Oszd szét és pánikolj?

Profetikus hagyományok folytatása Szűz Mária különleges védelme alatt. Ez vár a saját elképzelései szerint Orbán Viktorra. Más oka aligha lehetett arra, hogy a kormányzati átszervezések során a saját szűkebb irányítótestületét a Karmelita kolostor épületébe költözteti a miniszterelnök. Legkésőbb 2016. március 15-ig. Vagy mégis lehet más oka? Lehet.

Az egyik nyilvánvalónak tűnő ok az lehet, hogy ezzel fizikailag is az államalkotó többség, nevezzük egyszerűen „népnek”, fölé emelkedhet. Önmagában ebben sincs sok újdonság. Nem ő lenne az első népvezér, aki a Budai Várat szemelte ki kormányzása gócpontjaként. S korántsem biztos, hogy egy méla legyintéssel utalná vissza Orbán Viktor a felkérést a korona viselésére. Annyi realitásérzék azonban valószínűleg benne is dolgozik, hogy tudja: erre nem kerülhet sor. A királyság visszaállítására, és királlyá koronázására. Talán a fia vagy unokája számíthat erre, ha a jelenlegi miniszterelnök elég hathatósan és következetesen képes hódolni centrális hatalmi komplexusának. Marad tehát jelenleg az átvitt értelmű felülemelkedés fizikai megjelenítése. Nem egészen Illés szekerén, ugyan, de olyan magasra sem kell vágyni. Még akkor sem, ha egykor a Karmel-hegyen, ott Izraelben, élt a legendák szerint Illés-próféta is. De ennek tudását meg nem igazán nézem ki Orbán Viktorból. Neki inkább a keresztes hadak, illetve a nagy stadionok ismerete és bálványozása dukál.

Azonban a miniszterelnök, és hivatala hegymenetét talán nem csak a fentebb érintett, és igencsak elvont okokkal lehet magyarázni. Ehhez érdemes a teljes át-, vagy inkább szétszervezések képét megkaristolni Occam kicsit berozsdált borotvájával. Tetanuszt nem kapunk tőle, mert úgyis csak elméletben, gondolati síkon hajtjuk végre a karcolgatást. Meg amúgy sem magunkon. A művelet érdekében érdemes lehet a kormányalakítás bejelentésekor kinyilvánított szándékokat sorba venni:

1.      A miniszterelnökség felköltözik a Budai Várba;

2.      A Honvédelmi Minisztérium Székesfehérvárra költözik;

3.      A Miniszterelnökség vidékfejlesztési államtitkársága Kecskemétre megy;

4.      A Földművelésügyi Minisztérium Debrecenbe kerülhet;

5.      A kisebb hivatalok a hírektől függetlenül is szétszórathatnak, ahogy Budapesten sem egy kupacban van már most sem az összes minisztérium

Elég a közelmúlt tüntetéstörténetét áttekinteni ahhoz, hogy már a jelenleg érvényes közhivatali térkép nehézzé teheti a szervezést, és egyszerűvé a megmozdulások betiltását. Az ország kormányzásának funkcionális jelképe a Parlament a Kossuth téren. Arra lehet egy magára valamit adó tüntetőtől számítani, hogy kisebb nagyobb sétával de ezt célozza meg. A földek tulajdona körüli machinációk, és a gazdák jogosnak, vagy értelmetlennek tűnő felháborodása nyomán elmehetnek Kósa városába háborogni. Útba ejtve akár Kecskemétet is. Meglehetősen megosztva, és nem utolsó sorban jócskán kikerülve a média látóköréből. S egyben messze kerülve attól, hogy zavarják a miniszterelnök nyugalmát. Így ez az áthelyezés lehet akár opikai sufnituning is. Nem feledve, hogy felszabadít egy igen értékes épületet a Kossuth téren.

