Conteo for president

Polgár Judit Facebook-on bejelentett miniszterelnöki kiválasztása élt egy napot (se). Magyar Péter homokot szórt a fejére, illetve egy keveset a hívei szemébe, és legfeljebb duzzog kicsit, mert elvették a Tisza-logós kislapátját. Pedig milyen jól eltervezte. De mi van, ha nagy vonalakban pont így tervezte?

• Sulyok eltávolításával megnyílt az út, hogy a tiszások lelkes csapata szavazhassa meg az új köztársasági elnököt;
• Ideiglenes jelleggel a miniszterelnöknek kényelmes pártkatona veszi át a helyét;
• „Talál” egy olyan ajánlást, melynek célszemélye vagy tud az ajánlásról, vagy nem;
• Az ajánlott, mivel ismeri egykori pártját, és holdudvarát, kiszámíthatóan alkalmatlan a konszenzuális szerepre;
• Még formalitásokra sem adva saját személyes döntésként jelenti be a közösségi médiában;
• Ez biztosítja, hogy egy magára valamit adó, és önértéken is VALAKI, inkább ne fogadja el a szerepet;
• Ez utóbbi dupla haszon, mert bejelentés módjával megszondáztatja, hogy a hívei, illetve a „külsős” jelölt mennyire nyeli le az orbanista békát (ezt elbukja), másrészt a várható bukta esetén kommunikációs bakiként kezelhető (ezt láthattuk);
• A várható elutasítás, valamint a jelölés ismert módja, és a korábban már keringő nevek feletti vita biztosítja, hogy valójában nincs konszenzusos jelölt;
• Ebben a zavarosban minden további nélkül jelölheti a neki kedves golyóstollat, mert valakit kell jelölni, és mindenki más óellenzéki, vagy öreg, vagy alkalmatlan, vagy „csak.

Ezzel Magyar Péter számára majdnem olyan kényelmes helyzet alakítható ki, mint Orbánnak Sulyok regnálása lehetett. Apró bökkenő, hogy egy ilyen szintű tervezés kinézhető-e egy alapvetően autoriter, a stílusa alapján erőszakos, inkább hisztire, mint megfontolásra alkalmasnak tűnő személyből? Valójában, inkább nem nézném ki Magyar Péterből. Ugyanakkor a szürke eminenciásai között lehet olyan, aki erre képes, illetve akár a miniszterelnököt is manipulálhatja. Például a hiúságán keresztül. >

Minősített conteo-ként a fideszes királycsinálók lízingelése is szóba kerülhet. A láthatóan inkább messziről kerülgetett, semmint komolyan kárt szenvedő olyan egykori NER-társakról már nem is szólva, akiből egy fenti forgatókönyvet szintén simán kinézhetnénk. (például akár a szürke eminánciásként már bizonyított Rogán? Hmmmm....).

Andrew_s

Indulhat a golyóstoll-casting

Nagy füstölgések közepette megszavazták azt a közjogi salátát, amit a gránitszilárdságú szarkupac 17. módosítójaként aposztrofáltak. Benne Sulyok Tamás kényszeres lemondatásával, mely aktus alighanem komplexussá ért Magyar Péternél. Elvégre már a választások eredményének a hivatalos kihirdetése előtt azon vekengett, hogy ki mindenkinek kellene lemondania. Akik magasról tettek rá, mint azt tudhatjuk az azóta eltelt idő történéseiből. Így aztán jöttek az ultimátumok. Majd az újabb ultimátum-csomag. Felvezetve az említett joganyagot.

A Fidesz, és Sulyok is rögtön megtalálta a köreikben felbugyanó demokratikus eszméket. Ami önmagában lehet vicces. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az alaptörvényi golyóstoll-kodifikáció azonnal a demokrácia csúcsává avatná a Tisza-vezér működését. Mely működés, a csomagolástól eltekintve nagyjából ugyanazt a kocsma-demokráciát képviseli, amit Orbán retorikája is takart. Nagyjából a "nálam a bot, így neked kuss" demokráciája. Mert mit üzen a felszínre hintett rizsa mögött, vagy inkább alatt ez a gesztushalom?

