Orbán Tusványoson: Oligarchák ^ (Dachau + Gulag) = Orbánia

Hazudj magadnak támogatást
Forrás: 444

Orbán Viktor elmondta a maga szövegét Tusványoson. A beszéd egészét még sokan fogják elemezni. Egyébként alighanem feleslegesen. Abból a szempontból, hogy a közkatonáknak, a közvetlen környezet talpnyalóinak milyen aprómunka jut, úgyis a részletekből fog kiderülni. Amelyekről már most különböző szempontok alapján szólnak a tudósítások

Összességében, az első benyomások alapján, és látszólag nem szólt nagyot, de talán nem is kell. Az illiberális demokrácia alapjait lerakták, a nemzeti kártyát kiosztották, a szélsőségesek ott állnak a startvonalnál. Nyugodtan érezheti úgy a Vezér, hogy eljött a csendes hatalomkonszolidáció korszaka. A civil mozgalmak, nem is olyan régen, látványosan demonstrált elhalása és az ellenzék miatt sem igazán kell aggódnia. Amire példa a választásokon bemutatott sajátos ellenzékiség is. S több jel mutat arra, például a menekültkérdések kapcsán, hogy a szélsőségesekkel is megtörtént valamilyen, legalább hallgatólagos háttéralku. Orbán Viktor tehát nyugodtan megtarthatott egy „kipipálós”, inkább csak emlékezetfrissítő, címszavakban uszító és kirekesztő beszédet. Melyből még azt a bolsevik trükköt sem sokan fogják az orra alá dörgölni, amit a kriptofasizmus hazai támogatásáról mondott.

A történelemből ugyanis nyugodtan emlékezhetnek páran arra, hogy a Lenin által „bevezetett” bolsevik szó hatalomgyakorlati eredete, a mára hozzá társított, pejoratív felhanggal, arra a sztálini kongresszusra vezethető vissza, ahol csak a hatalom közelében ülők közt voltak valós többségben az akkori vezér hívei. Mindaddig, amíg koncepciós eljárásokkal, megfélemlítéssel, vagy akár gyilkosságokkal valóssá nem tették azt a helyzetet, amely kellemezte a sztálini berendezkedést, S amiben már valóban taps-többségben voltak a hívek. Ezzel történelmi helyzettel érdemes összevetni azt a magyar országgyűlést, ahol a szavazóképes lakosságra vetített szavazati minoritással lehetett elbitorolni, nem kis részben a választási törvények átírásával, a képviselői helyek többségét 2014-ben. Mely helyzettel (vissa)élve már nem okozott gondot az oligarchikus rendszer törvényi körbebástyázásának folytatása, és annak a kommunikációs offenzívának a kiteljesítése, amely mindenkit nem-maygarnak képes címkézni, aki ellenzi Orbán Viktos és hűbéresei politikáját, illetve gazdasági erőfitogtatását.

A látszólag hosszú bevezetést azért ejtettem meg, mert a tusványosi happeningen ugyancsak megjelent mindkét említett vonulat. Mind a támogatottságról szóló tények prezentálásában megfigyelt ferdítés, mind a címkézés. S nyilvánvalóan nem abban, hogy Németh Zsolt minapi baromsága melletti kiállással vicceskedett egyet: „Nemcsak a medve nem játék, a parlamenti választás sem az”. Ami annyiban nem igaz, hogy a Fidesz vezére, a fentiek alapján a parlamenti választást nagyon is a hatalmi játszadozásának a részeként kezeli. Az azonban nagyon árulkodó, hogy a közlemények is kiemelik azt az orbáni bejelentést, ami alapján „1 millió 254 kérdőív érkezett vissza, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta: a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség”. Ami alapján világosan látszik, hogy a magyar lakosság nagyon jelentős része a nemzeti konzultációnak nevezett, önmegerősítő, valós népszavazást kiírni gyáva akciót az eredményétől függetlenül, nem támogatja.

