Márki-Zay Péter végre pártot alapít

Mondhatnám, hogy a nap híre, de nem az. Mármint az, hogy Márki-Zay Péter (MZP) egy saját párt alapításának a szándékát jelentette be. De nyilvánvalóan nem új ötlet, mert már az ellenzéki összefogás egyik meghekkelési kísérletének is ez volt a mottója. Ezt követően már csak az lehetne a kérdés, hogy mennyire jó, vagy legalább megérthető ötlet. Mármint itt és most. Mert az idő sok mindenre választ adhat a későbbiekben.

Noha az időzítése az az egyik pont lehet, ami talán a kevésbé érthető pont. Az április 3.-i országgyűlési választások eredménye alapján talán nem pont most kellene nekiállni pártot alapítania. Különösen azt követően, hogy a napokban volt hír a bárcabemutatása, bocsánat, felajánlkozása Orbánnal. Ezt követően egy, az ellenzéket tovább szalámizó párt alapításának a bejelentése már csak azért sem volt a legjobb politikai ötlet, mert nehéz lesz megmagyarázni, hogy nem Orbán ötlete. Különösen, mert a valamikori megélhetési liberálisból a jobbközépen keresztül a kleptoligarchikus fasisztoidba csúszott Fidesz nyomán üressé vált jobbközépre csúszott be korábban a Jobbik. Az a Jobbik, amelyik nyilvánvalóan kettévált az eredeti vonulatai mentén. A nyíltan rasszista, még a Vona-korszakban leválasztott társaság eljutott a Fidesz jobbszárnya alá. A Vona-korszakból középre tartó szegmens pedig a Fidesz nyomán üresen maradt jobbközépre jutott.

Amiért ennek köze lehet az MZP-féle pártalapításhoz az éppen ez. Jakab Péter irányából, és ezzel a jobb-közép irányából elég sok markáns kritika érte Orbánt. Itt megosztani az erőket, és persze a választókat, Orbán Viktor elemi érdeke lehet. Még akkor is, ha a hamvába ájult ellenzék, remélhetőleg csak látszólag, egyelőre nem képvisel ütőképes erőt. S az ellenzék, még mindig képes lehet eljátszani a tüskét Orbán körme alatt. Különösen, ha elindul az utcai politizálás felkarolása felé is. Amikor szintén jól jöhet a Fidesz vezérének, van egy jó embere arrafele. Amely gyanú persze felértékeli azokat a korábbi véleményeket is, ami szerint az előválasztás lefutása, eredménye sem volt teljesen mentes a kormány-befolyástól.

De egy jobbközép párt MZP-től egyébként sem látszik relevánsan indokoltnak. Ha emlékszünk még azokra a kurzus-nyilatkozataira, amivel politikai tényezővé próbálta emelni a személyes hitvilágát. Márpedig egy ennyire kereszténykatolikus figurától egy kereszténydemokrata formáció inkább tűnt volna logikusnak. Ha már pártban akar gondolkodni. Ráadásul a KDNP fideszes betagozódása miatt ott még akár tényleges felszívóerőt is jelenthetne a decibelkatolicizmusból kiábrándult, és legalább nyomokban a kereszténységet vágyó emberek számára. Így csak a kínos kérdések körét szaporíthatná az, hogy vajon miért nem az Orbánra esetleg valósabban veszélyes, és MZP eddigi szereplései alapján érthetőbb irány az MZP-párt bejelentett fő-csapásiránya?

Természetesen magával MZP személyével, illetve alkalmasságával kapcsolatban is felmerülhetnének különböző kérdések. Mert nem erős, hanem erősen eltúlzott önbizalom kell ahhoz, hogy valaki, aki eddig csak megosztani tudott emberi csoportokat, és legfeljebb egy kultuszos kört tudott maga köré gyűjteni, néppártot vizionáljon maga köré. Ugyanis a helyzet mégiscsak az volt az ellenzéki összefogással, hogy erős pártok kialakult csapatait sem volt képes egy közös kompromisszumban irányítani, összefogni. Sokkal inkább volt az a fajta vezető, aki attól emelkedik ki a többiek közül, hogy a többiek alatt elfűrészeli a létrát. Miközben a személyes támogatói olyan hibahatár-pártok voltak, akik önerőből aligha jutottak volna be a Parlamentbe. Márpedig elég jelentős ostobaságnak tűnik a nyerő stratégiához a biztosan bizonyított vesztesektől kérni tanácsot, támogatást. Megsértve azokat, illetve azok támogatóit, akik egyenként, illetve egyedül értek el az LMP, Párbeszéd és társaik összevont eredményével összemérhetőt. Még akkor is, ha tudom: alapvetően ez nem a pöcsméregetésről szól. Normális esetben.

No meg persze MZP személyes lukra futása legyen alapvetően az ő problémája. Összességében pedig még talán segítheti is az ellenzéket, ha egy kérdéses moralitású, kommunikációzavaros önjelölt vezetője önálló politikai süllyesztőt nyit maga alatt. A többiek későbbi szereplését is segítve ezzel az ön-elsüllyesztéssel.

Úgyhogy, a magam részéről, alapvetően nagyon helyeslem ezt a lépését MZP-nek. Tisztázta a Fidesz-kapcsolatait, és tehermentesíti az ellenzéket. Mindkettőnek legfőbb ideje volt.

Andrew_s

Conteo - 2018 és 2022 forgatókönyvei

Az ellenzéki bukást szép lassan el kellene tudni engedni. Egyszerűen azért, mert erre is igaz: aki állandóan hátrafele néz, az hasra esik. Esetleg hanyatt. Ami nem jelenti azt, hogy a tanulságokat nem kellene levonni. Vagy mindent, illetve mindenkit, a tanulságok levonása nélkül kellene elengedni. Még akkor is lehet levonandó tanulság, ha valaki ballag magától. Például Márki-Zay Péter.

