Kedveljük-e Gyurcsány taktikáját?

A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke elmondhatja magáról, hogy róla szinte mindenkinek van véleménye. Érthetően beemelve a hírfolyamokba a vele kapcsolatos híreket, és találgatásokat egyaránt. Részben az utóbbiakra reagálva érezte szükségét annak, hogy leszögezze a félreállásáról, esetleg félreállításáról szóló hírek hápogó voltát. A Molnár Csabával közös sajtóreggelin is kiemelve, hogy pillanatnyilag az ellenzéki összefogás az a legfontosabb napirendi pont, ami mentén érdemes lehet tárgyalni.

Ez persze egyben azt is jelenti, hogy pillanatnyilag az az életkép lehet az igazán hitelt érdemlő, ami Szárszón alakult ki. Az, ami tulajdonképpen Bajnai Gordon és Mesterházy Attila kézfogójaként képzeli el az összefogást. Talán a Nagy Imre házánál elmondott Gyurcsány-beszédnek köszönhetően ez pillanatnyi állapot is lehetne. Aminek azért ellentmondani látszik az, hogy egyfajta B-tervként Gyurcsány Ferenc is meglebegtetett egy lehetőséget a Bajnai nélküli összefogásra. Ami annak ellenére nem lenne feltétlen jó ötlet, hogy Bajnai Gordon valóban több kommunikációs bakit is elkövetett. Azonban az is kétségtelen, hogy elismert gazdasági szakemberként talán az egyetlen, aki hitelt érdemlően tudná a képviselni a választók előtti őszinteséget. Azonban most látszik visszaütni az a kezdeti kommunikáció, ami talán nem is Bajnai Gordontól indult a jelenlegi E14 háza táján. Emlékezhetünk még arra az ellentétre, ami a Milla vezetője részéről került részben kifejtésre még Bajnai Gordon hivatalos újradebütálása előtt. Októberben. S bár lehet azt mondani, hogy egy politikus ne legyen haragtartó, azért a politikai ellentétek ki nem beszélése okozhat fennakadást a közös politizálásban. Ami mellett az is igaz, hogy a tárgyaláshoz két fél kell.

Ebből a szempontból alighanem kezelhetőbb szemlélet volt annak idején Kónya Péteré. Mely szemlélet kialakíthatta volna Bajnai Gordon olajbokrának a helyét. Az október óta kialakult helyzet alapján jószerivel ott sem tart ma az ellenzék, ahol akkor. Ha a cél egy demokratikus választási szövetség kialakítása lenne, akkor az említett állítás alighanem kis kockázattal tehető meg. Az októberi hajó alatt azonban sok víz elfolyt, miközben a kormányzat sem tétlenkedett. Azzal, hogy az ellenzéki erők nem álltak ki időben egy világos, a választók számára is kezelhető szövetségi elgondolással, tulajdonképpen kifolyt az idő a kezük közül. A Fidesz részéről elindultak azok a lejáratókampányok, melyek defenzívába kényszerítik, megosztják az ellenzéket. Miközben azzal, hogy a Szárszó kapcsán említett elitizmussal nem sikerül megszólítani az emberek nagy részét. Sem Gyurcsánnyal, sem Gyurcsány nélkül. Viszont, noha lehet szóhasználati vitákat folytatni a június 16.-án elhangzott beszéddel kapcsolatban, Gyurcsány Ferenc legalább világossá tette, hogy nem kíván kizárólag egy önmagába zárt közösségen belül kommunikálni. Azért is kockáztatható meg az a kijelentés, hogy az a beszéd taktikailag a helyén volt. Ha csak annyira, hogy nyomás alatt tartja a Fideszt, akkor is.

Az természetesen lehet egyéni választás kérdése, hogy valaki szereti-e Gyurcsány Ferencet. Beleértve a volt miniszterelnök politikáját, múltját, és akár jelenét is. Azt azonban alighanem megállapítható, hogy jó taktikai érzékkel rendelkezik, miközben retorikában is Orbán-álló. Látszólag ellene szegezhető ennek az, hogy az egyedüli megméretés szinte a vereséget borítékoló hatással bírhat. Egyrészt azonban talán felébresztheti az ellenzéki pártokat. Elősegítheti például a megnyilatkozási kényszert a partnereknél. Talán arra is ráébredve eközben, hogy amikor az utcán mérhető az egyre kisebb mozgósítókészség, akkor gond van, gond lehet a szándékok kommunikációjával. Másrészt azonban az is nyilvánvaló, hogy amennyiben mégis az egyedüli megméretés marad, az is egyfajta színvallást provokálhat. Márpedig a tényleges szándékok tisztázása szintén szükséges taktikai lépés lenne. Alkalmasint megvilágítva esetleg azt a szándékot, hogy az ellenzék nem feltétlenül akar kormányváltást. A színpadokon elmondott körmondatok ellenére.

Bajnai Gordon ugyanis kétségtelenül jó gazdasági szakember. Bőven felmérhette, hogy a jelenlegi gazdasági katyvaszból nem olyan egyszerű lehet az ország kivezetése. Különösen akkor nem, ha azt a Fidesz várható, újabb obstrukciós nyomása ellenében kell megvalósítani. Abban az esetben, ha ennek az állapotfelmérésnek az eredménye párosul a saját térfélen kivihetetlen széles összefogással, akkor lehet racionális döntés a választás elvesztése is. Politikailag mindenképpen. Még akkor is, ha egy újabb négy év végére alighanem le kell majd végleg porolni a rendszerváltás előtti túlélőkészleteket. Két „t”-vel, múlt időbe téve a demokráciátt. Gyurcsány Ferenc fellépése, taktikája akár a valós szándékok tisztázását is segítheti. Miközben könnyen előfordulhat, hogy a cselekvés ígérete még egyszer, és talán utoljára, képes felrázni az elit szekértáborokra már csak legyintő választókat. Erre pedig szükség lehet a Gyurcsány Ferenchez fűződő, az egyes ellenzéki háttérszereplők részéről megnyilvánuló személyes szeretettől függetlenül.

Andrew_s