Hadházy-doktor legújabb párt-trófeája

Dr. Hadházy Ákos legújabb farok-osztályú megnyilatkozása az, hogy nem ül be a Momentum frakciójába. Azaz, hogy rövidre zárjuk a felvezetést is: mivel egy újabb párt nem érezte okvetlen szükségét, hogy a farok csóválta kutya szerepében tündököljék, a számos pártot, illetve holdudvart megjárt politikus ismét függetlennek fogja magát titulálni. Az őt támogató párt meg kihúzta a pakliból az ÍJ-kártyát, azaz: Így Jártak.

Önmagában egyébként nem is lenne ez akkora hír. Sokak esetében lehet, hogy az lehetne, de annak aligha, aki figyelemmel kísérte az önmagát az igazság harcosának kikiáltó marhagyógyász úr eddigi akcióit. Legutóbb azt, ahogy megpróbálta az egész ellenzéket csóválni a mandátumok ügyében. Valójában a zuglóiak véleménye lenne érdekes. Ahol ugyebár dr. Hadházy Ákos elindult, és ellenzéki támogatással, a Momentum soraiba áltatottan nyerni tudott. Mert annyi realitásérzéke azért volt, hogy még véletlenül sem az elszármazási pontján gondolta megmérettetni a politikai nagyszerűségét.

Ami azért sem érdektelen, mert a korrupcióellenesség kivont demagógiájú bajnoka nem túl sok perképesnek tűnő ügy-anyagot tudott eddig prezentálni. Ha a hazai bíróságok felé nem, akkor azon túl lépve az EU-s fórumok felé. Tulajdonképpen akkor sem, amikor a labda igencsak magasan érkezik. Ha nem is mindig drónon. De, természetesen magam is lehetek figyelmetlen. Így jó lenne azoknak az ügyeknek a listája, amit komoly jogászok szerint is védhető módon beterjesztett, és miután a magyar hatóságok elutasították sikerrel végig is vitt az EU-s jogfórumokon. Ez egyébként nem csak a kíváncsiságom okán lenne érdekes lista. Ugyanis dr. Hadházy Ákossal kapcsolatban sokszor olvasni kommentekben, hogy a jogi felkészültsége nem egészen az említett peranyagok összeállítására predesztinálja.

Miközben azt egyébként a saját nyilatkozatában sugallta annak idején, hogy az ellenzék győzelme esetén ő lesz a korrupcióellenes miniszter. Márpedig az az így ellenzékbe szoruló Fidesz számára lett volna magas labda, ha jogi végzettség, és szakértelem nélkül lett volna egy jogi ügyekben igencsak érintett terület felelőssége. S az alkalmasságát peranyag nélküli, és ezért jogilag inkább csak conteo-osztályú blikkfangokkal, és a miniszterelnök-jelölthöz fűződő távoli rokonsággal tudta volna alátámasztani. A korrupció-ellenesség jegyében. Megjegyzem: a rokonság önmagában kevésbé zavaró, mint az, hogy a politikai érettségben sem estek egymástól túl messze. Amiért viszont akár Orbán köszönőlevelét is bekeretezhetnék. Ahogy MZP szét tudta zilálni az ellenzéket nem zilált volna úgy senki. Dr Hadházy pedig a sok, láthatóan hatástalan ügyfelvetéseivel pedig sikerrel fárasztotta ki, demagógizálta el azt a témát, ami több tehetséggel akár komoly ellenzéki kártya lehetett volna. A pakliban levő üres pótlap helyett.

S akkor felrémlenek azok az idők, amikor az MSZMP korszakában, legalább papíron, még visszahívhatók voltak a képviselők. A ködös emlékekkel pedig az a kérdés, hogy egy hasonló rendszer milyen politikai képpel társulna mára, ha megmarad. Amennyiben a Parlamentet a képviselők nem tekinthetnék egy jól fizetett mandátum-rodeónak, mert a delegáló szavazók bármikor egy felmutatott középső újjal jelezhetnék: „ideje más pálya után nézned”. Könnyen lehet, hogy dr Hadházy sem független képviselő lenne ebben az esetben, hanem vágóhídi ellenőr. De mert a rendszerváltáskor lezsírozott rendszer lehetővé teszi a választók hülyének nézését, illetve nem-képviseletük esetén is a fizetést, nem is nagyon érdekel.

Andrew_s

Ki kit csapdáz az acélműben?

