Gyógyulás Kásler-parancsra

Nem éppen húsvéti hírcsokorba való lenne, hogy kórházi vezetőket rúgnak ki. De a kormány minisztereinek erre futja. No meg olyan indokokra, amik a környezeti összefüggéseit tekintve könnyedén elszabadítják a szkeptikus véleményeket. Kásler, aki a Liszenko-szindróma határán van, minden esetre kirúgta a rehabilitációs intézet főigazgatóját. Az indoklás meg…

Az indoklás meg az a hírek szerint, hogy a főigazgató legfőbb bűne az lehetett, hogy nem akart kétszáz, szakmai vélemények szerint még ellátásra szoruló, embert hazaküldeni. Amely ágyigényt úgy jelentettek meg, hogy „az intézet nem teljesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait, amelyeket az operatív törzs is jóváhagyott”. Amelyből legalább az kiderül, hogy olyan döntések mentén kellett volna, parancsra, otthoni ellátásra alkalmasnak, vagy akár gyógyultnak nyilvánítani embereket, amelyet valószínűleg nem a rehabilitációs ellátásban gyakorlott figurák, és figurinák hoztak. A szakértelmük minősítésénél nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen vezéri csatlóshad nem szólalt fel a kötelező általános szűrések mellett, ellenben számos kormányzati hang ugatta a kórusban, hogy szűrni felesleges. Majd politikai pofozkodásba kezdtek a Pannon Géniusz csettintésére a megoldási lehetőségek mérlegelése helyett.

De ez csak az egyik lap olvasnivalója a kérdésben. A másik lapra pislantva, a nemzeti csodagyógyászoknak még emlékezhetünk arra a kampányára, amely elhúzódó, netán gyógyíthatatlan, illetve változásra aligha képes állapotokban nyilvánítottak munkaképesnek olyanokat, akiket korábban tartós egészségkárosodás okán mentettek fel a munkavégzés alól. Elvégre igazán elvárható, hogy a csonkolt végtag is újra kinőjön, ha azt rendeletileg előírják. Mármint a hatalom parano-authorizmusban szenvedő csúcsvezetője szerint valószínűleg. Egy kicsit csodálkozom is, hogy még nem hozott Orbán Viktor rendeletet arról, amiben a vírusnak megtiltja a terjedést. Értelme ugyan nem lenne több, mint amennyi a minisztereibe, szóvivőibe szorult, de madarat tolláról, miniszterelnököt a sleppjéről...

De legalább nem mondhatjuk, hogy minden előzmény nélküli az a szándék, ami szerint a rehabilitációra szorulók is parancsra gyógyulnak. Legalább is gyógyultnak nyilváníthatóak, a hatalom fullajtárjai szerint. Kásler a szolgalelkű közszolga valójában talán csak ennek az óhajnak ad újra, meg újra hangot. Fent megparancsolták, hogy ágy kell, tehát ágy lesz. Ha nem telik újra, akkor majd felszabadítják. Aki pedig erre nem hajlandó az mehet. Különösen, ha a hajlandóságot nem hangosan éljenezve mutatja ki. Egyelőre talán még nem máglyára, mint a balladai bárdok, de az irány világos. Ehhez nyugodtan hozzáolvashatjuk azt is, hogy az eddigiekben is nagyonszakértőnek bizonyultakat a karhatalom, illetve a katonaság is megtámogathatja. Igen, tudom. Van egy olyan elvi nyilatkozat, hogy a katonaság nem akarja megszabni a gyógykezelések mikéntjét, és érintetti körét. Azért persze lehetnek fenntartásaink, hogy ha az egyik oldalon egy hatalmi szándék lesz a parancsuralmi gyógykezelésre, és a másik oldalon a katonasággal szemben esélytelenek sora, akkor a hatalom fegyveres szolgái kiket fognak szolgálni.

Rendszerszerűen még akkor is, ha lehetnek, és valószínűleg lesznek is olyanok, akik személyükben inkább az elesettek oldalára állnak. Ahogy a karhatalommal megtámogatott eutanáziaprogramot meghirdető hatalom hazai elvbarátait rendszerszinten akkor is tömeggyilkosnak tekinthetjük, ha ismertek voltak olyan nyilas keretlegények is, akik néhány embert megmentettek.

Andrew_s

Hajléktalan-törvény összecsomagolva?

