Hősies drog-gettó

Fotó: EISimay

Úgy tűnik, hogy virágzik a kerítés-üzlet. Annyiban tűnik virágzónak, hogy hallom: a Hős utcában kerítést akarnak építeni a drog-terjesztés megakadályozása érdekében. Körbevéve a dílereket rejtő területet, házat, házakat. Nem kívánt területi megjelölés törlendő. Mert valószínűleg nem az a lényeg.

Inkább az a furcsa, hogy amennyiben ettől eredményt remélnek, akkor ennek a reménynek csak akkor van értelme, ha a kerítést állítók biztosan ismerik a terjesztők lelőhelyét. Ebben az esetben lakhelyeket körbekeríteni azt is sejteti, hogy valójában a terjesztők sem lehetnek túl ismeretlenek. Így viszont értetlenkedve állok, ülök a kerítés híre előtt. A kábítószerek terjesztésének kivétele a büntetendő cselekedetek közül elkerülte a figyelmemet. Márpedig ki kellett, hogy vegyék a köztörvényes büntetési keretből. Mert ellenkező esetben aligha építenének kerítést ahelyett, hogy a rendőrség letartóztassa azokat, akik létével most indokolják a fizikai akadály állítását.

Amely akadályt aligha építik ingyen. Meg aztán minden ilyen műszaki eszköz annyit ér, amennyit nem döntenek le belőle. Így nem csak felépíteni kell, hanem őrizni is. Valószínűleg azt sem ingyen. Ugyanakkor a kerítés állításának az ötlete azt is sugallhatja, hogy a kábítószert terjesztők letartóztatása helyett sokkal inkább a védelmüket szolgálja a kerítés. Hacsak nem nyilvánítják a kábítószerterjesztők gettójává a körbekerített területet. Ami azonban azt jelentené, hogy mindenki, aki ott él, az drog-terjesztésből él. Netán az ott élők ezt követően alanyi jogot szereznek a drogok árusítására? A kerítést állítóknak ez mennyit fog fialni?

Vagy a nagy kerítés-ötlet alapjában véve nem jelent mást, mint azt, hogy a lakosság szokja a körbekerített gettók létét?

Andrew_s

Fájdalomcsillapító élesztőkből

Forrás: The New York Times

Az élőlények genetikai anyagának megkeverésétől néha okkal, néha az ok nélküli pánikkeltés határán foglalkozik a közéleti média. Nem feledkezve meg azokról a szervezetekről sem, amelyek agitátorait életveszélyes lehet egy szakmai kérdéssel zaklatni. Mert gyorsan kiderül: életveszélyesen tájékozatlanok. Miközben a tudomány fütyül rájuk. Például akkor, amikor a fájdalom enyhítésének anyagairól van szó.

Mert a legutóbbi tudományos hírek egyike éppen erről szól. Arról, hogy a korábban speciális mezőgazdasági területeken, általában komoly óvintézkedés mellett megtermelt opiátokat immár lombikban is elő lehet állítatni. Amely ötlet különben nem is annyira új. Annyira nem, hogy növényi szövettenyészetek segítségével való előállításukkal már évtizedek óta próbálkoztak. Ebben az esetben a mákfélékből kivett szövetdarabka sejtjeit próbálták volna nagyüzemileg szaporítani. Ez azonban nem jött be. Annak ellenére, hogy a növényi szövettenyésztéssel foglalkozók számos más területen, például a növények vírus-mentesítésében, egyes növények mikro-szaporításában komoly eredményeket tudnak felmutatni.

A mákfélék lombikba-erőltetése helyett, kihasználva a géntechnológia fejlődésének eredményeit, egy Stanford-i kutatócsoport más irányból közelítette meg a problémát. Élesztőtörzseket „beszéltek rá” sikerrel a gyógyászati alapanyagok megtermelésére. Ami más bioaktív vegyületek esetében már sikerrel járt a különböző kutatólaboratóriumoknak munkatársainak. Egyes antibiotikumok előállítása pedig ma már gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne ipari méretekben szaporított gombatenyészetek nélkül. Melyek között szintén szép számmal találunk eredetileg mutánsként azonosított törzseket. Ugyanakkor a pszicho-aktív anyagok ilyetén megtermelése jelentősen eltérhet a többi, korábban ismert anyagok előállításától.

Nem is annyira a mikrobiológiai, genetikai vetületei miatt. Az élesztők tenyésztésére jól kidolgozott technológiával rendelkezünk. A sörfőzdék világától, a mikrobiológiai laboratóriumokig bezárólag. Azonban az opiátokkal kapcsolatban igen komoly fenntartások merülhetnek fel a vegyületek jelleg miatt. Mert túl azon, hogy igen hatékony fájdalomcsillapítók, kábítószerként is szóba jöhetnek. Nem véletlen, hogy azon orvosok körében, akik rendszeresen használták betegeik kínjainak enyhítésére a morfiumot, komoly kockázata volt a személyes rászokásuknak is. De nyilvánvaló, hogy a kábítószerre rászokók gerincét nem az említett orvosok adják, hanem azok, akik különböző egyéb csatornákon jutnak hozzá a napi szívni, illetve szúrni valóhoz. Nem véletlen, hogy a mákfélékből nyert alkaloidok hozzáférését erős korlátokkal igyekeznek körbebástyázni.

Az olcsó és nagy tömegű előállításuk lehetőségének tehát meg van a maga veszélyes. Nem véletlen, hogy az említett élesztőtörzseket előállítók munkáját az amerikai drog-hivatal munkatársai is figyelemmel kísérték. Miközben maguk a kutatók is igyekeztek eloszlatni azt a véleményt, hogy ezután bárki, a házi sörfőzés eszköztárának bevetésével, olcsón és nagy mennyiségben állíthat elő kábítószert. Ugyanakkor, amikor a mérleg másik serpenyőjében azok szenvedéseinek csökkentése áll, akik fájdalma más módon nem enyhíthető. S akikkel szemben embertelenség lenne nem bevetni azokat az eszközöket, amellyel a napjaik megkönnyíthetők.

Andrew_s

Szűz-e a kormányzati sajtó?

Forrás: Wikipedia

Az kétségtelen, hogy a neuronok receptoraira, valamint az ingerület-átvitelre aktívan ható anyagokkal a vérben nehéz lehet objektív véleményt mondani az adott anyagok használatával kapcsolatban. A HírTV –t alighanem ez indíthatta különböző szerkesztőségek megfaggatására. Egyben egy érdekes gondolatkísérletet is inspirálva.

