Kokó is elhagyta az orbáni naszádot

Forrás: 444.hu/

Régi megfigyelés az, hogy a hajó süllyedésének, megroggyanásának egyik legbiztosabb jele, hogy a bordázat finom neszeire érzékeny élőlények csendben, de biztosan távoznak. Annyira, hogy ez a népi bölcsességek egyikévé vált az évszázadok során. Képletesen is alkalmazott módon. Az egyes hatalmi, igazgatási, gazdasági szervezetek omlására vonatkoztatva.

A Fidesz esetében az elsők közt menekülő Tölgyessy Péter elindulása a damaszkuszi úton alighanem egyfajta rajtpisztolyként dörrent némelyek fejében. Mert alighanem kényelmesebb még időben alkalmazni a rugalmas elszakadás művészetét, mint utólag magyarázkodni. Állítván, hogy ott sem volt sosem. Figyelmeztetésként ott vannak az MSZMP egykori káderei. S az a görcsölés, amellyel próbálják feledtetni, hogy nem csak a spenótnak nem álltak ellen, de még az óvóbácsiról is lenyalták a szmötyit. A másodhasznosításút is. Csontig. Esetleg lengőbordáig. Orbán Viktor elsüllyedését sejteti az öröklési találgatásokon kívül az is, hogy egyre többen, egyre bátrabban szólnak be. Azok közül is, akiknek első erőfeszítése alighanem a nyelv kihúzása a fenekéből annyira, hogy meg tudjanak szólalni. Az említett egykori SZDSZ-es parafakorong csak az első ellebegő hívek egyike lehetett. Aki megadta az említett jelet: köpönyeget fordíts.

Még akkor is, ha a pillanatnyi elfordulások még óvatosak. Még látható a visszavonulási útvonal biztosításának az igénye. Ahogy a korábban mindenféle eseményen az orbáni slepphez tartozó Tőkés László is csak az értetlenségének adott hangot. Igaz, abban az értelemben, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikáját nem érti. Felróva a vezérnek, hogy kit támogatott és kit nem a romániai választásokkal kapcsolatban. Mely bírálatban nyilván az is súlyt kapott a püspöknél, hogy nem azt, akit ő gondolt támogatandónak. De a bírálatban természetesen ott van a visszavonulás lehetősége. Elvégre, ha Orbán és a Fidesz konszolidálja a hatalmát, akkor majd csak meg fogja érteni Tőkés is a nemzetpolitikáját. Ha pedig véletlenül a Jobbikkal fog koalícióra lépni a Fidesz, akkor Tőkés még mindig elmehet támogatásáért egyházának a Horthy-fétist avató lelkészéhez. Megmagyarázva, hogy azért nem értette Orbánt mert az nem volt elég szélsőjobbos.

De a hazai médiában mégsem Tőkés László, akinek a köpönyeg-lebbentését a nagyobb visszhang kísérte. Egy, a Fidesz környékén annak idején felbukkant bokszoló is úgy gondolta, hogy ideje elmagyarázni a hülyéknek: ő aztán sosem volt fideszes. Kovács „Kokó” István ezt a Hír TV-ben gondolta szétkürtölni. Ez pedig alapvetően vérciki. Sokkal cikibb, mint akár Tölgyessy, akár Tőkés esetében. Kokó ugyanis sikeres sportember volt. S mint ilyen sokaknak, és pártfüggetlenül, példakép, A sport a közképben mégis csak a tisztességről, a tisztességes versenyről, az őszinte teljesítményekről, és általában az önmeghatározottságról szól. De legalább is erről, ezekről kellene szólni. Valamint a gerincről. A sportolókat tehát körbeveszi egyfajta nimbusz. Még akkor is, ha sok botrányhőssé lett sportoló próbálja ezt rombolni. Nem véletlen tehát, hogy a politikusok is szeretnének ebből olykor részesülni. Ahogy a sportoló, mintegy másodállásban, ember is. Nyugodtan meg lehet a maga párt-kötődése, személyes meggyőződése.

