András gesztusa Ráhelnek és Ráhel apjának

Többek közreműködésével, de kétségtelenül úgy alakult, hogy Orbán Ráhal és férje ismét címlap-sztori lett. Kivételesen nem annyira az üzletkötéseikkel, illetve mondvacsinált karrierjükkel, hanem azzal, hogy elhagyták az országot. S nem nyaralni.

A neten futótűzként terjedt el, hogy Orbán Ráhel is áldozatává vált a gazdasági exodus kormányának, és férjét is összecsomagolva Spanyolországba távozott. A kommentek között megjelentek azok, amelyek azt a lehetőséget kezdték találgatni, hogy egyfajta menekülési hátországot ment teremteni a kedves papának. Arra az esetre, ha a jövő évi választások, vagy azok utózöngéi nyomán a Pannon Géniusz a távozás mellett döntene. Ami nosztalgikusan is érthető volna. Elvégre az általa relativizált Horthy Miklós sem sokkal messzebbre, Portugáliába, vonult el a világ és az esetleges számon kérés zajától. De Orbán Viktor esetében a számon kérés csak az egyik probléma lehet. Elvégre a strómanok nevén levő vagyon és pénz annyit ér, amennyit a stróman nem tart meg. Mert papíron az övé, a strómané. Márpedig a hatalom elvesztése azt is jelentheti Orbánnak, hogy nem csak papíron szegényedik el.

Ugyanakkor más zöngék is megjelentek az interneten. A Momentum vezetőjeként elindított lavina esetében azzal az eredménnyel, ami alapján még az sem kizárt, hogy eredőként igen komoly szolgálatot tett Orbán Viktornak. Fekete-Győr András ugyanis egy olyan, általa Novák Katalinnak tulajdonított idézetet posztolt, aminek maga ismerte el a valótlanságát. Ami azért kínos, mert maga az idézet alapján azt is mondhattuk volna, hogy a fagyi visszanyalt. Mert a Novák Katalinnak tulajdonított mondatok mindenféle hazafiatlan árulónak hordják le a kivándorló fiatalokat, illetve családjukat. Alkalmasint van, bár gyenge jele annak, hogy talán nem a Momentum vezetője találta ki az inkriminált mondatokat. Ami adott esetben a felelőtlenséget nem menti. A kommunikációs felelősséget semmiképpen.

Márpedig az nem kicsi az adott esetben. A Fidesz számára ugyanis aranyat érhet minden, ami az ellenzék kommunikációját gyengíti. Különösen, mert amúgy is kedven vesszőparipája a kormánypártnak az, hogy az ellenzék álhíreket generál, gyárt, illetve forgalmaz. Ebben az összefüggésben egy olyan eset, ami bármennyire is, de hitelteleníti az ellenzéki közléseket, szinte minden pénzt megérhet. Ugyanakkor más szempontból is jelentőséget kaphat az eset.

Az ugyanis világos, hogy Orbán Viktornak nem különösebben érdeke, hogy a lánya külföldre költözése sokáig hír maradjon. Akár neki készítik elő a távozást, akár önerőből sokaltak be a papa rendszerétől. A választásokhoz közeledve egyik sem okvetlenül segíti a Fideszt. Az azonban igen, ha előre elveszik az élét minden olyan kommunikációs kísérletnek, ami az Orbán-lány távozását próbálná felszínen tartani. Ebből a szempontból Fekete-Győr András, minden utólagos beismerés, bocsánatkérés, és más tiszteletkörök ellenére akkora szolgálatot tesz a kormánypártnak, hogy jobbat a Fidesz-körök is aligha találhattak volna ki. Alkalmasint nem először, mert már 2019-ben is volt olyan dobása a Momentum vezetőjének, amiről Rejtő örökbecsűje nyomán a Prücsök prücsökségének kérdése jutott az eszembe.