Amelynek nyomán, mi tagadás, tényleg érdekelne a kormánypárti holdudvarban pecsenyézgetők nemi küldetéstudata. Már csak azért is, mert annyit asszisztálnak a keresztényi ókonzervatív erkölcsöket kinyilvánító árnyékkereszténységhez, a pártválasztáson alapuló magánéleti befolyáshoz, hogy tulajdonképpen tényleg ideje lenne színt vallaniuk. Egyébként ebben a tekintetben Orbán Viktornak is lehet némi igaza. Ahogy a neuronokat piszkálgató szerek kapcsán érdemes lenne tudni, hogy ki hol áll, a nemiség kapcsán is érdemes lenne tudni ugyanezt. Természetesen a szűrővizsgálatok kakofóniájába is meg lehetne pengetni, hogy a teljes parlamentet kirendelhetnék a folyosóra letolt gatyával. Aztán mehetnének váladékozást vizsgálni az arra illetékesek. Ha már nosztalgiáznak ott a nagy házban, akkor legyen nekik teljes körű a nosztalgia. De a tripperológiai felméréstől függetlenül is folytatni az említett írásban megkezdett gondolatkísérletet.

Az ugyanis teljesen világos, hogy az tudhatja csak egészen hitelesen képviselni a sokat emlegetett erkölcsiséget, aki maga is szigorú szűrésen ment keresztül. Kiszűrve mindazokat, akik a nagykorúságuk elérése előtt akár csak hozzá is értek a saját nemi szervükhöz. A máséhoz hozzáérőknek kézlevágás. De a konzervatív eszméktől való örökös eltiltás legalább. Az csak természetes, hogy mindazok, akik akár csak puszit nyomtak a másik nem bármely, családon kívüli tagjának orcájára, azonnal menjenek gyónni. Ha házasságuk előtt követték el, akkor a közelibe ne menjenek a politikának, politikai újságírásnak. Ha a házasságuk előtt nemi életet éltek, akkor hetediziglen. A konzervatív eszme ezen kívül tagadtassék meg mindazoktól, akik a gyermeknemzés céljától eltekintve ágyba bújtak bárkivel. Impotensek előnyben. Szellemi impotencia nem mentség. Mert azt hiszem az a legkevesebb, hogy lássunk már végre hitelesen felszólaló konzervatív politikusokat, és írásaikban ehhez méltó sajtómunkásokat. Nem vitatom, van pár olyan politikus, akiről feltételezem, hogy átmennének a teszten. Annyi járatlanságról tanúskodnak a felszólalásaik, hogy simán vennék ezt az akadályt.

Aztán a gondolatkísérletet végiggondolva rájöttem, hogy a fenét sem érdekli tulajdonképpen. Mert mitől lenne nekem jobb, ha arról olvashatnék önbevallást, hogy például a droglevelet jegyző Losonczi Kata riporter mikor vesztette el a szüzességét. S miért nem. A szellemi prostituálódás, az adott helyzet túllihegése független attól, hogy a magánéletében mit tesz otthon. S már csak azért sem érdekelne komolyan, mert legalább nyugodt lelkiismerettel zavarhat az, hogy kormányzati szócsövek akarnak belebeszélni mások magánéletébe. A pálya mellől bekiabálva, és névsorokat olvasgatva.

Mert levelezgetés helyett az lett volna a legtisztességesebb, ha a HírTV nyilvánosságra hozza a droghasználattal kapcsolatos saját belső álláspontját. S persze a tesztjeik eredményét. Ahogy a kormányzati politikusok részéről is az lett volna a tisztességes, ha az első sorban haladnak a vizelet-mintavételek színhelyére. S amikor kezükben a lelet, akkor sem a máséval gondolják csalánt verni, hanem csak simán nyilvánosságra hozzák az átfogó szűrések eredményét. A példa szinte biztosan ragadós lett volna. S üsse kavics, ha már ott az a sok vizeletminta, nézzék meg triperre is. Meg klamídiára is.

Andrew_s

Kocsis a szeren

Kocsis Máté egy szerinte igen előremutató javaslattal állt elő, amelyről hamarosan a kormánypárti frakció is szavazhat. Alighanem egyfajta politikai csapdának is szánva. Mert ugyebár, ha az ellenzék ellene szavaz, akkor híveivé kántálhatók a drogbiznisznek Ha pedig megszavazzák, akkor annyi a liberális eszmerendszernek.

Röviden ugyebár arról van szó, hogy évenként kötelező szűrésnek vetnék alá a 12-18 év közöttieket, valamint a választott politikusokat és újságírókat. Alighanem abból kiindulva, hogy épeszű emberek nem szavazhatnak ellenük. Habár lassan sokan eljuthatnak arra a következtetésre is, hogy épeszű, befolyásolástól mentes tömegek meg a kormányra nem szavazhatnak. S Kocsis javaslata alapján még ebben is lehet valami. A választott politikusok többsége ugyanis jelenleg a Fideszből és annak keresztény-klerikális platformjából kerül ki. Valamint azok között is ők vannak többségben, akik az egyre agyamentebb törvényeket megszavazzák. Így aztán a Fidesz frakciója is csapdába kerülhet. Egy esetleges bukást követően, de csak szűkebb pátriájukban kiesik az a védekezési lehetőség is, hogy nem voltak maguknál a szavazáson. Az ellenzék helyében tehát megszavaznám adott esetben a politikusok rendszeres drogtesztjét.

Annyira, hogy tulajdonképpen kiegészítő javaslatokkal is élnék Kocsis Máté javaslatához. A Parlament és a képviselőház kapuján például csak úgy lehessen bejutni, hogy bizonyítják a képviselők és politikusok a józanságukat. Ha már a döntési józanságuk hiányzik sokszor, akkor legalább az alkoholmentességükről lehessen meggyőződve a publikum. Nem is szólva arról, hogy milyen káros a neurológiai hatása a különböző gyógyszereknek és az alkoholnak. Együttes használat esetén. Így az a legkevesebb, hogy a politikusok tárják ország világ elé az orvosi kezeléseikről szóló dokumentumokat. Legalább eloszlatható lenne az a pletykahullámzás, ami a miniszterelnök pszichológiai állapotáról szálldos a nagyvilágban. Mert az is megnyugtató lenne, ha mindenki tudhatná: a kormányfő minden orvosi kezelés nélkül képes a szellemi szétesésre utaló szomatikus jeleket produkálni. Amennyiben különben az ellenzék valami hasonló javaslattal élne, és a Fidesz azt elutasítaná, akkor tulajdonképpen elmondhatnók: a fagyi visszanyalt.

