségét, de a lehetőség felvetésének a lehetőségét is kizárva, hogy esetleg egy nagy átverés statisztái. Mert azt nehéz lenne tagadni, hogy Magyar Péter mindaddig nem számított az Orbán-rendszer kárvallottjának, amíg a neje, igazságügy-miniszterként falazni tudhatott neki. Nem állítva, hogy megtette, de személy szerint nem lepne meg, ha majd az unokáim unokái számára kiderülne. Mert ebbe túlságosan is beleillene egy hangfelvétel, amivel az asszony fogható. Amíg az érdekek azt kívánják. Ami túlmutat a feltevéseken az a néhány aláírás némely közbeszerzéseken, és a tesó szereplése némely sajátos fizetési listán.

Erre mi a hívek általános reakciója? Nagyjából a sablonos szövegek. A "parancsra tette", a "mások sem tették máshogy", és persze a neristák általában is. Csakhogy ugyanezek a bevédők, aligha mentenének fel egy betörőt a saját lakásukban azon az alapon, hogy mások is törtek már be, és egyes körök szerint ez normális dolog. Miközben a feltevés szintjén kezelve Magyar Péteren is lehet még fogás ezeken a pontokon kívül. Így az orbánizmus olyan haszonélvezője rajzolódik ki, akinek oka, és lehetősége is lehetett egyfajta alkut kötni a Fidesz királycsinálóival. Miközben valójában a Fidesz korábbi leghatékonyabb ellenfelét, a DK-t tekinti valós, akár dehumanizálható ellenfelének. Nem vitatva, hogy a DK elleni kirajzása hatékonynak tűnik.

Azonban, ha ilyen alapon hatalmat kap, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem több a pók kicserélésénél a már meglevő hatalmi hálóban. Amelyet a Fidesz hatékonyan kiépített, és amelynek a lerombolása nem feltétlen érdeke annak, aki a háló felett hatalmat kap. Különösen akkor, ha tényleg történt, vagy történik néhány háttéralku is a jelen hatalommal.

Van bármilyen garancia az ellenkezőjére? Nem igazán. Vannak bemondások, várakozások, remények, illetve vannak hitek. Ezek azonban azok a tényezők, amelyek pont nulla politikai garanciát nyújtanak. Különösen olyan esetben, amikor a hatalom megragadásakor kiváló kifogásként jelentkezik annak a megtartására az a szólam, hogy a meglevő hatalmi hálót csak a totális hatalom birtokában lehet lebontani. S mire a reménykedők rájönnek, hogy a lebontás csak átépítés, addigra ott ülnek ismét a hálóban. Amire esetleg felkerült pár cicoma, ám attól még háló maradt.

Andrew_s

Mikor volt tiltakozás a VB előtt?

Egy viharos késedelemmel, de elrajtolt az atlétikai VB. S hirtelen sokan azonnal sport-közgazdásszá, és hivatásos aggódókká, illetve demonstratívan nem-menőkké váltak. Mondván, hogy az egész beruházás korrupcióktól terhes, nem megtérülő pénzkidobás. A korrupciót nem tudom bizonyítani, tehát elengedem. Ellenben az, aki azt hitte, hogy a Budapestre hozott nagyépítkezéses VB nem borítékoltan ráfizetéses, az egy másik kategória.

Az, akár a nemzetközi példák alapján is, olyan gyenge matekból, hogy még a szomszédját is bukásba rántotta. Ez a történet valószínűbben bukta, mint nem. Nem is okvetlenül csak máról holnapra, hanem hosszabb távon. Az épületeket, miként a korábbi látványsport-pékségeket is, fenn kellene tartani. Ehhez folyamatos bevételek kellenének. S nem, vagy nem csak az állami kasszából. Igaz. Lehet a folyamatos pusztulás turista-látványossága is. Ebből a szempontból Budapestnek aligha hiányzott jobban, mint amennyire egy Olimpia megrendezése hiányzott volna annak idején.

Talán még emlékeznek páran arra, hogy ilyen ötlet is volt. Csak azóta sok víz lefolyt a csatornákban. Akkor volt egy szervezet, amelyik számos párt segítségét, támogatását is élvezve aláírás-gyűjtésbe kezdett az Olimpia ellen. Ez annyira sikeres volt, hogy Olimpia nem lett, és a korántsem párt alapítására gyűjtött aláírások nagy számára, mint nekik szóló támogatásra is hivatkozva párttá trutyizta magát a társaság. Papíron ellenzékiként. De gyanítom, hogy a Momentumnak több problémája van Orbán személyével, mint rendszerével. Azért persze az, aki halott a VB-t ellenző aláírás-gyűjtésről, az ossza meg az információt a nagyérdeművel, mert a fővárost járva nekem elkerülte a figyelmemet.

Ahogy túl hangosan az a párt sem kampányolt a VB ellen, amelyik aztán, előszedve a legszebb lelkét, nem vett részt a megnyitón. Mert ez az eső utáni gesztus nyilván csökkenteni fogja a VB-s ráfizetéseket. Biztos. Csak nem világos, hogy mennyivel. Vélelmem az, hogy semennyivel. Ahogy a politikai jelzés-értékét sem taksálom túl magasra.

Arról se feledkezzünk meg persze, hogy Budapestnek van valami saját izéje. Amit Városházának is hívhatnánk, és polgármester is tartozik hozzá. Állítólag gerinces ellenzéki. Bár nekem az előválasztáson előadott produkciója alapján mindkét fogalmat illetően vannak kétségeim. S az istenadtának sem lehet túl nagy véleményes, ha azt vesszük, hogy a legutóbbi lokálnemzeti konzultációját a helyiek döntő többsége vagy elutasította, vagy magasról szarhatta le a kitöltöttség arányai alapján. Alkalmasint az a Lánchídról konzultálva atomizálta tovább a főváros lakosságát, és Karácsony Gergely mintha óvakodott volna a VB-ről kérdezősködni korábban.

Azt tehát, hogy az Olimpia gigaberuházásaiból elmaradt építési pénzeket legalább részben pótolni hivatott VB nem kecsegtet a recesszió megállításával, azt gyanítom. De a leglátványosabb mégis az, ami nem történt a VB kapcsán. Semmi ahhoz hasonló, ami az Olimpia kapcsán működni is látszott. Ha viszont előtte az ellenzék, és Budapest vezetése egy emberként nem szervezett tömegakciót a VB elkerülésére, akkor most, hogy már itt van, mire veri bárki a habot?

Bocsánat! Olykor elfelejtem, hogy az országot vezető kleptoligachikus kormánynak felelős ellenzéke van. Mert olykor nem tudom, hogy melyik része kinek is felelős.

Andrew_s

DK-s zaccpolitika és a LeVaTiSzaP

A pártok kommunikációjának mindig van valamilyen dinamizmusa. Ez természetes folyamat. Mert a világ változik. A párt-kommunikációs változásra való odafigyelés két dologtól függ. A hangerőtől és a párt társadalmi méretétől. Nem a taglétszámtól, hanem a társadalomban való jelenléttől. A fokozott odafigyelés értelemszerűen kritikát is eredményezhet. Ez van. A hitelvű DK-szimpatizánsok innentől ne olvassák.

