Sajtó és Simicska: üzlet a hatalommal?

Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos.

Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, hogy nem indul be az a mechanizmus, ami a saját döntések felmentését szolgálja. Akár a valóság, a realitás, az ésszerűség ellenében is. Ez utóbbi nem a média specialitása, hanem az emberi viszonyulások általános jellemzője. Alkalmasint Orbán csapata is ismeri, mert manipulálja. Elég belegondolni abba, hogy hány alkalommal használta a propagandában céltáblának mindazokat, akik lövöldözése felmentést ígért a személyes hülyeség alól. Alkalmasint a hatalmi baromságok leplezésére is. Mint az első békemenet környékén. Amikor kirohanásokat rendeztek a bankok ellen a devizahitelek miatt. Holott előtte a Szijjártó-Kósa páros segített bedönteni a forintot.

Földes írására visszatérve, azért is érdemes elolvasni, mert világosan levezeti, hogy miért van a valós sajtóban ellenzéki, ha tetszik ballib, túlsúly. Véleménye szerint azért, mert a sajtóval kapcsolatos elvárásoknak a hatalom által támogatott szócsövek nem igazán felelnek meg. Márpedig akkor, ha a hatalom csak propagandacsatornákat működtet, akkor a valós média valóban csak „túloldalon” fog előfordulni. Az pedig külön érdekesség, hogy az az Index.hu adott helyet az írásnak, amelynek az egyik nagy dobása annak idején a teljes fórumrendszer Orbán-hitet sugalló felforgatása volt. Olyan megoldásokkal, amely számos, Orbánt bíráló topik törlését, illetve több felhasználó tiltását is magukba foglalták. Az Index ellenzékisége, amely olykor nem is tűnik annyira ellenzékinek, hajaz arra, hogy megpróbáltak gesztust gyakorolni a hatalom felé. Csak aztán valamiért ez nem jól sült el. Illetve nem úgy, ahogy a tulajdonos gondolta.

Ami erős párhuzamot jelenthetne a hírTV sorsvonalával. Mert a múltba tekintve még bőven emlékezhetnek arra, hogy korántsem volt annyira ellenzéki, de még csak objektív sem, amíg Simicska látványosan jóban volt Orbánnal. 2006-ban még szinte örömkönnyek között vergődve tudósított lelkesen a hírTV tudósítója a TV-székház felgyújtásáról. Aztán Orbán az első jelek szerint egy saját oligarchia kialakítása mellett döntött, és a TV-csatorna megtalálta az újságírást. A mostani átrendeződés tehát alig több, mint egy drasztikus visszarendeződés. Az alapvető üzenet nem is annyira tartalmi, mint szemléleti. Kőkemény, háttéralkuktól sem garantáltan mentes tisztogatást üzen. Valójában nem is azoknak, akik nem egyeznek ki Orbánnal, hanem éppen azoknak, akik kiegyeznek. Nem kellene ugyanis elfogadni, hogy a TV-csatorna munkatársai között éppen akkor indult el tisztogatás, amikor az visszakerült a Fidesz hatókörébe. Így sokkal inkább azoknak üzen, akik a szakmaiságot akarják előtérbe helyezni. Akár szimpatizálnak a hatalommal, akár nem.

Mert az elsődleges szelekciós szempont a párthűség lett. Idősebbeknek akár ismerős is lehet a recept. Volt már olyan a magyar sajtó történetében, amikor a párthűség mindent vitt. Valójában az elhíresült G-napig Simicska birodalmában is ismerős lehetett ez a szempontrendszer. Miközben talán érdemes arra is emlékezni, hogy Simicska távozása is lehetett egy előre lefektetett forgatókönyv része. Még akkor is, ha azt a forgatókönyvet esetleg nem Orbán írta. De az sem kizárt, hogy a régi harcostársak üzletet kötöttek. Simicska egy kisebb vagyonnal, de tulajdonképpen mentességet kap. Arra az időszakra, amelyről az üzlet keretében hallgatni fog. Arra az időszakra, amikor Simicska a Fidesz érdekében, azt hatalomba segítve ténykedett. Mert azt ugyebár tudjuk, hogy volt egy sejtetés egy videóról, amit már majdnem látott valaki. De amely mégsem igazán forog közkézen. Holott a köz informálása talán mégsem lenne érdektelen. Mármint akkor, ha Simicska valóban leváltva szeretné Orbánt látni.

De valahogy ebben sem vagyok teljesen biztos. Ahogy abban sem, hogy nem az említett üzlet része volt a Jobbik-Fidesz vadházasság. Amennyiben a Fidesz elindult a szélsőségek, a Jobbik pedig a centrum felé. Valójában egy hatalmi monolitot alkotva. Kisebb dudorokkal. Melyek egyike lehet az LMP is. Ha sok vizet nem is zavarnak.

Andrew_s

Mennyire színjáték az ÁSZ mártírgyártása?

A Jobbik a legutóbbi hírek szerint már konkrét, és igen záros, határidőt is kapott az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kiszabott bírság befizetésére. Az okot már régebb óta ismerjük. Egy olyan törvény megsértésére hivatkozik, amely a 2014-es választási kampány javának lezártát követően, 2014. január 1-én, lépett életbe. Aligha véletlenül.