Andrew_s

Nem feltétlen Czeglédy letartóztatása árulkodó

A Czeglédy-ügy legújabb hírei szerint már alapvető jogi formaságokra sem nagyon ügyeltek a kihallgatása során. Ahogy olvashatunk az interneten, dr Sándor Zsuzsa „tollából” olyan fejtegetést is, hogy az egész újbóli letartoztatás, jogilag is, bűzlik egy kissé. Esetleg nem is kissé. Azonban van pár kérdés, ami inkább az általános jogérvényesítés tárgykörét érinti.

Olyanok, amelyekre a közvélemény számára az ügyészségnek kellene választ adnia. Még abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a Czeglédy elleni eljárás olyan gyanú alapján zajlik, aminek van alapja. Minden olyan, például a Nyugat.hu-nál megjelent, körülmény dacára, ami koncepciós eljárást, de legalább is alapos megalapozatlanságot sejtet. Abban az eljárásban, amelynek során, most éppen, 6,3 milliárdnál jár a gyanúsítási licit. Bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalást emlegetve. Az előzetes letartóztatás, és egyáltalán a letartóztatás okaként összebeszélést, bizonyítékok elsinkófálását, és szökést emlegetnek. Lehet.

Van azonban egy másik ügy, amelyben szintén felmerülhet a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, bűnszövetségben vagy üzletszerűen való elkövetés gyanúja. Ez a közel egy hónapja kirobbant, az OLAF-jelentés közzétételét követő, ügy. Amelyet legutóbb Lázár, a hugyos Jani szerepében, próbált eljelentékteleníteni. De attól még a jelentés létezik, és a gyanú is. Arra nézve is, hogy Orbán vejének, illetve a veje cégének a kormány segített be „kissé”. A kérdések ezzel kapcsolatban:

-       Előfordulhat-e, hogy Tiborcz István összebeszél az ügyben valakivel? Adott esetben szóba hozza a kedves feleségének, aki szóba hozza az apjának? Aki történetesen a kormány feje?

-       Előfordulhat-e, hogy a kormány egyes tagjainak érintettsége esetén eltüntetnek bizonyítékokat? Figyelembe véve azt is, hogy erre a teljes hatalmi apparátus a rendelkezésre állhat?

-       Előfordulhat-e a szökés lehetősége, egy másik uniós országba, vagy azon keresztül akárhova? Tekintetbe véve azt is, hogy pont olyan lehetősége van erre, mint bárki másnak?

A kérdésekre nem azért lenne jó a válasz, mert kizárják annak az indokoltságát, hogy Czeglédy Csabát előzetesben tartják. Sokkal inkább azt kellene a válaszokkal megindokolnia Polt Péternek, hogy Tiborcz István miért nincs előzetes letartóztatásban? Erre, jogállamban, nem igazán lehet az a válasz, hogy azért, mert a miniszterelnök veje. Valójában a jogállamiság sérülése nem Czeglédy letartóztatásában, hanem Tiborcz szabadlábon hagyásában érhető tetten.

Andrew_s

Fordítva ülés az Elios-bilin

Egy hónapos hírünk a világban

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az anglia Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De, talán, még a mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Korrupciós relativitáselmélet

A korrupció egy érdekes forgalom. Főleg, mert legtöbbször ugyebár az, ami sosem az emlegetővel történik. Ugyanakkor azzal védekezni a korrupciós vádak ellen, hogy a másik is simlis, igencsak snassz. Olyan, mintha a bolti tolvaj azzal védekezne: mások is lopnak, tehát neki alanyi mentesség jár. Pedig alanyi mentesség csak annak jár, aki a korrupciót jogszabályban biztosítja. Magának. Esetleg a rokonoknak. Közbeszerzésileg.