Azt írta az újság, hogy az ukránok szerint vegyi fegyvert akarnak bevetni az acélműben. Azt is írta az újság, hogy az oroszok humanitárius folyosó nyitását emlegették, de Kiev ezt elutasította, mert szerintük az egyoldalú tűzszünet nem tűzszünet.

Azt nem írta az újság, hogy a gyárban rekedt civilek is így gondolták-e? Az újság speciel a DailyMail, és nem a moszkvai.

A magam részéről végtelenül sajnálom a civileket, ahogy a három hónapos gyermeket és családját is. Akik aligha egyedüli áldozatai a háborúnak. S nem tudom mennyire kamu az egyoldalú orosz tűzszünet, de ha az ukránok úgy döntenek, hogy élő pajzsnak használják a civileket, akkor sosem fogjuk megtudni. Miközben az élet esetleges mentése is több lehetőség, mint egy olyan helyzetben rekedés, amiben az az ezernyi civil lehet az acélműben.

Az oroszok, és a farkas angyal torzított jelvényesei közé szorulva.

Andrew_s

Márki-Zay Péter végre pártot alapít

Mondhatnám, hogy a nap híre, de nem az. Mármint az, hogy Márki-Zay Péter (MZP) egy saját párt alapításának a szándékát jelentette be. De nyilvánvalóan nem új ötlet, mert már az ellenzéki összefogás egyik meghekkelési kísérletének is ez volt a mottója. Ezt követően már csak az lehetne a kérdés, hogy mennyire jó, vagy legalább megérthető ötlet. Mármint itt és most. Mert az idő sok mindenre választ adhat a későbbiekben.

Noha az időzítése az az egyik pont lehet, ami talán a kevésbé érthető pont. Az április 3.-i országgyűlési választások eredménye alapján talán nem pont most kellene nekiállni pártot alapítania. Különösen azt követően, hogy a napokban volt hír a bárcabemutatása, bocsánat, felajánlkozása Orbánnal. Ezt követően egy, az ellenzéket tovább szalámizó párt alapításának a bejelentése már csak azért sem volt a legjobb politikai ötlet, mert nehéz lesz megmagyarázni, hogy nem Orbán ötlete. Különösen, mert a valamikori megélhetési liberálisból a jobbközépen keresztül a kleptoligarchikus fasisztoidba csúszott Fidesz nyomán üressé vált jobbközépre csúszott be korábban a Jobbik. Az a Jobbik, amelyik nyilvánvalóan kettévált az eredeti vonulatai mentén. A nyíltan rasszista, még a Vona-korszakban leválasztott társaság eljutott a Fidesz jobbszárnya alá. A Vona-korszakból középre tartó szegmens pedig a Fidesz nyomán üresen maradt jobbközépre jutott.

Amiért ennek köze lehet az MZP-féle pártalapításhoz az éppen ez. Jakab Péter irányából, és ezzel a jobb-közép irányából elég sok markáns kritika érte Orbánt. Itt megosztani az erőket, és persze a választókat, Orbán Viktor elemi érdeke lehet. Még akkor is, ha a hamvába ájult ellenzék, remélhetőleg csak látszólag, egyelőre nem képvisel ütőképes erőt. S az ellenzék, még mindig képes lehet eljátszani a tüskét Orbán körme alatt. Különösen, ha elindul az utcai politizálás felkarolása felé is. Amikor szintén jól jöhet a Fidesz vezérének, van egy jó embere arrafele. Amely gyanú persze felértékeli azokat a korábbi véleményeket is, ami szerint az előválasztás lefutása, eredménye sem volt teljesen mentes a kormány-befolyástól.

De egy jobbközép párt MZP-től egyébként sem látszik relevánsan indokoltnak. Ha emlékszünk még azokra a kurzus-nyilatkozataira, amivel politikai tényezővé próbálta emelni a személyes hitvilágát. Márpedig egy ennyire kereszténykatolikus figurától egy kereszténydemokrata formáció inkább tűnt volna logikusnak. Ha már pártban akar gondolkodni. Ráadásul a KDNP fideszes betagozódása miatt ott még akár tényleges felszívóerőt is jelenthetne a decibelkatolicizmusból kiábrándult, és legalább nyomokban a kereszténységet vágyó emberek számára. Így csak a kínos kérdések körét szaporíthatná az, hogy vajon miért nem az Orbánra esetleg valósabban veszélyes, és MZP eddigi szereplései alapján érthetőbb irány az MZP-párt bejelentett fő-csapásiránya?

