2018. február 27., kedd

Ki lesz a következő Orbán-Fidesz-ellenség?

A kormánypárt hipermozgásossá vált a hódmezővásárhelyi fiaskó után. Amely helyzet akkor is figyelemre méltó, ha kissé elhamarkodott lenne azt országosra extrapolálni. A hódmezővásárhelyi helyzetet nem. Noha a Fidesz láthatóan nekikészült az országos kommunikációnak.

Annyiban mindenképpen, hogy két kipróbált káderükkel is hangulati főpróbát tartattak. Az egyik Bayer Zsolt volt, aki zsigerből meghirdetett egy békemenetet. Több kérdés is felmerülhet ezzel kapcsolatban. Melyek egyike kétségtelenül az lehetne, hogy miért március idusára szervezik? Hátha most fog befagyni a Duna. Mert igazán stílszerű nyilván egy királyválasztással egybekötött békemenet lenne. Noha, esetleg vihetnek magukkal hordozható jégtáblákat. Egy, amolyan instant királyválasztáshoz. Természetesen teljesen spontán módon felvetve a békemenet transzparensei alatt.

De, hogy komolyan vegyük a helyzetet, át is lapozhatunk Bencsik András javaslatára, akinek éppen most szúrt szemet a sorosozás. Legalábbis elkezdte fejtegetni, hogy elemi iskolai szintű, és teljesen felesleges. Mármint Soros György emlegetése. Furcsa módon egészen eddig ez teljesen rendben lehetett neki. Túl sok tiltakozásról, minden esetre, nem lehetett tőle olvasni. Holott határozottan takarékosabb megoldás lett volna, ha nem szórják a pénzt a plakátokra. Amely a jelek szerint mégis csak jó bevétel lehetett valakiknek. Jelige: „tart, ameddig tart a kampány”.

Az egyik káder tehát belengette a békemenetet, hogy a kormánypárt decibelharcosai gyúrhassanak rá. A másik káder pedig bejelentette, hogy a felkészüléshez hamarosan új vezérszólam jön. Szó szerint. Amennyiben Pannónia önjelölt vezére maj' kihirdeti a legfrissebb szólamot a papagájkommandónak. Mert valamit csak kell majd szajkózni a választásokig. Nagyjából az is sejthető, hogy az ellenségképek átcsiszolása lehet most a Fidesz hangulatfelelőseinek a házi feladata. Lehetőleg úgy, hogy a Hódmezővásárhelyen történteket is megindokolja, és elfoglalja a kommunikációs helyet is. A korrupciós történetek elől, és lehetőleg minden más kínos kérdés elől is.

Ehhez, szinte bizonyosan, rá kell licitálni mindarra, ami eddig belefért a képbe. Mert ellenkező esetben nem viszi át a gyűlöletre szocializálódott hívek ingerküszöbét. Meg egyébként is kell egy, Soros Györgynél is szélesebb körben kinevezhető ellenség. Ráadásul olyan kört érintve, amelyik, illetve amelynek a tagjai bárki számára láthatók, felfoghatók, és nem csak a hipotetikus lázálom szintjén realizálhatók. Akkor is, ha Szijjártó még le van maradva egy kanyarral, és beleragadt a korábbi kommunikációba. Miközben persze számíthatunk egyes elemek átvételére is a korábbi panelek közül. Így a civil szervezetek elleni fellépés szinte biztosan ott marad a palettán. Hacsak az most anti-sorosozós Bencsik meg nem világosul, hogy az anti-ételosztósBencsik is hülyeségeket beszélt.

Aztán persze ott van az ellenzék, akiket szinte biztosan meg kell Orbán szerint semmisíteni. Amellett elkezdenek ott lenni a kilométerköveknél. Nem is mindegyikük olyan megbízhatóan szélsőséges, mint az, amelyik szavazóira most rá akarja tenni a Fidesz a kezét. Az tehát szinte biztos, hogy az ellenzék szinte egész pályás letámadásra számíthat. Kikiáltva globális ellenségnek. Nem először Orbán retorikájában. De lassan az egyetlenként maradva az igazi ellenségek közül. Mert aligha kockáztatja meg a cigányság szavazatainak globális elvesztését, és az antiszemita kártyát is kínos lenne szélesebb körben kijátszani. Nem mintha a Fidesz, illetve a Jobbik holdudvarában nem lenne mindezekre kereslet. De most ezek nyílt kijátszása most mindkét pártnak kínos lehet. A sejtetések szintjén pedig már régóta a pakliban vannak.

De mindez a vélemény csak a most ismert helyzetet veszi figyelembe. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a Fidesz vezérkarában lázas munka folyik, hogy a békemeneten résztvevők szintjén is kommunikálható ellenségeket szervírozzanak. A vezéri hordóról.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 26., hétfő

Hódmezővásárhely: mennyire cseppje az országnak?

Hódmezővásárhelyen kétségtelenül megtörni látszott a hatalmi jégpáncél. Az is várható, hogy majd megindul a Fidesz kommunikációs offenzívája. Ahogy Bayer Zsoltot már szolgálatba is helyezték, és Lázár János is kiadott egy kissé duzzogó nyilatkozatot a közvilágítás átvilágításával kapcsolatban. Miszerint tőle nyugodtan világítsanak át bármit. A java pedig majd csak jön. Ahogy a tanulságok, elemzések sora is.

Mely tanulságokból az egyik leglényegesebb talán az, hogy a teljes összefogás egy független jelölt mögött, azt megtámogatva volt megvalósítható. Ha ebből országos tendenciára nézve akarna valaki következtetést levonni, akkor valószínűleg némileg tévedne. A legtöbb helyen ugyanis párthoz kötődő jelölt fog indulni. Nem egy esetben olyan pártok jelöltjei is elindulhatnak egymás ellen, amelyek lokálisan, a helyi érdekek mentén össze tudtak fogni Hódmezővásárhelyen. Amíg a pártok nem képesek az ország érdekét, mint egyfajta lokális érdeket kezelni, és egymás szájából szeretnék kiénekelni a képviselői fizetéseket, addig fenntartásokkal kezelném országosnak a hódmezővásárhelyi győzelmet.

Ugyanakkor Márki-Zay Péter győzelmi beszédében több figyelemre méltó gondolat is megfordult. Az egyik az, hogy a munka java másnap kezdődik. Ez az országos választásokra is igaz. Az országnak másnap is ki kell nyitni. A siker kevés. A másnap, a harmadnap munkájának neki kell tudni állni. A győzelem után is odaállva a hétköznapok feladataihoz. De talán még ennél is fontosabb egy másik gondolat a frissen választott polgármestertől. Az, hogy a Fideszt ma kiszolgáló emberek között is sok jó ember, sok jó szakember van. Akik félelemből, pénzért, hatalmi szolgálatból, akármiért a regnáló hatalom szekerét tolják. De velük holnap is együtt kell, együtt érdemes dolgozni. Csak „el kell vágni a damiljaikat”.

Ez utóbbi gondolat azért is figyelemre méltó, mert a hatalmat megragadók hajlamosak lehetnek átesni a ló másik oldalára. Márpedig a hatalom megragadását követő intézményesített, illetve informális tisztogatások már sokszor visszaütöttek. Ezért egy kicsit óvatosabban bánnék az előzetes fenyegetődzésekkel, mint azok, akik a Fideszre hasonlító indulati ellenségképfestéssel kampányolnak. Miközben, ugyanakkor, szükség lenne a tiszta vízre a poharakban. Ami azt jelenti, hogy elég vékonyra csiszolt penge élén egyensúlyozva kell, kellene ráfordulni a kampány véghajrájára. Amihez csak kellő bölcsességet, és kevesebb veszekedést lehetne kívánni az évek óta inkább egymást, mint a Fideszt leváltani akaró pártoknak.

