A következő címkéjű bejegyzések mutatása: internet adó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: internet adó. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 31., szerda

Tüntetés lesz? Mi végre?

Felszólalók, és adománygyűjtő számla már van.
Pozitív célok még mincsenek
Január elejére előretekintve megindult a civilek vetélkedése. Indult ugyebár a zászlólicittel. Lehetnek-e pártzászlók vagy sem? Fontos kérdés kérem szépen. Az is hülye, aki nem látja be elsőre. Aztán azt is pontosan lehet már tudni, hogy kik szólalnak majd fel. A mínuszokat látva, szinte mindegy is talán. A tömeg meg menjen ki.

Valamiért pedig az ember szkeptikus gyereke meg csak ül, és néz ki a buta fejéből. Vakargatva azt a buta tököt a nyakán. Eltöprengve azon, hogy vajon a népeknek ilyen rövid a memóriája, vagy az övé minek. A zászlók feletti vita ugyanis egyszer már lejátszódott. Akkor, 2012. októberében a Bajnai visszatértét szervező programbizottság legverítékszagúbb szervezője bődült fel a pártzászlók ellen. A realitást akkor a Szolidaritás Mozgalom képviselte. Vezetője felismerte, hogy az emberek közül azokra lehet leginkább számítani, akik felvállalják politikai identitásukat. Felvállalják akkor is, ha nem túl népszerű az, amit képviselnek. Egyben arra a felismerésre is eljutott akkor Kónya Péter, hogy a tömeget alkotó emberektől csak egészen ostoba szervező vár el parancsra amnéziát. A zászlóvita gerjesztője ugyanakkor hosszú távra megmérgezte a valós együttműködés felé vezető ösvényt szegélyező kutakat. A Millának és Juhász Péternek tehát utólag is gratula ezért.

De azért is, mert utat mutattak abba az irányba, hogy tetszőleges rendezvény esetén miként lehet előre borítékolni a feszültségeket. Ami most visszaköszönt a 2015. január 2.-ára, az Operaházhoz szervezett nosztalgiagyűlés előjátékában is. Amelyről, mármint az első, 2012. január 2.-án lezajlott gyűlésről, azért érdemes tudni, hogy gyakorlatilag a csúcson fejezték be a szervezők. Csak remélni lehet, hogy utána nem kértek elnézést a kormányzattól. Akár azért is, mert zavarni próbálták az Alaptörvény feletti önvállveregetését a centrumnak. Mert érdemes emlékezni arra, hogy mire a számos szervező mind elmondta a magáét, a megjelentek eléggé lefáradtak. Ahhoz is, hogy hazakullogjanak. Még mielőtt, bent az épületben, érdemben elkezdődött volna bármi is. Hazaküldve a szervezők által. Meg nem zavarva akár egy pisszenéssel is a nagyurak szórakozását. Most nem kevésbé hatásos összejövetel vetíti előre árnyát.

Eddig, a szervezők Facebook-oldalán olvashatók szerint nyolc felszólaló van. Ami arra enged következtetni, hogy legalább másfél óráig fog tartani, amíg mindenki elmeséli, hogy miért utálja a jelenlegi helyzetet. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a „Vágó Gábor - magyar állampolgár” feliratú címke mögött nem a volt LMP-s, országházi képviselő bújik meg. Elvégre, ha egy rendezvényt pártmentesre terveznek, akkor volt pártképviselőktől is legyen mentes. Legyen kérem steril, és baba-illatú. Vagy nem kell zászlók körül nagyképűsködni. No de térjünk vissza az időfaktorra. Tehát lesz egy-másfél órája mindenkinek a fagyban, hogy torokgyulladásosra kiabálja magát az „orbántakaroggyy” skandálásával. Aztán megelégedve, hogy megtette a magáét, hazamehet. Szégyent is hozna a három évvel korábbi rendezvényre, ha mást akarna. Meg nem is igazán tudható, hogy mit akarhatna.

Az idén októberben, az internetadó tervezetével kapcsolatban felmerült égető kérdések ugyanis továbbra sem bírnak megnyugtató válasszal. Pontosabban, minden tüntetésnek, így ennek az esetében is feltehetők. Feltételezve, hogy a jelen tüntetés szervezői nem magamutogató önreklámnak szánják a rendezvényt továbbra is érdekes lenne. Az akkori kérdéseim, pusztán az ismétlés kedvéért, ezek voltak:
  • Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
  • Mi az A-terv?
  • Mi a B-terv?
  • Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?

