Kanyarfelelősség

Forrás: Wikipedia

Pár napos hír volt, hogy több jel mutat arra: kialakulóban lehet egy kanyarójárvány. Ha lesz, akkor vagy kisebb, helyi jelentőségű lesz. Vagy nagyobb. Ami a betegek szempontjából szinte mindegy. Aki megbetegszik, annak a megbetegedés valószínűsége száz százalékossá válik. De a járványok nem is egy-egy emberről szólnak. Bár az emberekről.

S talán ez az, amit sokszor és sokan elfelejtenek. Akár akkor is, amikor az oltások megtagadásának emberi jogát védelmezik. A többség, a társadalom általánosabb érdekeivel szemben. Holott nem egy esetben olyan szintű járványok alakultak ki, amelyek egész földrészek, illetve akár a világ történelmét is átírták. Annak ellenére, hogy a „mi lett volna, ha” nem igazán történelmi kategória. Azért erősen kérdéses, hogy Trump most ki a fene Amerikájáról ugatna, ha annak idején az Európában gyakori bárányhimlő nem alkalmazható biológiai fegyver gyanánt. Ahogy azt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy az I. Világháborút alapvetően az influenza nyerte meg. Azzal, hogy a kialakult spanyolnátha-járvány okozta veszteségek nem egy ponton váltak összemérhetővé a harcok okozta veszteségeknek. S talán az egész földrész, vagy talán a világ történelme is kicsit másként alakul, ha az a háború nem úgy, illetve nem akkor ér véget. Ha akkor létezik tömeges oltás az influenza ellen.

De több olyan betegségre is elmondható talán, hogy igen komoly hatása lenne az oltások hiányának. Hatva például a gyermekhalandóságra. Akik körében a bevezetőben említett kanyaró érthetően komolyabb kárt okoz. Nem véletlen az, hogy a jó ideje létező oltásról nyugodtan állítható: életmentő hatása lehet. Ráadásul az oltásoknak van egy másodlagos hatása is. Akkor is megakadályozzák a járványok kialakulását, ha ez a hatás nem túl látványos. Tekintettel arra, hogy a fogékony egyedek előfordulási arányát a járványos továbbfertőzést előidéző szint alá csökkenti. Hasonlóan ahhoz, amit akár a növénytermesztésben is tapasztalni lehet. A kórokozókra rezisztens fajták „hálójában” olykor a fogékonyabb egyedek kisebb nagyobb populációja is képes magot hozni. Mert a megbetegedés mértéke nem éri el a totális kipusztulás szintjét. Így aztán látszólag az oltások elmaradása is sokáig képes olyan látszólagos hatást mutatni, mintha nem is lenne szükséges az oltásokra. A járványgócok kialakulásának hiányában a be nem oltottaknak is nagyobb esélyük van megúszni a fertőzést. Hamis önbizalmat, illetve kommunikációs vaktöltényeket adva azoknak, akik álságos kampányokat folytatnak az oltások ellen.

Mely oltás különben kötelező hazánkban. Bár korábban csak egy, egyfajta alapvédettséget adó oltás formájában. Talán ezért is számíthatunk csak kisebb, lokális, inkább a középkorúakat érintő, gócok kialakulására. Ahogy hazánkban jelenleg nem is tudunk sok megbetegedésről. Ami, mint azt szintén említettem, aligha vigasztaló annak, aki elkapja. Egyébként a szomszédos Romániában kialakult tömeges megbetegedésekben, az ottani állásfoglalások alapján, komoly szerepe lehet az oltásellenes mozgalmaknak. Nem egy esetben a hályogkovácsok magabiztosságával nyilatkozó szószólókkal. Ami különben hazánkban is megfigyelhető. Mármint az, hogy nem egy olyan oltásellenes aktivista írása olvasható az interneten, akiknek a biológiai ismeretei kimerülnek a biológiakönyvet olvasó emberről megtekintett fénykép látványában. Ahogy a GMO-k ellen legerőszakosabban fellépők sem okvetlenül bírnak genetikai ismeretekkel. De az legalább nem jelent közvetlen járványveszélyt. Ellentétben az oltások elmaradásával.

Amely utóbbi azért felveti azt is, hogy szellemi pestis terjedéséhez hasonlóan, az oltások ellen kampányolóknál is szerepe lehet az oktatásban, az ismeretterjesztésben tátongó réseknek. Nem vitatva az ismeretterjesztés fontosságát, azért persze arra is számíthatunk, hogy az generációkon át nyúló hatással bír. Miközben a megbetegedések veszélye folyamatossá válhat. S ebben az esetben konfliktus alakulhat ki az egyéni meggyőződéshez való jog, illetve az életbiztonsághoz fűződő, a társadalom minden tagjának joga között.

