Amikor Judit halkan belepotty?

Csak ismétléseként említeném, hogy a Magyar-Varga szappanopera jelen szakasza jórészt azzal indult, hogy a HVG ablakán beszállingózott egy rendőri jelentés a Magyar Péter és Varga Judit alkotta házaspár borzasztóságairól. Azóta már párkapcsolati erőszak, zsarolás, és minden más is előkerült. Lehetséges? Tőlem bármi is. Meg előkerültek olyan állítások, amelyek szerint Magyar Páter azért sértődött meg, mert megszűnt a felesége révén kapott pozíció, illetve a vele járó pénz, paripa, meg ami jár. Lehetséges? Akár lehetséges is lehet. De azért ízlelgessük egy kicsit ezt a szappant, mely csúszik, mint a banánhéj.

Kezdjük a végéről. Ha a sértődéses teória igaz, akkor ebből az is következik, hogy Magyar Péter csak azért kaphatott jól jövedelmező állást, pozíciót, mert a felesége miniszter volt. S akkor mérlegeljük egy pillanatra azt az állami berendezkedést, ahol így mérik az állásokat. A mérlegelés eredménye az, hogy talán nem a korrupciómentes demokrácia legfőbb ismérveként ismert ez a működési modell. A következő költői kérdés, hogy tudjuk-e, hogy milyen miniszter volt Varga Judit? Tudjuk természetesen. Igazságügy-miniszter.

Mint ilyennek az első sorokban kellett volna haladni azon a harctéren, akkor a korrupció ellen küzdenek. Ha tehát a sértődési motivációt elfogadjuk Magyar Péter esetében, akkor ezzel elfogadjuk Varga Judit érintettségét a férje állását érintő korrupcióban, amiből az is következik, hogy már "fénykorában" is alkalmatlan volt a hivatala betöltésére. S érintettsége okán Orbán Viktornak, mint a kormányáért felelős vezetőnek el kellett volna mozdítania. Már jóval a kegyelmi ügy előtt. De nem tette. Amiért jogállamban a miniszterelnöknek kellene lemondania. Ám valószínűleg nem fog. Amivel visszajutottunk az államberendezkedést feszegető kérdésekhez.

Ezen a ponton térjünk vissza kicsit ahhoz a bizonyos rendőri jelentéshez. Mely nyilván csak akkor készülhetett el, ha Varga Judit, mint miniszter környezetében aktív rendőri jelenlét volt. S akkor játszunk el a gondolattal, hogy valaki egy hivatalban levő minisztert, aktív rendőri jelenlét mellett, tetlegesen próbál inzultálni. De engedjük el itt, és bizzuk mindenki képzelőerejére az igazoltatástól gipszelőig terjedő skálán a próbálkozó további programját. Ettől lehet még Magyar Péter egy macsó barom? Lehet. Ahogy az ellenkezője is lehet. Az elengedett szálat meg ragadjuk meg azon a ponton, hogy egy miniszternek mekkora játéktere van arra, hogy védelmet kérjen. Szerintem nagy. Valamint mekkora játéktere van intézkedést kérni a barom férj ellen? Szerintem nagy. Miközben Magyar Péternek jól fizető állást szerzett, aminek elvesztéséért most meg van Péterünk sértődve. Nem túl életszerű, de persze lehetséges. De leginkább akkor tűnik életszerűnek, ha Varga Judit egy harmadik fél befolyása alatt áll.

Miközben még sehol sem vagyunk a végrehajtói milliókig vezető úton, már most megállapítható, hogy valami irdatlan kommunikációs kapkodás zajlik a kormány lejáratásügyi felelőseinél. Ugyanakkor egyre inkább az az érzésem, hogy Varga Judit egy már ismert úton csoszog. Amennyiben megtesz valamit, amikor szóltak neki, és pont úgy szarban fogják hagyni, mint a kegyelmi ügyben.

Mert a nepotizmus és a diktatúra is felfalja a saját gyermekeit. Valamint minisztereit, illetve talpnyalóit is. Függetlenül attól, hogy Magyar Péter mennyire a szantek szentje, és a médiahősök messiása.

Andrew_s

Hadházy-doktor legújabb párt-trófeája

Dr. Hadházy Ákos legújabb farok-osztályú megnyilatkozása az, hogy nem ül be a Momentum frakciójába. Azaz, hogy rövidre zárjuk a felvezetést is: mivel egy újabb párt nem érezte okvetlen szükségét, hogy a farok csóválta kutya szerepében tündököljék, a számos pártot, illetve holdudvart megjárt politikus ismét függetlennek fogja magát titulálni. Az őt támogató párt meg kihúzta a pakliból az ÍJ-kártyát, azaz: Így Jártak.

Önmagában egyébként nem is lenne ez akkora hír. Sokak esetében lehet, hogy az lehetne, de annak aligha, aki figyelemmel kísérte az önmagát az igazság harcosának kikiáltó marhagyógyász úr eddigi akcióit. Legutóbb azt, ahogy megpróbálta az egész ellenzéket csóválni a mandátumok ügyében. Valójában a zuglóiak véleménye lenne érdekes. Ahol ugyebár dr. Hadházy Ákos elindult, és ellenzéki támogatással, a Momentum soraiba áltatottan nyerni tudott. Mert annyi realitásérzéke azért volt, hogy még véletlenül sem az elszármazási pontján gondolta megmérettetni a politikai nagyszerűségét.

Ami azért sem érdektelen, mert a korrupcióellenesség kivont demagógiájú bajnoka nem túl sok perképesnek tűnő ügy-anyagot tudott eddig prezentálni. Ha a hazai bíróságok felé nem, akkor azon túl lépve az EU-s fórumok felé. Tulajdonképpen akkor sem, amikor a labda igencsak magasan érkezik. Ha nem is mindig drónon. De, természetesen magam is lehetek figyelmetlen. Így jó lenne azoknak az ügyeknek a listája, amit komoly jogászok szerint is védhető módon beterjesztett, és miután a magyar hatóságok elutasították sikerrel végig is vitt az EU-s jogfórumokon. Ez egyébként nem csak a kíváncsiságom okán lenne érdekes lista. Ugyanis dr. Hadházy Ákossal kapcsolatban sokszor olvasni kommentekben, hogy a jogi felkészültsége nem egészen az említett peranyagok összeállítására predesztinálja.