A szervezői Facebook-oldalon ezekre a kérdésekre most sem igazán lehet megtalálni a választ. De legalább adománygyüjtő számla már van. Az is valami. Az ott feltett kérdésre a szervezők részéről nem igazán érkezett reakció, míg másokkal egész érdekes vita bontakozott ki. Nem a válaszokról, hanem arról, hogy egyáltalán minek is kérdezni. A legütősebb ellenérvek egyike az volt, hogy pusztán kérdezni fontoskodás. A válaszok hiányában pedig okoskodás is. Elvégre az 1960-as években is milyen jó bulik voltak a tüntetések. Másutt. Másért. Miközben azért megjelentek azok a vélemények is, hogy a megvezetés ellen a legbiztosabb gyógyszer a kérdések kibeszélése lenne.

Az egyes tüntető ugyanis a legkülönbözőbb okokból kimehet egy tüntetésre. Magánügy. A szervezőktől azonban elvárható lenne a felelősségtudat a kihívottakkal szemben. Aminek egyik jele lenne a valós célok, egy pozitív cselekvési program őszinte feltárása. Ja igen, az őszinteség is elvárható lenne. Többek között. A többiek között. Akár zászlókkal, akár zászlók nélkül. Mert a zászlók léte vagy nem léte sokkal kevésbé érdekel, mint a tüntetés valós célja. Mert egy tömeg összehívása lehet eszköz. De cél csak akkor, ha valaki önfényezésre készül. Mint a „kétmilliós” hatalmi gyűlés esetében, annak idején.

Andrew_s

2014. november 18., kedd

Tüntetés-másnap

Fotó: I. Szonja / Gépnarancs
Lassan egy nap telt el a nagy Kossuth téri lökdösődés óta. Tulajdonképpen nem is nagyon akartam kommentálni mindazt, ami lezajlott. Ahogy más megfogalmazta, a szervezők által magára hagyott tömeg reakcióját lehetett látni a Parlament lépcsőjén. Tulajdonképpen a megjelent tömeg spontán semmit akarása zajlott. Ellentétben például Korózs Lajos vízióival.

Az MSZP-s politikus ugyanis valami hatalmas ellenállást, illetve akár valami vérnélküli forradalmat emlegetett. Nem a Kossuth téren, hanem az ATV stúdiójában. Nem mintha pont ő hiányzott volna a Közfelháborodás Napjának titulált összejövetelen. Amúgy is, elvileg egy pártoktól semleges és pártmentes rendezvény volt. Ami annyiban inkább növeli, mintsem csökkenti a szervezők felelősségét, hogy mindazt a szerepet nekik kellett volna betölteni, amit különben valamelyik politikai erő nyakába lehet varrni. Például annak a felelősségét, hogy valami célt, közösen képviselhető célt, és ahhoz vezető, eszközparkjában is körvonalazott utat mutassanak a demonstrációra odaérkezőknek. Netán azoknak, akiket meg szeretnének győzni a részvétel szükségességéről. Márpedig pont ezek a pontok azok, amelyek kapcsán már a Lendvay utcában véget ért első séta előkészítése során is pocsékul szerepelt a szervezőség.

A most hétfői események továbbra is leginkább azt igazolták, hogy valami tisztes távolságtartás alakult ki a demonstráción részt vevők valamint az általuk, illetve velük eredményt elérni akarók szándékai között. Anno, nem kis szkepszissel szemléltem az említett első, akkor az internetadó ellen meghirdetett, demonstrációt. Fenntartva a tévedés lehetőségét. Amely utóbbi természetesen továbbra is fennáll. Bár az utóbbi idők megmozdulásai meglehetős párhuzamot mutatnak a diáktüntetésekkel. Ahol a Parlament előtt ugyan nem, de a rádiónál azért kialakult némi tumultus. Ráadásul ott a diákság képviselője bejutott az épületbe. Csak utána csináltak hülyét az egész tüntetésből. Az orbanista sajtóetika nagyobb dicsőségére. Ettől függetlenül remekül működött a hatalom részéről a diákság felszalámizása, majd kifárasztása. Az elmúlt közel két év, de a választások eredménye is jól szemlélteti, hogy valójában ki nyerte a felsőoktatási széncsatát.

