Ne számolj Klinghammerrel!

A szociálpolitika, illetve a munkaerő-politika belekeverése az oktatáspolitikába korántsem új jelenség. Az oktatási intézményekben berendezni a potenciális munkanélküliek csapdáját akár hasznos is lehet. Már akkor, ha később valós munkalehetőséget tud a társadalom kínálni a képzettebb emberfőknek. Aljasság azonban az oktatási csapdából egyenesen egy szociális csapdába juttatni az embereket.

Ehhez, mintegy elöljáróban érdemes lehet áttekinteni pár olyan tényezőt, amit átlagos műveltséget feltételezve triviálisan ismertnek is feltételezhetnénk:

1. A felsőoktatási tanulmányok ideje ma Magyarországon 3, illetve 5 év;
2. Az ember esetében a terhesség általában kilenc hónap;
3. A gyermek szocializációjában a kezdeti évek a legjelentősebbek;
4. A megszületett gyermek felnevelése hosszú évek családi áldozatvállalásának eredménye;

S a fentiek során kiegészítésként megjegyezhető, hogy a család ebben az esetben a biológiai, illetve szociológiai értelemben vett család. Nem az a beszűkült felfogással szemlélt jogi állapot, amit a kormánypárt klerikális platformja próbál ráerőltetni a társadalomra. Ellenben ettől függetlenül is érdemes talán az említett pontokban szereplő időtartamokra egy pillantást vetni. Különösen annak a sajtótájékoztatónak a kapcsán, amit egy valamikor talán tényleg eredményes, egykori egyetemi hatalmasság tartott 2013. november 24.-én, vasárnap. Többek között a kormányzati intézkedések promotálásának a céljából.

A HVG tudósítása alapján Klinghammer István szerint több ezer hallgatót érinthet a diplomás-GYED bevezetése. Mely „diplomás-GYED” kifejezés önmagában is egy nagy átverés. Aki hallgató, annak akkor van diplomája, ha másoddiplomás, illetve doktori képzésben vesz részt. Szigorúan véve tehát az első diplomáért küzdők tehát alanyi jogon kiszorulhatnak ebből az ellátásból. A hallgatói-, esetleg főiskolás-GYED kifejezőbb lehetne, de fogadjuk el a szomorú tényt. A törvényhozók szövegértelmezési gondokkal küzdenek, illetve eleve beépítik a későbbi szűkítés lehetőségét a megfogalmazások sorai közé. Miközben a „főiskolás-GYED” például eleve mottóvá sugallná a „Diákok! Óvszereket használat előtt eldobni!” utasítást. Ami olyan nyílt áthallást jelentene Ratkó Anna elveihez, hogy ezt a neoratkoista felhangot mégsem merik egyelőre felvállalni a törvényhozásban.

Az is nyilvánvaló, hogy a juttatott 70-80 ezer forintos havi juttatás, tekintettel arra, hogy ebből a szülőnek és gyermekének kellene tudniuk megélni, alig több a közrabszolgák díjazásánál. Így tulajdonképpen egy speciális közmunkaprogramnak is felfogható az a csomag, amit a felsőoktatási államtitkár népszerűsített. Már akkor, ha valaki komolyan veszi a gyermekvállalást, és nem valami, a tanulás mellé még bezuhant, munka melletti, mellékkörülményként kezeli. Amikor tehát Klinghammer István nagy mellénnyel kiáll egy ilyen ötlet mellett, akkor már ezek alapján is sejthető módon válik kispappá. A cinizmus kormánypápájaként már debütált főnöke, Balog Zoltán miniszter mellett. Azonban még ez az erősen fékezett habzású támogatás sem jár időkorlátok nélkül. Az ezt lehetővé tevő új szabályok ugyanis csak a 2014. január 1. után született gyermekek esetében érvényesek.