A most éppen a Jobbikot támogatni látszó Simicska akkor még javában a Fidesznek hajtotta a pénzt, és talán a kedvezményes plakáthelyeket is. annyira meg a Fidesz gombnyomogató robotjai sem idióták, hogy egy törvénnyel magukat, illetve pártjukat, és annak támogatóját szívassák meg. Simicska azóta jobbra el. Új kampány indult, és igazán érdemesnek tűnhet a Jobbik piszkálása. Már csak azért is, mert az arrafelé kacsingató fideszes szavazókat sem árt elbizonytalanítani. Amellett, hogy a Jobbik szavazóbázisa valószínűleg önerőből is identitási válságba lehet. Mert elég nehéz lehet igazodni egy magát egykor radikálisnak, valamint gárdamellényesnek bemutató párt-koncepcióhoz. Mármint nehéz lehet konzekvensen igazodni úgy, hogy a párt valójában a nagy cukiskodásban sem nagyon hatolódik el a zsidózó-cigányozó megnyilatkozásoktól.

De mindez nem igazán látszik ellentmondani annak az alternatív forgatókönyvnek sem, amely egy baloldali támogatással országgyűlésbe lobbizott jobbikkal számol. Amelynek szinte természetes szövetséges lehet az a politikai katyvasz, amit az egykor antiklerikális beszólásáról ismert Fidesz, valamint a klarikális lobbit képviselő alig-keresztény KDNP képvisel jelenleg. Mert azért a pakliban benne van az is, hogy a politikai megrendelésre kiróttnak tűnő bírságnak van, illetve lehet ilyen szerepe is. Összegyógyíthatja az ÁSZ-üldözötteket a választások előjátékában. Ahogy a DK is bejelentette a kiszabott bírság be nem fizetését. Az persze egy másik kérdés lehet, hogy a politikai mártíromság milyen mértékben fizetődik ki a választások során. De ez a későbbiekben majd csak kiderül. Ahogy az is, hogy valóban történt-e valamilyen háttéralkú a Fidesz-Jobbik kolaícióra, vagy akárcsak a hallgatólagos megegyezésre. Ami azért sem lenne meglepő, mert a szólamok szintjén elég komoly áthallások alakultak ki az évek során.

Így, sajnos, még mindig előfordulhat, hogy alapvetően egy profi módon megszervezett kommunikációs színjátékot látunk. Akár Simicska részvételével, és a szereposzásban való aktív részvételével is. Amely színjátéki gyanú már 2015-ben is ott bújkált a sorok között. Amely színjátékba még az is beleférhet, hogy a történet esetleg valóban Orbán leváltásáról, esetleg tartós gyógykezelésre küldéséről szól. Hatalomba emelve a Fidesz, illetve a Jobbik által kiállított szövetséges csapatot. Amely akár a szélsőjobb irányába is nyugodtan elindulhat az addigra felmorzsolt, valamint a közös ÁSZ-mártírság képével is összezavart ellenzéktől aligha zavartatva magát. Hatalomból pedig majd csak rábeszélik a hatóságokat a bírság újraértelmezésére, felülvizsgálatára.

Andrew_s

A „Kálmán Olga - ügy”

Napok óta Kálmán Olga válása tartja lázba a politikai média pletykái és örvényei között hányódókat. Igaz ugyan, hogy nem a magánéletében, hanem a közéletében következett be változás, és aligha aprópénz az, ami motiválta, de azért mégis. S ha már sokak elpolemizálgattak a váltás körül, miért ne követném a példájukat.

A jelenleg ismert állapot szerint: az ATV után a HírTV lesz Kálmán Olga kenyéradója. Ezzel egy tíz évnél hosszabb viszonyt számolt fel a többnyire ellenzékinek ismert TV-csatornánál. Az is lehet, hogy a nézőknél is. De még az is lehet, hogy a nézők egy része „követni fogja”. Ez még a jövő. A jelen inkább az, olyanok is beálltak most Kálmán Olgát csupálni, akik korábban az Egyenes beszéd műsorvezetőjének provokatív kérdésfeltevéseiről áradoztak. Pozitívan. Mely korábbi vélemény fenntartása mellett hangoztatott olyan véleménnyel is találkoztam, hogy a provokatív kérdések nem érnek semmit, és nem is lesz attól valaki korábban jó riporter, illetve műsorvezető. Hogy korábban pont ezért tartotta esetleg jónak? Hát istenkém. Változnak a viszonyok, és a vélemények. A net fórumlakóinál nagyobb formátumú szócsövek köpönyege is vet olykor ráncokat. Olykor akkorákat, hogy szinte kifordítottnak látszik az a köpönyeg.

