Az RTL-tárgyalás diszkrét árnya

Az RTL kapcsán most megy a találgatás, hogy vajon megegyezik-e a kormánnyal vagy mégsem? Kiszavazós telefonvonalak még nincsenek, de már röpködnek a hírtöredékek. A vezér kimentette a családját. Nem Orbán, akinek a lánya már külföldön tanul, hanem az RTL vezére. Vagy csak szabira küldte.

Az Origo szerint voltak tárgyalások a kormány és az RTL-csoport vezetői között. Márpedig, miért is ne hinnénk pont az Origónak? Ha valakiknek lehet szimatuk az ilyesmihez, akkor nyilván ők. Mintha valami kormány-nyomást emlegettek volna egy ottani vezetőváltás kapcsán. Hiába! A rutin, az kérem rutin. Szóval! Higgyük el, hogy akkorát tárgyaltak, hogy böffentettek is hozzá. S akkor mi van? A kormányt nyilvánvalóan sem megbuktatni, sem megmenteni nem tudná az RTL, Nem anyagilag, hanem technikailag. Ha ugyanis, a reklámadótól felbirizgált hátszőrrel, az RTL-csoport teljes magyar dolgozói hada kivonul az utcára, az sem jelentene milliós tüntetést. Sem Orbán Viktor ellen, sem mellette nem jelentene különösebb lobbi-erőt. A vezérigazgatók jövése menése pedig legfeljebb annyira érinti meg a valóság-show iránt mélységesen elkötelezett TV-néző tömeget, mintha a kvantumfizikáról tartanának felolvasóestet. Amivel egyáltalán nem kívánom leszólni az átlag TV-hallgatókat, akiknek szinte teljesen mindegy, hogy mit sustorognak a vacsora mellé, Ne legyen csönd, és ne érezze a csönd miatt egyedül magát. Gyanítom, hogy az átlagosan fásult buszozót, úgy reggel hat körül nyugodtan megkutathatnák. Az a kisebbség, aki nem hajtja el a kérdezőt, készségesen hunyorítva sem tudná felidézni az RTL-csoport magyar vezérkarának névsorát.

Na nagyjából ezt az ingerküszöböt lehet megpróbálni felcsigázni. Ami nem jelenti azt, hogy a napi közélet iránt különösen fogékony hírmagyarázók akár hosszasan elemezgethetik a helyzetet. Nagyon helyesen. Annak idején a kremlinológia is fontos politológiai résztudomány volt. Igazán rutinos művelői egész jól megsaccolhatták a vezéri csoportképről legközelebb kimaszkolt személyt. Akit aztán nagy ívben el is kerültek. Elvégre a szibériai favágás és vasútépítés olyan elfoglaltság, amiben igazán nem akarták volna jelenlétükkel zavarni az arra „érdemessé” válót. Az tehát szintén lehet fontos ismeret, hogy zajlik-e tárgyalás, avagy nem zajlik. Egy bizonyos szinten, vagy egy bizonyos szint felett. Akár üzleti szint felett. Mert azért az RTL-csoport alapvetően üzleti vállalkozás. Ez, félreértések elkerülése végett, nem pejoratív besorolás. Az. Nem karitatív széplelkek pasziánszozgató tea-klubja. Van egy olyan érzésem, hogy tévedés lenne a kormány elleni kirohanásokat valami antiszabadságharcos romantikával magyarázni.

Ebből a kiindulópontból nézve akár azt is megkísérelhetjük, hogy a haszonmaximálást, mint szempontot ugyancsak felvesszük a helyzetértékelés koordináták közé. Így a reklámadó és a kormányzati sarcológia egyéb leleményeivel szemben nyilván lehet a kompenzálást, vagy ahogy egy fórumon, mással kapcsolatban emlegették, a veszteségcsökkentést célkitűzésé tenni. Erre a kormányzati erős emberek megfingatása igen hasznos megoldás lehet. Az egyik irányban kétségtelenül lehet a nézettséget növelni, és kitörni az ingyom-bingyom műsor-ketrecből. A nézettség növelése alkalmasint a reklámidő árának növekedését is jelenti. Nem vitatva a tartalmasabb műsorok belefektetett munkát sem. A másik irányban a kormányzattal szemben egyfajta védettséget is jelent. Mert azért egy nemzetközi kommunikációs vállalkozás mégis élvez egy kis védelmet a koncepciós eljárásokkal szemben. Márpedig minden azzá válik, ha a leleplező műsor informátorát, riporterét kezdik vekzálni.