Természetesen magával MZP személyével, illetve alkalmasságával kapcsolatban is felmerülhetnének különböző kérdések. Mert nem erős, hanem erősen eltúlzott önbizalom kell ahhoz, hogy valaki, aki eddig csak megosztani tudott emberi csoportokat, és legfeljebb egy kultuszos kört tudott maga köré gyűjteni, néppártot vizionáljon maga köré. Ugyanis a helyzet mégiscsak az volt az ellenzéki összefogással, hogy erős pártok kialakult csapatait sem volt képes egy közös kompromisszumban irányítani, összefogni. Sokkal inkább volt az a fajta vezető, aki attól emelkedik ki a többiek közül, hogy a többiek alatt elfűrészeli a létrát. Miközben a személyes támogatói olyan hibahatár-pártok voltak, akik önerőből aligha jutottak volna be a Parlamentbe. Márpedig elég jelentős ostobaságnak tűnik a nyerő stratégiához a biztosan bizonyított vesztesektől kérni tanácsot, támogatást. Megsértve azokat, illetve azok támogatóit, akik egyenként, illetve egyedül értek el az LMP, Párbeszéd és társaik összevont eredményével összemérhetőt. Még akkor is, ha tudom: alapvetően ez nem a pöcsméregetésről szól. Normális esetben.

No meg persze MZP személyes lukra futása legyen alapvetően az ő problémája. Összességében pedig még talán segítheti is az ellenzéket, ha egy kérdéses moralitású, kommunikációzavaros önjelölt vezetője önálló politikai süllyesztőt nyit maga alatt. A többiek későbbi szereplését is segítve ezzel az ön-elsüllyesztéssel.

Úgyhogy, a magam részéről, alapvetően nagyon helyeslem ezt a lépését MZP-nek. Tisztázta a Fidesz-kapcsolatait, és tehermentesíti az ellenzéket. Mindkettőnek legfőbb ideje volt.

Andrew_s

Conteo - 2018 és 2022 forgatókönyvei

Az ellenzéki bukást szép lassan el kellene tudni engedni. Egyszerűen azért, mert erre is igaz: aki állandóan hátrafele néz, az hasra esik. Esetleg hanyatt. Ami nem jelenti azt, hogy a tanulságokat nem kellene levonni. Vagy mindent, illetve mindenkit, a tanulságok levonása nélkül kellene elengedni. Még akkor is lehet levonandó tanulság, ha valaki ballag magától. Például Márki-Zay Péter.

Rajta hirtelen kitört a lokálpatriotizmus, és ráébredt: polgármester. Korábban is ráébredhetett volna. Mielőtt a fatornyos hazájában le nem szavazzák. Nem kicsit, hanem elég alaposan ahhoz, hogy Lázárnak igaza lehessen a politikai hullasággal kapcsolatban. S igen. MZP. Egyszerűen azért, mert az ellenzék arcaként szerepelt a választási kampánynak nevezett nemtudommiben. Alkalmasint leszerepelt az ellenzék nevében, de azért ehhez az ellenzék többi pártja is kellett. Nem csak azok a hibahatárpártok, akiknek a nagyok elnézték, hogy a kutyát csóváló farkak szerepét játsszák el, és a hátukra felmászva pár képviselőjüknek jó fizetést lobbizzanak ki. De azok is, akik ezt, és MZP szerepléseit is benyelték, illetve mentegették. Amelyek a többiek hátán ugyan beevickéltettek melegedni pár képviselőt, de különben igazi antimatematikus csapat. Se nem osztanak, se nem szoroznak.

Azért persze MZP is megérdemli a pénzét. Ha nem is tudjuk, kinek, illetve kiét. Elvégre már a 2017-2018-as kampányidőszakra nézve sem sokan tudják szerintem, én biztos nem, hogy Botka ámokfutása kinek és mit ért. Amikor az ellenzék akár közösen is kibontakoztatható megbeszéléseit sikerült hosszú hónapokra lebénítania a szegedi polgármesternek az önjelöltségével, és azzal, hogy folyamatosan a potenciális szövetséges vezetőjét, és nem Orbánt, akarta leváltani. Sok hasznot hozva a kormánypártnak, és keveset az ellenzéknek. Majd, huss! Lemondott. Ujhelyi István az MSZP akkori alelnöke is lemondott. Azzal, hogy „Orbánisztán egyértelműen befurakodott az ellenzéki erők sorai közé, beépítette embereit majd minden potens mozgalomba”. Mindezt a párhuzamok miatt hozom fel.