Alkalmasint persze az is igaz, hogy az Egyenes beszéd, illetve az ATV kapcsán egyre többször merült fel a kérdés: valóban annyira ellenzéki? Miközben a HírTV kapcsán meg jó sokáig tartotta magát az a nézet, hogy leginkább a kormány szekérrúdja melletti vontató ló szerepét vállalta magára. Egészen addig, míg Simicskára ki nem állították a kilövési engedélyt a kormány belső körei. Simicska médiabirodalmában meg a felmondások hulláma indult meg annak idején. A világ meg ment tovább. Az ATV-nél is. Olykor meghívtak jobbikos politikusokat, ami sokaknak nem tetszett. Holott a Jobbik politikusai által megfogalmazott vélemények meghallgatása és az azokkal való azonosulás nem egészen ugyanaz. De elfogadom, hogy sokaknál ez kiverte a biztosítékot. Holott nem annyira a politikusok véleményével, hanem az arra adott markáns vélemények hiányával lehet gond. Ami nem is akkora újdonság. Sajnos.

Sajnos, mert ez azt jelenti, hogy az immár három éve leírtak jó része ma is fenntartható. Az, hogy nagyon kevés válasz érkezik el a hétköznapi kérdésekről a hétköznapi emberekhez. Azokhoz, akik globálisan talán nem is rasszisták, de akiket a kocsma elől ellopott biciklijük megkerülése, illetve a lopás megelőzése iránt mégis csak komoly érdeklődés fűt. De természetesen nem csak a kocsmaközönség az, akik szavaznak. Valószínűleg széles szavazói réteg nézi a különböző TV-adásokat is. Amelyekben, már amelyikben meghallgathatóak a nagy teoretikusokkal készült beszélgetés, és a hírfelolvasók által kézbesített napi történések. De még ebben az esetben is igaz lehet, hogy a nagy teoretikusok kevésbé érdeklik az embereket, mint egy erőszakmentes belvárosi séta esélye. Az pedig nem biztos, hogy a média kizárólagos hibája, ha a válaszokból a Jobbiknál van felesleg, mert árukapcsolt más ideológiákkal, míg a politika egyéb szereplőinél meg hiány mutatkozik ugyanebből.

De megközelíthető a kérdés a másik oldalról is. Azok, akik eddig nehezményezték a jobbikos áramlatokat képviselők jelenlétét az ATV-nél, azok most mit problémáznak egy műsorvezető személyes elmozdulásán. Mármint akkor, ha a Jobbik felé nyitni látszó Simicskától nem túl messze álló HírTV a váltás célpontja. Nem vitatva el persze senki jogát attól, hogy problémázzanak. Ahogy Németh Sándor is nekirongyolt Kálmán Olgának. Ami érthető. Ha másért nem, akkor az esetleges nézővándorlás miatt. De ez legyen a tulajdonosok problémája. Legfeljebb azt a kijelentést furcsálhatjuk, hogy a Hit Gyülekezete részéről a közgondolkodásra befolyással bíró személyhez méltatlan viselkedést rótták fel a műsorvezetőnek. Ami azért egy kis elismerése annak, hogy a csatorna összességében azért nem csak teljesen csorbítatlan történetekkel dicsekedhet. Ahogy ezzel bárki szembesülhetett a körmendi eset kapcsán. Amellyel kapcsolatban azért felmerülhetett már korábban is a csatorna morális tartalékának a kérdése. Nem mintha a HírTV aranybetűs médiatörténetet írt volna a TV-székház felgyújtásához vezető csirkefogás feletti örömködéssel.

Ez utóbbi képviseli a múltat, míg a korábban jelzett társadalmi választalanságok a jelent. A média munkásai, illetve Kálmán Olga felett bőven ráér a jövőben pálcát törni. Ha esetleg megszületnek a hétköznapokban is kommunikálható, vitaképes alternatívák a politikában, és azt nem mutatja be. Ha elnézőbbé válik a politikusi ostobasággal szemben. Ha csapnivalóbb műsorvezetővé válik. Ha...

Andrew_s

Hatalmi lótifuti az oszlop körül

Fotó. MTI/Balogh Zoltán

Látszólag az Orbán-Simicska párbaj fordult újabb asszóba a hirdetőoszlopokért vívott gumicsont-hajigálással. Mert azért az egyik aspektusa az ügynek kétségtelenül az, hogy egy újabb gumicsont az ezen való nemzeti polemizálás. Annyira, hogy még az oszlopállítás körüli, lényegesen durvábbnak tűnő üzeneteket is elfedheti az oligarcha-válogatott csereberéje.

Mert azért szinte biztosra vehetjük: alapvetően arról szól Simicska víz alá nyomása, hogy új, csak a vezérnek szolgálni köteles oligarchák kerüljenek kulcspozícióba. S továbbra is elég szomorú, ha az ellenzék ettől a jelenségtől várná az ország megváltását. Akár hirdetőoszlopokkal, akár azoktól függetlenül. Az említett oszlopokkal kapcsolatos alaptörténet viszonylag egyszerű. A Fővárosi TanácsÖnkormányzat úgy határozott, hogy elbontják a Mahir oszlopait. Az ügyben Kocsis Máté a rendőrség segítségét kérte. Bakondi György pedig biztosította a Fővárosi Önkormányzatot, hogy nyugodtan kérheti a karhatalom segítségét. Az ok: szerinte ez már belbiztonsági kérdés. Mármint a rendőrség által is biztosított oszlopbontás akadályozása. Melyet a Mahir Cityposter Kft. kilátásba helyezett. Az oszlopok visszaállításával párhuzamosan, melyet Simicska cége jogszerűtlen szerződésbontással indokol. A mérkőzésnek ez a főcsapás-hulláma nyilván be fogja járni a maga útját. Akár a nemzetközi bíróságig bezárólag.