Az a hallgató hölgy, aki mondjuk 2013. december 31.-én merészelne életet adni a gyermeknek, az inkább kezdjen késleltető gyakorlatokat végezni. Hátha sikerül elodázni a szülést az éjfél utáni pillanatokra. Aki pedig már addigra túl van a szülésen, az kihúzta az IJ-kártyát a kormányzati pakliból. Így Járt! Ossza be, és pitizzen. Hátha a HÖK, vagy a HÖOK megszánja. Ha Pistának elég jó. Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának részéről üdvözölte a hallgatókat érintő jelen szabályozást. Úgyhogy lehet, hogy Tibornak is elég jó lenni. Ha egyiknek sem, akkor még mindig előtte lehet a pálya az ősi mesterség felé. Miközben világos, hogy az átlagos terhességi idő figyelembevételével ez nem egészen úgy zajlik, ahogy a kormányzati Mórickák elképzelik. Nem úgy megy, hogy egy fórumon, sajtótájékoztatón a miniszterelnök, vagy kedvenc ölebei feladják a rendelést, kiadják az utasítást, és másnap már dőlnek is kifele a gyerekek a szülőcsatornából. Van némi átfutási idő. Még pozitív fogadtatás esetén is.

Amely pozitívizmushoz nem árt persze elfeledkezni arról, hogy a gyermek nem egy év alatt növekszik fel. A diplomás-GYED a jelen felállásban csak a gyermek egy éves koráig vehető igénybe. Aki tehát nem a tanulmányai utolsó évében szül, akinek a családja egy év után sem válik milliomossá, akinek nem sikerül azonnal, és lehetőleg otthon végezhető, munkát találnia, az felejtsen el számolni. A kormányzat már elfelejtett. Sem kilencig nem tudnak számolni, sem a gyermekévek számát nem igazán becsülik meg. Vagy csak feltételezik, hogy a pofátlan cinizmus egy bizonyos szintje már sokkolóként hat. A szomorú csak az a történetben, hogy a hallgatói, doktoranduszi érdekképviselők körében találnak olyanokat, akik tapsikálnak örömükben.

Andrew_s

A lista Pistának jó lesz

Szávay István a tanár
Forrás: ATV

Az ELTE keretei között működő Hallgatói Önkormányzat (HÖK) vezetője által is elismert módon listázták a hallgatókat. Az ELTE BTK-t érintő listabotrány ügyében az egyetem rektora a rendőrséghez fordult. A rendőrség vizsgálódott, majd megjelent a vizsgálat éppen aktuális eredménye. Eszerint minden nagyon szép, és minden nagyon jó. Tehát Pistának jó lesz ez a jelentés.

Ahogy a gólyatáborok kapcsán készült listákban is volt olyan megjegyzés egyes leányoknál, hogy „Pistának jó lesz”. Szávay István, akiről teljes képsorozat jelent meg korábban, ugyan nem tagadta, hogy ő az a Pista, de teljesen rendben levőnek találta az ügyet. Elvégre mégis csak a Jobbik utánpótláscsapatáról volt szó. Így nem kell fennakadni az olyan apróságokon, hogy némelyik kép alapján a nevelőtanári beosztás is megkérdőjeleződhetne. Már akkor, ha valaki fennakadna az erkölcsön. De a péniszpumpás kép alapján Pistának ez az erkölcsiség teljesen jó lesz. A listázás is teljesen jó lesz. Sőt jó is. Immár a hivatalos jelentés szintjén is rajta a pecsét, mely alatt ott maradnak az adatok. Azok, amelyek alapján éveken át listázták a hallgatókat.

A vizsgálat tehát elfogadta azt a HÖK-elnöki állítást, hogy „kényes részleteket utólag hamisította valaki”. Amely állítással kapcsolatban azért érdekes lenne a digitális írásbeliség írásszakértőinek véleménye. A „lista” ugyanis jól láthatóan egy elektronikus dokumentum. Az eredeti, meg nem változott, és a kínos adatokat nem tartalmazó példány azonban nem került elő. A vizsgálatról szóló hírben sincs utalás arra, hogy a származásra, szexuális céltárgyként való alkalmasságra, és hasonlókra utaló megjegyzéseket tényleg utólag vezették-e fel a táblázatba. A rasszizmussal összemaszatolt lista tehát így teljesen rendben van. Elvégre Pistának, és a Jobbiknak jó lesz. Felértékelve a későbbi, és alapvetően magánéleti kérdést arról, hogy a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetője kamera előtt maszturbált. De a, Hoffmann Rózsa által diákok fejébe is beleverendő, konzervatív erkölcsiség jegyében ez is jó lesz.