MZP nem mondott le a kampány közben, de az állandóan megmagyarázandó „botlásai”, a belső hatalmi helyosztók provokálása, mint az „alapítok pártot”, majd a „ki üljön a meg sem alakult frakciókba” mozgalom, aligha vitathatóan kedvezett a kormánynak, és aligha használt az ellenzéknek. Októbertől szinte folyamatosan. Majd az „i”-re a koronát, és a megnyilatkozásokra a pontot MZP is feltette, amikor elkezdett Fidesz-ügynöközni. Kínosan hasonló forgatókönyv, mint 2018-ban.

Még a gyurcsányozás tényében sem sok eltérés volt a két kampány között. Csak tematizáltságában. Botka folyamatosan Gyurcsány Ferencet akarta leváltani. MZP inkább az aljas célozgatásnál maradt, és kerülő úton házalt a 2010 előtti elszámoltatással. 2021. novemberében. Épp időben. Nem azért, mintha bármi bizonyítéka lett volna bármire. S szerintem egészen kivételes idiótának kell lennie valakinek ahhoz, hogy azt gondolja: ha lehetett volna, akkor az Orbán fenekéből táplálkozó legfőbb ügyészség nem találta volna meg. De azért, hogy bebizonyítsa, hogy milyen jól teljesít ebben, pár napja még egyszer berúgta a Gyurcsány-motort.

Az egész kicsit olyan, mintha a két kampány fővezéri forgatókönyvét azonos tollak szerkesztették volna. Az időközbeni lemondás bakiját (Botka) kiköszörülve. Végig pozícióban tartva a tuti figurát, aki belülről tud bizalmatlanságot szítani, hülyeségeket beszélni, és megosztani. Tényleg véletlen lenne?

Függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan az sem a morál csúcsa, hogy miközben korábban hatalmas arccal hencegett, hogy vele aztán akkorát nyernek, hogy csak na, most igyekszik MZP körbe-körbe rugdalni mindenkit. S vajon csak a szokásos sületlenségek egyikeként értelmezhető a szinte nyílt beállása Orbán mögé?

Márki-Zay egyúttal fel is ajánlkozott a miniszterelnöknek, mint fogalmazott: “hagyományos választási úton leválthatatlan. Akkor viszont miért ne törődhetne végre az ország érdekével? És miért ne használna ebben engem is?”

Amivel kapcsolatban nagyon szeretném, ha félreértés lenne. Ami a 24.hu interpretácója szerint talán nem is kizárt. Nem azért, mintha felemelő lenne beigazolva látni, hogy egy kommunikációs analfabétát tartottak az ellenzék arcának. De még mindig jobb, mint egy olyan valaki, akinek a gerince egy takonnyal töltött óvszer szilárdságával vetekszik csupán.

Andrew_s

MNB-től pofonig

Forrás: Abbcenter

Az MNB tegnapra, 2022. 04. 07.-re, a várakozások ellenére, nem emelt kamatot. Tehát nincs hosszabb távú pozitív várakozása. Azaz a magyar nemzeti "házikassza" gyakorlatilag üres.

A HUF gyengült, tehát a pénzpiac leárazta Orbánt, illetve azt a gazdaságpolitikát, ami az országot jellemzi.

Nos, a valószínűleg megszaladó infláció a Fidesz híveit is fogja érinteni. Minél szegényebb annál inkább. Márpedig a szegényebb területeken az átlagnál is több szavazatot kapott Orbán kormánya. Megérthető módon. A leronygolódott koldus szavazata a gyermekének adható másnapi ebéddel megvehető. A világ információitól pedig elvágott, az ellenzék által is legfeljebb lesajnált.

Egyébként ez az a társadalmi réteg, amelyik demagóg lózungokkal radikalizálható.

Anno, tőlünk keletre, mintha a nem túl gazdag, és ezért is elkeseredett, bányászokat vitték volna rá a renitens városokra.

Conteo? Az. Még.

Andrew_s

A nép, az istenadta - leírva?

A választások eredményének emészthetősége nem mindenkinek egyforma. Van azonban egy véleményvonulat, ami jelentősebbnek tartott szerzők, publicisták klaviatúrájából is előtör, és ami alapvetően nem más, mint az áldozathibáztatás társadalmasított formája. Annak érdekében, hogy a kedvencnek kinevezett politikus dicsfényéből minél kevesebb fakuljon, vagy olykor a saját szende lelkek önvédelme gyanánt. A különbség legfeljebb a megfogalmazásban, a nyelvezetben mutatkozik meg. A lényege: fel-felbukkanó motívum a választók leszólása, hibáztatása.