A teljes pszichológiai profil, alkalmassági vizsga és a rendszeres neurológiai, pszichológiai szűrés elutasítása tulajdonképpen csak az említett pletykát erősítené. Azt, hogy Orbán Viktor állapotát illetően nem véletlenül nem lehet biztosat tudni. Habár az is elképzelhető, hogy egy idő után már minden tudatmódosító szer nélkül is produkálni tudja a tüneteket. A hatalom önmagában is tudatmódosító lehet. Egy olyan embernél, aki különben a falu végén tapicskáló vályogvető lehetne legfeljebb igencsak. Márpedig a Kádár-korszak viszonyait mellőzve, a most nagyban ajnározott ’940-es években Mészáros Lőrinccel versenyt süvegelhetné még az arra járó birtokos nemeseket. Amikor pedig a faluvégi senkiből Döbrögi lesz, akkor könnyedén elvész vele az önkontroll. Minden gyógyszer nélkül is. Kocsis Máté talán részéről azért mégsem teljesen veszélytelen egy ilyen tervvel előállni. Ha ugyanis a vezére valamiért célzást sejthet benne, akkor a kommunikációs igazgatóból könnyedén lehet drogfogyasztó. Akkor is, ha nem az. Legalább saját bőrén tapasztalhatná meg a karaktergyilkosságok és koncepciós eljárások szépségeit.

Mert azért a nagyszerű szavazási csapda látszata mögött leginkább ez a primitív, akarnok, és illiberális szándék lóbázza a villás farkát. A bárkire bármikor ráhúzható koncepciós eljárások előkészítése. A példaként kezelt Szovjetunióban sokáig divat volt ideggyógyászatra zárni az ellenzéket. Egy vérminta, vizeletminta elszennyeződése, elvesztése pedig lehet egy pillanat műve. Aminek igazolás egyrészt nehézkes, másrészt bőven túlmutat azon az időintervallumon, ami alatt ki lehet valakit csinálni. Bőven elegendő idő arra, hogy egy újságíró alól kihúzzák a talajt, egy ellenzéki politikust kiiktassanak a közéletből. S hogy ott vannak a fiatalok is? Ők jelentik a mézet a madzagon. Az ifjúság védelmének álcája az, ami mögött Kocsis Máté be akarja csempészni az illiberális szellemi nyomorba taszítás kötelezettségét. Mindenkit drogeljárással fenyegetve, aki útban van a hatalomnak. Esetleg csak nem tapsol elég hangosan.

Andrew_s

Kokain-öngól a szombathelyi kapuban

Forrás: cocaine.org

Az MSZP szombathelyi akcionistái kétségtelenül furcsa, és cseppet sem minden tekintetben szimpatikus módszert választottak Lazáry Viktor karaktergyilkolászására. A kokain-használat gyanújába kevert alpolgármester furcsa megoldást választott a probléma kezelésére. Elment és vizeletmintát adott. Márpedig ez a húzása könnyedén visszafele is elsülhet.

A suttyomban felvett videó közzétételével ugyanis az ellenzéki párt tulajdonképpen alig választott nemesebb eszközt, mint amit 2006 körül a Fidesz is bemutatott. Ráadásul egy munkájában tematizált alpolgármester esetében, de még egy polgármesternél is hajlamosak a választók a munka alapján megadni, vagy megvonni a bizalmat. Nem véletlen, hogy Újbuda esetében is kellett némi, kampányon kívüli, segédlet ahhoz, hogy az előző polgármestert biztosan sikerülhessen leváltatnia a Fidesznek. Szombathely sportért és ifjúságért felelős alpolgármestere esetében is lehet, hogy viszonylag gyorsan döntöttek volna a szakmai alapon a választók a mandátumáról. Azon az alapon a választók, hogy jól csinálja, vagy nem jól csinálja a dolgát. A droghasználattal való megvádolás, és annak közzétételi módszere, amennyiben az alpolgármester szakmai önbizalma a helyén van, alapvetően a hallgatással is kivédhető lett volna. Közölve, hogy a videó tartalmának valóságát bizonyítsa az, aki közzétette. Beleértve azt is, hogy nem éppen a droggal való visszaélés egyszerűségének veszélyeit mutatja be ifjúságvédelmi célzattal. Mondjuk porcukorral.

Ez a bizonyítási teher még akkor is az MSZP-re szállt volna a közvélemény szemében, hogy éppen a Fidesz az, amelyik párt mindent megtesz a droghasználat totális kriminalizálásáért. Azt is lehetne mondani, hogy Lazáry Viktor drogmentes maradt volna, ha hallgatott volna. De ehhez vagy ő, vagy a tanácsadói nem voltak elég bölcsek. Ehelyett egyrészt elkezdett perrel fenyegetőzni, másrészt elment vizeletmintát adni. Aminek eredményekén nagy örömmel tartott sajtótájékoztatót arról, hogy a teszt eredménye negatív. Óhatatlanul a saját fejére idézve ezzel a problémák hullámát. Hamarosan megérkezett ugyanis az MSZP válasza arról, hogy a vizeletminta nem jó, és tessék hajmintát adni. Citálva azt, hogy a kokain az egyik leggyorsabban lebomló szernek. Így, miközben eredendően az MSZP-nek kellett volna a droghasználatot bizonyítani, valamint a szakmai alkalmatlanságot igazolni a törvény, illetve a választók szemében, ez ezennel megváltozott.

Átalakult a szél, a haraszt és a zörgés háromszögének esetévé. Az ugyanis kétségtelen, hogy amennyiben csak kicsit is beleolvas valaki a témába, akkor az internetes források is jelzik a kokain kimutathatóságának problémáit. A vizeletben gyorsan lecsökken a mértéke a droghasználatra utaló, milliliterenként 300 nanogramm (literenként 300 mikrogram) érték alá. A vita szinte az órákon van. Az azonban nagy biztonsággal megállapítható, hogy a droghasználat mértékétől függően 48-72 óra alatt gyakorlatilag a kábítószer-használatra utaló szint alá csökkenhet. Beleértve a kokainhasználtra utaló bomlástermékeket is. Masszív és rendszeres fogyasztás, kell ahhoz, hogy hetekben lehessen mérni a kimutathatóságot. Részben ennek köszönhetően kezdtek a haj, illetve szőrzet vizsgálatára koncentrálni. Miközben ez sem teljesen egy egyértelmű eredményekre vezető megoldás. Akár környezeti ártalomként is vezethet téves pozitív eredményre a vizsgálat helyétől, a mintavételtől, a minta előkészítésétől függően. Tulajdonképpen jobb híján, és a lebomlási termékekre koncentrálva, használják a bírósági és büntetőügyi gyakorlatban.