A magyar lakosság közel 90%-a a nem-visszaküldéssel is demonstrálva, magát a konzultáció intézményét is elutasította. A maradék 95%-a az kevesebb mint 10%-os támogatottságát jelzi annak az embertelenségbe hajló, a fasizálódás hatásait erősítő, diszkriminatív és általánosító kérdéshalmaznak, amelyet fetisizál a miniszterelnök. Egy ilyen alacsony támogatottságra, mint többségi akaratra hivatkozni egy sztálini gesztus. Sztálin meg sok minden volt, de demokrata aligha. S ez akkor is igaz, ha az országban nincs olyan ellenzéki erő, amelytől Orbán Viktornak tartania kellene. A kormányfő személyes gyávaságát jellemzi különben, hogy ezt a támogatottsági baromságot még a TEK hathatós védelmében bízva sem Budapesten, hanem csak az országhatárokon kívül, előre megszelektált közönség előtt merte előadni. De a beszéd ezen üzenete nyilvánvaló: a tények nem számítanak, és a tényekkel folytatott wrestling-ben töretlen a lelkesedés a sztálini, de inkább egy általánosabban diktátori út kijelölésében.

Az ellenzékről, illetve a baloldalról szólva tulajdonképpen ismétlésként hatott az, hogy „ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat”. Ami csak a „hüjepistikéknek” szóló sulykolása annak, hogy aki Orbán Viktor ellenzéke, az a magyarság ellenzéke. Aki pedig a magyarság ellenzéke, az nem lehet magyar. Aki nem magyar, az idegen. Aki idegen, annak egy kerítés túloldalán, munkatáborban a helye. A baloldaliaknak, a humanizmust, de adott esetben a Jézus torzítatlan tanításait szem előtt tartóknak is, az orbáni rendszerben tehát, annak kiteljesedése után, munkatáborokban, internálótáborokban lehet a helyük. Nem először a történelemben.

„Az SA-legényekkel megerősített rendőrség egyszerű kommunista párttagok ezreit hurcolta el. Márciusban Dachauban megnyílt az első koncentrációs láger, országszerte internáló táborok és börtönök tucatjait állították fel. A megfélemlített képviselők (a szociáldemokraták ellenszavazataival) március végén áldásukat adták a felhatalmazási törvényre. Ennek értelmében Hitler kormányának rendeletei automatikusan törvényerőre emelkedtek, anélkül, hogy a Reichstag megszavazta volna őket.” (A Harmadik Birodalom)

Andrew_s

Tusványosi monokli - 2

Fotó: MTI / Soós Lajos

Tekintettel arra, hogy a bálványosi Fidesz-dzsembori mindenféle orbáni bejelentéseknek szokott keretet adni, érthető, hogy odafigyelnek arra, hogy ki mit mond az előjáték során. Így került a fókuszba az a kocsma-axióma, amivel Németh Zsolt felütötte a rendezvényt.

Az axióma szót különben maga a politikus emlegette arra latrinaajtókon is legatyásodott szövegre, ami azzal indít, hogy az „asszony nem ember”. Az sem kizárt persze, hogy Németh Zsolt pont valami ilyen helyen olvasta. Miközben félrészegen a gatyáját igazgatta, meglátta, és azonnal rájött, ez egy olyan székely axióma, amit neki el KELL sütni a bálványosi nyitóbeszédben. Hadd érezze a megjelent pórnép a törődést. Azt, ami nagyúrtól kijár. Mielőtt a még nagyobb úr megérkezik. Az, akinek gatyájával, pontosabban a gatyájában tartott ősszájával álmodik a külügy két lábon járó kudarc-gyűjteménye. Amely kudarcos nyilatkozat-érzékre vall az, hogy székely axiómaként definiálta a latrinaajtóról koppintott, egy nyitóbeszédben mindenképpen visszás szöveget. Az axióma jelentése ugyanis egyfajta alapigazság, nem megkérdőjelezhető alaptény.

Az, hogy a Fidesz háza táján a nők, az asszonyok többek szemében a tizenkilencedik, akár üthető senkik közé sorolódnak, arra bemutattam korábban a példákat. Azonban, bálványosi vendégként tényleg egyfajta hatodik érzék kell az ott honos székelységre általánosítva kiterjeszteni ezt a szemléletet. S még akár ezt is megúszhatta volna, mert a figyelő fülek szépen lassan a miniszterelnök nagy durrantására kezdett volna várakozni. Elvégre a jelenlegi politikai helyzet, például a menekültek kapcsán igazán indokolttá tenne egy, az „illiberális demokrácia” színvonalán mozgó szellemi szellentést. Megindokolva azt ia, hogy a kerítésépítés kapcsán már beharangozott munkatábor-ötleteléseket immár kiegészítő rekvirálási tervek mennyiben felelnek meg az emberség kereteinek, és mennyiben térnek el egy diktatórikus akarnok komplexusaiból kisarjadó diktatúrától.