Miközben azt egyébként a saját nyilatkozatában sugallta annak idején, hogy az ellenzék győzelme esetén ő lesz a korrupcióellenes miniszter. Márpedig az az így ellenzékbe szoruló Fidesz számára lett volna magas labda, ha jogi végzettség, és szakértelem nélkül lett volna egy jogi ügyekben igencsak érintett terület felelőssége. S az alkalmasságát peranyag nélküli, és ezért jogilag inkább csak conteo-osztályú blikkfangokkal, és a miniszterelnök-jelölthöz fűződő távoli rokonsággal tudta volna alátámasztani. A korrupció-ellenesség jegyében. Megjegyzem: a rokonság önmagában kevésbé zavaró, mint az, hogy a politikai érettségben sem estek egymástól túl messze. Amiért viszont akár Orbán köszönőlevelét is bekeretezhetnék. Ahogy MZP szét tudta zilálni az ellenzéket nem zilált volna úgy senki. Dr Hadházy pedig a sok, láthatóan hatástalan ügyfelvetéseivel pedig sikerrel fárasztotta ki, demagógizálta el azt a témát, ami több tehetséggel akár komoly ellenzéki kártya lehetett volna. A pakliban levő üres pótlap helyett.

S akkor felrémlenek azok az idők, amikor az MSZMP korszakában, legalább papíron, még visszahívhatók voltak a képviselők. A ködös emlékekkel pedig az a kérdés, hogy egy hasonló rendszer milyen politikai képpel társulna mára, ha megmarad. Amennyiben a Parlamentet a képviselők nem tekinthetnék egy jól fizetett mandátum-rodeónak, mert a delegáló szavazók bármikor egy felmutatott középső újjal jelezhetnék: „ideje más pálya után nézned”. Könnyen lehet, hogy dr Hadházy sem független képviselő lenne ebben az esetben, hanem vágóhídi ellenőr. De mert a rendszerváltáskor lezsírozott rendszer lehetővé teszi a választók hülyének nézését, illetve nem-képviseletük esetén is a fizetést, nem is nagyon érdekel.

Andrew_s

Csend-előszeles migráns-margó

Nigériai életkép 2015-ből

Az USA élén álló hatalmi droid mostanában elég sokat magyarázza, hogy az ő gyűlöletbeszéde nem az a gyűlöletbeszéd, ami a fegyveres fajelmélet-képviselet legutóbbi implementálását, gyakorlatba ültetését eredményezte. Szinte kapóra jött számára a pedofil milliárdos halála, mert kicsit elvitte a témát azokról a gyűlésekről, amelyen Trump hakniját a bevándorlókat gyülölő közbekiáltások erősítették. Európai hívei nem magyarázkodnak. Még. Nem is gondolkodnak. Valószínűleg.

Ahogy Orbán sem. Illetve ebben valószínűleg tévedek. Orbán valószínűleg nyomokban még gondolatokat is tartalmaz akkor, amikor a menekültek ügyét igyekszik a kommunikáció felszínén tartani. Addig sem az oligarchikus korruptorok üzelmeivel üzekedik a közhangulat. Sem a különböző fórumokon, sem az utcákon. Ugyanakkor a leglelkesebb orbanisták, és a mindenkit gyűlölő decibelkeresztények valószínűleg már régen felmentették magukat az olyan nehéz és fáradságos feladatok alól, mint ami a kérdésben felmerülő csoportok előfordulási arányait is mérlegelni volna képes. Ahogy annak idején, 2015-ben sem sokat elmélkedtek a kérdésen. Népeik nagy vezére Orbán Viktor elvtársuk kiállt, és megaszonta, hogy utálni kell a migránsokat. Így aztán a hívei lelkesen utálták a migráncsokat. Vihogva azon, hogy okostelefonokkal érkeznek a menekültek, és örömködve azon, hogy eszük ágában sincs itt maradni.

Holott az már akkor is világos volt, hogy okostelefonnal, és a nem túl olcsó útiköltség megfizetésével azok érkezhettek az első hullámokban, akik a hazájukban a képzettebb középosztályhoz tartozhattak. Azért, hogy a hatalmi packázás mégis képes volt kihozni a rosszabb énjét többeknek az vesse az első követ bárkire, aki szent. A szélsőjobbal kokettáló, és ölelkező fórumhuszárok minden esetre ne dobálódzanak. Mert a lábukra ejthetik a flasztert. A másik jelentős csoport volt azoknak a köre, akik már csak vallási okokból sem az iszlám államok fele menekültek. De az orbanista kereszténység védelmének a jegyében a koptok, és más keresztény hívek sem kaptak különösebben kegyesebb elbánást. Talán azért, mert a menekülő középosztálynak nem volt mégsem elég pénze, illetve szándéka a hatalmi baksis kifizetéséhez.

A vallási üldözötteknek meg még annyija sem volt, mint az előbbieknek. A kereszténység utolsó bástyájának önhazudott magyar államvezetés tehát felállította a nagy déli őzcsapdát, és keblére ölelt bárki, aki képes volt a zsebükbe dobni egy letelepedési kötvény árát. Vallástól, képzettségtől, előélettől függetlenül. Mert a hatalmi zseb az egyike azoknak az erőforrásoknak, amiből nem szorul az ország behozatalra. Van belőle itt is elég. Feneketlenül.

Ugyanakkor az is világos, hogy Orbán hívei olyasmiket skandálnak gondolkodásból felmentett módon, ami mögé talán szellemi önvédelemből sem gondolnak mögé. Ilyen a sokat emlegetett „illegális bevándorló” fogalma. Mert, mint arra már többször és többen rámutattak: a bevándorló attól bevándorló, hogy letelepedési szándéka van. Magyarországon ilyen lassan az itt születetteknek sem mindig akad. A külföldről érkezők esetében ehhez a letelepedéshez viszont olyan jogi procedúra társul, ami az illegalitást eleve kizárja. Legalábbis a jogilag tisztázott keretek betartása esetén. Ami természetesen a történelemben eddig sem zárta ki az említett keretek felrúgásával végrehajtott, letelepedési szándékból elkövetett, tömeges népmozgásokat. Erről azonban jelenleg aligha lehet szó, mert ellenkező esetben aligha froclizhatnának bárkivel a tranzit-zónában az oda delegált hatalmaskodók. Ha valóban akkora tömegről lenne szó, amellyel Orbán hülyíti a híveit, és valóban a jogi kereteknek fittyet hányó átkelési szándékról, akkor valószínűleg elsöpörnék a drótakadályokat.