Vádaskodni pedig Fideszileg vádaskodnak. Védekezésként. Mondván: az ellenzék úgy, de úgy tele van korrupciós ügyekkel, hogy már ki is alig látszanak. Az ütközőpont a jelek szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) állami kézi-felügyelet alá helyezése lett. Amit az Együtt is megkifogásolt. Mint olyan akciót, ami a korrupciós ügyek elkendőzésére igencsak alkalmas. Holott a bevezetőben emlegetett családrobbantási törvény legalább olyan furcsa. Különösen egy olyan párt részéről kezdeményezve, amelynek szinte minden megnyilatkozásában ott van a nemzeti trikolórba csavart család. Annyira, hogy annak idején még az asszony nyaklevesét is bocsánatos bűnnek tartották, ha nem fekszik rendesen, és nem szül eleget. S akkor most hoznak egy törvényt, ami egy tál villamos lencséért odaadja ezt az egész nemzeti-családos elvet. Csalárdul. Még csak nem is húsz-harminc ezüsttért. Potom pár milliócskás közbeszerzésekért.

Hiába! Orbán Viktor kezd teljesen meghasonulni. Abban a fránya pálinkában, amiről elhíresült a vejével készült ötvenliteres kép, lehet valami. Valami, amitől annyira megutálta szegény fiút, hogy kitagadta az ismeretségi körből. Ráadásul annyira, de annyira megutálta, hogy ezt a kitagadást törvénybe is foglalták. Talán azért, mert azzal az orbánvitori férfiassággal, mellyel kapcsolatban egy éve is lehettek kétségek, mégis csak lehet valami. Talán ezért is gondolták immár törvényileg is biztosítani az Orbán-vej közbeszerzési bevételét. Addig is, míg más nem válik kedvezményezettjévé. Meg különben is. A vadászkastélyok adományozásának kora lejárt. Marad a kikötő, és a törvényi pótláb. Aminek nyilván semmi köze nem lesz a korrupcióhoz. Elvégre Orbán Viktornak immár paragrafusokba fektetett papírja lesz arról, hogy ha a vejének nem szorít egy meleg zugot a pálinkafőző mellett, akkor immár köze sincs hozzá. Azért csak drukkolni lehet, hogy szegény Ráhelnek sosem kell olyanokat hallania a kedves papától, a kulcslyukon, mint amiket egy másik fura vezető mondott:

„...legyen tied, nekünk

Nem lányunk és ne is jöjjön soha

Többé szemünk elé.”

(William Shakespeare: Lear király)

Mondjuk, az sem lenne korrupció. Ahogy most a Fidesz szerint lassan már semmi sem az, amit az ország vezető pártjai csinálnak. Ha pedig az ellenzéknek ez nem tetszik, akkor nézzen magába. Holott ez tényleg annyira, de annyira óvodás védekezés. Mert tegyük fel, az ellenzék „Gyurcsánytól a szocialistákon át a Jobbikig” tényleg tele van korrupciós ügyekkel. Még talán be is bizonyítják. Legfeljebb hoznak rá törvényt. De annak fejtegetésével, hogy „Pistike is bepisilt”, vajon a saját gatyó szárazra változik? S attól, hogy a törvényt hoznak arra, hogy a fideszes húgyos-gatya száraz, attól száraz is lesz? S attól, ha olyan valaki teszi ezt szóvá, akinek szintén pisis?

Ugyan kérem. tegyük fel... Hiszen az ítéletig ez legfeljebb a Fidesz vádaskodása... Szóval, tegyük fel, hogy a Fidesz állítása igaz. Ez mennyiben is menti fel a kormányhoz közeli szereplőket? Esetleg ezzel készülnek a kormányváltásra? Hátha megúszható, ha másra is sikerül kenni a sárból? Lehet, hogy nem is annyira pisi az a pelus, mint amennyire valami egészen mással van tele? S azért ez a vagdalkozós pánik?

Andrew_s

Nem-közszereplő T. Istvánnak képe lett, mert van képe

Orbán családi viszonyrendszerében rendszeresen felmerülő kérdés, hogy ki tekinthető a haszonélvezők közül közszereplőnek. Gáspárka esetében a haszon talán csak eszmei, ismertségi, csajozós haszon. Míg Ráhel esetében a haszon, közvetett módon, de kifejezetten anyagi természetű. Akkor is, ha a kedves férje, míg cégét bírta, vadászkastélyok helyett közbeszerzésekkel került kifizetésre.