A honvédség irányítását vidékre vinni már nehezebben érthető, hacsak nem képzeljük hozzá, hogy Székesfehérvár nincs is olyan nagyon messze Budapesttől. Viszonylag nagy átbocsátóképességű utakkal kapcsolódva a közlekedési vérkeringéshez. Amennyiben a Honvédelmi Minisztérium ott lesz, esetleg eszébe juthat valakinek néhány katonai alegységet is odacsoportosítani. A minisztérium védelme érdekében is akár. No meg azért, mert kikerülnek a látótérből, és a fővárosból. Márpedig a történelem már többször bebizonyította, hogy izolált, a fővárostól független egységek aranyat érhetnek. Már akkor, ha kívülről kell valamiért nagyon gyorsan a fővárosba teremni. Vagy nem is olyan nagyon gyorsan. Ha messziről jön. Mint Horthy annak idején. De ilyen messzire, például Szegedre ne menjünk. Nem is abban az irányban van, mint Fehérvár. Azért nem véletlen talán, hogy a rendszerváltás előtt is volt pár laktanya egy kőhajításra Budapest határától, de azon kívül. Nyilván csak és kizárólag a főváros hatékony megvédése érdekében a gaz imperialisták ellen. Bár valószínű, hogy egy 1956-mintájú megmozdulás esetén is igénybe vehető attrakcióként.

S akkor ezek után térjünk vissza a Sándor-palota mellé áthelyezendő miniszterelnöki rezidenciához. Ami mellé csatoljuk oda azt a gondolatot is, hogy a magaslatok mindig is jól védhető pontoknak számítottak. Persze tudom, hogy a Budai Vár nem „olyan” magaslat. Azért minden esetre elég sok az inkább szűknek nevezhető, az utcán összeverődő embereket inkább szétterelő, a tömeget egyszerűen megosztható utca. Így aztán az öreg borbély lehet, hogy azzal tenné el a borotváját, hogy itt kérem felkészülés zajlik. Arra például, hogy az emberek esetleg tömegesen ragadják meg a flaszterből készült szavazócédulát. S akkor nem árt, ha a potenciális hatalmi központok nem egy helyen vannak, és a csúcsvezetés jól védhető, helikopterrel egyszerűen megközelíthető ponton található.

De ez természetesen nem más, mint egyfajta sarkított értelmezésen alapuló találgatás. Orbán Viktorról, a hatékony, mindent átlátó, és mindenütt jelenlevő miniszterelnökről, a nép barátjáról, hogyan is tételeznénk fel, hogy 2016. március 15.-ére időzített pánikkal van ellátva.

Andrew_s

Kit szolgál az Orbán-videó?

A napokban, szinte meglepetésszerűen előkerült egy régi felvétel, melyen a rendszerváltás előtti Orbán Viktor vall a fiatalkoráról. A felvétel nagy valószínűséggel mégis egyfajta hamisítás eredményeként keveredett elő. Még akkor is, ha eredetiségéhez, és a készítők dokumentarista jó szándékához nem fér kétség. Azonban az időzítés mégis egyfajta hamisságot kölcsönöz a megfigyelhető publicitásnak.

A neten valamikor január elején kezdett újult erővel keringeni az a link, ami a különböző közösségi oldalakon igen alaposan elterjedt. Biztosítva azt, hogy a köztudatba valamikor január elején újult erővel behajító forrás igencsak nehezen felderíthető legyen. Ezt követően megindult a felvétel karrierje a különböző portálok felé. Nem véletlenül, hiszen az a momentum, miszerint a jó édes apja nem egyszer elgyepálta a jelenlegi miniszterelnököt igen vonzó cím-téma. Sok média-oldal ki is használta, és sikerrel javította ezzel talán az olvasottsági statisztikát. Továbbra sem adva persze választ arra, hogy tulajdonképpen mire jó ez az egész? Az akció mögött alighanem sokan az ellenzéket sejtik, és talán ez így is van. Azonban ebben az esetben igencsak suta megoldást választottak, mivel a kampányfinishez közelebb sokkal többet ért volna a videó. Ugyanakkor a lassan felfutó terjedés komoly stratégiai elgondoltságra vall, amit, bocsánatot kérve, de nem tételezek fel a jelenleg elég diffúz ellenzékről. Az a látszat, hogy a közvélemény felhívása a videóra ellenzéki akció volna, alighanem hamis vágányra terelheti a gondolatokat. Itt tehát egy kis hamisság máris tetten érhető lehet a videofelvétel kapcsán.