Amellett egy későbbi alkupozíciót is javíthat a leleplezős műsorhullám. Még egy kormányváltás esetén is. Az RTL ugyanis a kormányoktól függetlenül üzleti vállalkozás lesz. A hatásbemutató gyakorlat tehát hosszú távon szinte biztosan megtérülő befektetés. Amíg nem viszik túlzásba. Mert a nagyon sarokba szorított patkány felmászik a seprűnyélen és harap. Válogatás és mérlegelés nélkül. Ezért aztán talán a kisebb meglepetések közé tartozna, ha mostanság kőkeményen menne a logikázás azon, hogy meddig érdemes, meddig nem érdemes elmenni a kormányzattal szemben. Különösen egy olyan közegben, amit az ismerten gyenge ellenzékiség és a lecsengő tüntetési hullámok fémjeleznek. Az esetleges fékezéshez az RTL-nél tehát nem kellenek feltétlenül tárgyalások. Csak mérlegelése a lehetőségeknek az üzlet függvényében.

Miközben a tárgyalások tényének gyanúját is érdemes lehet felröppenteni. Az ugyanis képes lehet kétséget ébreszteni a hírműsorokkal kapcsolatban. Ez érdeke lehet a kormányzatnak is, de a csatornának is. A csatornának azért, mert a felröppenő hírek kereszttüzében ellátogatni Felcsútra egy „naugyehogyugye” effektussal nézettségnövelő lehet.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Barcza György megnyilvánult

A Vezér egyik kedvenc talpnyalójának, és a stadionbeléptetők tudójának stílusában feltehetnénk a kérdést: Ki a fene Barcza György? Ne találgasson a kedves olvasó. Elárulom. A Napi Gazdaság főszerkesztője. Igen bizony. Annak az izének a főnöke, ahol a matematikával hadi lábon állnak.

Alkalmasint most éppen a matematikatudásának bírálata kapcán kapta fel a vizet. A mosogatórongyot nem, mert nála sokkal többre hivatottabbak kénytelenek mosogatni a világ számos más országában. Egy olyan gazdasági rendszer kártétele nyomán, mellyel kapcsolatban az állítólagosan gazdasági lap nem éppen a kritikus szavairól nevezetes. Ellenben sietett beszállni a kormányzati írtó-hadjáratba a hatalomtól még nagyjából független médiákok ellen. Most éppen az RTL-klub ellen, melyet lehet szeretni, vagy nem szeretni. De még szidni is csak pontosan és szépen érdemes. Elkerülendő a mérhetetlen pofonokat és kártérítési igényeket. Különben úgy jár, mint a Napi Gazdaság, mely orgánum még olcsón megúszta a „tévedést”. A tévedést, melyet másutt alighanem szimplán hazugságnak aposztrofálnának. Az RTL Klubnál kiosztott tiszteletdíjakról állítván olyat, amiről villámgyorsan kellett helyreigazítást közölniük.

Talán egyébként azért, mert manapság az arab számokat használjuk. Márpedig hithű hátranyilazós nem ismeri el, hogy ismernie kellene az arabok számait. Még csak nem is keresztények. A Turul-tojás héjának szilánkjait sem hordják a fenekükön. Így aztán rögtön világos, hogy Barcza György szerkesztősége nem foglalkozik a számokkal. Egy gazdasági orgánumnál minek is tennék. A Vezért megmondja, hogy ma hány centit nőtt a gazdaság, ők leközlik, oszt jónapot. Különben erre az ismerethiányra mutatott rá Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója hétfőn. Egy Facebook-kommentben jegyezve meg, hogy „néhány embernek vissza kellene mennie az általános iskolába, hogy megtanulják a matematikát”. Alkalmasint erre robbant fel a főszerkesztő kartárs fejében pár neuron. Amiből nyilvánvaló, hogy a „néhány ember” közé sorolta magát. Az azonban már kevésbé világos, hogy amennyiben a felháborodással elismeri, hogy neki is vissza kéne mennie az általánosba, akkor miért neki áll feljebb. Különösen az említett, és igen alapos bakit követően.

