BKK-s csengőfrász: hol lesz a következő rés?

A BKK elektronikus jegyének ötelete érthetően foglalkoztatja a közvéleményt. Különösen most, hogy kiderült: a technikai problémákra figyelmet felhívó felhasználó ellen feljelentéssel éltek az illetékesek. Miközben a nekik szegezett kérdésekre nem igazán válaszolnak. Ez is érthető. De erről később. Mert előtte azért érdemes megemlíteni a csengőfrásznosztalgiában élő belügyi apparátus fellépését. Azt, hogy éjszaka állították elő azt a 18 éves fiatalembert, aki az említett problémákról szólni mert. Amely eljárással kapcsolatban Tarlós István főpolgármester a hallgatásával tüntet. Holott tudjuk: cinkos, aki néma.

Egyébként a jelenlegi akciónak nyilvánvalóan van egy emberi tanulsága. Van egy olyan pont, amin nem érdemes átlépni. Ilyen lehet az is, hogy nagy rendszerek sérülékenységét felfedve valóban nem a biztonsági rés széles nyilvánosság elé tárása a legjobb, legbiztosabb megoldás. Ugyanakkor az is nyilvánvaló: a zártkörű információmegosztás alapvetően bizalmat tételez fel. Legkevesebb azt a bizalmat, hogy ebben az esetben nem jelentik fel ugyanúgy biztonsági rést feltáró fiatalembert. Csak a vádpontokat esetleg megfejelik zsarolási kísérlettel is. S akkor ügyvéd legyen a talpán, aki kihozza az eljárásból az illetőt. Márpedig van az a pénz, és van az a rendszer, amikor a problémák feltárása nem feltétlenül érdeke a veruházónak. No meg a szállítónak sem. Különösen azért nem, mert okkal tételezhetnénk fel: egy ilyen rendszer az élesítés előtt igen komoly teszteléseken esik át. Márpedig, ha azokon a teszteken átsurrant egy biztonsági rés, akkor nyilvánvalóan nem csak az a hibás, aki ezt megtalálja. Így az első komoly kérdés az lehetne, hogy ki végezte, kik végezték a rendszer tesztelését, majd a biztonsági auditálását? Azt csak remélni lehet, hogy az erről a folyamatról készült jegyzőkönyvek, az azokat aláíró felelősök nevei ugyancsak felmerülnek majd a vádhatósági eljárások során.

Miközben azért azokba a morzsákba is érdemes belekotorni, amelyek az évek során potyogtak szerteszét. Az elektronikus jegy bevezetéséről már 2008-ban voltak ötletek. 2011-re már meg is ért a döntés. Amellyel kapcsolatban kicsit időhurokban is érezhetnénk magunkat. Mert a 2011-es hír záróakkordja még arról szól, hogy egy még korábbi ötlet is létezett. De az meghiusult a túl drága megvalósítási ajánlat miatt. Ám egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy az akkor lérdéses beszállító, és most feljelentő cég az akkori fiaskóból tanulva, alá ment az akkori ajánlatnak. Ugyanakkor az interneten elérhető egy dokumentum, ami a címe alapján egy, a BKK elektronikus jegyrendszerének megvalósítási tanulmányára utal tartalomként. Az óvatosság azért indokolt, mert a BKK honlapján jelenleg akadozottan elérhető, és így elsőre csak közvetett forrásból sikerült elolvasni a dokumentumot. Ha azonban ez az igazi, akkor érdemes figyelembe venni, hogy egy bizonyos chip-típus 2008 óta ismert sérülékenységét említik benne. Egyben javasolva más típusok használatát. Miközben egy másik forrás, 2012-ben, azt emeli ki, hogy a londoni Oyster Card a minta. Ami remélhetőleg csak elvi minta. Mert a Wired már 2008 júniusában arról írt, hogy az akkor használt rendszer törhető volt, és 2014 körül még vidáman elpolemizálgattak a hekkelését illetően a Reddit-en. Amellyel különben nincsenek egyedül. Amennyiben 2013-ban már az Androidos mobiltelefonnal törhető holland közlekedési rendszerről olvashattunk. S itt ismét találkozhatunk azzal a chip-típussal (Mifare Classic), amelynek problámás voltát a hazai dokumentum is emlegeti. De természetesen feltételezzük, hogy mindezekkel az ismeretekkel azok is rendelkeztek, akik végül elkészítették a BKK elektronikus megoldását. A 2016-os becslés szerint: aranyáron.

