Bencsik Gábor szerint arcátlanság az ételosztás

Az ételosztásokkal még mindig csak a baja van egyeseknek. Legutóbb az ATV-ben Bencsik Gábor fejtegette, hogy a legaljasabb módszer. A szövegkörnyezetből az is kiderül, hogy valószínűleg a pártkommunikációt kiszélesítő, propagandisztikus ételosztásról lehetett szó. Miközben az is kiderülhetett, hogy nagyjából fogalma sincs arról, amiről beszél.

Még akkor is, ha a többi részt vevő hozzászólásai nyomán azért közölte: a jobboldali ételosztásokat sem szereti. Ami annyiban mindenképpen hasznos információ, mert a legutóbbi krumpliosztásokat leginkább talán a Fideszszel, illetve fideszes önkormányzatokkal lehet társítani. Miközben a szegényeknek történő köztéri meleg-ételosztásokon, merőkanlállal a kézben, túl sok fideszes politikust nem szoktak látni. Mert valószínűleg ők sem szeretik a köztéri ételosztásokat. Ami egyébként teljesen érthető. Különös tekintettel arra, hogy ezek azok az események, amelyeken a legnyilvánvalóbb az ellentmondás a kormánypropaganda és a mindennapok gyakorlata között. Mely utóbbiban olyanok vannak, hogy egyrészt nincs szegénység, másrészt pedig a gyermekek szegénysége, éhezése csak rossz szokás. Miközben Hegedűs Zsuzsa időnként megszünteti a Harrach szerint talán nem is létező gyermekéhezést.

Ugynakkor Bencsik Gábor mondatai a Blaha Lujza téren tartott ételosztásba akadtak bele. Ott viszont a krisnások osztottak legutóbb is ételt a rászorulóknak. Erre azt mondani, hogy a politikusok kimennek, sorba állítják az éhezőket, enyhén szólva is képzavar. Mondhatnám azt is, hogy fejzavar, de nem mondom. Már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mi van Bencsik úr fejében. De talán jobb is így. Még akkor is, ha így csak sejthetem, hogy miért tartja valójában arcátlannak az ételosztást. Mert aligha a politikusok miatt. Ellenben, ha elég hű fideszes, illetve hatalompárti, akkor érezheti arcátlan szembesítésnek az ételért sorben állók tömegét. Leginkább a létező szociálpolitikával való szembesítésként élve meg a helyzetet. De azt sem vitatva, hogy sokan, akik még nem állnak ott sorban, ugyancsak félrenéznek inkább. Mert senki sem szereti, ha arcul csapja a szegénység. Különösen akkor nem, ha ettől a helyzettől alig választja el valami.

Nem egy esetben nem is olyan sok. Ráadásul a jelenlegi közmunkaalpú társadalomban ezt a küszöböt legtöbbször csak egyszer kell átlépni. Mert ezt követően, ha az illetőt elragadja a szegénységi spirál, legtöbbször, visszafele, soha többet nem fogja átlépni a küszöböt. Így az ételosztást akár fenyegetésként is megélhetik sokan. Ami kedvez az elzárkózásnak, és így hallgatólagos támogatást nyújt azoknak, akik kitiltanák a közterekről, a központibb helyekről az ételt osztókat. Márpedig a hatalom részéről leginkább ezt a fajta megoldást látjuk körvonalazódni. Mi nagyon hasonló optikai sufni-tuning ahhoz, ahogy korábban a hajléktalanokat próbálták eldugni a szemek elől.

Ugyanakkor ki kell jelentenem, hogy én sem szeretem az ételosztásokat. Sokkal jobban szeretném, ha olyan egzisztenciális közbiztonság lenne az országban, ami feleslegessé teszi. Ha senki nem lenne az országban, aki rá van szorulva az adomány-kosztra. De addig inkább örülni kellene, hogy még vannak, akik számára a társadalmi szolidaritás nem olyan hámozott lufi, mint sok politikusnak, és politikai haszonlesőnek.