A tudományos igényű eredmények és előrejelzések természetesen sokkal messzebbre, és talán komolyabb vitákra is vezethetnének, mint a hazai napi politika történései. Az utóbbiak alighanem le fognak egyszerűsödni arra, hogy Lazáry Viktor öngólt rúgott. Miközben, ahogy Papcsák Ferenc mögé sem zárkózott fel a kampány közeledtével a Párt, alighanem mérsékelten számíthat a hatalom támogatására. Az utóbbi természetesen lehet bizonytalan. Az öngól már kevésbé. A kokain nehéz kimutathatósága miatt az MSZP esetleg nehéz helyzetbe került volna egy egyértelmű bizonyíték bemutatását kérve. Ellenben ugyanez fordulhat most az alpolgármester ellen. Ugyanis még a negatív eredmények halmozása esetén is nyitva hagyhatja a gyanút, és ezzel a karaktergyilkolás előtt a támadási felületet.

Andrew_s

Drogni, vagy nem drogni...

Avagy a drogellenesség diszkréten hatalmi bája...

Forrás: Wikimedia

A különböző függőségek okozta problémák rendre visszatérnek közéletbe az orvosok, társadalmászok, jogászok, és persze a politikusok jóvoltából. Leginkább az utóbbiaknak köszönhetően a médiában is nem egy esetben hallunk a drogról, és nagy ritkán a többi, különben nem egyszer nem kevésbé problémát okozó addikciós jelenségről.

Nagyjából másfél éve írtam: „A drogosok problematikája olyan téma, ami szinte mindig alkalmas az állóvíz felkavarására. Így igazi hírközlési Joker-kártyaként működik”. S amennyiben manapság szétnézünk a hírek között, vagy akár a Parlament munkájára vetünk egy pillantást, akkor ez a helyzet mit sem változott azóta. A napi politikának „hála” az lehetne az érzésünk, hogy a közel tízmillió drogos országává váltunk. Ami azért szerencsére nincs így. Még akkor sem, ha a függőségek, és köztük, talán tényleg legsúlyosabbként, a drogfüggés, valóban súlyos társadalmi és egészségügyi problémát okozhat. Akár közvetett egészségügyi problémát is, amelyek közül az AIDS és a hepatitisz kapja a legnagyobb hangsúlyt.

Így érthető, hogy a világ több pontján működő tűcsere-program, amelynek fontos szerepe lehet a továbbfertőzési lánc, a járványveszély megtörésében, hazánkban is lehet lényeges pontja a drogproblémák tüneti kezelésének. Tünetinek, hiszen sem a drogfüggést nem szünteti meg, sem a drogosok számát nem csökkenti közvetlen módon. Az is érthető tehát, hogy amikor a hazai tűcserés anti-járvány támadásban szerepet kapó Kék Pont Alapítvánnyal megszüntette a józsefvárosi önkormányzat az együttműködést, akkor arra rámozdult a politika is. Miközben egyfelől az érintett alapítvány, és egyenesen HIV-járványt idézve, kinyilatkoztatta a magáét, az érintett önkormányzat is publikussá tette a saját álláspontját. Ami alapján, a kibontakozó nyilatkozatháború részeként, részben akár igaza is lehet. Az adott alapítvánnyal való kapcsolat megszüntetése ugyanis nem okoz önmagában járványt, és még a tűcserék leállását sem. Feltéve, hogy az önkormányzat ezt magára vállalja. Ellenkező esetben a struccpolitika intő példájával állhatunk szembe.

Ami különben nem lenne józsefvárosi specifikum. Amikor ugyanis nemzeti drogellenes stratégiáról vitáztak a Parlamentben, akkor Kiss Norbert ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár a Kék Pont ügye kapcsán azt mondta, hogy „nem hagyják az út szélén azokat”, akik eddig az alapítvány szolgáltatásaival éltek. Ami az eddigi gyakorlat szerint Fideszből magyarra fordítva azt jelenti, hogy lövésük sincs, mit kéne csinálni, de addig sem foglalkoznak az üggyel. Az új stratégiával kapcsolatban azon már fenn sem akadunk, hogy 2013–2020-ig terveznek. Jóval a jelenlegi kormány mandátumán túlnyúlva. Nem először és aligha utoljára célozva arra, hogy eszük ágában sincs leköszönni a hatalomból. Ellenkező esetben ugyanis ilyen terminusokban csak akkor lehetne gondolkodni, ha nagykoalíciós elfogadás állna az elképzelések mögött. Ami egyáltalán nem lenne az ördög műve ilyen esetekben, vagy, ehhez kapcsolódva például, az oktatáspolitikában. Azonban ezzel kapcsolatban azért villódzik pár kérdőjelecske.

Az általános vitára bocsátott stratégia alapján ugyanis kábítószer nélküli társadalmat képzelnek el. Ami, ismerve az emberi társadalmak történetét elég abszurd elképzelésnek tűnik. Különös tekintettel arra, hogy ez még a szocialista embertípus kinevelésének csúcspontján sem jött össze, alig valószínű, hogy az orbanista embertípus nevelése során, az iskola rendőrökkel fenyegetett, és ezért alapjában véve félelem-frusztráltabb világában, ez menni fog. Legfeljebb beszélni nem fognak róla. Azt hívén, hogy amiről nem beszélnek az nincs. Holott a struccpolitikában pont az a probléma, hogy miközben a vakságig megy tele a szeme valakinek homokkal, aközben szétrúgják a tények a hátsóját. A porhintés ugyanis a porhintőkre is veszélyes, ha felülnek a saját ostobaságaiknak. Ami persze nem jelenti azt, hogy az iskolai prevenciónak, az okszerű probléma-megközelítésnek ne lenne hatalmas szerepe az elutasító magatartás kialakulásában. Az azonban nem prevenció, amit Zombor Gábor fogalmazott meg a Fidesz részéről. A felvilágosítást abban látva, hogy „a kábítószer-fogyasztás és -birtoklás büntető törvénykönyv általi szankcióival” kell megismertetni a diákságot és a szülőket. Az csak hab a tortán, hogy éppen egy fideszes politikus keveredett droghasználat gyanújába. Amit az sem tesz adott esetben meg nem történtté, ha az őt ezzel vádoló maga sem az angyalok karának egyike.

