Gondolatok a lenézésiparos fórumvigéceknek

A kínai elnök látogatása, noha erős a gyanúm, hogy nem elsősorban a magyarok miatt jött Európába, derekas hullámokat vert. Akár okkal is. Miközben a közösségi, de talán nem csak a közösségi médiában derekesan felvonultak a megvetés, a lenézés azon fotelhuszárai, akik megrekedtek valahol az idősíkok között. A reakciókról megy olyan, talán nem is magasan jegyzett filmek jutottak eszembe, mint amilyen a "Függetlenség napja" második része.

De menjünk sorjában, és akár vállaltan elnagyoltan is. A Kínát jellemző hatalmi berendezkedést nem kell szeretni, de ettől még van. A kínai politikát sem kell szeretni, de ezt aligha a közösségi média hazai hanagdói fogják megváltoztatni. Az adottságok sorába meg nyugodtan besorolható az a színvonala kínai technológiának, amitől a jelek szerint csokicsíkosnak látszik az amerikai alsónaci. Mely utóbbi tényező a fórumhuszárok egy részét ugyan nem érinti meg, de annál vaskosabb leszólásokat képesek ugyanezek megereszteni.

Vegyük sorra a sztereotípiák egy részét. A kínaiak mindent lopnak. Nincs önálló kínai innováció a fejlesztésekben. A kínai termékek gagyik, és alantas minőségűek. Kiegészítve olykor a gyarmatbirodalmak szlogenjeivel az elnyomottak számára. Az utóbbival azért nem nagyon érdemes foglalkozni, mert a mögötte alig megbúvó rasszizmussal minek. De ami a technológiát illeti, az egy másik kérdés. S próbáljuk is meg kettészálazni a kérdéskört. A visszafejtéses reprodukció nem kínai szabadalom. Valószínűleg azóta létezik, amióta konkurenciaharc létezik. Azt is kár lenne vitatni, hogy a kínai technológiai iparban sem volt valószínűleg ritka.

S itt jön a film. Az említett filmben megjelennek az idegen technológián alapuló eszközök. Fegyverek, védőpajzsok. Tegyük fel, hogy valami hasonló folyamat lezajlik a valóságban is. Az emberek megszerzik egy magasabb szintű technológia néhány darabját. Választhatják azt az utat, hogy szentélyt melnek neki, és odajárnak imádkozni hozzá. De választhatják azt is, hogy megpróbálják szétszadni, elemezni, megérteni, megismerni a működését, majd lemásolni. Másolás? Az. De közben baromi sokat kell tanulni. Felkell nőni a feladathoz, és a képviselt technológiai szinthez. A másoló belépési pontja tehát az adott technológia és nem a pattintott szakóca szintje. Onnan meg csak egy lépés lehet az előzés.

Kína sok mindent másolt? Valószínűleg. De tegyük fel, hogy közben tanultak is. Netán javítottak is, fejlesztettek is. Megtehették? Szerintem meg. Ha pedig a Nyugat piaci, és politikai, pánikreakcióit nézem, akkor esetleg nem csak szerintem.

Andrew_s

A penicillin GMO-s évfordulója

Foto:  Fred Hossler (Allposters.com)

A GMO-kban gonosz gnómokat látó szervezetek nem egy esetben törekednek komoly politikai szerepre. Jól mutatja ezt a magukat zöldnek nevezett pártok tevékenysége. De nehéz lenne a Greenpeace elválasztása is a politikától. Holott nem egy esetben előszeretettel feledkeznek meg arról, hogy a genetikailag módosított szervezetek mindennapjaink részévé váltak.

Így például a penicillin-termelő penészfaj törzseinek a nemesítése sem lényegileg más, mint a többi nemesítési eljárás. Miközben ezen a mikroszkopikus gombák esetében különösen jelentős lehet a nemesítők, a genetikai módosítók szerepe. Szó szerint életet menthet. Ahogy aligha lehet megszámlálni azokat, akiknek életét megmentette a penicillin felfedezése. Nem feledkezve el természetesen arról, hogy a Penicillium notatum által termelt baktériumölő vegyi fegyver felfedezése, gyakorlatilag egy új tudományterület, az antibiotikumok kutatásának is jelentős mérföldkövévé vált. Egy olyan kutató mikrobiológus munkásságának nyomán, aki nélkül talán mindez nem jöhetett volna létre. Vagy csak később, és ezzel is tovább növelve a baktériumos fertőzések áldozatainak számát.

Aligha vitatható tehát, hogy Sir Alexander Fleming, mert róla van szó, mind a lovagi címet, mind a Nobel-díjat igencsak megérdemelten kaphatta meg. Felfedezésének pedig évfordulója van szeptember idusán. Az idei év a 85. évfordulója annak, hogy felfedezését megtette. A legendárium szerint véletlenül észre véve, hogy a kontaminálódott baktériumtenyészetekben tiszta gyűrű alakul ki a penésztelepek körül. Ha így történt az is a zsenialitását támasztja alá. Hiszen hányan, de hányan mennek el a hétköznapok apró csodái mellett. Anélkül, hogy rácsodálkoznának, elgondolkodnának felőle. Márpedig, ahogy megannyi kutató megannyi felfedezése mutatja, erre sokszor lenne szükség ahhoz, hogy ne csak a sablonok szürkeségbe fakulón görcsölő harcosa legyen valaki.

S talán éppen ennek kapcsán lehet érdemes elgondolkodni azon, hogy az oktatáspolitika alapvetően kiket képez. Sablonokban gondolkodó, javítókulcsok alapján értékelhető tucatembereket, vagy a sablonokat áttörni képes elméket. Vállalva, hogy az utóbbiak képzése nehezebb, mert az innovatív diák elméje gyakran jelent kihívást, versenyfelhívást az erre a versenyre képtelen oktató számára. Akinek kényelmesebb, lelazulóbb sablonfeladatokat kiadni. Sablonba szorítva a legnagyobb tehetségeket is. Kitörési kísérletüket akár a pályáról való nagy ívű eltávolítással jutalmazva. A saját kényelmének, és a „tudományos” pályájának szolgálati oltárán áldozva fel napjaink Flemingjeit, és a jövő felfedezéseit.

Akár a véletlen felfedezéseket is, melyek, mint az évfordulós penicillin is mutatja, életeket menthetnek. Igaz, ma már nem abban a formában, ahogy Fleming laboratóriumában. S nem egy esetben olyan nemesített törzsek által termelten, melyek a GMO-kban csak a sötét ármányt, a boszorkányságot látni képesek számára maguk a kiirtandó ellenségek. Kérdés persze, hogy a saját betegségük esetén az antibiotikumot vagy a lassú halált választanák inkább,

Andrew_s