Ha az ellenzéki akciót sejtető megoldást elvetjük, és előszedjük a híres borbély, Occam borotváját, akkor nem sok választás marad. Az Orbán Viktort lejáratni akaró magányos farkasok legendájában nem igazán hiszek. Még akkor sem, ha teljesen nyilván ki sem zárhatók. Reménybeli jelöltként azonban inkább a jelenlegi kormánypárt stratégiai és kommunikációs felelősei, a hatalom centrumához közeliek maradnak, mint gyanítható bábosok. Akiknek a működésének hatékonyságát az is mutatja, hogy az ellenzékiséghez közelálló média is mélyen benyelte ezt a horgot. Lelkesen elemezve, és egyben tovább terjesztve az említett felvételt, illetve annak részleteit. Ez ellen az ötlet ellen persze felhozható lenne az, hogy a kormányzati hatalomhoz közel állóknak látszólag nem igazán fűződik érdekük egy olyan felvétel széleskörű taglalásához, melyen Orbán Viktor beszél például a saját skizoid hajlamáról, a gyermekkor veréseiről, vágyairól és Simicskáról „meglepő őszinteséggel”. Holott a valós hatalmi érdekviszonyok éppenséggel nagyon is a felvétel publicitása felé lejthetnek.

Először is vegyük figyelembe, hogy miniszterelnök mentális állapotáról, a viselkedésében megnyilvánuló tünetekről elég régóta megy a találgatás. Nem kis részben a vezérségi szerepvállalása kapcsán is. Ennek nyilvánvalóan csak tápot adnak azok a felvételek, melyek az akaratlan szájmozgásokról, „leeresztett” testbeszédről látszanak tudósítani. Márpedig a gyermekkorban elszenvedett abúzushalom egy csapásra magyarázatot adhat akár a tényleges személyiségzavarokra is. A hívek szemében felmentve, míg sokan mások szemében legalább magyarázva a szeretetéhségen, a kisebbrendűségi érzéseken, a családi kitaszítottság-érzésen kicsírázott hatalomvágyat, teljesítési kényszert, és az állandó önigazolódás hajszolását. Ami egy határ után nyilvánvalóan kórossá válhat. Korántsem használva az országnak. Ebből a szempontból tehát nagyon is kapóra jöhet az a bizonyos videó. Akár azt az igényt is tompíthatja, hogy a kampányra fordulva egy valós pszichikai vizsgálatot követeljenek ki a jelöltség fenntartásáért cserébe. Mert lássuk be, hogy ezt legesélyesebben a miniszterelnök környezete, a jelölő szervezetek, illetve a vele hatalomban és felelősségben osztozók, a hívek tömegei követelhetnék ki.

S ha már a felelősség szóba került, megemlékezhetünk a felvétel másodlagos hatásairól is. Egy ilyen videó az esetleges, bár jelenleg kis eséllyel megfogadható, választási vereség esetén aranyat érhet. A felelősségre vonás esetén tápot adhat a korlátozott ítélőképességre alapozott védekezésre. Nem is feltétlenül büntetőjogilag, de a hívek szemében mindenképpen. Különösen, mert az ő szemükben a negyed százados felvétel a „szegény elgyötört fiatalemberről” szól, aki legkisebb királyfiként királlyá koronáztatta magát. Egyfajta népmesei legendáriumba illő, és az alapvető emberi sajnálatra is támaszkodó hangulatot keltve. Ennek alapján is fenntartani azt a véleményt, hogy a hatalomnak nem lehetett érdeke a fiatal Orbán Viktorról szóló videó elterjesztése és publicitása, elég megalapozatlannak tűnik. Mely megalapozatlanságot csak fokozza a miniszterelnök ifjúkorát taglaló felvétellel szembeni erőteljes tiltakozások elmaradása. Még az ellenzéket is „elfelejtették” megvádolni egy övön aluli reklámfogással. Ami persze azonnal bekövetkezhet, ha az ellenzék balga módon rámozdul a videóra.

Természetesen kár lenne elfeledkezni arról az esetről, hogy önmagában az így gerjesztett „szegény kicsi Viktor” legendája, és a választási törvények kisajátítási is kevésnek bizonyulhat a kampány finiséhez közeledve. Ekkor a közvéleménybe most gondosan beágyazott felvétel tehet még egy utolsó szolgálatot. Éppen, mert megalapozhatja a kormányfő esetleges személyiségtorzulásainak gyanúját, alkalmas kommunikációs eszköz lehet a jelöltségből való kimozdítására. Vele buktatva mindazon régi harcostársakat és neofita túlbuzgókat, akik addigra erősen kompromittálódtak. Ennek lehetősége már a Fidesz-kongresszus kapcsán is felmerült. Az pedig azóta sem változott, hogy a kampányig a legnagyobb odaadással végezheti el ez a csapat a piszkos munkát. Amikor is az őket hatalmi strómanként kihasználó háttérstáb egészségügyi okokra hivatkozva pillanatok alatt lecserélheti a komplexusos vezért például egy technokratára.

