H. Zsuzsa megint megszüntette a gyermekéhezést

Orbán Viktor szegénység-ügyi tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa interjút adott. Nem nekem, hanem a Heti Válasznak. Alapvetően, talán, a legfontosabb információ az, hogy a tanácsadó megvan. Nem veszett el. A többiből szemelvényeket olvasni is bőven sok, vagy inkább sokk, lehet abból a tömény süketelésből, amit Orbán tanácsadója levágott a jelek szerint. Az igazságtartalma? Az olyan, amilyen. Amilyet megszokhattunk Orbánia kommunikációjában.

Így például megtudhatja a nagyérdemű, valamint süket és vak, olvasóközönség, hogy megszűnt a gyermekéhezés, valamint megállították a társadalmi leszakadást. Neki, mármint Hegedűs Zsuzsának köszönhetően. Ami nem túl friss hír lenne akkor sem, ha igaz lenne. A VS.hu 2015-ben közölt összeállítása alapján Hegedűs Zsuzsa már akkor, azaz két éve, is azt mondta, hogy „a gyermekéhezés megszűnt”. Egyébként a VS.hu alapján akkor is a Heti Válasznak. A kijelentés tehát úgy is értelmezhető lenne, hogy a Heti Válasz számára fenntartott alternatív világegyetemben nincs magyarországi gyermekéhezés. A 2015-ös magyarázat szerint azért, mert "éhező gyerekek ugyan vannak, de az nem a rendszer, hanem a szülők hibája”. Ami ugyebár roppant jól összecseng a KDNP rinocéroszbőr-díjas véleménygenerátora által előállított nyelvi hulladékkal. Amely szerint a gyermekek éhezése csak rossz életviteli szokás. Miközben a kisördög a sorok közt baromira kíváncsi lenne a Hegedűs-Harrach páros túlélési teljesítményére akkor, ha valóban a közmunka béréből kellene megélniük, egy leszakadó térség zsákfalvában.

Addig viszont el lehetne tűnődni azon, hogy a miniszterelnöki tanácsadó mi a fészkes fenét csinált az utóbbi években. Elvégre, ha a 2015-ös nyilatkozata igaz, akkor azóta már csak a tej és a méz folyásirányát kellett igazgatnia. Elvégre társadalmi leszakadás nincs, és a gyermekek nem győznek dőzsölni az egész országban. Különösen a korábban emlegetett helyeken, illetve jövedelemkeretből. Amellyel kapcsolatban most megtudhatja azt is a Hegedűs Zsuzsát korábban nem kellően értékelő nagyközönség, hogy a nevezett tanácsadó „tanácsolta a közmunkaprogramot, csakúgy, mint a minimálbér-emelést”. Mely utóbbi nyilvánvalóan azt jelentheti, hogy személyesen vette át a szakszervezetek szerepét. Mert gyarló, igaz régi, emlékeim szerint a bérharc szakszervezeti privilégium. „Felülről” diktálni diktatúrákban szokták. Akik még emlékeznek a kádárizmus központi szakszervezeti mozgalmaira, még emlékezhetnek erre is.

Közmunkaügyben pedig arra emlékezhetünk, hogy lehet némi eltérés ahhoz képest, ami az MNO.hu -n olvasható Hegedűs Zsuzsa emlékeiről. A Magyar Nemzet portálja szerint, a nyomtatott verzióra hivatkozva, a tanácsadó úgy emlékszik, hogy 2014-ben ő vetette fel a közmunkapogramot. Ezzel szemben tudni vélhetjük, hogy Orbán Viktor már 2012 júliusában a mindenki által elérhető közmunkáról vizionált. Ráadásul az internet is ezt véli még mindig tudni. Még akkor is, ha a kormányzati hírek között már nem, csak a Fidesz-archívumban olvasható el az akkori Orbán-interjú összefoglalója. Hegedűs Zsuzsa állítása, különben, még rendszerszinten is billegőnek tűnik. Pintér Sándor már 2013-ban megpróbálta lehetséges összeurópai példának beállítani az unortodox workfare hazai rendszerét. Így leginkább az lenne érdekes, hogy a miniszterelnöki tanácsadó mit javasolt 2014-ben. Mert akkor, ha az egzisztenciális zsarolásra alkalmas, a szegények bordáin táncoló helyi kiskirályokat szolgáló, a támogatás helyett inkább megalázó rendszer végleges állapotának kialakítását, akkor erre épeszű és gerinces ember nem igazán lenne büszke.