Immár alaptörvényesítette azt, hogy a köztársasági elnököt bármikor le lehet váltani, ha a miniszterelnöknek éppen olyanja van. Sulyokért, aki definitíve sem volt több egy fideszes golyóstollnál, nem hullatnék könnyeket. Azért az informális üzenetért már inkább amit a jelen helyzet közvetít. Ami nem más, mint az, hogy "vagy szorgos golyóstoll vagy, vagy mehetsz a fenébe".

Ellenállás esetére pedig azzal felszalagozva, hogy akkor majd a Magyar Péter kedvenc pedellusa vagy pedellinája fogja végrehajtani az ötletelés szentesítését. A szekta nagyobb dicsőségére.

Addig is: Indulhat a golyóstoll-casting.

Andrew_s

Apu miért megy be?

Ha meghívják teára?

Olvasom, hogy Magyar Péter hétfőn meg szeretné látogatni a köztársasági elnököt. Mivel vasárnap éjfélig adott lemondási ultimátumot Sulyok Tamásnak, maga a hír is érdekes. Több szempontból is.

Az egyik, hogy már az ultimátum is elég sajátos húzás volt. Nem azért, mert a 140+ bátor emberrel a háta mögött, és a még kitartó eufóriától kísérve ne hozhatna olyan törvényt, ami eltávolítja a jelenlegi köztársasági elnököt. Elvégre ilyen háttérerővel akár a Holdra-szállásról is alkothatna törvényt. De akkor legalább valami nyoma marad a jogállamisági kereteknek. >

Szóval, hétfői vizit. Vajon mi a fenének megy oda, és minek mindjárt az igazságügyérével Magyar Péter? Ha Sulyok lemond, akkor megy kárörvendeni? Ha nem, és a jelek szerint nem, akkor vajh miért? Személyesen fogja kidobni a Sándor-palotából? Kivezeti a fülénél fogva? Bármelyik forgatókönyv inkább egy hisztis ovis, mint egy miniszterelnök reakcióját sejteti. Netán azért viszi magával a minisztert, mert egy füst alatt megalkotják azt a törvényt, és Sulyokkal alá is íratják, ha már ott vannak, hogy innentől Magyar Péter a vezér és kancellár? Ja, azt még a Parlamentben is meg kellene szavazni. Úgyhopgy ez, egyelőre, kiesik.

Marad az, hogy Sulyok Tamás esetleg meghívta egy teára. Amely tea mellett megbeszélik a jogállamiság helyzetét hazánkban. Aminek legalább a látszatára jó lenne vigyázni. Néha. Ha arra járnak.

Még akkor is, ha Sulyok, aki szerintem az egyik legpocsékabb golyostoll volt eleddig, talán Magyar Péterrel szemben nem lenne olyan kritikamenetesített aláírógép, mint Orbán Viktor esetében. Még akkor is, ha éppen ezért Magyar Péternek sokkal kényelmesebb lenne a saját golyóstollát beültetni az aláírói székbe. Arccal a demokrácia felé természetesen. Még véletlenül sem a totális hatalom kiépítésének lépéseként. Pusztán azért, mert az ország lakosságát meg akarja kímélni a közvetlen elnökválasztás fáradalmaitól. Elvégre ő mindenki helyett is tudja, hogy miként döntene. Mert neki talán a hangok is megmondták. Mint az elődjének.

Andrew_s

Sulyokrendülés

Sulyok Tamás kinevezésekor a kérdések egyike lehetett a viszonya az antiszemitizmushoz. Nem azért, mert visszamenőleg tehetne arról, hogy az apja mit tett, mit nem tett, mit írt, vagy mit nem írt. Azonban a beiktatásakor még elhatárolódhatott volna attól, amit a kedves papa képviselt. A zsidók megfosztását a vagyonuktól, majd az életüktől is. Erre a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából még egyszer lehetőséget kapott.

Élni azonban elég fékezett habzással élt ezzel a lehetőséggel. A hírösszefoglalók minden esetre nem ettől hangosak. Miközben, természetesen, nem egy olyan hagymás, vagy hagymázas magánszámot hiányolok, mint azt, amihez hasonlót Pokorni Zoltán adott elő. Annál azonban egy kicsit erősebbet, mint azt, hogy „Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam”. Mert ízlelgessük ezt a kijelentést egy cseppet.