Andrew_s

Csak a baj van az ételosztással

Az ételosztásokkal csak a baj van? Ha egy sikerpropagandára ráizgult kormány szemszögéből nézzük, akkor mindenképpen. De egyébként is. Ha nem is okvetlenül ugyanazon szempontrendszerek szerint értékelhetjük bajnak. Illetve, inkább, problémának.

Az ételosztásokat a krisna tudatú hívők közössége, vagyis a „krisnások”, ahogy sokszor az utca embere hívja őket, hosszú évek óta tart ételosztásokat a karácsonyi ünnepnapok alatt. Is. De nem csak ekkor. Ekkor azonban különösen szembeszökő lehet, hogy a szeretet ünnepe tiszteletére sokszor csak szólamok jutnak a népnek az egyik oldalról, míg mások azért tenni is próbálnak valamit. Az elesettekért. Is. Legalább. Ha már másokért nem mindig sikerül. A szólamok „gazdáinak” és lelkes fogyasztóinak aztán főhet a feje, hogy mit kezdjen a nagy dicshimnuszok eleven, és ráadásul feltűnő, cáfolataival. Mert az ételosztásokért sorban állók tömege feltűnő. Ahogy az volt már évekkel ezelőtt is. Talán nem is teljesen véletlenül kelt ki annak idején, a ma is regnáló vezetővel működő, kormány a kisebb egyházak ellen. Ha már a nagyobbak némelyikének még a vezetői is meglehetősen megosztottak a humanizmus megítélését illetően. Elég a decibelkeresztény Erdő Péter, és a tevőlegesen emberbarát Várszegi Asztrik reakcióira gondolni a menekültek támogatásával kapcsolatban.

Az ételosztások tehátérthetően nagyon zavaróak lehetnek akkor, ha a hatalom a tejjel és mézzel folyó Duna-Tisza vidéket próbálják lenyomni az emberek torkán. Mert a sorban állók sora cáfolatát nyújtja annak, hogy minden rendben lenne, és a szegénységet lassan csak lexikon-címszóként ismerik az emberek. Amely szegénységből különösen a gyermekszegénység mértéke az, ami az országot minősíti. Le. Ahogy a gyermekek minőségi, illetve abszolút éhezése is. Amelynek fenntartása, ahogy a szegénységé is, lehet természetesen hatalmi érdek. Az éhezés nem hat előnyösen a fejlődésre. Már csak azért sem, mert akinek a napi életben maradás is komoly kihívás, annak nem marad ideje a nagyobb csirkefogásokkal foglalkozni. Amellett kiszolgáltatottabb is. Zsarolhatóbb is. Megvehetőbb is. Márpedig egy korrupto-oligarchikus rendszer nem engedheti meg azt, hogy az „alattvalók” informálódjanak, gondolkozzanak. Ahogy azt sem, hogy kevésbé legyenek sakkban tarthatók.

Az ételosztás ebből a szempontból is káros lehet. Nem csak kommunikációs cáfolatként működik, de óhatatlanul összehozza az embereket. A beszélgetések információk cseréjét is jelenthetik. Természetesen a másnapi helyszínekről is, de nem csak arról. Amellett a megjelentek azt is láthatják, hogy a személyes sorsuk nem ritkaság. Nem csak annak a következménye, hogy személy szerint alkalmatlanok arra, hogy lázári, vagy mészároslőrinci mértékben kaparjanak. Mert tömegesen vannak, akik éhesek. 2012-ben rekordokat döntögető sorokat emlegettek. Azóta már nem emlegetik. Egyszerűen tudomásul veszik, hogy évről évre többen szorulnak rá a segítségre. Annyira, hogy mostanra a sorszám-osztás teszi csak kezelhetővé a tömeget.