Az utóbbi időben a DK kommunikációja, és a párt néhány „mozgása” ugyanis szerintem leginkább a sleppképzésre alkalmas. A slepp azonban olyan, amilyen. Fújja a szél ide-oda. Az egyik ilyen folyamat az, amit egyszerűen a zacc kooptálásának nevezhetnénk. Az ugyanis, amikor a más, kerekítési határra keveredett, vagy onnan soha el nem mozdult politikai szervezetek, pártokban fényes-sötéten bizonyított szereplőket kooptálnak, az aligha nevezhető másnak. Kivéve egy esetet. Ha azt mondják, hogy „rendben, mostantól hozzánk szeretnél tartozni, tehát irány tanyavilág szóró-lapozásra”. De akkor, ha a nagyobbá vált pártban pozícióéhséggel jelentkező figurának pozíciót is adnak, az marhaság. Ez olyan, mint amikor egy csődbe jutott cég vezetőségéből egy jól menő cégbe kooptálnak valakit, aki a korábbi helyen már igazolta az inkompetenciát.

Kiegészítve azzal, hogy a pártok alapideológiája sem feltétlenül csereszabatos. Akinek a személyes meggyőződése csereszabatos bármire, azt meg nopláne nem kooptálnám komoly „bizonyítás” nélkül. Mert azt egy vezető politikustól tudjuk: mondani bármit lehet, de a ténykedés mutatja a lényeget. S igen, lehet példát látni a cégben elnyomott zsenikre. Akik nagy része önjelölt decibelzseni. Akkor is, ha vannak a hierarchiában elsikkadó valós tehetségek is. A DK esetében valahogy nem igazán ezek tömeges bejelentkezését látom, amikor a politikai senkik piacára járnak „bevásárolni”.

Miközben olykor ezen a téren a párt önellátóvá is válhat. Mint akkor, amikor egy offshore-gyanúba keveredett kartácsnő mellett az utolsó szavazóig kiállnak. Hogyne, és tudom, az ártatlanság vélelme, meg hasonlók. Ugyanakkor itt ismét egy politikust idéznék annyiban, hogy nem elég annak lenni, annak is kell látszani. Mármint becsületesnek, morálgazdagnak. A kabátlopási ügyekből tudjuk, hogy az annak látszani, egy kicsit bonyibb ügy, mint amikor elmakogják valakiről, a bizonyítottság hiányát, az ártatlanság vélelmét, és hasonlókat. Már csak azért is, mert az ilyen kijelentéseket sokan tekintik, tekinthetik maszatolásnak, kifogásnak. Márpedig az ő szemükben innentől válhat hiteltelenné a párt morális kiállása az intézményes sikkasztás, pénzmosás, stróman-keltetés ellen.

Ahogy az sem feltétlenül a hitelesség záloga, ha egy párt elkezd kicsit mást sugallni, mint amit korábban mondott. Akkor sem, ha bele lehet magyarázni, hogy mindenki rosszul látja. Mert nem megmagyarázni kell tudni. Mire is gondolok? A DK egyik politikai alapvetésévé vált sokak szemében az USE eszméje. Akár érzelmileg, akár pragmatikus okokból szimpatikus valakinek az Európai Egyesült Államok eszméje. Nekem személy szerint azért, mert véleményem szerint az erőforrás-problémák ki fogják kényszeríteni. Hacsak nem egy globális állam kialakulása, vagy egy háborús kőkorszak előzi meg ezt az állapotot.

Az sem véletlen, hogy a fiatalok innovatív sokaságának ez akkor is szimpatikusabb, ha a nemzethy decibelisták hangja hangosabb. Különösen, mert az egykori önmagát szembe hugyozó és körbe szaró miniszterelnök is a kebelére öleli ez utóbbi sokadalmat. Ám innen nézve elég sajátosnak tűnhet, amikor a DK legígéretesebb politikusától olyan szövegeket kezdenek idézni, ami elindul a nemzetieskedő kommunikáció ösvényén. Márpedig Dobrev Klára ünnepi megszólalása kapcsán ez történt. Holott véleményem szerint éppen az USE-párti szemlélet, az ami mellé tényleges cselekvési tervet téve talán megszólíthatók azok a fiatalok, középkorúak, akik Magyarországon, de nem AK-47-essel a kezükben, egy európai zsákfaló skanzenjében képzelik el a jövőjüket. Az utóbbiakat ugyanis viszi a szélsőjobb, illetve az IKSZ és a Fidelitas, és reménytelen, de felesleges is megnyernie a DK-nak.

Ha pedig a korosztályoknál tartunk. Sokszor hallani, hogy Orbánt az idősebbek tartják hatalomban. Lehet. Ugyanakkor a DK kommunikációjában is többször érezhető a fiatalok elengedése. A megmozdulásaikról készült képeken pedig az, hogy a fiatalok is elengedik a pártot. Ami a kommunikációt illeti, az politikailag akár érthető is lenne. Van, lenne benne ráció, hogy a biztosan szavazni menő, és tömegében opportunistább korosztályhoz beszéljenek. A baj ezzel az, hogy a hatalom tényleges lehetőségeivel szemben csak ígéretek vannak. Az pedig korosztályi sajátosság szintén, hogy 60+ -os korban az embereket a másnap jobban érdekli, mint „az űrhajós leszek, ha nagy leszek” témaköre. Ebből az is következik, hogy a Fidesz jobb helyzetben van akkor, amikor hatalmi szóval tud csirkefarhátat adni másnap is, míg a „jövőre bélszín lesz alanyi jogon”, az gyenge érv. Nagy ígéretekkel kevés plusz szavazót találni pedig nem hatékony energiabefektetés.

Egy olyan országban, ahol a legnagyobb párt a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt), és amelytől lózungokkal nem lehet szavazót átcsábítani. Abból a politikai kottából felénekelve, amely kotta kakofóniája okozza LeVaTiSzaP tömeges térnyerését.

Andrew_s

DK-s zacc-kooptálás helyrerakva

A győzteshez húzás nem új jelenség, és még csak nem is a politika sajátja. Akkor sem, ha kétségtelenül ott a leglátványosabb. Kicsiben, nagyban egyaránt. Kicsiben, amikor egy hatalomváltáskor hirtelen mindenki az új hatalmat támogatta már korábban is. Nagyban, amikor a teret nyerő politikai erőhöz csatlakoznak azok, akik korábban, más színekben már leszerepeltek. Ez utóbbi jelenleg a DK-t „sújtja” egy ideje.

Az, hogy ez kinek tetszik, az nyilván egyéni ízlés kérdése. A Nyugati Fény minden esetre most közölt egy írást, ami szerint Gréczy Zsolt helyre rakta azokat, akinek ez nem tetszik. S mert nekem, például, nem tetszik, így érezzem magam, ezek szerint, helyre rakva. Nos, akkor tegyük a helyére a dolgokat. Legelőször azt, hogy Gréczy Zsolt a saját Facebook-profilján, a saját politikai ismerőseinek azt ír, amit gondol, mert az a felület arra van. De ez a halmaz akkor sem a globális „ellenzék”, ha lehetnek az ellenzékiséget általában is érintő gondolatok a szövegben. A másik oldalára a történetnek később visszatérnék.

Amúgy Gréczy írása inkább egyfajta „leltárnak” tekinthető. De kétségtelenül van egy olyan gondolatsora, amely az átigazolások fényében különösen érdekes lehet: „Az utóbbi hetek és napok erre [hogy csak az MSZP-ből vonzana újakat a DK] is rácáfoltak: a DK ma már minden ellenzéki párt tagjai számára vonzó alternatíva lehet. Azon pártok tagjainak is, amelyek valaha azért alakultak, hogy mi ne is létezzünk. Ma olyanok keresnek minket, jelentkeznek Gyurcsány Ferencnél, akik ezt pár év elképzelni sem tudták önmagukról”.