Emberárnyék
Foto: EISimay

A kormánypropaganda leporolta a hajléktalanság problémáját. Az, hogy papíron a Fidesz kéri a kormányt, az természetesen porhintés. Elég a kormánypárt vezetésének névsorára pillantani ennek igazolásáról. Ez a mozzanat feledhető. A lényeg azonban továbbra is az, hogy mi célt szolgálhat a kérdés elővétele.

A humánum előretörését aligha. Nem azért, mert nem lehetne a humánum oldaláról megközelíteni a kérdést, hanem azért, mert a kormány korábbi intézkedései, az immár kormányokon keresztül ívelő kommunikációs gyakorlat alapján erre lehet legkevésbé gondolni. Amelyben már öt éve is a demagógia volt az uralkodó. Ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy hirtelen megoldások születtek ott, ahol hagyományosan az akták tologatása fedi el a valós tevékenységeket. Igen. A minisztériumokban és főhivatalokban. A látszattevékenységek bürokratikus fellegváraikban. Ahol gyakorlatilag a rendszerváltás óta zajlik annak a kérdésnek a passzírozása, hogy mi legyen a lakhatási joggal igen, de lakhatási lehetőséggel nem rendelkező emberekkel.

Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a kérdés akkor kerül elő, amikor vagy el kell terelni a kommunikációt valamiről, vagy támogatókat kell gyűjteni valami mellé, ami egyébként nem örvendene túl nagy népszerűségnek. Olykor mindkét célból. Mert a hajléktalanság az, amivel nagyon sokan találkoznak. Azokkal a csendesen tengődőkkel is, akiket kikerülnek, átlépnek, illetve nagy ritkán megkínálnak egy kiflivel, levessel, bármivel. No meg azokkal is, akik olyan módon próbálnak pénzt szerezni, amitől kinyílik a bicska, viszketni kezd a tenyér, és rugásra feszül a lábikra. Mert azért ne feledjük, hogy abban is van valami, amit a hajléktalanság elleni optikai tuningolók emlegetnek. Abban, hogy nem egy helyen, nem egy esetben közbiztonsági problémát okoz az életvitelszerűen szerte heverők rétege. Ahogy közegészségügyi kérdéseket is felvet ugyanez. Nem csak a biológiai salak elhelyezésének problémájával, hanem fertőzésekkel is megfűszerezve. De valószínűleg másként tekintenek azok az aktivisták a kérdésre, akik autóval osztanak ételt, illetve ruhát, és a haszonélvezet jegyében viszonylagos védettséget élveznek, illetve azok, akiknek a gyereke az összeszart bokrok mellett kell, hogy közlekedjen.

Az utóbbiak támogatására bizton számíthat az, aki fellépést ígér a közterek felszabadítása érdekében. Sajnos akkor is számíthat erre a támogatásra, ha ezt olyan más intézkedésekkel csomagolja össze a hatalom, ami egyébként nem nyerne támogatást. Ezzel, mintegy, kompromittálva a kommunikációt, és csak tovább maszatolva a kérdést. Ellenben támogatókat gyűjtve. Akár csak hallgatólagos támogatókat. A többi üres fecsegés. Mert az unortodox workfare magyar közmunka-programja továbbra sem más, mint a szegénységi spirál hajtómotorja. A modern rabszolgaság generátora. A szálláslehetőségek sem bővültek, javultak ugrásszerűen. Így sokkal lényegesebb kérdés lehet, hogy a hatalom mivel csomagolja majd össze a kormánypárt kérésére megalkotni vágyott törvénycsomagot.

Egy füst alatt megnézni, hogy milyen területfoglalások fordulnak elő abból a kategóriából, ami csípheti a hatalom szemét. Olyanokra gondolok, mint például a Városliget védelmében kiköltözők. Lehet, hogy ezekre a kérdésekre választ keresve hamarabb találjuk meg a kommunikációs mozgatórugókat, mint akkor, ha leragadunk a hajléktalanok elleni hatalmi fellépésnél. Mert azt, szerintem, a leghülyébb fideszes politikus is tudja, hogy a szegény-gettók kialakítása, az optikai tuning nem old meg semmit. Na jó, engedékeny leszek, pár némethszilárd-osztályú politikus talán nem tudja. Majd ők fognak beszélni róla a Fidesz részéről.

