Demagógisztáni napló: Momentán tébláb

A Momentum Mozgalom kétségtelenül elérte azt, hogy Orbán Viktor zavarba jött. Annyira, hogy visszanyúlt a szokásos taktikához. Ez, mint tudjuk, leginkább az agyatlan vagdalkozáshoz hasonlít. Ami különben láthatóan kielégíti a vakhitű tapsoncok szellemi igényeit. Azonban ettől még az Orbánt kevésbé kedvelőknek is kár lenne eufóriába ugrálni magukat.

Mert a magyar álomhelyzetnek csak az egyik oldalán billeg a miniszterelnök és az ő álmai. Amely utóbbiak között nyilvánvalóan ott szerepelt az Olimpia. Mert akkor ő lehetetett volna az a kormányfő, akinek munkásságát a nemzetközi helyzet annyira, de annyira visszaigazolja, hogy még az Olimpiát is ide sorsolják. Ha az ország különben beledöglik, akkor is. Így teljes mértékben megérthető az, amikor álomgyilkosságról fecseg Orbán a rádióban. Az, hogy a Fidesz részéről Kocsis szinte már az eredendő bűnről beszél az eset kapcsán, az sem lóg ki a képből. A valamikori miépes figura nagyjából annyira képes az árnyalt világkép artikulálására, mint egy széndarab a sötét szobában. De valószínűleg őt ezért szeretik. Meg talán a széljobbos kapcsolataiért, ha vannak neki. Azzal meg amúgy sem szokott sem ő, sem a pártja sokat foglalkozni, hogy egyébként ki mit szeretne. Számukra csak egyféle állampolgár létezik: a Fidesznek révülten tapsoló. Mindenki más a haza ellensége.

Az, hogy ez nem jó, nem nagy újdonság. Az, hogy ez a szemlélet még annak sem jó, aki kezdetben lelkesen tapsol, az is nyilvánvaló. Aki nem hiszi, járjon utána. Egy könyvtárban. A diktatúrák tündöklésének és belső ellenségkép-keresésének. Az, hogy a protodiktaturák maturációjával szemben egy agilis politikai ellenzék lehet a leghatásosabb társadalmi erő, az is nyilvánvaló. Az, hogy hazánkban egy tesze-tosza, apró alig-valamikben megnyilvánuló, lassan önmagával sem tárgyaló zagyvulat az politikai ellenzék regnál, az is nyilvánvaló. Ellenkező esetben nem az önszalámizás bajnokaitól várnák a csodát. S persze nem lenne égető késztetése egyik pártnak sem, hogy egy társadalmi „célszervezet” akciójára próbáljon rárepülni. Mert volna saját, jól kommunikálható programja, és saját elképzelése. Azon kívül, hogy mostantól ő akarja az óvoda-udvar bal csücske makkfájának az árnyékát.

Alkalmasint persze, ha lenne ilyen ellenzék, akkor fel sem merülne, hogy egy adott cél elérése, netán egy adott szakma érdekében fellépve, széles politika platform alakuljon. Márpedig egy párt általában az utóbbit képviseli. Kielégítve az aktuális csodavárók aktuális igényeit. De egyben kiürítve, marginálissá szorítva az eredeti célt. Nem egy esetben céltalanná is téve az eredeti mozgalmat. Akár elérte azt, amire alakult, akár nem. A Momentum Mozgalom esetében, ha a cél a budapesti olimpia elmaradása volt, akkor ezt a célt teljesültnek tekinthetjük. Abban a pillanatban, amikor a fővárosi közgyűlés a pályázat visszavonásáról dönt. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor snitt, vége. Teljesen felesleges túljátszani a szerepet, és túldimenzionálni a mozgalmat. Ez ugyanis, hasonlóan a többi politikai kérészhez, nem győzelmet, hanem fásultság-növekedést eredményezhet.

Azon sem érdemes polemizálni, hogy az aláírók lelkesedésével mi lesz a jövőben. Azt éppen az tarthatja fenn, ha közlik: a célt elérték. Aki az olimpiai játékok ignorálása miatt írta alá az íveket, az simán átverésként értékelheti, ha ezt követően, rá is hivatkozva, egészen más politikai célok kezdenek előbukkanni. Legyen az akár egy másik aláírásgyűjtésre való ráfordulás, akár a Momentum párttá alakulása. Amitől a mozgalom aktivistái nyugodtan alapíthatnak pártot. De nem ebből a mozgalomból, és nem a jelen aláírásgyűjtésre támaszkodva. Nem jogilag, mert attól akár egyházzá is alakulhatnak, hanem a politikai célszerűség okán. Még akkor is, ha látható: valós ellenzék nélkül nagy a csábítás. Mert sokan egyfajta messiásként hajlamosak tekinteni egy-egy ilyen mozgalomra. Amely várakozást simán ki tudják használni a Pukli-osztályú politikai kalandorok. Elérve azt, hogy sokkal nagyobb szívességet tegyenek hosszú távon a hatalomnak, mint azt a résztvevők, támogatók egyébként szeretnék.