Márcsak azért is, mert Hódmezővásárhelyen nagyságrendben annyian szavaztak a Fidesz jelöltjére, amely aránnyal többséget lehet szerezni az országgyűlésben. Ha a megosztott szavazóbázis tagjai otthon maradnak. Márpedig minden olyan kampányszólam, ami a megosztottságot, az előre eldöntöttséget hangsúlyozza, netán egy passzív bojkottra buzdít, ezt a passzivitást erősíti. Holott a Fidesz éppen az általa hozott választási törvény keretei között verhető meg nagyon. Ha elég magas a részvétel aránya. Aztán persze még mindig jöhet a fekete leves. Ha kiderül, hogy az ellenzék egy része, például szerintem a Jobbik, csak annyiban ellenzék, amennyire Orbán volt Kádár ellenzéke. Amennyiben Orbánnak nem a rendszerrel volt alapvető baja, hanem a hatalom tulajdonosának a személyével.

Márpedig a cezarománia jegyében kialakított, egyszemélyes vezetéshez igazított hatalmi hierarchia túl vonzó lehet, ha egy párt politikusai alapvetően a hierarchikus rendszer dicséretével, embercsoportok bűnössé kiáltásával kommunikál. Ahogy, szerintem, a szinte baloldalról érkezett és szinte a szélsőjobbhoz érkezett Fidesz, illetve a szinte szélsőjobbról érkezett, és a közép felé totyogó Jobbik jelenleg elég közeli pontokon áll a politikai koordinátarendszerben. De ez már nagyon messze van Hódmezővásárhelytől. Ahol szintén a holnapok fogják megmutatni, hogy merre lesz az előre.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 25., vasárnap

Repedés Hódmezővásárhelyen

Forrás: Facebook
Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter lesöpörte a Fidesz jelöltjét. Igaz, a magyar politikában szinte példátlan összefogás állt mögötte. Csak remélni lehet, hogy tényleg sikerül a gerincet még nyomokban tartalmazó, ma a Fidesznek lefekvő, nyaló bürokratákat megszabadítani a félelemtől. Hogy ne Esztergom esete, a betartás győzedelmeskedjen.

Miközben szinte várom, hogy Németh Szilárd, Kósa Lajos, vagy leginkább Lázár János hamarosan leleplezi, hogy Márki-Zay Péter győzelmének az oka, illetve az okai, hogy:
1.    Soros-bérenc;
2.    Ha nem, akkor Soros-bérencek támogatták;
3.    Különben is csaltak az érdekében a Soros-bérencek;
4.    Mivel a kötvénnyel, pénzért letelepedőket nem szeretné számolatlanul importálni, ezért Orbán, tehát a haza ellensége;
Vagy hasonló.

Mert legalább a kommunikációt meg akarják majd nyerni. Ha már a választást nem sikerült

Andrew_s

Comments on Facebook

KDNP és diktatúra: amnéziás elítélés

Az megvan, hogy egy de facto nem létező párt próbál meg csóválkodni? Igen, igen! Aki a KDNP-re tippelt az nyert? Ez az a párt, amelyik ciklusokon keresztül nem mérette meg önmagát, és csak egy bírósági bejegyzés igazolta a létét. Gyakorlatilag a Fidesz klerikális lobbi-frakciójaként működtek. Most minden esetre kiadtak egy közleményt a diktatúrákról.

Aki ennek alapján arra tippelne, hogy a Fidesz alakuló diktatúrája ellen léptek fel, az természetesen tévedne. Komcsiztak egyet. Mert valószínűleg elfeledkeztek azokról, akik a kormánypártba az egykori MSZMP, vagy annak ifjúsági szervezet, egyik bársonyszékéből ejtőernyőződtek volna át. Miközben emlékezhetünk még a legutóbb KDNP-s színekben versenyző Hoffmann Rózsára is, aki annak idején, a kádárizmus kellős közepén, a Művelődési Minisztérium Nemzeti Kapcsolatok Főosztályán és az Egyetemi Főosztályon kezdte pályafutását, és a KDNP-be a Fidesz-tagságot is kipróbálva sodródott. De ez csak az egyik amnéziás pontja az MTI-hez eljuttatott közleményüknek. Felfoghatjuk egy kötelező tiszteletköri elemnek. Annak indoklásaként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tett nyilatkozatot. Amely áldozatokért égjen is a mécses.

Mert értük ugyanúgy kár, ahogy minden értelmetlen áldozatért, és még a látszólag értelmes áldozatok nagy részéért is. Azonban szeretném, ha nem is közlemény szintjén, de felhívni a figyelmet egy külön szempontra. Az áldozat nem kinevezés útján szokott áldozattá válni. Akik az egykori kormánypárt tisztségviselői voltak, netán vezető tisztséget töltöttek be egy cégnél, illetve közintézményben, azok valahogy nem igazán keltik az áldozat képzetét. Még akkor sem, ha most éppen megtalálták magukban az ősellenállót. Mert ők már a pólyában is ellenálltak. Például a spenótnak. Nem kérem, ők nem áldozatok, hanem a pofátlan parafaemberség iskolapéldái. Ahogy a KDNP is eredményesen kelti a parafapárt képzetét. Elfeledkezve még a saját tagjainak, illetve a katolikus egyház egyes tagjainak a hazai megnyilatkozásairól is. De igyekezve mindig a víz tetején úszni.

Mert odáig talán még rendben is lenne a közlemény, hogy a „kereszténydemokratáknak meggyőződésük, hogy minden totalitárius diktatúra rombol”. Legfeljebb az lehet furcsa, hogy akkor mit keresnek a bolsevik módszertanra hajazó hatalomépítést folytató Fidesz fenekében. De azt is mondják, hogy kereszténység és a demokrácia a kommunistákkal ellentétben „az élet tiszteletét, az egyének és közösségek megbecsülését és szabadságát” képviseli. Ami így külön akár igaz is lehet. Általában. Mert a hazai megvalósításnak nagyjából alig van ehhez köze.

Mert ugye még emlékszünk, amikor Erdő Péter állást foglalt a menekültek ellátása, egyházi megtámogatása ellen? Nyalva a kormánynak, és nagy ívben letojva az élet tiszteletét. Alkalmasint a pápa iránymutatásaival és személyes példájával is szembe menve. Amellyel egyébként a m,agát kereszténynek és népileg demokratikusnak tartó párt olyan vezér-orrszavúja is nagy ívben kerül, mint Harrach Péter. Aki szerint a gyermekek éhezése inkább csak rossz szokás, és a pápa álláspontja számukra inkább nincs is. Felvetve azt a kérdést persze, hogy a KDNP-nek egyáltalán van-e némi köze ahhoz a kereszténységhez, amit a pápa képvisel? Vagy egyáltalán ahhoz, amiről annak idején Jézus tanított? Mert ez korántsem biztos. Ahogy 2015-ben maga az Eurpáért aggódó miniszterelnök tett olyan nyilatkozatot, ami alapján akár a kereszténységet is őrült ideológiának tarthatná.