Gyarló emberként, szülőként hajlamosabb vagyok az oltások tekintetében az utóbbi mellett tenni le a voksot. A közegészségügy gondatlan veszélyeztetőinek tekintve azokat, akik kellő megalapozottság nélkül agitálnak az akár halálos fertőzések ellen védelmező oltások ellen. Akkor is, ha valószínűleg igencsak elhárítanának magukról minden felelősséget akkor, ha a megbetegedések mindegyike esetén a teljes ellátási költséget velük akarnák megfizettetni. Holott a kép akkor lenne teljes, ha a véleményük szabadsága mellett a véleményükért vállalt felelősséggel is kampányolnának.

Andrew_s

Orbán rohamosan BL-re megy

Forrás: Fixabay

Amikor ifjú voltam, akkor az iskolai mulasztásokra gyűjtött bacik kapcsán mindig azt hallottam: aki beteg, az feküdjön és nyögjön. Azaz, aki beteg az iskolához, az ne is nagyon játszódjék. Valami ilyesmit kellene most Orbán Viktornak is mondani. Vagy közzé tenni az udvari jós és csodadoktor elérhetőségét.

A minapi betegség-jelzéssel kapcsolatban már felvetettem, hogy esetleg csodaszerűen fog gyógyulni. Mihelyst nem kell eleget tennie egy olyan protokolláris kötelezettségnek, amihez nem fűlik a foga. S persze kellően kifundálják az ő nagy eszének előedzői, hogy miként lehet megúszni a bíróság által kötelezett bocsánatkérést. Azaz Orbán Viktor egy tipikus szimuláns. Mármint a fizikai betegségeket illetően, és a jelek szerint. Mert tegnap még programokat mond le a megrendült egészségére hivatkozva, de mára már tutira tudja, hogy szombatra kutya baja sem lesz.

Mert a hírek arról szólnak, hogy majdnem a saját pénzén megy el szombaton a BL döntőre. Majdnem a saját pénzén, mert a fizetését a köz dobja össze, és a belépő jegyet az UEFA biztosítja. A kiutazás költségei azok, amelyeket Pannónia géniusza maga fizeti. Ami kis lépés lehet az embernek, de hatalmas könnyebbség az OTP-nek. Mert legalább nem a cég magánrepülőgépével kell fuvarozni a vezért. Amely fuvarozás lehet ugyan egy futó gesztus, de nem biztos, hogy megéri. Elvégre Soros pénzét is simán elfogadta a Fidesz, aztán láthatjuk, hogy a pénzember emlegetése az antiszemita kirohanások szinonimájává vált. Hát hiányozna ez Csányinak? Nem biztos. Még akkor sem, ha egy páholyban köpködhetné a szotyihéjat a kormányfővel. Amellett persze érdekes lenne tudni, hogy vajon a fia vele megy-e? Elvégre elkelhet a segítség a betegeskedő apucinak. Meg különben is. meg kéne forgatni a trónörököst a nyilvánosság előtt. A végén még elfelejtik.

Az persze kérdéses, hogy Orbán Viktor egyáltalán alkalmas lesz-e az utazásra? Elvégre ő egy szegény beteg ember. Olyan betegséggel, amitől például nem lehet elnézést kérni. Bár ez nem annyira betegségnek, mint bunkóságnak szokták hívni, de már majdnem kórság. Kóros neveletlenség. De abban azért megnyugodhatunk, hogy Orbán Viktornak nagyon jó udvari táltosai vannak a jelek szerint.

Csak azok a szegény unikornisok fognak unatkozni a kert végében. Hacsak a miniszterelnök nem viszi őket is megával a BL-döntőre. A fejében.

Andrew_s

Jobbulást Orbán Viktornak!

Forrás: Fixabay

Orbán Viktor januárban hivatalosan is beteg lett. Valószínűleg nem az átlag magyar közmunkásnak is elérhető gyógykezelést kapta. Bár talán még akkor is megküzd az influenzával. Most ismét hivatalosan is beteg. Azaz a sajtósa hivatalosan is megerősítette: emiatt mondják le a programjait. Jobbulást!