Az, hogy ezzel pont az az ember látszik büszkélkedni, akinek a szegények megtámogatása, a szegénység, az egzisztenciális leszakadás elleni küzdelem lenne a feladata, az önmagáért beszél. S persze minősíti Hegedűs Zsuzsát is. Le. Akinek egyik legemlékezetesebb akciója mégiscsak az volt, amikor a malactápért Audival érkezőknek is osztott a miniszterelnök, eredetileg a szegénység miatt rászoruló családoknak szánt, leendő beszélgetőtársaiból.

Andrew_s

Éhezésügyi hatalomerózió

A gyermekszegénység szintje mérhető. Alapvetően a gyermekek ellátottsága, köztük az élelmiszerrel való ellátottságuk is. Alighanem ezért van iszonyú gondban a kormányzat. Miközben az ellenzék ezen a téren kivételesen mintha ellenzékként kezdene viselkedni. Konkrét, ellenőrizhető téma mentén beszéltetve a kormányzat-, és Orbán-közeli atyafiakat és anyanőket. Ami kifejezetten erodatív környezet a hatalomnak.

Egyszerűen azért, mert a teljhatalom nem is annyira diszkrét látszata elbizakodottá, nagyképűvé és érvkészletileg felkészületlenné tesz. Különösen akkor, ha mindezen készségekben már korábban sem voltak szegények a hatalom képviselői. Mert itt van például a humán laposelemek felkent minisztere: Balog Zoltán. Már 2012. végén eljutott arra, igaz az oktatás kapcsán, hogy a szegényebb családok szinte szabályosan meggátolják a gyermek tanulását. Alkalmasint tényleg lelkész szegénykém. Így alanyi jogon kellene tudnia, hogy az az Isten, akit állítólag szolgál azt üzente Jézussal: nincs különbség ember és ember között. Emberként. Amikor tehát magyarázkodik szegénységügyben az érdemi cselekvés helyett, akkor voltaképpen szembeköpi azt, amit szolgálnia kellene. Alkalmasint akkor is, amikor a kampány jegyében a rászorultakat kampány-díszletként alkalmazta. Amiből persze az is következik, hogy 2013. decemberében még léteztek azok a segítségre rászorult, nélkülöző gyermekek, akik a legújabb orbáni irányvonal szerint: Huss! Eltűntek az ő uralma hatására.

Aztán ott van Hegedűs Zsuzsa, aki már korábban olyan akciókkal írta be magát a, különben valószínűleg szerinte sem létező, szegénység elleni harc nagykönyvébe, mint az elhíresült malacosztása. Amikor is egy Audiból kiszállva ereszkedett le a naccságos malacos a néphez. A miniszterelnöki főtanácsadó különben az általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében autózgatott a jószágokkal. 2015. májusában. Ha tehát most szerinte nincs Orbán Viktor működése nyomán gyermekéhezés és gyermekszegénység, akkor az május óta tűnhetett el. Ellenkező esetben ugyanis adódik a kérdés: milyen alapítványt is vezetett Hegedűs Zsuzsa? Akinek különben a legújabb megnyilatkozása is érmes lehetne az ostobasági dobogón. Kifejtve olyanokat, hogy az éhezők, akik különben nincsenek is, egyenek tejbegrízt, vagy zsíros kenyeret. Esetleg lopjanak. Amivel részben felmentette a tolvajokat, de elfeledkezett arról, hogy van, aki tényleg éhségében kényszerül rá. Akinek az éhség nem szóvirág. Mint például a KDNP vezértülköse számára.

