Megjegyzés - 2026. 07. 18. - A kotorékozáshoz

A Tisza-kormány részéről, az egyelőre kevés pártolható kezdeményezéseként, felvetették a kotorékozás beszüntetésének kérdését. Azaz annak a beszüntetését, hogy a kölykeit a kotorékban mentő rókát erre idomított kutyákkal öljék meg, kergessék ki a puskacső elé, esetleg fullasszák be.

Szinte azonnal szolgálatba helyezték magukat vadászok, szemforgatók és ál-állatvédők egyaránt, hogy védjék a tulajdonképpen védhetetlent, a gyermekeit védő anya kínhalálát. Az erős maszatolások között felbukkant az is, hogy a kotorékozást egyfajta szakvizsgához kötnék. Amivel szintén egyet tudnék érteni.

Amennyiben a kotorékozást védők, illetve elkövetők letennének egy áldozatszemléletű gyakorlati vizsgát. Elhelyezve egy szobában a magatehetetlen szeretteikkel, mely szobába néhány dühös farkast engednének be.

A szobából élve, és ép ésszel, távozókkal aztán el lehetne ismét csevegni a helyzet szépségéről és nagyszerűségéről. Hátha megváltozna a véleményük.

Ansrew_s

Conteo: állatkínzástól az őszig

Vannak hírek, amelyek nyomán az ember komoly kétségek közé keveredik. Mert az egyik oldalon kavarognak az érzelmek. A másikon meg a realitásérzék megőrzésének a vágya. Aztán egyszer csak gyanút fog, hogy miért is keverednek elé látszólag gyakrabban egyes hírtípusok. Mostanában az állatkínzásokkal kapcsolatos hírekkel jutottam el erre a pontra.

Napokkal ezelőtt az volt a hír, hogy Óbudán elevenen megnyúztak egy kiscicát. Gyanúsított is akadt. Azt, hogy az interneten ki mit javasolt tenni az elkövetőkkel, azt inkább nem részletezném. Mert az indulatokat az is táplálta, hogy hogy számos tanulmány szerint az állatkínzók közül nem egy fejezi be gyilkosként, gyermekbántalmazóként a véres „karriert”. Az is nyilvánvalónak tűnhet, hogy ez nem véletlen. Mert az állatok ellen valószínűleg azok követnek el ilyen cselekményeket, akik a saját lelki nyomorukat a nekik kiszolgáltatottakon élik ki. S igen komoly szemforgató álszentség kell ahhoz, ha valaki egy élőlény halálra kínzását a vágóállatok leölésével gondolja menthetőnek. Már csak azért is, mert egyre komolyabb az elszánás, hogy ha már megölnek egy állatot, az minél kevesebbet szenvedjen. Miközben egy házi kedvenc megölése nem egy esetben a gazdájának is lelki sérülést okoz.

Most azonban arról jött híradás, hogy a macskakínzókat mégsem dugták rács mögé. Mert Fővárosi Főügyészség ellentmondásokat vélt találni a bizonyítékokban. Valamint a vádlottak is tagadtak. Amit különben nem csodálok. Azt azonban már igen, hogy a rendőrség mit tekinthet megalapozott gyanúnak, ha ezeket az alapokat az ügyészég mégsem tudja ezen a szinten kezelni? Ugyanakkor természetesen elvárom az igazságszolgáltatástól, hogy csak akkor vonjon valakit eljárás alá, ha a vádak valóban megalapozottak, és véletlenül sem férhet kétség az okszerű eljáráshoz. A baj csak az ezzel, hogy sajnos az ügyészség esetében ott toporog a kisördög. Az, amelyik képes olyan kérdéseket feszegetni, hogy vajon, ha Orbán képét levizelik a cselekmény közben akkor is megalapozatlannak érezték volna a rendőrség megalapozott gyanúját? Minősítő tényezőként felvetve, hogy a kormányzati oligarcha-lobbi valamelyikének anyagi érdekét is sérti. Miközben természetesen tudom: egy állat szenvedése nem tartozik az előbbiek közé. Ameddig nem valamelyik kormány-csemete házi kedvencét belezik ki elevenen. Mert akkor szinte biztosan gyorsított eljárással lendülne mozgásba a Polt-gépezet. De azért továbbra is igyekeznék abban hinni, hogy az „átlagos” állatkínzók is megkapják a nekik kijáró büntetést. Annak ellenére, hogy állatkínzás-gyanús képet polgármesterről is láttunk már.

Ugyanakkor, talán csak szubjektív benyomásként, de mintha szaporodnának a védtelen jószágok sérelmére elkövetett galádságokról szóló magyar hírek. Külföldi és belföldi galádságokról egyaránt. Mintha a hazai média vadászná az ilyen hireket. Amelyeket látva nagyon szeretném remélni, hogy a látszólagos gyakoriság tényleg csak látszólagos. Mert azt a történelemből tudjuk, hogy az etnikai, társadalmi leszámolásokat sokszor vezeti be az érintettek dehumanizálása. A véres hírek gyakoriságának növekedése, ráadásul a látszólagos büntetlenségük hordoz a sorok közt egy olyan üzenetet, hogy „nem-emberek” rovására nyugodtan lehet élvezkedni. Azt is tudjuk, hogy a Fidesz több politikusa nyílt provokációkat ígért. Márpedig nem lenne jó, ha olyan célt tételezhetnénk fel az említett hírekkel, mint a kommunikációs kifárasztás. Annak elérése, hogy sokan akár egy pogromközeli helyzetre is csak legyintsenek

Andrew_s

Juhász István és a szárazon szaftos macska

Forrás: Blikk

Apc-on rossz dolga van a macskáknak a polgármester környékén. Nem elég, hogy a farkuknál fogva tartják a kondér fölé, de még ostoba vádakkal is illetik a szegény cirmosokat. Juhász István mondandójával ugyanis nagyon nagy bajok vannak azzal a kommunikációval kapcsolatban, ami egy macskalógatós kép miatt zajlik.