De visszafele haladva az időben elég lenne Rétvári munkásságát és nyilatkozatait áttekinteni ahhoz, hogy kétségeink legyenek. Nem az illető úr ép elméjével kapcsolatban, mert az sok szempontból magánügye, és elmeorvos sem vagyok. Ellenben azt aligha tekinthetjük emberbarátinak, hogy még a gyermekek diszkriminálását is megengedhetőnek gondolta a szülők együttélési formája alapján. Aminek sem az egyéneknek, sem a közösségeknek a megbecsüléséhez, nopláne szabadságához semmi köze. Legfeljebb egyfajta unortodox kereszténységhez.

Nagyjából annyi, mint annak KDNP-nek az önálló párt-léthez, amelynek a képviselőjelöltjeit 2013-ban az Orbán-párt jelentette be a Fidesz honlapján. A kereszténységhez, demokráciához pedig? Áh, hagyjuk... Maradjunk abban, hogy tényleg minden totalitárius diktatúra rombol. Meg a diktatúrák általában is rombolnak. De nem véletlen talán, hogy a KDNP nem az utóbbi megfogalmazást használja. Elvégre a jelenlegi állapotoknak ők az egyik haszonélvezői. Még akkor is, ha a nyelvük kicsit barnás tőle.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 24., szombat

Lenézéstesztelő: az egyetem és a Meki

SZTE: ahogy a HVG látta, és ahogy most láthatjuk
Akár a téli uborkaszezon egyik jelének is tekinthetnénk, hogy a HVG egy általuk trollkodásnak tekintett, a bölcsészekkel viccelődő, egyébként három hetes, beírással foglalkozott. Amely valóban azon a tréfán alapulhatott, ami a bölcsész McDonald's-ban várható karrierjét figurázza ki. Noha lehet azon mosolyogni, hogy a képernyőkép tanúsága szerint McDonald's állást ajánlotta frissen végzetteknek, ez lehet az a pont is, amikor talán érdemes megállni pár pillanatra.

Akár annál a pontnál is, hogy a HVG oldalán megjelent képernyőkép eltér attól, ami jelenleg látható az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ beírásának felkeresésekor láthatótól. A McDonald's álláshirdetése eltűnt, és legfeljebb egy most is olvasható reakció alapján sejthetjük, hogy ott volt. Tekintsük egy pillanatra valósnak, nem egy kamu-profil által odatettnek a hirdetést. Eltünte ebben az esetben azt jelezheti, hogy az egyetemen valakinek nagyon nem tetszett az ötlet. Ha viccnek gondolta, de szerinte nem illik a tréfa a „komoly” egyetemistákhoz, akkor sajnálom a diákokat a humortalan, porszáraz egyéniségű, sablongondolkodású személyzetért. Mert amilyen az egyetem, olyanok az ott dolgozók is. S viszont. A „nemodavalóság” másik okának sokkal rosszabb üzenete lehet.

Jelezve, hogy a McDonald's-nál végzett munka „büdös” a diplomásoknak. Lenézendő, megalázó és az uborkafájuk alá sorolandó. Aminek egy olyan informális üzenete lehet, hogy a diploma fölé helyezi az egyik embert a másiknak. Holott a gyakorlatban egy világcégnél nagyon is lehet olyan munkakör, amihez kellhet egy diploma. Miközben a vendégekkel napi kapcsolatban levő, őket kiszolgáló személyzetben sem feltétlenül hátrány a képzettség, a szélesebb ismereti horizont. Mert a diploma alapvetően ehhez ad belépőt. Jó esetben szélesebb látókört, ismereti alapokat, egyfajta, a későbbieket megalapozó jogosítványt jelent. Korántsem garancialevelet arra, hogy a papírt megszerző alanyi zseni, és a kiválasztott embertípus tagja. Így aztán az a helyzet, hogy miközben az étteremlánc, továbbra is feltételezve, hogy az ajánlat valós, nyugodtan vállalhatja az ötletet, az egyetemi reakció kifejezetten beképzeltnek, és ostobának tűnik.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a diákság körében is az érezheti magát „találva”, illetve sértőnek a hirdetést, aki nagyjában azonosul a fenti, kissé lenéző attitűddel. Mert a végzettek, elfogadva az átmeneti állapotokat, a csoportelhagyásokat, illetve az egyén fejlődőképességét, mégis két nagy csoportot képviselnek. Nem csak Szegeden, hanem általában is. Az egyik csoportba tartoznak azok, akiknek van önbizalma, és az, amit talán leginkább az emberek, illetve a szakma iránti alázatnak mondhatnánk. A szakmától függetlenül. Ők pontosan tudják, hogy a diplomájukkal, papírjaikkal együtt juniorok. De azt is tudják, hogy hol éppen hol tartanak a szakmai és emberi fejlődés fokozataiban. Olykor szakmát is váltanak, de lesznek Valakik. Akkor is, ha ez a Valaki csak egy kiegyensúlyozott, középszintben dolgozó Ember. Nem feltétlenül lesznek vezetők, de nem is lesznek a másokat víz alá nyomó meg nem értett zsenik. Ha pedig tényleg zsenik, akkor előbb-utóbb, itthon, vagy külföldön, de előrébb is jutnak. Mármint akkor, ha a második csoport valamelyik tagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy rajtuk élje ki az indulatait.

Mely másik nagy csoport tagjainak szinte csak önbizalma van, és azt hiszik, hogy a diplomájukkal a passzát szelet is ők szellentették. A papa pénze, a saját nyelvük esetleg még pozícióba is juttathatják őket, és ideig-óráig ott is tarthatják. Ugyanakkor a környezetük elszigeteli, alapjában véve sajnálja, lesajnálja, és kiközösíti, könnyű prédái lesznek a demagógiáknak. Azoknak az embertelen demagógiáknak is, amelyek a alternatív magyarázatokat kínálnak a saját, képességeik alapján soha ki nem elégíthető elvárásaiknak. Emberileg senkikké válnak. Hosszúnyelv-díjas vezetőként is. De belőlük lesznek, lehetnek a hatalom és a status quo kritika nélküli kiszolgálói. Míg az előbbi csoport tagjai sokszor, olykor a határon túlra, elmennek, az utóbbiak garantáltan maradnak. A kontraszelekció imamalmait forgatva.

Természetesen vannak az utóbbi csoportban induló, de később fejlődőképesnek bizonyuló emberek éppen úgy, mint ahogy az első csapatban is lesznek olyanok, akikkel elszalad a ló. Meg átmeneti személyiségek. Elvégre nem esztergapadon kialakított egyenemberek vagyunk. Még.

Andrew_s
Comments on Facebook

Kormányajánlat: megemlékezést pótló bogarászat

Miközben a média egy része azzal foglalkozik, hogy Fazekas helyből idióta, vagy közös edzőtábort szerveznek Németh Szilárddal, érdemes talán azon is elgondolkodni, hogy mivel nem foglalkoznak olyan sokat. Mert az nyilvánvaló, hogy Németh Szilárd szögei és Fazekas Sándor bogarai a kevésbé veszélyes kommunikációs témák közé tartozik.

Lényegesen kevésbé veszélyes, mint például az oktatás színvonalának az alakulása, amivel kapcsolatban a diákok tüntettek. Aligha azért, mert rovarokat szeretnének enni. Ellenben talán mégsem árt, ha valaki ismeri a rovarok világát. Miközben a történelem ismerete kifejezetten előnyös lehetne. A kormánypárt tagjainak is. Mert akkor tudhatnák, hogy az a fajta országvezetési felfogás, amit követnek, már többször okozott igen komoly gondokat a történelem folyamán. Még akkor is, ha ideig-óráig működhet a látszólagos Müchausen-trükk. Valójában, hosszú távon a látszat-, és presztízs-beruházások, illetve az ezekhez kötődő korruptokrácia előretörése már többször okozta egy ország gazdasági kivéreztetését, mint felvirágzását. A gazdaságit, pedig nem egy esetben követte a gyakorlati vérontás.