A Barcza György közismereti címkével ellátott humanoid objektum erre akként reagált, hogy: „Szeretek tanulni, de nem szeretem, ha kioktatnak. Több alázatot és kevesebb pökhendiséget várnék el attól, aki a magyarok kenyerét eszi és időnként a magyarok segítségére szorul”. S hogy ne végezzen félmunkát, ezt az MTI-nek is eljuttatta. Egy közösségi portálon megjelent komment nyomán! Az ég megáll, és a Nap tántorog. Ezen az alapon az MTI-t mindenki napjában százszor elláthatná kommünikével. Igaz, talán fel sem tűnne. De ez egy más kérdés. Az viszont világos, hogy a főszerkesztői babérokat spájzban őrző egyed aránytévesztésből jelest érdemel. A többi baromsággal már csak azt követően érdemes foglalkozni, hogy az aránytévesztést követő röhögő-görcs enyhült kicsit. De azokkal is csak apránként, mondatonként. Mert nem lehet egyszerre. Csak úgy! A veretes butaság ennél többet érdemel.

Elvégre az a „szeretek tanulni kitétel” ugyebár rögtön bukik, ha valaki túl az általános iskolás koron elismeri, hogy az általános iskolába küldő ing az övé is. Pontosabban mégsem bukik. Igenis szerethet tanulni. Ahogy az is szerethet festeni, akinek nem megy. Amivel kapcsolatban azért néha talán a kioktatás sem árt. Rávilágítva a reménytelenségre. Ami kudarcként persze lehet frusztráló. Hát igen. Az első mondattal így már rögtön kevesebb a gond. Csak a félreértéseket kell kigyomlálni belőle. Ami a kenyeret illeti, már más a helyzet. Barcza György, mint betű-, és tévtartalom-szolgáltató ugyanis ugyancsak a magyarok kenyerét eszi. Ha közvetlenül ő kapja a baksist, akkor is. Ha a költségvetésből hullik tányérjára a morzsa, akkor pedig pláne. Amennyiben a pénz forrását nézzük. Magát a mondást, amit kicsavart azt azonban nem ilyen helyzetekre szokták emlegetni. Ismerős ugye: „Ameddig az én kenyeremet eszed...”. Amiből látszik hogy alapvetően az ellenszolgáltatás nélküli adományra, az eltartottságra vonatkozik. Egy kereskedelmi TV-re ez talán kevésbé igaz, mint a pletyik szerint a költségvetésből is pénzt kapó egyik szervezetre, és annak faliújságjára. Mely ebben az értelemben igencsak a magyarok, az adófizetők segítségére szorul.

Ugyebár kedves főszerkentyű? Szóval több alázatot és kevesebb pökhendiséget kellene prezentálni. Mert ezzel a barczai stílussal egy kocsmába csak bejutni lenne könnyű. De kijönni? Talán futva.

Andrew_s

A megfizetett semmi adója

Most éppen az RTL-klub kapcsán illik állítólag a sajtószabadságról értekezni, míg korábban, joggal, az Origo főszerkesztő-reptetése adta erre az okot. Akkor Lázár János duzzogott, míg most L. Simon László került ízléspánikba. Mármint ízlésének nem felel meg a reklámok túlburjánzása.

Megjegyzem, ebben kivételesen egyet értek a Vezért annak idején birtokán pálinkáztató költőimitátorral. A magam részéről jó ideje a távirányítón végzett újkoordinációs gyakorlattal viszonyulok a reklámokkal agyontűzdelt műsorokhoz. Pártoktól függetlenül. Valamint politikától is függetlenül. Az, hogy a televíziós bulvár mégis érdekli az embereket, azt azonban mutatja, hogy a „nesze neked fogyasztó mosópor” adásszüneteiben mégis sokan nézik az aktuális sorozatokat, vércsapolásokat és hasonlókat. Ahogy azokat a tehetségkutatókat is, ahol a beugró feladat talán a banán elfogyasztása volt. Ha a jelölt alkalmas a meghámozására, akkor be van válogatva. Ha nem képes meghámozni, de a banán és héja közül képes kiválasztani a héját, és az attól eltérő darabokat megenni, akkor tartalékpályára kerül. Őket a közönség szavazhatja be az újabb, talán narancsokkal is súlyosbított fordulókra.