De Orbán Viktor mondandójára fény derül hamarosan. S legkésőbb akkor, szinte bizonyosan, halványodni fog Németh Zsolt bunkósága. Amit jelenleg nem kisebb ember igyekezett a felszínen tartani, mint a kormányzati segédcsapatok internet-felelőse. Deutsch Tamás személyesen. Aki úgy gondolta, hogy roppant okos, tapintatos, és úriemberhez méltó beszólni egy újságírónőnek. Amelyre, Tarlós emlékezetes kirohanására tekintettel, szintén nem mondhatjuk, hogy párját ritkító a Fidesz által támogatott politikusok körében. Az Európai Parlament Fidesz-Tompikája azzal gondolta védeni Németh Zsoltot, hogy „Kertész Melindának azt kívánom, hogy annak a kijelentésnek a harmadik része, amelyikbe belekötött, is legyen igaz, legyen neki a medve játék". Talán annak hatására elménckedve eképpen, hogy kellő mennyiségű sört volt képes magába tölteni.

De talán tényleg ez számít a Fideszben a kimért és udvarias véleménynek és bajtársi kiállásnak. Deutsch Tamás egy másik, különben párttársnak címzett kiszólásához képest okvetlenül.

Andrew_s

Tusványosi monokli

Forrás: Transindex

Megnyílt a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Tusványoson. Amely rendezvénysorozat azért is figyelemre méltó, mert I. Feltsuthy Orbán Viktor ennek kertében szokta megmutatni az utat. Amerre mutat. Az idei nyitónapon azonban Németh Zsolt onnan küldött virtuális monokliján röhögött az, aki igyekezett jó képet vágni hozzá.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki rendszeresen valami olyasmit szedhet, amitől nem egészen tudja hol él, valamiért nem vette észre, hogy nem a sarki kocsmában támasztja a pultot egy korsó sör mellett. A már lehajtott tíz korsó után. Így aztán elengedte magát, és benyögte a mikrofonba az igencsak elcsépelt kocsma-viccet arról, hogy „Az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék”. Ami mostanság már egy krimóban sem okvetlenül menő, de talán még mindig jobban elcsúszik, mint Pannónia Bölcsének soros dakota baromsága. Amelyek az utóbbi időszakban, talán az orvosok tanácsára szintén ritkulni látszanak. Talán Németh Zsoltnak sem ártana felkeresni azokat a medikusokat, akik rajta csiszolhatnák, az államvizsga előtt a tudásukat. Ártani semmiképpen sem ártana. A leendő dokiknak. Mielőtt komolyan veszik. Németh Zsoltot. Habár a múltja olyan, hogy nehéz lenne ez a művelet. Még szakképzett orvosok számára is.

Mert, pusztán egy gyors emlékfrissítés gyanánt, azt is Németh Zsoltnak hívták, aki az azeri baltás orgyilkos kegyelmi elengedése kapcsán nagyrabecsüléséről biztosította Azerbajdzsán Köztársaság Budapesti Nagykövetségét. Egy évvel később a török kormány erőszakos tüntetésoszlatását sikerült megdicsérnie. Míg tavaly, az előző tusványosi gyűlésen, ahol szintén övé volt a nyitó-szövegek egyikének lehetősége, egy hirtelen őszinteségi rohammal gyakorlatilag elismerte, hogy csak a potenciális Fidesz-szavazók számítanak határon túli magyarnak, a határon túl élő magyarok közül. Az idei nyitáson is a jó politikai érzékét mutatja, az említett beköszöntő kocsmafrázis. Talán az „asszony verve jóval” lehetett volna még lejjebbről indulni. Azok után, hogy napokig keringett a neten a kormányzati gyűlöletpropaganda eredményét bemutató szegedi diáklány képe.