Mely gondolat azért lehet érdekes, mert valójában pont azt a jelenséget írja le, hogy elindult egy olyan átáramlás, amit nyugodtan a „győzteshez húzás” jelenségének is tekinthetünk. Ami mögött sokkal inkább dolgozik a „mindenáron ottlevés” vágya, mint a tényleges meggyőződés. Az, hogy az olyan pártok funkcionáriusainak mennyire hinnék, amely pártok ellenem alakultak, az egy másik kérdés. Személy szerint semennyire. Azzal meg végképpen nem áltatnám magam, hogy megbízható tömegbázist, belső bizalomra érdemes sokaságot jelentenének. De ez természetesen a DK belügye. Mindaddig, amíg nem kér támogatást.

Mert akkor bizony ki kell állni, és elhitetni a szimpatizánsokkal, a potenciális szavazókkal, hogy „jó lesz az”. S itt nem az MSZP, a Párbeszéd, a Jobbik mezei, esetleg még megmaradt, tagjairól van szó. Azoknak, noha helyileg sokat segíthetnek, vagy árthatnak, az országos kommunikációban kevés szerepük van. Sokkal inkább azokról, akik helyi képviselők, pártfunkciókat ellátók, netán a vezetőséghez közeli körök tagjai. Azaz VALAKIK. Olyanok, akiknek aktívan, vagy akár passzívan, de szerep jutott abban, hogy a pártjuk teret veszített, marginalizálódott, támogatottságában visszaesett. Tehát, helyileg vagy országosan, fényesen igazolták az inkompetenciájukat. Alkalmasint a versenyszférában sem azok után kapkodnak projektmenedzserként, akik egy becsődölt cég bukott projektjében voltak „nevek”. S teljesen mindegy, hogy ott aktív idióta, vagy kelekótya hallgatóság volt csak.

Bekerülésük bármely más pártba, illetve ott magasabb szerepben, mint „ugorj ki kifliért” aligha indokolt. Az, hogy kooptálásukat, és pozícióban tartásukat a DK tömegpártosodása indokolná, az szerintem téves alaptézis. Majdnem annyira, mint ahogy MZP esetében az volt a „kiábrándult fideszes” tömeg megnyerésének lózungja. Mert amennyiben a jelenlegi pártjukban alkalmasak lettek volna tömegek megnyerésére, elérésére, meggyőzésére, akkor nem a margó pártjairól, hanem egy mögöttük álló komoly politikai formációról beszélgetnénk az esetükben. Nem arról, hogy az okkal süllyedő hajókról a damaszkuszi útra tévedve, és azon szaladgálva honnan remélnek egy kis sajtot. Miközben hozzák magukkal a korábbi pártjuk azon múltját, a szélsőséges gondolatoktól a hazugságokig bezárólag, ami nem bővíti, hanem akár erodálja is a meglevő támogatottságot.

S akkor jöjjön a korábban emlegetett második szempont a Nyugati Fény írása kapcsán. Nevezetesen az, hogy gondolatokat lehet esetleg korrigálni, az értelmezéseket a környezetük elemzésével a „helyére rakni”. Amikor azonban embereket, és az ellenzéki is az, gondol a helyére rakni valaki, az egy úrhatnám pökhendiség. A Nyugati Fény szerkesztője tehát a címadás szerint lenézendő masszának kezeli az ellenzék szimpatizánsainak egy, nullától különböző, részét. Ami alig jobb megközelítése a hitelvű tapsoncokon kívüli sokaságnak, mint amikor MZP minden megszólalása ezrekkel csökkentette az ellenzék támogatottságát.

Andrew_s

Árnyékkormány - Programpótló dékázás?

Megalakult az árnyékkormány. Szerintem kellő türelemmel visszaolvasható, hogy már választásokkal ezelőtt hiányoltam valami hasonló kezdeményezést. Közben választások jöttek mentek. Ellenzéki ötletelések keltek, vesztek. Most meg megy a fanyar fanyalgás. Jobbára azok részéről, akik eddig is egyfajta gondolatkísérletként kezelték a társadalmat. Meg általában a világot. Most meg azon problémázik, hogy a DK árnyékkormányában DK-s politikusok vannak.

Van ez így. Tekinthetjük úgy is, hogy a saját Mátrixában mindenki a saját karaktereivel játszik. Bár tudom. Ellenzékinek mondott politikusok sora fáradozott azon, hogy a szintén ellenzéki DK vezetőjét váltsa le Orbán Viktor helyett. Most mintha éppen a választást sikerre vivő MZP is visszatért volna a hangoskodók forgószínpadára. Amivel leginkább az a baj, hogy kicsit nehéz az esetében a Fidesz és a Fidesz között választani. De hagyjuk MZP szellemiségét nyugodtan nyugodni. Ráfér. Szóval dékás árnyékkormány.

Híve vagyok a koncepciónak. Naná. Nekem személy szerint nem az a kérdés, hogy kikből áll, hanem az, hogy mit akar csinálni. Ha van egy konzisztens program, amihez ők a gombok, akkor rendben van. Még akkor is, ha a névsor egy része számomra ismeretlen. Ez van. A névsor néhány szereplője esetében meg jobban szeretném, ha sosem ismerem meg a politikusként. De van ez így. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy egy párt a programjához olyan gombsort választ, amilyet szeretne. Ameddig nem derül ki, hogy csak egy gombsor van a nem létező kabáthoz, addig nincs ezzel semmi bajom.

S innentől visszatérek oda, hogy nem értem a dékás árnyékkormány dékásságán problémázókat. Ha egy cég stratégiai programjához megvalósítókat keresnek, akkor kik közül választanak? Vagy a cég alkalmazottai, vagy a céggel szoros szerződésben levő gárdából. Egy párt miért tenne másként? Mi gátolta meg a többi pártot a hasonló innovációtól? Mi gátolja meg ezt követően? Ha nincs képviselhető programja a gyurcsányozáson kívül az szívás. Viszont ennek tág tere van a kormányfrakcióban. Ehhez nem kell ellenzékinek lenni. Az én olvasatomban nyugodtan alkothatna komplex kormányzási programtervezetet bármelyik párt. Legalább lenne némi tárgyalási alapja egy kompromisszumos javaslatnak. Amit a saját árnyékminisztere képes vitaképesen képviselni egy kompromisszum-, azaz szövetség megkötésekor.

Úgyhogy személy szerint semmi bajom nem lenne akár több árnyékkormány-kezdemény árnyékkormány-program kezdeményezésével. Majd a következő választáskor egy ennek nyomán kialakult, valósan ellenzéki tényleges, képviselhető, és közösen képviselhető programmal előálló kihívóval. Mielőtt az eddigi választások ellenzékiségét követő nagy dékázás árnyékában az árnyékszékben végzi az országos politika.