Az első nekifutásra is látszik, hogy az elhatárolódáshoz szükséges szembenézés meg sem fordult a fejében. Elvégre nem az elkövetett tettek rendítették meg, hanem a kiderülésük. Az, hogy hallott róluk. A nyilvánosságban. Mert ha zárt körtben hall róla, akkor talán meg sem rendül. Ennek fényében éppen az általa kifogásolt Janus-arcú megközelítést demonstrálja az a kijelentése, hogy „A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”.

Mert ez a főhajtás elég álságos úgy, hogy a személyes, és eléggé kétfenekű megrendülése az, amire csak futja egy köztársasági elnöktől. El nem határolódva sem a múlt bűneitől, sem a jelen szélsőjobboldalától.

Nem kizárva persze azt sem, hogy az utóbbitól már csak azért sem határolódhatott volna el, mert szavazatokat vett volna el a vezérétől. Ha bekövetkezett volna egy markáns szembefordulás a szélsőjobbal, neonácikkal, újfasisztákkal. Ez a szembefordulás érdekelt volna a szélsőséges eszmékkel. Sulyok megrendülése már csak azért sem, mert ez az emléknap nem róla, nem az apjáról szólt. Hanem azokról a százezrekről, akiket megöltek az apja által is képviselt eszmerendszert követő társadalmi hulladékok.

Andrew_s

Sulyok seggnyaló és/vagy hazug nácibarát

Orbán előterjesztette a soros golyóstollát Sulyok Tamás személyében. Talán azért, mert felmérte, hogy még mindig jobb ma egy Sulyok, mint holnap egy Kövér. Aztán mostanában az is kiderült, hogy még ez sem egészen biztos. Tekintettel a papára. Nem is annyira a papája miatt, hanem Sulyok Tamás miatt.

Mert a történetnek csak az egyik része az, hogy Karsai László történész megállapítása szerint Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt. Elvégre a koránt sem szegény alkotmánybíró, és most elnökjelölt, nem tehet arról, hogy a kedves papa mennyire volt csirkefogó. Arról azonban már igen, ha ezt úgy akarja beállítani, hogy az apja a kommunista terror áldozata volt.

Még akkor is, ha elfogadom a gyermekkorban hallott családi félmondatok későbbi megértését. Ahogy a holocaust áldozatainak családjában sem ritka a borzalmak részleteinek elhallgatása, úgy az elkövetők és szimpatizánsaik családjában is lehetséges talán. Sulyok Tamás azonban, remélhetőleg, nem egy szellemileg éretlen kiskorú. Korántsem fiatal kora alapján akár még a családi félmondatok rendbe szedését is kinézhetnénk belőle. Azt is, hogy érdekli a saját családjának a története. Ahogy azt a kinevezőtől, illetve a megszavazóitól is, elvárhatnánk, hogy egy ügydöntő pozícióba nem egy félmondatokkal is zsarolható pojácát neveznek ki.

Alkalmasint ez a fajta átvilágítás már alkotmánybíróként is dukálhatott volna. Mert Sulyok Tamás azzal talán nem megfogható, hogy az apja mit követett el. De a hazugsággal erről már igen. Így, miközben kicsit furcsa, hogy Karsai Lászlónak eddig nem volt publikációs ingerenciája a témában, a történész tulajdonképpen szívességet tett a nemzet új golyóstollának. Nem kell többet hazudnia. Bátran kiállhat a Fidesz jobbszárnya elé, és büszkén vállalhatja, hogy ő már családi alapon is a szélsőjobb embere, aki szerint Szálasi is lehetett akár egy baloldali elhajló is.

Vagy még bátrabban kiállhat, és elismerheti, hogy jóhiszeműen hazudott, mert életében nem beszélgetett az apjával, ahogy egyik felmenőjével sem. Illetve, soha nem érdekelte a családja, és soha nem érdekelte tulajdonképpen semmi. Kivéve az embermegvető gyávasággal harcoló miniszterelnök ősszáját. Amibe, a saját karrierje érdekében, lengőbordáig képes nyelvet ölteni, ha kell.