Rajta hirtelen kitört a lokálpatriotizmus, és ráébredt: polgármester. Korábban is ráébredhetett volna. Mielőtt a fatornyos hazájában le nem szavazzák. Nem kicsit, hanem elég alaposan ahhoz, hogy Lázárnak igaza lehessen a politikai hullasággal kapcsolatban. S igen. MZP. Egyszerűen azért, mert az ellenzék arcaként szerepelt a választási kampánynak nevezett nemtudommiben. Alkalmasint leszerepelt az ellenzék nevében, de azért ehhez az ellenzék többi pártja is kellett. Nem csak azok a hibahatárpártok, akiknek a nagyok elnézték, hogy a kutyát csóváló farkak szerepét játsszák el, és a hátukra felmászva pár képviselőjüknek jó fizetést lobbizzanak ki. De azok is, akik ezt, és MZP szerepléseit is benyelték, illetve mentegették. Amelyek a többiek hátán ugyan beevickéltettek melegedni pár képviselőt, de különben igazi antimatematikus csapat. Se nem osztanak, se nem szoroznak.

Azért persze MZP is megérdemli a pénzét. Ha nem is tudjuk, kinek, illetve kiét. Elvégre már a 2017-2018-as kampányidőszakra nézve sem sokan tudják szerintem, én biztos nem, hogy Botka ámokfutása kinek és mit ért. Amikor az ellenzék akár közösen is kibontakoztatható megbeszéléseit sikerült hosszú hónapokra lebénítania a szegedi polgármesternek az önjelöltségével, és azzal, hogy folyamatosan a potenciális szövetséges vezetőjét, és nem Orbánt, akarta leváltani. Sok hasznot hozva a kormánypártnak, és keveset az ellenzéknek. Majd, huss! Lemondott. Ujhelyi István az MSZP akkori alelnöke is lemondott. Azzal, hogy „Orbánisztán egyértelműen befurakodott az ellenzéki erők sorai közé, beépítette embereit majd minden potens mozgalomba”. Mindezt a párhuzamok miatt hozom fel.

MZP nem mondott le a kampány közben, de az állandóan megmagyarázandó „botlásai”, a belső hatalmi helyosztók provokálása, mint az „alapítok pártot”, majd a „ki üljön a meg sem alakult frakciókba” mozgalom, aligha vitathatóan kedvezett a kormánynak, és aligha használt az ellenzéknek. Októbertől szinte folyamatosan. Majd az „i”-re a koronát, és a megnyilatkozásokra a pontot MZP is feltette, amikor elkezdett Fidesz-ügynöközni. Kínosan hasonló forgatókönyv, mint 2018-ban.

Még a gyurcsányozás tényében sem sok eltérés volt a két kampány között. Csak tematizáltságában. Botka folyamatosan Gyurcsány Ferencet akarta leváltani. MZP inkább az aljas célozgatásnál maradt, és kerülő úton házalt a 2010 előtti elszámoltatással. 2021. novemberében. Épp időben. Nem azért, mintha bármi bizonyítéka lett volna bármire. S szerintem egészen kivételes idiótának kell lennie valakinek ahhoz, hogy azt gondolja: ha lehetett volna, akkor az Orbán fenekéből táplálkozó legfőbb ügyészség nem találta volna meg. De azért, hogy bebizonyítsa, hogy milyen jól teljesít ebben, pár napja még egyszer berúgta a Gyurcsány-motort.

Az egész kicsit olyan, mintha a két kampány fővezéri forgatókönyvét azonos tollak szerkesztették volna. Az időközbeni lemondás bakiját (Botka) kiköszörülve. Végig pozícióban tartva a tuti figurát, aki belülről tud bizalmatlanságot szítani, hülyeségeket beszélni, és megosztani. Tényleg véletlen lenne?

Függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan az sem a morál csúcsa, hogy miközben korábban hatalmas arccal hencegett, hogy vele aztán akkorát nyernek, hogy csak na, most igyekszik MZP körbe-körbe rugdalni mindenkit. S vajon csak a szokásos sületlenségek egyikeként értelmezhető a szinte nyílt beállása Orbán mögé?

Márki-Zay egyúttal fel is ajánlkozott a miniszterelnöknek, mint fogalmazott: “hagyományos választási úton leválthatatlan. Akkor viszont miért ne törődhetne végre az ország érdekével? És miért ne használna ebben engem is?”

Amivel kapcsolatban nagyon szeretném, ha félreértés lenne. Ami a 24.hu interpretácója szerint talán nem is kizárt. Nem azért, mintha felemelő lenne beigazolva látni, hogy egy kommunikációs analfabétát tartottak az ellenzék arcának. De még mindig jobb, mint egy olyan valaki, akinek a gerince egy takonnyal töltött óvszer szilárdságával vetekszik csupán.

Andrew_s

Orbánia Kasszandrái nevében - A reményégetés útja

Lezajlottak a választások. Ahogy sejteni lehetett elkezdtek kisarjadni azok, akik utólag már korábban is úgy megmondták, hogy szinte látni sem lehetett a véleményüket. Miközben az ellenzék bukásához, mert ez több volt, mint szimpla vereség, olyan tendenciák vezettek, amelyekről többen szóltunk a neten menet közben is. Le is ugattak, fideszbérenceztek a fórumokon. Többed magammal. Olyanok is, akik közül nem egy fórumszereplő most már előre megmondta. Az ellenkezőjét, mint amire most „emlékszik”, hogy mondta. Snitt! Nem az emberi gyarlóság a téma. Még akkor sem, ha némelyek gyarlóságnak, a hiúságnak, a „na, ugye, megmondtam” álságos katarzisának fogják tekinteni a leírtakat.

Karácsony a jelölt - 2021. SZEPTEMBER 30.

A történet az előválasztással indult. Akkor, amikor Karácsony Gergely ringbe szállt, és ezzel nyilvánvalóan szembe-hazudta a választóit. Azokat, akik fő-polgármesternek választották. Akkor írtam, és véleményként tartom: „Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája”. Kiegészítve azzal, ugyanakkorból: „Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan”. Mely morális helyzetet, mint pár nappal később kiderült, jobban sikerült erodálnia, mint azt ekkor sejteni lehetett volna.

Van eredmény - 2021. OKTÓBER 3.

Az előválasztás előtti megállapodásokra többen úgy véltek emlékezni, hogy a legjobb három megy tovább. Ezzel szemben a második és harmadik helyezett, Karácsony Gergely (KG), illetve Márki-Zay Péter (MZP), némi huzavona után újra-gondolták a stratégiájukat. Úgy döntöttek, a morális példamutatás jegyében, hogy hátulról összefognak, és felrúgják az előttük végzőt a versenyen. Ahogy akkor írtam: „Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák”.

