Amikor Lázárból ömlik a fővárosi gumicsont

Lázár János bejelentette: fosnak. Nem kicsit, hanem nagyon. Budapest, általánosságban, tartósan Orbán ellenzékének bizonyult. Akárhogy is próbálták meghekkelni a választásokat, és akármilyen gyér a fővárosi legfőbb polgármester. Mert az, és igazán nem tehetnek ezért markáns szemrehányásokat a Fideszben Karácsonynak. Bár, ezzel az alternatív fővárosi gumicsonttal egyszerre mutattak rá Karácsony gyengeségére, és adtak fel egy magas labdát.

Mert az, hogy Lázár bedobta az ötletet a debreceni főváros-alternatívával, alighanem egy gumicsontot dobott a kutyáknak. Amely csak akkor válik, váhat igazi csonttá, ha a főváros, illetve annak vezetése szó nélkül, és ezzel beérni hagyja. Bár, mi tagadás, szkeptikus vagyok. Nem kicsit azért a kormánybarát gesztushalmazért, amit Karácsony tett, illetve azok okán, amiket nem tett. 2021-ben nem kis lépést tett annak érdekében, hogy a Fidesz megnyerhesse a 2022-es választást. Nem kevésbé igyekezett a törekvéssel, hogy megossza Budapest lakosságát. Amelynek kétségtelen csúcspontja volt az a lánchidi konzultáció, aminek egyetlen szöveges eredménye volt támogatási minoritás bemutatása.

S ami helyett valószínűleg több értelme lett volna a fővárosi lakosságot, amúgy pártfüggetlenül megszívató kormányzati elvonások elleni hathatós tiltakozásnak. Egészen addig, hogy erre, a megszorítások, a kivéreztetési húzások elleni fellépésre kér tömeges legitimációt. Nem a karácsonyi, „bocsi főni, hogy még élünk” stílusban, hanem ténylegesen, egy valós tüntetésen, kérve támogatást a hathatós beintésre Orbánnak. De ez elmaradt.

Azonban az egykor talán jobb karrierre érdemes Lázár jelenlegi ötletelése újra feladja a labdát. Ahhoz, hogy a budapesti legfőbb polgármester kikapaszkodjon a virtuális rövidnadrágból, és a falunosztalgikus ovi-biciklistából felnőjön ahhoz a feladathoz, amire felhatalmazást kapott. Bármilyen fogcsikorgatva is adták le rá néhányan a szavazatukat. Mert azért gyanítom, hogy sehol nem lett volna, ha a tényleges ellenzék egy valós várospolitikust is felsorakoztat.

Miközben újra el lehetne játszani azzal a gondolattal is, hogy Budapest, akárcsak részlegesen is, de kibontsa az önállóság zászlaját. Egyfajta adó-, és közigazgatási városállamként. Akár kiutasítva a kormányzati vízfejet, és intézményeit is. Amiért a Fideszben még meg is dicsérhetnék. Mert onnantól nyugodtan kinevezhetnék kormányzati fővárosnak Debrecent. Legalább rohadt messze lennének. A Dunántúl városaitól is. Aztán építhetnének saját maguknak is múzeumot. Ahol bemutathatnák a kormányzati szemétség világcsodáit, illetve annak kiagyalóit, szereplőit.

Azonban a magas labda nem csak Karácsony előtt repül. A pártok, az ön-közelégült népvezérek, mind lecsaphatják. Akár azzal párhuzamosan is, hogy kifejtik egyetértésük mértékét a kormányzat város-, illetve fővárospolitikájával kapcsolatban. Legalább kiderül az is, hogy hol, illetve milyen szerepben látják a fővárost az ország térképén.

Andrew_s

Budapestnek kellene egy főpolgármester

Annak idején, még az egyetemen a KISZ-alapszervezeteket tankörönként szervezték. Alapjában véve mindenki magasról tett rá, hogy ki a KISZ-titkár, de az utolsó években, a hangulatjelentő, és jellemzésíró, személye már nem volt annyira részletkérdés. Ekkor történt, hogy a PÁRT megbízásával, és tagkönyvével, az egyik leányzót kellett megválasztani. Elsőre nem ment. A csoportfelelős tanár újabb szavazást rendelt el. Másodszorra sem ment. Végül addig ismételtette, míg mégis a kiszemelt lett a KISZ-titkár. Amit most Budapesten művelnek, az nosztalgikus hatású. Majdnem annyira, mint amikor a törpeturult megválasztatta a FIDESZ köztársasági elnöknek. Függetlenül a majdani, véglegesnek beállított, budapesti eredménytől.

Ami most a fostalicska-tologatás területén zajlik, az kérem vicc. Tragikomikum. A választók hülyének nézése. A morális csalás a jogi csűrcsavaroktól függetlenül. Mely nem most induult, hanem a választás napján. S mondok valamit. Nem is a FIDESZ-en lepődtem meg az első újraszámolás kapcsán a legjobban. Sokkal jobban meglepett az, amikor a TASZ valamelyik párizsifelelőse belenyilatkozta a Klub-rádióba, hogy a kihuzott jelöltre rakott "X" az olyan, mintha nem is létezne. Mert ő tudja. Aztán jöttek a nagyontelepata mikrofonbabeszélők, és sorra elmondták ezt a mantrát.

Holott a kihúzott jelöltre adott szavazat valójában azt jelenti, hogy a kedves választópolgártnak nincs azonosítható szándéka. Márpedig a szavazás a választó szándékának a megnyilvánulása kell, illetve kellene, hogy legyen. A saját morális olvasatomban tehát az érvénytelenített jelöltre adott szavazat eleve érvényteleníti a szavazólapot. Mert nem a szavazatszámlálók dolga kitalálni, hogy mi volt a szándéka vele. Különösen, mert ha csak bénázik, akkor kérheti a szavazólap cseréjét is. Egyébként, és legfeljebb cáfolják majd az emlékeimet, de korábban valóban ez, az érvénytelennek tekintés volt a hivatalos eljárásrend is. Most nem, és ehhez az ellenzéki jogdudorok, a moralitás megannyi bajnokai, szintén csak bólogattak. Mert ők tudják. Sőt! A szavazónál is jobban tudják. S ez a telepata képességük mit sem csorbult az első újraszámolás alkalmával sem. Az egyéb problémás eset-felvetések ellenére sem.