Kinyitva ezzel az értelmezési tartományt, hogy Orbán esedékes köztársasági elnöke vagy egy hazug nácibarát, vagy egy seggnyaló szellemi kiskorú. Esetleg mindkettő.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 24.- A közvetlen elnökválasztáshoz

Azért elgondolkodva azon, hogy anno, a 4-igenes népszavazás kapcsán is, milyen szépen elmutyizta a politikai elit a köztársasági elnök megválasztását, mókás a mostani politikai elit egy részétől ez a közvetlen-választásos felbuzdulás.

A magam részéről pártolom. De az igazán szép az összekötése lenne a listás képviselőválasztási rendszer felszámolásával. Mert a közvetlen, elszámoltatható képviselőkből álló parlamenti rendszer talán elősegítené azt, hogy a képviselő ne úgy tekintsen a képviselői helyre, mint egy négy évre szóló kifizetési biztosítékra. Akár ide-oda üldögélve, egy kis dombra lecsücsülve, kuss-ban ülve, melegedve.

S talán még a választóinak az aktív képviselete is eszébe jutna olykor.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 10.- A pedonerizmushoz

Orbán Viktor, talán a közeljövőben esedékes évértékelője miatt is, elengedte a titkárnőjét. Novák Katalin lemondott a köztársasági elnökségről. Nem sokkal később Varga Judit is követte, és távozott. Mi tagadás, nem hittem volna. De jobban belegondolva, szinte mindegy. Az rendszer, amiben egy miniszterelnök az alkotmánnyal, bocs, alaptörvénnyel szabadon játszadozhat, és ezzel ötletszerűen csóválhat egy egész országot, maradt a helyén.

Azért nem sajnálom Novák Katalint sem. Annyiban nem, hogy a plágiumbotrányba belebukott nemzeti indigó sem zsömire tarhál az aluljárókban, és Novák is majd megkapja a maga ellátmányát. No meg a kegyelmet kapott K. Endre is marad, gondolom, szabadlábon. A köztársasági Orbán-titkárságra meg majd csak találnak valakit. Aki legalább a saját nevét le képes írni. Bármire, amit elé tesznek. Miközben erős a gyanúm, hogy Novák sem tett, a jelen ügyben sem, többet. Elétették a papírt, és aláírta.

Ugyanakkor a kegyelmi ügyekben, amennyire a mozaik összeállt, nem egyszemélyes döntés van. Egyik poszton sem. A kérelmező, vagy talán a jogi képviselője, és a köztársasági elnök között elég hosszú a lánc. Novák Katalinért nem kár, mint Fidesz-titkárnőért. Varga Juditért sem, mint hatalmi csirkefogináért. Azonban az, amibe belebuktak, az egy olyan ügy, amibe szerintem belerántották, majd szarban hagyták őket. Üzlet, ahogy a felelősségpánikos Orbán szerint szokás.

Természetesen lehet találgatni, hogy ki lesz a következő titkárságvezetője Orbánnak. Vagy le lehet porolni az Áder jöttét megelőző találgatásokat arról, hogy Orbán kancellárt faragtat-e magából, vagy megelégszik a miniszterelnökséggel. Elvégre akkortájt csak amolyan ideiglenes cáfolatot adott erről. De erről talán nem is Orbán fog dönteni, hanem az a kör, akinek hajt a placcon jelenleg.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Katóka új ruhája

Most egy darabig Novák Katalin elnöknőről fog szólni a média. A szerteágazó vélemények halmazában az egyik csapásirány az, hogy jelölésével egy Fidesz-csinovnyik lesz az új nemzeti golyóstoll. Amiben lehet valami annak a fényében, hogy Áderről nem igazán készült olyan kép, amin orbános-fideszes fülönfüggővel pózolt. A másik vonulat egy igazán vérbeli politikai húzásnak értékeli. Ami szintén érthető.

Már csak azért is, mert Orbánt és környezetét elég sokszor lehetett hímsoviniszta tahó kijelentésekre ragadtatott állapotban hallani. De arról sem kell okvetlenül megfeledkezni, hogy az akkor még élettársat a vak komondoron átpofozó lokáldöbrögi Fidesz-képviselőként volt olyan roppantbátranerős. Ahogy, szintén visszatekintő üzemmódban emlékezhetünk a családon belüli erőszakot elmarasztalni szándékozó törvények körüli huzavonára is. Azért persze remélem, hogy Novák Katalint nem pár nyaklevessel beszélték rá a jelöltség elfogadására. Elvégre elég magas fizetésért volt képes olykor lenézni nembéli társait. Úgyhogy még az is lehet, hogy tiszteletbeli hímsovinisztának tekintik a kormány körüliek.

