Maszlag és sajtóetika

A sajtóetika, vagy akár csak a betűvetők felelősségérzete nem mindig ostromol magas hegyeket hazánkban. Alkalmasint könnyen lehet, hogy ennek egyik illusztrációiként gondolták az olyan ütősnek szánt címet kiosztani egy ételmérgezéses esethez, ami már-már szinte drogfutárok levesbe főzését sugallja.

Olyanok, mint „Gulyáslevesbe kevert droggal mérgezik a turistákat Budapesten?”. Vagy ahonnan ide, a Propellerre átkerült az anyag, az Indexen: „Mi ez az egész, hogy turistákat mérgeznek Budapesten gulyáslevesbe kevert droggal?” Az meg az én hibám, ami miatt csak két nappal a megjelenés után olvastam ezt a borzalmat. Mert az. A mérgezés is, és azonnal leszögezném: minden együttérzésem annak, aki a méreggel szennyezett fűszertől rosszul lett. Abban a reményben kívánva mielőbbi gyógyulást, hogy minden komplikáció nélkül megússzák.

Azonban nem kevésbé borzalom a tudósítás sem. Amelynek szövegkörnyezete egyértelműen jelzi, hogy a kedves, ámde roppant tudatlan szerzője egészen komolyan gondolta a drogos ügyet. Mégpedig a szó köznapi értelmében sugallva a „drog” szó használatát. Mert ezt írja: „Az atropin a csattanómaszlag hatóanyaga, gyakorlatilag maga a drog”. Ami valószínűleg úgy baromság, ahogy van. Illetve, valószínűleg egy információs kisiklás. Aminek a valószínű oka az, hogy kevés fogalma volt arról, hogy általában drognak neveznek minden olyan, jobbára szárított, növényi származékot, amelynek biológiailag aktív hatóanyaga van. De az is igaz, hogy magam is ezért akadtam fenn az írásokon. Mert a gengszterváltást követő többszörös, jobbára kényszeres, szakmaváltások előtt kertészmérnökként szereztem diplomát. Akkor, amikor az akkori nevén Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen igen komolyan vették a növények, és köztük a fűszer-, illetve a gyógy-, valamint a gyomnövények ismeretét is.

Ebből következőleg még emlékszem rá, hogy a csattanó maszlag (Datura stramonium) kutya-közönséges gyomnövény. Nem is túl ritka. Nem is először okoz komoly élelmezésügyi problémát. Mert még talán emlékeznek páran arra az esetre, amikor a magjával szennyezett lencse okozott komoly mérgezéseket. Ha magját, vagy az elszáradt növény részeit beledarálták valamelyik fűszerbe, jelesül a köménybe, akkor az szívás. Mint a mostani eset is mutatja. Az ok valóban egy olyan alkaloid-turmix, amiben az atropin is szerepet kap. Még akkor is, ha az utóbbi névadója a nadragulya (Atropa belladonna), amelyet Atroposz-ról a sors-istennők egyikéről neveztek el. De ennek nem sok köze van a fűszerköményhez. Ahogy a szennyezett fűszerköménynek Agatha Christie-hez sem sok köze van. Noha az egyik könyvében szerepet kap a belladonna (Rejtély az Antillákon).

Valószínűleg arról van szó, hogy ellenőrizetlen termőterületről tömeges, és figyelmetlen betakarítással begyűjtött és ezért vélhetőleg igen olcsó szemetet használtak fel. Nem kevésbé figyelmetlenül. Mert a maszlag illatanyagai korántsem jellemzőek a köményre. Így őrölt állapotban is érezhető. Darálatlanul pedig igencsak eltérő a két növény magja. Az egyik barnás és hosszúkás, míg a másik inkább fekete és kerekded. Még jó, hogy azért az Index legalább nyomokban közöl olyan információtöredékeket, hogy azért itt egy gyomnövényről van szó. Így legalább az olvasóknak csak egy része fog talán az ütősnek szánt címek alapján egész összeesküvés-elméleteket kreálni a turistákat megmérgező, majd esetleg kolbászba is töltő bandákról. Mert azért annak a sugalmazása, hogy „gulyáslevesbe keverték a drogot”, igencsak erre hajaz.

