Orbán nyaralt

Ingdivat: 2012 - 2017

A miniszterelnök, Orbán Viktor, befejezte a nyaralását. Országos hír? A jelek szerint igen. Leginkább talán azért, mert jó darabig széles körben találgatták, hogy hol töltik fel az orbáni aksikat. De a Blikk leleplezte, és részletesen ismertette a Horvátországba tett nyaraló-kirándulást. Le lehet tehát nyugodni. Legfeljebb a részletek felett elgondolkodni. Futólag.

Már csak azért is, mert a pár évvel ezelőtti, 2014-es, hírekből emlékezhetünk arra, amint a TEK védte hónapokig a nép egyszerű gyermekének a nyugalmát. Aztán 2015-ben mintha repetáztak volna. Idén, noha emlékezhetünk az Orbán kapujáig felírt Arany-ballada esetére is, volt olyan eset, amikor két idősebb nőtől gondolták megvédeni a miniszterelnöki rezidenciát.

„A kapitány szerényen háznak nevezte a lakását. A köznép minden bizonnyal palotának titulálná. Mallow őszinte szeme ezzel szemben inkább erődnek látta. A főváros fölé emelkedő magaslatra épült. Vastag falai meg voltak erősítve. Kapuiban őrség állt, s lerítt róla, hogy az egész építményt védelemre tervezték. Pontosan az a fajta lakás - gondolta Mallow epésen -, amely a közkedvelt Asperhoz illik.” -- I. Asimov: Alapítvány

Ehhez képest igen komoly bátorságnak tűnik, ha olyasmiről olvasunk, hogy Orbánt egy idegen országban testőrök nélkül látták előfordulni. Miközben komoly hírrészletként olyanokat olvashatunk, hogy a nép egyszerű gyermeke maga vezette az autóját, és gyakorta mozdul ki kíséret nélkül. Az az autóvezetés különösen érdekes momentum lehet annak figyelembevételével, hogy a neten elég sok, kétségtelenül rosszindulatú felvétel kering az olykor tikkelő miniszterelnökről. De bátorságügyben is emlékezhetünk arra, hogy számos közösségi rendezvényen, például az évértékelőkön, csak egy előzetesen gondosan megszűrt közönség előtt jelenik meg Orbán Viktor. Azokról a képekről nem is szólva, amelyek alapján feltételezhetnénk: a zsebéből merít önbizalmat a megnyilatkozásokhoz.

Ugyanakkor az említett sajtófotókon nem egyszer megfigyelhető, hogy a zakó deréktájban mintha összement volna a tisztítóban. Ami természetesen nem zárja ki, hogy 2012-ben megmászott a kedves nejével egy osztrák hegycsúcsot. Elvégre a tisztítókban olykor tényleg összemennek a ruhák. Amit az is alátámaszthat, hogy az idei nyaralás képei sincsenek teljes alkati összhangban azokkal a feszülős képekkel. Akár a 2012-ből maradtakkal is. De lehet, hogy csak ingek eltérő szabása, illetve esése megtévesztő. Vagy a reggeli kocogások tették meg a magukét. Bevezetve a mindennapi testnevelést a miniszterelnöknél. Akinek a nyaralásáról igazán kár lenne, ha olyasmik jutnának eszünkbe, hogy a nép egyszerű gyermeke nem is annyira a nép egyszerű gyermeke.

Ilyesmire nem lenne szép gondolni akkor, amikor nem győzik sulykolni, hogy saját lábúlag kocog, saját kezével vezeti az autót, testőrök nélkül sétafikál, és lakik. Az olyan irigy gondolatokat is kéretik elhessenteni, hogy eközben a tényleges nép tényleg egyszerű gyermekei esetleg a szomszéd faluig sem jutnak el. Hiába szeretnének hajókázni és sok halat enni, mert legfeljebb papírhajóra, és zsírosdeszkára futja. Esetleg arra sem mindennap. Az olyan kádárnosztalgikus képekre meg különösen kéretik fittyet hányni, amelyek valós grízestésztáról emlékeznének meg. Azokat a kérdéseket pedig már meg sem szabad hallani, hogy az interneten sokszor felmerült találgatások után miként sikerült nagy hirtelen kideríteni a miniszterelnök hollétét.

