Magyar Péter a szolga-társadalom Potemkin-hercege

A valódi Grigory Potemkin
Forrás: Wikipedia

Közel egy hónapja, hogy nyert a Tisza. Nem kicsit, hanem nagyon. A kampány azonban mintha nem csitult volna a közösségi tereken. Alig győzik utálni a DK-t, és kárörvendeni az MKKP-n azok is, akik talán korábban rájuk szavaztak. De az is lehet, hogy főleg azok. Elvégre a saját döntésüket elsősorban maguknak kellene megmagyarázni. Mind a korábbiakat, mind a jelenlegit. Pedig a képlet szerintem továbbra is egyszerű, mint a faék.

Gondolom sokan találkoztak azzal az érveléssel, hogy azért szavaztak most a Tiszára, mert az ellenzék nem csinált semmit tizenhat évig. Ami valójában azt jelenti, hogy nincs olyan saját társadalmi értékrendjük, ami túlmutat a szájukba csorgatott érvrendszereken. Így a saját értékrendjükben "rugalmas", alapvetően sült galambot várók szavazták meg a Tiszát. Korábban is írtam hasonlót. Fenntartom.

Mert ez a szavazás nem arról szólt, hogy "mi a társadalom akarunk egy konstruktív és velünk konstruktív vezetőt", hanem arról, hogy "mi itt lent egy helyettünk is megoldást kínáló vezért akarunk". Ezek a szavazók megkapták. Egy szavuk sem lehet. Nincs is. Ami van, az a tőlük eltérő véleménnyel bírók legyalulását, és a vezér legnagyobb hazugságainak is a relativizáló kimagyarázását szolgálja.

Mert a "mi királyunk jó király". Ezért is írtam korábban, hogy a sógor kinevezésének az ötlete alapvetően egy teszt volt a tiszásoknak. Akik zömükben átmentek rajta, és folyamatosan magyarázták másoknak is, hogy Magyar Péter nepotizmusa egy másik nepotizmus [Update: A sógornak több esze volt]. Innentől pont úgy le fognak nyelni mindent, mint Orbán hitharcosai. Legfeljebb otthon a fürdőszobába fognak kicsit morogni.

A közösségi médiában azok demonstrálják legjobban a társadalom nem létező demokráciaéhségét, akiknek ugyan nem tetszettek a regnáló ellenzéki pártok, de nem is tettek semmit egy újabb keresésére, szervezésére. Esetleg a meglevők jobbítására (például belépve, és ott pofázva). Ők, és a társadalom velük szellemi rokonságban levő része nem indítottak egy Szolidaritás-szerű társadalmi mozgalmat. Olyat, amelyik kitermelte, kiemelte volna a maga vezetőjét. Ők, és a társadalom velük szellemi rokonságban levő része valójában azt várta, hogy jöjjön egy apuci, anyuci, jó király. Bárki, aki helyettük, és nélkülük, a saját felelősségvállalásuk nélkül, megoldja a világ bajait, illetve vele az ő problémájukat.

Nekik Magyar Péter tökéletes volt, mert az egyéni felelőségre is apelláló megoldások helyett pont ezt kínálta. Egy felülről bejelentkezett vezért, aki mindent is megold. Vagy ígéri. Vagy hagyja, hogy ezt lássák bele. Ők nem demokraták, hanem alattvalók. Az indulási oldaluktól függetlenül. Csak liszt helyett cukrot szeretnének a cári szán alá, miközben felépítik nekik a társadalom Potemkin-falvait.

Andrew_s

Az "ó-ellenzék", mint árulkodó szóhasználat

Magyar Péter egyre beképzeltebben hiszi, hogy igen bensőséges viszonyban van a passzát-széllel. Amit a hívei kétségtelenül segítenek felkavarni, és a porfelhőböl lovat is kreálnak a maguk fölé emelt ősszáj alá. Ezen a ponton engedjük el, hogy maga Magyar Péter egy igazi NER-katonához illő gyurcsányozással, kékfideszezéssel coming out-olt a politika színpadán. Maradjunk egy, szintén abból a korból itt maradt fogalmi innovációnál. Ez az "ó-ellenzék", mint fogalom, és amibe a tiszás fórumhősök is beleértenek mindent, ami nem Fidesz, illetve nem Tisza. Ám mi lesz, ha nyer a Tisza?

Ebben az esetben a hatalom a Tiszánál lesz, de hogy fogja hívni a Fideszt? Netán koalíciós partnernek? Vagy szintén ó-ellenzék lesz? Vagy úgyis kooptál onnan mindenkit, aki nem Orbán közvetlen környezetéből boldogul be a Tiszába? De még érdekesebb lehet a viszonya a többi párthoz. Az ó-ellenzék jelenleg szitokszóként működik. Magyar Péter, ebben legalább következetesen, nem is áll velük szóba. Ellenben bízzunk abba, hogy a Dunába-lövés, érdeklődés hiánya miatt elmarad, és akármekkora jelenléttel, de megmaradnak ezek a pártok. Ez esetben lesz egy ó-ellenzék, és a többi néma csend?

Vagy Magyar Péter, az ősdemokrata úgy gondolja, hogy majd ő eldönti, hogy milyen ellenzéke lehet? Megalakítja majd az a bizottságot, ami eldönti, hogy mit tekintsenek ellenzéknek? Ebben az esetben lesznek az ó-ellenzékiek, akikkel nem beszél, mert az ő köztársaság képében csak az van, akit ő bele gondol? Aztán lesznek az új-ellenzékiek, akik elég pihe-puhán képesek nyalni Magyar Péternek ahhoz, hogy a nép demokratikus vezére is partnernek tekintse őket? Ez esetben ők lesznek őfelsége ellenzéke?

Az, hogy Magyar Péter meg sem karcol ilyen kérdéseket, azt még talán meg is értem. Elvégre ő a nagy machinátor, aki ilyen apróságokkal nem igazán ér rá foglalkozni. Azonban az már kicsit kevésbé érthető, hogy a saját híveinek sem add egy kis szellemi municiót arra nézve, hogy milyen demokráciakép az, amiben a hatalom megválogatja az ellenzékét, és töretlen lelkesedéssel címkéz, mint állat.

A történelem azt mutatja, hogy az ilyen demokráciaképet hívják diktatúrának.

Andrew_s

2025. amikor Orbán választási pogromot hirdetett

Forrás: http://www.gandul.info/ (2012)

2025. márciusának idusa bevonulhatott volna úgy a történelembe, mint egyike a szokásosaknak. Mindenki elmondja a maga verzióját az időszerű semmiről. Orbán Viktor azonban elmondhatja magáról, hogy sikeresen áttörte a közöny falát. Nem azért, mert egy igazán előremutató, az országot a kátyúból kivezető, a teljes lakosságot egységbe kovácsoló beszédet mondott, hanem éppen ellenkezőleg. Valójában nyíltan és büszkén előrelépett a fasizmushoz vezető úton. A poloskázásra gondolok? Igen. De ez csak egy kis lépés a diktátornak, ami nagy lépés lehet azon híveinek, akik majd hivatkoznak rá.