Betegnek lenni nyilvánvalóan nem jó. Valakinek, aki állandóan az erő szabadságharcosának képzetét szeretné láttatni magáról, különösen nem lehet egyszerű. Már akkor, ha nem gyógyul, nyilván a hívek sűrű imáitól, kicsit gyanúsan gyorsan. Mert Orbán ilyet is tudott annak idején produkálni. Mindamellett, beteg emberként megilleti mindaz a kímélet, ami egy beteg embert csak megillethet. Így például nem kívánom neki, hogy egy ügyeletes napot „ünneplő” kórházban lássák el úgy, ahogy az általa leginkább alattvalónak. tekintett átlagos honfit. Elvégre lehet, hogy tényleg beteg, és tényleg súlyos az állapota. Mármint a fizikai. Akkor meg nem érdemel ilyen gonoszságot. A végén még nem bírná ki szegény. Azt, amit szerinte egy átlag magyarnak különben ki kellene bírnia. Ami két dolgot is jelenthetne. A farpofái közé szorult fejekből szinte biztosan kipattanna a szoborállítás ötlete. Márpedig szerintem sokan szeretnének egy olyan Orbán interjút meghallgatni, ami úgy kezdődik, hogy: „Az úgy volt, tisztelt bírónő...”. Esetleg „bíró úr”.

S erről eszünkbe juthat, hogy a bíróság éppen mostanság kötelezte bocsánatkérésre Orbán Viktort. De ő nem kér bocsánatot. Inkább fellebbez. Pedig lehet, hogy jobban járt, mintha a bíróság arra kötelezte volna, hogy ne bocsánatot kérjen a DK elnökétől, hanem álljon ki vele egy nyilvános vitára. De, gondolom, nincs ilyen büntetési tétel. Amellett, hogy a bíróság is lehet humanista. Nem kívánván a miniszterelnöknek azt, amin egyszer már átesett, és alighanem belebetegedett. Nem a teste, hanem az önérzete. annyira, hogy ilyesmire soha többet nem vállalkozott ezidáig. Persze, igazán rosszmájúakban felmerülhet, hogy esetleg a mostani betegség sem független az említett bírósági döntéstől. Amúgy neuroszomatikusan. Mert szinte biztosan nagyon kellmetlen élmény lehetett ez a bocsánatkérési felhívás. Már csak azért is, mert mintegy három éve Orbán már szerette volna megüzenni a bíróságoknak: ő dönti el, hogy ki a bűnös. Így az a fránya önérzet már megint megtámadhatta a szegény kormányfőt.

Aki pár napja még azt mondogatta, hogy a világ egyik nagyhatalmának a vezetője alapvetően Soros-ügynök. S mit lehet tudni: talán a pápa is az. Ha azért, mert nem ért egyet Orbánnal és Erdővel, akkor biza Soros ügynök lesz a’. A fekete macskák is ezt mondogatták a sarkon. Ahova az udvari táltos kidobta a lejárt szavatosságú jós-belet. De az MTI még nem kürtölte szét a miniszterelnöki kór természetét. Így lehet, hogy csak futó kórság, és minden más találgatás a kert végében összesúgó unikornisokról csak maga a puszta cinizmus. Annak ellenére, hogy találgatások márpedig vannak. S ezen az egykori Orbánt bemutató videó sem sokat lendített. Holott azon még a tik-korszaka előtt volt látható. Mely korszak azonban azt követte, amikor a vezér-kórság azért már látszani engedte az ember mögött álló komplexusokat. De mindez tulajdonképpen lehet továbbra is csak puszta találgatás.

Azok az odalökött, mindössze lemondott látogatást emlegető félmondatok azonban mégis teret engednek a mindenféle találgatásoknak. Amelyek különben senkinek sem tesznek jót. A miniszterelnöknek sem, mert jobb a bajt minél előbb orvosolni. Hacsak nem távozott az ő orvosa is Londonba. Az országnak is, mert mégis csak jobb, ha egy kormányfőt, legalább néhanap, komolyan lehet venni. Valamint azoknak is, akik elég régóta birkóznak azzal a kérdéssel, hogy egy egész ország vezetéséért felelős figurát miért is nem lehet alkalmassági vizsgálatnak alávetni? Legalább akkor, amikor széles körben találgatások vannak azokról a bizonyos unikornisokról. Ugyanakkor az is érthető, ha Havasi Bertalan még akkor sem szólna ezekről a kedves lényekről, ha állandó parlamenti belépőt állítanának ki nekik, és hivatalosan csatlakoznának a miniszterelnöki szakértők és tanácsadók táborához.

Mert a hatalom vágyával felvértezett permanens szabadságharcos sleppje alighanem érdekeltebb lenne ebben az esetben is a hatalom megtartásában, mint a vezér emberi kezelésében, és mielőbbi orvos elé utalásában. Ezért a hatalomért akár még alá is írnák talán azokat a belépőket. De talán itt még nem tartunk. Addig Orbán Viktor még ki is gyógyulhat egy futó betegségből. Hogy aztán újult erővel tapsoltathassa magát körbe az érdekszférában állókkal.