Andrew_s

Apu, hogy megy le... , a DK torkán

Pthirus pubis
Forrás: Pinterest

Jelenleg van egy ellenzéki vezető, aki:

1. Megosztja és nem gyarapítja az ellenzéki szavazókat;
2. Politikájának alappillére, hogy ő nem csak beszél egy keresztény(katolikus) kurzuspolitikáról, mint Orbán, hanem meg is akarja valósítani;
3. Nem csak ellehetetleníteni akarja az ellenzéket, hanem le is váltani;

Gyakorlatilag számos pontot előkészít, teljesít abból, ami már 2012-ben is azt vetette fel, hogy az ellenzék forgatókönyvét a Fidesz-központban írják. Néhány "ellenzéki" szervezet esetében ez még nem is lep meg. Azt is értem, hogy mára túl sok energia és idő ment el ahhoz, hogy kikukázzák MZP-t. Az viszont érdekelne, hogy miként nyomták le az ebben nem igazán érdekelt ellenzékiek, pl. a DK torkán.

Addig is. 2012. október: azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:

1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;

Andrew_s

Dobrev Klára tetemre hívja a Fidesz nőideál-képét?

A rádióban halottam, nem a királyiban, hogy Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége, fogja vezetni a DK listáját az EP-választáson. Természetesen tudom, hogy majd sokan megszólalnak az ügyben. Ha eddig nem tették még meg. Ahogy minden „rendes” Fidesz-troll bele fog szállni minden vitába egy kis karaktergyilkolászás erejéig. S nem csak az interneten.

Mert kár lenne elfeledni, hogy a kormánypárt trolljainak is meg van a maga hierarchiája. A gyalog internetes beszólóktól, az egykori feljelentgetők fórumos jelentgetőin át Orbán Viktor személyes szócső-hadáig bezárólag. Függetlenül attól, hogy mi az utóbbiak hivatalos beosztása. Mert gyanítom, hogy a kormány-szóvivőnek pont annyi a saját véleményhez való joga, mint az internetes bér-trolloknak. Csak a napidíja magasabb. De ez a része a történetnek tulajdonképpen nem is ér sokkal többet. Legfeljebb tényleg csak annyit, hogy Dobrev Klárát valószínűleg be fogják támadni. Nem azért, mert a politikai nézeteivel vitába szállnának, hanem azért mert Gyurcsány Ferenc felesége. Aminél gyengébb személyes kapcsolat is elegendő lenne a valamikori miniszterelnökkel ahhoz, hogy Orbán környezetében kigyulladjanak a piros lámpák.

Talán azért is, mert a keresztényi emberség olyan apostolai, akik a kormány közelében sertepelnének képtelenek felfogni egy viszonylag egyszerű tényt. Azt, hogy a világ nem a szellemi cölibátusban begyepesedetten nőgyűlölő, a nőket legfeljebb a szexuális vágyakat is kielégítő szülőcsatornának látók szerint épül fel. Elvégre még emlékezhetünk arra, amikor a családon belüli erőszak kapcsán gyakorlatilag azt fejtegették a Fidesz oldalán, hogy a „fekszel, vagy pofon lesz” szemlélet szinte már rendben is van. Arról is kár lenne elfeledkezni, hogy a vak komondor büszke pofon-tulajdonosa a Fidesz képviselőjeként gondolt otthon rendet tenni. De a házelnöknek is volt már olyan kiszólása, ami alapján a NER nőideálja egy hülye lombik. Márpedig ilyen ideológiai alapon valószínűleg zsigerből, a saját szellemi disszonanciák következtében sem hiszik el, hogy valaki, nőként, a saját jogán is bírhat politikai ambíciókkal. Elvégre a saját részükről csak kvóta-nőként ismerik a pozícióban levő hölgyeket.

Személy szerint, Dobrev Klára eddigi megjelenései miatt, el tudom képzelni, hogy van saját véleménye a politikáról. Talán nem véletlen, hogy már közel két éve is felmerül a komolyabb politikai szerepvállalása. Azt is el tudom képzelni, hogy a saját politikai véleménye talán nem esik olyan messze a DK állásfoglalásaitól, hogy ne tudná az utóbbiakat, illetve az utóbbiakat is, képviselni. Miközben az eddigi megjelenéseinek a puszta ténye is jelenthetne némi kontrasztot a jelenleg hivatalos „first lady” láthatatlanságával összevetve. Ha nem tudnánk, hogy nagy néha Lévai Anikó is közszerepel. Amely közszereplések száma is megnövekedhet Dobrev Klára ellenzéki listavezetése nyomán. Ebben az esetben azonban lemoshatatlan lesz az, hogy a Fidesz lohol a kommunikációs események után. Letolt gatyában sprintet futva. Mert a saját hívekkel nyilván el fogják fogadtatni, hogy Lévai Anikó nem egyfajta kommunikációs revansként fog gyakrabban feltűnni a közképernyőkön. De valójában eddig sem nagyon a politikai önállóságával tűnt ki. Még akkor sem, ha gazdasági szakemberként a miniszterelnök talán a fasorban sincs a neje mögött.

De az sem kizárt, hogy még jobban „el fogják dugni” Lévai Anikót. Kihangsúlyozva, hogy konzervatívéknál a nők nem ugrálnak, hanem engedélyt kérnek orrot fújni. Ami kétségtelenül szimpatikus lesz sok szavazójuknak. Különösen, ha nem nők, illetve nők, de felmentést keresnek a saját tanult tehetetlenségükre. Miközben Dobrev Klára listavezetőnek jelölése egyértelműen kommunikációs hátrányba hozta a kormánypártot. A klerikális lobbiplatformját pedig különösen. Elvégre Semjén Zsolt nem is olyan régen diagnosztizálta betegnek azokat, akik nem teljesen értenek egyet a jelenleg regnáló magyar közhatalom lombik-szemléletével.

Andrew_s

Nyugdíj-kifizetési nyögvenyelős főpróba

A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette.

Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK bezzeg elvett egy havi nyugdíjat. Miközben elfeledkeznek pár dologról. Még arra az esetre is tekintettel, ha a megállapításuk helytálló lenne. Ezek egyik legfontosabbika az idő-faktor. Nevezetesen azt, hogy kilencedik évébe fordult Orbán Viktor kormányzása. Így a bezzegező visszamutatás már nem annyira okszerű, mint nevetséges. A másik, hogy a Gyurcsány-kormányt egy választás leváltotta annak idején. Ha tetszik, a választók megbüntették a hibákért, hiányosságokért.

Ha az Orbán-csapat a visszamutogatásban látja az okokat, és a megoldások helyett a bűnbakot keresi az elődjében, abból csak egy dolog következhet. Nevezetesen az, hogy a jelenlegi kormány valós teljesítménye semmivel nem jobb az elődjénél. Ellenben rosszabb ettől még lehet. A győzelmi kommunikáció ellenére. Illetve, talán éppen azért. Ha ugyanis a körülmények látványosan javulnak, akkor nincs az a zsákfalú, amelyben ezt nem vesziu észre valaki magától is. Ha folyamatosan bele kell verni az emberek orrát egy-egy kommunikációs kampányba, akkor mégsem lehet annyira látványos a haladás, hogy ezt észrevegyék az emberek. Nem a kormányfő baráti körében, hanem általában az országban. Talán nem véletlen, hogy a győzelmi jelentésekkel való kampányolás, a saját hatalmukat megtapsoltató gyűlések szervezése az olyan kormányzatok sajátja, amelyekben az erő fitogtatása észrevehetőbb a teli asztalnál.