A lényeg a lényeg. A miniszterelnök nem veszett el, hanem nyaralt. Az itthon a nyugdíjasoktól is megvédendő FONTOS EMBER külföldön csak úgy sétálgat a kamerák előtt. Ami jó. Ahogy az is, hogy a különben feszülő ingben és zakóban feszengő kormányfőről Horvátországból kocogás, és lezser viselkedés hírei érkeznek. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Úgyhogy megállapíthatjuk: éppen időre elkészült és sikeres volt az a töltekezés.

Andrew_s

Teréz körút: sajtótájékoztató után

A szög az tényleg valami egészen más. A szombati robbanás kapcsán tartottak egy sajtótájékoztatót. Így most már legalább két alternatív történetünk van a robbanásról. Az egyik szerint egy használaton kívüli üzlethelységben, a másik szerint az utcán a rendőrök ellen merényeltek.

Az első verziót látszik erősíteni az, amit a HVG írt korábban, szemtanúkra hivatkozva. Az olvasóját idézve ezt írta: „A nő szintén eszméleténél volt és amikor el akartuk látni a nő sérülését a földön fekvő kollégája szólt, hogy nem súlyos, és inkább mentőt hívjunk”. S egy korábbi állítás arról szólt, hogy a nő a fején sérült meg valami repesztől. Papp Károly már azt a történetet fűzi tovább, amely egy zacskós férfivel indult. Akiről később kiderült, hogy valamit utána dobott a rendőröknek. Itt már szöges bombáról beszélünk, ami nyílt terepen, utcán robbant.

Valamiért meg bevillannak azok a képek a szögesbombás terrorakciókról, amelyek alapján nem könnyebb sérültek hevernek a robbanás környezetében. Nem véletlenül volt a kartács az ágyús hadviselés legrémesebbje. Mindent visz. S ami marad, az roncsolódik. Személy szerint örülök, hogy a rendőrök túlélték. De azért úgy gondolnám, hogy akin keresztül siet egy marék szög, az nem igazán beszélget mentőhívásról. Ha pedig ez a szög a fején keresztül használja a légteret, akkor az eszméletnél levése is kétséges.

Nem szeretnék a kéretlen és felkészületlen utcai szakértőkhöz csatlakozni, de a a két alternatív történet több ponton ütni látszik egymást. Mintha még nem egyezették volna, hogy honnan fognak ráfordulni a „migránsok vadásztak rendőrökre” szöveg országútjára. Azért alakul. Talán a parlamenti Grimm-bizottság összehívása segítene.

A rendőröknek jobbulást!

Andrew_s

Népszavazás előtti robban(t)ás

A szabálysértő

A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De...

A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.

A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról.

Azt meg befele szakadó rácsok mondhatják el magukról ritkán, hogy a belül robbanó gáz detonációjától rohannak a lökéshullámok befele. Ahelyett, hogy kifelé igyekeznének. Viszont van olyan beszámolómorzsa, amely több robbanást is hallani vélt. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Középen meg a rács, amelyik azt sem tudja már szegény feje, hogy merre is görbüljön. Megátkozván a napot, amikor odarakták. Különösen, mert akkor, ha a hatalomnak nem érdeke valamiért a teljes nyíltság, akkor az a bizonyos rács tehet majd mindenről. Ami még mindig jobb, mint az, ha a két sérült rendőrt tenné majd mindenért felelősnek valaki. Esetleg a szögeket. Elvégre azok garantáltan ott voltak. Valószínűleg a vallomást is megtagadták a terhükre róható szabálysértés, az illetéktelen légtérhasználat, ügyében.