Amelynek nem egy esetben adott tápot a felpiszkált gyűlölet. Gyűlölet egy gazdasági csoport, egy embercsoport ellen. Pótszerként azok számára, akik valójában önmagukat, a saját tehetségtelenségüket, esetleg a saját tanult tehetetlenségüket gyűlölik legjobban a világon. Vállukra emelve szinte bárkit, aki látszólagos felmentést ígér agyűlölet tetszőleges kiélését illetően. Illetve, örömmel csapódva bármilyen csoporthoz, amely a hivatalos számonkérés esetén mégis képes egyfajta feloldozást, mártíromságot ígérni. Ebből a szempontból elég az akár öngyilkosságig eljutó öngyűlölettel szembeállított mártírkultuszt megtekinteni a terroristák egy részénél. Lehetőleg robbanótávolon kívülről végrehajtva a megtekintést. Biztos, ami biztos. De az említett jelenség látható számos olyan esetben is, amikor egy látszólag magasabb szempont aljasít le valakit odáig, amihez képest a rovarvilág, Fazekas által lenézett tagjai már a moralitás csúcsát jelentik.

Ahogy azokkal szemben is kikérhetné magának bármelyik csúszómászó, illetve ízeltklábú az összehasonlítást, akik gyermekekre, és gyermekeiket védő szülőkre voltak képesek egy évtizede tüzet nyitni. Nem valami világvégi tűzfészkében a Földnek, hanem Magyarországon. Megmutatva, hogy az erőszakba csatornázott gyűlölethez nincs szükség migráncsokra, Sorosra, senkire. A gyűlölet, illetve a rasszizmus képes kitermelni a moralitásában, de sokban a módszertanában is a terrorista sejtekre emlékeztető gyilkosokat. Függetlenül attól, hogy a gyilkosokat a bíróság, illetve a saját szemétdombjuk miként minősíti majd a közbeszéd számára.

Az pedig mindenki felelőssége, a média felelőssége is, ha hagyja, hogy a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok évfordulóján Fazekas bogarai és Németh szöge felé terelődjön inkább a kommunikáció. Érthetően. Mert a Fidesz számít a szélsőjobbot hallgatólagosan elfogadók szavazataira. Mert a Fidesznek szüksége van folyamatosan bűnbakokra, gyűlöleti céltáblákra.

Andrew_s

Comments on Facebook

2018. február 22., csütörtök

Demagógisztáni napló: Éhínségi gumirovar-csontok

Forrás: planetoddity.com
Gumicsontnak is kiváló ötlet a gazsztronómia válságát bedobni a választási küzdelembe. Fazekas Sándor rovarevős migránsozása más célt aligha szolgálhatott. Ahogy a fórum másik, azóta szögeiről is ismertté vált, résztvevőjének a komoly aggódása sem. Németh Szilárd a gasztronómiáért aggódik. Holott könnyen lehet: egyszerűen fogalma sincs, hogy mit esznek.

Ez még a rovarokra is igaz lehet, mert elég sok raktári kártevő ismert ahhoz, hogy pók, molylepke, muslica, zsizsik és társaik belekerüljenek az étrendbe. Legfeljebb nem tud róla valaki. Ugyanakkor érdekelne, hogy Fazekas Sándor hány rovarból készült ételt kóstolt meg tudatosan? De még ebben az értelemben sem érne többet a véleménye, mint egy strigulát a világ élelmiszeratlaszán. Vagy ízlett neki, vagy nem. Ha nem, akkor nem kötelező, hogy kandírozott sáskát egyen. Ebben az esetben tulajdonképpen örülhetne is az irigy szíve, ha olyanok jönnek menekültként, akik számára ez utóbbi a napi étkezés alapvető része. Mert ebben az esetben nem eszik el előle a sáskákat, míg az ő étkezése sem veszélyezteti a menekültekét.Tulajdonképpen mindenki jól jár.

Fazekas, földművelésügyi, tehát az élelmekért is felelős miniszter aggodalma egy esetben érdemes komolyabb figyelemre. Abban, ha a rovarok fogyasztására az is rákényszerül, aki legfeljebb az éhhalál küszöbén enné meg a cserebogarat. Ebben az esetben a miniszter kijelentését nagyon is komolyan kell venni. Mert ez azt jelentené, hogy a mezőgazdaságért felelős miniszter országos éhínséggel számol a közeljövőben? Vajon a visszatérítendő korrupciós pénzek, illetve az oroszok felé való adósságok kapcsán tartandó padlás-söprésekre, vagy a tönkretett globális éghajlatra gondolhatott? Miközben érdekes lenne tudni azt is, hogy milyen „hagyományos” étkekért aggódnak Németh Szilárddal felváltva?

Mert számos ma elterjedt étel-alapanyag, fűszer aranyáron, de inkább aranyáron sem volt a környéken sokáig. Ha pedig gondja van valakinek a gyros-szal, hát ne egye. Egyen halpaprikást, ha jobban szereti. Csak arra vigyázzon, a magyaros diéta jegyében, hogy ne tegyen bele paprikát, és inkább borsot sem, mert idegen étkek azok. Napraforgó olaját se vegye, és burgonyának földbeni gumóját se. Midőn a csicsókát is vesse ki fazekából. Mert mindezek idegenek. Az utóbbiak még földben is teremnek. Ahol még esetleg egy rovar, vagy giliszta is látó távolban volt.

Andrew_s
Comments on Facebook

Németh Szilárd a szögek bajnoka

Németh Szilárd megmagyarázza
Forrás: Csepel.info
Bréking! Németh Szilárd szögbe nyúlt! De kihúzta, kezelte a saját szöghelyét, és nem ment el a sürgősségire. Mert ő ilyen kemény legény. Úgyhogy nincs is semmi probléma az egészségüggyel. Csak túldimenzionáljuk. A temető különben is tele van sikeres szimulánsokkal. Meg azokkal, akik velük születve hordozták a hajlamot a halálra.

Egyébként persze lehet, hogy velünk született probléma, hogy orvoshoz járunk. De ez azért lehet, mert nem mindenki olyan univerzális zseni, mint Németh Szilárd. Elvégre aligha kétséges, hogy amennyiben leszakad a plafon a mondásai nyomán, akkor vakolókanalat ragad, és visszaépíti. Ha kell egy új sámli, akkor kalapácsot fog, gyalut, faesztergát, és nekilát sámlit eszkábálni. Valamint minden ruháját maga varja, és a birkákat is maga tenyészti hozzá, Az utóbbiaknak személyes példát mutatva legelésből. Ha pedig a vakbele elkezdi halálra röhögni magát, akkor előveszi a nagypapától örökölt bugylit és meg is műti magát. Ott hátul a fészerben. A frissen esztergált széklábakba kapaszkodva, illetve a maga foncsorozta tükörbe bámulva.

A többi ostoba halandó meg rohangál az orvoshoz. Mindazok, akik mégsem szeretnék magukat megműteni. De még a gyermeküket, illetve a szüleiket sem. Még akkor sem, ha az egészségügy állapota lassan azt sugallja, hogy a műtéti önképzést is célszerű lesz felvenni a képzési palettára. Meg a nemzeti fakírképzést is. Annak érdekében, hogy bárki, bármikor szögbe nyúlhasson, illetve ülhessen. Netán fekhessen. Esetleg a vasmenyasszony karjaiba vetve magát. A kormánypárt alelnökének nagyobb épülésére. Ennyit a szögekről. Illetve még annyit, hogy érdekelne Németh Szilárd véleménye abban az esetben, ha az a szög nem egy mondabéli, hanem egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába úgy, hogy a felül kandikál ki lábfejéből. De nem is ragoznám. Németh Szilárdból kinézem, hogy simán megpróbálja otthon kikezelni, és az amputációt is megoldja okosba’.