Amikor tehát az ellenzék most talán lelkesen támadja Orbán Viktort, netán ezt a felvételt is lobogtatva, lehet, hogy az alternatív hatalom elleni meccsre is fel kellene készülnie. Mielőtt felül saját magának, hogy egyedül a jelenlegi miniszterelnök az, akit mg kell előzni a választáson.

Andrew_s

A listák esete Occam-mal.

Forrás: Wikipedia

Az ELTE BTK HÖK körül kirobbant listázási botrány eseményeinek hullámzása azt látszik mutatni lassan lecsengőben vannak az első felháborodások. Beleértve azt is, hogy az egyetem rektora, Mezey Barna, felfüggesztette az inkriminált hallgatói szervezet működését. Megszólalt „Pista” is, akinek a mém-ek szerint minden jó, de Szávay István jobbikos képviselő szerint köze sem az egészhez. Legalább is a 2009-es gólyatáborhoz.

Miközben a botrányt kirobbantó ATV egész képsorozattal adózik az eseményeknek abban a tudósításban, ami a HÖK és a Jobbik elég szoros kapcsolatát hivatott demonstrálni. A kapcsolatok szorosságán kívül az minden esetre látszik, hogy a képviselő úr vezető nevelőként nem idegenkedett a leányok lábának simizésétől. Alighanem a tanári etika demonstrációja gyanánt. Azonban most hagyjuk kicsit figyelmen kívül azt, hogy a szintén listázós korszakok némelyikében úgy vágták volna ki nevelőként, mint a dolgát végezni szándékozó nyávogó háziállatot. S szintén hagyjuk figyelmen kívül kicsit a listák tartalmi elemeinek nagy részét is. Már csak azért is, mert sok szempontból a koratinédzser korban megrekedt, tornatermi öltözőben arcoskodók jegyzőkönyvének tűnik. A további szempontok pedig olyan rasszista viszonyrendszert sugallhat, ami a maga nemében legalább olyan gusztustalan, mint a lányokat vágóhidi, vagy szexpiaci árubemutató gyanánt mustráló bejegyzések. Bár hasonló megnyilvánulások kapcsán a nagyok közt is zajlik licit a Jobbik háza táján. Így lehet, hogy ez a szellemiség követelmény volt a HÖK-tagsághoz, vagy a jobbikos együttműködésnek volt a záloga.

Szávay István a tanár
Forrás: ATV

Eközben természetesen megindultak a találgatások arra nézve is, hogy milyen csatornákon keresztül szivárgott ki pont most az a bizonyos 2009-ből datálható lista. A Jobbik részéről szinte azonnal megszületet az a válasz erre a kérdésre, hogy csakis az ő lejáratásukra született az ügy. Azonban ehhez az kellene, hogy a Jobbikot ezzel jelentős veszteség érje. Ami még abban az esetben sem lenne biztos, ha a választási kampány részeként kerül elő az a bizonyos táblázat. A jelenlegi választási törvény ugyanis nem csak az ellenzék, hanem a kormányoldal számára is egységes fellépést szorgalmaz. Mert bár sokszor Orbán Viktor leváltása kapcsán emlegetnek összefogási kényszert, a hatalomban való megmaradása esetleg ugyanilyen kényszer léphet életbe. Ebben az esetben a Jobbik lejáratása sokkal hatékonyabb lehet akkor, amikor már a Fidesz-kapcsolat szorosabb a jelenleginél. Márpedig az a lista, ami eddig kibírt három évet, kibírt volna még másfelet valami tárolón. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a médiafigyelem, amit most a Jobbik kap a listák kapcsán. Az a médiafigyelem, ami ugyan nem pozitív, de például a Gyöngyösi-ügyhöz képest kifejezetten előnyösebb. Ezzel párhuzamosan az adatvédelmi törvények megszegésének gyanúja okán elinduló rendőri vizsgálat, a HÖK felfüggesztése mártíromságot kölcsönözhet a hívek vagy szimpatizánsok szemében a párt tagjainak. Így aztán a Jobbik könnyen lehet, hogy inkább haszonélvezője, mintsem vesztese a listabotránynak.

