Kampánylózungokkal leplezett félelem

A különböző gyűlésekről szóló hírek nyomán olykor felkaphatjuk a fejünket: mi van? Még akkor is, ha a meglepődésre való képességünket esetleg elvesztettük, vagy az előzmények ismeretében nincs min meglepődnünk. A közeli napokból az egyik hír a rezsigárdával, a másik a Demokratikus Koalícióval, illetve annak vezetőjével kapcsolatos.

Tulajdonképpen mindkettő arról szól, hogy megtartottak egy rendezvényt és olyan telt ház volt, hogy csak na. A rezsigárdának, mely a keresztségben a „Magyar Csapat” nevet kapta,Szombathelyen szerveztek egy moziban alakuló taggyűlést. A tudósítás nem szól arról, hogy milyen matematikai előfeltételt kellett teljesíteni annak, aki belépett a teltházas terembe. Holott, egy internetes fórumról puskázott feladat nyomán, érdekes lenne tudni, hogy nekik mennyivel csökken a rezsijük, ha euróban nominálva hasonlítják össze a 2010. év januári adatait a mostaniakkal. De fogadjuk el, hogy rendkívüli módon csökkent a rezsijük. Annyira, hogy szinte mikroszkóppal kell keresniük. A rendezvényt nem is ilyen, talán rosszmájú szempontok alapján érdemes kortünetként megemlíteni. Inkább a tudósítás azon mondata miatt, ami szerint: „a vetítővásznon egy nagy Orbán Viktor kép jelenik meg, ütemes a vastaps”. Amely jelenségről más korok, más emberek, személyi kultuszok és diktatúrák képei derengenek fel. Snitt!

A másik rendezvény egy Debrecenben tartott fórum, amelyet a Demokratikus Koalíció (DK) szervezett, és Gyurcsány Ferenc tiszteletére telt meg az Aranybika Szálló Hajós Alfréd terme. S nem a képe, hanem a személye jelent meg. A megjelent sokaság több okból is említésre méltó lehet. Az egyik ok kétségtelenül a színhely. Nem a szálló, hanem a város miatt. Egy olyan városról beszélünk ugyanis, amelyik Kósa Lajos hosszú idő óta tartó polgármesteri regnálása miatt, egyfajta kormánypárti fellegvárnak tekinthető. Ellenben a floridázástól kezdve, a nem túl szimpatikus polgármesteri megnyilatkozásokig, ez visszaüthetett. De természetesen az is jogos észrevétel lehet, hogy egy szálló termét megtöltő félezer ember nem biztos, hogy eldönt egy választást. Így lényegesebb lehet Gyurcsány Ferenc „fellépése”, valamint az erre adott kormánypárti reakció.

A fórum arra a kérdésre teljesen nyilvánvaló választ adott, hogy ellenzéki oldalon továbbra is Gyurcsány Ferenc lehet az, aki esélyes retorikai kihívója jelenleg a kormánypárti szónokoknak. Nem véletlen, hogy ennek kapcsán, több olyan véleményt is olvasni lehetett, hogy a DK esetleg túláldozta a pozícióját az ellenzéki összefogásban. Különösen, mert egy esetleges miniszterelnök-jelölti vitában így – értelemszerűen – nem feltétlenül a DK elnöke lesz a meghívott fél. Bár, ismerve a Fidesz vezetésének eddigi reakcióit, aligha kell az ellenzéknek tartania egy ilyen vitától. Sokkal valószínűbb, hogy marad a sorok közti üzengetés, meg a híveknek szóló röplapozás. Még akkor is, ha az utóbbi inkább átvitt értelmű, és célja nem is annyira az érvek felsorakoztatása, mint az érvpótló jelszó-készlet frissítése. Egyfajta pánikjelzésként is, amelyet korábban Hoppál Péter próbált értelmezni a nagyobb közönségnek. A 2014. január 20.-i állapotra értelmezve ugyanezt a reakciót láthattuk, amikor a Fidesz honlapja tényleg szinte röplapszerűen telt meg Gyurcsány Ferenc nevével.