De térjünk vissza a nyugdíjak kése körül kialakult lózungváltásokra. Orbán kiállhatott, és bocsánatot kérhetett volna. Azonban alig hiszem, hogy akár a DK-ban is, de bárki komolyan gondolta, hogy erre sor fog kerülni. Ugyanakkor az, hogy Orbán mondja meg, hogy ennek mik a valós okai, az szintén egy naiv elvárás. Ha az okok gazdaságiak, akkor azért nem fogja megmondani, mert nem foglalkozik az üzleti világgal. A saját üzleteinek bonyolítására strómant tart. A családira ott van a felesége. Országosan pedig van egy dedikált miniszter. Az a különben talán jobb sorsra, és jobb kormányfőre érdemes Varga Mihály, aki nyomokban még szakértelmet is tartalmaz. Nem is értem, hogy mit keres még a kormányban, és miért nem Mészáros Lőrinc ül a helyén. Abban az esetben esetleg valószínűbb lenne az a kép, amely államcsőd-közeli helyzetet vizionál a kifizetések késedelme mögé.

Akkor is, ha ez a késedelem a GIRO Zrt. péntek esti közleménye alapján csak fél nap. Azt ugyanis az Index összefoglalója is jelzi, hogy a banki rendszeren való átfutás még korántsem jelenti azt, hogy a nyugdíjas számlájára rá is kerül a bankjánál a pénz. Az ugyanis a saját bankjának a rendszerétől is függ. Azt a képet ugyanis nyugodtan hessentse el mindenki, hogy akár a pénzek feladásakor, akár azok számlára könyvelésekor serény kisasszonyok körmölgetik a feladóvevényeket, és csörgő-hörgő pénztárgépeken gépelik be a számlavezetés napi átutalásait. Valójában éppen az teszi kétségessé a magyarázkodások egy részét, hogy nem így van. Valószínűbb ugyanis, hogy időzített, kötegelt átutalással indul el a pénz egy olyan listára, amely lista mögött részben az informatikai rendszerben nyilvántartott fogadó oldali folyószámla, illetve ennek hiányában fizikai postacím van. Tekintettel arra, hogy az informatikai rendszerek képesek a dátumok automatizált kezelésére, a megfelelő értéknap szabály-alapú kiválasztására, még az értéknap ellenőrzés néllküli hibás kiválasztása is kérdéses lehet. Az, ami állítólag hivatkozási alap lehet.

Természetesen ettől még előfordulhatnak akár informatikai, akár emberi hibák a rendszerekben és a rendszerek üzemeltetésében. Ha azonban ez a helyzet, akkor az, akinek pesszimistább a szemlélete, nehéz lenne erről a pesszimizmusról lebeszélni. Mert vagy a rendszer belső ellenőrzést végző alrendszereivel, az automatizmusok kezelésével, illetve az informatikai minőségével van probléma, vagy az üzemeltetését végzők szakértelmével. De bármelyik is legyen ezek közül a valós ok, elég fedezetlen ígéret lenne az, hogy soha többet nem fog ilyen eset előfordulni. Miközben az, aki conteo-érzékeny, akár főpróbának is tekintheti a jelenlegi esetet. Annak tesztelésére, hogy amennyiben egy költségvetési csőd, netán egy kis fél-egynapos költségvetési spekuláció, miatt állnának le az állami kifizetések, akkor milyen lenne társadalmi reakció.

Andrew_s

Lesz-e, és milyen Kúria-pecsét a választásokon?

A 2018-as választások valószínűleg úgy fognak bevonulni a közeljövő történetébe, mint az, amelyet alapvetően a kommunikációs harc jellemzett. Ebbe az egyik oldalon simán benne van az a fajta kríziskommunikáció, amivel a Fidesz szavazóbázist szerzett. De az is, amely a választások előtt, illetve most, azt követően jellemzi az ellenzéket.

Elfogadva azt, hallgatólagosan, hogy az ellenzék, illetve annak egyes személyiségei valóban ellenzékiek. Mert azért, például, Botka előkerülése, majd rombolása nyomán azért rezgett a léc rendesen. Nem kevésbé az LMP és a az olyan törpe minoritások, mint Fekete-Győr András, vagy  Gulyás Márton utolsó pillanatig kitartó „nem egyezkedünk senkivel” akciói, hozzáállása esetén. Amely felsorolt esetek egyébként beleférnek abba, amit a választások előtti kommunikációs harcba sorolhatunk. Az LMP is határeset, de a másik két mozgalmár valós tömegbázisa jelenleg szinte szóra sem érdemes. Akkor sem, ha a jövőben akár jelentős párttá is alakulhat a már megalakulásakor is inkább az átverést választó Momentum. Átvéve a generációs stafétabotot a Fidesztől, amely már se nem fiatal, se nem demokrata, és még csak nem is szövetség a szó politikai értelmében. Mert elmekórtani, hatalomtechnikai, illetve büntetőjogi értelemben, többek szerint, a mai napig szövetség.

De vissza a kommunikációhoz, amelyben a legutóbbi dobás nem is a tüntetések szervezése. Noha az is megérne egy külön társadalom-lélektani fejezetet. Abban a hatalmi kézikönyvben, amelynek a „hogyan vezessük le a semmibe a jogos feszültséget” lehetne a címe. Azonban kétségtelen, hogy ennél talán lényegesebbek, ma már, azok a lépések, amelyek a választási eredmények megélését, utóhatásait illetik. Eltekintve most azoktól a sebnyalogatós szólamoktól, amelyek utólag nagyon bölcsen állapítják meg a „vidékre” ható ellenzéki kommunikáció hiányát. Noha ez már 2013-tól egy létező, ismert, leírt, és a baloldal részéről intenzíven letojt állapot volt. Illetve maradt. Maradjunk a választások utózöngéinél, amelyek között kifejezetten érdekes lehet az, hogy tervei szerint a Demokratikus Koalíció a Kúrián támadja meg a választás eredményét. Alkalmasint új szavazást követelve.

Amely új szavazás követelése legalább túllép azon, hogy a szavazatok újraszámolását követelnék. A jegyzőkönyvek újra beolvasásáról nem is beszélve. Mert azért az elég gyorsan belátható, hogy egy kiterjedt választási csalást rendszerszinten, az alapadatok manipulálásával lehet csak elkövetni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ugyanabban a rendszerben, ugyanazokkal a manipulációs hatásokkal kifejezetten kétséges lenne az előzőtől jelentősen eltérő eredményeket várni. Márpedig ezt, szerintem, a DK-nál is tudják. Ráadásul a párt nincs is rászorulva arra, hogy ezzel érje el a média-ötpercet. Ha rosszul nem is érinti. Ugyanakkor komoly kommunikációs kezdeményezésként tekinthetjük. Tulajdonképpen annak a vasnak az ütlegeléseként, amelyet a Fidesz kezdet melegíteni, és felkínálni pofozásra.

Az ugyanis mára teljesen nyilvánvaló, hogy Orbánnal a beképzeltségi ló már régen túlszáguldott a reális belátások határain. Jól látszott ez azon, amikor a különben érvénytelen népszavazást kezdte győzelemként bebeszélni saját magának, majd a híveinek. Megüzenve, hogy a törvényi környezet érdekli legkevésbé, és a hatalmi kommunikációtól vár el mindent. Itt azonban könnyedén öngólhoz is vezethet ez a hozzáállás. Ha ugyanis a minimális újraszámolásokat is megtagadják, akkor ennek kétségtelenül van egy olyan üzenete is, hogy a valós csalások lelepleződésétől félnek. Mert akkor, ha tiszta játékot játszottak, és mindenhol a valós adatokat kommunikálták, akkor miért kellene félni egy újraszámolástól?