Addig meg röpködnek tovább a variációk a robbantásra. Jelenleg most éppen egy zacskós alakot keresnek, és a szögekkel töltött csőbomba teóriája is befutó helyre került. A Nol.hu az összefoglalót meg azzal vezeti fel, hogy: „A rendőrség segítséget kér, a TEK és a kormány egyelőre hallgat a szombati budapesti robbanásról”. Amiből a rendőrséget értem, hogy a lakosság segítségét kéri. A TEK-től meg a kormánytól viszont nem tudom mit várnak. A TEK fontos ojjektumokat őriz, és nem ér rá ilyesmire. Meg ők elhárítók, és nem kivizsgálók ugyebár. A kormányból legfeljebb a belügyér mondhatna valamit. De Pintértől a várható reakció: várjuk meg a vizsgálatok végét. A kormány, mint olyan mi a fenét mondhatna? Ha nincs benne a keze, akkor okkal hallgat. Ha benne van, akkor meg pláne. Akkor meg?

Ami biztosnak tűnik. A népszavazás előtt jól jött egy robbanás, amiről egyelőre azt tudjuk, hogy két rendőr megsérült, és szögek használták illetéktelenül a légteret. A menekültek pedig még ettől készülhetnek valami provokációra, az ország meg a szavazásra. Együtt.

Andrew_s

Vádemelés a (bábeli) megafonos ellen is

A pirézek lovaglása

Szeptemberben Orbán Viktor már tudni vélte: terroristák márpedig voltak Röszkén. Az ügyészség nagy nehezen összeszedte magát, és vádat emeltek a röszkei zavargásokkal kapcsolatban. Azonban a vádpontok közül a terrorizmus hiányzik. Jogilag, és a jelenlegi jogi környezetben is cáfolva azt a tézist, hogy az illegális határátlépő azonos lenne a terroristával.

Márpedig a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség tiltott átlépésének bűntettével vádolta meg a kilenc szíriai és az egy iraki állampolgárt. Ami azért nem egészen terror-cselekménynek tűnik. Még akkor sem, ha alig lehetnek kétségeink: szükség esetén megoldják. Ül annyi rasszista decibelvitéz a parlamentben, hogy seperc alatt törvénybe iktathatják azt a passzust, ami mindent terrorizmusnak nyilvánít, ami ellentmondani látszik a felcsúti kiválóság pillanatnyi nyilatkozatának. Addig azonban az a helyzet, hogy a Bakondival megtámogatott Orbán Viktor egy hámozott luftballonnal egyenértékű kijelentéssel házalt a híveinél szeptemberben. S ezen az sem változtat, ha a menekültek számához képest elenyésző számú, de kétségtelenül veszélyes kisebbségről kiderült, hogy valóban a dzsihadistákkal szimpatizál. Mely lehetőséget, különben, magam sem zártam ki korábban. Azzal, hogy ezek kiszűrésére fel kellett volna tudni készülni. Mely felkészüléshez valószínűleg elegendő idő állt rendelkezésre 2015 januárját követően. Valószínűleg, és a történések alapján a szándék hiányzott. Pontosan tudva: a provokált tömegek sokkal erőteljesebb jobboldali, szélsőjobboldali hangulatkeltő elemeket tartogatnak, mint a helyzet szelektív, ám humánus megoldása.

A menekültek közé épített dzsihadista provokátorok azonban mégis átjutottak valahogy Párizsig (is). Amiből az következik, hogy miközben tíz tiltott határátlépővel izmoztak a hatóságok, addig a valóban veszélyes elemek számára meglehetősen átjárhatónak bizonyult az a rendszer, amivel Orbán Viktor szerint egész Európát, és a világ kultúráját védték. Inkább azt igazolva, hogy aminek a megvédését a magyar miniszterelnök elkezdi hangoztatni, annak kapcsán lehet gőzerővel aggódni.

S ez független attól, hogy részletek közé pislantva az ügyészségi vádemelésről szóló közlemény is tartalmaz olyan állításokat, amelyek akár furcsának is tűnhetnek. Az egyes részeseményekkel kapcsolatban is vannak a vádemelés szövegétől eltérő emléknyomok. Ahogy, például, az újságírókat „megrendszabályozó” karhatalmi játékosok elleni vádemelésektől sem volt túl hangos a média. Talán azért, mert Orbán Viktor elmulasztotta azt nyilatkozni, hogy a karhatalmi provokációk, túlkapások sem tartoznak a bocsánatos bűnök közé. Kellő cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy az egész terroristázás azért kellett Röszke esetében, hogy a közvélemény szemében enyhítse a karhatalmi fellépés erőszakosabb vadhajtásainak tüskés képét. No meg előkészítse a közhangulatot az éppen esedékes harcához az éjjeliben. Az eltelt hónapok után meg mér annyi minden történt, hogy szinte a kutya sem figyel a mostani vádemelésre.