Mintha a gondatlanság, a figyelmetlenség, a janicsár-gazdálkodásra hasonlító idegenforgalmászok nem jelentenének elég problémát. Meg a sajtó általános állapota, amelynek egyáltalán nem használ az, hogy blikkfang oltárán olykor feláldozzák a objektivitást. Nem először, és nem is egyedileg. Mert kaptunk már bogarak inváziójának eladott, az ISIS-t talán megtámogató, sáskajárást, illetve az iszlám államra „ráaktuálizált” bacikat is. Most legalább szó szerint maszlagról van szó a jelek szerint. Ráadásul csattanóról.

Talán ez ihlette a szerkesztőket. Arra, hogy „kéne valami csattanós cím a maszlaghoz”. Az sem baj, ha maszatos.

Andrew_s

A net-emlék fránya gerinc-átka

Emlékek...

...,és valóság

A felelősségvállalási készség és képesség különösen sarkos lehet akkor, amikor a technikai lehetőségek szinte felkínálják a kibujkálás lehetőségét. A média képviselőin különösen nagy kehet a nyomás olykor. Valami ilyesmi érhette utol a Propeller szerkesztőit. Ha száz évvel korábban gondolják meg magukat egy írás címét illetően, akkor súlyos pénzeket áldozva kellett volna bezúzni az egyes folyóiratok megjelent lap-példányait, illetve a könyvköteteket. Most látszólag egy pillanat műve elérni, hogy a „holnaptól minden másként volt” érzetét elérjük.

Azonban, miként a múltban, azonképpen a jelenben is vannak visszamaradó példányok, kóbor másolatok az interneten, amelyek lebuktatják az ilyen próbálkozásokat. Pusztán egyet jelezve: gond van azzal a zsurnaliszta-felelősséggel, hogy az, ami ragad, az tapadjon is. A reggeli indulatos, minden szkeptikust a melegebbre küldő írás címe úgy tűnik nem vált vállalhatóvá a mámor elmúltával. Nosza hát: címet váltottak szalonképesebbé varázsolva a kirakatot. Mit sem foglalkozva azzal, hogy a lap internetes hivatkozása, és a referáló médiumok oldalai megőrzik a korábbi címet. Talán, példát mutatva a tüntetések szervezőinek is, jobb lett volna felvállalni az egyszer már leírtakat. Azt talán senki nem várja el egy publicistától sem, hogy tökéletes legyen. De a hitelességnek van egy nagyon fontos segéd-kelléke: a GERINC.

Andrew_s

Picsába a szervezőkkel!

Pthirus pubis
Forrás: skincarebylouisa.com

Elnézést a címért, de mindjárt megmagyarázom. Bár azt hiszem nem is. Így látszik trendinek. De nem is ez a lényeg. Az inkább, hogy láthatóan kihozta az Operaház előtti tüntetés az indulatokat a publicistákból is. Hurrrá! Vaduljunk!

Időrendben haladva arra nyithattam a gépen az internet ablakát, hogy „Jó tanácsok, hogyan baszogassuk az értünk tüntetőket” címmel üvölt fel Zsebesi Zsolt írása. Egy ilyen receptúra-összeállítás tényleg úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Igazán hiánypótló. Alkalmasint adós pár dologgal, ha jól értem a nemi aktusra buzdító szöveget. Azzal például egyértelműen, hogy a tüntetést szervezők szentté avatását kezdeményezze. Kerek szemekkel rácsodálkozva néhány önjelölt, vagy ki tudja ki által kijelölt messiásra: Ti vagytok az Orbántól megváltók! Halleluja! A másik amivel rohadtul adós maradt az a cím értelmezése. Nem a „baszogassuk” kifejezése, mert azt, valamint a rokon értelemben is használt „buzerálást” érteni vélem. Annyira nem vagyok széplélek, hogy ne ismerjem a jelentését.