Andrew_s

Szex, háború, monarchia

Ártáblák. Későbbről.
Fotó: EISimay

Visszafele haladva a napok sorában, pár nappal ezelőtt harangoztak be egy konferenciát azzal, hogy „csak semmi malackodás”. Mert csak tudomány. Milyen tudomány? Jobbára történelem. Ráadásul az első világháborús korszaké. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy honlapilag a Terror Háza Múzeum adott otthont a rendezvénynek.

Nem ott volt, hanem a Habsburg Történeti Intézetben. Amely nem Bécsben, hanem Budapesten fejti ki minden bizonnyal hézagpótló működését. Ahogy nyilván hézagpótló volt a háború alatt is bizonyos hézagok, a bakák és a lakosság szexuális hézagainak betömése. Nem, tényleg semmi malacságra nem gondolok. Szigorúan a viselkedési folytonosságban, a szexuális igények kielégítésének szakadékaiban megnyilvánuló szociológiai szakadékokra gondoltam. Annak a címnek a kapcsán mi másra is gondolhatna bárki is, amely azt mondja, hogy: „A háború és a szexualitás”. A konferencia anyaga pillanatnyilag nem letölthető, s így marad az előadás-címek alapján való eljátszadozás a gondolatokkal. Például annak alapján, hogy négy felsorolt előadásból három is érinti az egészségügyi vonatkozásokat. Valószínűleg nem véletlenül.

Egy pillanatig sem vitatva azt, hogy a megfelelő gyógyszerezési lehetőségek híján ez komoly gond lehetett. Vegyük figyelembe, hogy a Salvarsan az 1910-es években indult útjára. Ernest Duchense 1912-ben pedig úgy halt meg, hogy munkásságát a Penicillium glaucum tífusz elleni alkalmazását illetően nem ismerték el, és a penicillin „hivatalos” felfedezése az 1920-as évekig váratott magára. Márpedig a beteg katona hadkészsége erősen lecsökken. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az I. világháborút sokkal inkább az első nagy influenza-járvány „nyerte” meg, mintsem a fronton egymásra lövöldöző haderők. De a konferencia nem ezzel, hanem a nemi betegségekkel, a háborús prostitúcióval látszott foglalkozni a címek alapján. Az MTI-nek kiadott közlemény alapján arról is, hogy miként használták a szolgálatból kiesett prostituáltakat biológiai fegyverként. A sokszor nosztalgiával emlegetett korszak monarchista haderejének nagyobb dicsőségére, a morális magasságok megmászása után. S csak remélni lehet azt, hogy miközben a császári és királyi haderő szexuálisan sanyargatott bakáiról szó esett, talán vesztegettek pár szót, a háborúkban nagyon komoly morális problémákra is. Arra, hogy mi volt a helyzet a háborús erőszaktevésekkel. Mert alig valószínű, hogy az említett haderő csupa szentekből állt. A megszállási területeken pedig nem csak a II. világháborúban és azt követően nyögték a katonák szexuális deprivációját a helybeliek. Az MTI anyagára hivatkozó közlemény erről semmit nem mond.

Az előadáscímek alapján valójában egy különös fogalom felbukkanása szúrt szemet. Ez nem más, mint a Szécsényi Mihály nevével fémjelzett előadás az „Egészségügy, eugenika és a prostitúció” címében szereplő eugenika szó. Aminek igen kevés köze van valójában mind az egészségügyhöz, mind a prostitúcióhoz. Már amennyiben az utóbbi fogalmat legalább részben a hagyományos értelemben kezeljük. Az eugenika ugyanis egy Francis Galton által megalapozott társadalomfilozófiai irányzat. Szó nincs ez esetben arról, hogy ne keveredhetett volna a háborús történetek közé az embernemesítő gondolat. Ismert tény, hogy hazánkban 1917-től már a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt tevékenykedhettek a gróf Teleki Pál vezetésével működő Magyar Fajegészségtani és Népesedés­politikai Társaság. Azonban a háborús prostitúció, illetve kényszeres gyermekvállalás mégis inkább Hitler Németországához köthető, és a II. világháború történései közt ismertebb. Nem vitatva, különösen az előadás ismeretének hiányában nehezen vitatva az I. világháborús események eugenikai vetületét, valahogy, hirtelen olvasatban mégis kakukktojásnak hatott. Ott. Az egészségügy és a prostitúció között. A beharangozóban. Mert erről az előadásról az MTI mintha nem tudna.