Azért, ismerve néhány fideszes atyafi megnyilatkozását, azért Németh Zsolt így is elég mélyre került. Függetlenül attól, hogy a szervezők kegyelméből felszólaló hölgyek közül ketten is a védelmükbe vették. A Fidesz háza táján ugyanis többször tanújelét láthattuk, hogy az asszony tényleg nem ember némely pártharcos szemében. Elég csak Varga István elhíresült szövegére emlékeztetni, aki gyakorlatilag a megengedhetőnek tekintette a nőverést, ha az asszony nem szül eleget. Míg egy másik jeles elme szerint a szabad nőverés biztos záloga egy vak komondor. Isten nyugtassa békében. A komondort. De a Fidesz klerikális lobby-platformja szerint a frusztrációk forrása is a nőkben keresendő. Így, tulajdonképpen, nem meglepő, hogy Németh Zsolt a nők kárárra humorizált Tusványoson. Inkább az, hogy még nem jutott egyik kormánypárti zseni eszébe a nőket hibáztatni a menekültkérdésért, és esetleg azért is, hogy a Vénuszon rohadt meleg van. Mert különben simán megszavazhatnának egy kormány-előterjesztést a menekültek átszállítására Vénusz-ra.

Ugyanakkor nem érdemes arról sem megfeledkezni, hogy népünk bölcs vezére Tusványoson szokta kinyilatkoztatni azokat az elveket, amelyek megszabják a közeljövő retorikáját. Ahogy az oligarchákon alapuló hűbéruralmi és diktatórikus mutyizmust is ott keresztelte el a szerinte nagyon hangzatos illiberális demokráciának. Úgyhogy a külügyi posványfelelős nyitóvicce után talán várható lesz az orbáni vicc arról, hogy a menekültekről mégis a nők tehetnek. Meg az EU. Meg a Mars-lakók.

Andrew_s

Hősokk Bálványoson

A macimat nem adom
Foto: MTI / Beliczay László

Meleg van. Elég fülledt idő. Ahhoz elegendő, hogy a legteljesebb mértékben elfogadjuk: ilyenkor unalmas beszédeket hallgatni és megtartani egyaránt elszánás kérdése. Amellett azt is kénytelenek lehetünk elfogadni, hogy a meleg károsan befolyásolja a kognitív folyamatokat. Oktalanságok kifejtését, és oktalan elszólásokat eredményezve.

A tünetek alapján Tusnádfürdőn is baromi meleg lehetett. Akkor, amikor Orbán Viktor felszólalt a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor, a jelek szerint nem légkondicionált színpadán. De az is lehet, hogy nem is annyira a meleg tehet az elhangzottakról, hanem valami görcsös akarás. Pedig már a régiek is mondották volt: hinni a templomban, akarni a latrinán célszerű. Persze lehet, hogy Orbán Viktor valami nagy kommunikációs latrinának gondolta ezt az egész összejövetelt. Bízva abban, hogy elég talp- és seggnyaló jelenik meg a problémák megoldására. Például a kellően időzített tapsolások megszervezésére. Minden esetre nagyon oda akart oldalvágni a KEHI által mostanában vegzált alapoknak. Azzal, hogy egyes civil szervezetekben „külföldiek által fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk”. Mármint neki, aki Soros György pénze nélkül talán ma sehol sem lenne. Lázár Jánossal karöltve. Ugyanakkor annak fényében igen érdekes gondolatfüzérnek is lehet ez kiindulási alapja akkor, amikor a CÖF például régóta ismerten elég kormány-, illetve Orbán-közeli egylet.

Amikor a norvég alapokkal kapcsolatban az ürgebőrbe varrt aktivisták létét akarja világossá tenni a magyar állam újjászervezése során, akkor nyilvánvaló, hogy az ellenpólust is világossá kell tennie. Ha ugyanis igazolni szeretné, hogy a CÖF nem iráni, iraki, orosz, koreai vagy bármi más forrás újracsatornázásából él, akkor ki kell teríteni a finanszírozási kártyákat. Ugyanakkor világos, hogy az orbáni államkép keretében az emberi jogokkal, az ökológiával, a pedagógiával foglalkozó alapokkal szemben a Párt ökle, a CÖF, és annak szemimilitáns szervei állnak. A meleg, és az erőkép bizonyítási vágyának végtelen, kisstílű akarása tehát egy erősen önleleplező, a hordón kuporgó, ám még szoboravatni is gyáva diktátort bemutató beszéddé vált. Már akkor, ha feltételezzük Orbán Viktorról a konzisztens gondolkodás képességét. Amíg azonban a miniszterelnök orvosa ellenkező szakvéleménnyel elő nem áll, addig feltételezzük.