De ez nem a semmiből pattant elő. Pár napja történt csak, hogy javaslatot terjesztettek be a hívei és szellemi csatnyomoroncai arról, hogy magyar állampolgárokat lehessen megfosztani állampolgárságuktól, és kitoloncolni. Leginkább azért, mert nmm értenek egyet Orbánnnal, az általa meghirdetett sötétséggel. Ám ez sem a semmiből pattant ki. Alig több, mint egy évtizede már megtörtént, hogy a Fidesz egyik, akkori, udvari történésze, bizonyos Szakály Sándor egy laza kis idegenrendészeti eljárásnak minősítette a tömeggyilkosságot előkészítő akciót. A közelmúlt fideszes javaslata tehát nyugodtan tekinthető olyannak is, ami egy hasonló akció előhírnöke. Megfosztani az orbanizmus ellenzékét az állampolgárságtól, majd eliminálni a színpadról.

S itt érdemes Orbán márciusi coming out-jára, a poloskás szövegére visszakanyarodni. Arra a szellemi vonulatra, hogy az, aki nem vele van, az valójában poloska, akiket el kel taposni. Éppen hogy csak nem nem szólította fel a híveit arra, hogy szabad kézzel csapjanak oda nyugodtan, ha bárki kétségbe vonása pannon géniusz zsenialitását, végtelenül demokratikus természetét, és a diktatúra iránti ellenérzését. Mindezt úgy, hogy az egyre kevésbé indokolható, pontosabban egyre inkább csak a személyes hatalomféltési pánikjával indokolható kormányzási modell működik Magyarországon.

Mondhatná persze erre azt is valaki, hogy Orbán csak a híveinek, és persze a szélsőjobbról megszólítandó leendő átszavazóinak mondott programbeszédet. Azonban azzal, hogy miniszterelnökként, állami ünnepségen tette mindezt, valójában nem választási programot, hanem pogromot hirdetett. Miközben vezeti ki az országot az Európai Unióból is.

Olyan szintet lépve lefele, hogy a rá adott politikai reakciók önmagukban is árulkodók lehetnek. Beleértve azt is, hogy ha, és amennyiben Magyar Péter továbbra is megmarad a kedvenc szarosvederje mellett, és elvben is elutasít minden együttműködést, és eltartott kisujjal óellenzékezik, akkor valójában csak azt fogja igazolni, amit sokan amúgy is tartanak róla. A NER termékeként, a NER megbízásából cselekvőn, egy háttéralku mentén működik a fidesz királycsinálóinak megfelelően. Felszalámizva az Orbánt leváltani akaró kezdeményezéseket, és átmenteni a fideszes kisoligarchákat. Ma még csak a szigeteibe, holnap talán a hatalomba.

Andrew_s

Igazgató és kommunikáció

Az utóbbi napok attól is hangosak, hogy felmentettek egy iskolaigazgatót azért, mert közleményben jelezte kitérését egy különben agyzakkant rendelettel kapcsolatban. Az ördög a részletekben van. Mert menet közben azért kiderült pár apróság is az ügyben. Túl azon is, hogy az igazgató a médiára mutogat. Miszerint az tehet az egészről, mert megírta az akcióját.

Ez utóbbi azt a fajta felelősségét is jelzi a médiának, az abban dolgozóknak, hogy lehetőség szerint ne ártson azoknak, akik erre nem szolgáltak rá. Mert a blikkfang, a politikai nézetek okozta megmondás-kényszer elé is lehet olykor "STOP"-táblát tenni. Aztán lehet elmeditálni azon, hogy a vezetési modell mennyire diktatórikus, a társadalom mennyire szolidáris. Azon is, hogy az előbbire a "meglehetősen", az utóbbira a "nem igazán" a jó válasz jelenleg.

Nem mellesleg kiderült közben, hogy az igazgató előtte jelezte az illetékes államtitkárnak. Figyelembe véve az előző válaszokat, úgy gondolom, hogy a közlemény elejére érdemes lett volna odaírni, hogy "az államtitkárral egyeztetett módon..." döntöttek, ahogy döntöttek. Ez a hatalom részéről kevésbé tehette volna támadhatóvá a közleményt, és a sajtóban dolgozó akárkik számára is kevésbé tette volna vonzóvá. Viszont a rendelet mellé odateszi a megszokott kiskaput, és így puhítja magát a rendeletet is. Szemben azzal, hogy esélyesen nem puhítja a rendeletet, de legalább a végrehajtás ellenőrzését is keményebbé teszi.

Az igazgató tehát valójában arról adott bizonyítványt, hogy a helyzetfelismerő képessége közel nulla. A helyzethez illesztett kommunikációs készsége így szintén közel nulla. Mert egy iskola igazgatójának, szerintem az adott helyzetből kell kihoznia azt a maximumot, amit ki lehet hozni úgy, hogy az intézményt használó diákoknak, és az ott dolgozóknak se ártson. Ez a jelen ismeretek szerint, az igazgató kommunikációs alkalmatlansága miatt, nem teljesült. Márpedig egy vezetőnek a kommunikációs készség is alkalmassági feltétel kell legyen.

Ettől a rendelet még hülyeség, a vezetés diktatórikus, az oktatáspolitika alkalmatlan marad. De amíg a társadalom cselekvő többségének ez a választása, addig ezek a körülmények képezik a létező társadalmi valóságot. Azt pedig csak erősen zárójelben jegyezném meg, hogy a pedagógusoknak, szervezetileg egyértelműen, de személyesen is sokaknak, nem kis szerepe volt a Fidesz melletti agitációban 2010 előtt.

Andrew_s

Hány kolibri ül a Fidesz-frakcióban?

Forrás: Wikipedia

A COVID-19, illetve a SARS-CoV-2 terjedésére hivatkozva Orbán Viktor bejelentette az igényét, az immár nem csak formális teljhatalomra. Azok a hívei, akik azt hiszik: ennek bármi közel lesz, illetve biológiai okokból lehet köze a járvány terjedéséhez, azok sürgősen szedessék ki a fejükből a távirányítót. Nem kérem. A rendeleti kormányzás maga a diktatúra. Nem Orbán miatt, hanem a ténye miatt. Ha tetszik, szinte tükörfordításai egymásnak. Orbán csak egy súlyosbító tényező.

Az, hogy Orbán Viktor személyisége olyan, amilyen, az nem újdonság. Sok évvel ezelőtt is teljesen világos jelét adta a nagyzási hóborttal kevert, üldözési mániával fűszerezett, illetve hatalmi mániával keverten túlkompenzált, felelősségpánikos, kisebbrendűségi komplexusnak. Tessék csak megfigyelni. Minden lényegi, személyében számon kérhető szavazáskor távol marad. Hasonló helyzetekben csak a saját tapsoncai előtt mer megszólalni. A jelen, diktátori felhatalmazást kérő, javaslatot sem merte személyesen felvetni, hanem a klerikális lobbiplatform javaslataként, Semjénnel adatta be. Azon sem csodálkoznék, ha a megszavazásánál távol lenne. Mert gyáva. Még a saját hatalmának kiterjesztésének mocskát is másokkal nyalatja fel. Az idióták meg önként, vagy megfélemlítésre, zsarolásra, netán saját komplexusaik kiéléseként, vagy bármi más okból, de megteszik.