Ugyanakkor a szavazatokat eredetileg számlálók munkáját is semmibe veszik. Legkésőbb a mostani újraszámolással. Ugyanis eleve feltételezik, hogy az ellenérdekelt pártok megbizottjaival is bővített számlálóbizottságok úgy hülyék, ahogy vanak. Képtelenek számolni, és képtelenek odafigyelni akár egymásra is. Arra az esetre, ha eleve csalni menne valaki oda. Amihez jozzátenném, hogy 2018-ig folyamatosan részt vettem az ilyen bizottságok munkájában, de nem találkoztam tendenciózus, meggátolhatatlan, és jelzés esetén is ismétlődő csalási tevékenyéggel. Ami természetesen nem zár ki eleve semmit, de nem is valószínűsít. Személyes vélemény, tapasztalat.

Így az LMP jelöltje, és a neki igazat adó, a jog területén példát mutatni szándékozó társaság nem csak a főváros lakosságát nézi idiótának, de ezernyi ember munkáját is lenézi, ekézi, illetve ássa el. Ami a majdani jogi helyzettől függetlenül egyet biztosan jelent. Az a kampányszlogen, ami pártcsatározások, politikai verekedések helyett szakmaiságot ígért, az pont ennyit is ér. Semmit. Egy nagy vödör szart. Amin az sem változtat, hogy Karácsony sem több egy politikai gúnykacajnál. Mert ha nem így lenne, akkor nem 40-400 darabnyi, hanem 40-400 ezernyi lenne, illetve lett volna a különbség a javára. Így, miközben a vicc-ellenzéki LMP Vitézystől elmehet a politikai kukába, legfőbb ideje lenne, ha a főváros lakossága egy potens főpolgármester után nézne. Mert Karácsony sok minden, de nem az.

Andrew_s

Karácsony tovább erősíti a Fideszt a fővárosban

Kitört Budapesten a járatritkítás. Mármint a közösségi közlekedés járatainak ritkítása. Az, hogy nem csináltak ennek nagy előzetes reklámkampányt talán magyarázható a főváros kasszahelyzetével. A járatritkítás meg talán a kaszahelyzetével fog összefüggeni. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy nosztalgikus állapotba jutottam általa. Amikor a ritkuló járatok listájára bátorkodtam pillantani.

Annak idején a Gellért tér környékén úgy cseperedtem, hogy két buszjárat márpedig volt. Az egyikük az 1-es busz volt. Kellemesen összekötötte a város két igen távoli pontját, és ez gyerekként, már csak az állatkert kapcsán is jó volt. Aztán, akkor már a kelenföldi lakótelepen élve megéltem a megszüntetését. Akkor is sokat emlegettem az állatkertet. Csak akkor már nem az állatokét, hanem az Istenét. Miközben kifejezett érdeklődéssel szemléltem volna, ha a döntést meghozókkal megváratják a következő 1-es buszt. A Bartók-Tétényi sarkon. Térdig betonban, hogy stabilan álljanak.

Most, hogy a másik ifjúkori emlék, az időközben számos át-, össze-, és visszaszámozást megélt 7-es busz lett a járatritkítás áldozata feltört a nosztalgia. Az is, hogy ezzel a busszal annak idején átszállás nélkül tudtam a zuglói iskolám közelébe jutni. Meg az állatkerti nosztalgia is. Az isteni állatkertté. Melyben, bizonyára a kialakult létszámhiány miatt, megint kevesebb ápoló van, mint kellene. Mert persze nem csak szívemnek, és „gerincjáratokra” fogékonyaknak, kedves 7-es busz, hanem a nagy kört leíró 1-es villamos, és számos más olyan járat is ritkul, ami aligha a város peremén körbe-csalinkázó útvonalon ballagó pangó ürességről volt közismert.

Közben persze az indoklást is olvastam. Mely például arra a hómoffiszolásra hivatkozik, mellyel kapcsolatban egyre több ismerőstől hallom: kezd megszűnni, és terelik a népeket vissza a munkahelyekre. S amellyel, illetve a COVID-dal kapcsolatban megint elöntött a nosztalgia. Annak idején ugyanis, amikor erre hivatkozva vezettek be korlátozást, és szintén elég ad hoc módon, volt egy kis vitám egy várospolitikus hölggyel. A DK üdvöskéjének felvetettem azt, hogy a pár nappal korábban vásárolt negyedéves bérlet lejárati határidejét is kitolhatnák a hatósági igazolványokhoz hasonlóan. Erre a cinikus válasz az volt, hogy „Honnét tudja, h. nem ad ki [ilyen] rendeletet a főpolgármester?”, de azóta tudjuk, hogy nem adott ki. Viszont most kiadott. Járatritkítósdit. Elvégre miért is ne? Az esetlegesen kialakuló cseppfertőzéses járványhullámnak a biztos megoldási módja a zsúfoltság növelése. Karácsony, Gy. Németh, és a többi nagyonokos szerint. Legfeljebb.

De ezért annyiban köszönettel is tartozhatnék a naccságos főpolgármester csapatának, hogy alkalmat adtak a múlt felidézésére. Meg a rágondolásra az olyan slepp-lózungokra, hogy azért jó biciklire, és tömegközlekedésre szorítani az embereket, mert Budapesten sok az autó. Világos: ha pofán verik a tömegközlekedést, attól kevesebb lesz. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Aki meg eddig sem szeretett volna, vagy fizikai állapota miatt nem is tudott volna biciklizni, az ettől fog rákapni a drótszamárra. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Mert a gyakorlatban aligha. A gyakorlatban valószínűbb, hogy az fog a jövőben is, aki eddig is biciklizett. Egészségesen szlalomozva, vagy az egyéb közlekedők elől lekanyarított kerékpársávokon flangálva, a továbbra is autók által „tisztított” budapesti levegőben. Miközben a ritkított járatokat önfeledt anyázással fogják ünnepelni az arra kényszerülők.

Na, jó. Elismerem, hogy nem igazán kedvelem az ellenzéki előválasztást is meghekkelő, és ezzel is a Fideszt erősítő Karácsony Gergelyt. A margón jegyzett kerekítési hiba pártkatonáját. Van ilyen. Szinte biztos vagyok abban, hogy annak idején báró podmanini és aszódi Podmaniczky Frigyest, vagy Baross Gábort sem mindenki ölelte az ő virtuális kebelére. Van ilyen. Nem gond. Maximum nem megyek el Karácsonyra szavazni. Ez sem lenne önmagában gond. A gond az, ha a teljes ellenzékben egy gerinctelen segghülye gyalog a legjobb várospolitikus. Elvégre nyilván a legjobbat jelölik a készletből, amijük van. Vagy Budapestet is tervszerűen akarja elbukni az ellenzék, mint az országos választást a másik hekk-mester, MZP mellett kitartva?