A valóság azonban az, hogy a társadalmat nem lehet leváltani. Az egy adottság. Ha a társadalom egyes tagja nem X-re vagy Y-ra szavaz, akkor alapvetően azért, mert nem érzi magát általa, mellette megszólítva. A saját szintjén, a saját világához illeszkedve. S igen, akinek az üzenete eljut, általa felfoghatóan, megérthetően, vagy egyszerűen csak kezelhetően, eljut, azt fogja figyelembe venni. A nagy kedvenc-mentegetésben itt be lehet csatlakozni azzal, hogy Orbán egzisztenciális rabszolgaságot valósított meg, és megannyi mást. Azonban ettől még marad az alaptézis. A társadalom adott. Alkalmasint persze az így, globálisan leszolganépezett társadalom tagja az a rengeteg önkéntes, akik saját idejükből, saját forrásaikból saját energiájukkal rengeteget, és eléggé meg sem köszönhetően rengeteget tettek még ezért az eredményért is. A kanapészájhősök helyett is. A terepen.

Lehet a szemétorbánrendszer paramétereit is hibáztatni? Lehet. Sok mindenért lehet. Sok mindenért okkal lehet. De! Amikor az ellenzék ezen paraméterek között, ezek ismeretében rajthoz állt, akkor hallgatólagosan, de facto, elfogadta ezeket. Elfogadta a játékszabályokat. Ha pedig elfogadta, de képtelen volt hozzájuk alkalmazkodni, akkor azért nem az a "népegység" a hibás, akihez nem mentek el akár hangszórós-autóval. Nem az a hibás, aki bőven érezhette úgy, hogy a feje felett, és a megszólítása helyett a még meg sem szerzett frakcióhelyeken veszekedtek. Olyan pártok, netán olyan emberek, amiket esetleg csak az ellen-kampányokból ismernek. Mert hallgatom ugyan, hogy a dicső politikus "felszántotta az országot", de valahogy mégis olyanokra emlékszem, hogy hosszas viták folytak a frakciókról, háttérmutyik, bocsánat, megfontolt kölcsönös tárgyalások, történtek a jelöltséggel kapcsolatban. Ami helyett elmehettek volna az érintettek bárhova. Hangosbeszélővel, síppal, dobbal, bármivel.

Ha szerinte ismerethiányosak az emberek, akkor terjesszen ismereteket. Politikáról, programról, tervekről, vetésről, aratásról, bármiről. Bármiről, amitől valós képe képződik az emberekben. S nem csak egy távolról emlegetett hatalmas arc. Igen, tudom. A kormánymédia. Nyilván. Része volt a játékszabályoknak? Igen. Ismert helyzet volt? Igen. Alkalmazkodott ehhez az ellenzék? Nem. Kompenzálta a politikusok szájtépő sora? Helyben néhány, talán. Nyert volna akkor az ellenzék? Nem tudom. De egy vizsgán emelt fővel lehet megbukni akkor, ha mindent megtesz valaki. Készül rá. Odamegy, kiteszi a lelkét. Ha csak veszekszik a kollégiumban, és szidja a másikat az kevés.

A társadalom egyedének meg nem szólítottságáért a politikus a hibás. Amelyik, az. Ennek fényében olvasom a szolganépező műmájer hatökrészetek sorát. A társadalom, mint olyan lenézését. S elgondolkodom azon, hogy milyen köztársaság-képe van annak, aki pártszimpátia alapján tekint valakit talán egyáltalán embernek? Milyen köztársaság-képe van annak, aki a kedvenc parlamenti pénzfelvevőjének azzal gyakorol, valószínűleg kéretlen, gesztust, hogy mindenki mást lenéz, legyaláz? No meg mindenki mást is, aki nem érti meg kapásból az ő fennkölt, felhős mélabúval előadott magasztos nézeteit. Arról, hogy mindenki más szolgalelkű idióta.

S az, akinek ilyen köztársaság-képe van, az miben, mennyiben különb a társadalmat hülyének néző, alapvetően megosztó, a többségből 5 kiló krumpliért megvehető nyomorultat csináló, és ezzel alapvetően lenéző, megalázó Orbántól és híveitől? Másképpen hívják a kétlábú fétisét?