A mostani kúriás akciótervezet tulajdonképpen csak ezen a területen lép szintet. Tegyük fel, hogy a Kúria nem rendel el, illetve nem javasol új szavazást. Még egyes, érintett körzetekben sem. Ezzel végső soron azt a látszatot erősítheti, hogy az igazságszolgáltatás teljes egésze behódolt a Fidesznek, a regnáló hatalomnak. Beleértve a nyílt kiállást a csalások mellett is. Amelyek meg nem történtét a teljes újraszámolás, illetve egy hasonló eredményre jutó új szavazás valószínűsíthetné legjobban. Egy nemleges döntés, ami Orbán lelkiállapotához valószínűleg közelebb áll, tehát a diktatúra meglétére ütné rá a Kúria pecsétjét. Ugyanakkor a DK kommunikációs patthelyzetet teremtett a Kúria számára. Mert a másik döntési ággal sem jár sokkal jobban.

Ha ugyanis megsemmisíti a választások eredményét, akkor ez azt jelenti, hogy az újabb szavazásig visszaáll az előző kormány, és a teljes jelenlegi országgyűlés zárójelbe kerül. Egyben egy felsőszintű jogi grémium fekete pecsétjét üti rá a jelenlegi választási rendszerre, illetve a választási eredményekre. Azzal, hogy elismeri a csalások lehetőségét, illetve akár a megtörténtét is. Biztosítva azt, hogy a jelenlegi jogi környezetben is elérhető legyen a választási rendszer megváltoztatása. Amit a tüntetések aligha fognak kikényszeríteni.

Andrew_s

Sallai, a lakmusz

Érdekel még valakit az LMP? Sokakat talán nem. Ez hiba. Nem azért, mert jelentős politikai erőt képviselnének, hanem mert olyanok, mint azok töltésmérők, amelyek a cellákban levő trutyi sűrűsége alapján saccolják meg az akkumulátorok töltöttségét. Azt elég jól jelzi az LMP is. A feszültséget, és a trutyit. Miközben megpróbálnak az éppen aktuális felszínen maradni.

A legutóbbi botrányszerű hírek egyike volt, hogy kikerült egy hangfelvétel, amelyen Sallai Róbert Benedek kulturáltan viselkedve szólította meg Hadházy Ákost. Nagyjából a részeg falusi suttyó kulturális szintjén, és egy kocsmai provokátor stílusában. Ami, ne becsüljük le, szintén egyfajta kultúra. Aki ugyanennek a PC-verziójára kíváncsi, az hallgassa Orbán Viktort. Amint halk szóval fenyegetődzik. Mindenki felé, akire rámutat, mint idegenre. Leginkább persze azokra, akikkel vagy a büdös életben nem találkozott sem ő, sem a hívei, vagy nem értenek vele feltétlenül egyet. A beszédírói által alkalmazott, látszólag udvarképesebb stílus mögött azonban ugyanaz áll. Nagyjából az, hogy „ne ugrálj, mert bebaszok a pofádba”. Nagyjából az, ami egy levitézlett focista stadion-öltözői, faszméregetős péniszirigységéből megmaradt.

Sallai Róbert Benedek, a kikerült hangfelvétel alapján tehát teljesen Orbán-konform. Akár a Fidesz ügynöke, akár nem. Így, ha mégis távozni gondolna az LMP-ből, akkor igazán nem kell sokáig keresgélnie a lehetséges befogadó szervezetet. Ez egyébként azt is jelenti, hogy szellemiségében van legalább egy Fidesz-közeli ember az LMP-ben. Akkor is, ha az illető szerint a Fidesz senkit sem vett meg a pártban. Ellentétben, szerinte, a DK-val. Amely pártnak, Sallai szerint, valószínűbb, hogy embere legyen az LMP-ben. Ami egy kétségtelenül érdekes állítás. A felvetés szintjén is.

A DK-nak ugyanis aligha érdeke egy olyan párt léte, amelyik valahova a radikalizálódó jobboldal és az alig létező baloldal közé ékelődve próbálja mélyíteni a maga kis lövészárkát. Mert szavazatokat, támogatókat vihet el. Ami arányaiban érthetően jobban érinti a DK-t, mint ugyanannyi támogató elvesztése a Fideszt. Ha tehát lenne olyan tagja a DK-nak, aki pont az LMP-be való beépülésben látja akár a saját, akár a pártja politikai túlélését, az elrugaszkodott a realitásoktól. Beosztástól függetlenül.

Ugyanakkor a Fidesz részéről maga a realitás lenne beépülni az LMP-be, akár olyan áron is, hogy néhány tagnak megígérik a politikai túlélés lehetőségét. Lebukás esetére. Az ellenzék megosztása a DK-nak nem, a Fidesznek lehet az érdeke. A választások előtt az LMP volt az, amelyik gyakorlatilag az utolsó pillanatig a megosztás pártján állt. Nem Gyurcsány tett megjegyzéseket a tárgyalások után az LMP-s küldöttségre, hanem a szintén suttyó-díjasan elmpés Vágó Gábor próbálta lejáratni a tárgyalópartnereit. Rántva egyet a csak maga mögé képzelt passzáton. Ami alapján elég könnyedén el lehetne képzelni, hogy az oldalak közé szorult szalámizókat a Habony-művekből látták el tanácsokkal. A Fidesz nagyobb dicsőségére. Függetlenül attól, hogy az sem lenne túl meglepő, ha a szegedi Orbán-Botka találkozóról derülnének ki pikáns részletek.

Ugyanakkor ez tulajdonképpen már a múlt. A választásokat követő szellemi utóvédharcok majd csak elülnek. A posvány meg marad. Amelynek a sűrűsége most annak a stílusnak látszik kedvezni, amit Sallai is képvisel. Ami egyébként nem több, mint a politika szintjére emelt állapota annak, amit naponta lehet tapasztalni. A trendivé tett ostobaságnak, bunkóságnak, illetve a harsány prosztóságnak. Egy országban, ahol már évekkel ezelőtt kormánybiztosi erény volt az ostobaság. Úgyhogy még Sallaiból is lehet valaki. A Fideszben. De addig is kiváló lakmusz. A pártjával együtt.

Andrew_s

Két szék között az LMP

Az LMP fiaskóját először az mutatta, hogy a Vágó Gábor elkezdte magyarázni a bizonyítványt, amiért lerészegezte Gyurcsányt. Lehetne persze úriemberes gesztus, ha nem tudnánk: úriember nem részegezi le a tárgyalópartnert. Különösen, ha nincs konkrét bizonyítéka rá. Aztán ma reggelre már az is kiderült, hogy Vona tényleg ajtót mutatott a LMP-nek.

Egyébként, függetlenül attól, hogy Vágó túl pökhendi volt a DK-s sajtótájékozató után, hogy bocsánatot kérjen a megjegyzéseiért. Mármint akkor, ha nyeregben érzi magát. Márpedig ehhez az kellett volna, hogy a benzinkútnál tartott párt-csúcs, ne csak egy tárgyalási csücsök legyen. Hanem tényleg eredményt felmutató csúcs. Ahhoz sem kell kremlinológusnak lenni, hogy tudjuk: az autópálya melletti benzinkút büféjében tartott megbeszélés reklám Vonának. Jelezve, hogy gőzerővel járja a vidéket. Valamint egyfajta csicskáztatása az LMP-nek, amely párt vezetőjét az út mellé rendelte a Jobbik vezetője. Szél azonban sikeresen belenavigálta magát abba a helyzetbe, hogy ennél megalázóbb körülményeket is el kellett volna fogadnia. Mert, pártja nevében, gyakorlatilag biankó megígérte a Jobbik felszopását. Így nem tehette meg, hogy ne jelenjen meg akárhol, ahol talál legalább egy web-kamerát, ami igazolja a tárgyalás megtörténtét. Ráadásul még jó képet is kellett vágnia mindehhez.

