Dörner keresztje

Húsvét alkalmából igazi feltámadási show-t szerveztek a NER-nek. Felcsúton. Mint azt magától Orbán Viktortól tudjuk: nem közpénzen. Személyes ajándékként kaphatta tehát az őt hőn szerető népétől. Illetve annak őt valóban szerető, de legalább is belőle hasznoz húzó rétegéből. S nem ajándékba. Ahogy alighanem Dörner György keresztje sem igazi ajándék.

Pedig a színházigazgató a hírek szerint ezt állította. A színházi fakereszt-állítás alkalmából. Mondván, hogy: „Most pedig nagyon örülünk, hogy ő ajándékozza meg színházunkat ezzel a jelentős, mementóként szolgáló kereszttel”. Az „ő”ebben az esetben Nagy Kristóf, aki a színigazgató állítása szerint régi ismerőse Dörner Györgynek. Így szinte rosszindulatúnak tűnhet a kérdés, hogy kik vettek még részt a kereszt-faragási pályázaton? Már akkor, ha volt ilyen. De ilyen rosszindulatú kérdést természetesen nem teszek fel. Mert ajándék keresztnek ne kérd a számláját. Remélhetőleg ilyen számla valóban nincs is. Hiszen ajándékról nem szokás számlát adni. Ahogy azt sem feltételezném, hogy a színház díszletezési munkáiban továbbra is minden bizonnyal foglalkoztatni szándékozott szobrász a továbbiakban nem versenytárgyalások nyomán, nem a legolcsóbb ajánlatot tevő mesterként vehet részt a kivitelezési munkálatokban. Mert igazán kínos lenne egy szakrális emléktárgy utóéletét illetően, ha kiderülne: ez az ajándék bizony sokba kerül. Most, vagy a későbbiekben.

Azt ugyanis csak az igen naiv lelkek hihetik el, hogy Dörner György a saját zsebéből fizeti ki az említett, díszletezési és színház-csinosítási, munkálatokat. Ahogy az sem valószínű, hogy a színészek és ő maga a jegyárakon képződött hihetetlenül magas haszonból fizetik a csökkentett rezsijüket. De mert nem képviselő, neki nem kell vagyonnyilatkozatot tenni. Bár tulajdonképpen közszereplő. Ám az ilyen fejtegetés is méltatlan lenne a kereszthez. Még akkor is, ha azt egy színházban avatják fel. Az első magyar Keresztény Színházi Fesztivál nyitónapján, Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel. Aki most, a majdnem félmilliomodik állampolgár szerepe után, most a rendezvény fővédnökeként tűnik fel. Valószínűleg ő lesz a fesztiválnyitó szentmise főszereplője is, miközben a fesztivál alatt majd különböző események zajlanak az Újszínházban. A program-előzetesben hiába kerestem a „Jézus Krisztus Szupersztár” implementációját. De a fesztivállátogató ne is legyen ilyen válogatós. Ne is akarja az említett művet látni, ha végigélvezhet például egy igazi Kerényi-rendezést. A frissen avatott ajándék-kereszttel ellátott előadóhelyen.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a kereszt csak ideiglenes szereplője lesz a színháznak, az alighanem téved. Ideiglenes jellegéről nincsenek hírek, de Dörner György meg sem engedhetné magának, hogy ideiglenes legyen. Nem is annyira a szobrásszal fenntartott régi ismeretség, hanem a pozícióféltés okán. Az eljövendők során ugyanis tág tere lehet annak, hogy a kereszt legyen az ő mentsvára. Nem imahelyként, hanem átvitt értelemben. Bármikor is megpróbálnák a későbbiekben a szakmai hozzáértését kritizálni, vagy ennek hiánya miatt eltávolítani, mindig ott lesz vezérszólamként, hogy: „őt a kereszt miatt, a kereszténysége miatt éri támadás”. Ami természetesen kiterjeszthető az egész színházra is.

