Gyónni bárkinek?

Pár napja hallgatom, olvasom, hogy azon pörög a média, beleértve a közösségieket is, hogy mi történt a Szcientológia Egyházzal. Mármint azon kívül, hogy hatóságok kiszálltak, házat kutattak, és tették, amit tettek. Gábor György a Facebook-on azt is felveti, hogy a hirtelen vehemencia oka egy oligarchikus immunreakció lehet.

Lehet. Elvégre több olyan vélemény ismert, hogy az említett egyház információkat gyűjt. A személyes információk pedig később a hívek „féken tartására”, illetve harmadik személy befolyásolására is felhasználhatók. Ezt az egyházzal kapcsolatos film is emlegeti. Miközben ez egy általános jelenség. A személyes információ mindig is magas prioritású érték. Nem véletlen, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezésekben is kiemelt jelentőségű. Ahogy az olyan esetekben is, amikor bárki ilyen információk birtokába jut. Legyen az egy orvos, vagy bárki más. Elég ehhez a gyónási titokra vonatkozó szabályok múltjára gondolni. Mármint arra, hogy ezek a szabályok milyen mélyen beágyazottak az évszázados múltba, valamint a köztudatba. Az utóbbiba annyira, hogy az egyházi személyek felé egyfajta a beosztásukból fakadó bizalommal fordulnak sokan.

Ami azt eredményezi, hogy sokan olyasmiket is elmondanak egy egyház képviselőjének, amit egyébként nem igazán tennének közszemlére. Ugyanakkor érdemes belegondolni, hogy mi garantálja bármely egyház bármely gyóntatója esetén a feljegyzések hiányát. De akár ezt is, hogy a saját memóriájára támaszkodva éljen, illetve éljen vissza a tudomására jutott információval. A feljegyzések esetében pedig elgondolkodhatunk azon is, hogy a technológiai lehetőségek mennyire teszik lokálissá az információk fellelhetőségét. Gábor György azt veti fel, hogy valamely prominens személyről tudhattak meg a szcientológusok valami kínosat. Természetesen ez sem kizárt. Különösen, ha emlékszünk a vezér lányának telefonjával kapcsolatos múltbeli történésekre. A helyzet azonban a jelen esetben kicsit más. Annyiban, hogy egy elektronikusan keletkezett információ ma már bárhol lehet a világban. Akárhány másolatban.

Az, hogy a „Szcientológiai Egyháznak meg kell semmisítenie az adatokat, s be kell fejeznie a harmadik személyekre vonatkozó adatgyűjtéseket”, az egy nagyon derék elhatározás. Azért a megvalósíthatósággal kapcsolatban élhetnek némely kételyek. A kételyek forrásától elindulva pedig feltehető egy másik kérdés is. Az is, hogy vajon ki olyan kerülhetett be abba a bizonyos egyházi hálóba, akiről a hatóság szeretett volna valamit nagyon megtudni? Mert ez a lehetőség is fennállhat. Mert ennek a botnak is két vége van. Mert az a mondás is nagyon régi, hogy az a titok, amit két ember tud, már nem titok többé. A vélt nagyobb haszon érdekében természetesen érdemes lehet megosztani ilyen információt. Például a nemi szokásokat a bőrgyógyásszal.

De egyházzal? Bármelyikkel? Bármit is?

Andrew_s

Egy film, amit nem fognak szeretni a szcientológusok

Tom Cruise, A kedvezményezett „arc” a filmből

„Szcientológia, avagy a hit börtöne”. Egy film, amit a napokban is vetítenek. Budapesten, a napokban, a Tabán moziban. S már csak azért érdemes megnézni, mert a science fiction világából alapított vallás, vagy némelyek szerint üzleti vállalkozás, meglehetősen ködbe burkolódzik a hétköznapokban.

Amely köd már csak azért is káros lehet, mert a ezzel, az információk hiányával, tulajdonképpen tág tere van az információs manipulációnak. Márpedig ez mindenképpen káros. Akár vallásként, akár vállalkozásként, akár mozgalomként is kezelnek valamit. Jól megfigyelhető ez a káros, a tömegeket az információs monopóliummal visszaélve manipuláló jelenség a mindennapokban, illetve a történelem számos korszakában. Márpedig minden olyan esetben, amikor valamilyen ideológia mellé próbálnak híveket toborozni, kétséges a szabad választás mindaddig, amíg a „jelölt” meg van fosztva a teljes körülménykör mérlegelési lehetőségétől. Így, mintegy önmagamat ismételve, a szcientológiáról szóló filmet -- eredeti címe: „Going Clear: Scientology and the Prison of Belief” -- mindenképpen megnézésre ajánlanám. Azoknak is, akik számára szimpatikus a szcientológia, és azoknak is, akiknek nem.