Most azonban az RTL szakított ezzel a koncepcióval. Mégpedig azért, mert a narancsokkal súlyosbított fordulónak a TV-adó lett a szenvedő alanya. Reklámadó formájában. Alkalmasint a koncepcióváltásban nem hiszek. Ahogy a reklámadó hiábavalóságában sem. Az utóbbi egy nagyon alapos hatalomdemonstrációs eszköz. Különösen azért, mert a reklámidőben alapvetően a néző idegi terhelését váltják aprópénzre a TV-adók. De ez legyen annak a gondja, aki nézi az adott csatornákat. Amelyek közül most a híradó-perceket a szerkesztőség is hatalmi demonstrációra használta fel. Bízva abban, hogy fenemód demonstrálja a hatalmát azzal, hogy Mészáros Lőrinc, különben régóta közismert, vagyonosodását „leleplezik”. Nem feledve persze azt, hogy ez a megvilágosodás nem kicsit hiányzott akkor, amikor a Klub rádiót szívatta a hatalom. Ahogy nem az RTL-klub szervezte monstre tiltakozás, akár digitális tiltakozás, jellemezte az Origo főszerkesztőjének menesztése utáni napokat. Miként is volt azzal a drezdai pappal? Az RTL-lel lassan már nem lesz senki aki szolidáris lehetne. Miközben személy szerint zavar az a kognitív disszonancia, hogy nem tudom: kellene-e szolidárisnak lennem. A reklámidő eladása ugyanis igenis extra-profit. Az értelmes műsorpercek elől ellopott idő profitja. Amit csak az tesz kétségessé, hogy az „értelmes” műsorpercek minősítése erősen szubjektív. Hol is a távirányító?

Nem, valahogy nem tudom a szegény meggyötört törpe szerepébe képzelni az egyik legnagyobb TV-csatorna gazdáját. Legalább annyira nem, ahogy Mészáros Lőrincet, vagy Lázár Jánost sem. S még sokakat másokat sem. Furcsa módon, mivel nagyjából ugyanabban a vagyoni helyzetben állnak, még azt sem teljesen zárom ki, hogy pusztán a hatalmi status quo átrendezésének vagyunk kollektív szemtanúi. Ahogy a kollektív, és TV-adásokkal asszisztált IQ-csökentés, néphülyítés teljesen megfelelt a kormányzatnak. Így az sem kizárt, hogy a reklámadó tulajdonképpen az a lépés, amikor az isiben úgy indul a verekedés, hogy visszaütöttek. Ezúttal a kormányzati oldalról indítva a jobbegyenest. Ha ugyanis feltételezzük, hogy eddig is volt valami, a közönség elől titkolt hátér-megállapodás a TV-csatorna és a Fidesz között, akkor is értelmezhetők a történtek. Akkor, ha most, különben akármiért, az RTL nem teljesített valami informális szívességet.

Erre meg is jött a lex-RTL a reklámadó formájában. Demonstrálandó a kormányzat elszántságát. Függetlenül attól, hogy a fenekébe papírfecnit őrző L. Simon, vagy a portás terjesztette-e be. Világosan jelezve, hogy: vagy megteszed, vagy megdöglesz. A polip nem aprózza az érveket. Ahogy a TV is megtalálta a felcsúti kisistent. A nagyistennel szotyihéj-köpésben versenyző polgármestert. A helyzet tehát nagyon emlékeztet egy hatalmi patthelyzetre. Olyanra, amikor az egyik kezével, kézfogás gyanánt lefogják az egyik kezüket a felek, míg a másikkal kést szorítanak a másik torkának. Miközben az egyik kés baromi csorba. A szolidaritás nem élezte meg korábban kellően. Ám nem feledve, hogy az anyaországból azért, bizonyos befektetői körökön keresztül, esetleg rálökheti a másikat a mégoly életlen bicskára is.

Amennyiben erről, a hatalmi helyzetek újraosztásáról van szó, akkor meg mi köze az átlagnépnek ehhez? Nem sok. De akár drukkolhat is a valóság-show bármelyik tagjának is. Aztán megvonhatja a vállát, és hámozhatja a narancsot. Ami titokban különben banán. A sajtó szabadságának meg semmi köze a reklámadóhoz. A reklám nem a sajtó tevékenysége normálisan, hanem a sajtómunkások által ki nem töltött idő eladása. Sajtóilag a reklám adója az eladott semmi adója. Azzal, hogy az RTL a sajtószabadság kérdését belekeverte a reklámtörvény értelmezésébe, tulajdonképpen szívességet tett a kormánynak, mert félreviszi a vitát, eltereli a témát. Ki tudja hányadik szívességet.

Andrew_s