Amennyiben Simicskának ad igazat a bíróság, akkor majd megkapja az elmaradt hasznot, perköltséget és minden egyebet. Nyilvánvalóan közpénzből. Amennyiben az önkormányzatnak adnak igazat, akkor is nyilvánvaló, hogy fizetni kell a rendőröket, az oszlopbontókat. Nyilvánvalóan közpénzből. Miközben a hirdetések bevételének az önkormányzatra eső része kiesik a költségvetésből. Azt, a főváros működésének fenntartására majd be kell pótolni. Nyilvánvalóan közpénzből. A helyzet tehát nagyjából az, hogy olyan hatalmi játszma zajlik, melynek kárvallottjai azok, akik a közpénzt összeadják. Azok is, akik a szegénységi küszöbön, vagy az alatt élnek, de akiknek a létminimuma is adóköteles jövedelem, és minden falat után is befizetik az ÁFÁ-t. A haszonélvezői pedig azok a körök, amelyek tagjait eddig sem az aluljárók koldusai között kellett keresni. Sem Kocsis Mátét, sem Orbán Viktort, sem Simicska Lajost, sem a többieket a hatalmi pozíciók környékéről. Ahogy a közvetlen konfrontációt sem ők vállalják magukra, hanem azok a közrendőrök, kétkezi oszlop-munkások, biztonsági őrök, akik a terepen vannak. Az eset tehát szép példája a hatalmi játékok mérhetetlen cinizmusának.

Amit csak tetéz a miniszterelnöki főtanácsadó megnyilatkozása, amely azért is lehet furcsa, mert „a Mahir és a főváros között” még szerinte is „polgári jogi vita van”. Márpedig ez nem tipikusan az a terep, ahol a rendőrségnek triviálisan tennivalója lenne. Egy szerződés körülményeinek felülvizsgálatát természetesen kérheti az egyik fél, és nyilvánvalóan előfordulhat bíróságon folyó vita is az ügyben. Amíg azonban nincs jogerős bírósági határozat, addig elhamarkodottnak tűnhet a rendőrség bevetése. Különösen úgy, hogy az egyoldalú szerződésbontással kárt szenvedő fél ellen, és nem annak védelmében kíván fellépni a karhatalom. Ezzel a rendőrség bevetése kétségtelenül dimenziót válthat. Gyakorlatilag tetszőleges célokért, tetszőleges időpontban, és tetszőleges erővel csapva oda annak, aki éppen nem tetszik a regnáló hatalomnak. Márpedig ez bőven túlmutat Simicska Lajoson, illetve az ő cégein. Különösen azért, mert Bakondi nem fővárosi, hanem országos illetőségű politikai szereplő.

Ez pedig, hiába szépítgeti bárki is, pontosan ugyanaz szerepvállalási szint, mint ahogy a kormányzat szólt bele az Ákos-Telekom vitába. Kormányzati szintre emelve azt, ami alapvetően nem lenne az. Bakondi a jelen esetben valóban kormányzati ellenségnek kiáltotta ki a hirdetőoszlopokat. Elismerve azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat ugyanúgy a kormánypropaganda szócsöve csupán, ahogy Ákos volt a nőkkel szemben. Ennek alapján tulajdonképpen tiszta szerencse, hogy a női princípium megvalósítását nem karhatalommal akarják kikényszeríteni. De talán csak azért nem, mert a miniszterelnöki főtanácsadónak nem tűnt fel, hogy ott is lett volna egy kiváló alkalom a karhatalommal való fenyegetődzésre. Így neki csak a hirdetőoszlopok maradtak. Meg Simicska Lajos. Akin keresztül gyakorlatilag azért mindenkit befenyegethetett. Demonstrálva, hogy aki kiesik a királyi cukortartóból, azt a földdel teszik egyenlővé.

Andrew_s

Fideszes médiademokrácia Rogántól

Lassan a Fidesz frakcióvezetőjének a kiszólásaiból is lehetne egyfajta napi-Rogánt összeállítani. Lehet, hogy érdemes is lenne. A gyűjteményből ugyanis szép lassan kirajzolódhat a Fidesz, illetve a kormányzat belső működési módja, módszertana. Akár intő példaként mindenkinek, hogy mit nem szabadna tenni, és mire kellene figyelni.

A mai napi Rogán-nyilatkozat nagy vonalakban a simicskázással vegyes gyurcsányozás kommunikációs téridejében zajlott. Eljutva oda, hogy Brüsszel szégyellje magát, amiért nem a kormánypárt valamelyik csókosát bízta meg a kormánypárti ügyködések ellenőrzésére. Tényleg nem szép tőlük. Igazán kereshettek volna egy mindenkitől teljesen független igazságosztót a szent cél érdekében. S talán tényleg nem a legjobb választás egy, az ellenzék egyik feltörekvő pártjával összefüggésbe kiabálható céget megbízni. Miközben persze érdekes lenne Rogán Antal fellépése akkor, ha Brüsszelből egy Semjén-párthoz közeli üzleti vállalkozást tartanak alkalmasnak az orbánizmus gyakorlatának kontrolljára. Alighanem roppant méltányosnak és haladónak tartaná. Talán még akkor is, ha a választások alibipártjainak egyike a kiválasztott. Függetlenül attól, hogy most, amikor nincs tétje, természetesen Rogán Antal teljesen egyformán mér(ne mindenki mást).