Ahogy az is jó lesz, ha megfogad az egyetem néhány javaslatot, amit a jelentés mellé csatoltak. Például azt, hogy ne lehessen az egyetemi infrastruktúrát politikai agitáció céljaira használni. Ami, magánemberként azért is meglephet valakit, mivel korábban mintha létezett volna arra irányelv, hogy az iskola ne legyen politikai színtér. De ezek szerint az egyetem nem iskola. A vizsgálóbizottság csak nem valami finom célzást tett az ELTE BTK oktatói munkájára? Mert az erkölcsiségéről nyilvánvalóan megállapította, hogy etikai kódex márpedig nincs. Különben miért most kellene javasolni annak megalkotását a HVG híre szerint. Mi tagadás eddig azt gondoltam, hogy az egyetemi oktatáshoz kapcsolódik valami leírt etikai normagyűjtemény. Ha a korábbi állítás igaz, akkor tévedtem, és az ELTE BTK-n ilyen nincs. De a Jobbiknak, és Pistának talán ez így teljesen jó, amikor az utánpótláscsapatot nevelik. Elvégre milyen gárdapornós is lenne az, akinek esetleg erkölcsi problémái támadnak, amikor a nevelőtanár simogatja a lábát?

Bár a vizsgálóbizottság nem állapította meg, hogy a listák között, és a HÖK által felügyelt kollégiumi helyelosztás, illetve a szociális ösztöndíjak között összefüggés lenne. Ahogy a vizsgálóbizottság szerint annak ellenére nem zajlott pártagitáció, hogy a HÖK tisztségviselői között a Jobbik képviseltette magát. A nyájas olvasó pedig nyilván elhiszi. A nyájas olvasó ugyanis nyilván fantáziaszegény, és negyven év alatti. A nyájas olvasó elhiszi, hogy az elosztásoknál szóba sem kerülnek az olyan szubjektív faktorok, hogy az aktuális Pistáknak ki, vagy inkább kivel mennyire (volt) jó. A nyájas olvasó elhiszi, hogy egy pártagitátor nem használja ki a politikai prostituálódásra azt a remek lehetőséget, hogy a listák, és az elosztáskor élvezett hatalom létezik. A nyájas olvasó természetesen azt hisz, amit gondol. Miközben szinte biztos lehet abban, hogy sehol nem lesz leírva, kizárólag a vizsgáló bizottság kedvéért, a lábsimogatások és ösztöndíjak közti váltószám. A HÖK tehát a vizsgálóbizottság szerint az egyetemnek tulajdonképpen jó lesz.

Hallgatóból meg úgyis egyre kevesebb lesz. Annak, aki nem kerül be az egyetemre, vagy más országba lépve iratkozik be az iskolába, mindegy. Annak, aki itt marad, annak nem lenne mindegy. De úgy tűnik a hátakat tollasnak néző bizottság által pártolt, a diákokat kihasználó, listázó erkölcsiség valakiknek jó lesz. Főleg, ha egzisztenciális, vagy nem csak egzisztenciális megfélemlítéssel is párosul. A Pistáknak, Dolfiknak, Józsiknak a mindent elmaszatoló, és mindent az ellenkezőjével együtt is szabályosnak elismerő vizsgálóbizottságok meg teljesen jók lesznek. Miközben békésen zajlanak a háttérben a cenzúrakísérletek.

Andrew_s

A listák esete Occam-mal.

Forrás: Wikipedia

Az ELTE BTK HÖK körül kirobbant listázási botrány eseményeinek hullámzása azt látszik mutatni lassan lecsengőben vannak az első felháborodások. Beleértve azt is, hogy az egyetem rektora, Mezey Barna, felfüggesztette az inkriminált hallgatói szervezet működését. Megszólalt „Pista” is, akinek a mém-ek szerint minden jó, de Szávay István jobbikos képviselő szerint köze sem az egészhez. Legalább is a 2009-es gólyatáborhoz.