Amely arány-, illetve szándéktévesztés nem hazai specialitás a szélsőjobbal üvöltők körében. Ahogy az sem, hogy a jelenlegi, látszólag konszolidált állapot könnyedén a vihar előtti csöndként vonulhat be a jövő talán még írott történelmébe. Ha ugyanis valóban milliók kerekednek fel a jobb élet, vagy akár csak a puszta életben maradás reményében, akkor az a tömeg nagyon fel lesz kerekedve. Márpedig egy globális éhséglázadást aligha állítana meg az Orbán lelki üdvéért imaláncot formáló szakkör. A reálpoilitka nem véletlenül kezdett bele egy globális konszolidációs programba. „Talán még nem késő” jeligére. Mielőtt az afrikai, illetve ázsiai tömegek nem gondolják úgy, hogy egy háborús veszteség is bevállalhatóbb a mélyszegénység, a gazdasági elnyomás, az éhínségek, illetve az azzal kézen-fogva járó járványok árnyékában. Mely utóbb esetben a hazai politikusok sem nagyon tapicskolhatnának a hideg polgárháború nyújtotta kényelmes dagonyában.

Igaz, ha tömegesen elpattan valahol a stadion-tapsoncok biztosította cérna, akkor egyébként sem. Azért párt-droidok megnyugodhatnak. Mire ez bekövetkezik, addigra a szeretett, és feszesre szopott vezérük már messze fog járni. Szokott bátorságával másra hagyva a piszkos munkát, illetve a számon kérő eljárás elviselését.

Andrew_s

Kis visszatekintő szoftverileg

A hazai informatikai világot is érintő, vagy leginkább azt érintő, Microsoft-botrány nyomán lehet, hogy előbb, vagy utóbb a jelenleg regnáló kormányhoz, illetve a kormányfőhöz közeli irodák felé vezetnek a szálak. Az, hogy mennyire lesznek ezek a szálak hővezetők, és fűtik fel a széket néhány eltespedt oligarcha-fenék alatt, az nyilván az ügyészségen is múlik. Annak reakcióin majd meglepődünk akkor. Vagy sem. A kialakult helyzeten azonban jobbára csak az amnéziások lepődnek meg.

Már csak azért is, mert a Microsoftnak, mint világcégnek lehet a magyar piac ugrópont keletre, végvár a nyugati piac szélén, és lehet, hogy egyes kormánykörök roppant büszkék magukra. A főnök pedig talán már a gépét is be tudja egyedül kapcsolni. A nem a saját kapcsolóját matatja a zsebében. Azért a Microsoftnak, mint világcégnek az egész a hazai piac alighanem valahol a kerekítési hiba környékére esik. Valószínűleg ezért gyakorolt már korábban is olyan gesztusokat a hatalom különböző szintjein pattogóknak, amit a cég valószínűleg leírt, mint promóciós költséget. Cserébe azért, hogy a szoftvercég, illetve a szoftvercégek jogvédő lobbiszervezete eszmei, vagy akár gyakorlati támogatást is kapjon. Alkalmasint az utóbbi egykor elég sok kritikával illetett, és nem annyira barátságos, mint jelképértékű bilincses plakátjaira akár még emlékezhetnek is páran. Azoknak, pedig akik nem emlékeznek rá, volt hír, amelynek kapcsán felidézték.

Valószínűleg azok az emlékek is megérnének egy nyomott nyomot, amelyek szerint volt némi megállapodás, ami a hivatalos szervek szoftverállományát érintette. Annak érdekében, hogy ne érje szó a ház elejét. De ez talán igaz se volt az elmúlt, évtizednél is hosszabb időszakaszok távolában. Az egyetemek számára szánt beetetőkampányról azonban máig fellelhető a netes hírek egy része. Akkor voltak olyan gondolatok, hogy a szoftvercégeknek azért éri meg, mert a kellő szemellenzővel szoftverhasználatra idomított majdani vezetők az ő terméküket fogják megvenni. Azt, hogy a Microsoft ebbéli számítása miként igazolódott, ha igazolódott, azt mérje fel mindenki a saját irodai környezetében. Az azonban ettől szinte teljesen független, hogy akkor sem volt mentes az ügy némi gyanú-leágazástól. Az egyik, hogy az „ingyenes” szoftver alapvetően talán nem is annyira ingyenes.

Az egyéb informatikai beszerzések kapcsán pedig egy másik, némileg konkrétabb gyanú az volt, hogy némi közpénzek indultak el a saját vándorútjukon. Amely gyanúval kapcsolatban a Campus-programot a Microsofttal aláíró Dr. Stumpf István, aki akkor még nem volt törvényellenőri alkotmánybíró, politikai bosszúhadjáratot emlegetett. Vagy igaza volt, vagy nem. Mármint a politikai támadásban. A recept, bár némileg más szereplőkkel, és egy kicsit nagyobb fordulatszámon ismerős is lehet. Már szinte hallom, amint a jelenlegi Microsoft-botrányban érintettek is politikai támadást fognak emlegetni. Esetleg egyenesen az USA-ból. Még akkor is, ha a jelenlegi korrupciós ügy ott bizonyítást nyert a jelek szerint. Mert miért pont onnan ne támadnák a tisztakezű, angyali tisztességű, köztiszteletben álló miniszterelnöki siserehadat.

Egyébként lehet, hogy a visszaemlékezéseken túl érdemes lenne a felcsúti védegyletben érintettek egyéb informatikai ügyeibe is belepillantani. Mert esetleg még kiderülhet, hogy a legutóbb felröppent cégvásárlások kapcsán is az eljövendő pénzszivattyúzási lehetőség a legvonzóbb szempont. Ami vagy sikerül, vagy nem. Elvégre a legutóbbi cégvásárlási szándékot akár az is motiválhatta, hogy olyan sikeres projektek megvalósítóját tudhassa a vezérközeli zsebben, mint amilyen sikerrel a BKK-s rendszer is büszkélkedhetett. 