Akár azzal a kitétellel is, hogy az, aki ott bármilyen darabot meg akarna nézni, a jegyvásárlás mellé mutassa be a keresztlevelét is. Mert micsoda dolog is lenne, ha egy kereszteletlen ember menne el a kereszt alatt. Csak úgy. Színházba. Panyókára vetett ideológiával. Lehet, hogy a végén majd templomba-járási igazolás is kell. De legegyszerűbb talán az lesz, ha ennek megfelelő ki-kitűzőket kezdenek el osztogatni a színházkapuban. Aztán az újszínházasok, hogy máskor is megismerjék egymást, elkezdhetnék ezt folyamatosan viselni. A kellő feltűnés érdekében, például, karszalag formájában.

S mert természetesen egy kereszttel megtisztelt hely üdvére viselik, nyilvánvaló, hogy nyilvánosan lenézhetik a nyilvánosság mindazon tagjait, akik nem viselik a megfelelő karszalagot. Újszínházi Dörner György pedig fővédnöke lehet az új keresztes lovagságnak. Motorkerékpáron. Annak idején amúgy is támogatásukról biztosították már a „Gój Motorosok”. Talán ezért is lenne megnyugtatóbb, ha a színdarabok a színházban, a keresztek pedig a templomokban kapnának helyet. Mielőtt politikai színpaddá válnak templomok, és ideológiai gócpontokká a színházak. A történelem során már sokan sokszor megszívták azt, amikor a rendezvények és szimbólumuk nem ott kezdtek felbukkanni, ahol inkább lett volna helyük. Öltek már keresztényeket színházban a hitükért, rendeztek temetéseket stadionokban, és gyújtottak röhögve zsinagógákat emberekre olyanok, akik a keresztet kis kampócskákkal, vagy nyilacskákkal a végükön szerették viselni karszalagon.

Andrew_s

Besúgó Grand Prix, NVB

A világ lehet, hogy nem fog soká állni. Ezt azért gondolom, mert a Gój Motorosok kiálltak az ATV védelmében. Igaz, azért, mert szerintük a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) által kifogásolt műsor inkább nekik, mint a valós célközönségnek szólt. De akkor is. Miközben azért az a bizonyos kifogásolás is megérhet pár gondolatot.

Az alaphír az, hogy az NVB politikai hirdetés leközlése miatt rótt ki bírságot. Mely hirdetési tevékenység abban merült ki, hogy vágatlanul közvetítették az ellenzék nagygyűlését. Így látszottak azok a kampányfilmek is, amelyeket ott vetítettek a nagyérdeműnek. A helyzet az NVB szemszögéből alighanem teljesen világos. Ezeket a részeket az élő közvetítésből ki kellett volna vágni. Az élő közvetítések ugyan pont attól élők, hogy vágatlanok, de akkor is. Nyilván oda kellett volna állítani egy ügyeletes Mucuskát, és a kampányfilmek vetítésének idejére egy kameraváltással az ő kebleire fókuszálni. Esetleg alkalmazni néhány kopasz bérverekedőt is, akik a kampányfilmek vetítésének kezdetén egyszerűen lerúgják a vetítőt. Akkor, a kebelfelvételekkel ellentétben a KDNP sem találhatott volna kivetni valót az ügyben. Mindkét alternatívát elmulasztotta a TV-csatorna. Tehát fizessen.

De miközben fizet, mint a köles, azért nem árt megemlékezni arról, hogy egy élő közvetítés ilyetén, utólagos megbírságolása maga a cenzúra. Elvárásként támasztja ugyanis, hogy élő közvetítések ne történhessenek meg, és csak az utólag gondosan összeállított műsor kerülhessen adásba. A következő lépésként elvárva azt talán, hogy előzetesen mutassák be a HIVATALnak. A végén ugyanis még kiderülhet, hogy az ügyeletes Mucuska a nem tetsző vágóképek közé tartozik. Mert mit lehessen azt tudni kérem. S akkor hiába a kamerafordítás, a bírság mégis jön. Mint ahogy érkezik azért is a jelek szerint, mert a Jobbikot kihagyták az ATV-ből. Az ATV ugyanis nem közcsatorna. Tulajdonképpen hiába van kétharmadtörvényi kerete annak, hogy minden csatornára rákényszeríthető az egyen-kaptafa, azért valahogy mégis szabad talán furcsálni azt. Úgyhogy a következő rendőri intézkedés valaki ellen talán azért foganatosítódva, mert nem áll szóba egy neki nem szimpatikus cseppet sem úri emberrel. Különösen akkor, ha az illető majd behúzza a strigulát, és elmegy ezért feljelentést tenni. Mert neki joga van beszélgetni, és a beszélgetés megtagadásával sérül az ő ebbéli joga.