Gyengébbek kedvéért. A vírus továbbra is a levegőben terjed. Nem érdeklik a pártok, és nem érdeklik a képviselők. Amelyik szavazóképes képviselő azt hiszi, hogy veszély esetén jobb helyzetbe fog kerülni, az nyugodtan számolgassa össze, hogy Hitler annak idején hány hívét vezette pórázon, és ahhoz képest hányaknak biztosított kétes túlélési lehetőséget a bunkerben. Ugyanakkor Semjén beterjesztése gyakorlatilag biztosítja, hogy akár az teljes önkormányzati rendszert hatályon kívül helyezzék. Tekintettel arra, hogy csak azt kell elérni, hogy feloszoljon az önkormányzat. Újraválasztásra már nem lesz lehetőség. A rémhírek elleni fellépés örve alatt gyakorlatilag bármilyen információforrás lezárható, illetve elzárható. Akár börtönbe is. A rémhír az ilyen rendszerekben ugyanis leginkább megnevezés útján válik azzá. Megspékelve azzá, hogy nyilván az állam ellenségévé válik szinte automatikusan mindenki, aki a realitások, és nem a hatalmi túlzások szemüvegét javasolja a tényleges veszélyek felmérésére. A tömeges megjelenések tiltása pedig szinte természetesen zár ki minden szervezett ellenlépést.

Az is teljesen világos, hogy az idáig vezető folyamatok mentén Orbán módszeresen kiszorította a döntéshozatal környékéről mindazokat, akik bármiben is az ellenpontját képezhették volna. A nem egyszer belső ellenpontnak tekintett, és technokrata vonalat képviselő Lázár példája lehet erre talán a legjobb példa. Amíg látszólag fenntartás nélkül nyalt, addig ment a szekér. Amikor megpróbált a realitások mentén egy alternatív irányítási rendszert kialakítani, akkor kidobták, mint macskát szarni. Mert a Fidesz vezetésében csak egyvalaki szarhatja a langyosat. A többiek örüljenek, hogy kanalazhatják. De azért talán érdemes figyelembe venni, hogy a Fidesz nem csak a vezetőségéből áll. Több okból is érdemes figyelembe venni. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy az ellenzék sem egységes. Így például emlékezhetünk arra is, hogy a középre való vánszorgása előtt a Jobbik háza táján bizony nem egyszer hangzottak el nagyon is rendpárti, a mostani törvényjavaslattól alig különböző ötletek.

Nem gondolnám, hogy a szavazóik, vagy akár a képviselőik fejet cseréltek. Így nem lepne meg, ha akár valami háttéralku mentén, de a Fidesz talált volna támogatókat. Legalább az egykori Jobbik-szavazók táborában. Miközben persze azt is tudhatjuk, hogy a valamikor MIÉP környékéről sem kevesek pártfogolják most a Fideszt. A MIÉP tagjai, támogatói. Akármennyire is lehetne azt mondani, hogy Csurka az igazán radikális, ha tetszik technokrata, szélsőjobbhoz képest egy álmodozó kisdiák volt. Ugyanakkor Orbán a jelenleg is tartó kormányzása során meglehetősen sok gesztust tett a rasszista szélsőjobb megszólítása érdekében. Nem véletlenül. Neki támogatók kellenek. Ráadásul olyan támogatók, akik elég alaposan exponálják magukat a szélsőséges orbanizmus mellett ahhoz, hogy ne legyen számukra visszaút. Kénytelenek legyenek, esetleg akkor már elveik, és maradék moralitásuk feladásával is, kitartani a vezér mellett. Alkalmasint ez a recept is ismerős lehet a történelemből.

A semjéni javaslat szerint: „Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba”. Ha figyelembe vesszük, hogy március 23-án gondolják előterjeszteni, és Áder valószínűleg görcsbe rándult csuklóval várja, hogy aláírhassa, akkor legkorábbi kihirdetés, illetve hatályba lépés március 24-én lehet. Kéretik a dátumra koncentrálni. Március 24. Emblematikus dátum.

Március 24-én szavazták meg azt a felhatalmazást, ami diktatórikus felhatalmazást biztosított Hitlernek. Március 24. Akár szimbolikusnak is tekinthető az orbanisták dátumválasztása. Valójában a Fidesz-frakció kezében, vagy akár a Jobbik kezében is, ott lehet a döntés, hogy hányan szeretnének kolibrivé válni. Mert a támogatók egy szűk körében, a hitük szerinti kiválasztottakban, szinte biztosan van igény egy újabb Kolibri-műveletre. Akármi is a fedősztori. Mert a járvány ebben az esetben nem több. Fedősztori. Ugyanis nem fog rendeletileg megállni. Rendeletet csak arra lehet hozni, hogy milyen adatok kerülhetnek napvilágra, kit lehet, és kit nem gondolnak majd kezelni. Például. A biológia leszarja a rendeleteket.

Andrew_s

Erdoğan látogatásához

Orbán és a felettes énjeinek egyike

Már pár napja, hogy a török diktátor erre járt. Orbán szerint meg kell adni neki a tiszteletet. Nyilván. Orbánnak meg kellett adnia a tiszteletet. Elvégre Orbánnak láthatóan kell egy felettes én, akinek hódolhat. Tisztelettel, városlezárással, bármivel. Putyin, Erdogan, az ázsiai törpe-diktátorok. Mindegy. Mert ezek a látogatások, és maga a budapesti városlezárás nem a vendégről, és még csak nem is feltétlenül a vendégnek szólt.

Függetlenül attól, hogy érdemes-e a török vezér üldözési komplexusain vitatkozni. Nem kizárt, hogy jól el van látva velük, és Szíriának valószínűleg csak erős fedezettel, vagy erősen megvasalva menne a közelébe. Ez azonban nem Szíria, hanem egy olyan ország, amely pillanatnyilag még az EU tagja. Bármennyire is igyekszik Orbán kivezetni az országot az Unióból. Amely gesztust valószínűleg éppen azok ellenzik, akik rövid pórázon tartják a magyar zsebhokibajnokot. Akiknek milliárdokat jövedelmez a felelősségpánikos, a szocializációs hagyományaival, a gulyáskommunizmus fociöltöző-szagú péniszirigységébe gyökerező falubolondjának uralkodása. Ameddig pedig Magyarország tagja az európai közösségnek, addig kiváló a trójai fapaci szerepére. Amelynek Orbán akár örömmel is eleget tesz. Elvégre ebben az esetben a saját baromságait, jellemgyengeségeit ráfoghatja a külső kontrollra.

Közben lezárta a várost? Gondolhatja: na és? A fővárosiak nem hódolnak neki önként, tehát nyugodtan szívhatnak. Az már csak a rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az adott esetben a kormányzsebre szavazók is ott toporoghattak valahol a tömegben. Hacsak nem kaptak utasítást a saját felettes trolltartóiktól, hogy maradjanak otthon. Vagy éppen menjenek a tömegbe. Hátha sikerül valami kis pofozkodást is kiprovokálni. Nem tudhatjuk, mert a török elnök nyilvános felképelése érdeklődés hiányában elmaradt. Azért persze érdekelt volna a Fideszre szavazó, de a tömegben tipródó, esetleg megtiport, de haza semmiképpen nem jutó honfitársak véleménye. Ott és akkor. Mert a Széll Kálmánba megboldogult Moszkva tér környékén nem túl sok baráti dudálást, beszólást lehetett hallani. De legalább Orbán büszkén mutogathatta Erdogan-nak, hogy mekkora tömeg van az utcán miatta. Ha nem is az ő tiszteletükre.

Ellenben Orbán mégis csak demonstrálhatta azt a hatalmi gőgöt, amiről azt hiheti: vezetővé emeli. Mint a „Diktátor” című film nagyra törő vezérét a fogorvosi szék. Olyan körítést teremtve, ami alighanem Brezsnyev elvtárs egykori látogatásához lehetett volna méltó. Esetleg azt is felülmúlva. Mert annak idején a magyar vezetésből hiányzott ez a fajta pökhendi kivagyiság. Nem volt rászorulva. Az akkor itt vendégeskedők sem. Pontosan tisztában voltak a helyükkel, szerepükkel. Persze előfordulhat, hogy Orbán is pontosan tisztában van azzal, hogy csak lokális vezér. A maga dombocskáján. Amíg legalább a híveivel el tudja hitetni, hogy nála van a gyémánt fél-krajcár. Esetleg egy hangfelvétel. Hacsak nem róla, tőle őriznek egy-egy felvételt, aláírást valamely komódfiókban. Míg az aktuális Virág-elvtárs nem kér egy kis szívességet.

