Minden hatalmak cárja cserélhető lehet

Áder János pénteken, 2013. június 28. –án aláírta a földtörvényt. Annak ellenére, hogy a megszavazása olyan botrányos körülmények között zajlott, ami felveti a megszavazás törvényességét. Annak ellenére, hogy többen, például a hivatal előtt táborozók is, kérték az aláírás megtagadását. Az aláírás kapcsán mégis érdekes lenne a felhívás, hogy tegye fel a kezét, akinek kétségei támadtak az aláírást illetően. Alighanem valóban ott lehet ugyanis a hátában az a felhúzó-kulcs, melyet Orbán Viktor forgat.

Esetleg ugyanazok az erők forgatják mindkettejükben a motort. S ebben az esetben nem okvetlenül a sokat emlegetett hatalomvágyra gondolok. Még akkor sem, ha Orbán Viktor személyiségével kapcsolatban aligha táplálható némi kétely ezügyben. Azonban éppen ezen keresztül akár manipulálható is. Még talán olyan módon is, hogy személy szerint a miniszterelnök meg is van győződve a saját személyének jelentőségét illetően. Így önként és dalolva eljátszatható vele a vezérbohóc szerepe. A közvélemény számára előtérbe tolva. Miközben a háttérben csendben szüretelik le hatalom gyümölcseit. Arról a pénzfáról, melynek hajszálgyökerei mára belenyúlnak a benzinszínezésbe, a trafikokba, a földügyletekbe, vagy akár a tankönyvkiadásba is. S amely pénzfa egyes levelei fogják biztosítani, immár patyolatfehéren, adományként, felajánlásként megjelenve, a leendő kampány költségfedezetének jelentős részét akár. Immár talán nem is azért segítve a Fideszt a hatalomba, hogy további pénzforrásokat tárjanak fel. A hatalom birtoklásában ugyanis van egy másik nagy vonzerő. Az, hogy meg lehet előzni a botrányok kirobbanását, illetve a kirobbanás után elébe lehet menni a számonkérésnek. Eközben a begyűjtött pénzek töredékéből finanszírozhatóak azok a látszatintézkedések, melyekkel befogható sokak szeme. Vakon pedig szájalni sem mernek. A recept ismerős lehet annak, aki Rejtő Jenő műveit ismeri. Ő írja egy szélhámosság kapcsán: „Igazán semmiség volt ebből a pénzből a "légiós mennyországot" fenntartani. Mit számított akár tízezer havanna vagy akárhány hektó bor vagy sütemény, amikor egész vasútvonalakat, alagutakat és hidakat loptak el?” (A három testőr Afrikában).

De nyilvánvalóan ahhoz, hogy ez országosan működjön, biztosítani kell azt a törvényi környezetet, amely törvényessé teszi az egyes lépéseket. A parlamenti kétharmad értelemszerűen gyakorlatilag Alaptörvénybe iktathatja azt is, hogy kire milyen törvények ne vonatkozzanak. Harrach Péter elszólása ebben a kérdésben legfeljebb csak tarkítja a képet, de nem festi át. Ezt követően az Alkotmánybíróság keze részben meg van kötve, részben pedig Áder János nyugodtan hivatkozhat jogállamiságra, a jogszabályoknak való alávetülésre. Moshatja a kezeit, miközben aláír szinte bármit, amit kérnek tőle. Legfeljebb látszatellenállást kifejtve olyan kérdésekben, melyek alapvetően nem túl fajsúlyosak. Nem cáfolva a kinevezésekor írtakat, miszerint „ennek fényében sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a következő köztársasági elnök már személyében, a megválasztás és jelölés módjában szinte automatikusan a megosztottság szimbólumává válik”. Nem cáfolva, csak kiegészítve azzal, hogy immár működése is egyre inkább a megosztás szimbólumává válik. Nem vitatva, hogy vannak, akik számára egy olyan pártkatona teljesen megfelelő köztársasági elnök, akit a lényegi kérdésekben egyedül a vezérséghez kapcsolódó lojalitása vezet. Igazi antimatematikusként megjelenve a közigazgatási hierarchiában.

Nem vitatva, hogy voltak olyan, kegyelminek látszó pillanatok, amikor lehetőségként felmerült a hatalmi játéktéren belüli ellenállás a juhászvezérrel szemben. Azonban mind Rogán Antal, mind Áder János látszólag világosabb pillanatai elmúltak. A párt és a hatalom összezárt. S ezek azok a jelenségek, melyek egy, a miniszterelnökön esetleg jócskán túlmutató szervező erőt sejtetnek a háttérben. Ami független attól, hogy Orbán Viktor egyébként személyében mennyire problémás személyiség. Az országnak a miniszterelnök pszichológiai állapota csak közvetve, a tünetek jogrendszerbe öntésekor, illetve a külpolitikai lejáratódáskor jelent problémát. A hosszú távú problémát az jelentheti, hogy eltávolítása esetén is megmaradna azok az összefonódások, melyek pillanatnyilag a helyén tartják. Ez a megfelelő kampányfinanszírozási háttér biztosításával akár lecserélhetővé is teheti akár Orbán Viktort is. Például egyfajta demokrácia-demonstrálási céllal. Érdemeik elismerése mellett természetesen. A következő ciklusban akár, egy „emberarcú” miniszterelnököt téve a pókháló közepébe. Addig pedig minden hatalmat, de leginkább minden pénzt, a szovjeteknek.

Andrew_s