Így lehet, hogy annak idején sokan meglepődtek azon, amikor némelyikük elköteleződött egyes politikusok mellett, de a közélet láthatóan napirendre tért felettük. Még azt követően is, hogy annak idején az elhíresült, „kétmilliós” röpgyűlésen, a Kossuth téren segítettek Orbán Viktornak, hogy hatalmon levő politikusként ünnepeltethesse magát. Márpedig a sportolók közül, ott és akkor, Kovács „Kokó” István is ott állt. A Fideszt támogatva. A részleges, de a Fidesz mellett nyilvánvalóan tapsoló tribün-névsor az MNO akkori írása szerint:

„Számos neves közéleti személyiség, olimpiai bajnok, zenész, színész vett rész a Kossuth téri nagygyűlésen. Mások mellett Bessenyei Péter, Bánffy György, Balázs Péter, Buzánszky Jenő, Csapó Gábor, Cseke Péter, Cseh Tamás, Csukás István, Egerszegi Krisztina, Fábry Sándor, az Edda együttes tagjai, Grosics Gyula, Güttler Károly, Gyarmati Dezső, Gyurkovics Tibor, Homonyik Sándor, Kerényi Imre, Kóbor János, Kovács Kokó István, Kovács Ákos, Kovács P. József, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Mészöly Kálmán, Nemcsák Károly, Pitti Katalin, Reviczky Gábor, Sasvári Sándor, Schmidt Pál, Szabad György, Szandi, Usztics Mátyás és Varga Miklós.”

Kokó sem utoljára ott mutatkozott Orbán Viktor társaságában. Azt mondani tehát, hogy „ő aztán soha”, igazán sportemberhez méltatlan gesztus. Mondhatta volna azt, hogy megvezették, kiábrándult, csalódott. Talán még el is hinné a többség. Míg ez a megoldás igazi kiütést mért Kokó egykori múltjára. Kár volt érte.

Miközben persze olvasgatjuk majd a későbbi híreket. A damaszkuszi úton megnövekedő rágcsálóforgalom jelzéseként valószínűleg még jó pár hirtelen megvilágosodott orbanista fog jelentkezni. Azzal, hogy ő sem volt ott. S különben is, a másik vonalon beszélt vidékről, amikor a jelen Fidesz-vezérrel fényképezték. A végén pedig, a selfie-k mintájára, majd elkezdődhet az önkiretusálások kora. Az embereké, akik ott sem voltak. A saját bevallásuk szerint.

Andrew_s

Külhoniakkal a hazai Fidesz-csalánosban

Forrás: Ruvr

Magyarország közigazgatási határa a kommunikációk alapján egy szavazatoptimalizálási virtuális vonallá válik. A jelenlegi kormánypártok számára ez korántsem új jelenség. Az előzmények körében nyilatkozatok és az emlékezetes, 2004-es népszavazás éppen úgy beletartozik, mint ennek kapcsán Bayer Zsolt minősítése az országról.

Az utóbbi publicista, jó magyar hazafiként, egyszerűen a „köpetország” minősítést vélte jónak kiutalni a határon inneni lakosságnak. Mert, mint ismert az eredmény, a jobboldal, és nem kis részben az akkor is a szélsőségek bázisára apelláló Fidesz számára vereséget jelentett a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Holott már két évvel korábban, 2002-ben, is fontos szerepet szánt például Mikola István a határon túliaknak abban, hogy húsz évre bebiztosítsák magukat. Az akkori vereség egyébként vitatható csapást jelentett a Fidesz-nek, melynek vezetője, némi visszavonulás után, újult erővel állt fel a hordóra. Azt azonban mindenképpen jelezte, hogy komoly lakossági ellenállás alakult ki a kommunikációs csalánveréssel szemben. Az ugyanis akkor is elég világosan kilátszott a lólábat fedő, nemzeti színű, zászló alól, hogy a Fidesz a kettős állampolgárságot elsősorban szavazóbázis-bővítésre gondolja felhasználni. Márpedig sokan, a népszavazás eldöntéséhez elegen, gondolták akkor úgy, hogy azok döntsenek az ország irányításáról, akik közvetlenül „élvezik” annak gyümölcseit is.

