Belügyi becsületpuccs?

Arra emlékezve, hogy a németek, illetve a velük szövetséges magyar csapatrészek vissza akartak csatlakozni a náci csapattestekhez ismét rendeztek megemlékezést. Az alaposabb szélsőjobbos agymosás érdekében egyre kiterjedtebb eseménysorozattal. Közte emléktúrákkal. No meg várbéli összejövetellel.

Az utóbbiról szóló tudósításban van egy ugyanakkor egy utalás a miniszterelnök megnyilvánulására, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Mindjárt a tudósítás elején: „Megint megtartották az úgynevezett becsület – más néven: kitörés – napját, pedig Orbán Viktor is a rendezvény megakadályozására kérte a Belügyminisztériumot”. Az esemény megtartása azt jelzi, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta szükségesnek meggátolni a paramilitáns erőkkel kapcsolatot tartó, és ezt egyenruha-jellegű öltözettel is kinyilvánító szélsőjobb felvonulását. Amiből a paritás elve alapján az is következik, hogy amennyiben a volt munkásőrségre kíván valaki megemlékezni, és ehhez a pufajkásokra emlékeztető ruházatban jelenik meg, azt is lehetővé kellene tenni. Utána már csak tippelni lehetne, hogy ez mikor vezetne nyílt utcai összecsapásokhoz. Amennyiben az utóbbi ellen fellépne a rendőrség, abból az következne, hogy a Belügyminisztérium egyértelműen a szélsőjobboldal pártján áll.

Így legfeljebb csak sejthetjük. Amennyiben a miniszterelnök kívánságát komolyan vesszük. Még akkor is, ha az is billeg a gyülekezési szabadság határán. Bár valószínűleg van egy emberiességi minimum, amin állva értelmezhető lenne az óhaj. Már csak azért is, mert a budapesti civil áldozatok nagy részének a haláláért is felelős az a hitleri direktíva, amely feláldozta a magyar fővárost. Addig hátráltatva a szovjet csaapatokat, ameddig csak lehet. Aki ezt, illetve a rasszista népírtásokat, követően, a nácikkal hallgatólagosan, illetve tevőlegesen együttműködő csapatokra, politikusokra pozitív példaként tekint, az alámegy az emberiesség látszatának is. Aki pedig becsületről beszél ennek kapcsán, az egyszerűen hazudik. Talán még önmagának is. Mert szeretném remélni, hogy nem mindenki lenne képes a szomszédja gyermekének a szemébe nézve meghúzni, a gyermek homolákára célozva, a ravaszt. De lehet, hogy ez meg önáltatás a részemről, és a túrasorozaton, a Várban megjelentek mindegyike képes lenne bárkit, hidegvérrel, kivégezni.

De kanyarodjunk vissza a kormányfői kérésre, ami a látszat alapján süket fülekre talált. Amely látszat, tekintettel Orbán korábbi, az önbevallása szerint is antiszemita Horthyt méltató, megszólalásaira, akár a kérésre is vonatkozhat. Amennyiben így van, akkor a belügyi vezetés nyugodtan hagyhatta figyelmen kívül. Pontosan tudva, hogy Orbán Viktor valójában, számítva a szélsőjobboldali szavazatokra, valójában nagy ívben tesz az egészre. Illetve, ha mégsem, akkor hallgatólagosan pártfogásába veszi az embergyűlölőket. A miniszterelnöki szándék dacára. Ebben az esetben hamarosan várható lehet a belügyminiszter menesztése. Ha ez a menesztés elmarad, és kísérlet sem törénik rá, akkor mindennél világosabbá válik, hogy Orbán Viktor minden, a fasizmust, a rasszizmust elítélő nyilatkozata nem más, mint egy lépés pávatáncban.