A Momentum Mozgalom neve gyakorlatilag összefonódott az olimpiai ellenkampánnyal. Ennyi. Elhiszem, hogy néhány mozgalmárnak most nagy a csábítás a párttá alakulásra. Azt sem kétlem, hogy jelentős a látszólagos tömeg, ami mögöttük áll. De ez a tömeg az olimpiai aláírásgyűjtés miatt áll mögöttük. Ez kevés egy pártnak, és gyorsan elolvadhat, ha a most aláírók becsapva érzik magukat.

Ettől még persze jó lenne, ha nem alakulna az ország egy rasszista diktatúrává. Meg semmilyenné. Meg jó lenne egy népszavazás Paksról. Meg jó lenne, ha lenne valós ellenzék. Meg jó lenne sok minden. Közte olyan politikai szereplők is, akik nem egy szereptévesztés áldozataiként kerülnek be a politikába.

Andrew_s

Hatalmi lótifuti az oszlop körül

Fotó. MTI/Balogh Zoltán

Látszólag az Orbán-Simicska párbaj fordult újabb asszóba a hirdetőoszlopokért vívott gumicsont-hajigálással. Mert azért az egyik aspektusa az ügynek kétségtelenül az, hogy egy újabb gumicsont az ezen való nemzeti polemizálás. Annyira, hogy még az oszlopállítás körüli, lényegesen durvábbnak tűnő üzeneteket is elfedheti az oligarcha-válogatott csereberéje.

Mert azért szinte biztosra vehetjük: alapvetően arról szól Simicska víz alá nyomása, hogy új, csak a vezérnek szolgálni köteles oligarchák kerüljenek kulcspozícióba. S továbbra is elég szomorú, ha az ellenzék ettől a jelenségtől várná az ország megváltását. Akár hirdetőoszlopokkal, akár azoktól függetlenül. Az említett oszlopokkal kapcsolatos alaptörténet viszonylag egyszerű. A Fővárosi TanácsÖnkormányzat úgy határozott, hogy elbontják a Mahir oszlopait. Az ügyben Kocsis Máté a rendőrség segítségét kérte. Bakondi György pedig biztosította a Fővárosi Önkormányzatot, hogy nyugodtan kérheti a karhatalom segítségét. Az ok: szerinte ez már belbiztonsági kérdés. Mármint a rendőrség által is biztosított oszlopbontás akadályozása. Melyet a Mahir Cityposter Kft. kilátásba helyezett. Az oszlopok visszaállításával párhuzamosan, melyet Simicska cége jogszerűtlen szerződésbontással indokol. A mérkőzésnek ez a főcsapás-hulláma nyilván be fogja járni a maga útját. Akár a nemzetközi bíróságig bezárólag.

Amennyiben Simicskának ad igazat a bíróság, akkor majd megkapja az elmaradt hasznot, perköltséget és minden egyebet. Nyilvánvalóan közpénzből. Amennyiben az önkormányzatnak adnak igazat, akkor is nyilvánvaló, hogy fizetni kell a rendőröket, az oszlopbontókat. Nyilvánvalóan közpénzből. Miközben a hirdetések bevételének az önkormányzatra eső része kiesik a költségvetésből. Azt, a főváros működésének fenntartására majd be kell pótolni. Nyilvánvalóan közpénzből. A helyzet tehát nagyjából az, hogy olyan hatalmi játszma zajlik, melynek kárvallottjai azok, akik a közpénzt összeadják. Azok is, akik a szegénységi küszöbön, vagy az alatt élnek, de akiknek a létminimuma is adóköteles jövedelem, és minden falat után is befizetik az ÁFÁ-t. A haszonélvezői pedig azok a körök, amelyek tagjait eddig sem az aluljárók koldusai között kellett keresni. Sem Kocsis Mátét, sem Orbán Viktort, sem Simicska Lajost, sem a többieket a hatalmi pozíciók környékéről. Ahogy a közvetlen konfrontációt sem ők vállalják magukra, hanem azok a közrendőrök, kétkezi oszlop-munkások, biztonsági őrök, akik a terepen vannak. Az eset tehát szép példája a hatalmi játékok mérhetetlen cinizmusának.