Arról a Blikk, és annak nyomán több internetes fórum is beszámolt, hogy egy bulin készült kép tanúsága szerint a polgármester úr éppen egy kondér fölé tart egy macskát. A farkánál fogva. Az állatvédők felháborodtak a képen. Az internetes fórumokon pedig szárnyra keltek azok a javaslatok, melyek a polgármester hasonló helyzetű meglóbálását célozták meg. Teljes joggal, amennyiben igazolható, hogy egy kegyetlen, és állatkínzó tréfát követ le a település első emberének választott humanoid. Érthető tehát, hogy Juhász István villámsebesen el kezdte mosdatni a szercsent. Már csak azért is, mert ez olyan tréfa alkalom adtán, melyen még a Parlament elvhűségen edződött és lojalitásból gerinctelenségi vizsgát tett tagjai is csak nagy fenntartásokkal kuncognának. S korántsem alkalmas arra, hogy a Fidesz iránti töretlen lelkesedést, és a Párt emberséges arculatát építse. Holott teljesen nyilvánvaló, hogy adott esetben a primitív agresszivitás pártfüggetlen.

A polgármesteri nyilatkozatban az a pont nyilvánvalóan igaz, hogy nem tart az állatvédőktől. Visszakérdezve azzal, hogy „Mit csinálnak velem? Felakasztanak?”. Nos, a felakasztásával kapcsolatban indultak meg az ötletrohamok az interneten. Előre vetítve a tényleges akasztásnál sokszor kegyetlenebb büntetést. A nevetségessé tételt. Ami a vakhívőket nyilvánvalóan nem fogja megérinteni, de azért korántsem feltétlenül hatástalan. Miközben azért persze vannak helyzetek, amikor az állatokkal való kegyetlen bánásmód sem marad büntetlenül. Hazánkban ugyanis 2004 óta bűncselekmény az állatkínzás. Márpedig a vicctől eltekintve egy macska esetében sem kifejezetten általános örömszerzési módszer a farkánál való lóbálás. Különösen, ha a méretarányok alapján valósan becsülhetjük egy alig fél éves kölyökcicának az áldozatot. Ebből a szempontból is érdemes a polgármesteri nyilatkozatot, valamint az esetről megjelent képet összevetni.

A magyarázkodás ugyanis akként szól, hogy: „Belemászott a macskánk a pörköltnek előkészített húsba, én meg a farkánál fogva kiszedtem. Másképp megkarmolt volna”. Ezzel szemben a képen meglehetősen úgy tűnik, hogy a kondér tetejét a polgármester tartja. Márpedig alig valószínű, hogy a macska úgy mászott bele a pörköltbe, hogy előtte gondosan a gazda kezébe nyomta a fedőt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között csak akkor lehet némi életszerűséget csempészni a képbe, ha a cica előtte már úszott egy kört a kondérban. Ehhez képest a macska szőrzete korántsem olyan, mint ami akár csak egy csepp vizet, illetve szaftot kapott. Ezt bárki megállapíthatja, aki látott már életében vizes macskát. Márpedig érdekes lehet egy olyan, láthatóan folyadékkal feltelt kondér, amiből szárazon lehet kiemelni egy macskát. Akár a farkánál fogva, akár a hasa alá nyúlva.

Mely utóbbi esetben egyébként szintén ritkán karmol a macska, és viszonylag gyorsan a földre is tehető. Kihasználva azt a reflexét, ami, tapasztalatom szerint, ugrásnál is beindul a macskafélékben. Lévén a polgármester vidéki „gyerek”, alig hiszem, hogy ezzel ne lett volna tisztában. Ugyanakkor a macska kiterpesztett mancsa sokkal inkább arról tanúskodik, hogy irányban nem emelik, hanem lefele lógatják, és felkészül a védekező „talajfogásra”. A polgármester mondandójának tehát igen kis része tekinthető cáfolhatatlannak. Az a kis része, ami az a fajta védettség-üzenet, mely az, úgy tűnik pártszerűen, előírt nagyképűségből fakad. Azt persze megalapozatlan lenne állítani, hogy a polgármester vigyorából is ez süt. Azonban az említett arckifejezés sem arra utal, ami ellentmondana annak, hogy valóban jó viccnek gondolta a macska pánikba ejtését a kondérba ejtés imitálásával. Vannak ilyen primitív viccekkel élő emberek. Legfeljebb nem mind polgármesterek.

Az meg csak egy zárójeles kérdés lehetne, hogy a kiszolgáltatott állattal így bánó „ember” miként viselkedik a neki kiszolgáltatott többi emberrel. Beosztottal, közmunkással, családtaggal.

Andrew_s