Aki nem is olyan régen fejtette ki, hogy a gyermek-éhezés alapvetően csak rossz szokás. De a státusz-keresztények parlamenti küldöttjének a közelmúltra is jutott a munícióból. Szerinte azért nem lehetett országgyűlési szinten megszavazni a gyermekek szegénységével foglalkozó kezdeményezést, mert az baloldali kampánycélokat szolgál. A KDNP-közlemény szerint: „Az a probléma, hogy az ellenzék „rárepült" a gyermekszegénység témájára és a konkrét kezdeményezésre is”. Amely megfogalmazás már csak azért is figyelemre méltó, mert 2015. november elején még létezett az, ami mára mintha eltűnt volna. Orbán fejéből. Merthogy akkor még volt mire „rárepülni”. A KDNP bajnokától az már nem is meglepő, hogy kijelentése úgyis érthető: vannak népnemzeti, kereszténydemagóg gyermekek, akik minden közpénzt megérnek, és vannak a baloldaliak, akik lehetőleg dögöljenek éhen. Azok után, hogy Rétvári már évekkel korábban megengedhetőnek gondolta a gyermekek, akkor család szerinti, diszkriminációját az lep meg, ha egy decibel-hívőn még meglepődik valaki.

S a fentiek után még lehetne szólni Orbán Viktor, Lázár, és a többiek szövegeiről. Amelyek alapján elég nyilvánvaló, hogy a hatalom nagy zavarban van a témától. Tehát beszéltetni kellene az illetőket, aztán szembesíteni őket önmagukkal, meg egymással.

Andrew_s

Orbán még 2006-ban, Gyurcsánynál tart

1990-ben voltak valami választások Magyarországon. Most hirtelen tekintsünk el azoktól a körülményektől, melyek megelőzték ezt a választást. Ahogy attól is, hogy egy olyan kerekasztal készítette elő, mellyel kapcsolatban legalább annyi kérdés merült fel az évek során, amelyet megválaszoltak a politikusok. Az azonban kétségtelen, hogy érdemes megemlékezni arról a korszakról.

Erre a következtetésre juthatott a vezérkar is, mert az erre emlékező konferencia színhelyeként igen exkluzív konferenciatermet jelöltek ki. A Parlament Felsőházi termét. Talán bízva abban, hogy a sámángyűlésnek is helyet biztosító épület, amely annyi marhaságot meghallgatott már, ettől a konferenciától sem fog összedőlni. Még akkor sem, ha a szervezők közt üdvözölhetjük a rasszista idegenrendészeti tömeggyilkosságok védnökének intézetét, a Veritas Történetkutató Intézet is. Mely intézet nyitóoldalán konferencia beharangozóját különben a „Sportemberek a fronton – sport a hátországban” cím alatt olvashatjuk. Talán nem is annyira véletlenül, mert a választási emlékülés egyik főszónoka nem más, mint a hazai stadionépítési mozgalom kormányzati főszónoka. Orbán Viktor miniszterelnök. A történészek, illetve Boross Péter mellett. S alig lennék meglepve, ha a felszólaló történészek számára egy téma tilalmasnak lenne jelölve.

Nevezetesen az, hogy az ellenzékinak állított, de inkább Pozsgay keze nyomán megszületett kerekasztal-tárgyalások során, és még jó darabig Orbán Viktor, illetve a Fidesz még igencsak liberálisnak állította be magát. S szó nem volt arról, hogy konzervatív, vallási alapon szervezett, álszekularizált országot szeretne berendezni az itt lakóknak. Feudális hűbérrendszerrel, és államilag biztosított, törvényileg garantált baksissal a haveroknak. No meg alamizsnával a népnek. Azért persze van ennek függvényében is valami pikáns abban, hogy „Orbán Viktor szerint azonban ma van elegendő felhatalmazásuk, erejük ahhoz, hogy valóra váltsák a polgári Magyarország programját”. Ugyanis vagy akkor, vagy most nem fejtegette le az igazság minden rétegét történelmi hűség érdekében. Habár az is elképzelhető, hogy se most, sem akkor nem tette. Mert az igazság másutt van. Mindig ott, ahol az alapvetően felelősségpánikos, és egyedül a hatalom megszerzését célnak látó személyiség látni akarja. Mint az a gyermek, akinek az éppen frissen kitalált valóságverzió az abszolút igazság. Csak ugyebár egy miniszterelnöknek érdemes előbb felnőni. Legalább a feladathoz.