Amit csak tetéz a miniszterelnöki főtanácsadó megnyilatkozása, amely azért is lehet furcsa, mert „a Mahir és a főváros között” még szerinte is „polgári jogi vita van”. Márpedig ez nem tipikusan az a terep, ahol a rendőrségnek triviálisan tennivalója lenne. Egy szerződés körülményeinek felülvizsgálatát természetesen kérheti az egyik fél, és nyilvánvalóan előfordulhat bíróságon folyó vita is az ügyben. Amíg azonban nincs jogerős bírósági határozat, addig elhamarkodottnak tűnhet a rendőrség bevetése. Különösen úgy, hogy az egyoldalú szerződésbontással kárt szenvedő fél ellen, és nem annak védelmében kíván fellépni a karhatalom. Ezzel a rendőrség bevetése kétségtelenül dimenziót válthat. Gyakorlatilag tetszőleges célokért, tetszőleges időpontban, és tetszőleges erővel csapva oda annak, aki éppen nem tetszik a regnáló hatalomnak. Márpedig ez bőven túlmutat Simicska Lajoson, illetve az ő cégein. Különösen azért, mert Bakondi nem fővárosi, hanem országos illetőségű politikai szereplő.

Ez pedig, hiába szépítgeti bárki is, pontosan ugyanaz szerepvállalási szint, mint ahogy a kormányzat szólt bele az Ákos-Telekom vitába. Kormányzati szintre emelve azt, ami alapvetően nem lenne az. Bakondi a jelen esetben valóban kormányzati ellenségnek kiáltotta ki a hirdetőoszlopokat. Elismerve azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat ugyanúgy a kormánypropaganda szócsöve csupán, ahogy Ákos volt a nőkkel szemben. Ennek alapján tulajdonképpen tiszta szerencse, hogy a női princípium megvalósítását nem karhatalommal akarják kikényszeríteni. De talán csak azért nem, mert a miniszterelnöki főtanácsadónak nem tűnt fel, hogy ott is lett volna egy kiváló alkalom a karhatalommal való fenyegetődzésre. Így neki csak a hirdetőoszlopok maradtak. Meg Simicska Lajos. Akin keresztül gyakorlatilag azért mindenkit befenyegethetett. Demonstrálva, hogy aki kiesik a királyi cukortartóból, azt a földdel teszik egyenlővé.

Andrew_s

Kit zavar Kocsis sértett hírneve?

Forrás: Fidesz.hu

A bíróság döntött arról, hogy Kocsis Máté jó hírnevét sértette meg Ungár Klára, amikor lemelegezte. Ez a sértegetőnek két millába fáj az első fokú döntésről szóló hír alapján. A pereskedés még valószínűleg folytatódik. S mert Kocsis Máté szeret pereskedni, és a pártjáé a hatalom előre leszögezem, hogy kijelentése alapján elsőre elhiszem, hogy nem meleg.

Annyira elhiszem, hogy azt is elhiszem, ha holnap sajtóközleményben fogja tudatni a nagyvilággal: annyira nem meleg, hogy már ki is hűlt, és zombiként ténfereg a nyóckerben. Tehát Kocsis Máté hőmérséklete ezzel letudva. A szexualitása pedig, őszintén szólva, nem igazán érdekel. Alapvetően magánügynek gondolom. Ezért mindig zavar, ha politikai fegyverként gondolják használni. Alkalmasint minden oldalon. S valamiért mégsem tudok szabadulni teljesen attól a gondolattól, ami a bírósági híradásban is felbukkanó gondolat: ha valakinek rossz hírnevét lehet kelteni azzal, hogy melegnek titulálják, akkor ott valami baj van. Ha ezt a bíróság, akár akarva, akár akaratlanul megerősíti, ott még nagyobb baj van. Ha ez a „saját kör” a hatalmon levő pártot jelöli, akkor országos politikai véleménynek tekinthető, bírósági döntés alapján, hogy a Fideszben, illetve a Fidesz holdudvarában lenni, és melegnek lenni egyenlő a politikai öngyilkossággal? Csak nem a politikai homofóbiát igazolta a bíró? Ez nyilván túl mutat Kocsis Máté konkrét perén és konkrét nemiségén is. Amiről készséggel elhiszem, mint írtam, hogy a párt elvárásnak megfelelően makulátlan. S olyan férfiasan heteroszexuális, hogy leveri a gyertyát. Amit különben sem szándékozom tartani senkinek.