Andrew_s

Szépségflastrom: Walter Katalinnal, a BKK vezérigazgatójával elvitették a balhét. Igazán karakán kiállás a járatritkítást, első lendületből, élő adásban letagadó Karácsony Gergelytől.

Amikor Karácsony elbukta a fővárost

Forrás: Wikipedia

Karácsony eredményt hirdetett. S ezzel lehet, hogy elvesztette Budapestet. Hiába hivatkoznak a benne még hívők arra, hogy anno egy zöld programmal nyerte meg városvezetést. Karácsony Gergely nem egy zöld programmal nyert, hanem Tarlóssal szemben. Azzal a tahó taplóval szemben, akivel szemben, mint azt valaki megfogalmazta egy szobrot is megválasztottak volna. Az, hogy neki milyen személyes hobbijai voltak, alig érdekelt valakit. Nem azzal nyert, hogy meghirdette: járdáitok szignifikáns részét elvesszük bicikliútnak, és nem adjuk vissza, amit már elvettek.

Az, hogy Lánchíd legyen műemlék-mutatvány, mint a prágai Károly-híd, az rendben lenne. Csakhogy a Lánchíd a két városrész egy-egy csomópontját köti össze. Ergo: azt is meg kellene ezzel oldani, amiről egy hang nincs. Na jó! Erős túlzással. Holott éppen a felújítás miatti lezárás remek alkalom lett volna egy nem-ideiglenes jellegű kommunikációval kialakítani a tényleges, és végleges, alternatívákat. Ez az egyik oldal.

A másik az, hogy a célzatos, demagóg konzultáció Orbán esetében világosan a gyávaság, a népszavazást pótló, alapjában véve a felelősségpánik eszköze. Ezek után mit csinál Karácsony? Szervez egy konzultációt, ami demagóg, célzatos, a helyi népszavazást pótló, de a felelősséget porlasztó. Ezt az orbanista receptet Budapest jól láthatóan büntette. A lakosság közel 90%-a eldobta. Ez önmagában egy erős üzenet.

Majd Karácsony mit tesz? A 10% -ra hivatkozva döntő többségről beszélve jól megmondja a "többségi" véleményt. Akárcsak Orbán. A lakosság megosztásával. Akárcsak Orbán. Na ez attitűd, illetve kommunikáció az, amivel gyakorlatilag csak veszíteni lehet szerintem. Megtehette volna, hogy szakmaiságra hivatkozva testületi döntést hoz a lezárás miatti forgalomszervezési rend fenntartására? Simán. A műemlékiségre, Prágára, akármilyen más szakmai okra hivatkozva? Simán. De ehhez gerinctelen, illetve gyáva volt.

Mit tett? Az amúgy is feszült viszonyra rátett még egy lapáttal, és gyakorlatilag kihegyezte a kommunikációt biciklisekre.

Andrew_s

De mi lesz veled, Budapest?

Tudom, nincs még végeredménye az előválasztásnak. Ugyanakkor vannak kérdések, amelyeket valószínűleg, szerintem, nem lehet majd megkerülni. Ilyen például egy olyan alapvető kérdés, amit mintha az ellenzék inkább agyonhallgatni, mint megválaszolni szeretne. Azt a kérdést, hogy „Mi lesz Veled Budapest?” Holott a kérdés valójában az előválasztás eredményétől függetlenül ott lebeg a levegőben.

Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája. Természetesen mindezen lehet vitatkozni, és mindazok, akik Karácsonyban az aktuális „messiást” szeretnék látni nyilván fognak is. Azonban a pártjának a támogatottságát még most is inkább a még indultak között jegyzik. A karizma pedig szubjektív. Számomra Karácsony Gergely ebben is a még indultak kategóriája, ami nem zárja ki természetesen, hogy más másként lássa. Ahogy azt a kérdést is lehet szubjektíven, ha tetszik a kerekek számától függően értékelni, hogy Karácsony Gergely megosztotta-e, és mennyire a fővárosiakat a biciklizős mozgalmárságával.

A Fidesz elég nyilvánvalóan nyert az előválasztós történettel, mert egy, a fővárosiakat megosztó ellenzéki jelölt nyilvánvalóan a fővárosi szavazatokat is széjjelebb szórja. Ráadásul a vidéki szavazók számára alig felépített karakterként. Ha tetszik, Karácsony a Fidesz számára a legkényelmesebb kihívó. Mert jó eséllyel megbukik magától. Az első kormányválságig meg kibekkelhetik, akár ellenzékben is, azt a pár hónapot.

Ugyanakkor Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan. Elvégre egyszer már semmibe vette a rá szavazókat. Azokat különösen, akik esetleg csak Tarlós ellenében, és orrcsipesszel adták rá a voksukat. Miközben viseli a bukott jelölt bélyegét is.

Az ellenzéknek, vagy a fővárosiaknak, tehát itt lenne az ideje, hogy fő-polgármester után nézzen. Nem a Fidesz bugyuta kampányvideói miatt, hanem a kialakult helyzet okán. Mert azt, remélem, az ellenzéki pártok sem gondolják komolyan, hogy a fővárost egyfajta ügyvivő testületként valami pótcselekvéses klikk fogja vezetni. Olyan tagokkal, akiket vagy nem is ismernek az emberek, vagy jobb lenne, ha inkább nem ismernének. Az, hogy még a kérdést sem tették fel az is lehet persze árulkodó. A válasz hiánya nem kevésbé.

Andrew_s

Nyomás a szelepen: Miért nem az adópolitika?

Ahogy a kialakult ellenzéki-, és kormány-kommunikáció mutatja, Orbán Viktor alapvetően megveregetheti a saját vállát. Nem csak a társadalmat sikerült atomizálni a „maradj otthon, és ne foglalkozz az idősekkel sem” kampánnyal. S amely állapotnak jelenleg a törvényi „konszolidálása” zajlik. Az önkormányzatok piszkálásával láthatóan kommunikációs kapkodásra sikerült kényszeríteni az ellenzéket is. A koronát valószínűleg a „Budapest a bűnös” ismételt sulykolásával teszik fel a vírusra.