Arról, hogy kormányfő polgári Magyarország 25 éve megálmodott berendezését nevezte a következő három év tétjének és feladatának egy másik ország-korszak juthat eszünkbe. Az a jó néhány évtized, amikor folyamatosan rakták le a szocializmus alapjait, és minden egyes tervidőszakban elmesélték, hogy a következő végére már akkora lesz a szocializmus, mint ide a Tűzföld. Talán csak a véletlen okozta áthallás, hogy annak idején is emlegettek három éves terveket. Az ötéves tervek mellett. De, szinte „természetesen” erről az áthallásról nem tett említést. Holott egykori KISZ-funkcionáriusként akár hallhatott is a terv-időszakokról. Mert azért érdemes a nagy polgárias, vagy nagypolgárias, komplexusok közepette nem elfelejteni, hogy az egy pártra jutó „komcsik” aránya a Fidesz-KDNP komplexben semmivel nem kisebb, mint az ellenzékben. De az sem kizárt, hogy nagyobb. Már akkor, ha a jelenleg a hatalom arcait nézzük. A főkomcsizó főházmesterrel, Kövér Lászlóval az élen.

Abban a kijelentésben azonban lehet valami, hogy 2010-re a többség a rendszerváltás vesztesének érezte már magát. A mindennapokra körbetekintve azonban ez nyugodtan extrapolálható azzal, hogy: „s ez napjainkra semmit nem változott, csak súlyosbodott”. A vesztességeket, egy szűk, a saját túlélését a gazdasági szférákon keresztül is bebiztosító hatalmi oligarchián kívül ugyanis mindenki a bőrén érezheti. Amikor közrabszolgaként kénytelen túlélni a mindennapokat, amikor a családtagjai az ország elhagyására kényszerülnek, amikor a gyermekei oktatását a szétverten központosított szellemi esztergapad (nem) látja el, amikor Audiból kiszállva osztanak malacot a kormányzati segédlettel is elszegényített embereknek. Az utóbbit különben Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, az általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében hajtotta végre. Mely alapítványi név nem véletlen. A nagy vesztesek a gyermekek, akik éhezése pusztán rossz szokás a KDNP egyik főbivalya szerint.

A veszteség-jelentés tehát, teljesen igaz. Csak éppen nem enyhült, hanem súlyosbodott az utóbbi években. Nem is csak annyiban, hogy kevesebb jut az anyagiakból. Az sokkal inkább megalázó, hogy az orbáni propagandagépezett pontosan azt a gyakorlatot folytatja, ami mindennél jobban leleplezi a hatalom valós természetét. Ahogy Észak-Koreában, vagy annak idején Romániában, úgy Orbániában is heves és kiparancsolt tömegektől elvárt a taps mindehhez. Ha nem megy, akkor ünnepségre kivezényelni szándékozott iskolásokkal. Az utóbbi időben az óvodától újjáélesztett kultusz-neveléssel. Bűnbakkeresésekkel, és bűnbakképzéssel. Megtalálva minden bajok okát a szegényekben, a külföldiekben, a bevándorlókban, vagy éppen a kivándorlókban. Esetleg a belföldiekben, ha azok nem tapsolnak elég hangosan. Az utóbbi kategóriába tartozik alighanem az, hogy ismét előkerült az őszödi beszéd témája.

Amiről azért érdemes tudni, hogy nem manapság, hanem közel kilenc éve hangzott el. Ha tehát a regnáló miniszterelnök még ebben bármi olyan témát lát, ami mintegy legitimálja a cselekedeteit, kiszólásait, akkor nagy baj van. Olyan, amiről leginkább talán az orvosi kamara egyes tagjai tudhatnának érdemben szólni. Ha mernek. Bár az országgal, s mindannyiunkkal is. Hogy hagyja, hogy hagyjuk.

Andrew_s