Miközben a botrányt kirobbantó ATV egész képsorozattal adózik az eseményeknek abban a tudósításban, ami a HÖK és a Jobbik elég szoros kapcsolatát hivatott demonstrálni. A kapcsolatok szorosságán kívül az minden esetre látszik, hogy a képviselő úr vezető nevelőként nem idegenkedett a leányok lábának simizésétől. Alighanem a tanári etika demonstrációja gyanánt. Azonban most hagyjuk kicsit figyelmen kívül azt, hogy a szintén listázós korszakok némelyikében úgy vágták volna ki nevelőként, mint a dolgát végezni szándékozó nyávogó háziállatot. S szintén hagyjuk figyelmen kívül kicsit a listák tartalmi elemeinek nagy részét is. Már csak azért is, mert sok szempontból a koratinédzser korban megrekedt, tornatermi öltözőben arcoskodók jegyzőkönyvének tűnik. A további szempontok pedig olyan rasszista viszonyrendszert sugallhat, ami a maga nemében legalább olyan gusztustalan, mint a lányokat vágóhidi, vagy szexpiaci árubemutató gyanánt mustráló bejegyzések. Bár hasonló megnyilvánulások kapcsán a nagyok közt is zajlik licit a Jobbik háza táján. Így lehet, hogy ez a szellemiség követelmény volt a HÖK-tagsághoz, vagy a jobbikos együttműködésnek volt a záloga.

Szávay István a tanár
Forrás: ATV

Eközben természetesen megindultak a találgatások arra nézve is, hogy milyen csatornákon keresztül szivárgott ki pont most az a bizonyos 2009-ből datálható lista. A Jobbik részéről szinte azonnal megszületet az a válasz erre a kérdésre, hogy csakis az ő lejáratásukra született az ügy. Azonban ehhez az kellene, hogy a Jobbikot ezzel jelentős veszteség érje. Ami még abban az esetben sem lenne biztos, ha a választási kampány részeként kerül elő az a bizonyos táblázat. A jelenlegi választási törvény ugyanis nem csak az ellenzék, hanem a kormányoldal számára is egységes fellépést szorgalmaz. Mert bár sokszor Orbán Viktor leváltása kapcsán emlegetnek összefogási kényszert, a hatalomban való megmaradása esetleg ugyanilyen kényszer léphet életbe. Ebben az esetben a Jobbik lejáratása sokkal hatékonyabb lehet akkor, amikor már a Fidesz-kapcsolat szorosabb a jelenleginél. Márpedig az a lista, ami eddig kibírt három évet, kibírt volna még másfelet valami tárolón. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a médiafigyelem, amit most a Jobbik kap a listák kapcsán. Az a médiafigyelem, ami ugyan nem pozitív, de például a Gyöngyösi-ügyhöz képest kifejezetten előnyösebb. Ezzel párhuzamosan az adatvédelmi törvények megszegésének gyanúja okán elinduló rendőri vizsgálat, a HÖK felfüggesztése mártíromságot kölcsönözhet a hívek vagy szimpatizánsok szemében a párt tagjainak. Így aztán a Jobbik könnyen lehet, hogy inkább haszonélvezője, mintsem vesztese a listabotránynak.

Felmerülhet ugyanakkor a diákság megosztásának, lejáratásának szándéka, és ezzel a Fidesz közeli szellemiség hatása a kiszivárgások mögött. Az kétségtelen, hogy a külső szemlélők számára a diákság egy közös masszaként jelentkezik. Nem téve különbséget a diákszervezetek között, a HÖK körüli botrányt az egész diákságra szétkenve. Azonban az is látható, hogy a diákokat támogatók nagy része azokból kerül ki, akik meg tudják különböztetni a HÖK-öt illetve a csúcsernyőként tárgyaláshoz hívott HÖOK-ot a Hallgatói Hálózattól. Az ellenzők közül, akár konfrontatív, fellépésre bírhatók esetében, például az ultrák, vagy a békemenetes résztvevők esetében személy szerint kétlem, hogy igényelnének a szervezők iránymutatásain túlmutató bárminemű finom distinkciót. Az egyetemfoglalás esetén pedig világosan látszik, hogy a HaHa képes széles bázisú konszenzusra, ami különben meg is felel a bázisdemokrácián alapuló szerveződésnek.