Amire tulajdonképpen a nyilatkozat első része, az esedékes simicskázás adja meg a legszebb példabeszédet. Amíg ugyanis a Simicska Lajossal összefüggésbe hozható médiabirodalom gazdája megmaradt Orbán büfijének hatókörén belül, addig minden szép és jó volt ezekkel a médiákkal. Mostanra hirtelen ráébredt a Fidesz frakcióvezetője, hogy ezek az orgánumok egyre jobban közelítenek a szélsőségesekhez. Ezt a teljesen független, M1 nevű hírcsatornán kürtölte szerte. Amivel első körön például remekül ellentartott minden olyan vélelemnek, amely az általa és a Lázár János képviselte irány közt szeretne mélyebb szakadékot látni. Emlékezhetünk arra, hogy az árnyékkormány vezetője a minap a Jobbiknak való beszólással vált médiahírré. Alighanem attól is motiválva, hogy a Jobbik kicsit kezd rászorítani a Fideszre, és kifele nem igazán piacképes az internetes fórumhozzászólásokban sokszor meghitelezett együttműködés. Az országon kívül aztán pláne nem piacképes, mert a Jobbik szélsőség- és rasszizmus- roll-outja nem sikerült tökéletesen. A megszólalóik, a közösségi terekre beíróik mondatai közül olykor kiviláglik a sokszor tagadni próbált szélsőségesség.

A lázári beszólás az elhatárolódás látszatán kívül pompásan előkészítette a terepet annak, hogy most Rogán megpróbálja a korábban nekik csaholókat rátolni a Jobbikra és a tőlük is jobbra állókra. A Fidesz-pávatánc tehát alighanem egy jól kimunkált lépés-rend szerint halad. A végén majd alighanem azt fogjuk hallani a kormánypárti kommunikációból, hogy Simicskával azért szakítottak, mert hirtelen fasisztának találták. Talán azért, mert már nem talicskaszám adja a pénzt. Fedezeteként a párton belüli, és pártkörüli ámokfutásoknak. Esetleg elkezdte feltételkez, például az orbáni siserehad megszelektálásához kötni a pénzek visszaosztását a pártkasszába. Márpedig azt a korábbi, uniós, és valutaalapos bozótharcok óta tudjuk: Orbán minden döntést magának akar a pénzek körül (is).

A Rogán Antal által jegyzett megszólalás azonban nem csak a táncrendet leplezi le, hanem az eddigi, kormánypárti megszólalásokat is a helyükre teszi. A frakicóvezető megfogalmazása ugyanis egy gyöngyszem ebből a szempontból. Közölte ugyanis, hogy „a Fidesznek volt egy frakcióülése, amelyen abban maradtak: a párt sajtóosztálya többé nem szervez kötelező programot egyetlen képviselőnek, államtitkárnak, miniszternek sem a Magyar Nemzetben, a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban”. Ami nem csak a Simicska Lajostól való elhidegülést jelzi. Ékesszólóan leleplezi ugyanis azt, hogy mindaddig, amíg az említett média-csatornák, Simicskán keresztül, hű talpnyalónak számítottak, addig kötelező programként szervezték meg a kormánypárti megszólalásokat. Miközben ehhez nyilván hozzá tartozik a fogadó-hely készségessége is. Tehát az említett fórumok kötelező jelleggel szerepeltették a szereplésre kötelező jelleggel delegált képviselőt, államtitkárt, minisztert.

A sajtóetika nagyobb dícsőségére. A médiaszabadság és demokrácia jegyében. Ahogy ezeket a fogalmakat a Fidesz környékén elképzelik. S ezt nem az ellenzék állította a Fideszről, hanem a maga a kormánypárt frakcióvezetője ismerte be.

Andrew_s

Orbán patkányai damaszkusz felé indulnak

Lassan mondom: Pa-ra-fa

Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire.

Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit nem tűr meg maga mellett, aki csak kicsit is független lehet a szeszélyeitől. Márpedig Simicska az. Ha nem is a maga erejéből, lobbizta ki minden milliárdját, de régóta ismert jelenség, hogy legalább nagyjából ért a gazdasághoz, és Orbán Viktortól független gondolkodásra is képes. Ellentétben azokkal a helyi Döbrögikkel, akik mindenben a Fidesz jelenlegi elnökétől függnek. Addig nyernek közbeszerzéseket, amíg Orbán Viktor a kormányfő. S esetleg szabadlábon is addig vannak. Ideálisak az elvtelen, vagy elvtelenségig zsarolható talpnyalók szerepére. Pozícióba kerülésük olyannyira gerjeszti a kontraszelektív hatásokat, a vezér kegyéért való beteges remegést, ami lehetetlenné teszi a körülményekhez való alkalmazkodást. A vezér egyfajta nyálas trutymóba süllyedve, kijátszhatóvá és alapvetően egyre kiszolgáltatottabbá válik. Amitől még szorosabbra vonja a gyűrűt, és ami így önerősítő folyamatként juttatja el a semmibe. A folyamat végén Sztálin például a ravatalon végezte, mert szívrohama alatt sem merte senki zavarni.

