Rogán kiszámított engedékenysége.

A családi erőszak körüli vita meglehetősen felkorbácsolta az indulatokat. Az őszintétlenség vádjának elkerülésére megjegyzem, hogy a sajátomat is. Gondolom ez teljesen érthető mindazok számára, akik szerint nem a félázsiai származékokkal szemben alkalmazandó erőszak a problémák egyedüli eszköze. Ahogy a feszültség levezetésének sem egyetlen eszköze kell legyen az akár erőszakkal elért szexualitás. Bár kétségtelen, hogy a szex stresszt csökkentő hatását már a bonobók is felfedezték. Tehát Varga István Fidesz-es képviselőnek a KDNP-s vokál előterében előadott magánszáma érthetően verte ki a biztosítékokat. S persze meg is nyugodhat talán ebben az ügyben mindenki, hiszen a Fidesz látványosan meghátrált.

Ennek a meghátrálásnak adott hangot Rogán Antal frakcióvezető a 2012. 09. 14. –én tartott sajtótájékoztatóján. Az persze kérdéses, hogy amennyiben a Fidesz Női Tagozata szerint az, ami az ominózus éjszakai vitán történt megengedhetetlen, akkor Varga István meddig maradhat a frakció, vagy akár a Fidesz tagja. De ezt majd megmutatja a jövő, és bár a képviselő távozásában a Fidesz-ből nem hiszek, alighanem a továbbiakban fajsúlytalanná válik. Amit ugyanis előadott olyan szinten hiteltelenítette el a személyét, hogy legfeljebb a hentesek húscafatolását szabályozó törvénytervezet kapcsán szólalhat fel hitelesen. Végső soron tehát a családi erőszak kapcsán eljátszott egy randa, és hálátlan szerepet, melynek az őt érintő felvonása az említett sajtótájékoztatóval lezárult. Ráadásul úgy, hogy sikerült Orbán Viktor megszólalását az ügyben a partvonal körül tartani. Tehát a miniszterelnöknek nem kellett éremben hozzászólni a történtekhez. Így aztán az sem túlságosan zavaró, ha a különböző források eltérően írják le szerepét. A HVG szerint például „Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök is tárgyalt a Fidesz női tagozatának képviselőivel”. Miközben a Fidesz honlapján azt olvashatjuk, hogy „Czunyiné Bertalan Judit hangsúlyozta: önmagában az, hogy a Btk.-ban önálló tényállássá teszik a gyermekek és nők bántalmazását, kevés, ezért tartották szükségesnek, hogy Orbán Viktort tájékoztassák”. De, mint írtam, az árnyalatnyi eltérés a végeredményben alig számít.

Azokhoz a kommunikációs fogásokhoz képest semmiképpen, amivel Rogán Antal megpróbál úgy adni, hogy az ne tűnjön jelentős engedménynek. Ha ugyanis valaki azt mondja, hogy meghajlik valaki akarat előtt, az kérdésessé teheti a döntés őszinteségét. Amikor tehát a Fidesz frakció vezetője meghajlott a hölgyek akarata előtt, akkor végső soron gesztust gyakorolt a baltát, bocsánat, sulykot elvető felszólalók felé. Valami olyasmit vívén be a sorok közé, hogy „muszáj most ezt meglépni, de látjátok ugye, hogy csak a kényszer hatására teszem”. Tulajdonképpen felzárkózva a főnökéhez, és egyfajta kommunikációs pávatáncot lejtve el sajtó előtt. Ami önmagában természetesen még nem zárja ki a törvényalkotás valós eredményét, és a civil kezdeményezés sikerét. Elvégre attól még eredményesen foroghatnak a parlamenti malmok, hogy kezdetben kicsit csikorognak a fogaskerekek. S erre annak sincs önmagában eredménycsökkentő hatása, hogy miközben a családon belüli erőszak körül csapkodtak a felkorbácsolt hullámok, volt pár egyéb hazai vonatkozású történés is.