Andrew_s

Németh Szilárd a szögek bajnoka

Németh Szilárd megmagyarázza
Forrás: Csepel.info

Bréking! Németh Szilárd szögbe nyúlt! De kihúzta, kezelte a saját szöghelyét, és nem ment el a sürgősségire. Mert ő ilyen kemény legény. Úgyhogy nincs is semmi probléma az egészségüggyel. Csak túldimenzionáljuk. A temető különben is tele van sikeres szimulánsokkal. Meg azokkal, akik velük születve hordozták a hajlamot a halálra.

Egyébként persze lehet, hogy velünk született probléma, hogy orvoshoz járunk. De ez azért lehet, mert nem mindenki olyan univerzális zseni, mint Németh Szilárd. Elvégre aligha kétséges, hogy amennyiben leszakad a plafon a mondásai nyomán, akkor vakolókanalat ragad, és visszaépíti. Ha kell egy új sámli, akkor kalapácsot fog, gyalut, faesztergát, és nekilát sámlit eszkábálni. Valamint minden ruháját maga varja, és a birkákat is maga tenyészti hozzá, Az utóbbiaknak személyes példát mutatva legelésből. Ha pedig a vakbele elkezdi halálra röhögni magát, akkor előveszi a nagypapától örökölt bugylit és meg is műti magát. Ott hátul a fészerben. A frissen esztergált széklábakba kapaszkodva, illetve a maga foncsorozta tükörbe bámulva.

A többi ostoba halandó meg rohangál az orvoshoz. Mindazok, akik mégsem szeretnék magukat megműteni. De még a gyermeküket, illetve a szüleiket sem. Még akkor sem, ha az egészségügy állapota lassan azt sugallja, hogy a műtéti önképzést is célszerű lesz felvenni a képzési palettára. Meg a nemzeti fakírképzést is. Annak érdekében, hogy bárki, bármikor szögbe nyúlhasson, illetve ülhessen. Netán fekhessen. Esetleg a vasmenyasszony karjaiba vetve magát. A kormánypárt alelnökének nagyobb épülésére. Ennyit a szögekről. Illetve még annyit, hogy érdekelne Németh Szilárd véleménye abban az esetben, ha az a szög nem egy mondabéli, hanem egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába úgy, hogy a felül kandikál ki lábfejéből. De nem is ragoznám. Németh Szilárdból kinézem, hogy simán megpróbálja otthon kikezelni, és az amputációt is megoldja okosba’.

Azért mégis jobb lenne, ha az, akinek görcsrohama van, fájdalmai vannak, vért hány, az bizalommal fordulhasson orvoshoz. Egyébként akár egy szögbenyúlás esetén is. Mert még az utóbbi esetben is célszerűbb lehet egy gyors szakorvosi ellátás, mint pénzfeldobással tippelni a sérülést okozó műtárgy mikrobiológiai állapotára. Arról nem is beszélve, hogy amikor valaki felelősséggel tartozik a másik emberért, akkor különösen szeretne mindent megtenni, amit tehet. Szülőként, társként, vagy az idős szüleit gondozó gyermekként. Mert az ember már csak egy ilyen, szolidáris hordalétre szocializált, társadalmi lény. Természetesen nem vonva kétségbe, hogy Németh Szilárd nem ilyen.

De azért nem kell ebből sem messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy Németh Szilárd szög-történetében pont annyi igazság van, mint az egyéni nyugdíjszámlákban, a rezsicsökkentésben, és megannyi másban. Egyébként nem zavar, ha egy kormánypárti politikus nem ért, a széklábaktól a vakbélműtétig, mindenhez, illetve nem nyilatkoztatja ki a tutit sem. Az sokkal jobban, hogy ahhoz sem nagyon értenek, a nagyotmondásokon kívül, amihez kellene érteniük.

Andrew_s

CT-hiány receptre?

Forrás: Gépnarancs

Az Országos Kardiológiai Intézetben meghalt az a kislány, akinek ide-oda hurcolásáról a felelős miniszternek csak egy cinikus baromság jutott az eszébe. A teljesség kedvéért, hogy Balog ne legyen egyedül, megszólalt az intézet főigazgatója, Ofner Péter is. Leszögezve, hogy a kislány állapotát a szállítás nem befolyásolta. Egyben leszögezve, hogy a „súlyos állapotban lévő betegek CT-be való eljuttatása rutin orvosi feladat, amelyre a kardiológiai intézet fel van készülve”.