Azt sem veszítve szem elől, hogy a csengőfrász jelenlegi elszenvedője, a pillanatnyi információk szerint, az on-line vásárlási rendszer réseire bukkant rá. Ahogy azt sem, hogy az emíltett megvalósíthatósági dokumentum is kiemeli az ismerten labilistól eltérő, biztonságosabb chip-készletek használatát egy kártyás megoldás esetén. Így reméljük: a következő társfeljelentő nem a BKK bankkártya-elfogadó rendszerének kiépítését elnyerő OTP lesz.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Pukli, mint akit halkan feljelentettek

A Blikk értesülése szerint feljelentették Pukli Istvánt, és már nyomoznak is ellene. Mely utóbbi kétségtelenül példás szorgalmat feltételez a hatóság részéről. Az Index a jelek szerint hiába kereste meg a rendőrséget, de nem hiába kereste meg Puklit, aki kiállt, és hősként kiáltá: kiáll a vizsgálatnak elébe. Azért persze nem ennyire pátoszos a helyzet. De kicsit elgondolkodtató.

Abban persze semmi meglepő nincs, ha a közfeljelenések serény robotosa feljelent. Tényi Istvánt márpedig eddig is úgy ismerte meg a köz, hogy ő ilyen. De legalább a nevét is adja az akcióhoz. Mert tehetné névtelenül is. Hazánkban annak is nagy hagyománya van. Bár túl sok veszteni valója talán nincs is. Míg a Fidesz van hatalmon. De ezen majd átmegy akkor, ha a Fidesz megbukik. Mert egyszer valószínűleg megbukik. Ahogy elvesztette a hatalmát az SZKP, illetve erre felé az MSZMP is. Mármint az egykori, amelynek prominensei a Fideszben is szép számmal előfordulnak. KISZ-prominensekkel vegyesen. Úgyhogy, talán, nem is annyira vesztette el a hatalmát. Csak átalakult. De azért ettől még megbukhat. Vagy ismét átalakul. S akkor a serény robotosoknak nyugdíjas állásuk lesz. Amikor is még mindig feljelenthetik a szomszédot és annak kutyáját. Mert szerinte furcsán ugat. Addig is. Csak serényen előre a nemzeti demokrácia kijelölte orbanista úton.

Amelyen a jelek szerint a pedagógus-tüntetések illiberális arca lett az éppen aktuális célpont. A feljelentést, a Blikkből idézve „minősülő közfeladati helyzettel visszaélés bűntett gyanújával” tette meg a feljelentő. Ami igazán dicséretes. No, nem az, hogy feljelent, hanem az, hogy egy ilyet meg tud fogalmazni. Mert az utcán valószínűleg százakat meg lehetne kérdezni, mielőtt valaki kinyögi ennek a megfogalmazásnak a helyes megfejtését. Az valószínűleg joghallgató lesz. A hírben szereplő megfejtés szerint ez azt jelenti, hogy a „bejelentés szerint ugyanis az igazgató tevékenysége miatt kellett felmondania az egyik tanárnak”. Hiába: a mi jó édes anyanyelvünk. ami miatt most nem tudjuk, hogy az igazgató, az ő saját tevékenysége miatt kellett, hogy felmondjon a tanárnak? Esetleg a tanár érezte, Pukli ténykedése miatt kényszerítve magát, hogy felmondjon? Vagy mi? Azért persze érdekes lenne mindazok feljelentése, akik egy vezető miatt a távozás hímes mezejére lépnek. Úgyhogy ettől sem biztos, hogy okosabbak leszünk. De mire a vizsgálat lezárul, talán majd igen. Addig szinte már-már kényszeresen kezdjük törölgetni a szemünket, és megtapsolni a hősként a vizsgálat elé álló Pukli Istvánt.