Az, hogy előtte hablatyoltak egy nagyot a komfort-zónájukról, és hatalmas mellénnyel elmondták a többi ellenzéki pártot mindenféle kerékkötőnek az nem vall túl nagy politikai éleslátásra. Különösen abban a stílusban elkövetve, amit Vágó Gábor alkalmazott. A személyes sértésig is elmenve a DK elnökével szemben. Nem azért, mintha Gyurcsány szent lenne. Nem is tévedhetetlen. Szeretni sem kötelező. Számos ötlete, döntése akár vitatható is lehet. De a jelen helyzetben, különösen azok után, hogy Vona beharangozta a magabiztos magány-vágyát, mégis inkább látszik képviselni a reálpolitikai szemléletet, mint az LMP vezetéséé. Mert továbbra is reálisabb az országos, pártfüggetlenül megoldásra váró kérdésekre szervezhető választás utáni koalíció, mint a választások előtti összefekvése azoknak, akik ezzel csak választókat veszthetnek.

Szél Bernadett tehát megszívta. Nagy arccal, és Vágó bunkóságával próbálta ott a mérleg nyelvét játszani, ahol nem tudta megkülönböztetni a mérleg tányérjait a malomkövektől. Addig billeget a tányérok között, míg most talán a párt puszta túléléséért küzdhet meg a szavazatokért. No, meg azért a képviselői baksisért, ami nem is annyira baksis. A közmunkában elérhető fizetésekhez képest. Könnyen lehet, hogy a következő lépésnek nem marad más, mint visszakullogni a DK asztalához. Hatalmas presztízsvesztéssel. Esetleg betagozódni a „Fidesz még mindig jobb, mint Gyurcsány” vonulatba. Még nagyobb presztízsvesztéssel.

Majd kiderül.

Andrew_s

Összenövőben az LMP?

Az LMP elment tárgyalni, majd valójában nem tárgyalt. Vagy tárgyalt, de nem jutottak sokra a Karácsony vezette, kormányváltást sürgető, szövetséghez. Szinte biztos, hogy mindkét fél majd jól elmutogat a másikra, de azért a részletek is elárulnak pár dolgot. Valószínűleg ezt is mindenki úgy értelmezheti, ahogy neki jól esik.

Az azonban egy érdekes eredményfelfogás, hogy Vágó Gábor szerint olyan gondjai voltak, miszerint a DK elnöke részeg volt, és a pogácsa meg közepesen száraz. Nem voltam ott, és elképzelem, hogy a pogácsa esetleg tényleg száraz volt. Azt sem vonom kétségbe, hogy Vágó Gábor a kilélegzett alkoholt kimutatni képes eszközzel felszerelkezve ment tárgyalni. Ebből azonban igen kevéssé derül ki, hogy mi volt az a kompromisszumos javaslat-csomag, amit lettek az asztalra. Kivéve egy pontot, amit a híradás is kiemelt. Azt, hogy Gyurcsány Ferenc nem akar a Jobbikkal, a választások előtt megállapodva, választási szövetséget kötni. Ami nem jelenti egyértelműen azt, hogy egy későbbi egyeztetésre sor kerüljön, de kétségtelenül kisebb értékű gesztus, mint az LMP egyértelmű összefogási szándéka a mostanság cukisodó, de eredeti önmeghatározása szerint a radikális jobboldalt összefogni akaró párttal.

Ezt az LMP-s gesztust ugyanúgy mindenki maga ítélheti meg, mint mindazokat a korábbiakat, amelyek közül nem egyről vol az az érzésem, hogy Orbán támogatására sem szervezhették volna jobban. Ahogy az a fajta hozzáállás is, hogy bár elmentek a megbeszélésre, de Vágó Gábortól leginkább a sértett mártíromságra tellett. Annak ecsetelésével, hogy micsoda áldozatot hozott, amiért elment a megbeszélésre, ez mennyire kimozdította a komfort zónájából. Ezt sem vitatom el tőle. Bár tekintettel arra, hogy Vágó volt már csak szimpla „magyar állampolgár” is, és hol kilépett az LMP-ből, hol visszalépett az LMP-be, azért nem aggódok komolyan a komfort-zónája miatt. Még akkor sem, ha a komfortzónás szöveget aztán Szél Bernadett is visszhangozta. Aki, miközben érzésem szerint kicsit nagyvonalúan kezeli az igazságot, alkalmasint közölte, hogy értékközösséget senkivel nem vállalnak, de egyedül ők akarnak kormányváltást.

Azért, szintén érdekes kérdés lehet az is, hogy annak milyen az értékvállalása, aki senkivel, se jobb, sem baloldallal nem vállal értékközösséget. Ettől számomra nem lettek népszerűbbek, mert érdekes értékrendszer az, amelyik tulajdonképpen önmagáért van, és nem vállal közösséget senki ember fiával. Kivéve egy zárt klubbot. Minden esetre ezzel az erővel az LMP akár anarchista pártnak, vagy érték nélküli masszának is definiálhatná magát. Ami nagyjából megfelelne az eddigi önszalámizásoknak, az olykor kormánypártinak tekinthető gesztusoknak, valamint annak is, hogy Szél az egyik legjelentősebb eredménynek az információszerzést tekintette. Ami nagyjából annak felelhet meg, hogy eleve nem kompromisszumos megállapodást mentek kötni, hanem a saját pökhendiségüket akarták teátrálisan demonstrálni. Úgy bele a komfort zónájukba. Azért az elgondolkodtató, hogy azzal a Jobbikkal leülnek tárgyalni, amelyik elég sokszor azt vetette a szemére Orbánnak, hogy lenyúlták a Jobbik programját.

Ugyanakkor az kétségtelenül megfontolandó mondata volt az LMP miniszterelnök-jelöltjének, hogy csak baloldalról nem lehet elérni a kormányváltást. Sajnos a sajtó részéről nem merült fel a kérdés, és az LMP részéről spontán nem mondtak arról semmit, hogy csak jobboldalról megvalósítható-e? Beleértve azt is, hogy egy Jobbik vezette, az LMP-vel szervezett koalíciónak meg lehet-e a parlamenti kétharmada? Amennyiben nem, akkor vajon hajlandók lennének-e arra gesztusra, amit a DK elnöke március idusán megígért? Arra, hogy a választások után leülnek tárgyalni a hogyan továbbról mindenkivel a Fideszt kivéve.

Mert jelenleg nincs valós közép-jobboldali párt Magyarországon. Van egy egyre radikalizálódó Fidesz, van egy eleve radikálisoknak szervezett Jobbik, és van egy a Fidesztől alig balfelé álló LMP. Az utóbbi ugyebár senkivel nem vállal érdekközösséget, mert ők az egyetemes igazság letéteményesei. Amellett szerények, és megalkuvók. A Jobbik és a Fidesz között pedig szép lassan elmosódott a programhatár. Sok szempontból a retorikai is. Annak hatására, hogy Vona elindult középre, Orbán pedig a szélsőjobb irányába.