A következőkben tehát szó nincs a nyóckeres polgármesterről. Pusztán egy gondolatról. arra nézve, hogy adott esetben miként lehetne kétségek eloszlató módon bizonyítani a nem-melegségét valakinek. Nyilván lehetnek erre nagyon adekvát módszerek. De a leghétköznapibb bírósági megoldásnak mégis a tanúk meghallgatása jöhet szóba. Talán egy pszichiáterrel az élen, aki felvázolja a nagy valószínűséggel elvárható reakciókat a delikvens esetében. S aztán jöhet az illető kapcsolati hálójának feltérképezése, és a tanúk meghallgatása. Például a feleség meghallgatása a család szexuális szokásairól. Beleértve az ágyban eljátszott, akár pillanatnyi szerepekről is. Mert igazolni kell a macho fellépést az utolsó nyikkanásig. Ezt a feleség nyilván nagy örömmel fogja elmesélni.

Majd jöhetnek a többiek. Az összes hölgy-ismerős. Akiknek félreérthető megjegyzést tett, azért. Akiknek nem, azoknak meg azért. Ha netán viszonya volt valamelyikükkel, akkor arról jöhet a részletes beszámoló. Gondolom a feleség legnagyobb örömére. Meg a szerető legnagyobb örömére is. De természetesen nem maradhatnak ki az azonos nemű barátok, ismerősök, munkatársak sem. Nekik egytől egyig célszerű letenni az esküt arra, hogy velük sosem. Egy félreérthető gesztus erejéig sem. A tanúk megbízhatósága érdekében talán az ő hölgy-ismerőseik meghallgatásával is tarkítva. Amely tanúmeghallgatások végére valószínűleg több kínos részlet derülhetne ki, mint egy pornófilm-sorozatban. S mindezt természetesen az alapkeresetet benyújtó közvetlen ismerősein keresztül, az ő számukra mindenképpen nyilvánosan. Akár szándékuk, kíváncsiságuk ellenére is. Már csak azért is, belemenve a nyilvános vájkálásba, mert a bíróságot lehet, hogy meggyőzi egy zárt tárgyaláson elhangzott orvosi szakvélemény, de az utca emberét már nem biztos. Márpedig egy közszereplő politikai marketingje nem a bíróságnak szól.

A végre persze lehet, hogy minden munkatársnő és munkatárs elmondja a magáét, és a bíróság kimondja: még csak gondolni is tilos melegként a pereskedőre. Azon aztán el lehet gondolkodni, hogy miközben bírósági papírt szerez arról, hogy nem meleg, aközben nem szerez-e egy másik bizonyítványt is. A tanúk magánéletének óhatatlan kiteregetése, az élete párjának belerángatása kapcsán kiérdemelve az orbitális tahó, a címeres bunkó kétes hírnevét.

Mely természetesen nem vonatkozik Kocsis Mátéra. Már csak azért sem, mert esetében nem került sor, a hírek szerint, ilyen kapcsolati hálófelderítő tanúvallomásokra.

Andrew_s

A hivatal és a pofozkodás

Fotó: Hír24

A Józsefvárosi Önkormányzat közleményt adott ki az augusztus 20-án történt pofozkodással kapcsolatban. Ez legalább azt jelzi, hogy Kocsis Máté hivatala szükségét érezte a „semmiről sem tudunk, mi ott sem voltunk” típusú megszólalásokon túl mutató reagálásnak, Ami a Fidesz székházánál 2013-ban történtekre hajazva túl ismerős reakcióbaj tűnt elsőre. Másodikra is az.

Már csak azért is, mert az alapesetre, valamint az ellenzékinek öndefiniált pártok egy részének kérdéseire adott reakciók mintha nem lennének túl konzisztensek. Inkább arra hasonlító képet nyújtva, hogy az önkormányzat részéről mondják, ami eszükbe jut. Aztán majd csak kitalálják az összekötő összeesküvés-elméleteket. Amelyekkel az ellentmondások szinte egy csapásra feloldhatók lesznek. Ha elég türelmesen várjuk, talán hamarosan megtudhatjuk, hogy a Gyurcsány Ferenc által felbujtott Bajnai-gárda tehet az egészről. Kiegészülve az izraeli pénzből amerikai közvetítéssel szervezett esőfelhőkkel. Utóbbit csak és kizárólag a MIÉP és a Jobbik szimpatizánsai kedvéért. A Boross Péter eszméivel és a nyilas világgal szimpatizálók számára esetleg néhány menekült is tehet majd még dologról. Bár az utóbbiakat, valószínűleg, nem az önkormányzat fogja közleményben közzétenni, hanem majd lassan fogják elcsepegtetni a kommunikáció mérgezése érdekében. De ez még a potenciális jövő csupán.