Amíg eszünkbe nem jut esetleg az, hogy egy ilyen húzás hatalomtechnikailag úgy marhaság, ahogy van. Márpedig a Fideszt sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem nagyon, hogy gyakran követ el gyermekded kommunikációs hibákat. Azzal sem érdemes valószínűleg számolni, hogy ez a feljelentés elfordítja a figyelmet az iskolák totális államosítását, az alapítványi iskolák vagyonának lenyúlását célzó tervekről. Mert mintha túl nagy figyelmet nem is nagyon kaptak volna. Semmi hirtelen megszervezett tüntetés, semmi flashmob, semmi harsonával kidobolt színpadról közzé kiáltott gigantikus sztrájkfenyegetés. Még öt perc sem. Illetve de. Majd egyszer. Június 11-én. Amikor majd csak összejönnek a tüntetők. Akik összejönnek. S akik számossága talán nem is lenne olyan gigantikus. Úgy különben. De lehet, hogy igen. Talán még az is előfordulhat, hogy más vezetőt, más szónokot emel a tömeg a vállára. Ebből a szempontból nem sok értelme lenne Pukli feljelentésének. Miközben egy igazgatótól akár a rá vonatkozó jogszabályok ismeretét, és ezzel a támadási felületek csökkentését is elvárhatnánk.

Ugyanakkor az elég régóta ismert, még a regényekből is, hogy egy mozgalom csak összezár, ha a vezetőjéből mártírt kreálnak. A feljelentés ebből a szempontból tehát hatalomtechnikai bakinak tűnhet. Azonban az is tudható, hogy Pukli a maga illiberálisan tekintélyelvű nyilatkozatával a háta mögött nem okvetlenül minden pedagógus szívét nyerte meg. Ellenkező esetben nagyságrenddel többen mentek volna meghallgatni a fellépéseit. Talán akkor is, ha a Jobbiktól is sikerül elhatárolódnia. Az viszont a tüntetések és a sztrájkok részvételi arányaiból látszik, hogy még a tanárok megszólítottsága sincs kimaxolva. A hatalom számára tehát Pukli egy nagyon jó mozgalmi arc. Legalább annyi embert távolít el a nyilvános megmozdulásoktól, mint akit vonz.

Valójában akár meg is érheti, és éppen a készülő tüntetés előtt, odabetonozni a mozgalom élére. Conteo rulez! Azzal, hogy az összezáró szervezőket egy füst alatt „rá is tolják” Puklira. Olyan helyzetet teremtve, hogy a pedagógusok mozgalma vele álljon, vagy bukjon. S vele váljon rásüthetővé a Jobbikkal kokettáló bélyeg akkor is, ha sok pedagógus nem ragaszkodna ehhez. S persze, ha kiderül, hogy tényleg van támadási felület, akkor az egész mozgalmat lehet a törvénytelenségek mellett kiállónak titulálni. Azt sem vitatva, hogy a nyári uborkaszezon előtti nagy nekirugaszkodásra új vezetőt keresni még jobban megosztaná az amúgy sem egységes pedagógusokat. A hatalom tehát valószínűleg képes lehet mindkét forgatókönyvből profitálni. Ami ismét felveti: kinek az érdeke volt, hogy februárban nem igazán próbáltak meg a szervezők egy hitelesebb csapatot válogatni?

Természetesen azt sem hiszem, hogy egy mozgalom élére egy szentet kell választani. Illetve kellene, csak a népesség arányához képest kevesen vannak, és nem is mind akarnak színpadra állni. De talán ennél azért szélesebb lett volna a kínálat a demokratikusabb sokaságban is.

Andrew_s

Cukrászda-búcsú

A lakossági bejelentések nagyon fontosak. Már akkor, ha valamelyik hatóságot kell, lehetőleg névtelenül, ráuszítani valakire. Egy tegnapi hír arról szólt, hogy egy gödöllői cukrászt is lakossági bejelentés nyomán köteleztek az üzlet bezárására. Orbánia, és a feljelentgetők nagyobb dicsőségére. Mert azért az esetnek van egy ilyen, bár erősen átvitt értelmű üzenete is.