Még akkor is, ha éppen az állam-alakulat átszervezése kapcsán igen komoly elszánás kell az említett feltételezéshez. Orbán ugyanis olyasmikről pampogott, hogy „Az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű”. Ami nyilvánvalóan egy újabb elszólást, sorok közti diktatúra-üzenetet is rejt. A nem liberális állam ugyanis egyértelműen azt jelenti, hogy a szabasdságnak előbb-utóbb vége. Az állam kíván megszabni az orrfújások hangerejétől a lábszag penetron-egyenértékéig mindent. Az államosítás sikertörténeteként gondolom a KLIK nevű idiotizmust, a kormány gazdasági stratégiai szerződéseihez pedig a Nokia-sztorit hozva fel igazán ütős példaként. De a nyilvánvaló elszólás azért árnyaltabb. A szabadságjogok lerombolásával párhuzamosan emlegetett munkaalapúság igencsak a kényszermunkatáborok, a modern rabszolgasággal egyenértékű kényszeralapú közmunkaprogramok képét vetíti előre. Pintér Sándor előrejelzésének megfelelően.

De egyben a meleg előcsalt egy igen komoly fogalmi zavart is. A kétségtelenül nem feltétlenül mérvadó Wikipédián az államról ezt olvashatjuk: „Az állam egy földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés”. Szerveződését illetően Max Weber nyomán az állam rendelkezik a „fizikai erő legitim használatának monopóliumával egy adott területen belül”. Amitől már nincs messze az a meghatározás, amit az 1970-es években vertek bele az iskolások fejébe: „az állam a mindenkori uralkodó osztály elnyomó szerve”. Valószínűleg hasonló kényszerképzetek olvadtak bele a totális hatalomvágy masszájába. A „munkalapú állam”, mint önálló meghatározás ugyanis baromság-szagú. Az állam alapja ugyanis a politikai hatalom. Társadalmi szinten meg milyen a nem munkaalapú szerveződés? Egy táérsadalom, amelynek tagjai nem dolgoznak, hanem a világszellem táplálja őket? Esetleg fény? Az isteni, illetve orbáni? Esetleg a folyamatos kölcsönkérés? Már akkor, ha nincs olyan természeti kincs-tartaléka az országnak, mint az olaj-emírségek esetén.

Amúgy a rabszolgatartásra való berendezkedés persze lehet egyes rétegeknek kibúvó. A mások munkáját totálisan kihasználó állami vezetés tagjai például akár dinasztikusan mentesülnek a tényleges, értékteremtő munka alól. Amennyiben tehát Orbán Viktoron elhatalmasodott „az állam én vagyok” szemlélete, és úgy gondolja: más dolgozzon míg az ő értékteremtési igénye házi stadionokra futja csak. Bár most, hogy hiába épített a fiának egy stadiont, az otthagyta, még személyes értelme sincs az egésznek. Ahogy országosan az egész orbanizmusnak se sok van. A diktatúra ugyanis nem hatékony szerveződés. Csak annak látszik, mivel az alternatívákat, a kötelező tapsorkánból kisuttogókat eltapossák. Konkurencia nélkül pedig valóban jónak is tűnhet. Bár az evolúció arra tanít: verseny nélkül kihalás van. Orbán szemlélete tehát nem az előnyök tasakját, hanem egy irgalmatlan pofonzsák száját nyitja meg az országnak.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Bálványosi elitnyitány

„Okosnézést kérünk”
Forrás: Fidesz

Nem is olyan régen a Fidesz káderutánpótlás, a Fidelitas tartott valami nyári egyetem szellemi terepgyakorlatot. L Simon Lászlóval. Tulajdonképpen előkészítve a terepet az igazi nagyágyú, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem előtt. Ahol előbb utóbb, már csak az önkormányzati választások miatt is, nyilván Orbán Viktor is tiszteletét teszi majd. A jelek szerint a megnyitóig ugyanis nem ért oda.

