A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nizza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nizza. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 18., hétfő

Iszlám Állam: Nizzai kommunikáció

Rania Al-Abdullah megnevezte azt a tömegpusztító fegyvert, amit véleménye szerint a terroristák alkalmaznak. Ez, a jordán királyné szerint a félelem. Ugyanakkor a félelemmel való fenyegetés lényegesen gyilkosabb, mint maga a félelem. A bizonytalanság, a bizalmatlanság rombolóbb az ismert ellenségnél. A legpusztítóbb tehát nem is annyira a félelem, mint az erre hangolt kommunikáció.

Ha megnézzük a menekültek ellen félelemre érzékenyítő plakátokat, akkor a hatásuk kétségtelenül észlelhető. De az idősebbeknek bevillanhat az is, amit annak idején a BSA mára múzeumba illő bilincses kampányával kapcsolatban mondtak: a fenyegetés, a félelem a legjobb visszatartó erő. Holott abban az esetben sem okvetlenül a bilincs jelentette a fenyegetést, hanem az, hogy bármelyik munkatársad, akivel egy szoftverről beszélgetsz: feljelenthet. S az ilyen feljelentgetésekre alapozott kampányra akkortájt többen is büszkék voltak. De természetesen az Iszlám Állam (IS) kezében ez a fegyver új dimenziót öltött, illetve ölt. Jól mutatja ezt az, hogy az internetre előbb utóbb kikerülnek a brutális kivégzések felvételei. Megspékelve azzal, amit a szökött foglyok, a kiszabadított szexrabszolgák beszélnek el. Akikkel kapcsolatban, bármilyen cinikusnak is hangzik, nem egy esetben akár a „szökni hagyás” is felmerülhet.

Az elbeszélések nyomán, a potenciális ellenállásként számba jöhető környezetben kitörő bizonytalanság-érzés rombolja a lelket. Miközben aligha van az a marcona katona, aki napalmban elégve gondolná befejezni a hadifogságot. A technológia új, a jelenség régi. Évszázadokkal ezelőtt is a hadászati taktika része volt a félelemkeltés, akár a megkínzott, megcsonkított, majd hazaküldött, illetve futni hagyott foglyok felhasználásával. Ennek a technikának, a kétségtelen hatásossága mellett az egyik „hiányossága” lehet az, hogy megnevezi a félelem kiváltóját, és konkretizálja a helyzeteket. Ellentétben az egyes emberek közt bizalmatlanságot keltő, látszólag békés körülmények között végrehajtható terrortámadások képzetével. Amely globálisan alkalmas a pszichikum rombolására. Akár egyfajta öngerjesztő folyamatot is kialakítva. A kétségtelenül koordinált terrortámadások ugyanis jó ürügyet szolgáltathatnak az egyéni akcióknak.

A valós vallási kötődéstől függetlenül kéznél levő eszköz az iszlám fanatizmusra hivatkozni akkor is, ha akár csak köztörvényes bandák közti leszámolásról van szó. Az érintettek körén kívül ez növeli a disznóságok „presztízsét”. Az IS meg garantáltan nem fogja letagadni. Egyrészt a kutya sem hinne nekik. Másrészt a kommunikációs érdek is ezt kívánja. Akkor is fenntartható a terrorfenyegetettség képzete, ha nincs hozzá közük. Járulékos hatásként leköti a vizsgálatokat folytató hatóságokat. Amelyek, túlterhelten, információs elárasztás esetén, esetleg hajlamosabbak benézni valamit. Ha pedig hibáznak, akkor a valódi terroristák átsiklanak esetleg. A menekültekkel, bevándorlókkal szembeni bizalmatlanságot felkorbácsolva növelhető a velük szemben táplált előítélet szintje. Így pedig kiszámíthatóan nő a fizikai, illetve pszichikai atrocitások száma. Ami az érintettek körében megkönnyítheti a toborzást.

Alkalmasint ezek a kommunikációs előnyök lehetnek akkorák, hogy a terrorszervezeteknek azokat az akciókat is megérheti a nevükre venni, amelyek „csak úgy” leesnek számukra. Lehetőleg olyan módon, hogy az elkövető meghal, és nem mondhatja el a valós okokat. Mert itt van például a nizzai támadás. Az Al Jazeera első információi szerint valószínűbbnek tűnt, hogy a kétségtelenül tuniszi származású elkövető a családi, illetve egzisztenciális problémái miatt „csak úgy” bekattant. Ezen ténytől a bűntett nem lesz kisebb, és az áldozatok egyike sem fog életre kelni. Alkalmasint a kamion vezetője sem, akit megöltek az akció során. A jelek szerint azóta sem sikerült olyan szálat találni, ami a vallási fanatikusokhoz kötné. Noha igen komoly felderítési élőerővel próbálják ezeket a szálakat felderíteni.