Ugyanakkor a jelölésével a fideszes taplóságok élét megpróbálhatják kicsit tompábra püfölni. Miközben szinte biztosan számolnak a szexista kártyával. Ha nem is egészen abból a szempontból, hogy a nőket idióta lombikokként kezelő jelenleg ország-házmester kulturáltabbá válna általa. De abból a szempontból biztosan, hogy a köztársaság első nőjét illető kritikákkal szemben szinte biztosan kijátsszák majd az említett kártyát. Azonnal nőgyűlölő szemétnek kiáltva ki a kritikát megfogalmazó ellenzékieket. Ha nő az illető, akkor is. Legfeljebb hozzátesznek majd az LMBTQ-s pakliból pár lapot.

Azt, hogy milyen lesz valójában Novák Katalin államfőként? Azt nem tudjuk. Független, például, valószínűleg nem lesz. Már csak azért sem, mert Orbán semmilyen politikai előnyért nem nevezne, neveztetne ki a frakciójával szerintem senkit, akit ne tartana a markában. A munkássága kiteljesedéséhez nyilván ajánlanak majd neki irodavezetőt és mindenféle szakszemélyzetet. Tiszta kezű megbízható embert. Mint amilyen az igazságügyben ténykedő, lehallgatásokért is felelős államtitkár volt. Elvégre egy igazi orbanista szakember minden pénzt megér. A másokét.

Andrew_s

Ádert nyerve vesztett Majtényi

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az ország újabb öt évre megnyerte Ádert köztársasági elnöknek. Vagy köztársasági járőrnek? Mert Kósa elhíresült beismerése után az sem kizárt. Noha erre a szerepre Orbán valószínűleg alkalmasabbnak tarja magát. Így aztán az az öt év sem biztosan öt év. Azért persze nem hiszek a kezek erdejében, ha a meglepődést kézfeltartással kellene kinyilvánítani.

Azért persze a jelenlegi helyzet az, ami. Kósa szerint a Fidesz nem annyira alkotmányos és nem is annyira demokratikus párt, hogy hozzájuk képest Áder ne lehetne a demokrácia csúcsa. Ettől persze kár lenne elfeledkezni arról az apró mellékkörülményről, hogy annak idején valószínűleg Áder eldepózása volt a megválasztásának legfontosabb szempontja. Hogy szem előtt legyen. Olyan pártkatonaként, aki az Európai Parlament irányából akár veszélyt is jelenthetett volna Orbánra. Akkor. Ma már aligha. A Fidesz tehát megválasztotta ismét. Mert Áder bizonyított. Azt mindenképpen, hogy tényleg, és igazán egy igazi antimatematikus köztársasági elnökként működik. Se nem oszt, se nem szoroz. Szorgosan erodálva a köztársasági elnök intézményét is. Amely eróziót csak fokozhatja az újraválasztása. Annak ellenére, hogy valószínűleg most sem sokan gondolták komolyan, hogy bármiben érdemi, pontosabban a Fideszt, illetve Orbán Viktort számottevően korlátozó döntésre számíthatunk a jövőben. Miként a múltban sem.

Ami nem zárja ki természetesen, hogy néhány apróságban látszólag be is tartson akár a kormánynak. Jobbára olyasmiben, aminek nincs jelentős negatív következménye. Biztosítva a korruptokleptokrácia virágzását, de kiosztva néhány szépségtapaszt a demokrácia jegyében. Ahogy nem egy tüntetésnek is aligha volt eddig nagyobb szerepe. Beleértve ebbe azokat a tüntetéseket is, amelyek a civil szféra többször is kipróbált, a politikától nem is mindig messzire pottyant szereplőit szólította a színpadra. Nem egy esetben olyan követelésekkel, amelyek szinte a plafonról pottyannak az ember orra elé. Ahogy annak idején Majtényi jelölése is hasonlóképpen merült fel. Egy olyan civil társaság felkérésével, amelyről valószínűleg leginkább a tagok hallottak korábban. Olyan köztársasági elnökjelöltként, aki mondta már azt is, hogy receptre rendelt ellenzéke van a kormánynak. Miközben személyesen szerepelt olyan színpadon is, ahonnan csendben-rendben, csak senki meg ne hallja, hazaküldték a tüntetésen résztvevőket. Akár olyan kérdést is előterjesztve a kisördögnek, hogy most akkor ő, személy szerint mennyiben része a receptre felírt ellenzékiségnek. Már csak azért is, mert a legmarkánsabb kommunikáció a biztos vereség víziója volt.