De a nagyobb baj volt, hogy az eset nem volt példa nélkül való: „Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak”.

Kiemelem az időpontot: 2021. október eleje. A kampány még szinte el sem indult, de az élről már betöröltek egy hatalmasat az ellenzéknek.

A nyitva maradt, és azóta is nyitott, kérdés ekkor az lehetett volna, hogy az ellenzék, a saját játékszabályait figyelembe véve, miért nem emelte fel harmadiknak az előválasztás első fordulójának negyedik helyezettjét? Passz. Magam nem olvastam erre választ, de ettől még lehet, hogy van.

Civakodós közjáték - 2021. OKTÓBER 6.

Ha az előző MZP-KG akció után még menthető lett volna bármi is, ennek esélyét sikerült csökkenteni azzal, hogy elkezdtek egymással is veszekedni a meg sem nyert pozíción. Ennek itt, és ekkor szinte alig volt jelentősége, de a jelenséget érdemes megjegyezni.

Komplexus-licit? – 2021.OKTÓBER 4-11.

KG kilép a képből, és elindul egyfajta ámokfutás MZP részéről. Október 11-én az ATV közli a nyilatkozatát, hogy a Dobrev Klára mögé felsorakozók alapjában véve Orbánt szolgálják, míg másokat zsarolnak ezért a támogatásáért. Majd elnézést kér, hogy árulózott. Holott ismert a mondás az eldobott kő és kimondott szó közös jellemzőjéről: nem lehet el nem indulttá tenni. De, „természetesen” a másik nagyobb ellenzéki párt sem maradt ki. A Jobbik, és konkrétan Jakab Péter is megkapta a magáét.

Valójában még mindig nincs komoly kampány, de nyugodtan írhattam: „a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat”. Miközben egyre nyitottabbá és valójában egyre égetőbbé válóvá vált a kérdés: Az ellenzéki pártok miért nem állítják le a láthatóan elszabadult hajóágyút? Mert ekkor talán még komoly veszteség nélkül meg is tehették volna.

Üzenetek közjátéka - 2021. NOVEMBER 12.

Az előzőekhez képest nagyjából egy hónappal később vagyunk. Aki azt hitte volna, hogy az ellenzék rendezi, netán lecseréli a jelöltjét, konszolidálja a helyzetet, programot hirdet, és a Karácsony (nem Gergely) előtti hónapra egy kemény kampánnyal fordul rá a közös jelölt, az tévedett. Novemberre már mindenféle üzenet elhangzott, és egyre jobban kezdett kirajzolódni, hogy MZP alapvetően kevés egyebet tesz a melldöngetésnél, ellenségkeresésnél, a magánügyei politikává emelésénél. Mert az nyilvánvaló, hogy az egyén hite az magánügy, a gyermekeinek a száma, az apasága pedig alapvetően családi kérdése. Ez utóbbiak hangsúlyos beemelése a politikai térbe „óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére”.

Hozzáteszem. Eközben a két nagy párt, a DK és a Jobbik tette a dolgát. Amennyire tudta. Noha két hétre rá már egyre kevésbé világos, hogy az elvileg közös jelöltet, hogy miként, és milyen áron sikerült, például a DK torkán lenyomni

Ellenzékfogyta - 2021. DECEMBER 16.

Újabb hónap elteltével a kép továbbra sem tisztult. Illetve, amennyiben tisztult, annyiban inkább kár volt. Az októberben szinte csettintéssel kormányt váltani képes támogatottság fénye már láthatóan megkopott. Kezdi megbosszulni magát a valós választási párt, egy árnyékkormány kommunikálható felelőseinek a hiánya, MZP pótcselekvéses nyilatkozatciklusai. Mely utóbbi nagyjából úgy fest, hogy mikrofont kap. Mond valami sértőt, bántót, majd hossza magyarázzák a hívei, hogy kiragadták, nem is azt gondolta, stb. Ugyanakkor valószínűleg kiszámított pályán mozog: „Azzal, hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort valaki másra”. (Megjegyzés: Ma már sajnos tudjuk, hogy pontosan ez történt. MZP maradt, az ellenzék bukott.)

Miközben a Jobbik és a DK teljesítménye alapján egyre jobban látszott „a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna”. Függetlenül attól, hogy mennyire kedvelem, vagy inkább nem kedvelem személy szerint a Jobbikot.

2021. DECEMBER 23.

MZP pártot akar. De addig is mindenki áruló, aki nem neki hajbókol. Új elemként megjelenik, hogy előre kezdi magyarázni a vereségét. Amiért csak a Fidesz ügynökei lehetnek a hibásak. Ki más? S nem április, hanem még december. Milyen versenyző az, aki azzal áll rajthoz, hogy előre megmagyarázza, hogy ki mindenki más tehet arról, hogy nem fog nyerni? Lelki vesztes. Lúzer.

Kijön a matek? – 2022. JANUÁR-FEBRUÁR

2022. elejére kialakul egyfajta kommunikációs zsákutca. Sajnos olyan panelek kezdenek beépülni, ami az 50-es éveikben, és utána, járók számára akár ismerősek is lehetnek. Az ellenzéki pártok részéről megjelenik egyfajta irányelvpolitizálás. Kinél jobban, kinél kevésbé. Kinél jobban, kinél kevésbé működve. Amivel több probléma van. Irányelvek nyomán lehet állást foglalni egy zártabb, ha tetszik barátibb közegben. Azonban a pártokra szavazóknál ez nem általános. A szavazó manapság nem azonos párt tagjával. A tagtól talán lehet elvárni valamit a pártfegyelem nevében. De a szimpatizánsoktól csak kérni lehet. A bizonytalanokat pedig legfeljebb meggyőzni. A leuralási attitűd kontraproduktív is lehet.

Így aztán, „amikor az ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre, akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben, amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés, határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni”. A matek tehát kezd, illetve egyre jobban kezd nem kijönni. Egyre kevésbé valószínű, hogy a „csalódott fideszes” nem üres halmaz, és hogy a bizonytalanok millió számra szaladnak MZP mellé voksolni.