Például voltak olyan fejlemények az azeri baltás gyilkos ügyében, melyek Martonyi János székének megingását, és Szijjártó Péter előretörését is felvillantotta. Ez azonban lassan szintén a gumicsont szerepére kárhoztatódó eseménnyé kezd válni. Jól érzékelhetően belesimulva abba a kormányzati kommunikációs vonulatba, hogy vagy megpróbálnak agyonnyomni valamit, vagy olyan szinten agyontárgyalni, ami információs fáradtsághoz vezet. A baltás orgyilkos esetében kétségtelenül az utóbbi mellett döntöttek, miután a kiadatás aprósággá radírozása nem sikerült. Nagy vonalakban el is érve azt, hogy sokan már csak legyintsenek az azeri problémák hallatán. Így aztán, miközben nem szeretném lebecsülni annak valós hatását, következményeit, magam is legyintek, és az elhessentett baltás történet helyett inkább egy olyat ajánlok megtekintésre, ami szintén a családi erőszak vitájának idejére esett.

Aki a Kossuth téren zajló éhségsztrájkra tippelt, nyert, mivel az egy olyan kormányzati intézkedéssorozat kapcsán indult, aminek hosszú távú hatása lehet. A következő évekre, vagy Orbán Viktor és Matolcsy György vágyai szerint évtizedekre meghatározva a parlamenti döntéshozás alapját, az abba való bekerülést. Márpedig ez olyan téma, amiről annak ellenére érdemesnek látszat elvonni a közvélemény figyelmét, hogy magát a választási törvényt persze nem okozhatott gondot megszavazni. Gyurcsány Ferenc akciója ugyanis alkalmassá válhatott arra, hogy akár az őt kedvelőknek, akár az ellenzőinek a látóterébe hozza például a regisztrációt. Vele pedig azokat a kérdéseket, melyek az előzetes regisztráció kapcsán felmerülnek, felmerültek. Márpedig ezekre a kérdésekre a kormányzati oldalnak nem igazán vannak innovatív válaszai, mert szinte állandóan ugyanazt a külföldösen karcolt bakelitet teszik fel újra, és újra. A feladat tehát nagyon egyszerűnek tűnhet kommunikációs szempontból a kormányzati kommunikációkezelés számára. A közszemeket, és –füleket olyan porral kell teletömni, ami elég erős ahhoz, hogy elfedje a DK elnökének akcióját, és amiből a végén akár látszatengedményekkel is ki lehet táncolni. Kettős kommunikációs sikert aratva.

Ebből a szempontból a forgatókönyv leegyszerűsíthető arra, hogy Gyurcsány Ferenc elkezdi az éhségsztrájkot és éppen, hogy megindul a választási rendszerrel kapcsolatos kommunikáció. A kormányzat az amúgy is napirendre tűzött vitán a családi erőszakról elviszi a vitát egy olyan irányba mely kiszámíthatóan nagy zajt csap. Az, hogy ennek kapcsán babakocsis tüntetés szerveződik a Kossuth térre, az csak tiszta haszon, mivel az ott sétálókat is megosztja az ott zajló két párhuzamos akció. Természetesen szó nincs arról, hogy a Fidesz tartaná befolyása alatt mindazokat, akik megszólaltak Varga István felszólalás nyomán. De valószínűleg elég akár egy folyosói bíztatás Vargának, ha különben ismerik a véleményét, hogy nyugodtan mondjon, amit akar, mert hétfő éjjel úgysem figyel oda a kutya sem. A többi már megy magától, mert az erőteljes provokáció erőteljes kommunikációs hullámot gerjeszt. Gyurcsány Ferenc akciója pedig annak ellenére háttérbe szorul, hogy még a Jobbik is megpróbál egy saját bőrt lehúzni róla. A Fidesznek ugyanis nem érdeke az, hogy a figyelem a választási rendszerrel kapcsolatos akcióra irányuljon. Még akár közvetve sem.