Ha már strigula! Az ATV elleni bírság kapcsán érdemes a vonatkozó határozatot is megtekinteni. Abban van egy talán kiskorú feljelentő, akit csak G. P. monogrammal illetnek. Talán mert ő a Szabadidő Grand Prix nyertese. Ezt a határozat szövegéből gondolhatjuk. Annak alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy „G. P. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó)” stopperrel a kezében nézte végig a közvetítést, miközben az egyik kezével a kampányfilm-snittek striguláit húzgálta. Amihez azért kellhet némi elszántság. Azt ugyanis nem tételezném fel, hogy miközben talán utálja is az ATV műsorát, újra és újra végignézi, kikockázza az interneten elérhető felvételt. Habár nem zárnám ki, hogy olyan megátalkodott csatorna-gyűlölő, ami már a szerelemmel határos. Mely esetben hatalmas érzelmi elszántsággal vadássza az ATV közvetítések minden pillanatát. Nehogy elmulasszon egy icurka-picurka strigulát. Ami mégis csak jól jöhet egy feljelentéshez. Nem feledkezve meg arról, hogy talán egy főállású bérfeljelentő rejtekezik a generál-monogram mögött. Talán csak a monogramját adja az ügyhöz, és technikai adásfigyelők beszállítói hada dolgozik a keze alá. Másodperc pontosan kimérve minden olyan kocka-pozíciót az adásban, amit valamely törvényhelyre be lehet sinkófálni.

Így már csak az keltheti fel még a kíváncsiságot, hogy a G. P. monogrammal bíró ATV-szerelmes azonos lehet-e egy bővebb monogrammal jelzett másik feljelentővel? Azzal, akivel kapcsolatban szintén hozott határozatot az NVB. Ebben a „G. P. Gy. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott kifogás” az Együtt – a Korszakváltók Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt szórólapjait, illetve a honlapjukon fellelhető képeket kifogásolta meg. Tehát, miközben alighanem nem szereti az adott szervezetett, azért gondosan áttanulmányozta a szórólapjaikat, és végigböngészte a honlapjukat is. Ráadásul, ha hinni lehet a határozatnak, konkrét törvényhelyeket megjelölve emelt kifogást. G. P. Gy. (Gerince Pattintott Gyurmóca?) honbesugótársunk viselkedési mintázata tehát nagyon hasonlít ATV-figyelő G. P. feljelentőére. Vagy azonosak, vagy legalább is hasonló akolban tanultak bégetni.

Viszont a Simon-ügy újabb fejleményeként azt is megtudhattuk, hogy talán van még lejjebb is. Ott zárkaügynököt vettek be az MNO szerint. Ami éppen a publicitása miatt nem biztos. Épeszű hatalom nem buktatja le a gondos munkával beszervezett embereit. Mondom: hatalom. Mondom: épeszű.

Andrew_s

Menetelők, provokátorok, politikusok

 

Forrás: Amerikai Népszava

Az Élet menete még el sem indult, amikor már belpolitikai vihart kavarva osztotta meg a miniszterelnök körüli erőket. Az ugyanazon napra szervezett motoros felvonulást többszörösen betiltották ugyanis. De minden alkalommal a kormányfő személyes utasítására. Ami alapvetően nem egy demokráciát erősítő gesztus. Még akkor sem, ha a szélsőjobbal kapcsolatba hozható tüntetést sem kedveli az ember.