Pedig már csak azért érdemes lenne, mert megtudhatjuk belőle, hogy milyen sok nyelven beszélő karhatalmi erők vonultak le Röszkéhez. A jelenlevők akkori tudósításai szerint, azokon a nyelveken, amelyeken értenek, az elhíresült megafonos nyugtatni és nem irányítva heccelni próbálta a tömeget. Ezzel szemben most azt olvashatjuk, hogy: „A vádlottak egyike megafonnal a kezében különböző nyelveken beszédeket tartott, és megpróbálta irányítani a magyar rendőrökkel szemben fenyegetően fellépő tömeget”. Ez nyilván csak akkor értelmezhető, ha a jelenlevő, nyilván tanúként szereplő karhatalmi dolgozók minden nyelven pontosan értették, és értelmezték az ott elhangzottakat. Illetve, igen jó minőségű felvételek készítésében jártasak, és az ügyészi szakértőgárdában hemzsegnek a polihisztor nyelvészek. De fogadjuk el, hogy így van.

Ebben az esetben már csak az a kérdés marad nyitva, hogy mely nyelveken irányította a rendőrök ellen a tömeget, és mely nyelveken nyugtatgatta a menekülteket. Mert csak így, a különböző nyelvek váltogatásával értelmezhető, hogy a senki által nem értett nyelvek egyikén uszított, míg a tudósítók által értett nyelveken az indulatokat akarta csillapítani. A kérdésre a tudósításban nincs válasz. Ennek fényében nincs más dolgunk, mint elfogadni, hogy Bábel minden nyelvén beszélt a megafonos, és az ügyészségi szakértők minden szavát értették. Mert ott még pirézül is anyanyelvi szinten értenek.

Andrew_s

Konspiratív közröhej

Akar még valaki kuncogni?
(Monty Python: Brian élete)

A hazánkban beiktatott terrorelhárítási nagyfőnök egy igen fontos bejelentést tett a közelmúltban. Eszerint a TEK veszélyes, külföldi kapcsolatokkal is bíró bomba-gyárosokat füleltek le. A még közelebb múltban aztán kiderült: sok jel mutat arra, hogy egy kommunikációs blöff volt a nagy felhajtás. Ha ez igaz, akkor furcsa érzés lehet Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatójának lenni.

Még akkor is, ha a tudósítások rezüméje szerint a parlamenti jobboldal kiállt a TEK állítása mellett. Nem győzvén megköszönni a kiváló felderítési munkát, gyors intézkedést és egy hatalmas terrorakció megelőzősét. Mert persze nem kizárt, hogy MTB „Minden Terrorista Bevándorló” Orbán Viktor azon kijelentése után, és a korábbi xenofób megnyilvánulások után egyszerűen „futnak a pénzük után”. Annyira, de annyira szerettek volna egy terroristát látni, hogy megragadták az önkéntes történelembúvárok grabancát. Körbeforgatták szájukban a „bomba” szót, majd rájuk köpték. A TEK vezetőjének már csak azért muszáj lehetett valami igazán nagy összeesküvést leleplezni, mert súlyosan megsérthette orbánia normarendszerét. Miközben a miniszterelnök hatalmas veszélyekről csacsogott, Hajdu képes volt azt nyilatkozni, hogy neki ilyen információi nincsenek. Márpedig az ellenkezőjét nyilatkozni, mint amit egy demagóg vezér elvár, rossz ómen lehet. A nyilatkozatok megjelenési sorrendjétől függetlenül. Mert milyen talpnyaló az, aki nem találja ki ura és parancsolója rejtett gondolatait. A magántörténész fiatalok tehát akár rettegési fokozatra is kapcsolhatnak. Mert lehet ugyan, hogy eddig nem voltak terroristák, és eszük ágában sem volt ilyesmi, azért egy koncepciós eljárásban még azzá válhatnak. A jelentésekben.