Addig meg játszhatja az eszét. No meg addig, amíg a szavazók hagyják. Megvezetni magukat azzal, hogy bármilyen polgári, illetve állampolgári értéket képvisel kleptoligarchikus zsebészet.

Andrew_s

Orbán: A rendszerváltás előtt is VIP voltam

Az utóbbi hetekben sok minden történt a hazai politikában. De alapjában véve szinte semmi. Valójában az Orbán-rendszer konszolidációja zajlik. Amire Orbánnak égető szüksége van. Ma már azért is, mert ez biztosítja a büntethetetlenségét. Az, hogy olykor elszólja magát, a híveket aligha zavarja.

Mert a konszolidációs folyamat egyik célja kétségtelenül az, hogy igyekeznek a hívek számát stabilizálni azon a szinten, ami a társadalom megosztottságának fenntartásával biztosítja a hatalomban maradást. Márpedig a folyamatos belső háborúk más célt aligha elégítenek ki. Azon talán érdemes lenne persze elgondolkodni, hogy hosszú távon ez mennyire szolgálja az országot. Valószínűleg semennyire. De nem áltatom magam azzal, hogy ezen a vakhitű orbanisták komolyabban elgondolkodnak, mint a Kádár-titkárságra annak idején levelet író, vagy a Rákosiban is a „jó királyt” látó egykori hívők. Esetleg még példának is tekintik, hogy a pökhendi ostobaság biztosítja a diadal útját. Nekik imponálhat is Orbán válasza a repülőútja kapcsán.

Érezhetik úgy, ahogy egy híradás címe írta. Azt emlegetve, hogy Orbán felmosta a repülőútját firtatókkal a padlót. Holott ez legfeljebb azért lehet igaz, mert jobban bírja decibellel, és az LMP-hez hasonló társszervezetekkel biztosítható az egységes ellenzéki kommunikáció elmaradása, illetve a kommunikáció általános pöcstelensége. Holott Orbánnak volt pár mondata a sok nagyképűség közepette, ami nagyon árulkodó. Az egyik ezek közül az, hogy eddig is így járt meccsekre és ezután is így fog: „Harminc éve mindig így mentem, jövő héten is így fogok menni és azután is így fogok menni”. Márpedig harminc évvel ezelőtt csak akkor repülhetett kiemelt személyként, ha része volt az állami apparátusnak. Harminc éve 1988-at írtunk. Ekkor Orbán, a felszínről nézve egy volt a kis senkik között. Ellenben a jelek szerint ott volt a gépházban. Talán még csak a szenet lapátolta, és a hatalmi gépezetet olajozta, de a jelek szerint ott volt. Talán éppen ekkortájt döntöttek a hatalmat átmenteni szándékozó kádáristák, hogy felépítik a jövő diktátorát a zsebhoki-bajnokból.

De érdekes kijelentése lehetne Orbánnak az is, amelyben odaszájalja, hogy: „Ami a lekötelezést illeti, szeretném látni azt az embert, aki engem le tud kötelezni!” Ami, az előző kiemelést is figyelembe véve, azt jelzi, hogy Garancsi valójában nem több egy csicskánál. A gépével Orbán rendelkezik, és az egész egzisztenciájára igaz lehet: „az úr adta, az úr bármikor el is veheti”. Márpedig ez inkább figyelmeztetés lehet azoknak akik jelenleg neki köszönhetik az állami pénzből biztosított milliárdjaikat. Orbán rendelkezik a vagyontárgyaikkal, a vagyonukkal, és akár velük is. Akkor utaznak, ha Orbán utazni óhajt. Akkor adják oda a magánrepülőjüket, amikor Orbán szeretné. Nem lekötelezésből, hanem mert Orbán szerint Orbánnak ez jár. Kijár. Érezzék megtiszteltetésnek az ugráltatást is.

Orbán hívei meg érezzék megtiszteltetésnek, hogy a csavarok lehetnek az újjáépített, de nem feledett bolsevizmus gépezetében. Mert nagy megtiszteltetés az. Majdnem akkora, mint annak idején egy bunkó pártitkárnál tenni szolgálatot. Talán a hívek közül soknak éppen az tetszik, hogy komfortosan mozognak a harminc évvel ezelőtt megszokotthoz hasonló rendszerben.

Andrew_s

Legyen Budapest városállam

Fotó: EISimay

Aktuálisan gumicsontnak tűnik. De Orbán esetében már számos látszólagos gumicsontról derült ki, hogy valójában nem az. Amúgy Budapest helytartósággá változtatásáról van szó. Mert a kormány által kinevezett polgármester Orbán személyes helytartója lenne. Akárhogy nevezze is meg a félintelligens banda által nyomogatott gombok nyomán a nyomtatvány.

A kétévente tervezett helytartóváltás ötlete szinte biztosan annak az orbáni komplexusnak a következménye ami büntetni akar mindent és mindenkit, ami nem őt szolgálja, illetve azt, aki nem nyal elég mélyen. Márpedig Budapest, a valóban polgári főváros, elutasította, és akár csendes rezisztenciával, esetleg tüntetésekkel, de elutasítja azt a feudáloligarchikus hűbéri rendszert, ami Orbán Viktor kedvence. Talán még abból az időből, amikor az MSZMP pártirodáin döntöttek szinte mindenről. Arról is, hogy a kádercsemeték körül ki kerülhet be vidéki lótifutiként, pártkedvezményezettként egy egyetemre. De az okok tekintetében foglalkozzanak ezzel azok a klinikusok, akik az ilyesmire szakosodtak. A végeredmény mégiscsak az, hogy van egy főváros, amelynek lakosai valóban a polgári értékeket tekintik elsődlegesnek, és ez rohadtul nem tetszik annak, akit zavarnak az olyan sallangok, mint emberség, demokrácia, bagy akár az egyéni szabadságjogok.

Tarlós erre mit is mond? Valami olyasmit, hogy ő akkor vállal jelöltséget, ha nem a kormány jelöli ki a főpolgármetert. Amiért azt hihetnénk, hogy ő azt hiszi, hogy ragaszkodik hozzá bárki is. Holott Tarlós gyakorlatilag szintén politikai komisszárként került a főváros élére, és igazán nem rajta múlik, hogy nem tudott mindenben Orbán feneke alá bújni. Nyitott, felfele tartott szájjal. A város egyszerűen nem tudott volna még annyira sem működni az orbáni keretek között, hogy Tarlósból ne karácsonyfadíszt csináljanak. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben. Ahogy nincs az a parlamenti szavazás, amitől a derékmagasságban elengedett alma nem a tömegközéppont felé fog száguldani, hanem felfele fog esni. Így azonban Tarlóst aligha fogják kinevezni főpolgármesternek. Ugyanakkor ügyes húzásnak is gondolhatjuk a bejelentését. Egyfajta zsarolásként. Miszerint vagy megválasztotok, és akkor rajtam keresztül kussoltat meg benneteket a kormány, vagy nem, és akkor közvetlenül kaptok egy politikai kinevezettet. Tényleg ügyes.