De a paranoid bezárkózási spirál természetesen csak az egyik jele a vezér gyengülésének. Nem is annyira külső, mint a személyiség leépülésének hosszadalmas, változatos folyamatából fakadó szindróma. Nem is feltétlenül egyértelmű a külső szemlélőknek, és sokáig a hatalom látszatát, a romos épület erősnek látszó homlokzatát mutatja. Ugyanakkor jelzés lehet a hatalom azon köreinek, melyekben az innovatív patkányok, és saját hatalomra vágyó csinovnyikok „laknak”. Az utóbbiak megjelenése, pozíciófoglalása jó ideje tart, Nem véletlen, hogy sokszor, sokan találgatják Lázár János valós szerepét a kormányban, illetve egy esetleges Lázár-Vona tengely kiépülését a háttérben. Aminek egy, a jelenlegi hatalmi keretek között alakuló árnyékkormány valószínűsíthető kiépülése csak kedvez.

Az innovatív köpönyegforgatók szintén elég látványosan képesek coming outolni. Látszólag ugyanis a haladó kritikus köpönyegében kergetik a fellegeket a hatalom éppen aktuális, damaszkuszi útjain. Ahol a bukás közeledtével, a vezértől bevasalható előnyök csökkenésével egyre nagyobb lesz a tolongás. Egy idő után pont annyira lesz mindenki született ellenzéke a hatalomnak, ahogy a rendszerváltás után is úgy megszaporodtak az ellenállók, mint a konídiumtartók a penészes kenyéren. Aztán, szinte természetesen, az ellenállók is átrendeződtek. Biztos ismernek sokan olyan „kis-ellenállókat”, akik a környezetükben csereberélték össze-vissza a pártjelvényeket. A nagyok közt az egyik legemlékezetesebb nekem az egyik legemlékezetesebb Tölgyessy Péter volt. Az, aki lelkesen SZDSZ-es decibelművész volt egészen addig, amíg a pozícionális viszonyok ennek kedveztek. Annyira, hogy nem csak frakcióvezetője, hanem elnöke is volt egy ideig a Szabad Demokraták Szövetségének Ezt követően, némi üresjárattal, de folyamatosan parlamenti képviselőként, felfedezte magában a fiatalt és bezupált a Fideszhez. Ha nem is lépett be a pártba.

Párton kívüliként, de a Fidesz országos listájáról beúszva a képviselői fizuért nyilván egészen független politikusnak tekinthető. Annyiban biztosan, hogy az érdekeit és hiúságát kiszolgálni ígérők felé lavíroz. Párt- és valószínűleg eszme-függetlenként. Most minden esetre felfedezte valahol a sifonérban, két csontváz közt, azt, hogy immár a Fidesz tehet mindenről. Legfrissebb megállapítása szerint a Fidesz felelőssége az elmúlt huszonöt év. Attól a politikustól, aki az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásoknál is aktívan jelen volt, majd fideszes képviselő volt, és arról is ismert, hogy a Parlamentbe csak a fizetésért járt be, mert különben hosszasan nem szólalt fel, igazán szép teljesítmény az említett megállapítás. A következő Tölgyessy-nyilatkozat talán arról fog szólni, hogy tulajdonképpen ő ott sem volt, és már negyven éve is Orbán-ellenes volt. Csak ehhez még gyengülnie kell a Fidesz elnökének egy kicsit.

Arról ugyan nem szólt Tölgyessy Péter, hogy melyik pártot, vagy mozgalmat kívánja támogatni. De akárki is lesz az, annak annyi. Lehet, hogy az lesz a következő politikai átok, hogy: támogasson Tölgyessy Péter. Esetleg a hozzá hasonló parafa-emberek másik nagyszerű képviselője. Miközben érdemes figyelni a Fidesz esetleges válságának nem csak a jeleit, de körülötte kavargó zavarost is. A jelek szerint kezdenek új gazdához úszni az orbáni bukást belülről megsejtők.

Andrew_s

Csodavárás a mézesmadzagnál

A házelnök megvilágosult. Azóta a korábbi kormányzati segédoszlopokat is az ellenzék mételyének kezdi látni. Van ez így. Azonban a nagy ellenségkeresésben az igazság morzsái is felbukkannak. Mert ki vitatná, hogy a Simicska-jelenség a „magyar közélet betegségének egyik tünete”? Legfeljebb nem teljesen abban a formában, ahogy Kövér László elképzeli.