Ami akkor is szomorú jelensége a köznapoknak, ha egy évvel ezelőtt az elvtársi politológus szemszögéből a krisnások ételosztása is liberális beetetésnek látszott. Talán. Talán a politológus is ott volt a tömegben, és biztos információi voltak. Talán nem volt ott a tömegben. Amitől még lehettek biztos információi. Azoktól, akik egy-egy pártszékházban fényképen már látták Jézus egyik ábrázolásának a képét. Elvégre szinte biztosan van az a pénz... De nem tudhatjuk. A jelenlegi hatalom majdani bukása után úgyis tele lesz a magyar közélet olyanokkal, akik ma korántsem egy tál lencsét kaszálnak, de visszanézve szinte biztosan ők lesznek az üldözött, illetve megvezetett áldozatai a mostani hatalomnak. Talán azok is, akik Debrecenben esetleg Jézust is helypénz fizetésére kötelezték volna. Aki szintén szálka volt a saját kora hatalmasainak a szemében. Nem véltlenül. Holott akkor sem Jézus tehetett arról, hogy a kor papsága elinflálta a vallás tanításait, és szemrebbenést alig mutatva kezelték egy vállrándítással az emberek gondjait.

Azokét az emberekét, akik már akkor is ki voltak szolgáltatva a hatalomnak. Amely hatalomnak az így kialakult helyzet valójában teljesn megfelelt. Ahogy a jelenlegi hatalmasságoknak is teljesen megfelel a tömeges kiszolgáltatottság megléte. Amit az ételosztások közönsége is mutat. Ami megmutatja, hogy azzal bizony baj van. Abból a szempontból is, hogy tömegeket érint. Márpedig ez az országot jobban minősíti, mint a stadionok száma. Le.

Talán ezért is látták időszerűnek, hogy lehetőleg ne a Blaha Lujzáról elnevezett téren legyen jövőre az ételosztás. Ott ez nagyon feltűnő. Azért persze lehet. Még. Valahol másutt. Ahol nincs annyira szem előtt. Ahogy a hajléktalanság ellen sem az okok mérséklésével gondoltak szembe szállni, hanem a hajléktalanok kitiltásával. Ne is lássák. Ahogy a szegényeket se. Mert bánccsa a naccságosék szömit.

Andrew_s

Jézus, Debrecenben, mennyi helypénzt fizetne?

A bitek jöttek, és pihegve szóltak: Debrecenben, mint egy jézusi tanokat hirdető vallás kis hazai fellegvárában, megadóztatnák az ételosztást. Azt követően, hogy a pápa ugyanennek a hónapnak a 19. napját tette meg a szegények világnapjává, igazi emberbaráti, és politikailag is telitalálatnak tekinthető gesztust üdvözölhetünk a kezdeményezésben. Kétséget sem hagyva afelöl, hogy a hatalom ott rúg bele az elesettekbe, illetve az azokat támogatókba, ahol csak képesnek érzi magát erre.

De Debrecen vezetése hagyományosan ilyen emberbarát. Még emlékezhetünk arra, hogy a Pannon Géniuaz már 2015 januárjában egy várható menekülthullámról beszélt Párizsban. Most hagyjuk azt, hogy az erre való felkészülés első hulláma kimerült a magyar nyelvű plakátok kihelyezésében. A Debrecenhez kötődő menekülügyi hír az volt, hogy bezárták az év végével a menekülttábort. Nem bővítették, nem tolmácsokkal erősítették meg, nem humanitárius beruházásokkal tették kezelhetőbbé. Bezárták. Mert arrafele, Kósa városában már csak ilyen volt akkortájt a humanizmus a jelek szerint. De ez van. Meg emléktábla a falon. Mármint a Református Kollégium falán. 2012 óta. Horthynak, aki a saját bevallása szerint is antiszemita volt. Mondjuk valaki szólhatott volna az avatóknak, hogy Jézus is arrafele élt, ahol az antiszemiták által utált népcsoport. Meg azt sem ártana tudni, hogy a Biblia alapján Jézus az emberiséget váltotta meg, és az álala tartott ételosztásnál sem kért helypénzt senkitől. Ahogy, alkalmasint, tőle sem kértek.

De az régen volt. A most meg most van. Debrecenben is. Itt a helynek ára van. Töltöttkáposztában is kifejezhető ára. A Pallás György, az MSZP Hajdú-Bihar megyei szóvivője által jegyzett szövegből csak az nem volt világos, hogy négyzetméterenként vagy összességében kell egy töltöttkáposztányi baksist fizetni az önkormányzatnak? De szerencsére az előterjesztőként Pacza Gergelyt említő internetes oldal elérhető, és az előterjesztés szövege is letölthető, elolvasható. De nem hibáztatom a főosztályvezető urat. Lehet, hogy neki pont annyira hiányzott ez az egész, mint egy jó kis hanyattesés a tizedik emeletről. A csukott ablakon át.