Andrew_s

Lázártalanítás

Lázár János jobbra el. A hírek alapján szinte ez az egyetlen biztos információ. A többi jórészt találgatás. Fel lehet tételezni azt, hogy kellően megszedte már magát ahhoz, hogy békésen elvonuljon a vadászkastély kies magányába. Ebben is lehet valami. Ha nem is csak a tele a zsák effektus. Miközben hatalomtechnikai, kremlinológiai okai is lehetnek a távozásának.

De sorba haladva, először azt a teliputtony, telizsák effektusra vessünk egy pillantást. Azzal, hogy Lázár kevésre tört volna, aligha vádolhatnánk a nemzeti főkaparnokot. Az alacsonyról felkapaszkodott suttyóra hajazó reakciói alapján az sem valószínű, hogy ne kaparna még egy kicsit, ha tudna. A hatalomvágya tekintetében sem érheti szó a háza elejét. Mégis gondolhatta úgy, hogy ideje megállni. Mégpedig akkor, ha Orbán rendszeréből már nem sokat néz ki. Sem anyagilag, sem annak túlélését tekintve. Esetleg egyikből sem. Így eljuthatott ahhoz a racionális megfontoláshoz, hogy ezt követően behúzza a féket.

Ezzel egyrészt lehetőséget teremt magának arra, hogy a már megszerzett javakat akár a piacon megforgatva fialtassa. Tekintettel arra, hogy Kósánál jobb kvalitásokkal rendelkezik, még ennek a hatásossága sem kizárt. Aztán már ő is hivatkozhat arra, hogy minden bevétele teljesen reális, és morálisan is rendben van. Legfeljebb az első milliókat, netán milliárdokat pedig ne kérdezze, feszegesse senki. Különösen, mert az azokhoz való hozzájutás kisebb-nagyobb stiklijei el is avulhatnak időközben. Így csak azt az időt kell kibekkelni, amíg ez az idő eltelik. Ennek alapján elég lenne az egyes tételek elévülését nézni ahhoz, hogy kiszámolhassuk a Lázár által Orbánnak becsült hatalmi időt.

Azonban a fentiek azt tételezik fel, hogy Lázár döntése valóban Lázár döntése. Miközben a pakliban benne van, hogy a döntés Orbáné. Korántsem feledve, hogy többször felmerült Lázár neve azok között, akik a Fidesz élén Orbánt leválthatnák. Feltéve, hogy mindazokat sikerül erről meggyőzni, akik a Fidesz bivalyaiként Orbánt a hatalmában tartják, és bomolni hagyják. Márpedig a kétharmad nem az Orbánt esetleg leváltani akaróknak kedvez. Így Orbán helyzete pillanatnyilag stabilizálódott. Nincs szüksége a trónkövetelőkre maga körül. Ugyanakkor Lázárnak az az erénye sem nyom most sokat a latba, hogy talán a legesélyesebb lett volna egy Fidesz-Jobbik koalíció letárgyalására. A kétharmaddal erre sincs Orbán pártja rászorulva.

Így Lázárra hatalomtechnikailag egyszerűen nemhogy szükség nincs a kormány környékén, de egyenesen problémás lehet a jelenléte. Ezért lehet, hogy fentebbről mondták meg: szereztél már eleget Janikánk ahhoz, hogy most állj egy kicsit takarékra. Már csak azért is mert Lázár a tipikus külső káder. Sem a bibós brancsba nem tartozik, sem Orbán falusi baráti körébe. Elég vaj lehet a füle mögött, hogy zsarolható legyen, és elég információja ahhoz, hogy ne lehessen egykönnyen elsűllyeszteni. De az informális háló ettől még elég likacsos lehetett alatta. Amiért azért aligha kell sajnálni szegény Lázárt, és aligha a főváros aluljáróiba fogja összetarhálni az aznapi felesre valót.

Attól meg Orbánt nem kell félteni, hogy nem fog találni egy szorgos talpnyalót. Aki hülyébb, mint ő, tehát nem veszélyes, és elég korrumpált ahhoz, hogy kézben tartható. Aztán Kósa helyre is majd csak találnak valakit.

Andrew_s

Sajnáljuk kicsit Kósa Lajost!

Olvasom Lendvai Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki. Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát.

Mármint akkor, ha jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben. Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát nem is nyitunk erre a célra. Ami nem is kell ahhoz, hogy a felcsúti gázszerelő új ruhájában észrevenni véljük a rejtett zsebeket. Azokat, amelyek csak úgy dagadnak a milliárdoktól. Ráadásul igencsak okosban. Mert a méltatlanul korán eltávozott Demján Sándor azért épített, szervezett is egy, s mást a vagyonáért. Mészáros Lőrincnek ehhez a más elég volt. Tekintettel arra, hogy az a más’ a miniszterelnök.

Aztán ott vannak a letelepedési kötvények ügye. A közvetítőket aligha fogjuk az éhhalál, illetve a megfagyás szélén üdvözölni az aluljárókban. Legfeljebb a méltó, de valószínűleg sosem kiszabott büntetésük letöltése után. Ráadásul szintén nagyon okosban nyomták, mert a kötvények visszafizetése közpénzből fog indulni. Aminek úgy sincs szaga, ha némely kötvénybirtokost esetleg nemzetközileg körözték. Netán körözik a mai napig. Ki tudhatja? Az úgyis hallgat. Ahogy az a pénz is alszik, amely svájci számlákon landolt esetleg. A feltalálók legnagyobb örömére. Akik leginkább, Rejtővel szólva, magukat találták fel. Meg meg azt a lehetőséget, hogy miként lehet pénzhez jutni a közösnek szánt pénzekből. Az, hogy eközben Rogán egy kicsit helikopterezett? Hát istenkém! Valami neki is jár. Nem lehet mindjárt zacskóragasztással kezdeni. Nem igaz? Van aki, esküvőre propellerezi el magát, és van, aki háziasított rénszarvast megy levadászni. Naná, hogy puskával. Holott Semjént is elnéztem volna egy felvételen, amint pattintott obszidiándárdával befutja és leteríti a szarvast. Ha rén, ha nem a szerencsétlen. A szarvas.