Azért mégis jobb lenne, ha az, akinek görcsrohama van, fájdalmai vannak, vért hány, az bizalommal fordulhasson orvoshoz. Egyébként akár egy szögbenyúlás esetén is. Mert még az utóbbi esetben is célszerűbb lehet egy gyors szakorvosi ellátás, mint pénzfeldobással tippelni a sérülést okozó műtárgy mikrobiológiai állapotára. Arról nem is beszélve, hogy amikor valaki felelősséggel tartozik a másik emberért, akkor különösen szeretne mindent megtenni, amit tehet. Szülőként, társként, vagy az idős szüleit gondozó gyermekként. Mert az ember már csak egy ilyen, szolidáris hordalétre szocializált, társadalmi lény. Természetesen nem vonva kétségbe, hogy Németh Szilárd nem ilyen.

De azért nem kell ebből sem messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy Németh Szilárd szög-történetében pont annyi igazság van, mint az egyéni nyugdíjszámlákban, a rezsicsökkentésben, és megannyi másban. Egyébként nem zavar, ha egy kormánypárti politikus nem ért, a széklábaktól a vakbélműtétig, mindenhez, illetve nem nyilatkoztatja ki a tutit sem. Az sokkal jobban, hogy ahhoz sem nagyon értenek, a nagyotmondásokon kívül, amihez kellene érteniük.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 21., szerda

Troll-vidéki kommunikáció

Ez ugyan csak egy ork, de...
A határon túl osztott állampolgársággal járó szavazati joggal kapcsolatos viták, állásfoglalások korában aranyat érhet egy olyan Facebook-oldal, amelyik alkalmas a vita tényének, a felvetésnek magának a lejártására is. Mert a felvetés önmagában is kikezdheti a Fidesz nemzetieskedőn lajbimagyar műmájerkedését. Amiről pro és kontra meg lehet a véleménye bárkinek. Alkalmasint az említett Facebook-oldalról is.

Ahogy a véleméynek artikulálásáról is. Amelyek nem egyszer kimerültek abban, hogy elengedjenek egy vont csövű dékázást. Mely párttal lehet nem egyet érteni, szeretni sem kell. Valószínűleg könyvtárnyi lehet mindazon téziseknek a sora, ami vitatható a DK programjában, tézisgyűjteményeiben. Amellyel nincs egyedül a pártok sorában. De a kritikának nyilván van egy szintje, amire már nyilvánvalóan nem érdemes lejutni. Nem azért, mert onnantól már csak felfele van út, hanem azért, mert az óhatatlanul is a szint hallgatólagos elfogadását jelenti. Azt, hogy egy adott eszközkészlet elfogadható. Mintha nem számolna azzal, hogy ha egy fegyvert egyszer bevethetőnek fogadnak el, akkor az onnantól bármelyik oldal ellen bevethető.

Ezért tartottam a moralitást alulról karcolgatónak a Mérce korábban említett írását. Azt, amelyik a Facebook-oldalért már címében is a DK-t tette felelőssé. Alkalmasint a Mérce egyébként akár mérvadónak is tekinthető ellenzékiségét is lejáratva, egyoldalúvá téve. De ez legyen az ő problémájuk. Különösen annak fényében, hogy a 444 legalább megkereste a DK-t is az ügyben, és közölte a párt elhatárolódását az oldaltól. Felvetve különben azt is, hogy az oldal sokkal inkább a Fidesz érdekeit szolgálja. Ugyanakkor, noha egyes hírek szerint már az ügyészség is érdeklődött az oldal iránt, valahogy nem volt széles körben olvasható, hogy a Facebook-nál milyen fogadtatásra leltek a bejelentések. A Maszol-nál igen. Azon pedig felülemelkedhetünk, hogy a Facebook-bejelentések kapcsán először az erdélyi panziós képére hivatkoztak, mint a bejelentés tárgyára, majd egy annál sokkal sértőbb, uszítóbb kép említésekor már csak erre hivatkoztak vissza. Mert ez is pont ennyivel több a semminél.

Ezzel nem szeretnék egy olyan dátumháborút indítani, hogy ki mikor jelentette be a vélhetően provokációs céllal indult oldalt. Aki bejelentette, az nyilván tudja, hogy megtette. Aki pedig nem, az oldja meg a problémáit a tükörrel szembe nézve. Inkább a jelenség, és annak olykor zsigeri lereagálásán érdemes elgondolkodni. Beleértve azt is, hogy a Facebook rendszere ismerhetően olyan, amilyen. Nem egyszer volt már rá példa, hogy korábbi döntéseket átértékeljenek. Ahogy tegnap délután fél hét körül mégis tiltásra került a lejárató provokáció iskolapéldája. Amellyel, és fogadtatásával abból a szempontból érdemes foglalkozni, hogy ez a fajta lejáratás elfogadása is visszaüthet.

Aki szerint megengedhető volt akkor, ha most a DK-val, netán Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos indulatait, ellenérzését segítette levezetni, az elgondolkodhat azon, hogy mennyire fogadná el, ha az általa preferáltak kerülnének célkeresztbe. Már csak ezért is jó lenne sokaknak elgondolkodni, hogy amikor a morális leprának tapsolnak, illetve nem lépnek fel ellene, akkor azt valójában maguk ellen is bevethetőként hagyják jóvá. Ugyanúgy, mint azok esetében, akik hallgatólagosan elfogadták amíg másokat járattak le, vagy inkább el, de aztán egyszer csak ők kerültek a dunaparti menetbe, és másoknál volt a fegyver. Mert a kommunikáció is egyfajta fegyver. A névsort meg nem mindig ugyanazok olvassák. A troll-háború elfajulása, eszkalációja előbb-utóbb ugyancsak visszaüt. Jelenleg pedig a legjobb úton haladunk az eszkaláció irányába. A kommunikációs, ha tetszik hideg, polgárháború elfajulásához.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 20., kedd

Apróban: szubjektíven a választójogi véleményről

Hallgatom Parászka Borókát a Klub-rádióban. Nem irigylem a műsort vezetőt. Nehéz lehet úgy kérdezni, hogy ne nyilvánvalóan derüljön ki egy csúsztatáshalmaznak tűnő szövegből a csúsztatások sora, illetve a nyilvánvalónak látszó indulatiság. Az amellyel végül csak sikerült elég demagóg módon elvinni  a témát a választójogtól a DK-utálatig. Nem kell szeretni a DK-t.

Egy újságírónak sem, De még egy "erdélyi magyar újságíró" (így szólt a felkonferálása) esetében is elvárható, azt hiszem, a klasszikus elv betartása. Ami alapján a tények szentek, a vélemény szabad. Mondjon valaki véleményt, és lelke rajta. Ismertesse a tényeket, és legyen korrekt. De mindig kicsit fáj, ha valaki a véleményét úgy akarja eladni, mintha megmásíthatatlan tényirodalom lenne. Nekem most ez, magánvéleményként és a tévedés jogát is fenntartva, úgy tűnt.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 19., hétfő

Szavazati jog: ismét a csalánosban

A DK kampánynyitója kétségtelenül felbirizgálta az állóvizet. Ennek valószínűleg több oka van, és ezek egyikét rosszmájúan úgy is megnevezhetnénk, hogy talán egyedüliként volt képes tematizált, és tematizáló kampánynyitót tartani. A Fideszt is beleértve. De talán ez nincs így. Még akkor sem, ha a határon túl élők szavazati joga kapcsán azért felhorgadtak a decibelek.