A tervezetthez tartozó táblázatból kiderül, hogy annyian tényleg nem diszkriminatív, hogy az egyházi rendezvényekkel azonos díjszabást említenek az ételosztáshoz is. Azt is világossá téve, hogy az önkormányzat számára sokkal értékesebbek a karitatív tevékenységek, és köztük az ételosztások, mint a például az önkormányzati rendezvények, illetve a virágkarnevál. Amennyiben három és félszer annyit kell fizetni a szegények támogatására igénybe vett területért, mint amennyit a Virágkarnevál kóstál. De csak akkor, ha étkezés előtt, esetleg utána senki nem akar kezet mosni, és egyéb dolga sem akad. Mert a táblázat egy másik sora alapján kiderülhet, hogy a hulladék összegyűjtése, a kézmosó-, illetve illemhely egy külön díjtétel alapján fizetendő.

De teljesen megértem az előterjesztőket, illetve az ötletgazdákat. Tényleg! Akkor is, ha ez „csak” egy módosítás pillanatnyilag. Az, aki nem hiszi el, hogy az ország maga a Kánaán, miközben nem veszi észre, hogy Debrecen csatornáiban is mézes tej csobog, az pukkadjon meg. Ha pedig ennek a figyelmetlenségnek az illusztrálására még sorban állókat is képes toborozni, akkor fizessen! Elvégre sosem lehet tudni, hogy mikor kell nem-közpénzből elutaznia valakinek Floridába.

Andrew_s

Kiszelly és az elvtársi politológia

Van pár fogalom, ami a valóságostól eltérő jelentéstartalommal telik meg az idők változása során. Az egyik ilyen kétségtelenül az „elvtárs”, melyet sokan egyértelműen a bolsevik hagyományokhoz társítanak. A másik egy olyan fogalom, illetve foglalkozás, ami alapállapotban is egy fából faragott vaskarikának tűnik. Ez a „politológus”.

Az elvtárs valójában egy adott elvhez, annak képviselőihez társuló, nekik hűséget fogadó emberkét jelent. Ebből a szempontból oldal-, és elv-független. A fogalom. Ellentétben azzal, ahogy oldalfüggőek azok, akikre alkalmazni lehet. Míg a politika nagy játszóterén azok az emberkék sem ritkák, akikre joggal nem lehetne még véletlenül sem alkalmazni. Tekintettel arra, hogy maguk inkább elvtelennek, oldalsemleges nyaloncoknak, gerinctelen szervilistáknak tűnhetnek, mintsem egy elv mellett következetesen kitartó embernek. Ha csak nem tekintjük önálló ideológiának a harács-elvű önszolgálatot. Harpagon után akár harpagonizmusnak is nevezve az oligarchák körében kialakult szindrómát. Amely nem ismer barátot, és valójában ellenséget sem. A harpagonizmusban szenvedők valószínűleg joggal kérik ki maguknak az „elvtárs” jelzőt. Mert ők ugyan nem. Senkinek. Semminek.

Ugyanakkor a tudományok terén elvárható lenne az objektivitás. Még akkor is, ha a tudomány tárgya a politika. Tekintettel arra, hogy a politika, mint olyan egy elég széles jelentéstartalommal telt fel az évezredek során. Valójában sokkal inkább tekinthető önmagában is egyfajta tudománynak, mint a városvezetés gyakorlatának. De éppen azért, mert a politika mindenütt ott hemzseg körülöttünk, és a legkülönbözőbb ideológiák mentén is előfordul, nyilván nem lehet egyszerű egy olyan tudományt folytatni, ami ezzel foglalkozik. Márpedig a politológia ezzel kéne, hogy foglalkozzon. Olyan képet sugallva, hogy a politológus ül a fakuló fóliánsok között, és az évezredek politikai áramlatait elemzi, méricskéli, modellezi. Akár, legyünk engedékenyek, ülhet az internet előtt és méricskélhet, modellezheti a jelenkor különböző politikai áramlatait is. Ebben az esetben viszont nem lehet valójában egyik „oldali” sem. A valamilyen oldali politológus ugyanis lehet az adott oldal elvtársa, de az amúgy is kóklerségnek, a tömegmanipuláció fedőtevékenységének tűnő tevékenysége még a látszatát is elveszti az objektivitásnak.