Na itt kanyarodjunk vissza Kósához. Ahhoz a szegény miniszterhez, akinek korábban kijutottak a floridázó önkorisok, de talán nem járt Floridában. Aki látja Mészáros gazdagodását, neki meg csak a vacak, miniszterként elérhető keret jut. Még helikopterezni, feltalálni sem hagyták. Talán még kötvényezni sem. Néha odaengedték a mikrofonhoz, és szabad volt neki kiinni a vezér szellemi éjjelijét. Meg elviselni a sok kritikát. Nem kicsit a szellemi teljesítményéről. Arról a kicsiről. Most gondoljon bele a nyájas olvasó, hogy a mi szegény Kósa Lajosunknak milyen baromi savanyú lehetett az a szőlő. Ami, ha nem a véka alatt bujdokolt, akkor esetleg meghatotta a pártbelieket. Akik talán egyfajta beavatási szertartást is kanyarítottak az ügy köré.

Mondván:

„Kedves Lajos! Beveszünk a köreinkbe! Hogyne vennénk? Itt van egy facér örökségügy. Ha simán lebulizod, akkor a Tied lehet az, amit hasítasz belőle!” Esetleg egy kis visszaosztást kikötött a Párt magának, de talán még azt sem. Ellenben várták, hogy mit csinál a Lala. Lala nekigyürközött a feladatnak, és hite szerint tök jól játszotta meg a kártyákat. Azonban a végén kiderült. Kósa még egy kis szimpla pénzmosási balhéba is belesül. Annyi támadási pontot nyitott maga körül, hogy az három Rogánnak is elég lett volna. Ráadásul elég sokat tudhat ahhoz, hogy ne lehessen nyilatkozathelyzetbe kerülni. Mert arra sem futja tőle, hogy legalább a száját tartsa szorosan becsukva.

Akkor most kérdezzem? Azt, hogy miért ne sajánhatnánk ezt a szegény minisztert? A képességei szerények, a beavatáson elbukott. Soha nem lesz rendes tagja a közpénzmosodások és strómanok klánjának. Ha pedig a többiek már tutira el-, és szétcsatornázták a pénzt, akkor még oda is dobhatják a disznók elé. A sorosisztaoknyomozócivilpublicisták elé. Legfeljebb Németh Szilárd fogja megvédeni. De tudhatja: azzal kint van az összes vizekből. Mert egy szinten vannak. Szellemileg. Piszok alacsonyan. Elvégre kell egy szint elhinni, hogy egy kisebb városállam költségvetésének megfelelő pénzek csak úgy teremnek, illetve lenyúlhatók.

Andrew_s

FBI: Orbániai terror-pénzmosoda?

2011: „nagyon versenyképes lesz Magyarország”
Forrás: Richpoi

A hazai, hatalomból támogatott, korrupcióval kapcsolatos egyik legújabb hír az, hogy az FBI véd egy ebben feltáró információval rendelkező tanút. A kiszivárgott információk azért is lehetnek kínosak, mert Orbán kommunikációját is alapjaiban ingathatják meg. Még akkor is, az olyan elvont fogalmakról, mint a moralitás, vagy a gerinc már talán a hívei is rég lemondtak.

A szivárogtatások alapján ugyanis a nemzetközi terrorizmus finanszírozására is használt alternatív arab pénzrendszer lehetett az egyik csatorna, amelyen az uniós pénzek is átszivárogtak pénzmosókon. Már amit nem gyémántban, és ki tudja, hogy még mi mindenben, úgyszólván „természetben” utaztattak keresztül a világon. Majd „amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra”. Márpedig ez azt is új megvilágításba helyezheti, hogy állítólag maga Orbán Viktor kérte, az egyébként állítólag körözött, Ghaith Pharaon beengedését az országba. Ahogy érdekes kérdéseket vethet fel a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban is. Amelyek segítségével elég sokan kaphattak lehetőséget, hogy a törlesztés megkezdése után a magyar állam által tisztára mosott pénzért vehessenek belépést az EU-ba.

De az arab csatornáknak nem a mostani hír pillanatnyi hatása, hanem az előzmények adhatják meg a kommunikációs fűszerét. Nem kell ugyanis komoly múltra visszatekinteni, hogy emlékezzünk: Orbán elég rendesen uszított az iszlám ellen. A híveit, és trolljait szolgálatba helyezve hangoztatta a szerinte keresztény Európa védelmét az iszlám terrorja ellen. Azonban már a Pharaon-ügy is sejtette, hogy Orbán csak a háborús menekültek iszlámját tartja veszélyesnek. A gazdag, jól tejelő, pénzügyi kalandorokét nem. Most azonban úgy tűnik, hogy a terroristákkal közös pénzügyi hálózat is elfogadható volt akkor, ha síbolt pénzt lehetett mosni általa. Ami nagyjából odáig egyszerűsödhet, hogy az egyes menekültekkel tényleg csak a baja van. Míg a szervezett terrort is finanszírozó hálózattal szinte semmi. Mert a pénznek nincs szaga. Vérszaga sem.

Ugyanakkor Orbánnak már korábban sem sok baja volt a közel-keleti gazdagokkal. Igaz, akkor még nem találta meg magában a keresztes lovagot. Akkor, amikor 2014-ben, gyakorlatilag rabszolgakereskedői szólamokkal, próbálta az ország munkaerejét eladni Rijádban. De az akkori házalásokat is új keretbe helyezheti az FBI-tól kiszivárogtatott információ. Kinyitva azt a kérdést is, hogy az akkori, négy évvel ezelőtti tárgyalások, valamint az azt előkészítő „beszélgetések” mennyire érintették a havala-rendszert.

Mert igencsak kínos lenne, hogy miközben az „amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák”, kiderülne Orbán esetleges közvetítő szerepe. Az, hogy a közel-keleti látogatások ennek a csatornának a magyar bank rendszerből kivett pénzek előtti megnyitását is előkészítették.

Andrew_s

Kósa a pácban! Egyedül?

A hírmorzsák alapján Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta, hogy a Magyar Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi, összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.

Márpedig az sem teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder Zoltán közötti, karhatalmilag is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik. Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került, amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert. Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége egyetemleges.

Így minden perccel, amelyet Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt, amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollégájukkal.

Az persze egy megint más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát adhatott a kérdés elhanyagolására? Bár most éppen egy ajándékozási történetet is forgalomba helyezett Kósa.

Ugyan kérem! Akár az is lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.