S miközben próbálom továbbgondolni, hogy a következő prostitúciókutatási és eugenikai konferencia miről szólhat, egyfolytában az utóbbi idők történései tolakodnak elő. Kezdve attól az ötlettől, hogy a Fidesz szabja meg az ideális párt és táncpartnert. Nem feledve természetesen Novák Elődnak a Lázár János által is leszólt, de a miniszter részéről máig fel nem jelentett megnyilatkozását sem. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jelen magyar történelmét nem az eugenikát felkaroló fasiszta politika fogja tovább írni. De ez már messze vezet a konferenciától.

Andrew_s

Orbán gyanúsan gyorsított gyógyulása

Forrás: Propeller.hu

Edzés közben megsérülni azt jelenti, hogy valaki nem tartotta be a bemelegítés játékszabályait. Ez még akkor is igaz, ha valaki miniszterelnök. Ugyanakkor nagyon kellemetlen, ha ennek következtében még halaszthatatlan műtétre is sor kerül. Ilyen szintű sérülés a nyílt törést, és a tartós kórházi fekvés képzetét kelti a gyanútlan hírfalóban. Ezen fennakadni, és mögöttes értelmet keresni rosszindulat kérdése is lehet. Tehát be kell vállalnom, hogy a nyájas, de talán a nyájatlan olvasók is rosszindulatúnak fognak tartani.

Az ugyanis elég ritka állapot, hogy valakin halaszthatatlan műtétet kell, hogy elvégezzenek lábilag, majd hamarosan elhagyja a kórházat, és munkába áll. Márpedig egy miniszterelnök esetében a kormányülés az utóbbit jelenti. Még akkor is, ha nem a fejét műtik, és nem szénlapátolással múlatja az időt. A gyors kórházelhagyáshoz már csak azért is gratulálni lehet, mivel Orbán Viktorról korábban olyan képek jelentek meg, amin csövek vezettek ki belőle, és talpig gipszben, pontosabban fásliban, révedt el a mélységes mélyben. Mely utóbbi akár a műtétet követő sokk, illetve a gyógyszerek hatása is lehet természetesen. Azonban kérdéses, hogy a kormányülésre milyen hatással lehet majd az említett állapot, ha idő előtt venné fel a munkát a kormányfő. Ebben az esetben ugyanis kezdhetünk aggódni. Részben Orbán Viktor visszaesése miatt, részben az ott elmondott szónoklatainak hatása miatt.

Alkalmasint persze lehet, hogy jelenlegi sérülés egy korábbi sportprobléma utólagos hatása, amit lehet, hogy jobb lett volna talán korábban is kezeltetni. Még az egyensúlyvesztésre való hajlam is veszélyes lehet. Elvégre elgondolni is rossz, hogy mi történt volna, ha Orbán Viktor véletlenül egy gát tetején csúszik meg korábban. Csak remélni lehet, hogy még felemás gumicsizmában is ki tudott volna úszni a zavaros habokból. Mert a végén még itt állnánk megfürödve. Miniszterelnök, és pártvezér nélkül. Így is itt állunk ugyan megfürödve, de legalább elmondhatjuk, hogy van egy jól megtapsolt pártvezére a Fidesznek. Ráadásul azon a gyűlésen még nyoma sem volt annak, hogy Orbán Viktornak sportproblémái lennének. Tehát alighanem edzetlenül vett részt azon a gyűlésen, melyen egy kivétellel egyhangúlag megszavazták ismét pártvezérnek. Az igazán már csak egy rossz májból fakadó kérdés lehetne, hogy vajon akkor is megszavazták volna-e, ha távol marad a gyűléstől?

Például kezeltetni a későbbi edzésbalesethez vezető esetleges alapproblémát. Vagy kezeltetni az edzésbalesetet, ha az még a konferencia előtt történt. Egyébként alighanem igen, megszavazták, megszavaztatták volna. Már csak azért is, mivel Orbán Viktor kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a későbbi utód előtt eltakarítsa a szemetet, és elvégezze a piszkos munkát. Még az önnön vállát is megveregetve örömében, hogy mekkora hatalmat épített fel. A nyilvánvaló válasz a kérdésre különben az lehetne, hogy: igen, megszavazták volna. Ebben azonban lehet, hogy Orbán Viktor már korántsem volt annyira magabiztos. Így adódik, hogy vajon nem azért ment-e el mindent, kezelést és edzést mellőzve az említett gyűlésre, mert látni akarta a megválasztását. Elvégre régi mondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. No meg különben is. Az önmártíromság, miszerint ő még betegen is, de ott van, megérhette neki. Ahogy a már korábban említett kormányülésen való részvétel mögött is lehet egy ilyen személyes mechanizmus. Ezt ugyan sem alá-, sem mellétámasztani nem tudjuk biztosan, de kicsire nem adunk.