Ehhez nagyon is megfelel a kormányzó pártoknak, hogy a provokációnak megfelelően a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdések vigyék el a show-t a médiában. Sokkal megfelelőbb, mintha a költségvetéssel, az IMF-el, a nemzetközi helyzettel és választási rendszer változásaival foglalkoznak hasonló súllyal. Márpedig ez felvetheti azt is, hogy Rogán Antal sajtótájékoztatója talán nem teljesen véletlenül a Kossuth téri éhségsztrájk lecsengésének időszakára került időzítésre. Az ugyanis, hogy a hétfői felszólalásokkal baj van, azt már kedd reggel is tudni lehetett. Azt meg kár lenne feltételezni, hogy a Fidesz frakciójának a tagjai annyira nincsenek a frakcióvezetővel beszélő viszonyban, hogy napokig tart elérniük egymást. Rogán és a frakció engedékenysége tehát lehet egy teljesen kiszámított forgatókönyv része. Annak, amely segíthetett a Fidesz-kommunikátorok szerint abban, hogy éppen csak a felszínen engedjék megjelenni a választási rendszerrel kapcsolatos tiltakozó akciót. Ebben Varga István feláldozása talán nem is tűnik túl nagy árnak. Ellenben lehet, hogy felesleges ár. Amennyiben bejön a DK és az MSZP megegyezése például a demonstráció, mint katalizátor hatására, akkor a Varga-Rogán pávatánc-páros visszaléphet a kezdőpontra.

Simay Endre István

Gyurcsányi éhségsztrájk-politika.

Forrás: Index

Az, hogy a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc, éhségsztrájkba kezdett, nem új hír, hiszen már az első reakciók is megérkeztek rá. A különböző internetes fórumokon is olvashatók ezek, de nem csak ott. Azon is lehet persze vitatkozni, hogy mit lehet elérni egyáltalán egy éhségsztrájkkal. Különösen egy korlátozott időtartamú, egy hetes éhezéssel. Valami ilyesmit feszeget például az Index is, amikor szerző szerint akár kontraproduktív is lehet az akció. S valóban lehet a céllal látszólag ellentétes hatású is, ha Gyurcsány Ferenc valóban olyan megosztó személyiség, mint amilyennek a Fidesz-ben, de nem csak ott feltételezik. Egyébként természetesen megszólalt a nagyobbik kormánypárt vezérszóvivője is a témában. Selmeczi Gabriella szerint tisztítókúra az egész, és különben sem izgalmas, ha négy középkorú férfi sátrazik. Az meg igazán csak rosszmájúság lenne, ha erre valaki feltenné a kérdést, hogy izgalmasabb lenne-e attól, ha a szóvivő-asszony is odaköltözne?

De végül is Selmeczi Gabriella már annyi mindenről mondott annyira sajátos véleményeket, hogy a fenti kérdést nem tesszük fel. Egyben hallgatólagosan elfogadjuk, hogy a Fidesz szóvivője humornak szánta a beszólást. Elfogadva, hogy neki, vagy közleményírójának ilyen humor jutott, és mindenről „az” jut eszébe. Ahogy az is egy sajátos hozzáállás a kérdéshez, hogy froclipartit kezdtek szervezni az éhségsztrájk mellé, mintha az érdemi reakció lenne arra a kérdésre, ami miatt a Demokratikus Koalíció (DK) vezetője meghirdette az akciót. Tulajdonképpen úgy is tekinthető mind a „spontán” zabálók, mind a Fidesz szóvivőjének reakciója, hogy végső soron egy pótcselekvéses sínre akarják átterelni az előzetes regisztrálással kapcsolatos ellenvéleményeket. Így végső soron Gyurcsány Ferenc akciójának az első sikere talán éppen ez. Egyfajta tesztelése annak, hogy a kormánypárt mennyire képes az adaptív véleményalkotásra, érvelésre, illetve mennyire csak az előre összeállított panelek, és a parlamenti kétharmad sugallta „nekünk erőnk van” szemlélet mentén képesek megnyilvánulni. Tekintettel arra a jól ismert és sokat emlegetett tényre, hogy létezik hazánkban lakossági nyilvántartás, és a választói névjegyzékbe rugalmasan bekerülhetett a választani szándékozó, kicsit unalmas állandóan azt hallgatni, hogy a regisztráció az ebben nem szereplők miatt van. Elvégre az, aki külföldön van, hátha tud erről tényről, és hátha képes ennek megfelelően gondoskodni saját részvételéről. De az éhségsztrájktól függetlenül, egy kicsit odébb dübörög a kétharmad, és természetesen úgyis megszavazzák azt, amit a miniszterelnök, vagy politikai strómanjai, bocsánat párttársai és frakcióvezetői, előterjesztenek. Beleértve a regisztrációt is. Aminek a logikája kicsit hajaz a magánnyugdíj-pénztári nyilatkozatok logikájára, ahol is ahhoz kellett aktivizmus, hogy valaki fenntartsa a létező tagságát, és nem a változtatáshoz. Ahogy a regisztrációnál is nem az alanyi jogon járó részvételről való lemondásról kell nyilatkozni, hanem annak jognak a gyakorlását kell megerősítve kinyilvánítani, ami egyébként is állampolgári juss, és akik jelenlétének jogossága a választáson létező nyilvántartások alapján ellenőrizhető.

