In memoriam: Andy Vajna

Andy Vajna, azaz Vajna András György, mostantól odafentről nézheti azt a marakodást, ami idelent zajlik. Életének 75. évében meghalt. Valószínűleg olyan képet hagyva maga után, amin még hosszasan fognak vitatkozni. Mert akkor, ha azokra a nagymozis filmekre emlékszünk, amelyek mögött ott állt, akkor valószínűleg azt mondhatjuk: volt tehetsége ehhez az iparhoz. Sikertelen sem volt benne. Talán éppen ezért nem egészen értették sokan, hogy mi dolga volt a magyar politikában.

Magam sem értettem. Ma sem értem teljesen. Nem azt, hogy a „még több pénzt” ez hozta, hanem azt, hogy erre Vajnának, mint embernek mi szüksége lehetett. De talán hitt egy kicsit abban, hogy a magyar filmipart jobbá, ismertebbé lehet tenni. Egy pénzember pedig jobbára abból él, hogy pénzt lapátol. De most mér ez a vonulata már az életének alighanem lényegtelen. Nem azért, mert nem volt hatása, hanem mert ehhez is két fél kell. Az üzletember abból él, hogy üzletet csinál. A magyar politikai elit is kellett ahhoz, hogy politikai szereppel bíró üzletekkel „kínálják meg”. Az pedig legfeljebb nevetséges, ha ugyanaz a politikai elit az egyik üzletembert kirakatba teszi, és lenyalja a port a talpáról, míg a másik üzletemberből univerzális bűnbakot kreál a kommunikációs szintjén.

Mindamellett, most, hogy meghalt, sokkal érdekesebb lehet az, hogy milyen veszekedések fognak zajlani a hagyatékért. Mind a vagyoni hagyatékért, mind azokért a kommunikációs csatornákért, amelyek elvesztették a „gazdit”. Még az sem kizárt, hogy Palácsik Tímea felnő a feladathoz, ahogy a Vajna-filmek egyikének címadója, Evita is. Akinek még az emlékét sem szeretném megsérteni ezzel a párhuzammal. Különösen mert valószínűbbnek tartom, hogy a Vajna tulajdonolta hazai médiabirodalomról inkább az fog kiderülni: Vajna a jól fizetett stróman szerepét töltötte be. Talán már abban a tudatban, hogy hamarosan fentről röhöghet a tíz karommal egymásnak ugrók csapatán.

Azért inkább az olyan filmekre emlékezzünk, mint a „Terminátor”, az említett „Evita”, vagy akár a „Vörös zsaru”. A halott pedig nyugodjék békében, míg az élők veszekednek tovább.

Andrew_s

Gratuláljon Orbán Viktor

A „Saul fia” című film megnyerte a Golden Globe-díjat. Meg is indult az acsarkodó zsidózás a hír hallatán. Mert a jelek szerint Pannónia egybites lakóinak erre fussa. Orbán Viktor pedig, mert az oligarcha dicsérve jó, Nemes Jeles László mellett Andy Vajnának is megköszönte a szíves közreműködést a film díjazása kapcsán. Alkalmasint A miniszterelnőki arckönyv-lapra kitett valóban felemás gratuláció piszkálta fel az antiszemita indulatokat.

A fogalmazás dupla-fenekű voltának felismerése is az egyik kommentelő érdeme, aki felhívja a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor nem a filmnek gratulál, nem a filmet dicséri, hanem a rendezőnek, a szereplőknek. Akik különben nyilvánvalóan külön-külön is megérdemlik ezt. A megfogalmazás azonban valóban olyan, ami a kormányfőt elemeli a film témájától. Ugyanakkor ezt akár szimpla belemagyarázásnak is lehetne tekinteni. Elvégre egy film kapcsán mégiscsak az alkotók és szereplők kellenek ahhoz, hogy az ötletből a nemzetközi porondon díjazott film legyen. Azonban eleddig számos olyan megnyilatkozása volt Orbán Viktornak, amiért a belemagyarázás mégsem teljesen biztosan tűnik csupán annak. Például az alig egy évvel ezelőtt, a zsidó katonai temetőben tartott, nem kevésbé felemás beszéde miatt sem. Ezen az alapon akár szitok-fordulattá is válhat, hogy „emlékezzen meg rólad”, illetve „gratuláljon neked Orbán Viktor”. A „védjen meg” átok utáni első, valamelyest talán enyhébb, fokozatként. Természetesen az időközben kórházba vonult Andy Vajnának, mint embernek, jobbulást kívánok.

Azért pedig, hogy ne legyenek kétségeink aziránt, hogy a Holocaustot bemutató film melyik politikai erőnek csípi a szemét, megjelent egy Novák Előd nevű profil is a hozzászólások között. Egy lendülettel némi nem is annyira szalonzsidózást elengedve Andy Vajna irányába is. Mert ha már egy hajóágyú elszabadul, akkor ne végezzen félmunkát. Illetve félmantrát. Néhányan mindjárt meg is köszönték a jobbikos profil „értő” hozzászólását. Miközben azért nem biztos, hogy Andy Vajnát okvetlen meg kellett volna említeni a miniszterelnöki gratulációban. Ha pedig ő szerepelt, akkor igazán hiányolhatjuk a méltatlanul nélkülözött Kerényi Imre, L. Simon László, Fekete György, valamint az NKA teljes személyzetének, és még sokan másoknak a megemlítését. Nem mintha adott esetben közük lett volna esetleg az egészhez. De azért mégis disznóság, hogy a miniszterelnök tüntetően hallgat róluk. Elvégre itt lett volna a remek alkalom, hogy nyilvánosan emlegesse őket.

Az persze megint más kérdés, hogy stílszerű az lett volna, ha a gratulációval egy időben kézbesítik azt a meghívót is, amelyben az alkalom kapcsán rendezett kulturális fogadásra várja el a miniszterelnök a díjazott film valamennyi közreműködőjét. Természetesen nem kizárt, hogy ez a kézbesítés megtörtént. Amennyiben pedig lesz ilyen fogadás, akkor a meghívottak névsora, a kremlinológia szabályai szerint, árulkodni fog sok mindenről. Arról, hogy a miniszterelnök kiket tart kulturálisan meghatározó személyeknek. De arról is, hogy legközelebb kiket fogna kisatírozni az oligarcha-tablóról. Így kíváncsian várhatjuk, hogy adott esetben megjelenik-e majd Boross Péter, Szakály Sándor és Ifj. Hegedűs Lóránt a színen. Ha megjelennek, akkor legalább biztosak lehetünk abban, hogy a miniszterelnöknek nem csak arckönyv-profilja, hanem erre a célra, külön vastagított arcbőre is van. Ha pedig egyáltalán nem kerül sor az említett fogadásra, akkor szimplán bunkó. Úgyhogy hungaro-kremlinológusok: fogadás-figyelésre felkészülni.

Addig pedig itt van ennek a drága, mégpedig nagyon is drága miniszterelnöknek a hozzászólói. Akiknek a hozzászólását azért is érdemes végigolvasni, hogy tudjuk: nem minden hozzászólás tartalmaz antiszemita megnyilvánulást. Ami minden esetre biztatóbb, mint azoké, akik ugyan nem látták a filmet, de véleményük azért van róla.

Andrew_s