S ez akkor is igaz, ha aligha vitatható: igenis kialakult, megjelent, és az interneten is aktívvá vált egy támogatói kör MZP körül. Ennek a körnek a hatását kár lenne akár vitatni, akár lebecsülni. Már csak azért sem szabadna, mert nem egyszer olyan szinten üres személyeskedéssel „érvelnek”, és annyira troll-szerűen működnek, hogy képesek lenyomni, elijeszteni az MZP-t kritizálókat. Alkalmasint olyan paneleket is pufogtatva, amelyekre már gyűjteményes válasz volt adható. De ettől nem lesz jobb a választási matek, csak nem látszik a kritika, elmosódva látszik a szakadék.

Aztán jött a háború. Nem polgár-, nem itt, de jött. MZP-nek még volt pár kétségesen célszerű megnyilatkozása, de egy hónap aligha pótolhatta volna másfél év kampánymunkáját, amihez képest már az előválasztás is kicsit megkésett.

S mielőtt jönnének azok a kritikák, hogy az összeállítás szubjektív, leszögezem, hogy az. Az is igaz, hogy MZP-n keresztül vezeti le a bukást. Úgy van. Nem azért, mert ne lettek volna más szereplői a történetnek. Pár helyen utaltam is rájuk. Azonban egy miniszterelnök-jelölt az arca annak, aki nevében működik. Ahogy a Fideszé Orbán, úgy az ellenzéké Márki-Zay Péter. Nem az ellenzéki pártok dolga lett volna annak az egyensúlyban tartása, amit mond, tesz, vagy éppen nem tesz, hanem fordítva. Neki kellett volna koordinálni, kompromisszumokat keresni. Ha kell cirkuszi hangszórós-autóval megszervezni a program eljutását vidékre. Mert miniszterelnökként is ez lett volna a dolga. A szinte tervszerű bukással hosszú évekre biztosította egy beképzelt, önmagától elszállt diktátor uralmát, és kiégette sokakból a változtatás reményét. S csak remélem, hogy személyes alkalmatlanságból, és nem az általa oly sokaknak tulajdonított háttéralkuk nyomán.

Mely véleményemet fenntartom akkor is, ha esendő emberként sajnálandónak, szánni valónak tartom Márki-Zay Pétert.

Andrew_s

Panelválaszok MZP lózung-vitézeinek

Az internetes fórumokat járva bárki térdig járhat az olyan kommunikációs panelekben, amelyek nem szűkölködnek a demagóg elemektől. Gyakorlatilag oldalfüggetlenül. Azonban a kormány-oldali kommunikációban akár párt-szóvivői szinten hozzászokhattak ehhez a jelenséghez sokan. De, noha meg-megjelentek korábban is, a Marki-Zay Péter, továbbiakban MZP, iránt elkötelezett gőzhenger mintha túlsebességre kapcsolt volna. Megunva a panelreakciókra való egyedi reakciókat, pár válaszomat inkább általánosságban is leírom.

Először MZP kommunikációjában jelent meg, de később a híveivé szegődött fórumvitézek is felkapták, hogy aki ellene, de nem Orbánra, illetve a Fideszre szavaz, az áruló.

Ez a szemlélet erősen rokonítható azzal, hogy „az, aki nincs velem, az ellenem van”. De van egy történelmileg közelebbi analógia is. Emlékezhetünk arra, hogy Orbán, és hívei kommunikációjában jelent meg korábban az a vonulat, hogy az ellenzék „idegenszívű”, „áruló”. Akár genetikusan is. Az utóbbiig MZP még nem jutott el, de akkor, ha a Fidesz-közeli retorika szereplőit kicseréljük, akkor nagyon közel jutunk MZP, illetve hívei árulózásához.

Sokszor, sajnos politikai szereplőktől is olvasható az, hogy „aki nem szavaz, az a Fideszt erősíti”.

Ez egyszerűen belátható, hogy féligazságra alapozott demagógia. Ráadásul ostoba demagógia. A féligazsága az, hogy az otthon maradók szavazata kétségtelenül hiányozni fog az ellenzéknek. De itt az igazságtartalomnak vége is, mint a botnak. Mert valójában az, aki nem megy el szavazni, az több okból is kimaradhat a buliból. Leginkább azért, mert az ellenzéki kommunikáció nem szólítja meg, miközben a Fideszé sem. Márpedig az ellenzéki kommunikációért nem a szavazó felelős. MZP ígérete az volt, hogy neki van tömegbázisa. A jelek szerint nincs. Mert akkor, ha a hívei csak egyfajta lelkiismereti zsarolással tudnak kampányolni mellette, akkor baj van. Hatalmas baj.

Az ellenzéknek jól kidolgozott programja van. Aki szerint nincs, az hazudik, lusta elolvasni, meg hasonlók.

A személyeskedő minősítéseket elengedve, készséggel elfogadom, hogy készül, vita alatt van. Ami készül, vita alatt van, az nincs kész. Ahogy az sem egységes, közösen képviselt, szakmaiságtól áthatott program, amire csak az mondható el, hogy az egyes pártoknak van saját programja. Amit szintén nem vitatok. De akkor, ha az egyik cipésznél van csizmára szabott cipőtalp, a másiknál zöld lakcipőre szánt felsőrész, a harmadiknál piros tűsarkú sarka, a negyediknél egy túracipő bélése, akkor aligha állítható, hogy ki tudnak állni egy közösen felmutatott, fekete utcai strapára szánt, és bárkinek jó szívvel ajánlható cipővel. Amivel közösen tud kiállni szerzők köre. Amely helyzet akkor is igaz, ha időközben közlik: a sarki toronyszobában már erősen töprengenek, hogy megrajzoljanak valamit.

Mert rajzaink vannak. Van egy tézisgyűjtemény arról, hogy mit kellene megcsinálni. Arról is, hogy mi lenne jó, ha lenne. Azonban egy kormányprogramhoz ez kevés. Oda szakmai tartalom, szakmai felelős is kellene.

„A Fidesznek sincs konkrétan kommunikálható programja.”

Ezt, a korábbival rokon helyzetet sem vitatom. De akkor, ha az ellenzéki agitátorok csak ezt tudják felmutatni, akkor ezen a ponton mennyiben jelent MZP alternatívát?