Andrew_s

Nem feltétlen Czeglédy letartóztatása árulkodó

A Czeglédy-ügy legújabb hírei szerint már alapvető jogi formaságokra sem nagyon ügyeltek a kihallgatása során. Ahogy olvashatunk az interneten, dr Sándor Zsuzsa „tollából” olyan fejtegetést is, hogy az egész újbóli letartoztatás, jogilag is, bűzlik egy kissé. Esetleg nem is kissé. Azonban van pár kérdés, ami inkább az általános jogérvényesítés tárgykörét érinti.

Olyanok, amelyekre a közvélemény számára az ügyészségnek kellene választ adnia. Még abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a Czeglédy elleni eljárás olyan gyanú alapján zajlik, aminek van alapja. Minden olyan, például a Nyugat.hu-nál megjelent, körülmény dacára, ami koncepciós eljárást, de legalább is alapos megalapozatlanságot sejtet. Abban az eljárásban, amelynek során, most éppen, 6,3 milliárdnál jár a gyanúsítási licit. Bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalást emlegetve. Az előzetes letartóztatás, és egyáltalán a letartóztatás okaként összebeszélést, bizonyítékok elsinkófálását, és szökést emlegetnek. Lehet.

Van azonban egy másik ügy, amelyben szintén felmerülhet a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, bűnszövetségben vagy üzletszerűen való elkövetés gyanúja. Ez a közel egy hónapja kirobbant, az OLAF-jelentés közzétételét követő, ügy. Amelyet legutóbb Lázár, a hugyos Jani szerepében, próbált eljelentékteleníteni. De attól még a jelentés létezik, és a gyanú is. Arra nézve is, hogy Orbán vejének, illetve a veje cégének a kormány segített be „kissé”. A kérdések ezzel kapcsolatban:

-       Előfordulhat-e, hogy Tiborcz István összebeszél az ügyben valakivel? Adott esetben szóba hozza a kedves feleségének, aki szóba hozza az apjának? Aki történetesen a kormány feje?

-       Előfordulhat-e, hogy a kormány egyes tagjainak érintettsége esetén eltüntetnek bizonyítékokat? Figyelembe véve azt is, hogy erre a teljes hatalmi apparátus a rendelkezésre állhat?

-       Előfordulhat-e a szökés lehetősége, egy másik uniós országba, vagy azon keresztül akárhova? Tekintetbe véve azt is, hogy pont olyan lehetősége van erre, mint bárki másnak?

A kérdésekre nem azért lenne jó a válasz, mert kizárják annak az indokoltságát, hogy Czeglédy Csabát előzetesben tartják. Sokkal inkább azt kellene a válaszokkal megindokolnia Polt Péternek, hogy Tiborcz István miért nincs előzetes letartóztatásban? Erre, jogállamban, nem igazán lehet az a válasz, hogy azért, mert a miniszterelnök veje. Valójában a jogállamiság sérülése nem Czeglédy letartóztatásában, hanem Tiborcz szabadlábon hagyásában érhető tetten.

Andrew_s

Czeglédy-öngól a Fideszben

Czeglédy Csaba hosszasan volt előzetes letartóztatásban. Aztán összegyűlt annyi aláírás, hogy mentelmi jogot kaphasson, mint képviselőjelölt. Aztán kiengedték. Aztán Polt Péter lábrázást kapott ettől. Aztán felfüggesztették a mentelmi jogot. Czeglédy Csabát pedig ismét letartóztatták. Szegedről jöttek ehhez nyomozók a NAV-tól. Szombathelyre.

A történet szereplőit, és helyszíneit kicserélve valószínűleg bármelyik banánköztársaságról szóló híradás lehetne a fenti történetsor. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hírTV-ben elhangzott beszélgetésben azt mondta Czeglédy, hogy a legutóbb decemberben meghosszabbított előzetes letartóztatása alatt egyszer hallgatták ki érdemben. Ellenben nyilvánvalóvá tették számára, hogy addig tartják bent, amíg nem vall Gyurcsány Ferenc ellen. Ami legalább azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a nagy kormányzati gyurcsányozás nem több egy alapos kommunikációs blöffnél. Ha ugyanis nem az lenne, és volna egy, a tevékenységével kapcsolatban hátrányosan felróható OLAF-jelentés ellene, akkor nem szorulna az ügyészség egy, a fenti módon kicsikart vallomásra.

Egyébként van miniszterelnököt hátrányosan érintő OLAF-jelentés. De az, mint tudjuk, Orbán környezetét vélelmezi vétkesnek némi hatalmi korrupcióval. Polt Péter azonban nem igazán tart arról számos sajtótájékoztatót, hogy abban az ügyben mit végzett. Ellentétben Czeglédy ügyével, amelyben nagyon gyorsan lépni tudott. Vélhetően, mert még időben szóltak neki, hogy most aztán kapja magát össze, és vigye csak vissza a szombathelyi önkormányzati képviselőt egy börtönbe. Mert a kiengedését követően csak a gond van vele. Nem azért, mert szökni akar, hanem mert olyasmikről beszélhet, amelyek igencsak kínosak lehetnek a regnáló hatalomnak. Egyébként a kialakult helyzetben már az is kérdéses, hogy mi kínosabb az említett regnálónak.

Mert Czeglédy Csaba lehet, hogy tényleg sok kellemetlenséget okozó nyilatkozatot tehet. Azonban ezt jobbára azok számára tudta volna kommunikálni, akik amúgy sem szavaznának Orbán pártjára. Nem Orbánra, mert a miniszterelnököt nem a választáson választják. A Fideszre vakhittel, az éhenhalás szélén is voksolni képesek számára egyszerűen nem léteznek azok az információk, amelyek a Pannon Géniusz, alias I. Feltsuthy Orbán Viktor, csalhatatlanságát tennék kétségessé. De, és ezt Hódmezővásárhely példája világossá tette, ezek száma önmagában nem elég a választás megnyeréséhez. Még az sem biztos, hogy egy Fidesz-Jobbik háttérkoalícióhoz elegendő. Akkor sem, ha Orbán legutóbb is rástartolt a szélsőjobbnak tett gesztustokra. Ha ebben a helyzetben a legfőbb ügyész ennyire kapkodva akarta Czeglédyt kivonni a forgalomból, az több, mint furcsa.