Még akkor is, ha Ráhel interpretációja úgy szól a kérdésben: a saját lábukon állnak. Ami igaz lehet, csak a talpuk alatt a köz lábfejét látjuk. Ha tehát a családi cipőorrig látunk, akkor a saját lábukon állnak. Ha az orrnál messzebb, akkor ez egy kérdőjelekkel zárható állapot. Még abban az esetben is, ha a jelenlegi parlamenti ellenzék ezt a kitekintést csak nagyon óvatosan gyakorolja. A kifejezetten provokatív eseteteket leszámítva, és néha azokat is beszámítva, a magas labdák százait hagyják elszállni. Az Orbán-Tiborcz páros még legifjabb nemzedékének képvásárlása azonban nem az elszálló labdák egyikévé vált. Ez volt az a minapi akció, melynek kertében egy aukción potom hét millácskáért licitált sikerrel két képre a saját lábán ácsorgó ifjú pár. Ami talán azért is volt szokatlanságával hír, mert korábban Orbán Ráhel és a kultúra találkozásai kapcsán vagy diszkó-, és nyaralós fotókról, vagy operaházi pezsgőzésekről esett szó. Nem mintha nagyon hiányoznának az olyan, esetleges, hírek, mint például: „Orbán Ráhel a mi Vezérünk lánya, és hites ura megtekintették az Orbán Viktor portréiból szervezett kiállítást”. Alkalmasint persze még jöhetnek ezek a hírek. Miniszterünk már van hozzá.

Elkalandozás helyett, kalandozzunk vissza a képvásárláshoz, illetve annak utóéletéhez. A Magyar Narancs számolt be arról, hogy a nemzeti hírek nemzeti távirdája (MTI) szerint Orbán Ráhel férje nem közszereplő. Ez annak nyomán derült ki, hogy Bangóné Borbély Ildikó országgyűlési képviselő (MSZP) közleményt gondolt közzétenni Tiborcz István megemlítésével. Abban az összefüggésrendszerben, hogy akár vagyonosodási vizsgálat is indokolt lehetne már a saját közlábán toporgó párocska háza táján. Azonban, mint kiderült, a Magyar Távirati Iroda szerint az, aki közvetlen kapcsolatba hozható a miniszterelnökkel, illetve a közbeszerzésekkel, az nem minősül közszereplőnek. Érvényesítve a kisajátítós szocializmus azon elvét, hogy: „ami a tied az az enyém, ami az enyém, ahhoz semmi közöd”. Mely elv különben sok minden, csak nem demokratikus, de nem is szocialisztikus. Inkább padláslesöprős.

Ha tehát az MTI elvét következetesnek gondoljuk, és kiterjesztjük, akkor tulajdonképpen a festészet is abba a kategóriába került, amelyet a nép az arra kijelölteken keresztül „élvez”. Egy pillanatig sem tévesztve szem elől, hogy az a bizonyos hét milliós vételár csepp abban a tengerben, amelyben csak aprópénz. Még akkor is, ha tudjuk: sokak számára a hetede is elérhetetlen jövedelem. Nem havonta, hanem éves vetítésben. Mert az ország szegénységben is jobban teljesít. Továbbá kivándorlásban is. Elvégre nem lehet mindenki Orbán Ráhel férje. S azoknak is meg kellene élni valamiből, akik számára nem aprópénz a képekre költött pénz. S azoknak is, akik nem azért nem járnak az Operába, mert otthon jobban szeretnek pezsgőzni, hanem azért, mert nem telik rá. Nem pezsgőre, arra sem, de a kultúrára sem. Amit különben nem sajnálok Orbán Ráheltől, és kedves férjétől.