Ami egyébként nagyfokú plaszticitást, és a kiragadott célszemélyekkel szembeni eljárások iránti fokozottabb rezisztenciát is biztosít a szervezetnek. Egy másik szempontból, ha a HÖK-ön keresztül akart volna a hatalom a diákságon ütni, akkor hatékonyabb lett volna a HaHa meghívása a tárgyalásokhoz, és ott a HÖOK-kal közös platformba kényszerítése. Majd a HÖK, illetve HÖOK lejáratásával egyszerre kirúgni a széket mindenki alól. Így a pillanatnyilag tudható részletek és körülmények ismeretében nem úgy tűnik, hogy a Fidesz-nek megérte volna a botrány. Bár az sem kizárt, hogy csak elbénáztak valamit, vagy olyan adu ász van még tartalékban valahol, amit még valaki a kabátujjában rejteget.

Ezzel szemben a HaHa, pontosabban a diákság komoly haszonélvezője lehet a HÖK körül kialakult botránynak. Azzal is, hogy könnyebbé teszi a rektor számára a HÖK irányából érkezett feljelentés ignorálását. De azzal is, hogy az említett feljelentés jelentőségét is erősen erodálja. Amivel kitartási lehetőséget biztosít az ezzel levegőhöz jutó, szimpatizáló tanárok számára. Ezzel párhuzamosan a Jobbik felé elkötelezett HÖK kiiktatásával, jelentéktelenítésével lényegesen könnyebbé válik annak vállalásnak a betartása, ami nem általános párt-, hanem szigorúan szakpolitikai célokat tűz a diákmozgalom elé. Ezzel pedig akkor is stratégiai előnyt szerezhet a HÖOK és tagszervezeteivel szemben, ha eltekintünk egy másik, esetleg szintén fontos szempontsorról. Arról, amibe például beletartozik a tárgyalásokkal némileg kompromittálódott HÖOK-tól való rugalmas távolságnövelés is. Kár lenne ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a listák léte tényleg jogi puskaporos hordó, és ezzel komoly zsarolási bázis lehet a hatalom kezében. Így a botrány kirobbanása tulajdonképpen megelőzi azt a korábban említett helyzetet, hogy a hatalom a diákságot mintegy összeláncolva dobja a kútba. Nem mellesleg pedig a látszólagos szalámizódás könnyen értelmezhető egy tisztulási folyamat részeként is. Elémenve a többi hasonló esetnek is. Minden esetre a HÖOK pár napos késedelemmel, de szintén megszólalt. Azt követően, hogy a HÖK elismerte az adatbázis tényét, kicsit érdekesen emlegetve a szabálysértés bizonyításának kivárását az ügyben. Ellenben, csikorogva bár, de mégis csak elítélve azt, ha bebizonyosodna az ELTE-s tagszervezeténél.

Az tehát, aki arra alapozott a hatalom részéről, hogy a diákság az egység látszatának fenntartása érdekében egységesen kiáll az alighanem törvénytelenül listázó HÖK mellett is, az alighanem eltaktikázta a dolgot. Amiért, azt hiszem, kevesen fognak krokodilkönnyekkel zokogni. Az a diákság, amelyik a saját ellenzékével képes konstruktív párbeszédre, és a szintén „bázisdemokratikus” internethez hasonlóan, rugalmasan hibatűrő módon képes a stratégiai csapdák kikerülésére, jobbat érdemel. A jelenlegi oktatáspolitikánál sokkal jobbat. Alapvetően mindannyiunk jövője érdekében.

Andrew_s

Akárhányaskák a listarendszerben.

A vélemény fontos, és jó, ha valakinek van véleménye. Még jobb, ha azt ki is nyilváníthatja. De az autonóm vélemény, mégiscsak jó. Mert jelzi a gondolkodási autonómiát. Jelzi, hogy nem egy formális vagy informális gondolati háló akarat nélküli végrehajtója valaki. Nem csak akárhányaska a szellemi Borg rendszerében. Neve van, és felelőssége. Személyes neve, és adott esetben önállósága egy adott pozícióban.