Miközben a másik olvasat sem feltétlenül jobb. Mert az azt jelentené, hogy valójában egy belügyi puccs zajlott le az országban. Amikor a belügy már nem felelős a miniszterelnöknek. Ebben az esetben meglehetősen leleplező lehet a helyzet. Arra nézve is, hogy Orbán Viktor mennyiben egy báb a háttérben igazgatók kezében. Az oligarchikus gazdagodásokat nézve, megvásárolva. Kilóra. Ami a választások előtt sem tűnik túl vígasztalónak.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Orbán aktuál-jogálma

Ébren álmodok nektek jogállamot
Forrás: Fidesz

Orbán Viktor részt vett a Belügyminiszter évértékelőjén, és Pintér Sándorral alighanem kölcsönösen meglapogatták egymás vállát. A miniszter ugyanis kifejtette, hogy az országban rend van, és ő mindennel meg van elégedve. A közrend stabil. A betiltott szervezetek utódszervezeteinek eskütételei, illetve a könyvégetős akciók nem számítanak. Talán a miniszterelnöknek sem, aki szerint 2010-ben állt helyre a jogállamiság.

Miközben az ország úgy kiáll magáért, hogy csak na. Azért ezzel a jogállamisággal mégsem lehet minden rendben. Holmi motoros felvonulások kapcsán Orbán Viktor vezérelte kézzel az engedélyeket, és elég sokszor keltett sikerrel olyan látszatot, hogy közvetlen megrendeléseket küldözget a hatalom a bíróságnak, vagy az ügyészségnek. A koncepciós eljárások azonban nem a jogállamiság keretei közé tartoznak. Amitől persze még lehet, hogy 2010-ben állt helyre az orbanista jogállamiság. Bár, még az sem kizárt, hogy Orbán Viktor általánosabb értelemben gondolta ezt a helyreállítást. Ami azonban szintén sánta kutyák futóversenyét juttathatja az egyszerű ember egyszerű gyermekének az ő eszébe. Merthogy vala már egyszer Orbán vezette kabinet. Márpedig erre nézve csak azt tudjuk, hogy egy önmaga által levezetett, majd önmaga által verbuvált hívek által megkérdőjelezett választáson veszette el azt, ami a Fidesz elnökének a legbecsesebb. A hatalmát. Ami becsesebb Vezérnek, mintha aranyból való hat almát ajánlottak volna fel neki. S hozzá istennőket céltábla gyanánt.

Hagyjuk azonban az istennők többségét nyugodni a mítoszok lapjain, és szólítsuk elő Justitia-t. Ha ugyanis a mai Orbán Viktor szerint 2010-ben állott helyre a jogrend, akkor vajon mi volt 1998 és 2002 között? Jogrendetlenség? S mi volt 2010 előtt. S 2010-ben mikortól számítandó az a jogrend? A választások előtt vajon jogrend volt, vagy nem volt jogrend? Ez egy nagyon fontos kérdés kérem szépen. Ha valaki olvasott már Perry Mason-ről szóló történetet, akkor tudhatja, hogy az ilyen kérdéseken szokott bukni a vád és állni a védelem. Mert ezek tényleg nagyon fontos kérdések tisztelt esküdtszék. Különösen az a 2010-es vízválasztó tarthat igényt alaposabb figyelemre. Ugyanis könnyen lehet, hogy a miniszterelnök a saját kormányának legitimitását vonta egy csapásra kétségbe. Mert mi is a helyzet, ha a választások előtt nem volt jogállam? Akkor ugyebár erős kétségek merülhetnek fel abban a tekintetben, hogy a jelenlegi Parlamenti patkóba besorsolt képviselő urak és hölgyek vajon jogosan ülnek-e ott, vagy sem? Az kicsit elmegyenge álláspont lenne, ha valaki rugalmasan kezdene ezügyben magyarázatba. Miszerint általában nem volt jogállam, de speciel akkor, amikor őt képviselővé, illetve miniszterelnökké avatták, akkor a legteljesebb jogállamiság dühöngött. S csak azon dühöngött, hogy miért kétharmad, amikor négyötöd is lehetne. Szóval akkor mégis mikortól jogállamiság az a jogállamiság, amely Orbán Viktor vezényletével felállt, mint erigált bronz-ló az emelvényen?