A szervezők által nem szervezett demonstrációs végjáték, a valós irányítás hiánya, és a közös cél legfeljebb közös mantra-kiabálásokban való megnyilvánulása közepette aligha várható több. Márpedig a hétfői demonstráció szervezői munkája olyan volt, mint egy hollywoodi történet. Ott is a nagy egymásra találással szokott a klasszikus film befejeződni. Holott a közös élet, az igazi felelősség ott kezdődik. Odahívni egy térre tömegeket szép kerettörténet. Felszólalni derék dolog. A felszólalások nyomán cselekvésre hangolt tömeg cserbenhagyása azonban pont olyan felelőtlen gerinctelenség, ahogy annak idején az Operaház előtt sem volt másként. Ha egy demonstráció szervezőitől erre futja, akkor inkább maradjanak otthon, bontsanak ki egy sört, tegyék fel a lábukat az asztalra, és nézzenek meccset. Orbán-kompatibilis módon. Alkalmasint a Parlament előtt cserbenhagyottak körében az unalom, a cselekvéstelenség, a magára hagyottság, a hűvös este, és a nagy semmi érzete megtette a magáét. A rendőröknek könnyű volt fegyelmezettnek maradniuk, mivel érdemi dolguk kimerülhetett a fizikai állóképesség demonstrálásában.

Egyébként akkor sem lennék elégedettebb, ha a tömeg sikerrel rohamozza meg a Parlamentet. Ha ugyanis bejutnak, a céltalan bolyongás helyett valami hatökör esetleg vandalizmussal kezdi levezetni a tehetetlenségét. Márpedig az Országház felgyújtása, vagy akár csak szétverése sem lehet épelméjű ellenzéki cél. Se pártokkal, sem anélkül. Főleg nem azok nélkül. A kérdés tehát továbbra is adott. Hol a fenébe voltak a szervezők azt követően, hogy valós szerepük lett volna? S tulajdonképpen, a hangzatos zengzeteken kívül tulajdonképpen mi volt a célja az összejövetelnek? A közös üvöltözést és transzparens-lóbálást valahogy továbbra sem igazán érzem kormánybuktató hatásúnak. S az a kisebbik gond, hogy én nem érzem annak.

Jól láthatóan Orbán Viktor kommunikációs csapata sem érzi annak. A Parlament előtti lökdösődés másnapján ugyanis Orbán Viktor átadta háza tájának marhatelepét Felcsúton, majd mangalicatelepét Alcsútdoboz mellett. Mely átadásoknak nem csak az adja a súlyát, hogy a mangalicatelepben például Mészáros Lőrinc közvetlenül is érintett. Az legalább annyira demonstratív értékű, hogy „ődöngjetek csak a Parlamentnél, de a haver disznai is többet érnek”. Mert „én ezt is megtehetem pupákok”. S jól láthatóan tényleg megteheti. S jól láthatóan a hívek felé ezt sikerrel lehet bemutatni. S hol voltak eközben a nagy demonstrációszervezők? Ja bocs, ma esett az eső, még elázott volna a gyújtóhangú, spontán felszólalás nyomtatványa.

Andrew_s

2014. november 6., csütörtök

Konzultáció a semmiről

Olvasom, hogy Deutsch Tamás sajtótájékoztatón beszélt (mozgott a szája), az internetes nemzeti konzultációval kapcsolatban. Talán még nem beszélt Orbán Viktorral, aki szerint belátható időn belül nem lesz netadó. Akkor meg minek is a konzultáció? Csak nem az lesz a vége a konzultációnak, hogy tömegek követelik a különadót?