Elvégre elég komédiába illő jelenet lenne, ha valaki az indulati megnyilvánulásait szerepként közvetítené. Például egy kocsmai szóváltás során moderátor jelezné, hogy ki mikor emelkedhet anyázásra. Mikor is papírról olvasnák be a pontosan megkomponált szöveget arról, hogy éppen akkor, kinek a kedves felmenőit. Természetesen csak azt követően, hogy először gondos felkészülést folytatnának a végszavak tekintetében arról, hogy ki milyen végszó mentén háborodhat fel, csitulhat le, vagy léphet működésbe. Így aztán érthető Hiller István nehezményezése abban a tekintetben, hogy Halász János államtitkár, még az indulatiságot közvetíteni szánt mondatokat is olvasta. Sugallva azt, hogy az államtitkár még haragudni is csak felsőbb engedélyre és a beszédíró cenzúrázott szövege alapján képes. Ezt nem felkészületlenségnek, hanem inkább megfélemlített szervilizmusnak hívják.

De az ELTE vezetése is alighanem rászorult egy kis külső segítségre ahhoz, hogy legyen saját véleménye, vagy cselekvési bátorsága. A Jobbik által alig burkoltan támogatva, de mindenképpen kérdésesen hatalmat kapott HÖK-vezetőtől meg is kapta. Alighanem teljesen véletlenül azt követően nyújtották át ELTE BTK HÖK-elnöke által írt feljelentést a rektornak, hogy Vona Gábor a fiatalok Jobbik-ra szavazását gyakorlatilag tényként jelentette ki. S még véletlenebbül azt követően, hogy a Jobbik által nem annyira elítélt ultrák megtartották a maguk egyetemi konzultációját. Amihez képest a frissen kinevezett államtitkár fenyegetése tényleg csak sorok közti üzengetés. A helyzet azonban nagyon azt sugallja, hogy az ELTE HÖK-vezetőjének egyrészt valaki, vagy valami igencsak zöldre állította a cselekvési irányító-lámpát. Azaz beindította nála azt a cselekvési sort, ami a feljelentéshez vezetett. Ugyanakkor azt is jelezheti, hogy talán nem is annyira a feljelentésben szereplő ok az igazi ok, hanem sokkal inkább az, hogy egyfajta casus belli-t szolgáltasson az egyetem vezetése felé.

Olyan jogalapot, melynek nyomán a szintén nagyon autonóm gondolkodású egyetemi vezető, a feljelentésben nevesített Dezső Tamás dékán úr, elindíthatja hivatalosan azt, amire szíve szerint talán már régóta vágyik. A diákok mozgalmának kitiltására az egyetemről, és általában a tevőleges hozzájárulást ahhoz, hogy felszámolja a diákok „lázongását”. Különösen azért, mert néhány tanár is nem átallott melléjük állni. Megsértve így azt a kellemesen langyos hierarchikus szamárlétra-cipelést, melyben az egyetemi vezetés felnőtt és nyugodt jövőjét is elképzelte. S mert önmagában nagyon snassz és árulkodó lett volna a cselekvés, kellett a HÖK-feljelentés. Ahogy kellett Klinghammer István zöld utat adó kijelentése is arra nézve, hogy a lázongó diákokat az egyetemek környékéről, az értelmiségi pálya árnyékából is ki kell takarítani. Ha nem megy szép szerével, akkor bekeményítve. Amihez az egyetem megkapja, ha kell akár az NNI támogatását is. Nem vitatva persze azt, hogy hidakat lefoglalni, és a belvárost közlekedésileg korlátozni nem szép dolog. Arról persze ennek megítélésekor érdemes elfeledkezni, hogy annak idején mennyi ideig volt elfoglalás tárgya a Kossuth-tér, és hogy voltak, akik szintén járhatatlanná tettek hidat. Az Erzsébetről elnevezett hidat.

Az, hogy az egyik aktivistát a metró területéről szállították el kihallgatásra, nyilvánvalóan még véletlenül sem kezelhető megfélemlítési kísérletnek. Aki tehát a „mi úgyis tudunk rólad mindent” jellegű, és például az egyetemi klubmozgalomban való részvétel során sokszor hallott szlogennel vél párhuzamot látni, az téved. Ahogy az is téved minden bizonnyal, aki az annak idején tudottan irkált hangulatjelentések, és csoporttársi jellemzések, valamint a most kipattant listázás között vél párhuzamot látni. Téved is, mivel az ATV által közölt listázás tényleg nem az a listázás. Annak idején ugyanis lehet, hogy hangsúlyt fektettek a politikai megbízhatóságra, és ideológiai stabilitásra, beállítódásra, de nem igazán foglalkoztak senki származásával, vagy azzal, hogy melyik KISZ-tagnak ajánlható esetleg partnerként. Az a fajta listázás, melyre a jelzett tudósítás hivatkozik, és amelyről képernyőképek is felkerültek az internetre alighanem az egykori KISZ-titkároknál is kiverte volna a biztosítékot. Mert ez a fajta listázás, például az esetleges zsarolási pontok ismerete miatt egészen más jellegű. S nyilván csak a véletlen műve, hogy az NNI-bevetésnek színhelyet biztosító ELTE-n, a feljelentgető HÖK-szervezet berkeiből szivárgott ki.