A szavazatmaximálásra való törekvést világosan jelezte, hogy az első olvasatban még ellenzékként, 2009-ben, benyújtott törvényjavaslat nyomán törvény született. A választások után, a bármit megszavazni képes parlamenti kétharmad gombnyomó mechanizmusának birtokában. Olyan törvény, ami a tárgyalási szakban is világosan jelezte a szavazóképesség kibővítését, melyről Gulyás Gergely nyilatkozott. 2010-ben. Akkor az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnökeként. S a nevére érdemes lesz még visszaemlékezni. Miközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a közigazgatási határon kívül élők szavazati jogának gyakorlása olyan kérdéseket vet fel, aminek megoldása komoly aggályokat kelthet. Már a regisztrációs vita kapcsán is felmerültek a technikai problémák, és talán ezért nem élt a Fidesz azzal a rogáni nagyképüséggel, hogy akár tehetnek is nagy ívben a regisztrációt kritizáló alkotmánybíróságra. No meg persze talán az a belátás is, hogy a külföldön munkát vállalni kénytelenek talán nem annyira fogják szeretni a Fideszt. Miközben persze az esetleges manipulációs lehetőségek is nyitva maradtak.

Fotó: Miniszterelnökség/ Botár Gergely:

Az utóbbi időkben, látható, hogy ezek felmérése nyomja rá a bélyeget a választási kampányt megindító kommunikációra. Részben ebbe a sorba illeszkedhet annak a botránynak a kirobbanása is, ami Tőkés László adatgyűjtési akciójával volt kapcsolatban. Ami azért is lehetett volna kínos, és az ellenzék által lecsapható labda, mivel Tőkés László és a Fidesz kedélyesen jó kapcsolata elég nyilvánvaló. Ahogy azt szereplése is mutatja Orbán Viktor Bálványosra kihelyezet kampány-hakniján. Az ellenzék szereplése ebben az ügyben lehetett kétséges, de az aligha, hogy a jelenlegi kormányzat igencsak számít például Trianon-előtti területek magyarjainak szavazataira. Ahogy a korábbi nemzedékek utódaira is a nagyvilágban. Az Orbáni Világnemzet tagjaiként. Annyira, hogy külön szavazási metódust talált ki a szavazataik begyűjtésére. Megoldva a levélben szavazást, aminek vélt vagy valós visszásságai már kiverték, a különben igencsak türelmesnek látszó, ellenzék biztosítékait. Előrevetítve, hogy a Fidesz előszedi a szinte átvésettre játszott lemezt az ellenzék nemzetellenességéről.

Miközben talán észre sem vették a Fidesz-ben, hogy szép csendben akár öngólt is lőhetnek a levélbeli szavazással, illetve annak korlátozásával. Az egyik nyilvánvaló öngól, hogy a határon túliak bevonása a hazai szavazásba végső soron azt az egyesült európai modellt játssza el kicsiben, ami ellen Orbán Viktor rendszeresen kirohan a nagypolitikában. Ugyanakkor logikus lépés lehet, hogy amennyiben nem kívánja másodrendű állampolgárnak kezelni a szavazók egy részét, akkor a határon túl munkát vállalókra ugyancsak ki kell terjeszteni az említett lehetőséget. Ez az amire Bajnai Gordon pártja felhívta a figyelmet. S ez az, amire érthetően megszólaltak a vészcsengők a Fidesz-ben. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy akit a jelenlegi kormányzat hozott olyan kényszerhelyzetbe, ami a hazai egzisztenciális lehetőségeinek kilátástalanságát vetíti előre, az nem okvetlenül Fidesz-szimpatizáns. Rögtön meg is született a nagyobbik kormánypárt kinyilatkoztatása arról, hogy a baloldal ne használja eszközül a külföldön élőket. A közleményt kiadó képviselő pedig nem más, mint az a Gulyás Gergely, aki korábban a külföldiek szavazati jogáért harcolt. Nem vitatva különben, hogy a támadva védekezés régi recept. Annyira, hogy már Selmeczi Gabriella is megjátszotta januárban.

A két Gulyás-megnyilatkozást egymás mellé téve azonban megint csak felmerülhet, hogy a Fidesz talán saját magát azonosítja baloldalként. A legitimációs viszonyokat tekintve talán bolsevik-baloldalként. Ebben az esetben ugyanis ez a nyilatkozat éppen úgy helyére zökken, ahogy Rogán Antal korábbi megnyilatkozása is a bankok pártfogásáról. Ellenkező esetben, amennyiben a Fidesz ragaszkodik a konzervatív jobboldalhoz, a képviselői kapcsán biológiai kérdések merülhetnek fel. Olyanok, melyek az arcbőr vastagságát, illetve a gerinc meglétét firtatják esetleg. Bár a memóriaállapotra vonatkozó orvosi kérdések is lehetnek aktuálisak.

Andrew_s