Na jó! Persze tudjuk, hogy a teljesen anonim, befolyástól mentes nemzeti konzultációnak ilyen előre lezsírozott eredménye nem lehet. Mert ugyebár a nemzeti konzultáció teljesen anonim, és befolyástól mentes. Annyira, hogy akár népszavazást is tarthatnának helyette. Különben tényleg tarthatnának, és akkor az akár felfogható lenne a többség akaratának is. A valós többségének. S akkor megszólal az a bizonyos kisördög, hogy talán éppen ez a baj a népszavazással. Lehet kampányolni, lehet előtte magyarázkodni, de azért még sincs előre lejátszva a dolog. Valaki a netadós népszavazás utolsó pillanatában, a szavazófülkében is dönthet úgy, hogy nem szereti a korrupciós váddal illetett NAV-elnökség mellett lándzsát törő országvezetést. Aztán a szavazócéduláját elég sokáig meg is kell őrizni. A számolásnál egy rakás ember ül ott. Nem lehet azt mondani, hogy csak a helyeslők szavazat érkezett meg. A többit keresse mindenki a postán. Ha meri. Csupa olyan tényező, ami miatt a valós népszavazás helyett a konzultációnak nevezett izé mellett dönthet a hatalom.

Már csak azért is, mert egy nyomtatvány anonimitását elvenni nem olyan nagy technikai bravúr. Márpedig a konzultációs szavazócédulákat nem a plázák kapujában fogják valószínűleg osztogatni. Ám még az is lehet, hogy valóban anonim a konzultáció. Azonban ezt el is kell hinnie az embereknek. Például azoknak, akik a vezér ellen szavaznának. Ha csak egy részükben kétség merül fel, máris a szemetes kibélelésére fogja felhasználni az erdőpusztítás végtermékét. Nem küldi vissza, és innentől a végeredmény akkor is manipulált, ha különben számszakilag minden rendben is van. Az egész demokratikusnak tűnő népszavazás eszméjétől pusztán a kétség gerjesztette félelem is elegendő lehet a manipulált konzultáció felé lépegetni. Ennek fényében különös hangsúlyt kaphat a netadós papírpocsékolásért felelős Vezér-segéd néhány kitétele az említett sajtótájékoztató nyomán született közleményből.

Az például, hogy „a konzultáció előkészítése során is számítanak mindenkinek a véleményére, amelyeket a legkülönfélébb online felületeken várnak november közepétől”. Márpedig az aki hisz az internetes anonimitásban, az ne olvasson az átláthatósági jelentésekről, és akár a béka-királyfiról szóló mese alapján is élheti az életét. Legalább is az átlagos felhasználók szintjén. Amit azok kedvéért teszek hozzá, akik már, technikai guruként tanácshalmazt helyzetek készenlétbe. Segítségként, vagy cáfolatként. Az átlagfelhasználó olyan széles nyomot húz az interneten maga után, hogy csak szándék kérdése a véleményének a személyhez kötése. Ami szándék kérdése, az pedig egyben hit kérdésévé is válik. Az online felületen elkövetett véleménynyilvánítás tehát gyakorlatilag éppen olyan, hangulatilag előre manipulált környezetet teremthet, mint a konzultáció maga. Ezzel az erővel néhány észak-koreai választási szakértőt is hívhatnának. Bár lehet, hogy közelebb is található korrepetitor az: „így szervezz magadnak konzultációt” tárgyköréből.

Azzal a különös kiemeléssel a stadionkapu-felelőstől, hogy „a nemzeti konzultáció legfontosabb szereplői a fiatalok lesznek”. Ez utóbbi párt-direktívát vajon miként fogják érvényre juttatni? Már a vélemény-nyilvánításkor kiteszik a 40-es karikát. Azzal, hogy a felett csak igazolt Békemenet-harcosok nyilatkozhatnak? Aztán már csak azt kell megoldani, hogy a kádári éveket legfeljebb csak hírből ismerők kapjanak konzultációs papírlapot. S tulajdonképpen már össze is állt a hatalom számára ideális forgatókönyv.

A fentiek fényében szinte már akár komikusnak is hathat az, hogy a „kormánypárti politikus úgy fogalmazott: egy digitális témáról szóló digitális konzultációra készülnek”, Végképpen világossá téve, hogy a kormányzatnak esze ágában sincs valós népszavazást kiírni. Inkább konzultálnak a maguk kitalálta meghívásos „demokráciájuk” alapján. Arról, ami Orbán Viktor szerint nincs és nem is lesz. Az erdők kímélése érdekében Deutsch Tamás akár a végeredményt elmondhatta volna. Minek azt a sok papírt elpocsékolni? De miért is nem népszavazást tart a Fidesz? Úgy látszik kormányzaton nagyon fél attól, amit ellenzékből annyira erőltetett. Azért ez is eléggé árulkodó lehet.

Andrew_s