Úgyhogy könnyen lehet, hogy az LMP mai, teátrális, sértődése, majd a jobbikos tárgyalása, különösen, ha azon megegyeznek egymással, nem több annál, mint hogy összenő az, ami összetartozik. Szentesítve egy jobboldali blokkot, amelyben ott maradhat a Fidesz, ha Orbánt leváltják, és amely simán uralhatja majd az országgyűlést. Mert lesz az a pénz, és hatalom amiért majd elmennek pörköltözni a megfelelő emberek. Ahogy emlékezhetünk arra a Fidesz-FKGP koalícióra, amelynek lehetőségét kizárták a választás előtt, de amelynek kertében Torgyán József miniszterelnök-helyettes lett. Orbán mellett. Azért szeretném remélni, hogy Hadházy Ákos tényleg a családjával töltötte a hétvégét, ahogy vágó Gábor emlegette. Amely programját véletlenül sem zavarta meg olyasmi, hogy a volt párttársakkal egyeztetett a fenti blokk lehetőségéről.

Andrew_s

Gyurcsány a nagykoalíció felé?

A tüntetések sorában kétségtelenül jelentős volt mind a kormánypárt békemenetesített, mind a demokratikusnak önmeghatározott ellenzék kumulatív tüntetése. Az előbbin Orbán nyíltan megfenyegette mindazokat, akikkel vitája volt, vitája van, vagy vitája lehet. Az utóbbin számos politikus, illetve politikai szerepet felvállaló művész is felszólalt.

A teljesség igényével mindenkiről szólni aligha lenne rövidre fogható vállalkozás. Őszintén szólva nem is minden megszólalást gondolnám olyannak, amit nagyon érdemes lenne elemezni. Azt a mondathalmazt, amit az MSZP részéről Kunhalmi előadott például méltatlan lenne hosszas szavakra méltatni. Szerintem tíz perccel később már ő is csak azért tudta volna felidézni, mert le volt írva. Talán azt érdemes kiemelni, hogy mereven elzárkózott a Jobbikkal való szóba állástól. Amiben inkább azért éreztem egy kis disszonanciát, mert még emlékszem, amikor a pártjából igencsak leültek Vona pártjával egy asztalhoz. De ez lehet, hogy az elfeledett múltba vész már a vágyaik szerint. Amit megértenék. Mert Karácsony Gergellyel egyet érthetünk abban, hogy aki a Jobbikra szavaz, az tulajdonképpen a Fideszre szavaz. Elég ehhez felidézni azokat a mondatokat, amelyek lényege az volt a Jobbik részéről, hogy a Fidesz mintegy „ellopja” az ötleteiket, intézkedési terveiket, és ezek megvalósításával tesz gesztust a szélsőjobb rétjén széledő nyájnak. Amiből az adódik, hogy amennyiben a Jobbik bekerül az országgyűlésbe, márpedig erre számítani lehet, akkor a Fidesz szinte természetes program-szövetségeseként lesz jelen.

Ezért, különösen első hallásra, nem igazán tetszett az a kompromisszumos ötlet Gyurcsány Ferenctől, hogy a választási szövetséget elutasítva, de a választások utáni helyzetre gondolva, egyeztetést kezdeményezzen a Jobbikkal. Ezt, a tüntetéseket követő első reakciójában a Jobbik kapásból elutasította. Amivel tulajdonképpen kifogta a szelet azokból a vitorlákból, amelyekbe kapaszkodva betámadták Gyurcsányt az ötlet miatt. Kicsit sajátos érvelés ugyanakkor a Jobbik elnökétől, hogy szerinte a DK elnökének az ajánlata Orbán Viktor érdekeit szolgálja. Az érvelés sajátosságát pont az előbb említettek adják. Az, hogy a Jobbik egyfajta programfelosztóként szerepelt a Fidesz számára. Akár akaratlanul, akár akarva.

A választások utáni időpontra vonatkozó egyeztetés ugyanakkor lehet egyfajta politikai realitás. Nem azért mert tetszik a Jobbik elhelyezkedése a politikai térképen, hanem mert ott van. Abban egy pillanatig nem kételkedek, hogy nem fogják a keblükre ölelni a szerintük baloldali, illetve liberális ellenzéket. A híveik között sem kevesen vannak, akik szerint a zsidózás, cigányozás, illetve a politikai ellenzék akár fizikai megsemmisítése teljesen rendben lehet. Elég ehhez az internetes fórumokon feltűnő, magukat Jobbik-szimpatizánsnak definiáló, de neofasiszta szövegekkel házaló hozzászólókat olvasgatni. Abban sem nagyon hiszek, hogy mindazokban, akik korábban nem határolódtak el a rasszizmustól, a neohorthysta fétisállításoktól, a nácik pártolásától, azok egy csapásra a demokrácia élharcosaivá váltak. Azonban van pár olyan politikai, és talán társadalmi, terület, ahol mégiscsak értelmes párbeszédet kellene folytatni.

Azokon a területeken, ahol a programok hatásai generációkra hatnak. Amilyen például az oktatás. Ezeken a területeken tulajdonképpen minden, az országgyűlésben szavazóképes, politikai erőnek helyet kellene tudni szorítani a tárgyalóasztalnál. Mert az iskolába nem párttagok, hanem gyerekek járnak. Megette a fene azt az oktatást, amelyik a szülő párt-szimpátiája alapján diszkriminál. Semmivel nem jobb, mint az, amelyik a szülő pénztárcája, vallása, származása alapján szeggregál. Amellett talán nem csak az oktatás az a terület, ahol az ördög véleményét is meg kell hallgatni. Abban a reményben, hogy az ország hosszú távú érdekei legalább egy kicsit felülírják a pillanatnyi hatalmi vágyakat. Reményben, mert a hazai tapasztalat alapján a politikai vállalások igencsak ingatagok. Ebből a szempontból még az sem kizárt, hogy egy ténylegesen megalakított nagykoalíciós kormány jelenthetne megoldást. (zárójelben: 2012-ben már felmerül egy olajfa-koalíció lehetősége)

Tudva, hogy igencsak csikorognának a fogak egy ilyen koalíciótól. Miközben talán sikerülne a jelenleg végletesen megosztott társadalomban pár árkot betemetni. De legalább pallót fektetni rá. Mert amennyiben a kormányban minden oldal képviselve van, akkor kicsit nehezebb a másikra mutogatni. A sürgető alkotmányozás, az egészségügy stabilizálása, az oktatás javítása, és megannyi más területen. Így könnyen lehet egyfajta deja vu a most fellángoló gyurcsányozás. Az előző választás előtt is nem egyszer tűnt úgy, hogy a DK elnöke képviseli a reálpolitika lehetséges megoldását a kialakult helyzetre. Azt is tudjuk, hogy 2014-ben hova vezetett a szinte párt- és oldalfüggetlen gyurcsányozás.

Az egy másik kérdés, hogy az ellenzéki pártoknak összességében van elévülhetetlen érdeme a most kialakult helyzetben. Abban, hogy leginkább azt a névsort lehet összeállítanom, hogy kire, melyik pártra nem szavazok. Az LMP-Fidesz-Jobbik tengelyre például, a jelen tudásom alapján, biztosan nem. Túl közel ülnek ehhez egy Fidesz-vezette potenciális 4/5 –höz.

Andrew_s