Aki MZP-t kritizálja, az az ellenzéket gyengíti, és most ez van, és MZP mögé kell beállni.

Ez a retorikai vonulat kicsit az „áruló mindenki más” szemlélettel rokon. De valójában sokkal súlyosabb. Egy valós, konzisztens, vitákban érvelhető politikai célkitűzés mögé fel lehet sorakozni akkor is, ha nem mindenben ért valaki azzal egyet. Ilyen azonban jelenleg csak töredékesen van jelen MZP környékén. Marad a személyhez hű, esetleg hitelvű zárkózás. Egymást sem kizárva. Ezt azonban úgy hívják, hogy személyi kultusz, illetve vakhit. Olyan vezér azonban jelenleg is van, sajnos kormányfőként, aki körül hitelvek vannak, személyi kultuszosan akár imáákoznak is érte, s kritika nem férhet hozzá közel.

Valójában tehát nem az a „fideszes”, illetve „orbánista”, aki kritikával illeti MZP-t. Csak Orbán helyett MZP-t állítja be fétisei origójaként. Valójában azok, akik ezt az „érvkört” hangoztatják MZP-t előretolva, nem demokráciát, hanem vezérváltást szeretnének, antidemokratikus elveket vallanak, és kiváló kiszolgálói lennének. Mondjuk Rákosinak is akár.

Az ellenzék a kritikusok, a blogok, és vitázók miatt áll rosszul, illetve fog veszíteni.

Nos! A blogok, illetve a véleménypublicisztika bármely más formája reflektív műfajt képviselnek. Egy meglevő állapotról, tendenciáról mondanak véleményt. Amely helyzet, tendencia kialakulása megelőzi a véleményt. Azoknak tehát nem okai, hanem következményei.

Andrew_s

Összefogócska-margó

Egy netes kommentben olvastam: „Nem minden DK-ás fanatikus”. Erről azt gondolom, hogy tőlem akár lehet is. Mármint a párt tagja. Tőlem a párt tagjai olyan fanatikusak lehetnek, amilyenek akarnak. Ámde!

Amióta nem kötelező a szervezettség, azóta nagyjából, szerintem, úgy áll fel a helyzet, hogy:

1. Van a párt tagsága;

2. Van a párt iránt nagyon elkötelezett aktív szimpatizáns (nyilván némi átfedéssel a tagsággal)

3. Van a párttal pragmatikusan, vagy akár csak szimpátia alapján elkötelezett szimpatizáns;

4. Van aktuálisan szimpatizáns holdudvar;

Amikor a pártok vezetői, alkalmasint korántsem biztosan minden részletében publikusan, megegyeznek egymással, akkor azt jobbára 1. kategória nevében teszik. Amikor egy párt vezetője kiáll, és kiadja a vezetői napi-parancsot (hívják azt akár kérésnek, állásfoglalásnak, javaslatnak), az lehet kötelező az 1. kategóriára, és erősen ajánlott a 2.-ra (családi béke megőrzése, kognitív disszonancia elkerülése, vagy bármi más miatt). Viszont a másik két csoportra már nem. Miközben erősen valószínű, hogy ők adják a párt szavazóbázisának a négyötödét.

Tehát. Amikor az ellenzéki összefogás vezetői arról szólnak, hogy merre van az aktuális előre, akkor az a szavazóbázis ötödét befolyásolja jelentősebben. Ezzel szemben, amikor Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) fideszügynöközős üldözöttségével, a hitvilága politikává emelésével, az orbáni politika egyes elemeinek, olykor kicsit átfényezett, átemelésével (ld. PAKS 2, gyurcsányozás, rezsicsökkentés, határon túliak szavazójoga), a saját politikai pozícióvágyától, illetve csalhatatlanságától fűtve mikrofont kap, illetve kinyilatkozik, akkor a szavazóbázis négyötödét képes elidegeníteni. S ez teljesen független attól, hogy személyében milyen becsípődések, ambíciók, és egyéb zakkantságok vezérlik. De attól is, hogy az iránta szorosan elkötelezettek milyen nyálfröcsögéssel tudnak fideszügynöközni, orbanistázni, vagy „csak” személyeskedni egy-egy internetes fórumon. Nem vitatva el senki jogát, hogy az MZP iránt akármiért elfogult, és kifele ebből a sündisznóállásból „érvelő” csapatba tartozzon.

Csak vegyük észre, hogy fentebb említett 3. és 4. csoportba tartozó szavazók érvekre, kiegyensúlyozott kommunikációra és hasonlókra várnak. Az izmozás, ledorongolás, „leüvöltés” pedig nem érv, és azt, akit Orbán esetében taszít, azt MZP esetében sem fogja vonzani. Ha tehát az ellenzéki vezetők nem a kinyilatkoztatásos kommunikációval élnének, nem állnának ki az „aki nem velünk, az orbanista” retorika mellett, nem sugallnának háttéralkukat, nem sugallnák azt, hogy őket csak a szavazóik ötöde érdeklik, az valószínűleg hasznosabb lenne. Természetesen számolva azzal, hogy MZP már most a veszteségre kommunikál. Mert milyen győzelemre hajtó az, aki azt már tudja, hogy veresége az ellenség beépített kezének tudható, de megnyerni a potenciális szavazóit meg sem próbálja. Valamint a saját ambícióit, illetve a hatpárti összefogást külön, és egymással szemben álló, entitásként kezeli. S ebből a pincemagasságból legfeljebb órákra vesz vissza, amikor falat ér.

Andrew_s

Az ember, a csónak, és a balta

Szubjektív, de a korábbi beírásokban sem titkolt véleményem: Orbán Viktor nem az, akire rábíznám az országot. Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) azonban egyelőre leginkább fogyasztotta, mintsem bővítette azok körét, akik tiszta meggyőződésből az ellenzékre szavaznának. Jószerivel beleállt már mindenkibe. DK-ba és legutóbb a Jobbikba is. Tulajdonképpen eddig többet tett az orbanizmus konzerválásáért, mint ellene. Többet rombolta az együttműködést, mint építette. A legutóbb azonban tette egy olyan kinyilatkoztatást, amire egyetlen szóval annyit is lehetne reagálni, hogy: barom.