Ahogy Orbán ötlete is. Különösen most, hogy az agyposvány indul Erdélyben. A Fidesz házi közönségválogatóján. Amennyiben válogatott közönség előtt léphet fel a Kárpátok éppen aktuális géniusza. Akinek azért van pár olyan, mostanság kibuggyant szólama, amiről nem okvetlenül káros elterelni a közfigyelmet. Legalább Budapesten és környékén. Nem feledve persze, hogy amennyiben a megyeszékhelyek, vidéki városok, vagy akár a kerületek vezetői nem elég hangosak, nem állnak ki Budapest önállósága mellett, akkor órák, napok kérdése lehet a lecserélésük. Akár egy üveg vodkára, akár a komisszár lovára. Amúgy a kerületek, városok vezetői között többségben levő kormánypárti jelöltseregre Orbán valószínűleg támaszkodhat. A budapesti kerületekére azért is, mert a tervezett ötlet szerint közülük kerülne ki a két évre megbízott szabadrablásügyi janicsár-pasa.

Miközben az orbáni ötletről inkább az az ellenötlet jut az eszembe, ami nem egyszer bukkant már fel korábban is az interneten. Budapestből önálló városállamot kellene szervezni. Nehéz lenne, de annyi értelme biztosan lenne, mint Orbán Viktor nem egy szemétdombra érdemesült ötletének. Lehetőleg árumegállítási és kitoloncolási joggal. Legfeljebb a kormány tagjai sem kapnának bebocsátást. Legfeljebb Felcsút lessz az új főváros. Annak idején, még Egyiptomban próbálkozott már valaki ilyesmivel. IV. Amenhotep idejében nyomorgók hátán épült a kevés kiválasztott gazdagsága. Ma mégsem Amarna a főváros. Ahogy egy újabb kori példakép szülőfalújában is ott rohad az akkor épült, stadionként épített, diktátori ritustemplom.

Budapest pedig megnyerné az itt termelt adókat, a kormány által használt, és a miniszterelnök által elbitorolni vágyott műemlékeket, amelyeket az itt termet adóból fenn is lehetne tartani. Orbán pedig megnyerhetne egy mikrofont a fia szektájában. Pénzt nem biztos, mert a vagyon papír szerint a nemzeti gázszerelőé. Márpedig nyilván van az a pénz, amiért inkább megtartaná, ha Orbán kiesik a hatalomból.

Andrew_s

Kimúlóban a látszatdemokrácia is

A nap süt, az országgyűlés alakul. Ülésileg. Miközben az ellenzők tüntetnek. Az egyes nemzetileg együttműködő kormányzati tisztségviselők meg beszélnek a házban. Köztük Orbán Viktor is. Mondja a magáét. A Kúria döntései nyomán a sértett nagycsoportos panaszait is előadva. Miszerint a Kúria beavatkozott... Cúna Kúria!

Le is ragadnék itt. Jobbára azért is, mert a napi ténykedések nyomán úgyis napi információ lesz arról, hogy ki mit mond, illetve nem mond az Országházban. Az őszinteség jegyében: az érdekel legkevésbé, hogy ki milyen alternatív esküt mondott el. Erősen zárt körben, és alig érdekelve bárkit is. Az ellenzékiség ugyanis baromira nem ezen múlik. A kétharmad árnyékában pedig különösen. Voltaképpen, valószínűleg, az se tűnne fel a kutyának sem, ha be se mennének a Parlamentbe. A hatalomnak semmiképpen. A Fidesz gombnyomogatásra szocializált országgyűlési bérmunkásait aligha zavarná a társas magányuk. A szavazásokban sem sok fennakadást okozna parlamenti minoritás hiánya.

Szóval: Kúria. A Kúria néhány helyen megkifogásolta a választás szabályosságáért felelős hivatal néhány döntését. Így néhány szavazat státuszt váltott. Amelyre, pontosabban a választások manipuláltságát is emlegető egyéb hangokra a Fidesz részéről az első reakció az volt, hogy ők a legnagyobb vesztesei az manipulációknak. A szférikus világmodell pedig ezzel a legbiztosabb cáfolathoz jutott. Ha ugyanis az, valamint a lapos Föld elmélete helytálló lenne, akkor a szférák ráomlottak volna Föld-tányérra. Ami alól kirohantak volna az elefántok. Azért, hogy a különösen vastag bőr receptjét elkunyerálják a magyar kormánypárt szószólójától. De ezen jelenségekből semmit sem tapasztaltunk. Így a Föld mégsem lapos, és a szférák sem léteznek.

A Kúria döntései ellenben léteznek, és a miniszterelnök vérig is sértődött. Elkezdett ördögöt kiáltani. Meg beavatkozást a választások eredményeibe. Ha tényleg azt mondta Orbán, hogy a „testület intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához”, akkor ezzel sértett szellemi kiskorúság igen jellemző érvét használta. Amely érvelés akkor is egyfajta szegénységi bizonyítvány, ha nem Orbántól, hanem a sleppjétől származik ez a megfogalmazás. Ugyanakkor nem ez a megfogalmazás a legnagyobb probléma ezzel a fajta hatalmi reakcióval. Az már inkább, hogy ez a retorika közvetlenül támadja az egyik legmagasabb, hazai, bírói testületet. Márpedig a bíróságoknak, bírói szinteknek addig van elfogadottsága, amíg legalább nagyjából függetlenek tudnak maradni a hatalmi befolyástól. Ha ez a a látszat ugyanúgy semmivé foszlik, ahogy a Polt-féle ügyészségről sem hiszi már senki el a politika-mentességet, akkor végső soron a lovak közé kerül a gyeplő. Egyfelől ugyan a félelem kezdhet kormányozni, de a másik oldalon akár a köztörvényes bűnösök is politikai mártírrá válhatnak. Némi cinizmussal persze azt is mondhatnánk, hogy ez is ott lehet a célok között. Arra az esetre, ha a hatalom tagjai a vádlottak padjára kerülnének. Előre biztosítva a politikai mártír-szerepet, és ezzel egyfajta tárgyalási pozíciónyerést a kesztyűsebb kezű elbírálás érdekében.

Ugyanakkor kár lenne azt hinni, hogy Orbán, illetve holdudvara először próbál politikai megrendelést adni a bíróságoknak. Rogán már öt éve, mintegy, házhoz rendelte a bíróságokat. Még ugyanabban az évben, 2013-ban amelynek márciusában Orbán már világosan megüzente: ő akarja eldönteni, hogy ki a bűnös. Ami már akkor sem a demokrácia legbiztosabb jele volt. Immár a Kúriának nekitámadva már csak egy üzenete van a gesztusnak. Immár a látszatát is kerülni meri az Orbán-klán, hogy diktatúra van.

Andrew_s

A diktátor besúgásügyi székfoglalója

Orbán legutóbbi beszédéből a Magyar Narancs azt gondolta kiemelni, hogy indul a saját kémközpont szervezése. Nekem meg egy régi drezdai pap intelme jutott erről az eszembe. Valamint Tuskó Hopkins. Valamint azok a tendenciák amelyek alapján a mostani bejelentés elmaradása lett volna a meglepőbb. Ha a megfogalmazáson lehet is vitatkozni.