Ennek az egyik oka valószínűleg az, hogy olyan témát feszeget, amelyben nem szívesen exponálódnak az ellenzéki pártok. A Jobbik már csak azért sem, mert a saját szavazóinak valószínűleg elég jelentős részére taksálhatja azt a decibel-hazafias réteglakót, akikre a Fidesz is szemet vetett. De az is kétségtelen, hogy a Fideszben csúcsrajáratot nemzetiesen nemzetieskedő nemzeti demagógia másokat is óhatatlanul befolyásol. Annak ellenére, hogy elég egyszerű lenne meghúzni a határt a nemzeti identitás-tudat, illetve az országos döntéshozetelben való részvétel jogi aktusa között. De az sem véletlen, hogy Orbán, illetve a Fidesz kommunikációja görcsös erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy az emberek fejében elmaszatolja ezt a határt. Mert ezzel tudja elérni azt, hogy a magyar nemzeti, illetve a határon túl nemzetiségi öntudattal árukapcsolja a a személyes következmények nélküli döntéshez való jogot.

Noha, egy nagyon egyszerűsítő hasonlattal élve, akkor is igen kevesen szeretnék a szomszéd beleszólási jogát a családi életükbe, ha egyébként elfogadják, hogy a szomszéd is ugyanabban a házban, utcában lakik. Sőt! Nem egy féltékenységi jelenetnek éppen az lehet az alapja, ha valaki mégis feltételezi ezt a beleszólást. De, ugyanígy, aligha szeretné bárki, ha a szomszéd házban lakók döntenének arról, hogy a saját költségén mi legyen a vacsorája, illetve ki legyen a hálótársa. Noha nyilván sokkal könnyebb úgy megmondani, hogy a másik kivel éljen, ha aztán a döntés következményét nem a döntést hozó viseli. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan rendszerek, ahol akár a házastárs is központi kiutalás tárgya, illetve fejadagban határozzák meg kívülről az étkezést, és még egy társadalmi szervezet vezetőjét is külső hatalom nevezi ki. Ezeket a rendszereket azonban általában nem a „demokratikus” jelzővel szokták illetni. Függetlenül attól, hogy ezek az intézkedések a havi költség, a havi időbeosztás mekkora hányadát érinti.

Ezért, magánvéleményként, teljesen felesleges számháborúnak, terelésnek, illetve maszatolásnak érzem, amikor a határon túliak választójogával kapcsolatban a szavazók lehetséges számával, a szavazók szimpátiaviszonyaival, vagy a megszerezhető képviseleti hellyel érvel bárki is. Ahelyett, hogy néhány elvi kérdést, álláspontot próbálna tisztázni. Többek közt azt is, amit már érintettem. Azt, hogy mennyire demokratikus, ha valaki a másik megkerülésével, a másik kockázatára hoz bármilyen döntést? Szerintem nem igazán az. A másik kérdés természetesen az lehetne, hogy mennyire áll a moralitás talaján az, ha valaki ilyen helyzetet kialakít? Esetleg kiegészítve azzal, hogy mennyire tekinthető morálisnak, hogy az így kialakított helyzetet hallgatással, vagy akár tevőlegesen támogassa? Akár az olyan végletes fellépésig, amelyik gyűlöletkeltőnek minősít minden olyan megnyilvánulást, amelyik elutasítja a máséval csalánt verő szavazati rendszert.

Amelyben egészen nyilvánvalóan megjelenik annak a kommunikációnak a romboló hatása, amelyik a nemzeti identitást, és „jogi cselekvőképességet” összemossa. Egészen sarkosan azt is lehetne mondani, hogy mindazok, akik elfogadják ezt az összemosást, azok a Fideszt támogatják. Mert elfogadják azt a gondolkodási ketrecet, amit a jelenlegi hatalom állított fel. Nem egy esetben akár a személyes konfliktusokat, ismeretségek megmérgezését is vállalva. De ettől még az egyes embereknek pont olyan véleményük lehet, amilyen nekik a legszimpatikusabb. Alkalmasint Gyurcsány Ferencről, illetve a DK-ról is. Szeretni sem kötelező egyiket sem. Zavaróvá akkor válhat, amikor nagyüzemivé válik a maszatolás. Ahogy legutóbb egy internetes mém kapcsán vált megfigyelhetővé. Egy, általam korábban nem, és most is csak a rá hivatkozó írások nyomán felkeresett, Facebook-oldalon felbukkant egy kép, ami az említett választójog kritikáját volt, látszólag, illusztrálni.

Erről a képről a a Magyar Nemzet megírta, hogy a kép nem azokat ábrázolja, akikre az említett oldalon hivatkoznak, és nem igaz, hogy nem laktak az országban. A HVG-nél már megjelenik egy finom célzás a DK-ra, de nem kötik a hamisnak tűnő képet az ellenzéki párthoz. Jelezve, hogy a Facebook-oldal impresszumából nem derül ki pártkötődés. Mire a történet a Mércéhez ért, addigra már DK-s elhatárolódást követelő, nem kicsit habzó, gyomorforgásos indulatcunamivá vált a történet. Mondjuk a gyermekekhez annyi köze van az egésznek, hogy gyermekek is vannak a képen. Meg a morális, netán felelősségi kérdésekre sem kapunk itt választ a Mércétől. Ami a kép illetéktelen felhasználását természetesen nem menti.

De az lassan már el is sikkad az öngerjesztő indulatok hulláma alatt. Mert csak...

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 17., szombat

Apróban: az orrszarvúak ajánlásával

Források: Wikipedia és MTI (Fotó: Soós Lajos)
Az egyik párt kommunikációs igazgatója ekként minősítette a kampány megnyitása alkalmából a másik párt nevében nyilatkozó politikust: „Minden idők legkorruptabb kormányzása fűződik a nevéhez”. Ennek alapján aligha találnánk ki, hogy kik a szerepkők. Az utóbbi napok korrupciós botrányai alapján azt hinnénk, hogy az egyik ellenzéki párt indította ezzel a kampányt.

De az, aki erre tippelt tévedett. A nyilatkozó ugyanis annak a pártnak a kommunikációs igazgatója, Hidvéghi Balázs, volt, amely párt első emberének rokonságát, ismeretségi körét gyanította a legutóbbi OLAF-jelentés egy visszaélésláncolat mögött. A nyilatkozat egyetlen előnye, hogy megtudhattuk. A rinocérosz bátran fordulhat a Fidesz megszólalóihoz a bőrvastagító receptért.

Andrew_s
Comments on Facebook

Kampány: arccal a határ felé

Jó régóta tudjuk, hogy egy sikeres filmben jó, ha van legalább egy kutya. Meg legalább egy gyerek. Valószínűleg azért, mert tudják, hogy a kritikusok nem szívesen húzzák le azt a filmet, amelyben a rossz kritika a kibontakozó gyermeket, illetve a szüleit megbánthatná. Amikor a kormánypárt a családokat, illetve a gyermekeket rángatja be a határokon átívelő pénzkidobás-politikába, akkor valami hasonló számítás feltételezése tolakodhat előre.