A kialakított helyzettel az ellenzéki kommunikáció, például, jobbára most az önkormányzatok anyagi helyzetén, kézi-vezérlésén pörög. Olyan képet kialakítva, mintha a kialakított helyzet csak az ellenzéki önkormányzatok területén élőket érintené. Holott nem. Egyébként a valós intézkedési logika pont az ellenkezőjét indokolná, mint ami zajlik. A lakásukba kényszerített embereknek a valós környezetük értékelődik fel. Ezek pedig a lokális önszerveződések, amelynek a hivatalos formája nem más, mint az önkormányzat. Így az emberek tényleges érdekeinek a képviselete az önkormányzatok erősítését, és nem gyengítését indokolná. Mindegyikét. Válogatás nélkül. Ha a kormány a nem-közösségi gépjárművek használatát akarja szorgalmazni, akkor azt elősegíthette volna az üzemanyagok adóztatásának a megváltoztatásával is. Ráadásul úgy, hogy valóban mindenütt segített volna vele. A nehézségekkel küzdő szállítókon is. Vidéken is. Valójában azonban Orbán az üzemanyagok adóján továbbra is nyerni akar. Esze ágában sincs abból engedni. Így viszont jobbára csak a magánhasználatú gépkocsi-használaton, és azon is csak a nagyobb városokban segít. Sem az időseknek házhoz szállítókon, sem másokon, a vidéken élőkön, a vállalkozásokon nem.

Jól mutatva azt a szemforgatást, ami zajlik, és ami alapvetően továbbra is idiótának kezeli a lakosságot. Általában is. Miközben utal azért arra is, hogy a vezérnek fáj a városok egy részének elvesztése. Budapest pedig hagyományosan Orbán bűnös városa. Amelynek a vezetését nyilván érzékenyen fogja érinteni az ingyenesre ígért parkolás okozta bevétel-kiesés. Miközben a tisztifőorvossal vitetik el a bejelentés valamennyi „örömét”, hogy amelyben rögzíthették: Budapest nem tartja be az otthonmaradási kényszert okozó vezéri rendeletet. Azaz, ha tömeges lesz a járvány, arról nem a korábban kivérzett egészségügy helyzete tehet. De nem is az, hogy képtelenek voltak megszervezni a tömeges teszteket. Amelyhez Müller Cecília ugyan gyártott, és kinyilatkoztatott valami ideológiát, de ennek komolysága hagy némi kívánnivalót maga után. Köztük a tisztifőorvos más területen való foglalkoztatásának vágyát. Elvégre lehet, hogy igazán profi a krumplipucolásban. Miközben természetesen tudjuk: a tisztifőorvos jelenleg pontosan azt a szerepet tölti be, amit korábban Kósa, vagy rezsi-Szilárd. Kommunikációs pofozóbábú.

Viszont világos: Budapesttől, illetve a nagyvárosoktól fél a vezér. Így valószínűleg célszerűnek gondolták előkészíteni a teljes kijárási tilalmat a fővárosban. Egyfajta példaként is minden más nagyobb város számáéra. Holott az azért világos, hogy az emberek nem akarnak szándékosan megbetegedni. Ha lazán kezelik a vezéri elvárásokat, akkor az alapulhat azon, hogy a járvánnyal kapcsolatos hivatalos kommunikáció olyan szinten nézi hülyének az embereket, ami miatt még a valós, reális információkban is fékezett habzású a bizalom. A bizalomhiányt csak fokozza, hogy a vírus-helyzet még most is inkább tűnik kifogásnak a totális hatalom vágyának kiéléséhez, mint a totális hatalomgyakorlás valós okaként. Lehet, hogy pont ezért keveregtek az olykor egymással sem teljesen összeilleszthető kommunikációs morzsák? Egyfajta provokációként? Mert valamivel meg kell majd indokolni a szelep erőszakos lenyomását az egyre jobban rotyogó társadalmi kuktán.

Andrew_s

Új orbáni eszme a Nemzeti Zsarolás Rendszere?

Fotó: EISimay

A Fidesz, szigorúan az új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal, illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik István perdített elő az MTI-n át.

Annak a részleges valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot, hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.

A jelen budapesti helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába, illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha...”. Amiben egyébként lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét, hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak szegényebbek lettünk.

Azért persze be lehet próbálkozni a zsarolással. Netán a főváros megbüntetésével. Elvégre Orbán szemében Budapest már korábban is a bűnös város volt. Az a város, amelyben az ott lakók nem hajtanak feltétel nélkül térdet a fenséges segg(fej) előtt. A zsarolási kísérlet azonban két okból sem biztosan több egy kommunikációs offenzívánál. Az egyik az, hogy a beruházás és a beruházó csak Orbán fejében jelenti egy ismerősi, haveri kör érintettségét. Az sem kizárt, hogy a beruházásokat más módon, netán másokkal kiviteleztetve nem lehet olcsóbban, netán hatékonyabban is megoldani.

A másik, hogy korántsem biztos, hogy a fővárosnak ne lennének anyagi forrásai, ha az egész önkormányzati-, illetve adó-rendszer egy arányos, és nem egy lerablásos janicsár-logikát követne. Budapest ugyanis elég jelentős költségvetési befizető. Ha az itt termelt GDP, illetve az itt befizetett adók, tetszőleges adónemekkel, Budapesten maradnának, akkor valószínűleg jobban járnának a budapestiek, mintha az általuk megtermelt és befizetett jövedelemből Kukutyincsúton építenek kertvégi csarnokot. Könnyen lehet, hogy csak le kellene porolni a Budapest-városállam ötletét. Orbán meg hirdesse meg máshol a nemzeti zsarolás rendszerét.

Andrew_s

Jönnek a budapesti vasfüggönyök?

Emberárnyék
Foto: EISimay

A hajléktalanok problémahalmazának kezelése gyanánt most újabb csontot dobtak a médiának. A röpke hír szerint rácsokkal, illetve elektromos zárlattal zárnák le az aluljárókat éjszakára. Nem mintha ez megoldaná a hajléktalanok problémáit, de látszólagos megoldásként be lehet mutatni a fővárosiaknak. Azonban, ha jobban belegondolunk, nem is feltétlenül a hajléktalansággal kapcsolatos problémák generálták az ötletet. Elég a közelmúlt híreit összerakosgatni.

A mozaik darabjai között természetesen fel fog tűnni az, hogy a közterületeken életvitelszerűen hányódók okozhatnak valós problémákat. Közbiztonságiakat és közegészségügyieket egyaránt. Miközben a lakással, lakhatással még rendelkezők jogos igényének tűnik az élet-, és vagyonbiztonsághoz való jog is. Így a roppantnagyonhumanisták véleménye akkor is érdekelne, amikor a kisgyereküknek, unokáiknak magyarázzák, hogy a kurvaanyázó bácsik, illetve nénik az aluljáróban nagyon kedves és rendes népek ám. A néninek meg csak a smink kedvéért van monoklija, és a bácsin színpadi kellék a rászáradt vér. Majd a vélemény kutatásakor érdekelne ugyanezen szülők, nagyszülők véleménye akkor, amikor a gyermekről a tetveket vadásszák egy röpke autóbuszos ücsörgést követően. Az esetleg összeszedhető fertőzésekről nem is beszélve.