Az csak külön pikantériája volt aztán a vasárnapi délelőttnek, hogy a motorosok mégis csak felvonultak. Ráadásul nagyon úgy, hogy az adott napi sakkparti nyerteseként zárhatják a napot. Ez még akkor is igaz lehetett volna, ha az Élet menetén nem adódott volna semmi komplikáció. Ám az éppen, hogy elindult, a Holokauszt áldozatainak emlékére tartott menet provokációval indult. Az a menet, amin, az ellenzéken kívül, a nagyobbik kormánypárt is képviseltette magát. Illetve Rogán Antal alighanem polgármesterként jelent meg Balog Zoltán mellett. Esetleg csak magánemberként. Ahogy annak idején, az antifasiszta nagygyűlésen, szintén inkább a magánvéleményét mondta, mint egy hivatalos párt-álláspontot. Ez természetesen nem baj, mivel fontos lenne, ha minél többen ébrednének rá a szélsőségeknek való odakacsintás kétszínűségére. Akár magánemberként is.

Elvégre azért alapvetően mindenki magánemberként születik, és jó esetben saját, szuverén egyénisége szabja meg a véleményét. Remélhető tehát, hogy az Élet menetén megjelent több ezres sokaság nagy része komolyan gondolja a jelenlétet. S akkor nem jelent számára problémát az, ha elítéli azokat, akik provokációs terepnek tekintették a megemlékezést. Mert egy politikai megmozdulás kétségtelenül terepet ad számukra. Ahogy azoknak is, akik esetleg hatalmi panel-elemként tekintenek az eseményre. Mely utóbbi esetében a hitelesség lehet a helyzet kulcsa. Az a hitelesség, ami mentén megítélhető, hogy a jelenlét mennyiben köszönhető az esemény tényének, és mennyi az esemény üzenetének. Ebből a szempontból Rogán Antal jelenléte alighanem hitelesebb, mintha a kormányfő vagy belügyminisztere jelent volna meg.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jövőben talán eljön az ideje annak is, hogy ilyen mérlegeléseknek ne legyen helye. Amikor az áldozatokra való megemlékezés „csak” az áldozatokra való megemlékezést fogja takarni. S nem a sorok közötti, a sorok mögötti tartalmakat kell majd mérlegelni. Amit nyilván most is lehet mellőzni. De a jelen politikai közélet sajnos ettől még egyre inkább ugyanúgy a sorok közt kezd „élni”, ahogy a média is.

Andrew_s

Megjelent a Propeller oldalán is.

Motoros sakk a hatalommal

A korábbi hírekkel ellentétben a motorosok felvonulását ismételten betiltatta a miniszterelnök. Ezzel szinte oka-fogyottá vált az a korábbi írás, ami a motoros-felvonulás kapcsán a „zemberek” tollasnak nézett hátáról emlékezett meg. Azonban továbbra is áll, hogy demokratikus körülmények között snassz, ha a kormányfő egy személyben a döntnök a felvonulásokról. S alkalmasint a motorosok mégis felvonultak.

Látszólag bekapcsolva ezzel a politikai kommunikációban jól ismert gumicsont-gyártó gépsort. Óhatatlanul arra sarkalva a hírekben böngészőket, hogy az elfedni kívánt történéseket kezdje el keresni. Holott Orbán Viktor tulajdonképpen tényleg sikeresen csapdába ejtette önmagát a motorosokkal való huzakodásban. Amit sokszor a szemére vetettek, azt végső soron sikerült fényesen igazolnia. Azt a már említett mozzanatot, hogy még az önmagának hozott jogszabályok sem okvetlen tiszteletben tartandóak. Illetve azt, hogy a miniszterelnök tényleg tetszőlegesnek érzi az általa manipulálható események körét. Ugyanakkor még azt a szépségflastromot is megtagadták tőle a motorosok, hogy legalább otthon maradjanak. Ellenben tulajdonképpen kommunikációs mattal ünnepelték meg a kormányfői beavatkozást.