Miközben nem vitatom: a névtelen bejelentéseket is ki kell vizsgálni. Mert előfordulhat, hogy nem csak egy haragvó szomszéd, egy, az üzletre, telekre éhes spekuláns áll az eset mögött, hanem olyan alkalmazott, akinek van mit féltenie. Például a családját. Az mondjuk kicsit árnyalja az ügyet, hogy az adóhatósági csibészségeket névvel, és arccal vállaló bejelentés esetén a bejelentő és nem a visszaélések ellen indult vizsgálat. De az nem a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) volt. Nekik most, az első hírek alapján, egy cukrászda jutott. A második hírek alapján ők ott sem voltak. A cukrászdánál, amelynek iparát fél évszázada űzi az üzletfeladásra kötelezett cukrászmester. Aki, az eredeti közlemény alapján tulajdonképpen beletörődött a helyzetbe. Már csak azért is, mert az egészségi állapota sincs a csúcson. Így, tulajdonképpen, akár még szerencsésen is kijöhet a dologból. Nem anyagilag, hanem egészségileg. Azonban, tudj’ Isten miért, kétlem, hogy a hivatalnál (akármelyiknél)feljelentést tevőt ilyen humanitárius indítékok mozgatták volna.

Ebben az esetben ugyanis nyugodtan odamehetett volna személyesen, és azt mondhatta volna: „Illés bá’ elszálltak az évtizedek. Higgye el hosszabban él, ha leteszi a kanalat”. Ami, tudjuk, lehet egy téves vélemény. Sokakat ismerünk, akik hamarosan távoztak az árnyékvilágból a kanál letevése után. Mert a pszichikum feladja, és a szervezet bezárja a bazárt. Ebből a szempontból persze a hatóság ténykedése is lehet közvetetten gyilkos, de ezt a hivatalt kétségtelenül nem szociális szervezet gyanánt hozták létre. Az, hogy ilyen szempontokkal nem foglalkozik, az akár életmentő is lehet esetenként. Például akkor, ha tömeges fertőzésveszély áll fenn. Mondjuk azért, mert egy élelmiszerlánc központi konyhájában romlott alapanyagból készül a később száz-egynéhány helyre kiszállított saláta. Viszont, az üzletről közölt képek alapján kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy a gödöllői cukrászdából egy egész élelmiszerlánc ellátását biztosítanák.

Alighanem erősen helyi érdekeltségű vállalkozás az érintett cukrászda. Mely esetben, ha a jogosítványa ki is terjed ilyesmire, egy nevében lánc-ellenőrző hivataltól kicsit túlzottnak tűnik a vehemencia. Hacsak tényleg nem arról van szó, hogy valami láncolat akar oda terjeszkedni, és hirtelen lakossági bejelenthetnékjük támadt. Mert Orbániában, sajnos, még ez sem elképzelhetetlen. Másrészt, mint alapvetően helyi illetőségű cukrászdát, alighanem a környék közösségének kellene tudni minősítenie. S szinte biztos vagyok, hogy amennyiben ehetetlen sütemények, buggyant fagylaltok készültek volna arrafele, már régen tönkre ment volna. A sok évtizedes működés azonban azt sejteti: a fogyasztók meg voltak elégedve Barna Illés cukrászmester termékeivel. Függetlenül attól, hogy azok esetleg nem a legmodernebb gépekkel készültek. Vagy talán éppen azért. Ahogy egészen biztos vagyok benne, hogy a hagyományos üzlethelységeket idéző berendezésnek is lehet egyfajta vonzereje. Akár nagyobb is, mint a sebészeti előkészítőket idéző, plafonig csempézett, az egyen-szabványoknak egyébként talán remekül megfelelő izéknek.