Ahogy Orbán Viktor sem sokat ad a kisebbségekre, illetve a kisebbekre. A hatalomban és pénzben kisebbekre például. Mivel egy szava nem volt a hajléktalanok elleni, belügyi lobbit szolgáló, intézkedések ellen. Bár ezt azért okozhatta egy másik tünet. Nem a lábában, hanem a világszemléletében. A struccpolitikára való hajlam. Ami alapján azt vélheti, hogy a lecsúszott milliók legalját eltakarítva a szem elől, a lecsúszás is megszűnik. Márpedig április óta lehetett volna szava, de még a kórházból is üzenhetett volna pár jó szót. Aminek hiánya, és az egzisztenciák megtámasztására üzent demagóg és populista szabadságharc-láncolat azt jelzi, hogy a kormányfő szerint ez így van jól, ahogy van. Pintér Sándor gyakorlatilag szabad kezet kapott a gárdához hasonló alternatív belügyi erők, valamint a hajléktalanok, és az unortodox workfare ügyében. De természetesen a szociális kisebbségeken kívül a rasszizmus kapcsán is üzenhetett volna már többször is. Legutóbb akár a kórházból is, mivel „A zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában” című konferencia is a miniszterelnök lábkezelésének idejére esett. Mely konferencián Navracsics Tibor helyettesítette.

Amely helyettesítés közjogi értelemben teljesen rendben is volt, és igazán kár lenne akár egy kavicsot is vesztegetni az ügyre. Az is teljesen rendben volt, hogy a miniszterelnök-helyettes nagy nehezen, de azért elmondta, hogy „a magyar állam is felelős volt a holokausztért”. Kicsit ugyan belemaszatolva némi csúsztatásba, és némileg eltávolítva Horthy Miklóst az emberirtástól, de azért csak kinyögte. Mondhatnánk azt, is hogy kimondta, és majd legfeljebb visszavonja, vagy elmaszatolja. Nem lenne meglepő azon korábbi esetek után, amikor Navracsics tanújelét adta a benne dúló vesztes csatának. Amikor a gerinc csatázott a hatalomvággyal, és az utóbbi rendre nyert. Akár akkor is, amikor elfelejtett elhatárolódni a nyilasvezér rehabilitálásának az ötletétől. Ha pedig a miniszterelnök helyettes nem, Orbán Viktor még mindig elhatárolódhat ettől a kijelentéstől. Meg minden mástól is, ami ott elhangzott. Legalább kedvenc szélsőjobbosai szemében.

A kórházi tartózkodás ugyanis kiváló alibi arra nézve, hogy „ő ott sem volt, és a másik vonalon beszélt”. Mert nincs az a kórházi tartózkodás, ami alatt ne lehetett volna a helyettes beszédét úgy aposztrofálni, hogy „a magyar miniszterelnök üzenete a konferenciához”. De ebben az esetben Orbán Viktornak állást kellett volna foglalnia. Aminél azért sokkal egyszerűbb lehetett számára csövekkel a kötésben fotózkodni egy kórházi ágyban. Amiből hipp és hopp kormányülni azért fel tudott ülni, és kelni. Azt a kellemetlen képzetet keltve, hogy a súlyosnak beállított baleset nem is annyira volt súlyos, mint amennyire alibi. Az a cég, amelyik emiatt elhalasztotta a gyárnyitást a személyi kultuszos túlpedálozás jegyében az meg így járt. Az orvosoknak ellenben gratuláció a sikeres műtéthez, és a rendkívül gyors gyógyításhoz.

Andrew_s

Vezérkórtünet-vizsgálat.

Forrás: http://www.gandul.info/

Egy miniszterelnök esetében felértékelődik az igazmondás erénye, és az annak hiányából származó kár egyaránt. Az utóbbi már csak azért is, mert gyors nemzetközi, és nemzeten belüli kommunikáció lehetősége a gyors lebukás vetíti előre. Így járt Orbán Viktor az IMF állítólagos kívánságlistájával, melynek körhintájára egy egész pártközi frakcióülést sikerülhetett első körön felültetni. Felültetni azért, mert más források szerint az a lista valahogy nem úgy tűnik felállni a valóságban. Márpedig ez is felveti azt, amit korábban a miniszterelnök viselkedésével kapcsolatban már meg lehetett fogalmazni. Felvetve egy akár komoly személyiségi, konfliktuskezelési probléma lehetőségét. Ahhoz önmagában nem sokat lehetne hozzátenni, hiszen egy esetleg elinduló önmegerősítési vágytól hajtott spirálba beleférnek az utóbbi idők eseményei is.