Azok után ugyanis, hogy a miniszterelnök telekürtölte korábban a médiát a devizahitelesek problémáival, tulajdonképpen mesteri húzás volt hozzájuk csatlakoznia a Nemzeti Érzelmű Motorosok maroknyi csapatának. Két legyet is ütve ezzel. Ha ugyanis Orbán Viktor, vagy Pintér Sándor ezt követően akarta volna szétzavarni őket, akkor azzal óhatatlanul szembekerül a saját retorikájával. Még akkor is, ha az ócsai lakópark végső soron, és sok szempontból, köznevetségszerű történettel bír. Ugyanakkor azt is demonstrálták, hogy készséggel, és legalább olyan hatásfokkal csinálnak hülyét a miniszterelnökből, amennyire az szeret pávatáncolni mindenki mással. Azaz, nyugodtan beszéljen a kormányfő azt, amit akar ők akkor is kivonulnak. Egyben a devizahitelesek megmozdulását óhatatlanul rátolják a szélsőjobbra, amivel sok szempontból annak hiteltelenítése is bekövetkezik.

Aki ugyanis kétségbe vonta volna a korábbi „Adj gázt!” elnevezéssel betiltott rendezvény gazdáinak szélsőséges vonzódását, azt a legújabb nyilatkozatok alighanem meggyőzhetik. A korábban betiltott vonulásért ugyanis egy antiszemita, illetve eredetileg anticionistának hirdetett, megmozduláson kívánnak részt venni. Csatlakoznak ugyanis az ifjabb Hegedűs Lóránt által szervezett tüntetéséhez május 4-én. Így végső soron az önmagukat nemzetinek nevező motorbőgetők csak elmennek a botor bőgésre szidni a zsidókat. Már akkor, ha Orbán Viktornak nem akad kedve azt is betiltani. Amire nyilvánvalóan kész, és a történelemből ismert a recept. Különböző neveken, de azonos sugallt tartalommal sok kicsi, atomizált, és a belügyi erőket atomizáló tüntetést kell szervezni.

Végletesen megosztva az ellenőrzésre szánt erőket, és véglegesen igazolva azt, hogy Orbán Viktor esetleg képtelen kontroll alatt tartani az országot. Előbb utóbb ugyanis csak sikerülhet hiba elkövetését elérni a hatalom részéről. Egy felcukkolt, és korábban bűnbak-felmutatással kielégített, ráadásul mozgékony tömeggel szemben ennek sem nulla ugyanis az esélye. Így az a taktika, mellyel korábban gesztusokat gyakoroltak a szélsőségeknek, akár a közeljövőben visszaüthet. Ami azonban korántsem biztos, hogy Orbán Viktor minden ellenzékének kedvére lesz. Bár, tekintetbe véve a miniszterelnök korábbi nyilatkozatait, és kiállását például Bayer Zsolt mellett, még az sem biztos, hogy a kialakult, illetve kialakuló helyzet a kormányfőnek ellenére lenne. Függetlenül attól, hogy az önmagát nagy machinátornak hívő vezér meddig tartja valóban kézben a szálakat.

Andrew_s

Hülyének nézés, motorizálva

Forrás: ATV

Volt egyszer egy „Adj gázt!” elnevezéssel hirdetett motoros felvonulás. A zsinagógát is érintve, teljesen nyilvánvalóan beszélő elnevezéssel, és az „Élet menetének” a napján. Állítólagosan nemzeti érzelmű motorosok, egy ilyen nevű egyletben. A rendőrség először engedte. Orbán Viktor hatalmi szóval betiltotta. Pintér Sándor betiltotta.

A rendőrség újra engedélyezte. Közben, Szálasi híveinek hitlerista felvonulása kapcsán, Pintér Sándor világossá tette, hogy a Holokausztra hivatkozni ugyan kénytelen, de nem szereti emlegetni azt, ami mögötte van. A fasiszta eszméket, a rasszizmust, a szélsőjobboldalnak tett kormányzati gesztusokat. Amelyek mögött Orbán Viktor és Vona Gábor barátsága éppen úgy ott lehet, mint a weimari szakácskönyv fellapozása. A lapokon vérrel, fájdalommal. Lecsorogva a házfalon, és érezve az egykori táborokban. Amely korábbi áldozataira, és az ettől embereket megmentőkre emlékezik az „Élet menete”. Immár 11. alkalommal. Mert voltak, akik az üldözötteket mentették, ahogy tudták. Mert a magyarságnak része az emberség. Az emberségnek a másik tisztelete. A másik tiszteletének pedig az, hogy nem hazudjuk szembe egymást. Nem pávatáncolunk akkor, amikor pofonokkal verik a talp alá valót. Sőt! Inkább egyáltalán nem pávatáncolunk, és nem nézzük madárnak a velünk szemben állót.