Arra az esetre, ha hívei nagyon komolyan akarnák venni a miniszterelnöki szereplésen elhangzottakat, akkor talán érdemes lenne kicsit továbbgondolni ezt az ügyet. Amennyiben a jelenlegi Parlament nem jogállami körülmények között állt fel, akkor az egész ténykedése jogtalan. Alaptörvényestől, és paksostól. A miniszterelnököt is általában aszerint bízzák meg, hogy milyen a patkóban ülő képviselők pártállása. Tehát Orbán Viktor kijelentése alapján Orbán Viktor egész politikai, és döntéshozói ténykedése egy szempillantás alatt kétségbe vonható. Még az ellenzék sem kell hozzá. Legfeljebb ahhoz kellene, hogy az ilyen kormányfői kijelentéseket kivesézve a boncasztalra fektesse. Annál jobb kampányfogáson úgyis nehezen törhetnék a fejüket, mint amikor a kormánypárt vezetője jelenti ki: kétséges az egész múltam, és kérdőjeles a jelenem.

Mert mi van akkor, ha már a 2002-es választásokat megelőző időszakban sem volt jogállamiság? Akkor bizony már az első Orbán-kormány is súlyos legitimációs válságba keveredett. Könnyen lehet, hogy már az akkori képviselők is jogtalanul kezdték koptatni a jobb sorsra érdemes műemléképület padlózatát. Vagy már őelőttük is, meg azelőtt is. A végén még kiderülhet, hogy az utolsó jogállami államiságot Orbán Viktor valahol a kőkorszakban fogja megtalálni, ha elég időt adnak neki a visszafele tartó szellemi időutazáshoz. Még az is előfordulhat, hogy a miniszterelnök szellemiségében kvantált jogállamiság van. Azok a pontok, amik az ő hatalmát szolgálják, amelyek nyomán egy-egy lépése alá felépítheti a demagógia szótraverzét, azok jogállamiak. Amelyek ellenben ennek ellene hatnak, azok nem jogállamiak. Igaz, az ilyen szemlélet jogszabályokba öntve tényleg nem jogállami megoldás. Ellenben akkor lehet, hogy 2010-ben mégsem helyreállt, hanem ájulásba zuhant a jogállamiság.

Andrew_s

Szellemi pittbullok rohamtiltása

A Belügyminisztérium (BM) fellép a Pax Hungarica Mozgalom által hirdetett emléktúra ellen, mellyel adóznának Adolf Hitler emlékének. Az egyik oldalon ez teljesen rendben van, és aligha lehetne kivetnivalót találni benne. A másik oldalon pedig ott vannak a kis ördögök a részletekben. Mely részleteknek csak egy részét képezi azt, hogy a szervezőknek úgy tűnik kimaradt pár év a történelmi tanulmányokból.

Beleértve azt is, hogy Hitler ideológiája alapján a magyarok valami félázsiai cigány népesség, egyfajta szolganemzet szerepét töltötték be leendő birodalmában. Amikor tehát a decibel-magyarkodással elteltek a mellüket verik döngve, és Hitler akarják éltetni, akkor tulajdonképpen egyfajta szellemi és lelki hazaárulást követnek el. Ez úgy tűnik mit sem zavarja azokat a vérgőzös antiszemitákat, akik ilyen, vagy hasonló rendezvények keretében akarnak hangot adni önmaguknak. De a Pax Hungarica Mozgalom szempontjából a történelmi ismeretek nem, csak a fasisztoid, vagy nyíltan fasiszta eszmék hirdetése a fontos. A történelmi tények, beleértve Pannónia, betelepülésektől sem mentes, történelmének tényei olyan huncutságok, mellyel igazán nem foglalkozhat az, akinek a szeme előtt csak az általa ellenségnek kinevezett embertársának diszkriminálása lebeg.