Bár az is lehet, hogy az Országgyűlés elnöke ismeri azt a forgatókönyvet is, amibe a jelenlegi megszólalása csak egy kis epizódszerep. Egy olyan pávatánc egyik lépéskéje, amelyben pontosan meghatározott helye van a jelenlegi kinyilatkoztatásoknak éppen úgy, ahogy Simicska Lajos felháborodásának, hipotetikus szivárogtatásának, és Orbán Viktor hallgatásának is. Mert azért az egész jelenséghalmazt elég jól magyarázná egy olyan elképzelés is, hogy az Orbán-Simicska páros eljátssza az eljátszandókat, és a történések egyfajta hitelesítése érdekében megszólal Kövér László. Elősegítvén, hogy a kommunikáció alanyai mélyen benyeljék azt, amit el akarnak hitetni. Jelesül azt, hogy Orbán Viktor hatalma a repedezés ezen útjára lépett. Miközben lehet ugyan, hogy tényleg repedezik. De nem biztos, hogy ezen a ponton. Azonban, egyfajta tervezett ellenrobbantásként, megvédheti a hatalmat a tényleges törésektől. A hívek szemében tehát megjelenik a miniszterelnök, mint egy megvédendő hatalmi szimbólum. Akivel szemben nem lenne illő, de leginkább hatásos újabb frontokat nyitni a Fideszen, a kormányzaton belül. S persze, korántsem utolsó sorban, az ellenzék is megkapja a maga mócsingját, amin elrágódhat.

Mert azért az is látszik, hogy az ellenzékre igencsak visszásan hatott Simicska Lajos „szembefordulása” Orbán Viktorral. Aminek valódisága vagy igaz, vagy nem. De az aligha valószínű, hogy szentté kellene avatni. Holott az ellenzéki kommunikáció már szinte a határára jutott annak, hogy a simicska-jelenségben egyfajta megváltást lásson. Ami annyiban igaz, hogy a felelősségvállalás kényszerétől majdnem meg is váltja az ellenzéket. Nem kell saját verziókat kidolgozni, hiszen mindenki láthassa: már a belső körök is szembefordulnak az orbánizmussal. Holott megette a fene, ha a kormány ellenzéke a kormányközelből kikeveredettek kommunikációs kegyére van szorulva. Így, tulajdonképpen szomorú, amikor rácsaptak Simicska Lajos kommunikációs trükkjélre, mint gyöngytyúk a takonyra.

Ahogy egy másik hirtelenmegvilágosult politikus is megkapja a maga népszerűségi üveggyöngyeit. Illés Zoltán, aki évekig hű talpnyalója volt a regnáló miniszterelnöknek kikerült a hatalom pénzköréből. S lám, hogy megjött a hangja. Mert az esze nem biztosan. De az azért már rögtön látja, hogy mennyi baj van Orbániában. Elég volt csak kicsit kevésbé barnára sikálni a nyelvét, és máris kiderült, hogy ő szakpolitikus. A szagpolitikát visszacserélte arra a szakpolitikára, amiben túl nagyot nem alkotott, de azért sokszor nyilatkozott. A kormányzatot támogatva. Az eredmény tekintetében pedig? Mit ad Isten, az ellenzéki kommunikáció szerepelteti és megsimogatja a buksiját. Elfeledve azt, hogy talán nem a kormányzat bukott államtitkáraira, hanem saját szakpolitikusokra, saját véleményre lenne szükség. Saját vezérszónokkal és saját gondolatokkal. Netán saját, a „kisemberek” számára is érthető programmal. Amelynek hiányának következményét jól le lehetett mérni az elitista önvállveregetéssel töltött kampány eredményeként elbukott választásokon, és mostanság is érzékelhető szélsőjobboldal jelenleg is tartó térnyerésén.

Kövér László kijelentésének valóságtartalma tehát annyiban megerősíthető, hogy tényleg a jelenlegi helyzet egyik lázmérője lehet Simicska Lajos. Az ellenzék, amelyet most éppen ismét Juhász Péter gondol atomizálva megosztani, saját „hősök” helyett abban gondolkodik, amit a kormányzat, a hatalom odalök elé. S eközben bénultan várja, hogy majd jön az EU és rendet csinál az erdőben. Gügyögve örülve azon a döntésen, amit Paks II ügyében hoztak. Várva, hogy majd jön EU-apuci, és megdádázza a rossz Viktorkát. Holott világos: nem jön. De abban sem sok köszönet van, ha jön. A szankciók ugyanis az országot érintik. Mindenkit. Azokat is, akik aktívan támogatják Orbán Viktort, és azokat is, akik a passzív csodavárással támogatják Orbán Viktort. Amíg kvázi-millás önszalámizás zajlik a kormányzati őfelség ellenzékében, valamint önfeledt örömködés az EU-s döntések felett. Megúszósan. Kanapé-kormányváltókként. Nalogatva a kormányzati madzagon maradt melaszt.

Andrew_s

Lajos leleplezést lebegtet

Simicska Lajos nőnapi megemlékezése Orbán Viktorról egy kis ügynöközés volt. Előállt a nagy leleplezéssel, ami szerint annak idején, amikor még fiatalok voltak, a mostani miniszterelnök jelentett róla a honvédségnél. Bár, azt is mondta, hogy elhitte harminc évig, hogy Orbán Viktor „nem írt alá”. Most azért megrendült az ő bizodalma.