Márpedig a legutóbbi hírek világa pont ezt sugalmazza. Mert ki mondaná jó szívvel azt, hogy a gyermekek szűrővizsgálatára sajnálja a pénzt? Ne is sajnáljuk. Egy háborútól porig rombolt ország gyermekeit humanitárius kötelessége minden embernek támogatni. Ja, hogy éppen a háborús övezetek menekültjeit használja a magyar kormány félelemkeltésre, és a menekült gyermekek támogatása kapcsán is csak fogcsikorgatást hallunk? Ez biztos azért van, mert itt a közelben is van ilyen ország. Nevezetesen Ukrajna. Valószínűleg járványok és éhínség tizedeli a lakosságot, és a gyermekek orvosi vizsgálatára sem pénz, sem orvos nincs. Talán már az ukrán nyugdíj-turizmust is az éhhalál előli menekülés váltotta ki az ott lakókban. Így igazán kár lenne, ha bárki belekötne abba, hogy a magyar kormány potom 17 millióval megdobta a Katolikus Karitász kárpátaljai egészségügyi programját. Mondjuk, ha az OLAF-jelentés szerint elsíbolt pénzekhez viszonyítjuk, akkor tényleg csepp a tengerben. Orbán ismeretségi köre a magánvagyonából is simán összedobhatta volna.

Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nem a saját zsebükből jótékonykodnak. Közpénzből búcsúcédulát vásárolni elég snassz. De az a lényeg, hogy elmondhatják: a magyar kormány megtámogatta a nyomorgó Ukrajnát abban, hogy kétszáz gyermek szűrővizsgálatát elvégzi a Katolikus Karitász. Ebből a szempontból kicsit furcsa, hogy külön kiemelik azt, hogy „a Katolikus Karitász nem nemzetiségfüggő egészségügyi programját támogatják”. Miből esetleg azt következtetést kellene levonnunk, hogy egyébként az említett szervezet nemzetiségfüggően segít bárkinek is? Ami annak a fényében, hogy Ferenc pápa kifejezetten nem egy esetben az elesettek általános megsegítésére hívta fel a hívőket, tényleg furcsa lenne. Mely pápai felhívás, egyébként, megfelel a kereszténység, illetve Jézus általánosan, az emberre érvényes tanításainak. Legfeljebb, például a menekültek, illetve az ételosztások kapcsán, a hazai, egyébként melldöngető harsánysággal kereszténynek hazudott,  politikának nem felel meg.

Az persze egy megint más kérdés, hogy Ukrajna mennyire szorul rá a támogatásra. De fogadjuk el, hogy egy nyomorgó, lepukkant ország a magyar rögvalóság bányászbéka-horizontjáról szemlélve. Mert ellenkező esetben azt is feltételezhetnénk, hogy a hazai oligarchiának egyébként aprópénzt, a hazánkban közmunkából élőknek ellenben elképzelhetetlen mennyiségű közpénzt pusztán azért dobták be a kalapba, hogy ezt követően közleményben reklámozhassa a hatalom önmagát. Mondjuk, a határon túl élők szavazatainak megszerzése érdekében. Ha esetleg az átjelentkezett nyugdíjasoknak adott baksis nem lenne ehhez elég. Ebben az esetben azonban nagyon is politikai indíttatású a kormány azon politikája, amely a máséval csalánt verők szavazatait szeretné biztosítani.

Ehhez képest Novák Katalin azt nyilatkozta, hogy a „határon kívül élők” ügye „nem lehet kampánytéma”. Miből az is következhet, hogy a kormány, de legalább Novák Katalin, ha már így beszólt a kormánynak, holnap kiad majd egy nyilatkozatot. Arról, amelyben felhívja a határon túl működő szervezeteket a magyar belpolitikába való be nem avatkozásra. A hazai pártok mellett, illetve ellen folytatott kampánylépésekkel való felhagyásra. A határon kívül lakókat pedig arra, hogy ne üljenek fel a magyar kormány osztogatásainak, mert nem számít a szavazataikra. Egyben felkér mindenkit, hogy még véletlenül se szavazzon a magyar belügyi kérdést jelentő választásokon.

Miközben arról sem kellene megfeledkezni, de azt már itthon, hogy Ukrajna nem szenvedett, szerencsére, atomcsapást, és itthon is bőven lenne helye a pénznek. Mert úgy tűnik elég hosszú sorok állnak ételért. Annak ellenére, hogy állítólag már többször is megszüntették a gyermekéhezést. Ahogy a gazdasági exodus sem látszik csökkenni. Aminek lassan annyi érintettje lesz, hogy a magyar igazi világnyelvvé válik. Mert egyre több, igazán jól képzett magyar fiatal fog dolgozni, mint itthon. Például a kórházakban.

Andrew_s

Comments on Facebook

Iskola - nem prűdeknek való vidék

Forrás: Youtube
Az a felvetés, illetve kérdés, hogy „prűdek legyünk, vagy szabadok”, elég széles skáláját indíthatja el a gondolatoknak. Még akkor is, ha a kérdés alapvetően egy, a középiskolai óvszer-automatákkal kapcsolatos írás nyomán merült fel. Amely óhatatlanul felveti a szexualitás, illetve a szexuális nevelés kérdését. Beleértve a tinik abortuszainak kérdéskörét is.

Az iskolai automaták kérdése, szükségessége különben az utóbbiak miatt vált, illetve válhatott volna köz-kérdéssé. Az ötlettel, az általános elterjesztéssel egyébként pont a tízenévesek abortuszra-járásának visszaszorítása volt a Langmár Bettinát motiváló egyik, nem is jelentéktelen, tényező. Mint a vele készült beszélgetésből megtudhatjuk: nem lett milliomos az ötlete által. Amin lehet szendénmosolyogni, vagy akár értetlenkedni is. Mármint akkor, ha kellő alakoskodási készség szorult valakibe. Illetve akkor is, ha nagyjából fogalma sincs a középiskolák világáról. Ami egyben azt is jelenti, hogy kórosan amnéziás. Mert sem a saját tinédzser-korára nem emlékszik, sem azokra a hírekre, amelyek azért fel-felbukkannak a különböző hírcsatornákon, illetve fórumokban. Miközben az sem kizárt, hogy a kettő elegye működik sokakban. Inkább nem emlékeznek a saját korosztályuk múltjára, és ezért szelektíven vakok és amnéziásak lesznek. Egy belülről, egyfajta önvédelemből, felkorbácsolt prüdériával. Amelynek egyik árulkodó, és alapvetően sokaknál hazug mondattal: „bezzeg az én koromban”.

Egyébként ez a most katedrán álló tanárokra, és a tanárképzésben előforduló tanárjelöltekre is igaz. Ennek egyik emléke közel tíz éves. Akkor a tanárképzés egyik próba-órájának tematikája lett volna egy minta-óra a szexuális életről, és a szexualitásról általában. Egy olyan korosztálynak, amelynek tagjai a felmérések szerint már általában túl vannak „gólya hozza a káposztásba” mottójú meséken. Akkor, az óra-tervezetek megbeszélésén vetettem fel, hogy a bevállalósabbaknak felvetném azt a gyakorlati tesztet, amely egy óvszer felhelyezését jelentené egy banánra. Amely ismeretterjesztő módszer egyébként ismert más országokban. Illusztrálásként kitettem az asztalra egy doboz, celofánnal zárt, bontatlan óvszercsomagot. A tanárjelölteken végignézve látszott, hogy nagyjából olyan reakciókat váltott ki, mintha egy napok óta döglött patkányt helyeztem volna az asztalfőre. Jelezve, hogy a tanárrá avatásukat követően kétségessen lennének alkalmasak egy osztálykiránduláson megesett diák-közi aktus emberi „utógondozására”.