Andrew_s

Orbánia Kasszandrái nevében - A reményégetés útja

Lezajlottak a választások. Ahogy sejteni lehetett elkezdtek kisarjadni azok, akik utólag már korábban is úgy megmondták, hogy szinte látni sem lehetett a véleményüket. Miközben az ellenzék bukásához, mert ez több volt, mint szimpla vereség, olyan tendenciák vezettek, amelyekről többen szóltunk a neten menet közben is. Le is ugattak, fideszbérenceztek a fórumokon. Többed magammal. Olyanok is, akik közül nem egy fórumszereplő most már előre megmondta. Az ellenkezőjét, mint amire most „emlékszik”, hogy mondta. Snitt! Nem az emberi gyarlóság a téma. Még akkor sem, ha némelyek gyarlóságnak, a hiúságnak, a „na, ugye, megmondtam” álságos katarzisának fogják tekinteni a leírtakat.

Karácsony a jelölt - 2021. SZEPTEMBER 30.

A történet az előválasztással indult. Akkor, amikor Karácsony Gergely ringbe szállt, és ezzel nyilvánvalóan szembe-hazudta a választóit. Azokat, akik fő-polgármesternek választották. Akkor írtam, és véleményként tartom: „Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája”. Kiegészítve azzal, ugyanakkorból: „Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan”. Mely morális helyzetet, mint pár nappal később kiderült, jobban sikerült erodálnia, mint azt ekkor sejteni lehetett volna.

Van eredmény - 2021. OKTÓBER 3.

Az előválasztás előtti megállapodásokra többen úgy véltek emlékezni, hogy a legjobb három megy tovább. Ezzel szemben a második és harmadik helyezett, Karácsony Gergely (KG), illetve Márki-Zay Péter (MZP), némi huzavona után újra-gondolták a stratégiájukat. Úgy döntöttek, a morális példamutatás jegyében, hogy hátulról összefognak, és felrúgják az előttük végzőt a versenyen. Ahogy akkor írtam: „Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák”.

De a nagyobb baj volt, hogy az eset nem volt példa nélkül való: „Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak”.

Kiemelem az időpontot: 2021. október eleje. A kampány még szinte el sem indult, de az élről már betöröltek egy hatalmasat az ellenzéknek.

A nyitva maradt, és azóta is nyitott, kérdés ekkor az lehetett volna, hogy az ellenzék, a saját játékszabályait figyelembe véve, miért nem emelte fel harmadiknak az előválasztás első fordulójának negyedik helyezettjét? Passz. Magam nem olvastam erre választ, de ettől még lehet, hogy van.

Civakodós közjáték - 2021. OKTÓBER 6.

Ha az előző MZP-KG akció után még menthető lett volna bármi is, ennek esélyét sikerült csökkenteni azzal, hogy elkezdtek egymással is veszekedni a meg sem nyert pozíción. Ennek itt, és ekkor szinte alig volt jelentősége, de a jelenséget érdemes megjegyezni.

Komplexus-licit? – 2021.OKTÓBER 4-11.

KG kilép a képből, és elindul egyfajta ámokfutás MZP részéről. Október 11-én az ATV közli a nyilatkozatát, hogy a Dobrev Klára mögé felsorakozók alapjában véve Orbánt szolgálják, míg másokat zsarolnak ezért a támogatásáért. Majd elnézést kér, hogy árulózott. Holott ismert a mondás az eldobott kő és kimondott szó közös jellemzőjéről: nem lehet el nem indulttá tenni. De, „természetesen” a másik nagyobb ellenzéki párt sem maradt ki. A Jobbik, és konkrétan Jakab Péter is megkapta a magáét.

Valójában még mindig nincs komoly kampány, de nyugodtan írhattam: „a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat”. Miközben egyre nyitottabbá és valójában egyre égetőbbé válóvá vált a kérdés: Az ellenzéki pártok miért nem állítják le a láthatóan elszabadult hajóágyút? Mert ekkor talán még komoly veszteség nélkül meg is tehették volna.

Üzenetek közjátéka - 2021. NOVEMBER 12.

Az előzőekhez képest nagyjából egy hónappal később vagyunk. Aki azt hitte volna, hogy az ellenzék rendezi, netán lecseréli a jelöltjét, konszolidálja a helyzetet, programot hirdet, és a Karácsony (nem Gergely) előtti hónapra egy kemény kampánnyal fordul rá a közös jelölt, az tévedett. Novemberre már mindenféle üzenet elhangzott, és egyre jobban kezdett kirajzolódni, hogy MZP alapvetően kevés egyebet tesz a melldöngetésnél, ellenségkeresésnél, a magánügyei politikává emelésénél. Mert az nyilvánvaló, hogy az egyén hite az magánügy, a gyermekeinek a száma, az apasága pedig alapvetően családi kérdése. Ez utóbbiak hangsúlyos beemelése a politikai térbe „óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére”.