S itt bicsaklik meg a BM érvelése, miszerint az „Adolf Hitlerre történő emlékezés joggal sérti a holokauszt áldozatai hozzátartozóinak, túlélőinek emberi méltósághoz fűződő alkotmányos alapjogát”. Némi hézagot sejtetve a BM prominenseinek ismereti bástyáin is. A Harmadik Birodalom tömegpusztító ideológiája ugyanis nem csak a Holokauszt áldozatai számára jelentettek veszélyt. Amikor tehát a BM, akarva, nem akarva a rájuk, illetve rajtuk keresztül a zsidóságra hivatkozik, akkor felemásan ítélkezik. A hitleri ideológia áldozatai közé tartozott a politikai ellenzék számos, különben igazolhatóan német nemzetiségű tagja. Ahogy nagyon sok nem-zsidó áldozata is volt a II. Világháborúnak, és a hitleri népirtásoknak. Szlávok, cigányok, és mindenki más, aki éppen nem fért bele a fasisztáknak a nemzeti eszméről vallott Prokrusztész-ágyába. Így talán célszerűbb lett volna egy kevésbé speciális esetet emlegetni, és a rasszista eszméket hirdetők ellen általánosságban fellépni.

Még akkor is, ha nyilvánvalóan számos, talán csak látszólagosnak ítélt, ellentmondást kellett volna megmagyaráznia Pintér Sándornak. Kezdve azzal, hogy a szélsőjobboldali mozgalmárokat annyira nem zavarta haza, hogy a Hősök terén belügyi védelemmel grasszálhattak. De alighanem Gyöngyöspata sem olyan helyszín, amire nagyon büszkék lehetnének a BM-ben. Miközben arra is kínos lehet emlékezni, hogy a miniszterelnök távolmaradt a jobbikos képviselő felszólalását követő antifasiszta nagygyűlésről. Ellenben másnap egy elég kétértelmű beszédet mondott a Parlamentben. Meg aztán ott van az a fránya Életforrás-projektre hajazó nemzeti táncház-mozgalom, ami szintén kínos áthallásokat okozhat. Így, amikor egy-egy megmozdulást nem a meghirdetett rasszista eszmékre, mint általánosan kirekesztő ideológiára hivatkozva tiltanak be, akkor ott maradnak a kisebb, és igencsak hangosan kiabáló ördögök. Abba az irányba mutogatva, hogy az olyan szervezetek, amelyek számára Hitler vagy Szálasi példaképp, teljesen rendben vannak a BM számára. Így az általuk hirdetett kirekesztő nézetek is teljesen rendben vannak a kormányzat szempontjából.

S még akkor is, ha a gyülevészi és szólásszabadság jegyében járva az adott szervezetet nem is tiltják be, legalább a rendezvény-tiltások indoklásában utalhatnának az általános rosszallásra. A cigányok, zsidók elleni atrocitásoknak napjainkban ugyanis aligha van sok köze a Holokauszt áldozataihoz. De ahhoz az ideológiához, ami a népirtásokhoz vezetett, igencsak sok. Pintér Sándornak talán érdemesebb lenne átfogóan, és nem csak leszűkítően értelmezni a hivatkozott alkotmányos elveket. Még akkor is, ha ezzel szűkítené a Fidesz-kormányzat játékterét a szélsőségekkel való sakkozásban. Bár lehet, hogy ez nem is annyira markáns cél, mivel ott vannak azok a tartalékok, akik nem igényelnek hosszas magyarázatokat a mozgósuláshoz. Elég megmutatni messziről egy Dávid-csillagot, vagy egy tarka ruhát, és máris loholnak. Vérben forgó szemmel, és vérben forgó aggyal a szellemi pittbullok. Az ilyen csapat pedig aranyat ér annak, aki csak ellenségekben képes gondolkodni.

Andrew_s