Pusztán, magánvéleményként megjegyzem. a kultúrába beletartozna az is, ha nem a közszereplőségen folyna vita és közlemények utóvédharca. A kultúra, illetve kulturáltság fogalomkörébe tartozna az is, hogy egy szegénységben jól teljesítő ország vezérének a lánya és veje nem képaukciókon vég fel a pénzével. Sőt! Ha sehol nem vág fel vele. Igaz, ehhez meg kellene haladni azt a szemléletet, ami azzal büszkélkedik, hogy: „nekem erre is telik, te meg gebedj meg, kopasz”. Alkalmasint, ha valóban a saját erőfeszítései nyomán telne a felvágásra, akkor az addig vezető úton jó eséllyel némi szerénységet is tanult volna. Így pont ez, az MTI-t is fenékvédelemre használó, kocsma-feltűnöskdő viselkedés a legárulkodóbb jele annak, hogy a vagyonhoz a vezérrel való szotyihéj-köpködésnek és pálinkázgatásnak több köze van, mint a tehetségnek.

Andrew_s

Tiborczi listára várva

Valami lehet a levegőben. Mármint az esőben jogos párán kívül. Némi jogtalan anyag lehet, mert többféle víziók támadtanak az ember gyarló gyermekére. Nem vizilók, illetve-lovak, mert azok már leszerepeltek, Most, például, olyan képzetek teremtettek, hogy Orbán Viktor Ráhel nevű lányának férje nem férfi. Nem a biológiai értelemben, hanem az orbánviktori átvitelben.

Arra talán még emlékszünk, mert annyira nem kemény a levegőben cikázó híranyag, hogy Orbán Ráhel erőteljesen megmagyarázta a maga önköltségű tandíjának saját lábán való megkeresését. Aztán kiderült, hogy nem annyira a saját, mint férjeura lábán keresi meg, aki bősz közbeszerzési nyerőgép képében látszott feltűnni. Annyira, hogy az LMP vezetője némi elszámoltatási eljárást is kilátásba helyezet. Lassan lehet, hogy szerencsésebb lett volna bevállalni a pletykákat a svájci nőgyógyászattal kapcsolatban, és agyonhallgatni az ügyet. Mármint ezt a fránya tandíjat. Mert erősen zörögni hallatszanak a csontvázak a szekrényben. Aztán a végén még megszállnak minket a zombik. Rögtön azt követően, hogy az információs zombikat kihevertük.

A 444 ugyanis azt közölte, hogy a Orbán Viktor nagyobbik lányának férjeura által vezetődő cég ki kérte magának a gyanúsítgatásokat. Onnan idézve azon mód, hogy „Érthetetlen és rosszindulatú az a megközelítés, hogy amennyiben egy cégnek bármiféle köze van a Miniszterelnök bármely rokonához kétségbe vonják munkájának tisztaságát, becsületességét és szakmaiságát”. Ami felveti az említett orbánviktori nemiségi válságot. Nem is olyan régen, Orbán Ráhel férjének apósa ugyanis André Goodfriend kapcsán erőteljesen kétségbe vonta annak férfiasságát. Tette ezt azon az alapon, hogy holmi jogszabályok, nemzetközi egyezmények alapján, és a kitiltási botrányban pusztán a postás szerepét alakítva, nagy ívből tett Vida Ildikóra, és annak lelki konfliktusaira. Meg a nyelviekre is. Márpedig most az a helyzet, hogy Tiborcz István a felesége szoknyája, és a cége közleménye mögé bújva próbál elsunnyogni a surranó pályán. Ami ugyebár egyenesen magára vetíti azt a kitételt, hogy nem lesz férfi az apósa szemében.

Ami azért elég ciki lehet. Mert amennyiben Tiborcz István megszűnik férfi lenni Orbán Viktor szemében, akkor ezentúl rózsaszín tütüben lesz köteles megjelenni a családi ebédeken? Még elképzelni is rémes. Ennyire nem kemény a légköri melegfront. Nem beszélve arról, hogy amennyiben Orbán Ráhelnek gyermeke fogan, akkor egy orbániai nem-férfi vajon alanyi jogon lesz közröhej és gúny tárgya az apósa beszédeiben? Vagy csak simán megvárja, amíg a faluban kiröhögik? Ha addig élnek is. A nevetők. Lehet, hogy az Elios Innovatív Zrt. helyett inkább a miniszterelnök vejének kellett volna megszólalnia. Tisztább, és legalább a gerinc emlékét megőrző gesztus lett volna. Orbán Ráhel legalább megpróbálta. Kicsit butaságokat mosott össze némi valótlansággal, de legalább megpróbálta. Azonban abban a környezetben, amiben a papa helyett a frakció szavaz, valamint a férje helyett egy cég ad ki közleményt, nem lehetett könnyű.