Pedig nem az. Egy elszabadult hajóágyú. A jelek szerint Orbán-hoz mérhető, ha nem is azonos, komplexusokkal. Az a pártszervezési ötlet pillanatában kiderült, hogy a saját háza tájának kivirágoztatására hajlamosabb lehet, mint a mögé felsorakozott politikai erők kiegyensúlyozására, kompromisszumok mellett megvalósított összebékítésére. Annak ellenére, hogy az említett politikai erők jelentősebb képviselői aligha kevés munkát fektettek abba, hogy az ellenzéki együttműködés választói követésére biztassák az egyes pártok szimpatizánsait. Ezt az erőfeszítést MZP gyakorlatilag kikukázta. Gratulálunk.

Ja, és az a bizonyos nyilatkozat. A 24.hu adta közzé. Azzal a címmel, hogy "Márki-Zay szerint aki őt lecserélné, az a Fidesz beépített árulója". Rendben. Tudom. Blikkfang-ipari termék is lehet. Tehát várom MZP cáfolatát, hogy nem ezt mondta, nem így mondta. Közben nem is erre gondolt. Meg esetleg ott sem volt. Elvégre korábban is képes volt már olyan kinyilatkoztatásokra,amit nem győzött később megmagyarázni. Egyébként a tudósítás később is idézi: "Sok ember van, aki az ellenzékben a Fidesz győzelméért dolgozik, de tudniuk kell, a legnagyobb nyíltsággal fog erről beszélni, ha elsüllyesztik az ellenzék hajóját".

Amely kijelentésről két dolog jutott eszembe. Az egyik az, amit a felvezetőben emlegettem. Az, hogy MZP ténykedése, kezdve a Budapest pillanatnyi főpolgárával kötött, gerinctelenítettségű, megállapodástól, többet tett az ellenzékbe vetett bizalom eróziójáért, mint a Fidesz. Mert belülről ver éket az összefogásba. Amiről egy másik kép jutott eszembe. A hajó-képhez is kapcsolódva. Az, hogy jelenleg olyan, mintha egy ember ülne egy mentőcsónak fenekén, és hangosan szidná a vizet, ami el akarja süllyeszteni. Miközben baltával veri a csónak alját.

Miközben nem a kemény munkával elért vereség előre-megmagyarázásával kellene foglalkozni. Esetleg. Viszont lassan szinte biztos, hogy kisebb veszteség lenne egy gyors és hatásos arccsere az ellenzék oldalán. Mert ez az arc már csak lapjával fér be az ajtón. Akkora.

Andrew_s

Ellenzékfogyta MZP-módra?

Reggel óta a Klubrádióban többször emlegették, hogy az ellenzék az éppen aktuális közvéleménykutatások szerint vesztett a korábbi lendületből. Már ami a támogatottságot illeti. Alkalmasint a 444.hu is hozott ilyen hírt. Viszont a helyzet az, hogy már vagy két hete sem volt annyira rózsás ez a palacsinta.

Biztosan lehet nagyon körömönfont magyarázatokkal is előállni. De egy Occam nevű borbély annak idején az egyszerűséget részesítette előnyben. Az egyszerűség jegyében persze választhatjuk Vásárhelyi Mária magyarázatát is, aki egyszerűen kamunak nyilvánította a ma közölt hírt, eredményt, és ezzel napirendre is tért a probléma egy része felett. Mert ez arra kevésbé magyarázat, hogy tendencia nem a mai nappal indult, hanem hetekkel korábban is mérhető volt. Így marad az, hogy azon kezdjünk gondolkodni, hogy mi változott, illetve mi nem változott a korábbiakhoz képest.

Az, ami biztosan nem változott, az az ellenzék teljesítményhiánya. Abban az értelemben, hogy választási párt nincs. Konkrét, közös választási programot felmutató, biztosan egy listán induló választási szövetség sincs. S persze az a bizonyos program sem igazán. De mert ez a körülmény szinte stabilizálódott, marad az, hogy mi változott. Látszólag ezen a téren sem változott sok minden. Azonban, jobban belegondolva mégis változott pár dolog. Ezek egyike, hogy Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) egyre több kilométerkőnél, eresznél, illetve mikrofonnál fordult elő.

Ez pedig már hetekkel ezelőtt is világosan látható gondot jelentett. Egészen egyszerűen egy olyan retorikával házalt, ami nem szolgálja az ellenzék választási érdekeit. Amire az utóbbi időben rárakódott az, hogy felvetette ismét a párttá alakulását. Mármint annak a mozgalomnak az átalakítását, amit éppen azért támogatott még az, aki kellő szellemi mazochizmussal van megverve, mert a pártokon kívülisége legalább egy ernyő-mozgalom ígéretét hordozza. Ha ez egy pártalapítással végképpen elvész, akkor tulajdonképpen az ellenzéki összefogás puszta említése is okafogyottá válik. Az, hogy ezt a megoldást, a máshoz szerzett támogatással való visszaélést mennyire tartom gerincesnek, nem is játszik ebben. Az sem, hogy a Momentum már végigtáncolta ezt a morálmentesített táncrendet annak idején.

MZP szereplései tehát megváltoztak. A hatásukat az ellenzék támogatottságára nem zárnám ki. Miközben valószínűleg pontosan tisztában van azzal, hogy egy ok miatt biztosan megteheti. Azzal, hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort valaki másra. Maradna persze a kérdés, hogy ezt miként sikerült lenyomni az ellenzék, vagy akár csak a DK, torkán. Különösen, mert a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna. Ami realitás attól is független lehet, hogy személy szerint a Jobbik-ot bottal sem szívesen piszkálnám.

Andrew_s

Apu, hogy megy le... , a DK torkán

Pthirus pubis
Forrás: Pinterest

Jelenleg van egy ellenzéki vezető, aki:

1. Megosztja és nem gyarapítja az ellenzéki szavazókat;
2. Politikájának alappillére, hogy ő nem csak beszél egy keresztény(katolikus) kurzuspolitikáról, mint Orbán, hanem meg is akarja valósítani;
3. Nem csak ellehetetleníteni akarja az ellenzéket, hanem le is váltani;

Gyakorlatilag számos pontot előkészít, teljesít abból, ami már 2012-ben is azt vetette fel, hogy az ellenzék forgatókönyvét a Fidesz-központban írják. Néhány "ellenzéki" szervezet esetében ez még nem is lep meg. Azt is értem, hogy mára túl sok energia és idő ment el ahhoz, hogy kikukázzák MZP-t. Az viszont érdekelne, hogy miként nyomták le az ebben nem igazán érdekelt ellenzékiek, pl. a DK torkán.