A kriminalizálás ugyanakkor éppen annyira fogja meggátolni különböző függőségeknek való kitettséget, amennyire a szesztilalom megoldotta az alkoholizmus problémáját. Vagy amennyire a szexualitás hivatalos, és álszent, elutasítása nyomán kihalt az emberiség a középkor évszázadai alatt. A függőségek problémáját, és nem csak a drog-használatét illetően továbbra is valószínű, hogy „a társadalom jobban jár, ha valamilyen módon meg tanulja kezelni az egyes függőséget okozó helyzetek kezelését”. Ehhez azonban a kormányzati erőknek kellene előbb szakítani a hatalom-függésükkel. Esetleg szakpedagógusokra, orvosokra bízva azt kérdést, amiben jelenleg csak a politikai haszonszerzés lehetőségét látják olyanok, akik legfeljebb távolról ugatják a kérdést, mint magányos kutyák, tiszta éjszakán, a Holdat.

Andrew_s

Tűcsere-rizsák egymás között

Forrás: Wikimedia

Az intravénás droghasználók alighanem a kábítószerrel élők „kemény rétege”. De ebben fenntartom a tévedés jogát, mivel magam nem élek ilyen segédletekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetleg ne lennék érintve a tűcsere-programban. Ahogy, akár tetszik, akár nem tetszik, bárki érintve lehet. Ebből a szempontból egyáltalán nem szükségtelen, és csak a drogosokat segítő a tűért tű program.

Ehhez azonban kétségtelenül az kell, hogy a felek komolyan vegyék a tűk helyzetét. S így nem árthat esetleg a józsefvárosi honlapot is megtekinteni. Itt ugyanis a Népszavát cikiző cikkben azt is olvashatjuk, hogy a Kék Pont Alapítvány sem állt teljesen a hivatása, és a használt tűk begyűjtésének magaslatán. Holott a HIV-, vagy hepatitisz-fertőzés áldozatai által használt tűk begyűjtése talán fontosabb, mint az új tűk biztosítása. Az utóbbira ugyanis rá lehet fogni, hogy liberális ármány, és a drogosokat segíti. Az előbbi azonban nagyon súlyos közegészségügyi kérdés, és alig van köze a drogosok támogatásához. Mivel azonban a droghasználókat a friss tű hiánya nem fogja meggátolni az idegeik rombolásától, a kettő csak együtt működik hatékonyan. Ráadásul az, ha nem szigorú elszámolással folyik a csere, és szélsőségesen kriminalizált a droghasználat, akkor a használt tűtől, mint egyfajta tárgyi bizonyítéktól, való gyors megszabadulás irányába hathatnak a vektorok.

Az említett kerületi cikk nagyjából ezt fedi le, amennyiben a szétdobált tűkről ír, melyekről valóban nem lehet látszatra eldönteni, hogy fertőzött-e, vagy sem. Márpedig a sok éves lappangási idővel bíró betegségek „beszerzése” egy fertőzött tűvel való találkozás azt is jelenti, hogy megindulhat egy láncszerű fertőzés a környezetben. Immár nem csak intravénás droghasználattal, hanem szexuális úton, sebeken át, és minden más, testnedvekkel kapcsolatos, módon. Arról nem is beszélve, hogy a droghasználattól szintén érintett prostituáltak növekvő fertőzöttsége fokozza az alkalmi partnerek veszélyeztetettségét. Függetlenül attól, hogy a konzervatív szemellenzőt lebegtető kormányzati erők elismerik-e a prostituáltak létét, és „igénybevételét”. Mindez komoly problémát okozhat még akkor is, ha eltekintünk attól az érthető családi pániktól, amit egy drogos által használt tűvel megsebzett gyermek családja átélhet. Így, miközben nem okvetlenül kell szeretni a nyóckeres polgármestert, és az őt jelölő pártot, talán érdemes lehet egy mély levegőt venni, mielőtt zsigerből leszólja valaki a tűket be nem gyűjtő szervezettel való kapcsolat-megszakításért.

A probléma nem okvetlenül az, hogy a Kék Pont Alapítvánnyal él vagy halott az önkormányzat kapcsolata. Sokkal inkább ott lehet a gond, hogy a saját magáért való aggódásról már meggyőzött drogos továbbra is igyekezni fog friss tűket beszerezni. Ennek útja-módja legyez az ő titka. Viszont, ha beszerezte, akkor a használt tűt éppen úgy nagy ívben el fogja hajítani. Továbbra sem csökkentve a közegészségügyi veszélyt. Alkalmasint a kerület határain is túlnyúlva. Így, miközben hajlandó vagyok elfogadni a vállalt feladatnak meg nem felelő alapítvánnyal való kapcsolat-megszakítás szükségességét, ez kevés a nyugalomhoz. Ahhoz azt is látni kellene, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat mivel váltja azt ki. Esetleg önkormányzati kézbe véve a tűcsere-programot. A szemérmes hallgatás, a rózsaszín öntömjén, a másokra mutogatás ugyanis baromira nem fog semmit megoldani.

Andrew_s

Iskolamilícia újratöltve

Az iskolarendőrökkel kapcsolatban az első tervek óta vannak komoly fenntartások. Korántsem csak azok, melyekre legutóbb a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látszik hivatkozni abban a közleményben, mely szerint az iskolában nincs helye a rendőröknek. Alapvető pedagógiai és szociológiai ballépés az egyenruhások iskolákba telepítése. Olyan üzenettel, ami leginkább a diktatúrát pártolók számára lehet kedves.

Ez azonban korántsem új, és korábban is szó esett arról, hogy alapvetően a szolganemzet, az orbanista embertípus kialakításának lehet hatékony eszköze az iskolarendőr. Nem azért mert gond lenne a tanár megvédése az agresszív diáktól, hanem azért mert a kóros agresszivitástól nem a rendőrségnek, hanem a gyermekvédelemnek kell megvédenie a többi gyermeket, és nem elsősorban a tanárt. Lévén, hogy a tanár maga is része a gyermekvédelmi jelzőrendszernek. Miközben az iskolarendőr, az iskolai milícia, eszköz lehet a megalapozatlan tanári diszkrimináció kezében. Nem azért, illetve nem csak azért, amit a TASZ vélelmez. A tanár alkalmatlansága legalább annyira beleszámíthat ebbe, mint az iskolarendőr elfogultsága. Nem vitatva természetesen azt a kutatást, ami nyilván megalapozottan állítja a karhatalom potenciális elfogultságát.