Nem vagyok orvos, tehát az orvosok felkészültségét nincs okom kétségbe vonni. Azt sem, hogy a születésétől szívrendellenességgel harcoló kislány hosszabb távú életkilátásai milyenek lettek volna. Igaz, hogy az egyik mondat a közleményben azt mondja, hogy „az igen nagy vérzés miatt a mellkast nem zárták vissza”, míg a másik szerint „nem arról van szó, hogy a betegnek nyitva van a mellkasa”, hanem a bőrt ilyenkor összevarrják. Nem lévén orvos, csak feltételezem, hogy a vérzés a bőr alatt ettől még nem áll el. De kisebb műtéteknél is láttam már beültetett csövet a folyadékelvezetéshez, tehát biztos egy ilyennel felszerelve szállították a kislányt. Akinek a folyamatos vérzés miatt szinte orvosi rendelkezés lehetett az, hogy átvigyék egyik helyről a másikra. Természetesen rázkódásmentesen. Mert azt már Rejtő is megírta, hogy a belső vérzésnek nem használ, ha a szekér rázza eközben a légionistát. Igaz, Rejtő Jenő sem volt orvos.

Mindez azért nem látszik változtatni azon, hogy

1. Nyitott mellkassal vittek át súlyos beteget egyik kórházból a másikba. Mert

2. az intézet felszereltsége csapnivaló. De legalább is nem megfelelő

3. A kislány meghalt.

Nekem, nem lévén sem orvos, sem politikus, az tűnne a politikailag korrektnek, ha a cinikus beszólás helyett egy ilyen esetben a felelős miniszter a részvétét nyilvánítaná ki, és felajánlaná a lemondását. Ha nem, akkor a főnökének kellene úgy kivágnia, mint macskát szarni. Akkor is, ha a súlyos betegek szállítása, az intézet felszerelésének javítása helyett alkalmazott napi rutin. Ebben a helyzetben, személyesen, sokkal jobban érdekelt volna néhány kérdésre a válasz. A kislány állapotán keresztül elkövetett főigazgatói magyarázkodás helyett. Olyanokra, hogy

1. Amennyiben nem ez volt az első eset, és már tudjuk, hogy nem, akkor az igazgató mit tett az eddigi esetek alapján? Azon kívül, hogy megköszönte a saját kinevezését a posztra.

2. Az intézet, a felszereltség rossz állapotának ismeretében, és azzal indokolva mikor jelezte a minisztérium felé a főigazgató a felszereltség javításának szükségességét?

3. A kérésének teljesítését mikor, ki milyen indokkal tagadta meg?

4. Milyen szakmai indokok alapján kezdenek bele egy műtétbe, amihez nincs megfelelő felszereltség?

Amennyiben erre az egészre pusztán annyi a válasz, hogy az elhunyt kislány úgyis meghalt volna, és eddig minden a legnagyobb rendben volt, és a kirobbant botrány előtt nem tett semmit a főigazgató úr, akkor az intézet igazgatója részvétét nyilváníthatja ki és felajánlhatja a lemondását.

A minisztere nyilván nem rúgja ki, mert a jelenlegi helyzet, Balog cinikus kijelentése alapján, megfelel a kormány szándékának. Balog cinizmusával vetekedve azt is mondhatnánk: a „problémás” gyermekek elhaláloztatása kormányprogram.

Andrew_s

Balog elemet selejtez

Nagy port, ha tetszik, meglepően nagy port, kavart annak a kislánynak az esete, aki miatt az egész netes, és hálózatos média megmozdulni látszott. Ez sajnos nem segített. Az orvosok küzdelme sem. A kislány meghalt. Mert az Országos Kardiológiai Intézetnek nincs szívvizsgálatra alkalmas CT-je. Balog megnyilatkozása az ügyben talán azért nem kavart hangorkánt, mert van a pofátlan cinizmusnak egy szintje, amire már nincs mit mondani.