Addig is. 2012. október: azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:

1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;

Andrew_s

MZP üzenetei

Azoknak, akik szerint a kis lovat a gólya hozza - Lovak.
Csak úgy, állnak, barátságos arcot vágnak,
és nincs előttük mikrofon. Forrás: Wikipedia

Volt egyszer egy ellenzéki összefogás. Könnyen lehet, hogy hamarosan ez fog szerepelni azt követően, hogy Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) végképp leszerepel. Egyelőre ugyan még azt olvasom, hogy Dobrev Klára is kiáll az összefogás, és ezzel a nevezett egyed mellett. Tudom, tudom. Úgy szokták emlegetni, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Nekem viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy vagy sík hülye, vagy sokkal inkább a Fidesz jelöltje. Az ellenzéknek.

Nem. Nem állítanám, hogy a legszimpatikusabb jelölt volt. De kétségtelen, hogy nem kávézni kell vele. Szerencsére. Így aztán akár esélye is lett volna, hogy elérje legalább azt a szintet, ahol az ember ugyan vállvonogatva, de leadja egy olyan listára a voksot, melyen szerepel. Aztán jöttek az ámokfutás futamai. A két előválasztási forduló között már egész elszabadultan. Amikor Karácsony Gergellyel, a másik csigagerinc-díjassal összefogva nekiálltak személyre szabni az előzetes megállapodásokat az előválasztásról. Aminek azért csak ott volt az a sorok közti üzenete is, amelynek szemléleti megfelelőjét Orbán Viktornál is látjuk. Nem tetszik a játékszabály, mert annak alapján nem vagyok Isten? Hát átszabjuk. Oszt jónapot.

Ez az átszabás nem sikerült teljesen, és kérdőjelekkel kísérve ugyan, de azért csak sikerült az első helyen végeznie MZP-nek. Olyan kijelentésekkel, és gesztusokkal kísérve, amelyek kevés pártolót hoztak valószínűleg ahhoz képest, ahány potenciális választót elidegeníthetett. Az emberek jó része ugyanis nem igazán szereti, ha akár csak közvetve leárulózzák. Pusztán azért, mert a véleménye, és ezzel a szavazata nem azonos azzal, akinek ideiglenesen nagyobb hordó jutott. Az már csak hab volt a tortán, hogy MZP már az egész ellenzék leváltásáról is hadovált. Amit alighanem félkézzel, vagy szemöldökráncolással gondolt megvalósítani.

Miközben folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy mekkora keresztény. Párhuzamosan azzal, hogy gyakorlatilag politikai erényként emlegeti a gyermekei számát. Bár, ha kellő prüdériával szemléljük a bősz keresztényi önmegtartóztatásokat, akkor ezek szerint hétszer hált a nejével. Ha viszont ez igaz, akkor nem büszkélkedik, hanem panaszkodik tulajdonképpen. Miközben nem tartozik rám természetesen. Ahogy másra sem. Onnantól, hogy magára csukja a lakásajtót, semmi. Ameddig nem ön-, és közveszélyes valaki. S igen. Legyen büszke a gyermekeire. Mint ember. Azokra az eredményekre, amiket már elértek az életben, illetve el fognak érni a jövőben. De ne a darabszámukra legyen politikailag büszke. Mert akkor nem egy büszke apa, hanem egy számító politikus.

De erre a vonulatra mégiscsak Brüsszelben tette fel a koronát. No, nem azzal, hogy össznépi látogatásokat tett. Lelke rajta. Viszont eközben időt szakított arra, hogy meglátogassa az ereszt, amin Szájer József menekült. Közben persze mondott ő olyanokat is, hogy a Fidesz melegei nyíltan vállalhatják majd nemi identitásukat. Hogy akkor miért kellett elmennie az ereszhez? Talán azért, mert a nagy népi fügyizmusban szenvedő tahók szemében ez olyan jópofa ötletnek tűnt. Igazi, nem diszkrimináló keresztényként mondjuk odahívhatta volna Szájert is a gesztusra. Esetleg bekopogtathatott volna abba az ominózus lakásba. Már csak azért is, mert a gesztus amúgy éppen egy meleg ember kifigurázásáról szólt. A háta mögött. Amolyan karaktergyilkos módon. Mintha csak a Fidesz tervezte volna.

S ez akkor is igaz, ha Szájer alaptörvénye úgy álszent, ahogy van. De egy dolog Szájer a politikus, és megint más dolog Szájer, az adott pillanatban bepánikolt, talán nem is teljesen intakt szellemi erővel bíró ember. Politikusként rühellje tőlem MZP is, ha akarja. De egy meleg ember kárára gesztust gyakorolni nemigazán keresztényi. Illetve ez utóbbit nem tudom, mert azt hiszem megrekedtem valahol Jézus tanításainál, és nem fejlődtem tovább a decibelkereszténység útját követve. Viszont emberileg ez a gesztus egyszerűen undorító volt MZP-től. Mint embertől. Ami alkalmasint éppen egy cáfolati gesztus is volt a részéről.

Ugyanakkor, ha sebtében összeszedjük MZP eddigi gesztusait, mondatait, akkor politikai erény, hogy nem impotens, és van hét gyereke. A gyermekteleneknek tehát annyi. Mindenki vállalhatja a nemi identitását, de jobban teszi, ha nem vállalja, mert ki tudja, mikor támad kedve MZP-nek, vagy hit-testvéreinek politikai gúnyt űzni belőle. Miközben állandóan hangoztatja, hogy milyen konzervatív keresztény. Mármint MZP. Ami óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére. Mert ilyen, inkább komplexusos suttyónak tűnő, vezér már van egy. Éppen hatalomban. Miközben nem éppen szimpatikus kurzusok alapozódtak a történelem során a különböző fundamentalizmusokra, hitelvi hatalom-megmondásokra.