Ugyanakkor kicsit furcsa szövegösszefüggésben olvasható, hogy az iskolarendőr jelenléte lenne az oka annak, ha egyeseknek egyenes út nyílik a börtönbe. Ennek a kriminalizálhatósági korhatár leszállítása inkább lehet oka. S vele az, hogy a droghasználatot nem jutalmazzák állami kitüntetéssel. Az persze egy másik kérdés lehet, hogy a karhatalmi jelenlét mennyiben fogja visszaszorítani a diákság körében a drogok használatát. Mert ebben a tekintetben alighanem igaza van azoknak, akik szerint szinte semennyire. Amihez hozzátehetnénk azt is, hogy akár ellenkező hatást is kiválthat. A deviáns viselkedési mintáknak ugyanis önmagukban is van egyfajta vonzó hatása azokra, akik maguktól, vagy a kortársi nyomás hatására a „lázadók” kategóriáját képviselik. Ez egyáltalán nem új jelenség. Legfeljebb csak azoknak, akik elfelejtették a WC-ben dohányzókat, vagy a hecc kedvéért boltból csokit elcsenőket, a saját diákéveikből. A droghasználatnak szintén lehet egy ilyen kihívási értéke, és az iskolarendőr jelentette nagyobb kockázat okán ez az értéj még nagyobb is lehet. Miközben a drogosok problémája aligha szigetelhető el teljesen a többi függőségi problémától.

Beleértve a megoldását is, amivel kapcsolatban a történelmi példák azt mutatják, hogy nem igazán lehet teljesen kiküszöbölni a társadalomból. Amikor tehát egyesek szerint rend költözik az iskolákba, az sok szempontból nem lesz több egy optikai tunningnál. Egy eszköznél, ami segíthet a szőnyeg alá seperni a valós problémákat, miközben egyfajta hamis biztonságérzetet kölcsönözhet sokaknak. Pusztán hatalmi demonstrációvá silányítva a bűnmegelőzési tanácsadónak titulált diktatúra-ügynökök megjelenését. Ráadásul olyan hatalmi demonstrációvá, ami a következő generációk teljes életét befolyásolhatja, és zsigerileg beépítve korlátozhat szabadságjogokat. Azonban a TASZ erre mintha nem térne ki. Holott tartósabb és súlyosabb hatású lehet a társadalomban, mint a droghasználat elleni fellépés ténye, illetve módja. A valós szándékról ugyanis nagyon árulkodó módon nyilatkozott a témában legilletékesebb miniszter.

Pintér Sándor már májusban elmondta, hogy emberei a tantestületekbe épülve fognak működni. Márpedig egy tantestületben státuszt foglaló nyomozó nyilvánvalóan hatalmi gócpont, és demonstráló erő. Nem csak a folyosón szaladgáló, és a WC-fülkékben továbbra is nyugodtan cigiző diákok, hanem a tantestület többi tagja számára is. S ettől a ponttól teljesen mindegy is, hogy minek hívják a nyomozót hivatalosan. Könnyedén lehet, hogy nem más, mint a nagy testvér szeme és füle az iskolákban. Ahogy az is lehet, hogy amennyiben a belső megfigyelés a hatalom szerint eléri a kívánt hatást, akkor a jelenleg, úgymond veszélyeztetett, kétszáz iskola után szinte mindre ki fog terjedi ez a kiváló projekt. S csak azért szinte mindre, mert az oligarcha elitiskoláira majd alighanem a TEK vigyáz majd.

Andrew_s

Jobbikos tiltás O.Z.O.R.A.-tól Jobbikig?

Forrás: Jobbik

Az O.Z.O.R.A. fesztivált hosszas huzavona után engedélyezték. Mi tagadás, sosem vettem rajta részt, és így legfeljebb hallomáson alapuló értékítéletet mondhatnék. A hallomások alapján lehet, hogy nagyon jó buli, és az is lehet, hogy drogosok gyűjtőhelye. Esetleg drogos hippiknek szervezett nagyon jó buli. A különböző minősítéseket nyújtó média-források alapján szinte bármi és szinte mindennek az ellenkezője is igaz lehet.

Az azonban kétségtelen, hogy a saját, jogszabályok által szabályozott, hatáskörében az idei fesztivál megtartását végül engedélyezték. Kormány-megbízotti szinten. Ami nyilvánvalóan tág teret ad azoknak a politikai találgatásoknak, hogy az egyes rendezvények léte-vagy nem léte a kormány, illetve a kormányfő kegyének függvénye. Ahogy annak idején a miniszterelnök vezényelte kézileg a motorosok felvonulásának engedélyezését, illetve akkor az engedély megvonását. Ennek a veszélye nyilvánvalóan abban is tetten érhető, hogy szinte belépőjegyet villant a diktatúra felé vezető úton. Azon az úton, melyet a jelenlegi kormány többek szerint igyekszik ösvényből sztrádává szélesíteni. Ugyanakkor azt a jelzést is közvetíti, hogy a rendezvények megtartása, illetve meg nem tartása az általános jogszabályi kereteken kívül, egyfajta testre-szabott módon szabályozandó. Ezt a jelzést vette most a Jobbik az O.Z.O.R.A. fesztivállal kapcsolatban.

Arra hivatkozva, hogy a résztvevők közül többek ellen kábítószerrel való visszaélés gyanújával eljárást indítottak, végleges betiltást kezdeményeznek. Annak ellenére, hogy a Mirkóczki Ádám szerint a Jobbik különben támogatja a fesztiválokat, de „mindennek van határa”. Egyben persze sugallva azt, hogy a hatóságok tulajdonképpen a drogterjesztést segítik: „a hatóságok pontosan tudják, hogy mi zajlik ezen a fesztiválon, mégsem tesznek semmit, ezért akár személyi felelősség is terheli őket”. A Jobbik képviselőjének azonban alighanem fogalmi problémái vannak a jogállamiságról. Illetve alighanem nincsenek, csak olyan valaminek tekinti, ami rájuk, illetve a szimpatizánsaikra, nem annyira érvényes. A drogok terjesztése esetén például a személyes felelősség megállapításához némi bizonyíték is kellhet. Ha tehát a hatóságok bűnös segédkezét véli látni, akkor alighanem van a lózungokon kívül is valami a tarsolyában. Ebben az esetben talán előtte is nyitva a pálya a feljelentés előtt. Bár nyilvánvalóan ellentmond ennek a segédletnek az, hogy többek ellen eljárás indult drogügyben.