Hozzáteszem. Eközben a két nagy párt, a DK és a Jobbik tette a dolgát. Amennyire tudta. Noha két hétre rá már egyre kevésbé világos, hogy az elvileg közös jelöltet, hogy miként, és milyen áron sikerült, például a DK torkán lenyomni

Ellenzékfogyta - 2021. DECEMBER 16.

Újabb hónap elteltével a kép továbbra sem tisztult. Illetve, amennyiben tisztult, annyiban inkább kár volt. Az októberben szinte csettintéssel kormányt váltani képes támogatottság fénye már láthatóan megkopott. Kezdi megbosszulni magát a valós választási párt, egy árnyékkormány kommunikálható felelőseinek a hiánya, MZP pótcselekvéses nyilatkozatciklusai. Mely utóbbi nagyjából úgy fest, hogy mikrofont kap. Mond valami sértőt, bántót, majd hossza magyarázzák a hívei, hogy kiragadták, nem is azt gondolta, stb. Ugyanakkor valószínűleg kiszámított pályán mozog: „Azzal, hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort valaki másra”. (Megjegyzés: Ma már sajnos tudjuk, hogy pontosan ez történt. MZP maradt, az ellenzék bukott.)

Miközben a Jobbik és a DK teljesítménye alapján egyre jobban látszott „a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna”. Függetlenül attól, hogy mennyire kedvelem, vagy inkább nem kedvelem személy szerint a Jobbikot.

2021. DECEMBER 23.

MZP pártot akar. De addig is mindenki áruló, aki nem neki hajbókol. Új elemként megjelenik, hogy előre kezdi magyarázni a vereségét. Amiért csak a Fidesz ügynökei lehetnek a hibásak. Ki más? S nem április, hanem még december. Milyen versenyző az, aki azzal áll rajthoz, hogy előre megmagyarázza, hogy ki mindenki más tehet arról, hogy nem fog nyerni? Lelki vesztes. Lúzer.

Kijön a matek? – 2022. JANUÁR-FEBRUÁR

2022. elejére kialakul egyfajta kommunikációs zsákutca. Sajnos olyan panelek kezdenek beépülni, ami az 50-es éveikben, és utána, járók számára akár ismerősek is lehetnek. Az ellenzéki pártok részéről megjelenik egyfajta irányelvpolitizálás. Kinél jobban, kinél kevésbé. Kinél jobban, kinél kevésbé működve. Amivel több probléma van. Irányelvek nyomán lehet állást foglalni egy zártabb, ha tetszik barátibb közegben. Azonban a pártokra szavazóknál ez nem általános. A szavazó manapság nem azonos párt tagjával. A tagtól talán lehet elvárni valamit a pártfegyelem nevében. De a szimpatizánsoktól csak kérni lehet. A bizonytalanokat pedig legfeljebb meggyőzni. A leuralási attitűd kontraproduktív is lehet.

Így aztán, „amikor az ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre, akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben, amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés, határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni”. A matek tehát kezd, illetve egyre jobban kezd nem kijönni. Egyre kevésbé valószínű, hogy a „csalódott fideszes” nem üres halmaz, és hogy a bizonytalanok millió számra szaladnak MZP mellé voksolni.

S ez akkor is igaz, ha aligha vitatható: igenis kialakult, megjelent, és az interneten is aktívvá vált egy támogatói kör MZP körül. Ennek a körnek a hatását kár lenne akár vitatni, akár lebecsülni. Már csak azért sem szabadna, mert nem egyszer olyan szinten üres személyeskedéssel „érvelnek”, és annyira troll-szerűen működnek, hogy képesek lenyomni, elijeszteni az MZP-t kritizálókat. Alkalmasint olyan paneleket is pufogtatva, amelyekre már gyűjteményes válasz volt adható. De ettől nem lesz jobb a választási matek, csak nem látszik a kritika, elmosódva látszik a szakadék.

Aztán jött a háború. Nem polgár-, nem itt, de jött. MZP-nek még volt pár kétségesen célszerű megnyilatkozása, de egy hónap aligha pótolhatta volna másfél év kampánymunkáját, amihez képest már az előválasztás is kicsit megkésett.