Azzal kapcsolatban, hogy egy országos szakintézet felszereltsége nem megfelelő, egy egészen kivételes választ adott. Azt, hogy a lényeg: máshol meg tudták oldani a vizsgálatot. Ezzel nyilván egészen kielégítő választ adott azoknak, akiknek a gyermeke, a legutóbb szállítgatott kislányhoz hasonlóan, nem éli túl az ilyen szállítgatást. A lényeg, hogy másutt van. Másutt természetesen felelősség is van. Másutt egy ilyen kijelentés után a felelős miniszter akkora ívben repülne, hogy a Jupiter újabb holdjának néznék a be nem avatottak. Természetesen nem ott ahol gyakorlatilag immunológiai és fiziológiai kísérletet végeznek a beteg gyermeken. Azon az alapon, hogy vagy megfertőződnek, vagy nem, illetve vagy túlélik, vagy nem a beavatkozást, a kórházi kezelést. Igaz, a felnőtt ellátás sem biztos, hogy sokkal jobb. Ha belegondolunk abba, talán nem teljesen alaptalanul esik pánikba a rokonság, ha a nagyi combnyaktöréssel kórházba kerül. Ugyanakkor az emberi laposelem-felelős korábban azt mondta, hogy a hazai egészségügy világszínvonalú, és minden ellenkező állítás álhír.

Aki tehát meghal egy műszer hiánya, illetve néhány feleslegesen ott bóklászó baktérium miatt, az tulajdonképpen meg sem hal. A halála, miniszteri utasításra álhír. Alkalmasint Balognak közbe kellene járnia a soron kívüli feltámadásért is. Egyházi személyként ez igazán semmiség lenne a részéről. Egy kis ráolvasás, ima, és az álhírek ál-halottjai máris újra köztünk lennének. Egészen egyszerű megoldás lenne. Balogot egy idő után szentté avatnák, és besorakozhatna a panteonba. Miközben mindenki boldogan élne, míg meg nem hal. Pontosabban az utolsó ítéletig. Mert lenne egy miniszterünk, aki közben járna az örök élet ügyében is. A kormányzat persely-páterétől határozottan hasznos lenne. Valamint, majdnem olyan hatékony, mint a miniszteri munkássága.

Mely utóbbira nem most nyomta rá először bélyegét az a fajta cinizmus, amitől kinyílik a bicska. A mostani kijelentése voltaképpen egy orbanista karriertörténet egyik állomása. Egy olyan úton, ahol a másokon való átgázolás, a mások lenézése, megalázása szinte elvárásként jelenik meg. Balog, noha református egyházi személyként lehetne némi köze talán Jézus tanításaihoz, csupán csak hozza az elvárásokat. Ahogy eddig is. Beleértve azt is, hogy 2013-ben reprezentatív ajándékosztást szervezett negyven gyermeknek a Hiltonban, majd egy szava sem volt, amikor felhasználták a szegényeket kampány-statisztának. Ahogy szó nélkül hagyta azt a kijelentést is, hogy a gyermekéhezés csak rossz szokás. Ami érthető. Mármint Balog hallgatása. Miután korábban, 2012-ben már azt fejtegette, hogy tulajdonképpen nem a szegénység, illetve a már akkor is züllő oktatáspolitika, hanem a szülők akadályozzák a tehetséges gyermekek kiemelkedését. Alapjaiban bemutatva azt, ahogy Orbán minisztere látja a világot. A cinizmus és a cinikus lenézés szemüvegén át.

Ugyanakkor ez csak részben Balogot minősíti. De természetesen őt is. Amennyiben az általa képviselt tróger-osztályú világlátás kormányelvárás, akkor felállhatna a bársony-székből. Mármint akkor, ha lenne gerince. Amennyiben nem kormányelvárás, akkor pedig a kormányfőnek kellene Jupiter-körüli pályára állítania a minisztert. Azonban látjuk, hogy ezek egyike sem következik be. Márpedig ebből egyenesen következik, hogy az embereken való megalázó keresztülgázolás kormányzati elvárás. Egyben az is következik, hogy Balognak sincs gerince. Mely gerincmentesség valószínűleg szintén kormányfői elvárás. Ami szintén érthető. Egy komplexusos diktátor aligha tűrhet meg maga körül olyanokat, akik képesek autonóm véleményt alkotni, és azt gerincesen képviselni. Ebből a szempontból Balog Zoltán az Orbánnak megfelelő ember a megfelelő helyen.

Ebbe ugyan emberek halhatnak bele, illetve tehetségek sikkadhatnak el. De ahol hatalmat esztergálnak, ott láthatóan hullik a forgács. Ennél az esztergapadnál pedig Balog nem balog.

Andrew_s