Mely utóbbi egyébként rendben is van. A jogszabályok nem teszik lehetővé a droggal való visszaélést. Tehát jogszerűen eljárnak és annyi. Ez nyilvánvalóan nem lehet ok a betiltásra. Elvégre a jogszabályok a garázdaságot is tiltják. A focimeccsek környékén pedig a garázdaság sem ritka. Így a Jobbik logikáját követve a futball-mérkőzéseket alapból tiltani kellene. Nem egy évben egyszer, hanem állandó jelleggel. Ugyanakkor a jogkövető magatartás kikényszerítése ürügyén kiadott ilyen értelmű Jobbik-nyilatkozatot még nem hozott az elektronikus posta. Ellentétben azokkal a hírekkel, melyek például a gárdaszerű szerveződések, illetve a Jobbik kapcsolatáról szólnak. S még emlékezhetünk arra, hogy a Hősök terén felvonuló gárda feloszlatására nem igazán történtek hathatós belügyi intézkedések. Alkalmasint a Jobbik jogkövető magatartásának ékes bizonyítéka lett volna, ha akkor interpellációt nyújtanak be az ügyben Pintér Sándornak. De ez valahogy elmaradt.

Miközben nem maradt el a tiltakozásuk több olyan esetben, amikor mások viszont felléptek a rasszizmus ellen. Legutóbb például a Facebook-on, ahonnan kisöpörték a Morvai Krisztinának oly kedves profilt. Holott a magyar jogrend, noha burkoltan akár kormánypárti polgármestereket is megérint, nem a rasszizmus pártján áll. Ámde, akkor mi lenne a teendő Mirkóczki Ádám preventív logikáját követve, a nyíltan rasszista, illetve fasisztoid prezentációk szerzőivel? Például az ilyet, egyfajta élettérelméletet és a cigányok szegedi kiszorítását hirdető, Tóth Péter szervezete ellen. Az illető ugyanis nem más, mint a Jobbik Csongrád megyei elnöke. Netán úgy látszik, hogy amennyiben az esetleg drogosoknak is helyet adó O.Z.O.R.A. fesztivált a törvénysértők miatt be kellene a Jobbik szerint tiltani, akkor a rasszizmussal esetleg ugyancsak törvényt sértő Tóth Péter miatt a Jobbikot, de legalább annak csongrádi szervezetét szintén be kellene tiltani?

De gondolom Mirkóczki Ádám ez utóbbit sürgető sajtótájékoztatójára hiába várnánk. Ahogy arra is, hogy a gárda fekete ruhában vonuljon le Ózdra. 40 fokban, víz nélkül. Vizet osztani. Pedig, ahogy mondani szokták, lehet, hogy lenne rá igény.

Andrew_s

Függő elemek.

A drogosok problematikája olyan téma, ami szinte mindig alkalmas az állóvíz felkavarására. Így igazi hírközlési Joker-kártyaként működik. Ha bevetik, biztosan felhorgadnak az indulatok, felmelegítésre kerülnek az érvek és ellenérvek, megtelnek a fórumok és örülnek a szerkesztők. Az említett érvek és ellenérvek körében szándékosan nem jelöltem meg persze, hogy a droghasználat elleni, vagy a liberalizáció melletti érvekről van-e szó. Mert olykor az embernek az az érzése lehet, hogy több generációra elegendő konzervvel rendelkezik mindkét tábor. S mint a színházban, ha elhangzik a végszó, elhangzanak a csatolt szövegek. Elhangzanak és leírásra kerülnek. Cikkekben, riportokban, fórumon és közösségi oldalakon egyaránt.

Végső soron ehhez mit tehetnék hozná? Alig valamit, hiszen mindazokat az érveket, melyeket akár egyik, akár másik oldalon elmondhatnék, alighanem magam is sokszor leírtam. Még akkor is, ha nem a jogászok bikkfa nyelve, hanem sokkal inkább az érdekel az egészből, ami az emberekhez, a kultúrákhoz áll közelebb. Mert a „drog” az csak egy szó. A tartalom az, ami problémát okozhat. S akkor, ha összevetjük az eredeti jelentésével, akkor pedig különösen furcsa lehet a szómágia szintjére süllyedt használata, és egy néhány száz évvel ezelőtt élt képzeletbeli időutazó alighanem elég bután nézne ki a fejéből, ha a jelenlegi vitákat csak felületesen is elolvashatná. Mert hol van már az, amikor a szárított gyógynövényeket, esetleg gyógyászatban használt állati termékeket értették csak alatta? Mára a „drog” gyakorlatilag azonos értelmet nyert a kábítószerrel, a tudatmódosító, függőséget kiváltó anyagokkal. Tehát maradjunk is ezeknél.

Még akkor is, ha azért tudjuk, ezek a kategóriák korántsem fedik át teljesen egymást. Köztudott ugyanis, hogy a nikotin, vagy akár a koffein elég komoly függőséget okozhat, és a teljes absztinencia elérése egyik esetében sem feltétlenül tünetmentes folyamat. De azért alighanem elég nehéz lenne egy olyan kampányt elindítani, ami például a tea-, és kávéfogyasztás teljes tilalmát célozná meg, mert egy ilyen kampány hazánkban is jelentős ellenérzését keltene. Annak ellenére, hogy sem a tea-, sem kávéfogyasztás tekinthető a Kárpát-medence őshonos népeinek tradicionális kulturális elemének. Ahol pedig az, ott máig fellelhetőek a kulturális önszabályozás elemei is.

Érdemes talán azt is figyelembe venni, hogy számos olyan, manapság tiltólistán szereplő szer, mint a mákhaj, a kenderlevél, és –virágzati gyanta, a kokalevél hatóanyagai, az opiátok, a THC, illetve a kokain, korábban ugyancsak rendelkeztek egyfajta társadalmilag elfogadott használati utasítással. Ugyanúgy, ahogy a varázsgomba (psilocybin) használata is a törzsi varázsló, a sámán kiváltságainak egyike volt, és a „nép” legfeljebb közvetve élvezhette azt. Az is valószínű természetesen, hogy a korábbi korok, korábbi kultúrák sem nélkülözték azokat a tagokat, akik függő viszonyba kerültek ezekkel az elemekkel, de alighanem ezek létszáma nem érte el a társdalom számára veszélyes mértéket, másrészt túlzott szerhasználatnak a használatot szabályozó kulturális játékszabályok is ellene hatottak. Valahogy úgy, ahogy a reggeli stampedlivel kaszálni indulót aligha kezelték a társadalomra nézve veszélyes alkoholistának. Miként a vasárnapi ebéd mellé bort bontó családfő sem kezelődik manapság a családi életet előre megfontoltan feldúló veszélyes elemként. Mert az alkoholfogyasztás sem új keletű vívmány, viszont máig, neveltetésünk mellékhatásaként, érezzük azt a szocializációs különbséget, ami az elfogadható és elfogadhatatlan szint közti mezsgyét kijelöli. 