Nem véletlenül. A nizzai merényletet követően az IS elég gyorsan bevállalta az ügyet. Megemelve így a felderítés tétjét. S kialakítva a bizonytalanság újabb hullámát. Ha ugyanis a legalaposabb felderítés után sem találják meg a kapcsolatot, a lehetőség még ott fog lebegni a bizonytalanságtól súlyos levegőben. De hatni fog a többi említett tényező is. Így a továbbiakban is lehet arra számítani, hogy az IS szinte minden, a kommunikációja számára hasznosnak ítélt eseményt továbbra is magára fog vállalni. Akár része volt benne, akár nem. Igazi tömegpusztító fegyverré élesítve a félelemmel fenyegető kommunikációt.

Andrew_s

2016. július 15., péntek

Nizza: A szakértő kipipálta ...

A nemzetközi és a hazai média is sokat foglalkozott az eddig 84 halottat követelő nizzai támadással. Okkal. A világon számos kormányfő nyilvánított együttérzést az áldozatokért. Mert ezt kívánja az emberség, és ezt kívánja a helyzet is. Függetlenül az áldozatok nemétől, korától, vallásától. Mert ilyen esetben a gyászé az első szerep.

A gyászé, és a hivatalos vizsgálatoké. Az általános alanyú megszakértéseknek nincs helye. A demagóg felelőskereséseknek sem. Nem azért, mert egy ilyen támadás nem szolgálhatna tanulságokkal, hanem mert van valami bunkóság abban, ha valaki a konkrét tények ismerete nélkül, jószerével az előítéleteinek, vagy a szerinte, és tőle elvárt túllihegésnek engedve formál meg nyilvános véleményt. S ez akkor is megállhat, ha nyilvánvalóan nem várja el senki a gyászév betartását egy teherautóval elkövetett támadás esetében. Ahogy a tanulságok levonásának is meg lesz az ideje. Ha, mint írtam, megszületik a vizsgálat eredménye. Valamint, ha többet tudunk a támadásról, illetve a támadóról. Ezért mindenképpen visszás, ha egy biztonságpolitikainak kikiáltott szakértő egy országos TV-csatornán kezdi osztani az észt. A szegénységi bizonyítvány-szintjét meg mindenki ítélje meg maga. Ha már az MTI is szétkürtölte, megteheti.

Nógrádi György ugyanis az M1-en már délelőtt beleélte magát a megmondóember szerepébe, és az MTI közleménye alapján a „szakértő szerint a korábbi, párizsi és brüsszeli merényletek után Európa nem adott stratégiai választ, és valószínűleg most sem fog”. Az persze az MTI közleményéből nem derül ki, hogy mi is lenne ez a stratégiai válasz, de sokat nem is kell várni egy ilyen szövegtől. Talán az eredeti megszólalás sem tartalmazott az üres mondatoknál, a töltelékszövegnél többet. Ami ugyan lehet egyfajta lenézése a királyi csatorna nézőinek, de ez legyen az ő gondjuk. Még az sem kizárt, hogy sokan közülük még lélekben meg is tapsikálják a szakértő urat. Megállapítva, hogy most jól megaszonta, hogy ájrópa tehet mindenről. Mert bezzeg, ha megadták volna azt a választ, akkor nem tartanánk itt! Hogy mi az a válasz? Meg, hogy hol is tartunk? Meg, hogy hol tartanánk? Az innentől a kutyát sem érdekli. A szakértő megszakértette, a pénztárnál kifizették, és jelentkezhet a külön buksi-simogatásért.

Elvégre megalászakértette a helyzetet ahhoz, hogy az első kötelező körök után a teljes kormánypárti és szélsőjobbos evezőscsapat belecsapjon a szokásos európázó, brüsszelező pofázásokba. No meg persze a migránsozásba. Pusztán azon az alapon, hogy az elkövető tunéziából származott. De ennyi elég. Mind a jobboldali szócsöveknek, mind az ellenségkép-dédelgetőknek. Akiket aligha fognak a tények zavarni. Főleg, ha azok a hivatalos megszakértés után kerülnek majd napvilágra. Az Al Jazeera például úgy tudja, hogy az elkövetőnek a családi problémái esetleg nagyobbak voltak, mint a vallásiak, de ez a muszlimozó ellenségkeresőket aligha fogja megtántorítani. Számukra Mohamed Lahouaiej Bouhlel akkor sem egy betörésért már egyszer elítélt, agresszíven frusztrált tömeggyilkos lesz, ha továbbra sem találnak szervezeti kapcsolatokat közte, illetve a fanatikus terroristák között. Amely kapcsolat akár benne is lehet a pakliban. Azonban ez idáig ilyen kapcsolatot nem tártak fel.

Azonban a sötétség szakértőinek is meg kell élni valamiből. Így a királyi TV-ben akár találkozót is tarthatnak egymásnak. Sőt! Tőlem fogadásokat is köthetnek arra, hogy majd kinek lesz igaza.

Egyelőre azonban inkább legyen a részvété és az elismerésé a főszerep. A részvété az áldozatok iránt. Az elismerésé pedig annak, hogy volt valaki, aki a kamionra kapaszkodva birokra kelt az elkövetővel. Valószínűleg többet téve az áldozatok számának csökkentéséért, mint a baksist kereső távszakértők.

Andrew_s