Az, hogy Orbán Viktor ténykedésének, megnyilvánulásainak milyen pszichiátriai háttere lehetséges, arról különböző találgatások keringenek az interneten. Mivel az egyes lelki problémákkal kapcsolatban számos tünetleírás található a világhálón, itt és most nem szállnék be a találgatásokba. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fórumokban felvetett egyes megfejtésekhez ki-ki keresse meg a megfelelő tünetleírásokat és próbálja meg végigpipálgatni. Elvégre mindaddig, amíg valaki, leginkább Orbán Viktor ki nem áll cáfolni vagy megerősíteni valamelyik verziót, addig amúgy sem lenne több találgatásnál. Ahogy végső soron egyfajta találgatás az is, ami legutóbb ennek egy morális kérdését is felvetette. Ez nem más, mint az Amerikai Népszava oldalain megjelent két írás. Fordított sorrendben említve, a későbbi a főszerkesztő egy írása arról, hogy a diktatúrák milyen hallgatagon halogató módon kezelik a vezetők betegségeit. Felvetve a kérdést arra nézve, hogy Orbán Viktor vajon beteg-e? Hivatkozva többek között ugyanarra a híradófelvételre, melynek alapján egy korábbi írás a magyar miniszterelnök alkalmasságát feszegeti. S bár lehet mind az orgánumot, mind annak főszerkesztőjét, Bartus Lászlót, akár szeretni, vagy nem szeretni, kétségtelen, hogy mindkét írás végén kérdőjel van. Mint azt korábban magam is jeleztem, nem is lehet más. Így aztán kicsit meglepő volt, hogy a HVG az utóbb említett, de korábbi írásról szóló fórumbejegyzést önálló véleménycikként közölte a Bartus-féle lap aljasságának igazolásaként. De ez legyen a médiaszereplők egymás közti szociális problémája. S még az sem kizárt, hogy a HVG egyfajta iróniaként közölte a bejegyzést. Vagy provokatív vitaindítónak.

Önmagában a történet nem is a sajtó-orgánumok egymás közti csatározásának a szempontjából érdekes, hanem annak közéleti vonatkozását illetően. Mégpedig akár egy Orbán Viktortól független vonatkozását illetően is, mivel esetleges egészségi krízis ellen, a jelen miniszterelnök bukását követő, egyik államvezető sincs előre felmentve. Ahogy a történelem a múltbeli vezetők tekintetében is számos kórtünet ismert. Mert ők is emberek. Biológiai értelemben akkor is, ha humánum tekintetében ezt kérdésessé is teszi cselekedeteinek rendszere. De a kérdéses szempontra visszatérve az nagyon egyszerűen lefordítható arra az alapdilemmára, amit különben az Amerikai Népszava is feszeget. Arra, hogy a közvéleménynek van-e köze hozzá vagy sem? Illik-e, kell-e erről tájékoztatni a közt, a szavazókat, vagy sem? S ebben nem csak a politikai, hanem az emberi szempontok is szerepet kaphatnak. Általánosságban ugyanis könnyen azt mondhatjuk, hogy végső soron a betegség magánügy, és elég baj az annak és közvetlen környezetének, akit érint. Tulajdonképpen azt az emberi reakciót vetítve ki a vezetőkre, ami sokunknak sajátja, és ami kicsit hasonlít ahhoz a reflexhez, amivel a végzetesen beteg állatok is gyakran félrevonulnak. Mert sokan nem szeretik, ha kiszolgáltatottnak látják, ha sajnálják, és pláne nem, ha lesajnálják, leírják. Ezért emberileg érthető az az álláspont, hogy amennyiben a miniszterelnöknek problémái vannak, ahhoz senkinek semmi köze.

Az ezzel szemben álló vélemény azonban szintén érthető, hiszen a miniszterelnöknek, államfőnek a kezében hatalom van. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben képes a racionalitások mentén élni vele. Elvégre azok, akik például a HVG által idézet beírással értenek egyet, nem biztos, hogy akkor is tartanák a véleményüket, ha például nem valami találgatásról, hanem diagnosztizált alkoholfüggésről lenne szó. Esetleg bármi másról, amiről köztudott a döntéseket befolyásoló hatása. Meg merem kockáztatni annak felvetését, hogy ilyen esetben korántsem lennének ilyen megengedők, és szemérmetesen vakok. Alighanem gyorsan arra az álláspontra helyezkednének, hogy mivel ezek köztudottan károsak a döntéshozatalra, az illető kezében ne legyen döntési kompetencia és pláne ne legyen egy ország, egy nemzet életét befolyásoló hatalom. Ugyanakkor számos betegség esetében ugyancsak ismert, hogy vagy maga a kór, vagy a kezelésére alkalmazott gyógyszerek, beavatkozások szintén alkalmasak a döntésképesség korlátozására, vagy befolyásolására, a realitások felismerésére, és a környezettel való adekvát kapcsolattartás fenntartására. Így aztán érthető, ha olyan politikai hibák esetben, melyekre legutóbbi példa az azeri baltás hazaengedése volt, vagy az említett, esetleg meseszerű, ténykezelés az IMF esetén lábra kapnak a korában sem ismeretlen találgatások Orbán Viktor egészségi állapotáról.