S tényleg nem lett köztársasági elnök. Amin, a kormánypártok félautomata szavazóinak eddigi ténykedéseit ismerve kár is lenne meglepődni. S kár lenne ezért Majtényit hibáztatni. Elvégre ő elmondta a magáét. Beszélt a demokráciáról. Beszélt népszavazáson megszavazandó új alkotmányról. Alkalmasint nem beszélt népszavazáson megválasztandó köztársasági elnökről. Holott az elnöki legitimációnak csak használna, ha a nép vállán tribünhöz vitt köztársasági elnök hirdetné ki a népszavazással megerősített alkotmányt. Ami azért is ildomos lenne, mert az államfő közvetlen választásának kérdését az alkotmánybíróság söpörte le 2006-ban az asztalról. Egy korábbi, 1999-es, különben vitatható, alkotmányértelmezésre hivatkozva. De egy még korábbi eseményre visszautalva talán arra is érdemes emlékezni, hogy a „rendszerváltásnak” nevezett zártkörű paktum összehozói közül a Fidesz egyike volt azoknak a pártoknak, amelyek elutasították a közvetlen elnökválasztást. Közös platformra kerülve az akkori Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ). Ezt követően talán az lenne jó, ha értékelhető lenne Majtényi korábbi állásfoglalásainak a sora a kérdésben.

Akinek van kedve, nézzen utána. Jelentősége ugyanis a jelen helyzetben nem sok van. A jelen állapot az, hogy az országgyűlés megszavazza azt, akit akar. Jelenleg azt, akit a vezér akar. A társadalomnak meg semmi köze hozzá. Az alkotmányhoz sem, és a köztársasági elnökhöz sem. Elvégre miért is lenne? „Csak” a mindennapjait befolyásolja és az ország arcát jelenítik meg. Most éppen az alaptörvény nevű, rugalmasan változó tákolmány, és Áder János. Egészségünkre.

Andrew_s

Balog Zoltánt 4 portás-prezident

Fotó: MTI - Bruzák Noémi

A NER perselypátere már többször bizonyított. Azt, hogy mit, az persze egy másik kérdéskör. Most azonban egy olyan pozíció kapcsán merült fel az emberi laposelemeket felügyelő minisztérium vezetőjének a neve, ami igazán figyelemre méltó. Mert azt jelentené, hogy a választék jelentősen bővült az államfői poszt várományosai tekintetében. Állítólag Balog Zoltánt is ringbe szólítaná Orbán Viktor.

Ezzel a lehetőségek leltára nagyjából a következő lenne. Az első lehetőség az, hogy Áder János marad a helyén. Őt korábban az ENSZ vezetőségébe gondolták előre buktatni annak érdekében, hogy a székét még idejében kirángassák alóla. Holott elvállalásával nagy szívességet tett Orbán Viktornak. Annak idején, amikor a nemzeti plagizátor beleállt fejjel morálisan a betonba, a megfelelő pillanatban volt a megfelelő helyen. Akkor voltak olyan szenvtelen pletykálkodók, akik akár Orbán pártbeli kihívójaként is emlegetni merészelték. A köztársaság elnökének szerepében azonban el kellett távolodnia a napi pártpolitikától. Miközben az uniós parlamentből is hazaköltözve szem előtt volt. Színrelépése, mint köztársasági elnök, tehát egyrészt megnyugtatta a miniszterelnököt, másrészt egyfajta hűségnyilatkozatot is jelentett. Kinyilvánítva, hogy a vakond-vadász nem kívánja Orbán kétes értékű pártbeli posztját. S mert azóta újabb trónkövetelők bukkanhattak fel, Áder maradása a poszton valószínűleg mára idejétmúlt ötlet. Mutatja ezt, hogy az utóbbi időben fel sem merült komolyabban.