Az életem elmúlt évtizedeiből ilyenre, és olyanra is emlékszem. Meg még olyanabbra is. De messze szívesebben azokra a kis „cukikra”, amelyek „csak úgy” működtek. Így megértem a helybelieket, ha nekik Barna Illés üzlete, műhelye pont úgy volt jó, ahogy működött. Vásárlásaikkal is kifejezve ebbéli véleményüket. Akik hangját meghallva, Gémesi György polgármester kifejezetten emberi választ, és a helyieket is megtisztelő választ adott. A helyiek pedig aligha igényelik azt, hogy messziről, és a helyet nem ismerve oktassák ki őket arról: idióták vagytok mindahányan. Mert Sváby András internetes véleménye egy kicsit ezt is üzeni. Aki, mint az üzenetéből kiderül, nem ismeri a helyet, de azért megmondja a tutit. A képek alapján egyenesen azt megreklamálva, hogy miért nem zárták be azonnal. Esetleg sokkal hamarabb a cukrászdát. Ami azért azt sejteti, hogy a TV2-től elérdemesült S. A. egy született géniusz. A képek alapján meg tudja állapítani az egész cukrászda mikrobiológiai állapotát, a sütemények átlagos fertőzöttségét, és minden egyebet. Mert az, hogy számára „visszataszító és gusztustalan”, az a magánügye. Nem megy oda adott esetben és annyi. Részéről megtette, és lezárta a szavazás rá eső részét. A hivatal aligha szorul rá S. A. helyeslésére. Ami korántsem jelenti azt, hogy S. A. esetleg nem szorul rá valamilyen szintű hivatali helyeslésre. Valahol meg csak el kell kezdeni a nyalást.

De még az is lehet, hogy egyszerűen irigykedik. Mert Barna Illést és cukrászdáját „a fél interet” sajnálja. Miközben őt meg a kutya sem. Viszont most nyithat esetleg egy példaértékű cukrászdát. A hivatal (akármelyik) intézkedése alapján egy konkurenssel máris lehet, hogy kevesebb. De lehet, hogy teperni kell, mert hátha van már másik kiszemelt minta-cukrász Gödöllőn. Sosem lehet tudni.

Andrew_s

Muzsikás, nóta, elhúzás, súgás, besúgás

A Muzsikás együttest évtizedek óta ismerem. Ez, mint megannyi más hasonló, életkori adottsághoz kapcsolódó tény, nem érdemet, hanem helyzetet, állapotot jelent. Míg más tényeket ma már jobbára történelemkönyvekből ismerek. Ez is egy állapot. A zsinagógabeli koncert lemondása, lemondatása kapcsán pedig úgy érzem, hogy ezek az állapotterek látszódnak összemosódni.

Az együttes honlapján ennyi olvasható az esemény kapcsán: „Sajnálattal közöljük, hogy az alábbi hangversenyt a Muzsikás együttes kénytelen volt lemondani”. A kénytelenség nyilvánvalóan nem önkéntes. Az ok valószínűleg az, hogy jobbára igaztalan állításokkal, mintegy „megfúrták” a fellépést. Azaz a MAZSIHISZ lemondta. A helyzetet Radnóti Zoltán (Zolirabbi) a legtöbb szempontot említve és részletesen körbejárva elemezte. Az írása éppen olyan gondolatébresztő, mint amennyire a hallgatóságra figyelve tudott beszélni évekkel korábban is a zsidó vallás néhány alapvető kérdéséről. Rabbiként, ugyanakkor, ezerszer jobban ismeri azokat a nézőpontokat, amelyek a zsidóságon, a zsidó valláson alapulva teszik lehetővé a kialakult helyzet áttekintését. Amelyben a szervezők megvezetése éppen úgy benne van, mint az LMP emblematikus emberének Schiffer Andrásnak a melldöngető kiállása ebben az ügyben az ifj. Hegedős Loránt képviselte nézetek mellett. Amely legfeljebb azokat lepheti meg, aki Fidesz-vezérrel közös csoportból kiemelkedett Vona Gábor vezette pártot vagy a sokszor a Fidesz balszárnyaként viselkedő LMP-t túl messze helyezte el egymástól, illetve a Fidesztől a politika hazai koordinátatengelyei közt.