Talán még akkor is, ha a bíróság közleménye alapján semmi ok nem volt az előzetes letartóztatásukra. Kiemelve a közleményben, hogy II. világháborús relikviák gyűjtőiről van szó, büntetlen előélettel, és terrorista-kapcsolatok nélkül. A BorsOnline azt is tudni véli, hogy egy Veszprém melletti erdőben, fémkeresővel tettek szert a fiatalok azokra a gyanúsan robbanásveszélyes tárgyakra, ami miatt a TEK különösen veszélyes figuráknak kiáltotta ki őket. Ami részben akár igaz is lehet. Ha ugyanis nem kibelezett, hanem robbanni képes szereket nyomokban még tartalmazó lőszerhagyatékot találtak, akkor elég nagy botorság játékszernek nézni. De a botor felelőtlenség még nem avat valakit bűnös összeesküvővé. Hacsak MTB Viktor nem akarja annak látni. Mert akkor megoldják.

Ugyanakkor, ha igaz a történet, és tényleg egy védett személy védelme során figyeltek fel a fiatalokra, majd csaptak le rájuk, akkor érdekes kérdés lehet, hogy ki lehet az a védett személy. Mert azért ciki lenne, ha kiderülne: a védett személy egy Veszprém melletti erdőben lett elhantolva. Teljes menetfelszereléssel. Még a II. világháború idején. A TEK pedig azért védte, mert már folyamatba helyezték a reanimálását és reaktiválását. De legalább is a rehabilitációját. Már akkor, ha nem a szovjet csapatok tagja volt. A Demokratikus Koalíció (DK) minden esetre kezdeményezte a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának összehívását. Kiderítendő a TEK-akció mibenlétét. Azonban könnyen lehet: az nyer, aki vagy a bizottság összefogásának, vagy a publicitásnak az elmaradására fogad.

Nem feledve azt sem hogy lehet: direkt így tervezte a TEK. Egy fedett akciókat is végrehajtó szervezetnek ugyanis még az jól jöhet, ha nem veszik komolyan. Arra építve, hogy a nevetségesség határán állókkal szemben könnyebben követnek el önleleplező hibát. Ebbe a képbe pedig talán még az is beleférhet, ha maga a vezető áll ki pofozó-bábunak. Úgyhogy tessék csak halkan kuncogni Hajdun. Lehet, hogy ő olyat tud, amit rajta kívül senki. Talán még azt is, hogy hol a csörgős-sipkája a vezérnek. De addig is: lehet, hogy nem közröhejt érdemel, hanem konspiratív vállveregetést.

Andrew_s

Párizs: Reakciók Orbántól -- de minek?

A Darksiders egy játék, az ország, a földrész nem az
Lord of Bones

Lassan, de biztosan haladni látszik a nyomozás a párizsi merényletek közvetlen felelőseinek és tetteseinek az ügyében. Az eddig felszínre került adatok alapján leginkább nem a mostani menekülthullámmal érkezők felelőssége áll meg. Ez azonban mit sem csökkenti a magyar miniszterelnök vehemenciáját, hogy híveinek torkát teletömje a szélsőjobb számára előcsócsált féligazságokkal. Lehetőleg fulladásig. Addig sem gondolkodnak.