Mely HÖK vezetője nem tagadta a listák tényét, de a tartalmukra nézve hamisítást vélelmezett. Ezzel kapcsolatban azért érdemes lenne tudni, hogy a listák puszta ténye mennyiben felel meg a törvényességi feltételeknek. Azaz hány diáknak bírják az írásbeli beleegyezését arra nézve, hogy egyáltalán szerepeljenek bármely belső listán. Függetlenül azoktól a személyes megjegyzésektől, amelyek nevükkel kapcsolatban felmerültek a közlemények alapján. Az persze külön pikantériája lehet az ügynek, hogy a nyilvánvalóan pártpreferenciákat, származást is nyilvántartó listák nem sértik annyira az egyetemi vezetés politika-allergiába szenvedő vezetőit, mint a Hallgatói Hálózat ténykedése. Bár, mint az ATV közli: „Az ELTE rektor helyettese elképzelhetetlennek nevezte a listázást, ám ha mégis történt volna ilyen, az szerinte a rendőrség hatáskörébe tartozik”. Tehát annak ellenére nincs szó feljelentésről, vagy bármi, a HÖK-öt érintő tevékenységről, hogy annak vezetője, mint jeleztem, elismert a listázást. Ellenben beindult a csinovnyik-reflex. A felelősség el-, illetve hatóságra hárítása. Nyilvánvalóvá téve, hogy az autonóm cselekvési hajlandóság igencsak komolyan deficites az ELTE vezetésében. Talán, többek között, ezért is lett egy egykori rektora államtitkár. S ez még akkor is igaz, ha a jelenlegi rektor a jelek szerint elhajtotta a HÖK-öt.

Bár Péterfalvi Attila is megnyilatkozott a listákkal kapcsolatban, több más kérdés is felmerülhet. Így az is felvethető, hogy amennyiben ilyen egyszerű volt kiszivárogtatni, akkor mennyire lehettek védve? Mikorra készül el egy független szakértői vizsgálat az esetleges változtatásokról? Ha bárki által hozzáférhető helyen, változtatható tartalommal voltak tárolva, akkor a HÖK mikor kerül elmarasztalásra gondatlan adatkezelésért? Mikor kerülnek bemutatásra a listázással kapcsolatos hallgatói beleegyezések? Mikor válik nyilvánossá azok személye, akik az adatokat összelapátolták a listákhoz? Mikor tesz feljelentést az ELTE vezetése a listák puszta ténye miatt? Mikor válik hivatalosan megtagadottá az egyetem vezetése részéről a hallgatólagos együttműködés a jelek szerint rasszizmussal kokettáló HÖK-vezetéssel? Mikor nőnek ki a tudósítói mikrofonerdők az egyetem és a felügyelő miniszter leváltását firtató sajtótájékoztatókon? Mikor jut el oda egy miniszter, hogy ilyen esetben legalább felajánlja lemondását? S lehetne még azt hiszem hosszan folytatni a manapság inkább költőinek számító kérdések sorát.

Kivéve a legfőbb kérdést. Mert leginkább az a kérdés, hogy mikor múlik el végre az, hogy a diák legfőbb tudnivalóit a sorok közti élettér ismerete jelentse. Mert a fenti kérdések szinte automatikusa megválaszolásra kerülnének, vagy okafogyottá válóak lennének ezt követően. De addig, amíg egy frissen kinevezett államtitkár a vele együtt nem értőkre, a kormányzattal összekacsintva azt mondhatja, hogy „talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak”, addig ez az alapkérdés az, ami oktalannak tűnik. De persze a hatalomnak ehhez köze se. A Borg tehet mindenről.

Andrew_s