De az éremnek ez nyilvánvalóan az egyik, a mozaiknak meg egy meglehetősen alárendelt darabja. Nem a lakosság, hanem a hatalom szempontjából is. Ez utóbbit az mutatja, hogy a hajléktalanság valós okainak feltárása, a már hajléktalanná vált emberek kisegítése a gödörből alárendelt pontjai a kormány kommunikációjának. Holott a hajléktalanok fizikai eltávolítása, illetve távoltartása a közterekről ez utóbbi csomag kérdéseire nem ad választ. Pedig azokra sürgetőbb lenne a kérdés. Mert válaszok híján olyan válaszok maradnak csak fenn a nem egyszer fasizálódó közhangulat rostáján, amely majdnem ekvivalens a gettósítással, illetve a fizikai megsemmisítéssel. Melyhez a tél közeledtével a hatalom is felzárkózik. Csak sortűz helyet a decemberben várható hidegfrontokra kívánják bízni a megoldást. Elzárva az alig melegebb helyeket a meghúzódók azon rétegei elől, akik nem kívánják a zsúfolt és korántsem biztonságos emberi tömegraktárakat igénybe venni.

De ez még mindig csak az egyik oldal mozaikdarabjai. Azonban a karhatalmi mozaikdarab már szervesen kapcsolódhat a kirakós egy másik nagyobb szigetéhez. Ebben a szigetben találjuk meg azt a darabkát, amelyre a protektorátus szó is felkerülhetett. Amennyiben Tarlós hathatós segedelmével gyakorlatilag kormányzati kézivezérlés alakítható ki a fővárosban. Abban a bűnös városban, amelynek lakói már többször bebizonyították az orbániai irányítással szembeni ellenszenvüket. Orbán szerint valószínűleg rászolgálva a folyamatos basztatásra. Már csak azért is, mert a fővárosi közvélemény megosztása, illetve manipulálása elemi érdeke. Amolyan pánik elleni placebo gyanánt. Ahogy már korábban is emlegettem azt is, hogy a Vár-körzetbe költözés sem szolgál valószínűleg mást, mint egy stratégiailag jobban védhető pánikszoba kialakítását a vezér számára.

Az említett nagyobb kirakós-szegletben azért megtaláljuk azt a nem túl régi ötletet is, hogy a köztereket szelektíven bocsátanák a köz rendelkezésére. Amely önmagában is felveti a felkészülést a rendkívüli állapot kihirdetésére. Abban az esetben, ha a megosztás egyszer csak csődöt mondana, és százezrek jelennének meg tiltakozni. A dísz-ellenzéki szervezetek működése dacára. Miközben a köztérelzárásnak van némi áthallása a kijárási tilalom felé is. Abban az esetben, ha bármiért, bármilyen jogcímen kijárási tilalmat rendelnének el, akkor az aluljárók igen erős zavaró tényezőkké válnak. Az egyik lejárat irányából tetszőleges másikon távozhat ugyanis a delikvens. Az „üresség” fenntartása is nagyobb erőket köthet le, és a tömegoszlatást is csak nehezítheti. A lezárhatóság sokkal hatékonyabb. A hajléktalanok ellen éjszakára. A hajléktalanságra hivatkozó technikai megvalósítással pedig valószínűleg bármikor.

Így, miközben a kirakós egyik csücskében ott látható a hajléktalanok okozta problémák kicsiny kockája, addig a másik pacában egészen más rajzolódik ki. Sokkal inkább egy, a főváros lakossága elleni, felkészülés harci színei kezdenek vibrálni.

Andrew_s

Újraindul a fővárosi főcsicska

Fotó: MTI

Mondanám: én szóltam! Arról mindenképpen, hogy az elsőre gumicsontnak tűnő orbáni szólamok nem feltétlenül azok. Sokkal inkább egyfajta tesztelés. Nem egy esetben hatalmi demonstrációval egybekötve. Nevezetesen: minél jobban utálják, annál inkább végrehajtják. Mert a vezéri komplexus öltözőzuhanyozóban megrekedt péniszirigysége ezt kívánja. Ahogy Budapest esetében sincs másként.

A nyáron röppentették fel ugyebár a nagy ötletet, hogy Budapestet helytartósággá kell alakítani. Mert mi a fenének az a nagy önállóság, hogy magának akar polgármestert választani. Az a bűnös város, ahol nem átallanak ellene szavazni a székberekedésre törekvő hatalomnak. Ráadásul a főváros igen jelentős adóbefizető. Ami alapján talán önálló városállamként is megélne. De az semmiképpen sem indokolt, hogy egyfajta alamizsnát megköszönve kelljen hálakönnyeket ejteni a fővárost érintő fejlesztésekért. Márpedig az, ha a kormányfő gyakorlatilag kézileg vezérelheti, hogy mi fejlődhessen a fővárosban, aligha jelent mást. Amely egomán vezetéshez természetesen kell egy csicska, aki végrehajtja. Ahogy a kormány számos operatív pozíciójában, miniszterként is számos az elvtelen talpnyalók halmaza.

Most ez a halmaz egy egész Tarlóssal bővült. Vagy inkább csak világossá tette Tarlós üléspontját. Közvetlenül a latrina alján. Ami világosan látszik abból, ahogy a jelenlegi főpolgármester bejelentette indulását a főpolgármesteri székért. Maga az a körülmény is árulkodó, hogy Orbán Viktor és Tarlós István együtt jelentették be az ismételt indulást. Még a látszatát is kerülve, hogy az utóbbinak lehetne akár egyetlen önálló döntése. Egyben Orbán közölte azt is, hogy ő kérte fel Tarlóst az ismételt indulásra. Ami aligha jelent mást, mint a nyári pletykák megerősítését. Amennyiben a budapesti főpolgármester nem más, mint a miniszterelnök kegyelméből, a miniszterelnök jelölésével uralkodó miniszterelnöki helytartó. Az, hogy Tarlós a saját állítása alapján „súlyos belső küzdelem után hozta meg döntését”, az valószínűleg azt a küzdelmet jelenti, hogy melyik irányból fér hozzá legalaposabban a fenséges fenékhez. Mert az a főpolgármester, aki nem az őt megválasztókhoz, hanem a megválasztók érdekeivel konfrontálódó hatalomhoz kötődik nagyobb lojalitással, az egy gerinctelen senki.