Az előzmények kicsiben kezdődtek. Ahogy Orbán sok más területen is apránként próbálta meg felpuhítani a rendszert. Annyira kicsiben, hogy szinte fel sem tünt. Holott a sorok között már ott lapult az ördög. 2015-ben is, amikor a Fidelitas akciójával már egész közel jártak a jelmezes főpróbához. Alágyújtva a kondérnak. Úgy, hogy még akár szimpla ostobaságnak is „eladható” lett volna, ha szükséges. Nem igazán volt szükséges. Noha akkor az egész Fidesz-frakció bemozdult az ifjú ügynöklista-készítők bevédésére. Aztán, közel egy év elteltével, a taxizók elleni kirohanás sem keltett túl nagy felháborodást. Talán azért, mert az Uber hiánya nem igazán karcolt meg tömegeket. Egyébként a besúgórendszer kapcsán nem is az Uber felszámolása a lényeges, hanem a telekocsizás elleni fellépés.

A szolgáltatás jellege miatt. Amikor meghirdették az ez elleni fellépést, akkor már világos volt, hogy ezt csak olyan, jobbára önkéntes bejelentőkkel lehet eredményre vinni, akik a szomszédjuk besúgására is hajlandóak. Így 2016 őszére már világos volt: a jogcímtől függetlenül, de épül a Nemzeti Besúgás Rendszere (NBR). Amelynek alapjai idén tavaszra már egészen biztosan álltak. Elég Orbán márciusi fenyegetődzésére gondolni. Részben a Soros-ügynöközésre, részben a későbbi, nagypénteki, kinyilatkoztatásaira. Így tulajdonképpen már március idusán bejelentette: az NBR köszöni, jól van, elkészült.

Amikor tehát pénteken azt mondta Orbán, hogy saját, központosított államot hoz létre az államban, és az közvetlenül alá lesz rendelve. Kihasználva a társadalom, nem kis részben neki köszönhető, megosztottságát, gyakorlatilag egy diktátori székfoglalót hallhattunk. A történelem során nem egy esetben volt megfigyelhető, hogy a diktátorok kifejezett hajlamot éreztek egy csak nekik szolgáló, csak nekik hűséggel tartozó, és számára minden piszkos munkát is elvégző szervezet, illetve hálózat kialakítására. Az, hogy ezt időnként testőrségnek, időnként elhárításnak, időnként nemzetvédelmi hatóságnak hívták, az gyakorlatilag részletkérdés. Attól, hogy hazánkban nem fogják hivatalosan is Nemzeti Besúgók Rendszerének hívni, attól még az lesz. Legalább azokkal, akik minden korban igyekeztek a maguk morzsányi hatalmát a lehető leggazemberebb módon demonstrálni.

Feljelentve a szomszédot, rokont, ismerőst, munkatársat, barátot, bárkit. Személyes bosszúból, a házastárs megszerzéséért, a vagyonka töredékéért, vagy egyszerűen „csak”. Csak, mert megtehetik. Miközben tudhatjuk: ennek hazánkban is komoly hagyománya van. Annak a megfogalmazásnak is, hogy a „nép ellensége” ellen kell fellépni. Amely ellenségek mindig azok voltak, akire a nemzeti pókháló közepéből ráuszították a hálózatot. Ellenzékiek, zsidók, kulákok... Mikor, kik. A besúgók pedig munkába lendültek, és közben valószínűleg nagyon bíztak benne, hogy mindig azon az oldalon lehetnek, ahol Tuskó Hopkins. Bízva abban, hogy ők olvashatják, illetve állíthatják össze a névsort. Elkerülve azt, hogy rajta legyenek. Akkor is, ha tudjuk, hogy nagyon sokszor kerültek fel névsorokra a korábbi lelkes árulkodók. Abban pedig nem mindig lehetett bízni, hogy az ügynöklisták titkosak maradnak. Ha pedig, mint hazánkban, alapvetően töketlenkedés indul a későbbiekben, akkor biztosak lehetünk benne: csak a hatalom változott, de a rendszer a mélyben nem.

Az rendszer, amelyik nagyban támaszkodik a hálózatra. Amely ellen ugyan fel lehetne lépni, de azt a drezdai intelemből tudjuk: az emberek többségét csak az zavarja, ha őt akarják elvinni. Ha pedig a társadalmi szalámizást profi módon, kellően előkészítve végzik, akkor nem nagy az ellenkezés. Márpedig Orbán csapatára sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kommunikációa matőrök lennének. Még akkor sem, ha a végeken némethszilárd-szintű figurák nyomják le a maguk hülyeségeit. Amíg ugyanis rajtuk pörög a média, addig a háttérben a valós hatalmi tényezők vidáman sütögetik a pecsenyéjüket. Az egymásnak ugrasztott emberek indulatainak lángjánál, a társadalom zsírjára sütve.

Andrew_s

Orbán leszámolással fenyeget

Lezajlott a március idusára tervezett tüntetések java. Nyilvánvalóan sokan fogják megmagyarázni, hogy szerintük mit kellett volna hallania másoknak. Úgyhogy majd jönnek a kiragadott mondatok, amelyekről mindenki megmagyarázza, hogy szerinte mit jelent. Ilyen kiragadásra ad okot, több helyen már meg is tették, Orbán Viktor nyílt fenyegetése a társadalmi többségnek. Amiért egyébként köszönettel tartozunk.

Nem a fenyegetésnek, hanem a kimondásának. Az őszinteség értékeléséhez tekintsünk kicsit vissza. Annak idején volt egy pártkongresszus, ahol korántsem a társadalmi többség volt többségként képviselve. Ettől a kongresszustól számíthatjuk a „bolsevik” szó elterjedését. Mint olyanét, amely a valós kisebbség döntéshozási többségén, majd a pozíció diktatórikus megőrzésén alapul a hatalomgyakorlás. Ez akkor is igaz, ha Sztálin később „gondoskodott” róla, hogy a társadalomban is többségbe kerüljön. Elég Trockij távirányított kivégzésére, a Gulag-rendszerre, a politikai megtorlásokra, a koncepciós perek gyakorlatára gondolni. Amelyek gyakorlatát aztán hazánkban is honosították. Csak nálunk Recsk lett a szimbóluma az ellenzék elsűllyesztésének. Nem mintha nálunk nem lettek volna koncepciós perek.

Ennek fényében érdemes azt az orbáni böffenetet szemlélni, illetve olvasni, amiben azt ecsetelte, hogy „A választás után elégtételt veszünk, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt”. Gyakorlatilag világosan meghirdetve az egzisztenciális ellehetetlenítés és koncepciós perek programját. Megsemmisítendő mindenkit, aki nem ért vele egyet. Igazi bolsevik megoldásként egy párttól, amelyik csak az átmókolt választási törvénynek, és a megosztott ellenzéknek köszönheti az országgyűlési programját. Egy pillanatra sem téve kétségessé, hogy Orbán abban a kádárizmusban nevelkedett, amelyben mindez, retorzió nélkül, megengedhető volt. Megerősítve azt, amiről korábban már írtam. Azt, hogy stadionok rendszere még könnyedén válhat belépőponttá egy diktatórikus rendszer leszámolórendszerébe.

Hatalomban levő miniszterelnöktől egy ilyen beharangozás egyértelműen az ellenzékre szavazók megfélemlítését szolgálja. Összekapcsolva, azzal, hogy kicsit mérsékelje a demaszkuszi út felé ácsingózó patkányok menekülési hajlandóságát. Mert neki továbbra csak egy zászló, és tábor létezik. A demokrácia meg csak leírt szóként a tiltólistán. Amitől jelenleg pánikrohamot kap, ha belegondol a jelentésébe. Már csak azért is, mert Orbán már büntetőjogilag sem engedheti meg magának a választási vereséget. Könnyen lehet, hogy egy végső bekattanásban inkább meleggé teszi a jelenlegi hideg polgárháborút, ha úgy adódik.