Amire különben, ha visszaemlékszünk rá, régebben is voltak találgatások, és nem mondhatnánk, hogy a stáb tagjai nem erősítettek volna rá. Gondolhatunk itt például Lázár János beterjesztésére, mely a miniszterelnöki özvegyek sorsát volt hivatva rendezni. Már akkor is felvetve azt, hogy vajon mit tudhat Orbán Viktor állapotáról, ami a lex-Antallné beterjesztését sürgetővé tette. De általánosságban is emlékezhetünk arra, hogy még olyan az szintű transzparencia is hiányzik, mint amit Antall József esetében megtapasztalhattunk. Így aztán elmondható, hogy ez a hajó már tulajdonképpen elment. A folyamatos pávatáncoknak köszönhetően, ha most kiállna Orbán Viktor, és bármit mondana alighanem fenntartások falába ütközne. Esetleges betegségének beismerését és annak tagadását egyaránt nehezen tudnák sokan őszintének hinni. Így végső soron a találgatásoknak továbbra is szabad teret kaphatnak. Sajátos módon mégis ez lehetne az a pálya, ami a miniszterelnök számára az előremenekülés lehetőségét jelenthetné. Például azért, mert akár személyes fáradtságára hivatkozva is visszavonulót fújhatna a politikai színpadról. Nyilván sokak emberi sajnálatát és együttérzését beseperve, de lehetőséget adna arra, hogy kiszálljon abból pozícióból, ami egyre inkább a politikai pofozó-bábú szerepét kölcsönözheti számára. Lehetőséget adva arra, hogy a pártja megtartsa a befolyását a közéletben, ha személyében el is veszti a nagy machinátor pozícióját.

Ismerve azonban a hatalom természetét, és számos olyan vezető történetét, akiknek megvolt a maguk centrális erőtere, ez nyilván csak elvi lehetőség. Elvégre az, aki meg van győződve a saját csalhatatlanságáról és mindenhez-értéséről, az nyilván nehezen győzhető meg arról, hogy legjobban akkor tenné, ha visszavonulna. A történelmi példák éppen az ellenkezőjét illusztrálják. Egyre több szakkérdésben érzi úgy, hogy övé az egyedüli jó tudás, és az, aki ellentmond nemcsak neki, hanem az egész országnak akar rosszat. Elvégre ő maga a nemzet jövőjének egyedüli letéteményese. Ilyenkor aztán könnyű azt mondani, hogy a környezete a felelős, ha idáig jutott. Valójában azonban azért nem feltétlenül igaz, mert addigra a környezetében aligha marad meg olyan, aki meg meri mondani, hogy a király meztelen. Olyan pedig szinte biztosan nem, aki meg meri mondani, de a király el is hiszi neki. Így tulajdonképpen Orbán Viktor esetében a sárvári frakcióülés lehet az igazi vízválasztó. Nem okvetlenül abban, hogy személyében elmozdítják-e a miniszterelnököt. Bár a legnyilvánvalóbb előremenekülési út kétségtelenül ez lenne. Hanem abban, hogy megszavazzák-e például az IMF-tárgyalások megszakítását egy olyan állítólagos kívánságlista alapján, ami órákon belül megkérdőjelezetté vált. Miközben az Orbán-beszéd negatív hatása nemzeti valután azonnal lemérhetővé vált. Ha csak az utóbbi napok történései tekintetében pozitív visszacsatolást tud csak adni a frakció, és nem tud szembeszavazni adott esetben a miniszterelnöknek, az jelenthet egyfajta átcsapási pontot. Túljutást azon a ponton, amikor már nem a frakciónak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek vannak képviselői tisztet betöltő alattvalói. Függetlenül attól, hogy az egészségi állapotára vonatkozó találgatások mire jutnak. A levegő úgy tűnik ettől függetlenül elfogyott. A hitelességi és morális skálán, de ha a miniszterelnök elhiszi saját meséit, akkor a szellemi skálán is, Orbán Viktor elérte azt a zérópontot, ahol az egészségi állapot lehet ok, lehet utólagos mentség, lehet alapja az emberi sajnálatnak, de nem több. Sajnálatból, cselekvőképtelenségből egy országnyi játszóházat biztosítani valakinek eddig csak a királyságok és diktatúrák esetében volt „divat”.

Andrew_s