Ha valakinek egyébként még lettek volna kétségei a miniszterelnöki kézivezérlést illetően, annak érdemes rápillantania majd a Budapesti Közfejlesztések Tanács nevű izére. Tarlós kifejtette ugyanis, hogy szerinte a paritásos felállás úgy van jól, hogy ennek az elnöke a miniszterelnök, és még a miniszterelnök által kinevezetten induló Tarlós is csak társelnök. Így, miközben a főváros az egyik legnagyobb költségvetési befizető, a fejlesztésekért majd kuncsoroghat a miniszterelnökhöz. Ahhoz a miniszterelnökhöz, aki a közfejlesztések csúcsának a kertje végébe épített stadiont, és a modell-vasutakhoz kötődő kisiskolás nosztalgiájának megvalósítását gondolja. A fővárosiak pedig hatalmas kegyként élhetik meg, ha véletlenül pénzt ad valamire. Esetleg kerületenkénti stadionokra. A központban pedig esetleg egy tíz emeletes Orbán Viktor szoborral. Amint a lábát, miközben az alfelét Tarlóson támasztja, Budapesten nyugtatja.

Andrew_s

Ki közlekedsz Budapesten, hagyj fel a reménnyel

Akadálymenetesítés magyar módra
Fotó: EISimay

Szemem elé keveredett egy hírecske arról, hogy Moszkvában az útfelújítások milyen ütemben zajlanak. Ha egyszer belekezdenek. Egy menetben, és teljes erőbedobással. A hírt elolvasásra ajánló egyik írás is egyfajta példaként emlegeti. Rendben: uborkaszezon-szagú az ügy. De nem Budapesten, ahol most éppen alig lehet közlekedni, és ami eddig elkészült, az is olykor inkább röhejes.

Mert feltolakodnak azok az emlékek, hogy a Szent Gellért tér környékén mikor volt utoljára útfelbontás. Ja, bocs, most is van. Meg volt nem is olyan régen. Várostörténetileg szinte tegnap. Ki tudja miért? Ki tudja miért nem lehet, csak egy kicsit koordinálni az egyes felbontási célokat? Esetleg ennyire koncepciótlan, esetlegesen ötletszerű, netán tehetetlen lenne az újbudai vezetés? Amivel valószínűleg nem lógnak ki a nagy fene átlagból. Ami akkor sem mentség, ha valaki majd nagy hangerővel közli: a felbontások nagy része budapesti, mármint fővárosi hatáskör. Egy területileg illetékes polgármesternek akár szava is lehetne. Ha a kormánypárt megbízottja, akkor is. Esetleg főleg akkor.

De a tehetetlenségben, hangtalanságban sincs egyedül. Budapest a sok kicsi, még kisebb, illetve az esetenként nagyobb felbontások, illetve útlezárások városa. Szinte tradicionálisan. Érdekes lenne tudni, hogy ki mennyit keres ezeken. Nem mintha illúzióim lennének arról, hogy ezt valaha is megtudjuk. Marad nekünk a botladozás. Ahogy annak idején a Moszkva – leánykori és nyugdíjas nevén Szél Kálmán – tér felbontásakor. Aztán utána is. Ahogy közel két éve is írtam: valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Orbán a bűnös várost látja a fővárosban. Abban a városban, ahol alapvetően tesznek rá, és kínkeserves választókerület-manipulációkra kényszerítik a győzelem gőzös látszata érdekében is. Amely várost legutóbb külön helytartó kinevezésével fenyegetett meg. A metró felújításával kapcsolatos klimatizáció pedig meleg példája annak, hogy a lakosságot célzó hatalmi kicseszések mindennaposak.

De nem kell mindig nagyban gondolkodni. Visszasétálhatunk az említett Moszkva térre. Szigorúan gyalog. Mert a villamos vagy jár, vagy nem. Akinek közlekedési nehézségei vannak, az esetleg levitációs tanfolyamokon is részt vehet. Mert az kétségtelen, hogy van lift. Ám odáig el is kell jutni. Ahogy onnan is tovább kell jutni esetleg. A közlekedés tervezői szerint ez azonban olyan luxus, ami nem illeti meg a téren előfordulókat. Az akadálymentesített megközelítés a kiváló tervező, a terveket elfogadó kiváló grémium, és a még kiválóbb kivitelező szerint azt jelenti jelenleg, hogy van egy lejtő, ami fél-útig tart. Onnantól lépcső visz tovább. Az emberbarát várostervezés nagyobb dicsőségére.

Csak remélni merem, hogy a tervező, jóváhagyó, kivitelező külön-díjat, prémiumot, illetve elismerést kapott. Elvégre ingyen hülyének sem érdemes lenni. Félni legfeljebb attól lehetne, hogy igen komoly szerver-kapacitás kellene, ha az összes ilyen baromság-szagú megoldást be szeretnénk leltározni. Akár a fővárosban, akár az egyes kerületekben, akár országosan. Azért lehet, hogy megérné. Legalább lenne egy olyan lista, hogy milyen referencia-munkák előállítóit, illetve megbízóit nem szabad többé közpénzből finanszírozott projektek közelébe engedni.

Andrew_s

Legyen Budapest városállam

Fotó: EISimay

Aktuálisan gumicsontnak tűnik. De Orbán esetében már számos látszólagos gumicsontról derült ki, hogy valójában nem az. Amúgy Budapest helytartósággá változtatásáról van szó. Mert a kormány által kinevezett polgármester Orbán személyes helytartója lenne. Akárhogy nevezze is meg a félintelligens banda által nyomogatott gombok nyomán a nyomtatvány.

A kétévente tervezett helytartóváltás ötlete szinte biztosan annak az orbáni komplexusnak a következménye ami büntetni akar mindent és mindenkit, ami nem őt szolgálja, illetve azt, aki nem nyal elég mélyen. Márpedig Budapest, a valóban polgári főváros, elutasította, és akár csendes rezisztenciával, esetleg tüntetésekkel, de elutasítja azt a feudáloligarchikus hűbéri rendszert, ami Orbán Viktor kedvence. Talán még abból az időből, amikor az MSZMP pártirodáin döntöttek szinte mindenről. Arról is, hogy a kádercsemeték körül ki kerülhet be vidéki lótifutiként, pártkedvezményezettként egy egyetemre. De az okok tekintetében foglalkozzanak ezzel azok a klinikusok, akik az ilyesmire szakosodtak. A végeredmény mégiscsak az, hogy van egy főváros, amelynek lakosai valóban a polgári értékeket tekintik elsődlegesnek, és ez rohadtul nem tetszik annak, akit zavarnak az olyan sallangok, mint emberség, demokrácia, bagy akár az egyéni szabadságjogok.