A motorosok menetét azonban a rendőrség újra engedélyezte. A jogszabályoknak nyilvánvalóan teljesen megfelelő módon. Ahogy a jogszabályoknak, vagy a demokrácia szabályainak alig megfelelő megoldás az, amikor egy pártvezér szavára engednek, vagy tiltanak be valamit. Csapdahelyzet? Az. Velejéig becsapdásodott helyzet. Orbán Viktor ugyanis demonstrálta azt, amit mindig is legjobban szeretett. A hatalmát. Azt, hogy engedhet, illetve tiltathat, amit csak akar. Igaz, ezért az irányítástechnikáért rengeteg sallert kap a nagyvilágban, de ez igen mérsékelten érdekli. Nem egyedül a kézivezérlésben hívők közül. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy fasiszta eszmeiséggel felfegyverzett hungarista, vagy arra hajazó megmozdulás sem jó a főváros útjain. Különösen nem azon a napon, amikor mások a fasizmus áldozataira emlékeznek. S mielőtt beteges naivitással vádolna bárki: nem hiszem, hogy a fasiszta agyi tartalmakat parancsszóra be lehetne tiltani. Attól, hogy az utcán tiltják, még elharapóznak a fejekben.

A tömeges megjelenés ellen a belügyért felelősök, a hatalom birtokosai tehetnének. Nem azzal, hogy a vezér kiáll, és tilt, vagy enged. De azzal igen, ha olyan körülményeket teremtenek, ami megállítja a bűnbakképzést. Megállítja az elszegényedést, és ellene hat az egzisztenciális kiszolgáltatottságnak. Ám addig, amíg hivatalos politika a másokra mutogatás, addig mások is könnyebben keresnek bűnbakokat. Amíg a hatalmat pártolva olyanok vezetnek kormánytámogató menetet, akik a szélsőségekkel rokon nézeteket hangoztatnak, addig nem elvárható, hogy ezt ne tekintsék példának. A rasszista gondolatokat megtiltani ugyan nem lehet, de a hatalom világossá teheti elhatárolódását. Nem kötelező vezéri engedélyhez, kegyhez kötni egy felvonulást. De az sem kötelező, hogy a határ a hatalom és a szélsőségek között átjárható legyen. Éppen azért, mert a gondolatok ellen csak szemlélettel, példamutatással lehet eredménnyel felvenni a küzdelmet.

A csapda azonban immár bezárult. Az a szemléleti csapda, melynek nyomán a motorosok immár nyugodtan bőgethetik azt, amilyük van. Most még csak a motorokat. Az engedély megkapásának oka, hogy más néven, más útvonalon fognak körbevonulni a magukat nemzeti érzelműnek nevezők. Demonstrálva azt, hogy a kormányzatnak kellenek, mint egy falat kenyér. Demonstrálva azt, hogy elegendő egy kis pávatánc, és máris minden rendben van. Demonstrálva azt, hogy Orbán Viktor és csapata mindenkivel pávatáncol. Külföldön, és belföldön egyaránt. Szembehazudva bárkit, és kijátszva mindenkit. Megszegve az emberi tisztelet, és ezzel a humánum törvényeit. Nem szolgálva mást, csak önmagát. Statisztának szólítva ehhez mindenkit, aki egy kis motorbőgéssel, tapssal, meneteléssel hajlandó ebben segíteni. Ebben, és a vezér öndicséretében.

Mi segíthetne a gordiuszi csapda fedelét felfeszegetni, vagy legalább valamit tompítani a helyzeten? Például az, ha Pintér Sándor és Orbán Viktor ott menetelne az első sorokban az „Élet menetén”? Az előzmények ismeretében kérdés lehetne, hogy ki hinne az őszinteségben? Ahogy ugyanez a kérdés felmerülne akkor is, ha beszédet mondanának az eseményen. Miközben a motorosok vonulnak. Megváltozott névvel, és megváltozott útvonalon. Alig változott üzenettel, és aligha megváltozott gondolatokkal.

Andrew_s