Schmidt Mária és a falak

Schmidt Mária szerint a zsidók már a spájzban vannak. Természetesen egy muszlim világ-összeesküvés részeként. Szily László a 444-en sok szempontból elemzi a Terror Háza igazgatójának azt az írását, amit blogposztként szórt a nagyvilág, de leginkább a hívek elé. A témája alacsonyabb szintet céloz meg, mint globális magyarázatot adni az izraelizációra.

Mely említett kifejezés lehet, hogy nem tudományosan definiálható a hétköznapok szintjén, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy az antiszemiták azonnal tudni fogják a dolgukat. Ajkukra emelik, és hamarosan a net tele lesz vele. Varázsszóként említve mindenre, amit részben sem értenek, és még véletlenül sem ismernek. Sajnos ezt alig érinti Szily írása, mely különben nemes gesztussal próbál rávilágítani az igazgatónő által összehordott, látszatösszefüggésekkel megtűzdelt, féligazságokra építő gondolatiságára. Mely utóbbi kifejezéssel világért sem szeretném Schmidt Máriát megbántani. Már csak azért sem, mert az eredeti írás alapján egy másik mű juthat az eszünkbe. Az, amiben olyasmik állnak, hogy: „A jó öreg Szent Jánosnak ott voltak a gombák, Shipton anyának a sör. Nostradamus érdekes keleti apróságokat gyűjtött. Szt Malachinak zuglepárlója volt” (Neil Gaiman & Terry Prachett; Elveszett próféciák). Schmidt Máriának meg ott van az az épület, amelyet Szálasi Ferenc avatott be a nagypolitikába. Így talán az is lehet, hogy az igazgatónak pontosan ugyanolyan önáldozatképző komplexusa lehet, amelyet Angela Merkelről tételez fel.

Tehát izraelizáció. Amelyet úgy gondol a kartársnő levezetni, hogy amiként Izrael fallal választja el magát a palesztinoktól, akként válik a kerítések révén egy nagy Izraellé Európa. Na, mármost. Ugyanaz a dilemma alakulhat ki ennek kapcsán, mint Bayer-kereszteslovag kapcsán. Vagy az igazgatónő nem tudja, hogy miről beszél, vagy szándékosan hülyíti az olvasóit. Az előbbi azért kínos, mert alapvető történelmi ismeretek hiányát tételezi fel. Ami egy történész esetében akkor is kellemetlen, ha másodállásban milliomos. A második nem annyira kínos, mint kellemetlen. Mármint akkor, ha a mögötte álló, és őt a vagyonával együtt tenyerén tartó hatalomnak elzsibbad a karja. Mert egészen a Reich bukásáig J. Goebbelsnek sem volt gondja a propagandával. Az 1934-es pártkongresszuson például még egész lelkes volt. Mármint Goebbels. Akit szintén mérsékelten érdekelt a történelmi valóság, amikor el kellett adnia a náci ideológiát.

A keresztes lovagok kapcsán Schmidt Máriát sem érdekelte a lovagkor, mint olyan. A falak építése kapcsán sem nagyon hagyja magát a történelemtől zavartatni. Mert amennyiben ez az izraelizáció egyik jele, akkor ebből egyenesen következik, hogy az i.e. III. században élt Csin Si Huang-ti lehetett az ős-zsidók egyike. Mert akkor, ha behatolók elleni falakról van szó, akkor kár lenne megfeledkezni a kínai Nagy Falról, amelyet például a hunok betörései ellen is építettek a pletykák szerint. Amiből persze az is következik, hogy Kínát akkor veszélyeztető lovas nomádok ős-muszlimok voltak. Mert a falnak jobbára két oldala van. Ha pedig azok a nomádok voltak az ős-muszlimok, akkor a jelen menekültjei ellen kerítést építő Orbán Viktor tulajdonképpen a világ-összeesküvés ügynöke a másik oldalról. Ami akkor is zavaros kijelentésnek tűnhet, ha tudjuk: Orbán állt annak idején kapcsolatban a most sokat szidott Soros pénzével. Mely milliárdost természetesen Schmidt Mária is normatívan szid egy kicsit.

Viszont azért arra a falra, arra a másikra már csak azért is érdemes visszatérni, mert nyilvánvaló, azok a figurák, akik állandóan lovas-nomád ősökre hivatkoznak, azok bajban lehetnek. Ős-muszlimként, a kínai tartományokat veszélyeztető rablóhordaként a kerítés egyik, míg ős-zsidó kerítésépítőként a kerítés másik oldalán találhatják meg őseiket. Fennakadva a szellemi korlátaik tetején. Ahonnan a Terror Háza igazgatónője sem fogja őket lerángatni. Részben mert ő zavarja fel híveit a korlátai tetejére. Részben mert ő is egyszerre lehet a kerítés mindkét oldalán. S természetesen kár lenne az olyan falakról is megfeledkezni, amelyek mindkét oldalán ugyanazon nép tagjai fordultak elő. Például Berlinben.