Tarlós erre mit is mond? Valami olyasmit, hogy ő akkor vállal jelöltséget, ha nem a kormány jelöli ki a főpolgármetert. Amiért azt hihetnénk, hogy ő azt hiszi, hogy ragaszkodik hozzá bárki is. Holott Tarlós gyakorlatilag szintén politikai komisszárként került a főváros élére, és igazán nem rajta múlik, hogy nem tudott mindenben Orbán feneke alá bújni. Nyitott, felfele tartott szájjal. A város egyszerűen nem tudott volna még annyira sem működni az orbáni keretek között, hogy Tarlósból ne karácsonyfadíszt csináljanak. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben. Ahogy nincs az a parlamenti szavazás, amitől a derékmagasságban elengedett alma nem a tömegközéppont felé fog száguldani, hanem felfele fog esni. Így azonban Tarlóst aligha fogják kinevezni főpolgármesternek. Ugyanakkor ügyes húzásnak is gondolhatjuk a bejelentését. Egyfajta zsarolásként. Miszerint vagy megválasztotok, és akkor rajtam keresztül kussoltat meg benneteket a kormány, vagy nem, és akkor közvetlenül kaptok egy politikai kinevezettet. Tényleg ügyes.

Ahogy Orbán ötlete is. Különösen most, hogy az agyposvány indul Erdélyben. A Fidesz házi közönségválogatóján. Amennyiben válogatott közönség előtt léphet fel a Kárpátok éppen aktuális géniusza. Akinek azért van pár olyan, mostanság kibuggyant szólama, amiről nem okvetlenül káros elterelni a közfigyelmet. Legalább Budapesten és környékén. Nem feledve persze, hogy amennyiben a megyeszékhelyek, vidéki városok, vagy akár a kerületek vezetői nem elég hangosak, nem állnak ki Budapest önállósága mellett, akkor órák, napok kérdése lehet a lecserélésük. Akár egy üveg vodkára, akár a komisszár lovára. Amúgy a kerületek, városok vezetői között többségben levő kormánypárti jelöltseregre Orbán valószínűleg támaszkodhat. A budapesti kerületekére azért is, mert a tervezett ötlet szerint közülük kerülne ki a két évre megbízott szabadrablásügyi janicsár-pasa.

Miközben az orbáni ötletről inkább az az ellenötlet jut az eszembe, ami nem egyszer bukkant már fel korábban is az interneten. Budapestből önálló városállamot kellene szervezni. Nehéz lenne, de annyi értelme biztosan lenne, mint Orbán Viktor nem egy szemétdombra érdemesült ötletének. Lehetőleg árumegállítási és kitoloncolási joggal. Legfeljebb a kormány tagjai sem kapnának bebocsátást. Legfeljebb Felcsút lessz az új főváros. Annak idején, még Egyiptomban próbálkozott már valaki ilyesmivel. IV. Amenhotep idejében nyomorgók hátán épült a kevés kiválasztott gazdagsága. Ma mégsem Amarna a főváros. Ahogy egy újabb kori példakép szülőfalújában is ott rohad az akkor épült, stadionként épített, diktátori ritustemplom.

Budapest pedig megnyerné az itt termelt adókat, a kormány által használt, és a miniszterelnök által elbitorolni vágyott műemlékeket, amelyeket az itt termet adóból fenn is lehetne tartani. Orbán pedig megnyerhetne egy mikrofont a fia szektájában. Pénzt nem biztos, mert a vagyon papír szerint a nemzeti gázszerelőé. Márpedig nyilván van az a pénz, amiért inkább megtartaná, ha Orbán kiesik a hatalomból.

Andrew_s

Teréz körút: sajtótájékoztató után

A szög az tényleg valami egészen más. A szombati robbanás kapcsán tartottak egy sajtótájékoztatót. Így most már legalább két alternatív történetünk van a robbanásról. Az egyik szerint egy használaton kívüli üzlethelységben, a másik szerint az utcán a rendőrök ellen merényeltek.

Az első verziót látszik erősíteni az, amit a HVG írt korábban, szemtanúkra hivatkozva. Az olvasóját idézve ezt írta: „A nő szintén eszméleténél volt és amikor el akartuk látni a nő sérülését a földön fekvő kollégája szólt, hogy nem súlyos, és inkább mentőt hívjunk”. S egy korábbi állítás arról szólt, hogy a nő a fején sérült meg valami repesztől. Papp Károly már azt a történetet fűzi tovább, amely egy zacskós férfivel indult. Akiről később kiderült, hogy valamit utána dobott a rendőröknek. Itt már szöges bombáról beszélünk, ami nyílt terepen, utcán robbant.

Valamiért meg bevillannak azok a képek a szögesbombás terrorakciókról, amelyek alapján nem könnyebb sérültek hevernek a robbanás környezetében. Nem véletlenül volt a kartács az ágyús hadviselés legrémesebbje. Mindent visz. S ami marad, az roncsolódik. Személy szerint örülök, hogy a rendőrök túlélték. De azért úgy gondolnám, hogy akin keresztül siet egy marék szög, az nem igazán beszélget mentőhívásról. Ha pedig ez a szög a fején keresztül használja a légteret, akkor az eszméletnél levése is kétséges.

Nem szeretnék a kéretlen és felkészületlen utcai szakértőkhöz csatlakozni, de a a két alternatív történet több ponton ütni látszik egymást. Mintha még nem egyezették volna, hogy honnan fognak ráfordulni a „migránsok vadásztak rendőrökre” szöveg országútjára. Azért alakul. Talán a parlamenti Grimm-bizottság összehívása segítene.

A rendőröknek jobbulást!

Andrew_s

Népszavazás előtti robban(t)ás

A szabálysértő

A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De...

A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.

A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról.