Felmerülhet ugyanakkor a diákság megosztásának, lejáratásának szándéka, és ezzel a Fidesz közeli szellemiség hatása a kiszivárgások mögött. Az kétségtelen, hogy a külső szemlélők számára a diákság egy közös masszaként jelentkezik. Nem téve különbséget a diákszervezetek között, a HÖK körüli botrányt az egész diákságra szétkenve. Azonban az is látható, hogy a diákokat támogatók nagy része azokból kerül ki, akik meg tudják különböztetni a HÖK-öt illetve a csúcsernyőként tárgyaláshoz hívott HÖOK-ot a Hallgatói Hálózattól. Az ellenzők közül, akár konfrontatív, fellépésre bírhatók esetében, például az ultrák, vagy a békemenetes résztvevők esetében személy szerint kétlem, hogy igényelnének a szervezők iránymutatásain túlmutató bárminemű finom distinkciót. Az egyetemfoglalás esetén pedig világosan látszik, hogy a HaHa képes széles bázisú konszenzusra, ami különben meg is felel a bázisdemokrácián alapuló szerveződésnek.

Ami egyébként nagyfokú plaszticitást, és a kiragadott célszemélyekkel szembeni eljárások iránti fokozottabb rezisztenciát is biztosít a szervezetnek. Egy másik szempontból, ha a HÖK-ön keresztül akart volna a hatalom a diákságon ütni, akkor hatékonyabb lett volna a HaHa meghívása a tárgyalásokhoz, és ott a HÖOK-kal közös platformba kényszerítése. Majd a HÖK, illetve HÖOK lejáratásával egyszerre kirúgni a széket mindenki alól. Így a pillanatnyilag tudható részletek és körülmények ismeretében nem úgy tűnik, hogy a Fidesz-nek megérte volna a botrány. Bár az sem kizárt, hogy csak elbénáztak valamit, vagy olyan adu ász van még tartalékban valahol, amit még valaki a kabátujjában rejteget.

Ezzel szemben a HaHa, pontosabban a diákság komoly haszonélvezője lehet a HÖK körül kialakult botránynak. Azzal is, hogy könnyebbé teszi a rektor számára a HÖK irányából érkezett feljelentés ignorálását. De azzal is, hogy az említett feljelentés jelentőségét is erősen erodálja. Amivel kitartási lehetőséget biztosít az ezzel levegőhöz jutó, szimpatizáló tanárok számára. Ezzel párhuzamosan a Jobbik felé elkötelezett HÖK kiiktatásával, jelentéktelenítésével lényegesen könnyebbé válik annak vállalásnak a betartása, ami nem általános párt-, hanem szigorúan szakpolitikai célokat tűz a diákmozgalom elé. Ezzel pedig akkor is stratégiai előnyt szerezhet a HÖOK és tagszervezeteivel szemben, ha eltekintünk egy másik, esetleg szintén fontos szempontsorról. Arról, amibe például beletartozik a tárgyalásokkal némileg kompromittálódott HÖOK-tól való rugalmas távolságnövelés is. Kár lenne ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a listák léte tényleg jogi puskaporos hordó, és ezzel komoly zsarolási bázis lehet a hatalom kezében. Így a botrány kirobbanása tulajdonképpen megelőzi azt a korábban említett helyzetet, hogy a hatalom a diákságot mintegy összeláncolva dobja a kútba. Nem mellesleg pedig a látszólagos szalámizódás könnyen értelmezhető egy tisztulási folyamat részeként is. Elémenve a többi hasonló esetnek is. Minden esetre a HÖOK pár napos késedelemmel, de szintén megszólalt. Azt követően, hogy a HÖK elismerte az adatbázis tényét, kicsit érdekesen emlegetve a szabálysértés bizonyításának kivárását az ügyben. Ellenben, csikorogva bár, de mégis csak elítélve azt, ha bebizonyosodna az ELTE-s tagszervezeténél.

Az tehát, aki arra alapozott a hatalom részéről, hogy a diákság az egység látszatának fenntartása érdekében egységesen kiáll az alighanem törvénytelenül listázó HÖK mellett is, az alighanem eltaktikázta a dolgot. Amiért, azt hiszem, kevesen fognak krokodilkönnyekkel zokogni. Az a diákság, amelyik a saját ellenzékével képes konstruktív párbeszédre, és a szintén „bázisdemokratikus” internethez hasonlóan, rugalmasan hibatűrő módon képes a stratégiai csapdák kikerülésére, jobbat érdemel. A jelenlegi oktatáspolitikánál sokkal jobbat. Alapvetően mindannyiunk jövője érdekében.

Andrew_s