S aztán ott van az a közlemény. Ami szerint mindenki rosszindulatú cudar, aki szerint a miniszterelnök rokona csak hülye, élhetetlen és hozzá nem értő lehet. Minden szakmaiságot is nélkülözve. Ezennel kijelentem, hogy eszemben sincs ilyen előítéletekkel nézni egy kormányzati rokon ténykedését sem. Elfogadom, hogy létezik olyan hihetetlen befektetési zsenialitás, szakmaiság és tettre készség, amitől a 2009-es 8,4 milliós árbevétel 2011-re hárommilliárd fölé tudhatott keveredni. Azt is elhiszem, hogy ehhez semmi köze nincs a kormányfői rokonságnak. A hit ugyanis fontos dolog. A kevésbé hiszékenyek meggyőzését azonban minden sértődött közleménynél jobban szolgálnák a száraz számok. Felmutatva még legalább négy-öt céget, amelyben egy fia kormánytag egy fia rokona sem ténykedik, és hasonló üzleti sikerről számolhatnak be.

A következő tiborczi közleményben minden kommentár nélkül, pusztán ezen cégek listáját kellene közzé tenni. S már el is tűnne minden korrupciós gyanúfelhő országunk tiszta egéről.

Andrew_s

Orbánia szappanoperája

Forrás: Vastagbőr / Facebook

Holnap lesz a nagy nap, amikor Orbán Ráhel fejét bekötik. Az előkészületekről szóló hírek alapján már korábban olyan érzése lehetett az embernek, hogy alapvetően szappanopera zajlik, miközben a háttérben pozícióharcok dúlnak. Az érzés mit sem csökkent. S most mégis áldozzunk pár gondolatot ennek a szappanoperának.

Az, hogy a nagyvezér lánya férjhez megy, az élet velejárója, és ezen kár is lenne bárkinek csacsognia. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy a nagyvezért „Első Polgárnak”, miniszterelnöknek, királynak, tábornoknak, Pannónia Géniuszának, vagy minek titulálják a hívek, illetve a közmédia. A lényeg az, hogy miként szemléli önmagát, és őt miként szemléli a környezet. Ez teljesen nyilvánvaló a történelmi példák, de a spagetti-sorozatok alapján is. A valós tekintély a fejekben dől el. Ahogy a valós, vagy vélt elvárások teljesítésének belső igénye is. Egy olyan jeles alkalommal, amikor a Vezér lánya férjhez megy, nyilvánvalóan találkozik a kettő. Megjelenik egy valós elvárás, és működésbe lépnek a fejekben letárolt vélt elvárások is. Amibe belejátszik természetesen az is, hogy egy ilyen esküvő nyilvánvalóan jeles alkalom. Annyira, hogy érthetően kerül be a tudósítások fókuszába. Márpedig ki szeretné, ha a küszöbét úgy lépné át a média, hogy a lakásában uralkodó káoszt és rendetlenséget kürtöli szerteszét.

Ettől válnak egyébként kicsit mázassá a klasszikus szappanoperák is, ahol minden pozitív hős otthona olyan, mintha a bejárónő éppen befejezte volna a munkáját. Olyan, mintha abban sosem „laknának”. Egyfajta hamis értékrendet is közvetítve, de kétségtelenül meghagyva a nézőnek az illúziót, hogy „itt minden rendben van, és nem is lehet másként”. A konfliktusok innentől általában kiszámíthatóak, műviek, megjátszottak, és ripacsok által sokszor ripacskodón túljátszottak. Az erre szocializált médiafogyasztó számára Orbán Ráhel esküvője korántsem annyira kirívó esemény. Szinte természetesnek tűnhet sokaknak, hogy miközben ő a pár deka parizerért számolja ki a forintokat, a Vezér lányának lagziján vadpörkölt dukál számolatlanul. Kicsit megfeledkezve arról is, hogy azt a lagzit közvetve, de sok szempontból közvetlenül is ő fizeti. Pontosan úgy, ahogy annak idején a tizedekből finanszírozták a király lagziját. Ám a szappanoperák népe számára ez maga az alternatív valóság.