Így aztán különösen felvethető a kérdés, hogy alkalmasint mit lehet remélni egy éhségsztrájktól, ami a választási rendszer megváltoztatása ellen irányul, és egy sokak által elutasított politikus tartja? Sajátos módon akár éppen ezen keresztül érhet el némi eredményt. Ugyanis Gyurcsány Ferenc személye olyan emblematikus erőt jelent, hogy ténykedésére elutasítói is felfigyelnek. Ha másért nem, azért, hogy kicikizzék. Ellenben, ahogy már Rejtő Jenő is rámutatott Piszkos Fred példáján, ebből is lehet előnyt kovácsolni, mivel a figyelmet óhatatlanul ráirányítja a tiltakozásra, és ezen keresztül ennek tárgyára. Márpedig korántsem biztos, hogy a választási rendszer szisztematikus megváltoztatása mindenki számára szimpatikus. Így a figyelem felkeltésére az akció mindenképpen alkalmas. Ha pedig ennek az a következménye, hogy többen mennek el esetleg regisztrálódni, akkor már ért el sikereket az akció. Ahhoz ugyanis, hogy valóban szavazói akarat érvényesüljön, erre mindenképpen szükség lesz a Fidesz által gründolt új rendszerben. Ennek persze az a következménye, hogy a volt miniszterelnök éhségsztrájkja politikai eredményekre vezethet, és ehhez a kormánypárti szóvivő a maga sete-suta altestit sejtető buta humorával még hozzá is járulhat. Holott Selmeczi Gabriella alighanem a résztvevők pejorativizálására próbált rájátszani a maga egyszerű, mondhatni egységsugarú módján. S alighanem Kósa Lajosnak is igaza van abban, hogy sokan nem önszántukból tartanak ma „éhségsztrájkot” az országban. Azonban ezen aligha a burkolt, vagy a burkolatlan „elmútnyócévezés” segít, vagy a Matolcsy-féle vágymesék. Azonban még a közvetett politikai eredményen kívül is lehet kommunikációs hozadéka a mostani Kossuth-téri akciónak.

A Kossuth tér ugyanis a 2006-os események kapcsán is jelentőséget kapott. Itt jöttek össze egy kupacba akkortájt a NÖPiF (Nagy Őszi Pisis Forradalom) résztvevői, akiknek dzsemborija után talajcserét kellett végrehajtani. Miközben hetekig gond adódott a közlekedéssel, és szélirányban a levegőtisztasággal is. Miközben nyilvánvaló, hogy egy négyszemélyes rendezvény más, mint a 2006-os volt. Még akkor is, ha a rácsodálkozva megállókat is beleszámítjuk. Elvégre összesen 64 négyzetmétert használnak fel a hivatalos engedély szerint, és ezért fizetik is a közterület használati díját. Jó volna tudni, hogy a részt vevők a 2006-os piknik utáni helyreállítási költségekből mennyit fizettek be a pénztárba. Esetleg azt, hogy az említett froclipiknik szervezői mennyivel járulnak hozzá a budapesti költségvetéshez az esemény kapcsán. De mindez aligha befolyásoló tényező a jelen akció kapcsán. Ahogy azt is csak a választási eredmények, akár a regisztrációs eredmények fogják alighanem megmondani, hogy milyen hatással lesz, ha lesz hatással egyáltalán, az eredményekre DK-éhségsztrájk. Minden esetre aligha számíthatunk olyan közvetlen hatásra, mint annak idején annak a rendezvénynek a kapcsán, melyen Fidesz-prominensek is megszólaltak, és például a TV-székház felgyújtásához is elvezetett. De ezt talán nem is hiányolja senki, és megelégszünk akár azzal is, ha a demokrácia olyan terepére ráirányítja a figyelmet, mint a választás. Ha regisztrációval, akkor akár azzal is. Mert a bojkott még mindig rossz tanácsadó.

Simay Endre István