Az különben a korábban látható hasonló tünetek nyomán is világosnak tűnt, hogy ez a fajta görcsölés inkább segíti, mint rombolja a DK-t és vezetőjét. Arra ugyanis mindenképpen rámutat, hogy a kormányzat vezetője nagyon félhet egy esetleges vereségtől. Gyakorlatilag az irracionalitás határáig elmenve. Alighanem azért, mert a cselekvési területet is sokszor az irracionalitás mezsgyéjére sikerült áthelyezni. Jól mutatja ezt az ócsai fiaskó. Itt már sokan jelezték az alapkőletételekor, hogy csak a beruházást végző vállalkozónak éri meg a lakópark. Különben drága, és kihasználhatatlan. Létrehozása tehát irracionális ötlet volt arra célra, amivel indokolták. A fiaskó utáni mosakodás ugyanaz. A DK elnökére történő maszatolás kísérlete – már csak a döntést hozó, és a döntéshozatal időpontja miatt is – nyilvánvalóan irracionálisnak tűnhet.

Mindaddig, amíg csak a felületen látható okokat akarjuk mérlegre tenni. Ha azonban feltételezzük, hogy a reakciók mögött a Fidesz vezetőjének személyes félelme húzódik meg, akkor magyarázatot kaphatunk rá. Feltéve, hogy a környezete nem tud kontrollként hatni a miniszterelnökre. De ugyanígy magyarázatot kaphatunk erre akkor is, ha valami olyan eltitkolnivaló mutyi, vagy személyes probléma – például a kormányfő valós egészségi állapota – áll a háttérben, amelynek kiderüléséhez képest a nyilvánvaló nevetségessé válás, a kontraproduktív kampánylózungok alkalmazása még mindig a kisebbik rossznak tűnhet.

Andrew_s

Magyar Nemzeti Rezsigárda

Forrás: 444

A legutóbbi napok egyik vezérhíre kétségtelenül Orbán Viktor permanens árnyékboxának legújabb fejezetéről szólt. Ez nem más, mint a „Magyar Csapatnak” elkeresztelt rezsigárda meghirdetése. Az, hogy ismét szép példáját mutatja egy, különben az országot összefogni hivatott, jelzőnek a végletes megosztásra való kisajátítására, az csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldala az, hogy sok reakció olyan erre az akcióra, mintha különleges meglepetést okozott volna.

Na jó, legyünk kicsit engedékenyebbek. Az ország megnevezését is jelzőként magába foglaló „magyar” szó pártpolitikai kisajátításának aljas pofátlansága éppen okozhatna akár meglepetést is. Mármint akkor, ez lenne az egyetlen jele a ennek. De Zsigó Róbert jóvoltából tudjuk, hogy ez immár a permanens Fidesz-kulturális forradalom része. Ebből a szempontból a DK tiltakozása jogosnak tűnik, de mintha kicsit megkésett lenne. A rezsigárda ellen tiltakoznak, de az említett szóvivői nyilatkozat mintha nem verte volna ki ugyanazt a biztosítékot. Ám jobb később, mint még később. Ugyanakkor a meglepetésnek nem a szóvivői előkészítés miatt kellett volna kisebbnek lennie. A helyzet ugyanis igen alapos érési folyamat eredménye. Elég arra az eseményláncolatra gondolni, amelynek egyik markáns mérföldköve már közel másfél évvel ezelőtt is világosan körvonalazódott. Komoly vezéri komplexusokat sejtetve, és azóta is kérdőjeleket hintve el Orbán Viktor személyiségi állapotát illetően. Az tehát, hogy egy önmagába zártan is folytonos önigazolást kereső, és mindenki mást „büntető”, önjelölten nagy machinátor, aki minden ellenvéleményben az ellene szerveződött világ-összeesküvés nyomait látja, most éppen a rezsiben látja a megváltó eszmét, az tulajdonképpen keveset jelent. Egy régi kép új tüneti ecsetvonásaként is betudható.