Aztán ott van Orbán Viktor. A várba költöző uralkodó képe alighanem egy szívének kedves vízió. A napokban az a hír is felröppent, hogy a korona is vele költözhet. A kancellár-szerű vezér szerepe sem lenne persze idegen a miniszterelnöktől. Már csak azért sem, mert az akkori hírek szerint már Áder beiktatása előtt is eljátszadozott a gondolattal. A problémát jelenleg leginkább nem is annyira Orbán ambíciói jelenthetik, hanem a kialakult közjogi helyzet. A vezér és kancellár szerepéhez az ország alkotmányát kellene megváltoztatni. Ami nincs. S abban egyet kell értenünk a Balog jelöltségét közlő Népszabadság szerzőjével, hogy az alaptörvény piszkálásához pedig a kétharmados hatalom nincs meg. S még ha meg is lenne a parlamentben, az azon kívüli támogatottsága a Fidesznek lehet annyira kétséges, hogy jelenleg ezt a témát ne feszegessék. Persze, ha sikerülne valami jó kis rendkívüli állapotot kihirdetni, az más lenne. Akkor alighanem rögtön felpattanna egy fehér helikopterre. Aztán az éppen aktuális közhangulattól függően vagy a trónterembe emelkedne, vagy a világ végére menekülne vele. De addig valószínűleg Orbán sem komoly jelölt.

A lista következő tagja, még talán jelölt-állítási sorrendben is a parlamenti házmester. Kövér sok szempontból lehetne ideális jelölt. Különösen azok számára, akik el akarják mozdítani Orbán Viktort a párt éléről. A házelnök ugyanis már többször igazolta: nem tör miniszterelnöki babérokra. Valószínűleg annyi esze azért van, hogy nyomokban még tisztában legyen a képességeivel. Amennyiben nem a szavak, a finom intrikák embere. Sokkal inkább az, aki ököllel csap oda, ahol egy fricska is megtenné a kívánt hatást, és buldózerként vág széles utat ott, ahol egy surranó-ösvény hasznosabb lenne. Elég csak a permanens komcsizásaira gondolni, miközben a párt számos tagja esetében, de talán még saját maga esetében is, a mélységes hallgatás sokkal hasznosabb lenne ezen a téren. De amiért nem igazán lenne alkalmas egy demokrácia miniszterelnökének, ugyanazért még annyira sem lenne alkalmas köztársasági elnöknek. Mely pozíció eltávolítaná a Fidesz vezetőségéből is. Ahonnan a régi, kipróbált, és a többieket is kordában, sakkban tartani képes Kövér nagyon hiányozna. Orbánnak.

Talán ezért merült fel Balog Zoltán neve. A párton belül nincs súlya. A társadalomban sincs. Amolyan politikai pofozóbábu. Ebből a szempontból sokban hasonlít Schmitt Pálhoz. S talán az összes papírja is eredeti. Az semmiképpen nem árt. Talán még a könyvespolcán is van néhány komoly mű. Legfeljebb nem olvassa. De aligha ő az egyetlen egyházi személy ma Magyarországon, akinek még a Biblia is igen komoly újdonságokat rejtene, ha a betűk közé temetkezne. Az országnak meg aligha a szekularizált vezetés látszatának a feladása lenne a legnagyobb problémája. A KDNP nevű klerikális lobbi-platformmal a kormányban már elég régóta kétséges malaszt amúgy is. Meg különben is. Ha miniszterként lehet egyházi figura, akkor igazán nem a Sándor-palotán múlik. Amellett számos előnyös tulajdonsága van. Cinikus és szervilis egyszerre. Valószínűleg képes lenne kenetteljes cinizmussal megmagyarázni, hogy miért térdel Orbán Viktor előtt, miközben az országot szívatja.

Azért persze még sokan gondolhatják úgy, hogy a megfelelő ember lenne Balog Zoltán a Sándor-palotában. Mi tagadás, magam is úgy gondolom, hogy jó lenne oda. Portásnak. Esetleg.