Azzal azonban kurvára adós marad a dinsztelt szerző, hogy mi a fészkes nyavajától kellene elhinni, hogy Váradí Zsolt és kies csapata értünk, vagy akár konkrétan értem szervez tüntetést? Ja, hogy ő mondta. Hurrá! Orbán azt mindja, csak értünk emel szót és táncol a pávákkal. Akkor mi a fészkes fene baj van vele? Öndefiníciós alapon annyi jótevőnk van, mint partizánunk a háborút követő tizedik évben. De világos a dolog. „Négy láb jó, két láb rossz”. Ha Orbán jelenti ki, hogy értünk ugat, az fúj. Ha Várady Zsolt és csapata mondja: Halleluja! Hát csókoltatom az egész, közhülyítésben dicsőséget szerzett bagázst. Nem érdekel, hogy mit ugatnak arról, hogy „csak az én érdekemben” van előbb számlaszám és felszólalói névsor, mint bármilyen felmutatható cél. Nem kérem! Várady Zsolt előbb lesz kedves kiteríteni az asztalra a kártyákat. Leginkább azokat, amikre programpontok vannak írva. Olyan gittegylet ugyanis már van, amelyik az elmúlt 25 évet tokkal-vonóval ignorálja. Csak az a baj, hogy az ő programjuk inkább pogrom-pontokkal ékes. Ezért aztán leszarom az önjelölt, de szótlan messiásokat éppen úgy, mint kéretlen apostolaikat.

Amikből nincs hiány. A Propeller „Menjen a picsába, aki savazza a civil tüntetőket!” címmel üvölt bele az olvasók orcájába. A Fidesz-székháznál savazást ígérő vén fószer szintjére degradálva mindenkit, aki nem emeli az angyalok karába az egész társulatot. Elfelejtve azt, hogy a „tüntetők” pár ezer embert, a szervezők köre meg csak néhányat takar. Az ilyen-olyan okból megjelenteket keveseknek van oka „savazni”. Ami nem menti a szervezőket. De lássuk a Propeller nagy felütését a témában: „A civilek nem politikusok. Nincs mit számonkérni rajtuk”. Mit lehet erre mondani? Legfeljebb azt, hogy egy nagy bűdös lófaszt. Mármint akkor, ha a szervezőkre, illetve a felszólalókra, és nem a részt vevőkre vonatkozik. A felszólalók között ott díszelgett Vágó Gábor, aki nem is olyan régen még LMP-s képviselő volt. Pusszantom a propelleres szerzőt. Vágó ezek szerint antipolitikusként feszített a Parlamentben? De akkor mi a görcsnek? Vagy a politikusság egy rossz kabát, amit érdek szerint vesz fel vagy tesz le a köpönyeg forgatásában gyakorlatot szerző gerinctelen?

Arról az „apróságról” sem feledkezve el, hogy a politikus nem attól lesz politikus, hogy elvégez egy politikusképző OKJ-s tanfolyamot, hanem attól hogy szerepet kér, szerepet vállal a köz ügyeiben. Ha a tüntetés szervezői nem kérnek szerepet, mi a rossebnek szerveznek házibuli helyett tüntetést. Ha meg nem akarnak szerepet vállalni, miért nem maradnak otthon egy bögre forralt bor társaságában? Rossz hírem van. Várady és csapata politikus. Azzá vált, azzá tette magát. Ettől még persze lehetnek felelőtlenek, tehetségetlenek, ostobák, megalkuvók, akárkik. De politikusok. Politikai felelősséggel tartoznak azért, amit tesznek, és azért is amit nem tesznek. Az nem megy, hogy amikor összehívnak pár ezer embert, akkor politikai szerepet vállalnak, de amikor nekivezetik ezeket az embereket a falnak, akkor szét teszik a kezüket: „mi csak civilek vagyunk”.

Ha csak erre képesek: Menjenek a picsába tüntetni!

Andrew_s