De elfogadom, hogy ez egy kiragadott példa. A teljes írás elemzése aligha egy másik blogbejegyzés feladata. Meg kérdés, hogy van-e értelme. Már csak azért is, mert az igazgatónő hasonlóan „következetes” más passzusokban is. Mert írja például a menekültek beilleszkedésének kritikájaként, mintegy leereszkedő mentegetésük gyanánt, hogy a „turbómodernitás sokkos állapotot eredményez, amit a törzsi kötelékek elszakadása és a nagyváros elidegenített világába való beilleszkedés kényszere csak még nehezebbé tesz”. Elfeledkezve arról, amit elvbarátai sokszor vetnek a menekültek szemére. Azt, hogy mobil-telefonokkal, és hasonló, menekülés közben akár az éltetet menteni képes kütyükkel érkeznek. Ami különben természetes jelenségként kezelhető. Már akkor, ha valaki nem egy primitív, semmire sem alkalmas masszaként akarja látni, láttatni az érkezőket. Ami, láthatóan kínos lenne a hatalom tapsoncainak.

Andrew_s

Vona újabb szerecsene

Vona házifeladata: Ulics Erika
Forrás: Cink.hu

A Cink.hu szerzője, Szily László igazi nyelvi leleménnyel nevezte ki „netnácinak” azokat, akik az interneten posztolnak fasiszta, szélsőjobbos, szálasista és hasonló szövegeket. Tette különben ezt annak kapcsán, hogy Vona Gábor számára egy újabb delikvenssel szolgáljon. Akit el lehetne küldeni bentlakásos továbbképzésre.

Különösen fogós, ravasz feladvány lehet az illető nőszemély elhelyezése, mivel az országgyűlési kampány alatt, a képek tanúsága szerint Vona Gábor maga is kampányolt Ulics Erika mellett. De mindenesetre az arcát adta a kampányhoz. Mert volt képe hozzá. Letagadni a saját szélsőséges nézeteit. Mert azért az utóbbi időben igen komoly erőfeszítéseket tesz a Jobbik elnöke, hogy szalonképesebbé varázsolja a pártját. Még a nála szélsőségesebb nézeteket vallók roll-outjára is hajlandó volt. Nyilván abban a biztos tudatban, hogy a HungaroAurora tagjai alkalmasint mahd csak rá szavaznak. Ha a szükség, és a szélsőségesek parlamenti uralma ezt kívánja. Ugyanakkor a kormányzat mélységes el nem határolódásai, Orbán Viktor meg nem jelenései, vagy olykor éppen megjelenései szintén sokat segítenek a szerecseneknek a fürdésben.

Ahogy csökken a távolság a regnáló kormányzat és egy authoriter, a szélsőségeseket fel és kihasználó diktatúra között, úgy válnak viszonylagosan elfogadottabbá a szélsőségesek. Különösen úgy, hogy számos, valóban körvonalazható társadalmi problémára a Jobbik, és elvbarátainak féligazságain kívül nem látható egy valós, kommunikálható alternatíva. A szélsőségesek előretörésén pártszinten is pusztán sopánkodni ugyanis rohadtul kevés. Nagyjából és egészéből a mackósajtba szorult brummogással egyenértékű. Ezt vagy hajlandó megérteni az a jelenleg a másodvonalbeli hatalomelosztáson civódó banda, aki ellenzéknek mondja magát, vagy az első vonalban áshatja meg a saját sírját. S nem a politikait, mert azon lassan már túl van. A netnácik ugyanis azért hiszik magukat rohadtul erősnek, mert mögöttük a párt különböző néven hívott, de alapjában gárdaszerű ökle, és nincs velük, és a féligazságaikkal szemben szinte semmi.

Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne helye a sopánkodásnak. Sőt, akár a pániknak is. A szélsőséges ideológiák ugyanis eddig balról és jobbról egyaránt országvesztőnek bizonyultak. A Tanácsköztársaság túlkapásai, és a Horthy-Szálasi korszak rémségei egyaránt az országot pusztították. Miközben érdemes lenne tudni: egyik sem menti a másikat. A Tánácsköztársaság ideje alatt, vagy akár később, az ÁVH által elkövetett bárminemű ember-tiprás nem menti fel, és nem legitimálja a nácizmust. Sem a nyílt, pogromokat lebonyolító nácizmust, sem a, még csak, Szálasi-idézetek, „viccek”, önvállveregetős antiszemita kommentek, és cigányozós kiszólásokban megnyilvánuló internetes sörétséget.

Alkalmasint az utóbbiak élharcos-nőjeként mutatta be Ulics Erikát a Cink.hu. Mint olyan valakit, aki alig vitathatóan kielégít egy réteget. Azt, akinek egy Szálasi-idézet, némi cigányozással és zsidózással körítve mindent megold az életében. S máris könnyebb szívvel megy el közmunkára. Felügyelőnek. Abban bízva, hogy felette sosem olvasnak névsort. Ami egy roppant nagy tévedés. Alkalmasint akár Szálasi elvtársnőjétől is lehet roppant nagy tévedés. Ha valakinek eszébe jut, hogy árjaszőkén, szlávos hangzású névvel, és egy örmény származású nemzetvezetőt idézve ne magyarkodjon a félázsiai aranyvérűeknek. Még akkor sem, ha az őseit illetően egyik netnáci sem tudná talán még a mindössze tizenhat dédszülejének sem igazolni a pedigréjét. Nem hogy ezer élvre visszamenőleg mindenkit.

Andrew_s