Ez egyébként, noha mindenféle „oldali” politológus esetében igaz lehet, most legutóbb Kiszelly Zoltánnak, az ételosztással kapcsolatos megnyilatkozásakor jutott az eszembe. Mondván, már az ő blogján is a címben: „Blaha Lujza téri liberális beetetés”. Majd ezzel a felütéssel indítva abból a szempontból elemzi az ételosztást, hogy a kígyózó sorokról készült képek manipulatívan terjednek a világhálón. Miközben Orbán hal helyett hálót adott a népnek. Amiből persze az is következik, hogy Kiszelly szerint nincs valós szegénység. elvégre az egyre csökkenő népességű halászközösség országa vagyunk. Az ételért állók tehát unatkoznak, é puszta passziból állnak ott. Mert különben otthon nem győzik félre rugdalni az aranyrögöket. Bocsánat, a halakat. Aztán persze rögvest áttér a migránsokra, és azokról készült manipulatív képekre. Talán azért, mert másként nagyon bele kellene mélyednie az olyan ellentmondásokba, amelyek a hazai jövedelmi tagozódást jellemzik. Ez meg ciki lenne Orbán Kiszelly vezetéknevű elvtársának.

Az ugyanis valós állapot, hogy a segélynél jobb a közmunka, és közmunkánál jobb lenne a piaci munkahely, és vele a stabil egzisztenciát megalapozni képes munkabér. Ezt kár is lenne elvitatni Kiszellytől. A baj csak az, hogy a segélynél alig jobb a közmunka. a hatékonysága köztudottan csapnivaló, és a hazai viszonyok között valójában az elszegényedési spirált hajtja. Éppen amiatt az unortodox workfare-szemlélet miatt, amit Orbán annak idején meghirdetett. Lehet, hogy némelyek szerint ez jelenti a hálót, de ez a háló valójában egy nagy fekete lyukból van. A „politológus” elvtárs például megpróbálhatna közmunkásként megélni egy zsákfalúban. Úgy, hogy semmi más pénzkereseti lehetősége nincs. De azért gyanítom azt is, hogy nincs az a trükkös kameraállás, ami a nem létező sorokból több saroknyira elnyúló tömeget varázsol. Erre még Orbán kedvenc fényképeszei sem lennének képesek. Ahogy a lábukkal szavazó és gazdasági menekültté vált százezrek is maradnának itthon a halkerítés tövében. Vagy legalább is elég sokan.

Mert lehet a sorokat akár manipulatív céllal lefényképezni, de ettől a sorok még ott vannak. Az emberek ott állnak. S jobbára azért állnak ott, mert éhesek. Viszonylag kevés merciből kiszálló nercbundás ember ácsorog az ételosztásokon. Ha tehát a politológus úgy gondolja, hogy halból van a kerítés, akkor valószínűleg téved. Még akkor is, ha nyilván keringenek manipulatív képek a nagyvilágban. A kommunikációs manipuláció azonban, vele ellentétben oldalfüggetlennek tekinthető.

Mert a blogon, joggal emlegeti negatívumként a menekültekkel kapcsolatban készült, kétségtelenül manipulatív képeket. De valamiért csak azokat, amelyek a menekülteket „fényezik”, illetve „sajnáltatják”. Elfeledkezik megemlékezni azonban a horgosi esettel kapcsolatos hírhamisítási gyanúról, illetve a körmendi hírhamisításról. S pont ez a féloldalas tálalás teszi kevésbé tudományossá a „politológust”.

Andrew_s

Szemforgató határzárolók

Még van hova „fejlődni”

A különböző hírek arról szólnak, hogy a határon fizikailag bántalmazzák az egyenruhások a menekülteket. Akik nyilván nem ismerik a hazai egyenruhások viszonyait. A kormány és a belügy tagad. Amit azonban nehéz letagadni az az, hogy a legújabb hírek szerint az ételosztást is megtiltották a civilek számára.