Andrew_s

Nemzeti Kövér-tendencia?

A lakossági fórumok a választás pártoknak hálás helyszínei lehetnek. A Fidesz is így lehet ezzel, és igazán nem lehet felróni azt, hogy ilyen rendezvényeket tartanak. Ami azért is hasznos, mert legalább első kézből lehet megtudni az éppen aktuális politikai irányvonalat. Ez a Fidesz esetében pedig mindenkinek hasznos. Mint egy olyan párt esetében, amelyik a szélkakashoz csak azért nem hasonlítható, mert már rég elrepült volna a sok forgolódástól.

A Fidesz ugyanis egy olyan politikai entitás esetében, amelyik az egykori KISZ-, és MSZMP-funkcionáriusokat sem csak nyomokban tartalmazó, baloldalhoz közeli liberális iránytól jutott el a decibelkeresztény konzervativizmusig. Ráadásul úgy, hogy a hangadók szinte ugyanazok maradtak. Ezért igazán jó tudni, hogy most éppen hova is beszélnek. Kövér, a fegyverkező házmester, egy keszthelyi fórumon mesélt az MTI tudósítása szerint. Amely tudósítás szerint Kövér a Fidesz-KDNP pártszövetség vezető erejére hivatkozott. Amely beállítása a KDNP-nek legalább lerögzíti azt, amit eddig is tudtunk. A KDNP valójában csak jogilag önálló párt. Mert már egy lakóssági fórumon is egy fideszes politikus nyilatkozik a nevükben. Az MTI tudósítása ugyanis nem látszik kiemelni azt, hogy bárki KDNP-s politikus felszólalt volna. De valójában nem is ez a lényeg.

Valójában talán nem is volt semmi lényegi az egészben. Mert az említett hírforrás alapján látszólag ugyanazokból a képzavaros lózungokból tartott bemutatott a ház elnöke, amelyet unalomig ismerhetünk. A retorikai fokozás, miszerint már nemzethalált vizionál az ellenzék győzelmének az esetére, azonban árulkodó. Még akkor is, ha szinte elbújik a rizsában akkor is. Eszerint a fordulat szerint „arról döntenek majd az emberek április 8-án, hogy Magyarország magyar ország maradjon-e”. Ami jól illeszkedik ahhoz a politikai előkészítéshez, melyet a Fidesz, és annak klerikális szócsöve már egy ideje folytat.

Nevezetesen ahhoz, hogy mindazok, akik ellenzékben vannak, azok nem is magyarok. Így most már eljutottak oda, hogy mindazok, akik nem szavaznak a Fideszre, azok tulajdonképpen hazaárulók. Ez a fordulat tulajdonképpen Kövér korábbi szerepléseivel is koherensnek tekinthető. Mármint akkor, ha emlékszünk még a „köteles beszédre”. De a miniszterelnökével is, aki nem is olyan régen adta tanujelét a személyes rasszizmusának Miskolcon. Inkább összefüggéseiben lehet szembántó, érzékenyebb szeműeknek akár rémisztő is a folyamat.

Meglehetősen sok stadionunk lett hirtelen, amelyekről a történelem során, például Chilében, többször bebizonyosodott, hogy igazi multifunkcionális építmények lehetnek. Azt is tudjuk, hogy a koncentrációs táborok lakói, már a náciknál is, először a politikai ellenfelek, az ellenzék köreiből kerültek ki. Amelyet hamarosan követett a rasszista indíttatású táborhasználat. Ugyanakkor a éppen a közelmúltban derült fény a Kövér-csapat már említett erőteljes fegyverkezésére. Ami alapján nyugodtan egy belső, közvetlen vezéri irányítás alatt álló elitcsapatot is érthet, aki akar. Az, hogy Orbán új rezidenciája egy külön irányítási-, illetve védelmi, terv része lehet, már négy éve felmerült. Ahonnan kiüzenhetik, hogy aznap éppen ki a magyar. Még akkor is, ha ennek eldöntésére aligha egy-egy személy, hatalmi vazallus lenne felkenve. Amennyiben valóban erről, és nem az ellenségnek bélyegzés eszközeként kijátszott nacionalista megvezetésről lenne szó.

Márpedig a morzsák alapján arról is szó lehet. Ha pedig szó lehet, akkor Kövér félmondatos megjegyzése nyomán lehet, hogy a választás arról fog szólni, hogy lesz-e még választás? Olyan, ahol nem flaszterből lesznek a szavazócédulák, és a házfalakról sem fog csorogni semmi vöröslő. Egy kinevezéses magyarsággal operáló, magánhadsereget fenntartó diktátor megbuktatása alkalmából.

Andrew_s

Czeglédy-öngól a Fideszben

Czeglédy Csaba hosszasan volt előzetes letartóztatásban. Aztán összegyűlt annyi aláírás, hogy mentelmi jogot kaphasson, mint képviselőjelölt. Aztán kiengedték. Aztán Polt Péter lábrázást kapott ettől. Aztán felfüggesztették a mentelmi jogot. Czeglédy Csabát pedig ismét letartóztatták. Szegedről jöttek ehhez nyomozók a NAV-tól. Szombathelyre.

A történet szereplőit, és helyszíneit kicserélve valószínűleg bármelyik banánköztársaságról szóló híradás lehetne a fenti történetsor. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hírTV-ben elhangzott beszélgetésben azt mondta Czeglédy, hogy a legutóbb decemberben meghosszabbított előzetes letartóztatása alatt egyszer hallgatták ki érdemben. Ellenben nyilvánvalóvá tették számára, hogy addig tartják bent, amíg nem vall Gyurcsány Ferenc ellen. Ami legalább azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a nagy kormányzati gyurcsányozás nem több egy alapos kommunikációs blöffnél. Ha ugyanis nem az lenne, és volna egy, a tevékenységével kapcsolatban hátrányosan felróható OLAF-jelentés ellene, akkor nem szorulna az ügyészség egy, a fenti módon kicsikart vallomásra.

Egyébként van miniszterelnököt hátrányosan érintő OLAF-jelentés. De az, mint tudjuk, Orbán környezetét vélelmezi vétkesnek némi hatalmi korrupcióval. Polt Péter azonban nem igazán tart arról számos sajtótájékoztatót, hogy abban az ügyben mit végzett. Ellentétben Czeglédy ügyével, amelyben nagyon gyorsan lépni tudott. Vélhetően, mert még időben szóltak neki, hogy most aztán kapja magát össze, és vigye csak vissza a szombathelyi önkormányzati képviselőt egy börtönbe. Mert a kiengedését követően csak a gond van vele. Nem azért, mert szökni akar, hanem mert olyasmikről beszélhet, amelyek igencsak kínosak lehetnek a regnáló hatalomnak. Egyébként a kialakult helyzetben már az is kérdéses, hogy mi kínosabb az említett regnálónak.

Mert Czeglédy Csaba lehet, hogy tényleg sok kellemetlenséget okozó nyilatkozatot tehet. Azonban ezt jobbára azok számára tudta volna kommunikálni, akik amúgy sem szavaznának Orbán pártjára. Nem Orbánra, mert a miniszterelnököt nem a választáson választják. A Fideszre vakhittel, az éhenhalás szélén is voksolni képesek számára egyszerűen nem léteznek azok az információk, amelyek a Pannon Géniusz, alias I. Feltsuthy Orbán Viktor, csalhatatlanságát tennék kétségessé. De, és ezt Hódmezővásárhely példája világossá tette, ezek száma önmagában nem elég a választás megnyeréséhez. Még az sem biztos, hogy egy Fidesz-Jobbik háttérkoalícióhoz elegendő. Akkor sem, ha Orbán legutóbb is rástartolt a szélsőjobbnak tett gesztustokra. Ha ebben a helyzetben a legfőbb ügyész ennyire kapkodva akarta Czeglédyt kivonni a forgalomból, az több, mint furcsa.