A jelen tudásbázisban jelenleg olyan információmorzsákat lehet összesöprögetni, amelyek egyike már a rendezvény napja óta szikkadozik. Ez arról emlékezik meg, hogy a „rendezvényen résztvevő kopaszok semmilyen felkérést vagy utasítást nem kaptak az önkormányzattól”. Ami önmagában is ostobaság, mert első olvasatra akár azt is hihetnénk, hogy az önkormányzat a kevéshajúakkal szemben diszkriminatív. De egy önkormányzaton dolgozó kommunikációs beosztottat talán nem az okszerű nyelvhasználatban mutatott készségei alapján válogatnak. Illetve. Még ez is lehet. De az „ok” ebben az esetben inkább az elöljáró ősszájával folytatott belsőséges kommunikáció. Persze, tudjuk. Nem a hajhullással küzdőkre gondoltak, hanem a Kocsis Máté által köztérre szervezett zártkörű ünnepségen hívatlanul, és anális nyelvgyakorlatokban nem bizonyító csoportok ellen fellépőkre. Akik éppen úgy hölgyek pofozásában tudnak érdemet felmutatni, mint Balogh József. S legalább olyan bátrak, mint a diáklánnyal szemben igen bátran fellépő Sz. Ferenc a Fidesz-székháznál. De a lényeg a lényeg, az önkormányzat megbízott szócsöve szerint nekik közük sem az egészhez.

Ehhez képest a mostani közlemény arról emlékezik meg, hogy „mai napon [2015. augusztus 21.] Kocsis Máté polgármester több szervezetre kiterjedő, belső vizsgálatot indított és szabálytalansági eljárást kezdeményezett a kerületi önkormányzat augusztus 20-i rendezvényén történtek miatt”. Ami annyiban nem egészen világos, hogy amennyiben a tér biztosítását nem az önkormányzat tudtával és beleegyezésével oldották meg, akkor miért kell az ügyben belső vizsgálat. Bőven elegendő lett volna a cikornyás közlemény helyett egyetlen dokumentum fénymásolatát közzé tenni. Azét, amelyben kérik a szervezés nevében illetéktelenül fellépők azonnali eltávolítását a térről. Nyilvánvalóan nem az önkormányzaton belül valakitől, hanem az önkormányzat nevében a rendőrségtől. S még a rendezvény alatt. Azonnal sokkal hitelesebb lenne az elhatárolódás is az önkéntesnek nevezett verőlegényektől. Ha ugyanis Kocsis Máté hivatalának semmi köze a jelenlétükhöz, akkor a megjelentekkel közös érdekük a nevükben illetéktelenül eljáró garázda alakok eltávolítása. De még utólag is sokkal inkább a rendőrségi feljelentés, mint egy belső vizsgálat tűnne, laikusként, indokoltabbnak. Már akkor, ha a Józsefvárosi Önkormányzat, illetve a polgármester valóban patyolat tiszta az ügyben.

Ráadásul a feljelentés bemutatásánál csattanósabb válasz nem is lehetett volna az ellenzékies megnyilatkozásokra sem. Ahelyett, hogy ismét csak azt bizonygatják, miszerint: „a Józsefvárosi Önkormányzat augusztus 20-i ünnepségére az önkormányzattól senki nem hívott úgynevezett kidobókat, azokkal sem az önkormányzat, sem Kocsis Máté polgármester semmilyen kapcsolatban nem áll”. Kiegészítve azzal, hogy „tegnapi atrocitás is éppen azzal kezdődött, hogy az ünnepségen provokátorok jelentek meg”. S akkor elképzelem, amint a kigyúrt izomagyú figura az inzultált hölgyet annak kifejezett kérésére üti meg. De a tudományos-fantasztikus művek ellenére sem igazán tudom életszerű rendezésnek elképzelni az említett jelenetet. Ugyanakkor némi elszólást mégis csak tartalmazhat az önkormányzati közleménycsokor.

Azt mindenképpen, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat berkeiben valószínűleg pontosan tudják, hogy kik voltak azok, akik önkéntes rendvédelmi erőként felléptek mindenki ellen, aki nem Kocsis Mátét éljenezni érkezett. Ha ugyanis nem tudnák egészen pontosan, hogy kicsodák, akkor honnan tudnók ilyen biztosan, hogy senki semmilyen kapcsolatban nem áll velük? A következő önkormányzati közleményben esetleg közzé teszik a névsort is? Vagy a rendőrségnek adják át?

Andrew_s