Elképzelhető, hogy Czeglédy tényleg tud olyasmit a Fideszről, amiről nagyon hallgatnia kellene. Ezt azonban nem tudta elmondani, és a sürgősséggel elintézett újra-letartóztatás csak felértékeli mindazt, amit tudhat. Függetlenül annak valós ütőerejétől. Elképzelhető, hogy Polt a saját, esetleg téves értékítélete alapján kezdett bele abban az akcióba, hogy minél gyorsabban próbálja felszopni a hatalomgyakorlókat. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Nemzeti Választási Bizottság (NVB) órák alatt felszolgálta a mentelmi jog felfüggesztését. Korántsem cáfolva azokat a gondolatokat, amelyek az NVB és a hatalom kiszolgálását közös halmazba teszik. Alkalmasint Polt akciójára a Fidesz környékéről nem érkezett olyan reakció, amely elhatárolódást akár csak nyomokban is tartalmazna. Márpedig olyan helyzetben, amelyben a nyílt diktatúra eszköztára ráéghet a kormánypártra, ennek is helye lehetne.

Az azonban biztos, hogy a kommunikációt a Czeglédy-ügy most kicsit megint elvitte a kleptoligarchikus korruptokrácia ügyeiről. Egyébként Orbán és környezete viselt dolgait is felértékelve. Mert a mártírképzés sosem használ a hatalomnak. Így nyugodtan elgondolkodhatunk azon, hogy mit akarhatnak titkolni, ha a kommunikációs öngól-gyanú árán is inkább terelést választják?

Andrew_s

Apróban: az orrszarvúak ajánlásával

Források: Wikipedia és MTI (Fotó: Soós Lajos)

Az egyik párt kommunikációs igazgatója ekként minősítette a kampány megnyitása alkalmából a másik párt nevében nyilatkozó politikust: „Minden idők legkorruptabb kormányzása fűződik a nevéhez”. Ennek alapján aligha találnánk ki, hogy kik a szerepkők. Az utóbbi napok korrupciós botrányai alapján azt hinnénk, hogy az egyik ellenzéki párt indította ezzel a kampányt.

De az, aki erre tippelt tévedett. A nyilatkozó ugyanis annak a pártnak a kommunikációs igazgatója, Hidvéghi Balázs, volt, amely párt első emberének rokonságát, ismeretségi körét gyanította a legutóbbi OLAF-jelentés egy visszaélésláncolat mögött. A nyilatkozat egyetlen előnye, hogy megtudhattuk. A rinocérosz bátran fordulhat a Fidesz megszólalóihoz a bőrvastagító receptért.

Andrew_s

Soros téved, vagy csak kimond?

Soros György elmondta a magáét Davosban. Alkalmasint az MSZP-nek is beszólva. Mondván: a Fidesz megvette a vezetőséget megvette kilóra. Ami egyébként meg is felelne a „maffiaállam” koncepciójának. Amivel az országot vezető kormányfő vezetési koncepcióját jellemezte az üzletember. Az eredmény: Gulyás is mikrofont ragadott, és az MSZP is morog.

Lassan meg mindenki elmehet. Az országból. Esetleg egy újabb adag csipszért kolával. Amíg a politikai elit lejátsza egymás között, hogy ki a nagyobb marha. A szórakozás értékét ugyan kicsit rontja, hogy a mi kiterített bőrünkön tobzódnak, és az ország jövőjével kockáznak. De ne legyünk kicsinyesek. Nézzük a műsort, amelyben Soros legfeljebb csak kimondta azt, ami egyébként sokak szívét nyomhatja. Szinte pártfüggetlenül. Mert az olyan korruptokráciát, amit a Fidesz kiépített, és amiben az elvtelen gombnyomogatás jelenti a törvények megszavazását nehéz a nemzet hosszútávú felemelkedését szolgáló, és nem egy kisebb kaszt gazdagodását jelentő hatalmi berendezkedésnek tekinteni. Erre Gulyás Gergely azt mondja, hogy „politikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek ki kell kérnie, hogy Magyarországot maffiaállamnak nevezzék”. Ami ugyebár komoly ellenérv. Különösen úgy, hogy nemrég derült ki Orbán Viktor apukájáról, hogy sikerült közpénzekből gazdagodnia. Igaz, Gulyás olyasmit is mondott, hogy „a magyar kormány valóban gátja a brüsszeli, bevándorlást támogató politikának”. Ami kicsit szaglik, miután kiderült, hogy a kormánypropaganda és a valós cselekvés köszönő viszonyban is csak távolról van egymással.

Az MSZP-t érintő passzusra adott Gulyás-reakció meg egyszerűen érthetetlen. „Kérdésre válaszolva régi bolsevik trükként értékelte és valótlanságnak nevezte Soros György kijelentését arról, hogy a Fidesz megvásárolta az MSZP vezetőit”. Illetve. Ez még csak érthető, elvégre akkor is tagadnia illene a Fidesz nevében, ha valóban megtörtént a vásár. De az már kicsit kevésbé, hogy ezt követően miért rongyolt úgy neki Sorosnak. A milliárdos ugyanis ezzel a kijelentéssel aligha a Fidesznek ártott legtöbbet. Sőt! Tulajdonképpen szívességet gyakorolt a kormánypártnak. Annyira, hogy megint feltehetnénk a kérdést: valójában nem az egykori öszöndíjas Orbán lehet a „milliárdos embere”?

Az MSZP reakciója minderre: Soros butaságokat beszél. Mert a Fideszt illetően igaza van, de az MSZP esetében téved. Amire a kisördög visszakérdezhetne: tényleg? Mindenki esetében téved? Csak mert Botka feltörése, majd eltűnése igencsak a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Az, hogy az ellenzék egy része most is inkább egymás leváltásában látszik érdekeltnek, az szintén. Egyébként pedig már a 2014-es választáskor is elég furcsa volt a választások szinte előre eltervezett elvesztése. Mármint akkor, ha nem tételezzük fel a közveszélyes butaságot a pártvezetők részéről. Miközben az ellenzék még most októberben is inkább látszott őfelsége szórakoztatóiparának, mint ellenzéknek. A márciusban pártosodott Momentumtól MSZP-ig.