Elképzelhető, hogy Czeglédy tényleg tud olyasmit a Fideszről, amiről nagyon hallgatnia kellene. Ezt azonban nem tudta elmondani, és a sürgősséggel elintézett újra-letartóztatás csak felértékeli mindazt, amit tudhat. Függetlenül annak valós ütőerejétől. Elképzelhető, hogy Polt a saját, esetleg téves értékítélete alapján kezdett bele abban az akcióba, hogy minél gyorsabban próbálja felszopni a hatalomgyakorlókat. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Nemzeti Választási Bizottság (NVB) órák alatt felszolgálta a mentelmi jog felfüggesztését. Korántsem cáfolva azokat a gondolatokat, amelyek az NVB és a hatalom kiszolgálását közös halmazba teszik. Alkalmasint Polt akciójára a Fidesz környékéről nem érkezett olyan reakció, amely elhatárolódást akár csak nyomokban is tartalmazna. Márpedig olyan helyzetben, amelyben a nyílt diktatúra eszköztára ráéghet a kormánypártra, ennek is helye lehetne.

Az azonban biztos, hogy a kommunikációt a Czeglédy-ügy most kicsit megint elvitte a kleptoligarchikus korruptokrácia ügyeiről. Egyébként Orbán és környezete viselt dolgait is felértékelve. Mert a mártírképzés sosem használ a hatalomnak. Így nyugodtan elgondolkodhatunk azon, hogy mit akarhatnak titkolni, ha a kommunikációs öngól-gyanú árán is inkább terelést választják?

Andrew_s

KDNP és diktatúra: amnéziás elítélés

Az megvan, hogy egy de facto nem létező párt próbál meg csóválkodni? Igen, igen! Aki a KDNP-re tippelt az nyert? Ez az a párt, amelyik ciklusokon keresztül nem mérette meg önmagát, és csak egy bírósági bejegyzés igazolta a létét. Gyakorlatilag a Fidesz klerikális lobbi-frakciójaként működtek. Most minden esetre kiadtak egy közleményt a diktatúrákról.

Aki ennek alapján arra tippelne, hogy a Fidesz alakuló diktatúrája ellen léptek fel, az természetesen tévedne. Komcsiztak egyet. Mert valószínűleg elfeledkeztek azokról, akik a kormánypártba az egykori MSZMP, vagy annak ifjúsági szervezet, egyik bársonyszékéből ejtőernyőződtek volna át. Miközben emlékezhetünk még a legutóbb KDNP-s színekben versenyző Hoffmann Rózsára is, aki annak idején, a kádárizmus kellős közepén, a Művelődési Minisztérium Nemzeti Kapcsolatok Főosztályán és az Egyetemi Főosztályon kezdte pályafutását, és a KDNP-be a Fidesz-tagságot is kipróbálva sodródott. De ez csak az egyik amnéziás pontja az MTI-hez eljuttatott közleményüknek. Felfoghatjuk egy kötelező tiszteletköri elemnek. Annak indoklásaként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tett nyilatkozatot. Amely áldozatokért égjen is a mécses.

Mert értük ugyanúgy kár, ahogy minden értelmetlen áldozatért, és még a látszólag értelmes áldozatok nagy részéért is. Azonban szeretném, ha nem is közlemény szintjén, de felhívni a figyelmet egy külön szempontra. Az áldozat nem kinevezés útján szokott áldozattá válni. Akik az egykori kormánypárt tisztségviselői voltak, netán vezető tisztséget töltöttek be egy cégnél, illetve közintézményben, azok valahogy nem igazán keltik az áldozat képzetét. Még akkor sem, ha most éppen megtalálták magukban az ősellenállót. Mert ők már a pólyában is ellenálltak. Például a spenótnak. Nem kérem, ők nem áldozatok, hanem a pofátlan parafaemberség iskolapéldái. Ahogy a KDNP is eredményesen kelti a parafapárt képzetét. Elfeledkezve még a saját tagjainak, illetve a katolikus egyház egyes tagjainak a hazai megnyilatkozásairól is. De igyekezve mindig a víz tetején úszni.

Mert odáig talán még rendben is lenne a közlemény, hogy a „kereszténydemokratáknak meggyőződésük, hogy minden totalitárius diktatúra rombol”. Legfeljebb az lehet furcsa, hogy akkor mit keresnek a bolsevik módszertanra hajazó hatalomépítést folytató Fidesz fenekében. De azt is mondják, hogy kereszténység és a demokrácia a kommunistákkal ellentétben „az élet tiszteletét, az egyének és közösségek megbecsülését és szabadságát” képviseli. Ami így külön akár igaz is lehet. Általában. Mert a hazai megvalósításnak nagyjából alig van ehhez köze.

Mert ugye még emlékszünk, amikor Erdő Péter állást foglalt a menekültek ellátása, egyházi megtámogatása ellen? Nyalva a kormánynak, és nagy ívben letojva az élet tiszteletét. Alkalmasint a pápa iránymutatásaival és személyes példájával is szembe menve. Amellyel egyébként a m,agát kereszténynek és népileg demokratikusnak tartó párt olyan vezér-orrszavúja is nagy ívben kerül, mint Harrach Péter. Aki szerint a gyermekek éhezése inkább csak rossz szokás, és a pápa álláspontja számukra inkább nincs is. Felvetve azt a kérdést persze, hogy a KDNP-nek egyáltalán van-e némi köze ahhoz a kereszténységhez, amit a pápa képvisel? Vagy egyáltalán ahhoz, amiről annak idején Jézus tanított? Mert ez korántsem biztos. Ahogy 2015-ben maga az Eurpáért aggódó miniszterelnök tett olyan nyilatkozatot, ami alapján akár a kereszténységet is őrült ideológiának tarthatná.

De visszafele haladva az időben elég lenne Rétvári munkásságát és nyilatkozatait áttekinteni ahhoz, hogy kétségeink legyenek. Nem az illető úr ép elméjével kapcsolatban, mert az sok szempontból magánügye, és elmeorvos sem vagyok. Ellenben azt aligha tekinthetjük emberbarátinak, hogy még a gyermekek diszkriminálását is megengedhetőnek gondolta a szülők együttélési formája alapján. Aminek sem az egyéneknek, sem a közösségeknek a megbecsüléséhez, nopláne szabadságához semmi köze. Legfeljebb egyfajta unortodox kereszténységhez.

Nagyjából annyi, mint annak KDNP-nek az önálló párt-léthez, amelynek a képviselőjelöltjeit 2013-ban az Orbán-párt jelentette be a Fidesz honlapján. A kereszténységhez, demokráciához pedig? Áh, hagyjuk... Maradjunk abban, hogy tényleg minden totalitárius diktatúra rombol. Meg a diktatúrák általában is rombolnak. De nem véletlen talán, hogy a KDNP nem az utóbbi megfogalmazást használja. Elvégre a jelenlegi állapotoknak ők az egyik haszonélvezői. Még akkor is, ha a nyelvük kicsit barnás tőle.

Andrew_s