Miközben természetesen a jelen valóság is működésbe lép azoknak, akiket közvetlenül érint. Azonban sok szempontból a „tiszta udvar, rendes ház” címért tusakodó szemlélet, illetve az, hogy legalább a papok tánchelyén rend legyen. Talán ez indította útjára azokat a projekteket, melyek „közpénz, nem számít” alapon orbánia szappanoperájának díszletét célozták kicsinosítgatni. Először Csabdi és Tükröspuszta térségében elrendelve az esküvői útvonal villámkátyúzását. Nehogy Tiborczéknak panaszkodhatnékjuk támadjon. S nehogy az Ország Polihisztora kényszerüljön megmondani, hogy miként kell kátyúzni. Mert ki merné kétségbe vonni, hogy a gátőri és szülészeti tudományok birtokosának nem szúrna szemet egy trehányan elsimított gödör. De különben is. A TV biztosan mutatja majd, tehát legyen csak rendben. Az ebben az esetben, a közpénzhez hasonlóan, nem számít, hogy aligha ez lenne az ország egyetlen kátyúzandó útja.

Például a fővárosban is akad gödör, repedezett aszfalt bőven. Nem véletlen, hogy a kirakatban önmutogatást szervezők elindították Budapesten is a szükséges munkálatokat. Heveny aszfaltozási rohammal a Margit körúton. Aligha véletlenül pont annál a templomnál, ahol a kátyúmentes közútcsíkra vezető igent szándékozik kimondani Orbán Ráhel és a Tiborcz-gyerek. Az, hogy a teleregények hősei milyen életet élnek a kamerán kívül az úgyis alig érdekel valakit. Legfeljebb a helyzetben benne élőket. S ebből a szempontból emberileg akár sajnálhatnánk is az ifjú párt. Nyilván nem anyagilag, hanem emberileg. Talán nem is szeretik egymást annyira. Talán pár év múlva hagynák a fenébe az egészet. Talán már most hagynák a fenébe az egészet. Már akkor, ha csak nyomokban ép személyiséggel verte meg őket a sors. Mely azért lehet sorscsapás, mert esélyük sincs. A szülők választása, az anyagi és politikai érdekek kötelei akkor is kényszerközösségbe fogják őket tartani, ah már most utálják a helyzetet, és egymás száj-, illetve lábszagát. De ugyebár a szappanoperában a csóknak akkor is jól láthatóan el kell csattanni, ha fokhagymás pirítóst evett az egyik szereplő pálpusztaival.

De Orbán Ráhelnek és Tiborcz Istvánnak legalább az esküvőre vezető útja zökkenőmentes, és a média fanfárjaitól hangos lesz. S mert tényleg sok gödrös út van az országban, teljesen érthető, hogy Orbán Viktor Sára-lánya is igen kapós lehet. Annyira, hogy gyakorlatilag nyílt levélben kérték meg a kezét. S mielőtt ezen bárki megbotránkozna, akár még sikerülhet is a kapcsolat. Rejtő Jenő egyik örökbecsűjét, a Fehér folt címűt érdemes lehet ezügyben elolvasni. Illusztrálandó, hogy még egy kényszerházasság is válhat igazivá. Talán igazibbá, mint a szappanoperák presztízskapcsolatai. Amelyek szépek, mázosak, de a benne levők számára sokszor élhetetlenek.

De sok boldogságot azért az ifjú párnak. Vezesse útjukon őket az a tudat, hogy a szüleikről nem ők tehetnek. Akkor talán még azt is túlélheti a kapcsolatuk, ha Orbán Viktor terve a több évtizedes hatalomról, és a dinasztikus oligarcha-kormányzásról mégsem valósulna meg.

Andrew_s