Mert Simicska Lajos, mint idén született magyar állampolgár, megmondja a napi tutit. Lassan napisimicskát lehet majd kérni az interneten, és amit nem simicskáznak meg előtte az nincs. Vagy nem lesz. Pár milliárdért megoldják majd okosban az okosok. S itt van a napisimicskák bökkenője. Az a fránya hitelesség, ami olyasmi, mint a „fogoly dilemmája” című játék. Aminek különben, ha valaki jól belegondol nincs valós megfejtése. Nem véletlenül használják tréningeken a felvetést. De ennek majd jól utána-olvas az, akit érdekel. Már csak azért is, mert így kapásból tévedhetek. Az említett játék kapcsán. Meg persze Simicska Lajos kapcsán is.

Akiről az emlékeim azt súgják, hogy nem volt fogoly az elmúlt néhány évtizedben. Még csak egzisztenciális fogoly sem. A dilemmája pedig legfeljebb az lehetett, hogy fogoly legyen a vacsora, vagy a kaviár is megfelel? Simicska Lajos kérem nem a nyomorgók egyikeként tengődött. Még csak nem is az orbáni hatalom ellenszelével szembe vizelve gazdagodott. S aligha fog holnap megjelenni valamelyik fővárosi aluljáróban a kövezeten fekve, illetve kiflivéget guberálva. Simicskáról az emlékezet valami olyasmit sugdos, hogy nagyon is Orbán kegyelméből lett milliárdos. Ami mögött a pletyka egy pártfinanszírozási kereszt-megállapodást is sejtet. De pletykákra ne adjunk. Nyilvánvalóan nem lehet benne egy szemernyi igazság sem. A pletyka különben is veszélyes fegyver. Különösen  az lehet akkor, ha a pletyka alapjainak birtokosát kipenderítik a húsos-fazék közeléből. Beszélhet minden félét. Még akár azt is, hogy Orbán Viktor annak idején jelentett róla. Alsó hangon harminc évvel ezelőtt. Most meg Putyin azzal zsarolja. A vakbelünk meg csendesen kuncog.

Első hallásra. Másodikra talán nem. Mert pontosan tudni vélhetjük, hogy Orbán Viktor köréről Simicska Lajosnak igen közeli információi lehetnek. Aki a kondér mellett ül, arra ugyanis a szaft is könnyebben fröccsen. Az információ cseppecskéi is. Miközben tehát az egyik oldalon az egészet beseperhetjük a sértetten kipenderített üzlettárs pletykájának, a másik oldalon a Lajosnak igen pontos képe lehet a mai miniszterelnökről. A katonaság hónapjaitól, a kollégiumi éveken át napjainkig. Ha ő mond valamit, akkor akár el is hihetjük. Legalább egy részét. Még akár a napi ügynöközésnek is. Ami különben csak azért lehetne zsarolási potenciállal rendelkező ügy, mert a közhangulat azzá teszi. Jórészt éppen a fideszes kommunikációnak köszönhetően. A hétköznapokban ugyanis aligha érdekel sokakat. Akár tönkre tette annak idején a karrierjét egy-két „jóbarát”, akár nem. S nem azért, mert vitatnám a bizalommal való visszaélés romboló hatását. De az elmúlt évtizedeket, az elmúlt lehetőségeket a „nagy leleplezés” sem adja, hozza vissza.

Ezt, gyanítom Simicska Lajos is tudja. Pontosan annyira, ahogy a hatalom kedvezményezettjeként keresett milliárdokat sincs kedve szétosztani az aluljárókban guberálók között. Továbbá gyanítom, hogy Orbán Viktor, de még Putyin is tudja. Az ügynöközésnek lehet hangulatkeltő hatása, de nincs valósan ütős zsarolási potenciálja. Ebből a szempontból gyököt vonva a miniszterelnökkel kapcsolatos napisimicskából egy sokkal zűrösebb kép rajzolódhat ki a zavaros alján. Az ugyanis csak az egyik oldala a dolognak, hogy Moszkvában vannak-e akták a beszervezési iratokról. Sokkal kínosabb lehet esetleg, ha a jelentésekről is vannak másolatok. Az aláírás tényének talán nem, de a jelentések tartalmának már lehetnek nagyon kínos következményei. Ha Simicska Lajos sugalmazásának azt a részét tartjuk meg, hogy az orosz fél nyomást képes gyakorolni a miniszterelnökre, akkor valószínűbb, hogy nem egy szem aláírás az akta tárgya. Ha pedig ez igaz, akkor ez erősen túlmutathat a katonaságnál esetleg illegálisan elfogyasztott féldecik számának jelentésén.

Ugyanakkor Simicska Lajossal kapcsolatban is talán fel lehetne vetni azt, hogy ha már elkezdett kitálalni, akkor borítsa ki az egész tálat. Neki is lehetnek esetleg olyan információi, amik segítették az elmúlt időszakban. Akár egy tényszerű felsorolással is kezdhetné, hogy pontosan mikor, milyen üzletben nyert, milyen áron, és mennyit. Mielőtt még az ellenzék szentet csinál belőle.

Andrew_s