Holott a diáknak ilyen esetben túl sok választása nincs. Vagy a szülő, vagy a tanár, vagy a kortárs csoportok. Amikor tehát a tanár nyilvánvaló gesztusokkal adja tudtára a diákjainak a saját elzákózását, szégyenérzetét, értetlenségét, prüdériáját, akkor tulajdonképpen magára hagyja a tanítványait. Mert lehet fanyalogni azon, hogy a diákok korán elvesztik a szűzességüket, de ettől még elvesztik. Nem egy esetben a tiltott gyümölcs édességében bízva. Ahogy nem egy esetben a kortárs csoportnyomásnak engedve. Amit elméletileg ugyan kezelhet a pedagógus, de a gyakorlatban nem foghatja, éjjel-nappal, minden diákjának a kezét. Maradna tehát a felvilágosítás, az együttérzés, és olykor, ha nem marad más, a kríziskezelés. Az emberi kríziseké is. Amelybe az utólag megbánt esetek ugyanúgy beletartoznak, mint a szinte már abúzussal felérő csoportnyomás.

Amelyről nem egy esetben beszélnek, de amit nagyon ritkán kezelnek a helyén. Akkor, amikor egy addig cikiznek valakit a többiek, míg csak lefekszik valakivel. Amolyan „most boldogok vagytok?” módon. Ami hosszú távon legalább olyan romboló lehet, mint a tényleges erőszak. Csak sokkal nehezebb kezelni. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban. Ha pedig visszaemlékszünk a, valószínűleg inkább csak a jéghegy csúcsát leleplező, gólyatábor-botrányokra, akkor azt is felmérhetjük, hogy ez a csoportnyomás a középiskolásnál érettebbnek, felkészültebbnek gondolt korosztályokban is hat.

Annak nyomán, ahogy alapvetően inkább elzárkóznak az oktatási intézmények az óvszerek közelségétől, az az érzésem, hogy az elzárkózó iskolákban a tanárok többsége a kortárs-abúzusok kérdésétől is elzárkózik. Amíg nem tevőleges, nem nyilvánvaló az erőszak. Ebben az érzésemben nagyon szeretnék egyébként csalódni. Mert ez a csalódás azt jelentené, hogy a tanárok többsége nyitott az intim kérdések bizalmas megbeszélésére. Egyébként, szerintem, az őszinte, és nem elzárkozó, pedagógus a prűdebb pályatársaknál a csoportnyomást is eredményesebben tudja, tudhatja csökkenteni. Például azért, mert hamarabb észreveszi a jeleit. Akkor is, ha a gyermek nem tudja, illetve nem akarja, a szüleivel megosztani az ilyen irányú problémáit. Ahogy nem minden szülő sem indítja azzal el a csemetét az osztálykirándulásra, évfolyambulira, hogy a kezébe nyom egy csomag óvszert.

Meg merem kockáztatni, hogy azt sem tartanám az ördög művének, ha ez a kísérőtanár csomagjából állna bárki rendelkezésére. Mert még mindig ezt tartom, ezt tartanám ahhoz képest a jobb megoldásnak, mint az óvszer-automatákat telepíteni gondoló vállalkozóval közölt beszélgetésben olvasható szomorú statisztikát. Ami alapján „hazánkban évente nyolc-tízezer ezer tinilány esik teherbe, és nagyjából a fele abortuszra meg”. Aki szerint a prüdéria megold mindent, annak a történelmet ajánlanám. Azt a részét az emberiség történetének, hogy Európa lakossága nem halt ki az egyházi, és igencsak álszent, prüdéria legsötétebb korszakában sem. Megritkulni sem emiatt, hanem a járványok miatt ritkult meg időnként.

Andrew_s

Comments on Facebook

2018. február 15., csütörtök

Kormányinfó: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá

Lázár János többször felmerült, mint Orbán Viktor lehetséges leváltója. Valószínűleg Orbán Viktor környezetében is. Ami az egyik lehetséges magyarázata lehetne annak, hogy most mintha a kilövési engedély-listára került volna. Arra azonban aligha magyarázat, hogy a legutóbbi kormányinfón Kovács Zoltán a teremből való kivezetést is kilátásba helyezte egy újságírónak. Arra az esetre, ha kérdezni mer.
A Guardian budapesti tudósítóját, Daniel Nolant, illetve kérdéseit azzal az érvvel gondolta leseperni, hogy a kormányinfón csak magyarul lehet kérdezni. Ami több okból is nevetségesnek tűnik. Leginkább azért, mert a Guardian tudósítójáról alighanem a regisztrációjakor is tudni lehetett, hogy angolul fog valószínűleg kérdezni. Ezt jobb helyeken egyébként meg is szokták kérdezni. Személy szerint olyan megoldással is találkoztam annak idején, hogy a szinkrontolmács rádiós fejhallgató segítségével közvetített a különböző nyelveken beszélők között. Ha tehát a kormányzat szereplői, illetve a sajtót tájékoztatni szándékozók nem készültek fel, akkor az nem feledékenység, hanem bunkóság. Amit persze el lehet majd adni a híveknek azzal, hogy aki innen tudósít, az tanuljon meg magyarul, de ez a bunkóságot nem menti. Legfeljebb eladhatóvá teszi majd.

Az, hogy az európai sajtódíjas (European Press Prize) tudósítóba belefojtották a kérdést az azonban már nem is bunkóság. Valójában sokkal közelebb áll a nyílt cenzúrához. Világosan jelezve, hogy a nemzetközi sajtó, Orbánt, illetve rendszerét esetleg kritikával illető képviselőjétől már a kérdést sem állják ki a kormányinfó hivatalos szereplői. A sajtó más, szintén jelenlevő, képviselői pedig a minimális sajtóetika talaján álló szolidaritásból vizsgáztak le. Az utóbbit nem, az előbbit, Kovács Zoltán reakcióját legalább részben megértem. Amennyiben Daniel Nolanról a Twitter-oldala alapján is tudni lehet, hogy nem tekinti észrevétlennek a regnáló magyar kormány pénzégető elleségkép-gyártását. Márpedig az OLAF-jelentés, illetve Lázár kastélyának árnyékában aligha vágyott Orbán Viktor magyar hangja egy, a pénzeltüntetéseket firtató kérdésre. Amely kérdés, tekintettel arra, hogy a Guardian tudósítója nem tehette fel, csak feltételezés.

Az azonban nem feltételezés, hogy Kovács Zoltán, a kormány honlapján olvasható önéletrajza szerint, felsőfokú angol nyelvismerettel rendelkezik. Amely nyelvtudást a kormány által szintén támadott CEU-n szerzett fokozat is igazolhat. Ha az angol nyelvű kérdés ellen nem a cenzúra-vágy, hanem a nyelvtudás hiánya miatt berzenkedett, akkor egy másik kérdést tehet időszerűvé. Azt, hogy mennyi igaz az önéletrajzában állított nyelvtudásból? Mert, ha minden, akkor akár fordíthatotta is volna a tudósító kérdését. Igaz, akkor talán kevésbé ragasztotta volna magára a kormány számos más megszólalója által képviselt normaszöveget. Miszerint: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá.

Mely címke jól kiegészíti a kormánybarát sajtó, csendes részvétellel tüntető tagjainak a viselkedését. Holott...

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
(Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.)

Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
(Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.)

Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
(Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.)

Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
(Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.)

Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
(Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.)
(Martin Niemöller 1892. január 14. - 1984. március 6)

Andrew_s
Comments on Facebook