Miközben azt is látjuk, pont az alkohol kapcsán is, hogy elég komoly szocializációs illetve személyiségbeli krízishelyzet, esetleg –torzulás vezet el odáig, ami az alkoholizmus felé, a pohár fenekére tereli a pohárba tekintőt. S hasonlóan az alkoholhoz, legtöbbször szintén egyfajta szocializációs krízis vezet el a többi tudatmódosító szertől való függésig. A kevésbé ártalmas, vagy gyógyászatilag akár indokolható szintet meghaladó, a személyiségtől már elválaszthatatlan szerhasználatig. Legyen az akár a „hagyományos” szerek egyike, akár valamely „modern” kábítószer. Beleértve természetesen a szocializációs krízisbe azt is, hogy nem alakulnak ki a használati játékszabályok. Mely utóbbiak körébe nem csak a használati módok, hanem természetesen a használat megtagadásának játékszabályai is beletartoznak. Lévén, hogy csak ezek mentén lehet elutasítani a használatbavétel felé ható csoportnyomást. Miközben természetesen nem érdemes figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az abszolút tiltás végső soron a csoportnyomást fogja erősíteni. Mert a tiltott gyümölcs édesebb, s mert a tiltás elleni fellépés önmagában is lehet csoportképző tényező. Aki tehát az alternatíva nélküli, a kulturális hatásokat figyelmen kívül hagyó megoldások mellett érvel, olyan, mintha elfelejtené. Az ember alapvetően társadalmi lény, és többek között éppen a szocializációja teszi emberré. Még akkor is, ha a humánetológiával igazoltan sokat hozott őseitől.

De az is nyilvánvaló, hogy a szocializációs krízisek nem csak az elutasítással kapcsolatban játszanak szerepet a tudatfüggelmi viszonyokban. A személyiség alakulásában részt vevő minden hatás szerepet játszhat. Így például azok a hatások, melyek mentén például a krízistűrés, a problémás helyzetek kezelésének képessége, vagy képtelensége kialakul a gyermekben. Vagy azok az önismereti, és önszabályozó mechanizmusok, melyek alkalmassá tehetik a gyermeket a saját maga, és végső soron a családja, a társadalom felé is felelősséget mutató döntéshozatalban. Mert az, akinek folyamatosan az emberi elfogadás hiányával kell megküzdenie, vagy az, akinek sem belső, sem külső igazodási viszonyrendszer nem áll rendelkezésére, vagy ezek a viszonyrendszerek torzultak, ugyancsak hajlamosabb lesz valami alternatív valóságot keresni magának. Olyat, amiben ő lehet a szép és erős, vagy olyat, amiben saját maga vagy mások számára elfogadott lesz. Mint azt korábban egy másik írásban már érintettem (http://www.euroastra.hu/node/49966).

Így végső soron a tiltások ezért sem tekinthetőek abszolút hatékonyságúnak Mert tulajdonképpen minden olyan megoldást tiltani kellene, ami elvezethet egy ilyen alternatívához. Végső soron a gondolkodást is, mivel a fantáziavilága mindenkinek a rendelkezésére áll. S mielőtt a társadalmi veszélyességet, illetve annak hiányát kezdené valaki emlegetni, talán érdemes elgondolkozni azon, hogy a személyiségzavarral küzdő politikusok, sorozatgyilkosok mennyi kárt tudnak tenni, ha manifesztálják a saját maguk virtuális valóságát. Márpedig alighanem az nemkülönben egyfajta személyiségzavarnak lenne tekinthető, ha valaki a fantáziálás megtiltását akarná a zászlajára tűzni. Még akkor is, ha a kommunikációs korlátok, a totális cenzúra iránti igény sem új keletű társadalmi vívmány.

De kár lenne ilyen messzire rugaszkodni, és inkább maradjunk azon a területen, amelyről indultunk. Végső soron borítékoltan hatástalan, vagy az alkoholtilalom kijelölte módon kontra-produktív, a szerhasználatot erősítő, és a fekete zónát támogató lehet a csak a tiltásban való gondolkodás. Az is nyilvánvaló, hogy a társadalom jobban jár, ha valamilyen módon meg tanulja kezelni az egyes függőséget okozó helyzetek kezelését. Helyzetekét, mert tévedés lenne azt hinni, hogy csak bizonyos anyagok okozhatnak függőséget. S végtelen szűk látókörre vallana az, ha bárki azt hinné, hogy vegyi tiltólistákkal a zsebében rohangálva meg tudja oldani a problémát. Mert ahogy már sokan, magam is írtam másutt, a játék-, vagy internet-függés sem sokban különbözik a kívülről vegyszerek kiváltotta problémáktól (http://www.euroastra.hu/node/49313), mint ahogy a kapcsolatok megélésének problémái, például szex-függés, sem. Csak ezekről, főleg az utóbbiról valahogy nem annyira tűnik ildomosnak beszélni. 

Részben prüdériából, részben éppen a társadalmi körülmények miatt. Például azért, mert ez utóbbi haszonélvezetére elég régóta épül rá egyfajta sajátos szolgáltatási rendszer, melynek legutóbb ismét felmerült egy újabb adóztatása a pornóadó kapcsán. Miközben tudjuk, hogy elég régóta jelent akár gyermekjogi problémákat is. De erről a „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója” kapcsán, annak pongyola „görögözése” okán már szintén szóltam. De ha már az adópolitikáról esett szó, az alkoholfogyasztással kapcsolatban nem érdemes figyelmen kívül hagyni az ebből származó bevételt sem. S nem véletlenül lehet hallani a nikotin-használat kapcsán sem lobbi-érdekekről. Mert a társadalom használati játékszabályaiba az utóbbi korokban nem csak a személyre, családra szabott játékszabályok, hanem egy, ezeken akár túlnyúló, akár az egyén személyiségi, szocializációs érdekei fölé rendelődő gazdasági játékszabályok is érvényesülnek. Vagy érvényesülni látszanak.

Simay Endre István