Ami az erőszak tagadását illeti, az idegennek a határőrizeti katona, rendőr, és a belügy által hallgatólagosan elviselt paramilitáns hordalék egy kutya. A kormány, hivatalosan, akár tagadhat is. Miközben ugyanez a kormány nem kevésbé hivatalosan kerítést épített. Amelyhez kirendeltek annak idején, egyfajta segédszolgálatra katonákat is. Mintegy előre vetítve, hogy majd csak teret engednek a határ közelében az önkéntes határvédőknek. Akiknek az egész csak ok a személyes frusztráció levezetésére olyanokon, akik kevés eséllyel ütnek vissza. Már csak azért is, mert arra az esetre ott a reguláris erőszakszervezet. A rendszer szépen el is ketyegne talán a hatalom elképzelése szerint. Ám a jelek szerint az emberekben még sincs elég agresszív rasszizmus és nincs elég önkéntes kápó sem talán. Annak ellenére, hogy 2015. vége fele még a CÖF is beszállni látszott ebbe a bizniszbe. Talán ennek köszönhető a kényszerkatonaság toborzása a közrabszolgák köreiben. Hátha sikerül egymásnak ugrasztani a kiszolgáltatottakat és a még kiszolgáltatottabbakat.

Akiknek eddig sem a kormányzat, hanem inkább az önkéntesek segítettek. Már a Keleti pályaudvarnál is. Ahol, valószínűleg demonstratív célokból hagyták felduzzadni a menekültek folyamát. Elvégre másként a büdös életbe nem sikerült volna bemutatni, hogy micsoda tömeg van. Az ultrák, talán némi noszogatásra, rá is ugrottak a témára. Bemutatva azt a hatalmas kulturális szakadékot, amely a menekülteket elválasztja a decibelmagyaroktól. S amely szakadék alján az ultrák rombolták a Planetáriumot. Mint a magyar kulturmisszió élcsapata. A jelenlegi állapotra kanyarodva, a kormányt a jelek szerint már a civil segítségadás is zavarja. Talán azért, mert a menekültek minden tál étellel kevésbé lesznek frusztráltak. Márpedig a hatalomnak más céljai vannak. Nekik konfliktus kell, és pofonok. Ha néhányan éheznek eközben, az a tiszta haszon, mert az éhség nekik, és kedvenc izomagyaiknak dolgozik.

A hír szerint a segítségnyújtás megtiltásának egyik indoka, hogy: „A hatóságok továbbá azzal is érveltek, hogy határsértést is elkövethetnek a civilek, mert a keskeny, két méteres sávban ételt osztva esetleg átérhetnek a szerb oldalra”. Amely szemlélet különben nagyjából a lágerszemléletet tükrözi. A határ ugyanis egy vonal. Egy olyan vonal, amit akár egy bottal felrajzolhatnának a porba. Elvileg tehát mindkét oldalról elmehetnének odáig, és ott átnyújthatnák az adományokat. Amikor azonban átnyúlnak a vonal felett, akkor határsértést követnek el. Amit azonnal büntetni lehetne. Ahogy egy láger kerítésén kinyúlni az ételért is bűnös dolog lehet. Az említett indoklás tehát szemforgató, embertelen, és a fasizmus szemléletét idéző. Amit jelez az is, hogy a magyar segélyszervezeteket a jelek szerint másként kezelik, mint az ENSZ munkatársait. De a hatalom gyakorlóitól a jelek szerint erre az álszentségre futja. A korábbi reakciókra, a menekülteket lelki fegyverként használó demagógiákra gondolva akkor is, ha nem egy tál ételről van szó. Hanem általában. Érthetővé téve, hogy a pápa is fityiszt mutatott annak a kereszténység-képnek, amit a hazai kormány, és a vele szövetséges klerikális lobbi, hivatalosan, képvisel. Miközben Orbánt Európa császárának próbálja beállítani néhány nyalonc.

Andrew_s