Ettől persze lehet, hogy Soros téved, és a valószínű kamupártokon kívül nincs semmire befolyása a Fidesznek. A „lehetnél” azért sokkal meggyőzőbb körülmény lenne, ha a pártok politikáját, reakcióit elnézve fel sem merülhetne a gyanú. Sem arra, hogy a kormány egy oligokleptokráciát épít, sem arra, hogy az ellenzék csak őfelsége ellenzéke.

Andrew_s

Gyurcsány évet, a Fidesz Gyurcsányt értékelt

MTI Fotó: Balogh Zoltán

A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc megtartotta a maga évértékelőjét. Az elemzések majd ugyanúgy elmolyolnak vele, mint kormányfő hasonló célú beszédén. Az elmondottakkal nyilvánvalóan lehet vitázni. Ahogy azon is, hogy az első, leginkább kormánypárti reakciók tulajdonképpen miről, és kinek szólnak. Mert látszólag akár fel is értékelhetik azt, ami a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai előtt elhangzott.

Nem azt, hogy a demokratikus pártoknak össze kellene fogni egy kormányváltáshoz. Mert ezt nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Bár ennek zálogát valahogy nem igazán lehet látni az olyan szereplőkben, mint az a Juhász Péter, aki az előző választások előtt is sikerrel blokkolta hosszú ideig az ebbe az irányba mutató tendenciákat. Alkalmasint az említett urat megválasztották az Együtt elnökének. Így innentől ez ugyanolyan politikai adottságként kezelhető, ahogy az, hogy Gyurcsány Ferenc a DK elnöke. Következésként: lehet elutasítani egy párt elnökét, de ezzel a párttal való együttműködést gátolják. Márpedig jelenleg nincs olyan párt a középjobbtól a liberálisokon át a baloldalig bezárólag, amelyik megengedhetné magának az arcoskodást, és az együttműködés zsigeri elutasítását. Akkor, az elutasítás nem a párt programjának, hanem a párt vezetőjének, illetve egy-egy tagjának, személyesen szól. Egy pillanatig sem vitatva el senki jogát a személyes vélemény kialakításához. Ahogy a választók, urnánál megnyilvánuló, személyes véleményével is szembesülnek majd a politika szereplői. A választáskor.

A fentiek alapján talán kár, hogy Gyurcsány szükségét érezte a bizalmatlanság élezését Botkával szemben. Azt a kommunikációs csapdát mélyítve, amelyet Orbán akkor is felállított a szegedi polgármesternek, ha esetleg nem túl sok valós alapja van. De talán Orbán kapcsán a gonosz birodalmát emlegetni sem szerencsés. Nem azért, mert kormányfő tetteivel egyet kellene értenie bárkinek. Azonban egy ilyen kiszólás inkább az összezárást erősítheti a „túloldalon”. Miközben valószínűleg nem volna hátrány, a kormányváltás megcélzásakor, ha az Orbánban csalódott, a személyi kultuszt, és a korruptokleptokráciát különben elutasító jobboldaliakat is sikerülne megszólítani. Nem feledve persze, hogy Orbán és kommunikációs gépezetének magas labdát dobhat fel az, ha egy ilyen összezárásra lehet építeni a stabil választok urnához rángatását. Mert miközben az ellenzéknek elég gondot okozhat a passzívak rábeszélése a szavazásra, a Fidesznek elegendő lehet rászabni a választási törvényeket azokra, akik stabilan hajlandók a jelenlegi hatalmi egyesületre szavazni. Hitből, félelemből, megvezetettségből, vagy akár csak a győzteshez zárás okán.

Az említett szűk, de talán elégséges kör megszólításának igénye elég gyorsan leleplezhető a Gyurcsány-beszédre adott első reakciók alapján. Amelyben például előfordul a DK elnöke által felvett, és a jelek szerint bevallott osztalékjövedelem. Elegánsan elfeledkezve arról, hogy Gyurcsány miniszterelnökként sem vette fel a fizetését, miközben Orbán a felvett fizetését sem képes beosztani. Mert mi mással lehetne a vagyonbevallásában szereplő vagyonvesztést magyarázni. Mármint jogszerű körülmények között. nem feltételezve sem azt, hogy a vagyon bőröndökben hagyta el az országot, vagy strómanok számláján vár a szűkösebb napokra. Ha tehát mindkét félnél a jogszerű viselkedést tételezzük fel, akkor az egyik oldalon van egy sikeres vállalkozó, aki miniszterelnök is volt. A másik oldalon van egy miniszterelnök, aki egy kétbalkezes pancser. Mondom: jogszerű körülmények között.

Amely jogok megsértését nyilvánvalóan csak antidemokratikus, koncepciós ügyeket kreáló diktatúrák esetében szokta a hatalmi elit megállapítani a bíróságok helyett. Miután a nyomozó hatóság megtette a magáét a tények feltárása kapcsán. Így a 4-es metró dossziéját is először a nyomozó hatóságnak, majd a bíróságoknak kellene feldolgozni azt megelőzően, hogy kormánypárti politikusok vagdalkoznak a benne foglalt, de nem bárki által olvasható adatok alapján. Az, hogy az OLAF-jelentést a Gyurcsány-beszéd nyomán, de általában is, úgy próbálja meg a Fidesz kijátszani, mint Antall József a III/III-as borítékokat, az elég árulkodó. Bár, Tarlós megígérte a jelentés közzétételét. Mely közzététel minél tovább késik, annál több kérdőjelet vethet fel a késedelem. Még hitelességi kérdéseket is esetleg. De nem is ezen a téren árulkodó az OLAF-jelentés előrángatása. Sokkal inkább abban, hogy közvetve elismeri: a nyomozást irányítók felé létezik politikai elvárás. De abban is, hogy a napi ügyek, a nevetséges vagyonbevallások, a korrupciógyanús hírek, a lábukkal szavazva kivándorló százezrek, és megannyi hasonló, a hatalmat égető információ közepette nincsenek csak lózungok a tarsolyban. Valószínűleg megalapozottan bízva abban, hogy egy, a Fideszre szavazást hitkérdésként kezelő nemzeti demokratának ez is elég a boldogsághoz. No meg a szavazáshoz.

Puszta kíméletből. Mert még belefáradna a mérlegelésbe. Úgyhogy a Fidesz tulajdonképpen a saját szavazóit is hülye birkaként kezeli.

Andrew_s