A nyitó sajtótájékoztatón Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerepelt. Az a külügyér, aki szinte minden kilométerkőnél ott volt eddig, ami a lábunkra esett. Kezdve az azeri baltás ügyétől, mikor is nagyrabecsüléséről biztosította a bakui vezetést. Mostani szereplése alkalmából szintén sok érdekes dolgot fejtett ki, melyet pártjának honlapja kegyesen közhírré is tett. Így megtudhatjuk, hogy kiemelte: „Tusványos hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz nemzedéke, a rendszerváltó nemzedékek, valamint a külhoni magyar társadalmak és elitek között intenzív kapcsolat jött létre, és a magyarországi politikusoknak alapos az ismeretük a határon túli magyarságról”. S ez így is van jól. Mármint az, hogy ezt kiemelte. Igazán kár lett volna egy ilyen önvallomással szegényebbnek maradnunk.

Ha ugyanis azt tekintjük, hogy Orbán Viktor hányszor használta kockázatmentesen hazaüzenő szócsőnek az említett szabadegyetemet, akkor csak megerősíteni tudjuk a Fidesz és Tusványos összecsavarodását. Az is világos, elég a hazai híreket nézni, hogy a hatalom számára csak az elit, pontosabban csak a saját elitje számít. Az persze egy más kérdés, hogy miért lenne Orbán Viktornak több fogalma egy aradi tanárcsalád életéről attól, hogy Tőkés Lászlóval parádézik a szabadegyetemen. De nem is kell. Az a bizonyos család egyrészt nem az elit, másrészt talán nem szereti Tőkést, és esetleg nincs kedve elmenni mindezen eliteknek tapsolni. Így ők úgysem számítanak. Mármint nem számítanak bele a magyar külhoni magyar társadalmakba, ami alighanem csak nyelvbotlás. Mert ekkora butaságra talán még Németh Zsolt sem képes. A határon innen és túl ugyanis országok vannak. Közjogi entitások. A határaikon belül a saját jogrendjeikkel ellátott társadalmukkal. A magyar társadalom itt van Magyarországon. Míg más társadalmakban is lehetnek persze különböző közösségek. Szászoké, bolgároké, örményeké, metodistáké, buddhistáké, és persze magyaroké is. Továbbá magyar bélyeggyűjtőké akár még Bukarestben is. Ha elég gazdagok, hogy adakozzanak Tőkéséknek, akkor elég elitek lehetnek Orbánnak, illetve Németh Zsoltnak is. Taps-érettekké válnak.

Ahhoz azért persze elég egy párkányi kocsmáig elvergődni, hogy az ember gyereke lássa: a külhoni magyarok sem egységesek, nem esztergapadon orbanizálódtak egyformává. A bálványosi publikumot, és annak elvbarátait kiáltani ki „magyarságnak” tehát otromba botorság lenne. Még akkor is, ha a magyar társadalom (itt az országban) lassan megtapasztalja: az a magyar, akire rámutatva ezt a hatalom gazolni hajlandó. Ennek fényében persze kicsit érdekes felvetése a sokat nyalt külügyérnek, hogy a „külhoni magyarság” és a „nemzeti elkötelezettség” szinonimává vált volna. Mert ebből is az következne, hogy a külhonban csak az a magyar, aki hajlandó Orbán Viktor szekerét tolni. Aminek már minden kis csavarkája „nemzeti”. Talán már a lábtörlő is nemzeti. Bár az inkább csak közmunkás.

Azzal a gondolattal pedig lehet, hogy egyedül maradtam ebben az országban, hogy ha már elkötelezettségről van szó, akkor egy kormányzat elsősorban az ország lakóinak legyen elkötelezve. Ha ezt tekinti a hatalom nemzeti elkötelezettségnek, akkor ez nem a külhoni magyarságra vonatkozik. Legfeljebb azokra, akiket esetleg megbuszoztatnak a szavazáskor. A külhoni magyarság inkább legyen a külhoni magyarsággal azonos. A kormány meg a kormánnyal. S mindenki tegye a dolgát a saját szerepében. Ne Németh Zsolt, Tőkés László, Orbán Viktor vagy Morvai Krisztina próbálja eldönteni, hogy ki a magyar, és aki a még magyarabb. Se Budapesten, se Bálványoson, se sehol. Aztán abban a párkányi, aradi, vagy burgerlandi kocsmahivatalban úgyis eldöntik, hogy szerintük ki a jó ember, és ki a kókler. Bár azzal a hazai elit úgysem foglalkozik. Holott, ha már ezt a szót használjuk, azok az emberek magyarabbak talán. A maguk akármilyen pedigréjével.

Andrew_s