Azt meg befele szakadó rácsok mondhatják el magukról ritkán, hogy a belül robbanó gáz detonációjától rohannak a lökéshullámok befele. Ahelyett, hogy kifelé igyekeznének. Viszont van olyan beszámolómorzsa, amely több robbanást is hallani vélt. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Középen meg a rács, amelyik azt sem tudja már szegény feje, hogy merre is görbüljön. Megátkozván a napot, amikor odarakták. Különösen, mert akkor, ha a hatalomnak nem érdeke valamiért a teljes nyíltság, akkor az a bizonyos rács tehet majd mindenről. Ami még mindig jobb, mint az, ha a két sérült rendőrt tenné majd mindenért felelősnek valaki. Esetleg a szögeket. Elvégre azok garantáltan ott voltak. Valószínűleg a vallomást is megtagadták a terhükre róható szabálysértés, az illetéktelen légtérhasználat, ügyében.

Addig meg röpködnek tovább a variációk a robbantásra. Jelenleg most éppen egy zacskós alakot keresnek, és a szögekkel töltött csőbomba teóriája is befutó helyre került. A Nol.hu az összefoglalót meg azzal vezeti fel, hogy: „A rendőrség segítséget kér, a TEK és a kormány egyelőre hallgat a szombati budapesti robbanásról”. Amiből a rendőrséget értem, hogy a lakosság segítségét kéri. A TEK-től meg a kormánytól viszont nem tudom mit várnak. A TEK fontos ojjektumokat őriz, és nem ér rá ilyesmire. Meg ők elhárítók, és nem kivizsgálók ugyebár. A kormányból legfeljebb a belügyér mondhatna valamit. De Pintértől a várható reakció: várjuk meg a vizsgálatok végét. A kormány, mint olyan mi a fenét mondhatna? Ha nincs benne a keze, akkor okkal hallgat. Ha benne van, akkor meg pláne. Akkor meg?

Ami biztosnak tűnik. A népszavazás előtt jól jött egy robbanás, amiről egyelőre azt tudjuk, hogy két rendőr megsérült, és szögek használták illetéktelenül a légteret. A menekültek pedig még ettől készülhetnek valami provokációra, az ország meg a szavazásra. Együtt.

Andrew_s

Gipszben futást a közlekedtetőknek

Szél Kálmán téri zöld
Fotó: EISimay

Ma ismét megállapíthattam, hogy nem az ókorban élünk. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy az ókori utak némelyike máig járható. A mai utakat meg, helyenként, láthatóan nem lehet még évekig sem háborítatlanul használni. De hát, ugye, a fejlődésnek ára van. Ám azt, akinek ez jelenti a perspektivikus fejlődést, szívesen elküldeném egy sajátos sportág próbafutamára. A gipszben futásra.

Ennek keretében összegyűjteném a Budapest közlekedéséért és a városvezetésért felelős szájtépőket a Moszkva tér közepére. Mindkét lábukat combközépig begipszelném, majd adnék a kezükbe egy-egy mankót. A helyben található tájékoztatási rendszer jobb élvezete érdekében a fülükbe némi viaszt tömnék. Mert az 56-os villamos éppen aktuális megállójában csak magyar nyelven hangzik el nagy ritkán a magyarul is használhatatlan információ az 59-es villamos éppen aktuális közlekedéséről. Mert azt gondolom a tervezők sem gondolták komolyan, hogy mindenki alanyi jogon ismeri a főváros összes útvonalát. Ebben az esetben az, hogy időnként belebrekegik a levegőben, hogy a Margit körútról indul az 59-es villamost pótló 59B villamost pótló busz, az igencsak szerény információ. a hülye külföldi meg eresszen gyökeret. Mi a fenéért jön Budapestre. S ha már ide ette a fene, akkor menjen taxival.

Tehát a gipszben futókat a megfelelő felszerelés biztosítását követően felkérném, hogy a téren száradó fák tövétől az Onkológia, majd a Böszörményi út elejének érintésével jusson el a Móricz Zsigmond körtérre. Onnan a Bartók Béla útnak mondjuk a második háztömbjéig Ezen ellenőrző pont érintésével keressék fel a Szent Gellért teret, majd a Batthyány tér érintésével jussanak vissza a kiindulási pontra. A taxi természetesen tiltott tömegközlekedést és lépcsőt pótló eszköz a számukra. A különösen nagyszájú városrombolóknak alkalmazni lehetne egy pesti kitérőt. Az ideiglenes városlezárások megtekintésére. A kevésbé nagyszájúak megtehetik ugyanezt az útvonalat kerekes székkel. Annak érdekében, hogy maradéktalanul kiélvezhessék azt, amit jelenleg Orbánia bűnös városának lakói kénytelenek elviselni a véletlenszerű városátrendezések következtében. Mely büntetés első, és legnyilvánvalóbb tétele nyilvánvalóan a tajparaszt Tarlós hivatalba segítése volt.

De az is nyilvánvaló, hogy amennyiben a Bartók Béla utat, záros időszakon belül ennyit kell felbontani, akkor valami nagyon nem stimmel. Vagy a kerület vezetésével, amely képtelen felszólítani a munkálatokban érdekelteket a munkák összehangolására. Vagy a kivitelezőkkel, akik egy rohadt csövet nem képesek úgy lerakni, hogy közben mások, ugyanannak a lezárási, felbontási ciklusnak a keretében, de másutt a síneket csesztethessék. Vagy a tervezőkkel, akik szerint mindez így szép és tervszerű. Mely utóbbi esetben a tervezőket nemhogy az egyetemre, de az óvoda nagycsoportjába sem küldeném vissza. Mert ott, amennyiben a fakocka-várat így építenék, úgy vágná szájon őket a konkurens, és tervezettebben építeni akaró kiskölök, hogy hazáig szipognának. De persze felmerülhet az is, hogy a munkálatok szükségességét kiíróval van baj. Azzal, hogy nem tud egyszerre akkora összeget biztosítani, amennyiből valamennyi szabadrabló egy menetben jól lakhatna. Ám ilyen feltételezéssel nem élhetünk egy országban, ahol harcolnak a konkurencia ellen, és az országvezetés az igazmondásáról híresen éli sanyarúan nélkülöző mindennapjait.

Azért minden esetre megnézném, amint az említett grémium végigbotorkál egyik megállóból a másikba, majd hegynek fel, hegynek le, hogy aztán ki tudja, hol bukkanjanak elő valami kis utca végén. Ahonnan esetleg mankózhatnának vissza. Mert éppen ott nem férnek át a maradék résen. Ahol szabálytalanul bár, de talán át lehet nyomakodni. A gipszben futás bajnokainak pedig a véleményére akkor lennék kíváncsi, amikor túl jutottak a kiránduláson. Mert egy irodában ülve, közpénzen szónokolva elhiszem, hogy nagy a pofája a tisztelt társaságnak. Miközben az egész város a hülyeségük miatt szív, mint a torkos borz.

Andrew_s