Mert lehet ugyan azt mondani, hogy az EU elleni morális árulást követően legalább nemzeti gyásznapot hirdetett a magyar kormány, ez a későbbi nyilatkozatok fényében kétségesen őszinte gesztusnak tűnik. Nézzünk meg csak párat azokból a villanásokból, amelyek ismét csak a tojásbrikett fényességével csapódtak elő Pannónia Bátrának szelleméből. Elsőként a parlamenti beszédéből, illetve az MTI-t referáló, erről szóló híradásból érdemes meríteni. Az egyik kijelentése szerint például: „Bebizonyosodott, hogy a terroristák tudatosan és jól szervezetten arra használják fel a népvándorlást, hogy elvegyüljenek az otthonukat a jobb élet reményében elhagyó emberek tömegében”. Hogy mi ezzel a kijelentéssel a gond? Több is:

1.    Gyakorlatilag összemossa a terroristákat a terror elő menekülőkkel. Ez, tekintettel arra, hogy eddig nem elsősorban a jelen menekülthullámmal érkezők bizonyultak tettesnek: nem igaz. Ha Orbán Viktor többet tud az esetekről, mint a párizsi főügyész, akkor legfőbb ideje lenne odamennie nyomozónak. Esetleg felfednie az azokhoz fűződő kapcsolatait, akik az elkövetőkről egészen biztosan a legtöbbet tudják: a megbízókkal. Ha azonban ilyen kapcsolatok nincsenek, és remélem nincsenek, ám mégis az ellenkezőjét állítja, mint a vizsgálatban részt vevők, akkor a magyar miniszterelnök blöfföl.

2.    Előszedi a népvándorlást és a jobb élet keresésének motívumát. Ez gyakorlatilag elutasítása annak, hogy az emberek igenis menekülnek a terrorizmus elől. A „gazdasági bevándorlók népvándorlásához” való monomániás ragaszkodás gyakorlatilag elvonja az emberek jogát a terror, az életveszély, vagy akár csak az éhenhalás előli meneküléstől. Elvonja a jogot az „életért futástól”. Ez gyakorlatilag kétségbe vonja embertömegeknek az élet-biztonsághoz való jogát. Tömegeket érintő ilyetén ideológiát eleddig leginkább a szélsőjobboldali, rasszista, illetve fasiszta szónokok engedtek meg maguknak.

Természetesen a fenti gondolat kísérőzöngéiként megjelenik a kultúra védelme, amiből ő személyesen talán csak a stadionöltözőkét ismeri behatóan. De megjelenik a felelősség eltolása görögökre, vagy bárkire, aki nem Orbán Viktor. Miközben persze neki kell megvédenie Európát. Ha kéri az öreg hölgy, ha nem. A magyar kormányfő szalad és megvédi. Ha bele is döglik. Az Unió. S persze megjelenik a fenyegetettség hangsúlyozása is: „Megtámadták az Európai Uniót és mi is veszélyben vagyunk”. Mely utóbbival kapcsolatban érdemes talán megjegyezni:

3.    A terrortámadások előtt egy ilyen kijelentés lehetett üres, mondhatni képletes beszéd. A párizsi események nyomán csontossá vált a kijelentés arca, és kasza került a vállára. Egy ország miniszterelnöke, morális okokból, csak abban, és abban az egyetlen esetben élhetne a kijelentés második felével, ha konkrét bizonyítékokkal rendelkezik a fenyegetettségről. Ebben az esetben az M1-ben nyilatkozó Hajdu János, vagy a nyilatkozatról beszámoló MTI szakított az igazmondással, vagy a kormányfő csapott fel pánikkeltőnek. Az MTI szerint a TEK főigazgatója „hangsúlyozta: nincs olyan információjuk, amiből arra lehetne következtetni, hogy magyar emberek közvetlen veszélyben lennének egy esetleges terrorakció miatt”.

Nos, legalább az utóbbi kapcsán, Orbán Viktor az MTI híradása szerint, és szintén az M1-ben átvágta a gordiuszi csomót. Az MTI szerint azt mondta ugyanis, hogy a terrorfenyegetettségről „újabb információra nincsen szükség, mert a valóságos élet minden várakozásunkat fölül- vagy alulmúlta”. Ezzel vagy magát állította be minden titkok tudójának, vagy azt ismerte el, hogy a TEK tulajdonképpen fabatkát sem ér. De ezt már beszéljék meg egymás között.

Azért annak a hírszerkesztőnek a helyében, aki az Orbán-fellépésről szóló tudósítás fölé azt a címet tette ki, hogy „Kormány-terrorizmus”, valószínűleg elkezdenék az állásomért aggódni.

Andrew_s