Különösen azért, mert Orbán Viktor október 23.-i beszédében előre be is jelentette, hogy várható ez a fordulat. Mármint az, hogy kellenek majd a személyes szabadcsapat-sejtek, melyek mozdulnak, ha a vezéri sejtés csettint. Az is várható volt, hogy a rezsiharc lesz az a terep, melyen előrevonulnak majd a párt győzedelemre ítélt segédcsapatainak katonái. Ezt a miniszterelnök azzal sejtette, hogy a 2014-es évet a rezsiharc évének szentelte. Még szeptemberben. A legújabb, harcba hívó levelet a 444 részletesen ismerteti. Annak minden, a korábbi, bolsevista hagyományoknak áldozó fordulatával egyetemben. Mert ezek az áthallások annyira számosan vannak, hogy az 1980-as években is első-osztályú buksi-simogatásban részesültek volna a szerzők. Például egy egyetem Marxizmus-Leninizmus tanszékén. Igaz, a Vezér és vezérkara akkortájt is koptatta közpénzen az egyetemi padokat. Abban a korszakban épült és szépült a személyes ideológiai járókájuk is. Úgyhogy a „Magyar Csapatba” hívó levél nyelvezetén sem kell okvetlenül meglepődni. Pusztán azt jelzi, hogy egykori tanáraik és elvtársaik jó munkát végeztek. Hiába szeretne például Kövér László is görcsösen szabadulni ettől a személyes múlttól.

Forrás: Varánusz

Talán ugyanezek a reflexek, illetve az önálló konspirációs tevékenységre is képes partizánsejtekről olvasottak, hozták létre annak idején a polgárinak nevezett csoportokat. A 2002-es választási vereség után. Melyek hierarchikus csúcsa a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör volt Orbán Viktor, illetve jó darabig Vona Gábor tagságával. Úgyhogy azzal az erővel ahogy Vona Gábor apósának fürdőszobájába tábla hirdeti a Jobbik militáris vágyainak megtestesítőit, Orbán Viktor is állíthatna emléktáblát. Akár a Jobbiknak, akár a belügyminiszterének védelmében esküt tevő gárdautódoknak. S amiért érdemes volt ezt a kis kitérőt megtenni az nem más, mint az a kép, amit Pannónia gázár-hősének aktuális harca kapcsán kezdhetünk felrajzolni. Azt, aminek a szeptemberi, majd az októberi bejelentések nyilvánvalóan csak az alaphangjait jelenthetik. A csapatépítést szorgalmazó levélben ugyanis azt is olvashatjuk, hogy a miniszterelnöki csapathoz a toborzótanácskozásokon, illetve telefonon lehet csatlakozni. Márpedig semmit nem ér egy csapat vezető, illetve tisztségviselők nélkül. S az is nyilvánvaló, hogy amennyiben az ország különböző térségeiben is csatlakoznak eszüket vesztve a népek, akkor alcsapatok, alvezetők, és még alabb vezetők is kellenek.

Ellenkező esetben nehéz lenne elérni, hogy a csapat majd tényleg mozduljon, ha Orbán Viktor megfordul a hideg zuhany alatt. Így nyugodtan felvázolható, hogy az egykori Polgári Körök mintájára majd megszerveződnek a Rezsivédelmi Körök. Talán érdemes lesz figyelni annak a Rezsivédelmi Körnek a tagságát, amelyben Orbán Viktor is tag, netán vezető lesz. Egyrészt biztos névsorát kaphatjuk majd meg a leghűségesebb tapsoncoknak. Másrészt talán onnan fog kikerülni az is, aki a Magyar Nemzeti Rezsigárda elnöklő vezérkapitánya lesz. Csőre töltött gázóra-leolvasóval, és kéményseprő-egyenruhában. Csupa olyan család tagjával, ahol a család fenntartási költségét csak az energiahordozók képezik. A gázüzemű autók mintájára gázüzemű családok. Vezetve nem, de megvezetve. Ha pedig a rezsitanács-köröket a rezsiháború megvívására hozzák létre, akkor a Polgári Köröket annak idején egy polgárháború viziója inspirálta? 2006-ban majdnem sikerült. S bár a Polgári Köröket egy választási vereség hozta életre, a Rezsigárda talán még az utcán is meg fogja védeni a Fidesz-t. Bármi áron. Amit nem ők fizetnek! Amit nem ők (is) fizetnek?

Andrew_s