Andrew_s

Új helycserék és háromságok

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

A jelek szerint megrázzák Orbánia helyosztó-fáját. A jómadarak egy része felröppen, és új ágat néz ki nekik a vezér. A jelenlegi hírek szerint Áder János és Kövér Kövér László a két fő érintett. Amennyiben Orbán Viktor exportálná Áder Jánost, és egy látszatpozícióval fogná be a jelenlegi házelnök szemét.

Így a jelenlegi köztársasági elnökből esetleg vice ENSZ-főtitkárt, míg Kövérből köztársasági elnököt faragnának. Egyelőre még feltételes módban lebegtetve fel a hírt. Aligha véletlenül. Alkalmazkodva ahhoz a kommunikációs vonulathoz, ami már jó ideje a kádárizmust idézi. S amit a 2002-óta óta töretlen nyelvcsapásokkal előretörő Rogán Antal is alkalmazott annak idején. Már 2012-ben is. Egyszerre szoktatva a tömegeket a gondolathoz, és egyszerre kínálva olyan alternatívát, ami a hír hallatán minden(ki) mást elfogadhatóbbá varázsol. Például a házmesterségi főacsarnok helyett akár Orbán Viktort is szimpatikusabb királyjelöltté téve sokak szemében. Elvégre Orbán Viktor már azóta, vagy inkább régebben szeretne köztársasági elnök lenni, amióta az ország indigóbajnokát sikerült kiiktatni abból a posztból. Csakhogy akkor Áder János olyan szinten veszélyeztethette még Orbán pártbeli pozícióját, hogy sürgősen olyan helyre kellett tenni, ahol egyrészt szem előtt van, másrészt bizonyíthatja lojalitását. Megkapta hát Schmitt Pál székét.

Ez a helyzet 2012 óta nyilvánvalóan megváltozhatott. Orbán megerősödött a pártban, kiépítette azt a Simicska-független oligarchiát, amelynek tagjai már csak neki hálásak. Ha másért nem, akkor azért, mert esetleg addig vannak szabadlábon, míg Orbán hatalmon. Az ENSZ főtitkárja körül sertepertélők pedig lehetnek olyan büszkék magukra, amennyire akarnak. Valójában olyan poszt, ami a hazai politikában se nem oszt, se nem szoroz. Ahogy különben a köztársaságtalanított Magyarország elnöke sem túl súlyos poszt. A korántsem népszerű Kövér jelölésével tehát elérheti Orbán, hogy felajánlják neki az összevont elnökségeket. Ország-elnök, és szolgafőnök lehet egy személyben. Amit, az éppen aktuálisan megvívandó harca jegyében, el fog fogadni. Ha felajánlják neki. Márpedig az ellenzék hathatós külső támogatása miatt legfeljebb a szélsőjobb irányából lenne hathatós ellnvélemény.

Ugyanakkor a felröppentett jelölésnek mégis van legalább egy pozitív üzenete. Például az, hogy a jelek szerint Áder János és Kövér László sem tartozik a nagy harácsolók közé. Ellenkező esetben A zsebüket tartották volna megtöltésre, és fel sem merült volna, hogy egy különben semmitmondó címmel megelégszenek. S ez akkor is igaz, ha nem félek attól, hogy a kolduló hajléktalanok közt fogom legközelebb viszontlátni bármelyiküket is. Ahogy kolduló barátként sem. Annyira nem veszik ők komolyan azt az orbáni kiszólást, hogy Magyarország keresztényi ország. Amit a KDNP hatalomhoz közeli tobzódásának árnyékában nehéz is komolyan venni.

S miközben ezen elmolyolgatnak az emberek, talán arról sem kell okvetlenül megfeledkezni, hogy a megüresedett pozíciók folytonossági hiányt okoznak a hatalom szövedékében. Ha Kövér mozdul, kell egy házelnök. Ha Orbán mozdul, kelleni fog egy miniszterelnök. Ha Orbán nem mozdul, attól még a mindig előkerülhet egy potens királycsináló. Kirakva a pártvezérségből. Felértékelve adott esetben azt a korábbi kérdést, hogy vajon milyen háttéralkuk lehetnek a Fidesz, illetve a kormányzás jelenlegi második, netán harmadik vonalában. Akár a Jobbikkal. Akár másokkal.

Andrew_s