S persze a MAZSIHISZ. A maga kiegyezéseivel, vezetőinek gazsulációival, ki nem állásával, és hasonlókkal. Mint például azzal, hogy teret engedtek Orbán antiszemita megnyilatkozásának egy zsidó temetőben, és utólag is hallgattak. Most azonban példás gyorsasággal reagáltak egy, a Népszavában megjelent olvasói levél levélre, amely Petrás Mária szélsőjobbos kötődéseit elemezte. S amelyek egy részéről kiderült: nem egészen igazak. Miközben a vitákban előkerült a Muzsikás együttes énekesnőjének szinte minden fellépése, és „természetesen” annak a férfinek a szélsőséges kötődése is, akivel együtt él. Erőteljes vitákat generálva több internetes fórumon, hogy akkor most ki is az ostoba, ki lépett helyesen, és ki helytelenül. Jórészt névtelenül, nick-nevek mögül lövöldözve. Felállítva az unalomig ismert, és a többséget legfeljebb a közöny egyre mélyebb mocsarába taszító szekértáborokat.

Miközben az ember személyes történelme fentebb említett állapotterek összessége. A személyes és a történelemkönyvekből, családi hagyományokból ismert mozzanatok mozaikja. Ennek egyik kockája jelenleg az az olvasói levél, majd a szinte anonim megjegyzések hulláma, amik megtöltötték az étert. Mintha elfeledkeznénk arról, hogy a különböző eseményeket önként lekáderezők a történelem nem egy korszakában igencsak önként váltottak színt, és csak a szemlélet maradt. A pillanatnyi hatalom, vagy a pillanatnyi személyes indíttatás okán megmondani valakiről valamit. Szinte mindegy, hogy mit. VALAMIT. Csupa nagybetűvel. A Muzsikás-ügyben óhatatlanul felmerül, hogy megjelentek a káderezők, a feljelentők, a feljelentőket lekáderező megfigyelők és az őket megfigyelő feljelentők. Igazi nemzeti hagyományként. Bár, most, az olvasói levelet nem anonim szerző, hanem egy „Lovas Tamás Budapest” szignó jegyzi. Azért, bárkit is takar a „Lovas Tamás Budapest” aláírás erősen gondolkodóba esnék, ha futnom, ha bújnom kellene. Reá, például, egész biztosan nem bíznám magam.

Neki azonban még lehet biztos karrierje az eljövendőkben. Egy országban, ahol épül a nagy testvér hálózata, ahol önkéntes határvadász mámik nyomdokában halad a hatalom, ahol már évekkel korábban rúgtak ki tanárokat azért, mert az őket megfigyelő nem találta elég ájtatosnak az arcukat, kellenek a káderezők, mint egy falat kenyér. Mert ki más szólna egy rendezvény szervezőinek? Még ha kicsit meg is vezetve, hangulatot keltve. A szervezőktől meg miért várnánk el, azt hogy a műsor összeállításánál mérlegeljenek, egy kapott plusz információt pedig ellenőrizzenek? Az olyan időt rabló és izés lenne. Meg miért pont ők? Vagy miért pont egy szerkesztőség? Elvégre, amikor a horgosi kamut vették át a portálok, akkor sem burjánzott túl a szerkesztői felelősségtudat.

Úgyhogy még tiszta szerencse, hogy vannak, akik kötelességüknek érzik, hogy látcsővel kémleljék a határokat, olvasói leveleket írjanak, és figyeljék az ablakukból az éjszakai utcát. Igaz, ők akkor is leveleket írtak, és az ablakból figyelték az utcát, amikor azokon embereket hajtottak, mint barmokat a vágóhídra, a Duna-partra. De mennyivel egyszerűbb levelet írni, mintsem aktív bojkottot hirdetni. Megszervezve, hogy ne menjen senki el egy koncertre, aki nem ért egyet a fellépőkkel, a szervezőkkel. De szólni VALAKINEK, és aztán csendben figyelni a gesztenye kikapirgálását nyilván sokkal kényelmesebb, mint odamenni, és tenni VALAMIT.

Éljenek tehát a káderezők, a feljelentők, a feljelentőket lekáderező megfigyelők és az őket megfigyelő feljelentők. Közönyösen, Gyáván. Sunnyogva.

Andrew_s