Mert kár lenne szemellenzősen kezelni a kérdést. Nem válhatott volna tömeges jelenséggé, ha nem rendelkezne olyan vonásokkal, amelyek szimpatikusak lehetnek sokaknak. S ez nyilván nem a pénzadományok begyűjtése a csatlakozóktól. Ahogy az sem, ahogy gyakorlatilag zsarolási potenciállal bíró adatokat gyűjtenek az auditálásnak kinevezett kihallgatásokon, gyónásokon. Azonban az utóbbiak kétségtelenül rendelkeznek azzal a felelősségmentesítő hatással, ahogy a katolikus papok által végrehajtott gyóntatás is. Márpedig ez tényleg segíthet azoknak, akiknek a személyiségét a belső vívódások, a senkivel sem megbeszélhető gondolatok mérgezik a mindennapokban. S akiknek az ezen való átlendülés valóban segítheti az életét. Ahogy sokaknak az a felelősséghárítási lehetőség is segítség lehet, amellyel egy másik lélekre, lélektöredékre, külső rosszra lehet fogni minden gazságot, bántót, következetlenséget, csibészséget. Nem véletlen az, hogy hasonló motívumok számos tömeg-ideológiában megjelennek. Ahogy a vezérközpontú rendszerektől szintén nem idegenek általában.

Márpedig a szcientológia, az említett film alapján, igencsak egy vezérközpontú ideológiai rendszer.  S mint ilyen erősen hierarchizált is. Amelyben a szinteken lépkedés nem kevés anyagi áldozattal, de valószínűleg legalább ekkora személyiségi áldozattal jár. Miközben családok szakadhatnak szét, dollár-milliárdok gyűlhetnek össze, és celebek kegyét kereső marketingakciók folyhatnak. Mely utóbbit ugyancsak bemutatja a film. Nem kisebb ember narrációjával, mint a szervezet egykori, már kilépett „marketingfőnöke”. Így aztán akár el is hihetjük azt, hogy a szervezet olyan „arcainak”, mint Tom Cruise gyakorlatilag mindent biztosított az egyház. Gyakorlatilag ingyen munkásokat, ha tatarozni kellet, és ágyast is, ha úgy adódott. Miközben az alsóbb szinteken fizikai erőszakkal, pszichikai nyomással, és persze az auditálások alkalmával készült feljegyzésekkel sakkban tartottak sokaságától várják el a feltétlen engedelmességet. Amit különben meg is kapnak. Önként és dalolva. Hasonlóan a többi, nem kevésbé durva eszközökkel operáló szervezethez. Bízva, és joggal bízva abban, hogy a személyiség egy idő után a kisebb ellenállás irányába torzul, és elkezd önigazolásokat gyártva beletörni az előre felállított ketrecbe. Ami ezt követően már valóban egy öngerjesztő, önmagának falakat állító börtönné válik.

Ahonnan azért van menekvés. Akkor, ha túl erős sokk éri az illetőt, vagy az ideológiai korbács olyan pontot ér, ami mélyebben rögzített az adott embernél, mintsem egy pénzhajhász egyház azt elérhetné. Mert ez utóbbi motívumról, a pénzről sem érdemes megfeledkezni. Arról, hogy az egyházzá nyilváníttatás egyik legfőbb mozgatórugója az adóelkerülés volt. A vezetésnek. Ami független attól, hogy a részt vevők egy része akár hihet is a szcientológiai alapideológiájában. Az egész rendszer azért korántsem kizárt, hogy kizárólag a pénzről, illetve a csúcson levők hatalmi ambícióiról szól.

A film pedig minderről. Alapítástól a vagyonfelhalmozáson át, a személyiség-befolyásolás lépés-készletéig.

S végül álljon itt néhány URL:

Pro:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szcientol%C3%B3gia

http://www.scientology-budapest.org/

Kontra:

http://a-szcientologia-valsaga.blog.hu/

http://objektivszcn.blog.hu/

http://munkahelyiterror.blog.hu/2014/07/01/vigyazat_szcientologia_a_magyar_munkahelyeken

Andrew_s