S mielőtt jönnének azok a kritikák, hogy az összeállítás szubjektív, leszögezem, hogy az. Az is igaz, hogy MZP-n keresztül vezeti le a bukást. Úgy van. Nem azért, mert ne lettek volna más szereplői a történetnek. Pár helyen utaltam is rájuk. Azonban egy miniszterelnök-jelölt az arca annak, aki nevében működik. Ahogy a Fideszé Orbán, úgy az ellenzéké Márki-Zay Péter. Nem az ellenzéki pártok dolga lett volna annak az egyensúlyban tartása, amit mond, tesz, vagy éppen nem tesz, hanem fordítva. Neki kellett volna koordinálni, kompromisszumokat keresni. Ha kell cirkuszi hangszórós-autóval megszervezni a program eljutását vidékre. Mert miniszterelnökként is ez lett volna a dolga. A szinte tervszerű bukással hosszú évekre biztosította egy beképzelt, önmagától elszállt diktátor uralmát, és kiégette sokakból a változtatás reményét. S csak remélem, hogy személyes alkalmatlanságból, és nem az általa oly sokaknak tulajdonított háttéralkuk nyomán.

Mely véleményemet fenntartom akkor is, ha esendő emberként sajnálandónak, szánni valónak tartom Márki-Zay Pétert.

Andrew_s

Holnaputántól troll-forduló?

Forrás: forgottenrealms.wikia.com/

Ma lesz az országgyűlési választások esedékes fordulója. Gondolom a záróakkordot majd a levélszavazatok beszámítása jelenti majd. Személy szerint az életmódszerűen nem Magyarországon élőknek általánosságban nem szeretnék szavazati jogot. Akárkire szavaznak, és akárhány mandátumot döntenek el. Mert a sajátjukkal lenne ildomos a csalánosban lófrálniuk pucéron. De ez egy másik, és jelenleg amúgy is botrányokkal övezettnek látszó történet. Viszont a határon belüli szavazatok jelentőségére is rámutat. Ezért mindenkit csak kérni lehet arra, hogy menjen el szavazni. Mert az egyetlen módja, és lehetősége, jelenleg, hogy véleményt nyilvánítson. S ez független a személyes szimpátiáktól

Amely személyes szimpátiák nyilván eltérőek lehetnek. Mert csak egészen diszkriminatív, sötéten antidemokratikus, a személyi kultuszt pártoló valaki hiheti, várhatja el azt, hogy az általa szimpatikus jelölt kötelező jelleggel legyen szimpatikus mindenkinek. Függetlenül attól, hogy ki mellett tör lándzsát. Meg attól is függetlenül, hogy holnaptól ki mellett fog lándzsát törni. Mert a személyi kultusz sokszor csak addig táplálja az egyén lelkesedését, amíg a személytől függ valami. Hatalom, pénz, bármi. Utána általában a hívek nagyon gyorsan megtalálják az új igazodási pontot. Akkor is, ha ehhez segget csinálnak a szájukból. De akkor is ha ehhez szellemi hátra-szaltót kell ugraniuk.

Elég arra gondolni, hogy 1989 után hányan jöttek rá a Kádárnak korábban tapsolók közül, hogy ők tulajdonképpen belülről bomlasztották a rendszert. Aminek a haszonélvezői voltak korábban. Úgyhogy holnap után, vagy a levélszavazatok bontása után, valószínűleg el fog indulni egy hasonló folyamat. Az aktuális vesztes táborában. Aki szem előtt van, az nyilvánvalóbb hátra-szaltóval fogja ezt megélni. Gondolom, majd némi személyiségi utóvédharcok után. Amelynek során először nagy hangon fogja csalásnak minősíteni az eredményt. Ha azt nem sikerül bizonyítani, és a lényeg a bizonyítás, akkor jön majd a mások hibáztatása. Mert a személyes kultuszának tárgya csak zseniális lehet. A bukásához tehát nem vezethetett más, mint árulás. No meg azok véleménye, akik szerint mégsem volt annyira zseni. Aztán jön majd az a bizonyos hátra-szaltó esetleg. Amelynek során kiderül, hogy az illető már a kezdetektől csak számításból, taktikailag, netán kényszer hatására tapsolt a bukott vezetőnek. Vagy csak egyszerűen elengedik a kérdést, és kedvenc troll-profiljukat elteszik aludni a következő választásokig.

Úgyhogy érdeklődve fogom figyelni a fórumokról hibernálódó senkik palettáját. Ahogy az ismertebb arcok elhatárolódási folyamatát is. Akár önmaguktól is. Beleértve a "mindenkibe belerugunk" szakaszt is.

Andrew_s