Viszont a jövőben igyekszem nem foglalkozni MZP-vel. Egyrészt dicsérni egyelőre nincs miért. Másrészt meg minek? A messiásvárókat nem zavarja. Harmadrészt pedig azért is, mert van egy szint, amit nem szeretnék elérni, és MZP egyre inkább túl mélyen, szinte Orbán szintjén, lesz ahhoz, hogy érdemes legyen követni.

Andrew_s

Bővebb válasz Jávor Benedeknek (is)

Jávor Benedek, aki Karácsony Gergely pártjának a politikusa, egy Facebook-posztban értetlenkedett az előválasztás előzetes eredményei nyomán született kommentek hangvételével kapcsolatban. Nem állítom, hogy olvasva az időnkénti mélyrepüléseket nem oszthatnám néha a véleményét. Van azonban egy kitétel az írásában, amin talán érdemes alaposabban polemizálni. Mint írja, azt írja, hogy reméli: „bármi is lesz a második forduló végeredménye, aki alulmarad, az, és annak a szavazói - bár jogosan csalódottak lesznek - véletlenül se fogják megkérdőjelezni az eredményt”.

Ami engem illet, nem kérdőjelezem meg az eredményt. Azok az emberek, akik elmentek az előválasztásra, a jelek szerinti láthatósággal úgy döntöttek, hogy vezért szeretnének. Vezető helyett. Ez attól is igaz lehet még, hogy az előválasztás közjogilag annyit ér, mint a mackósajt brummogás-tartalma. Bár, személy szerint kicsit várom, hogy mikor alakul párttá a Márki-Zay -féle mozgalom, ami pont annyira lesz etikus, mint amikor a Momentum párttá hazudta magát az Olimpia-ellenző aláírások mennyiségére hivatkozva.

De valójában nincs jelentősége. Orbán valószínűleg hatalomban fog maradni. Mert Márki-Zay Péter tipikusan egy másnapos politikai futamot folytatott le. Minden másnap elnézést kért, illetve magyarázkodott valamiért, amit tett, illetve mondott. Így azok, akiket Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely, akárcsak vélten is, de megsértett, és akik nem hisznek a másnaponkénti bocsánatkérésekben, valószínűbb, hogy otthon maradnak, mintsem elmenjenek szavazni egy olyan formációra, amit olyasvalaki vezet, aki beletörölte szerintük a lábát mindenbe és mindenkibe. Legyen az DK-szimpatizáns, nő, baloldali, liberális, vagy bárki, aki szembe jött, és éppen nem a neki(k) tetsző ovációval ünnepelték a puszta megjelenését a porondon.

Úgyhogy nem kérdőjelezem meg az eredményt. Mert minek? Valószínűleg más sem fogja jelentősebben. Mert minek? Ez van, illetve ez lett. Az előválasztáson sikerült a Márki-Zay Péter - Karácsony Gergely ámokfutással felszalámizni az összefogást, sebeket osztani oda, ahol nem várták, árkot nyitni ott is, ahol korábban nem volt (ebben, ahogy elnézem a biciklis vs. nembiciklis árokpolitikát Budapesten, Karácsony Gergely rutinja elvitathatatlan). Ebben egyébként az a legszomorúbb, hogy lehetett volna más is. Nem is okvetlenül a végeredmény, hanem az ahhoz vezető út. Lehet, hogy egy vagdalkozás, és sértegetés, nélküli előválasztás is hasonló eredményt hozott volna. Olyat, amit a közös eredményért tevők fenntartás nélkül elfogadnak, és ezzel tiszta forrása lehetett volna a következő, úgy valószínűleg kormányváltó, választás legitimációjának. Eközben, az említett ámokfutással, valamint azzal a felvetéssel, hogy Márki-Zay Fidesz-aktivistákat gondolt a DK szavazói helyébe, ezt a forrást sikerült megmérgezni. Mert ez az utóbbi fegyver is olyan, ami mind a két oldalra ráfogható, ha arra gondolunk, hogy az MMM szavazói hirtelen sokkal többen lettek. Miközben visszaüthetnek a Barta-baleset mellékkörülményei is, ha igazak.

Végül a kormányváltást egy megoldáskeresés helyetti hatalomkeresés ködébe sikerült burkolni. Így viszont a Fidesz egyértelmű haszonélvezője lehet a történetnek. Akkor is, ha egy kvázi-Fideszt sikerül megalakítani Márki-Zay Péter vezetésével, és a „csalódott fideszesek” részvételével gyakorlatilag újrahuzalozni a NER-t egy következő választáshoz. Akármilyen néven, csak Orbán nélkül. Ha tetszik, egy csendes vezérváltással.

Andrew_s

MZP esete a helikopterizmussal

Az ellenzéki előválasztás második fordulója még szinte el sem indult, de már zajlik a könyöklés. Az kétségtelen, hogy alig telik el nap, hogy Márki-Zay Péterről ne esne szó. Az előjelekkel azonban bajok vannak. Mert egyre jobban hasonlít a történet egy olyan forgatókönyvre, amely egyre jobban beszűkíti az ellenzék játékterét, miközben egyre többen érezhetik úgy, hogy ez az egész tényleg csak a kis piros lapátról szól az ovi udvarában.

A történet látszólag ott indult, hogy a polgármesterek vetélkedőjéből Karácsony Gergely kétségtelenül kiszállt. Ezzel a hibahatáron támogatott párt jelöltje döntéskényszerbe hozta a többi pártot is, akik támogatták. De ez legyen az ő problémájuk. Ami az előválasztást iolleti, arra nézve az a tendencia látszott érvényesülni, hogy az érintett pártok tagsága nem egy emberként állt Márki-Zay Péter mögé. Így az előválasztás veszteseinek, már győzelmi pozícióosztásba önmagát beleélő szereplője kezdhette a levegő elfogyásának megélni a kialakult helyzetet. Így a hisztis gyerekek módszertanával betámadta Jakab Pétert és a Jobbikot. Valószínűleg bízva abban, hogy sikerül a párt támogatóit leszakítani a pártról, illetve a párt tagságát a párt elnökéről. Kicsit emlkékeztetve arra, mint amikor annak idején Botka próbálta a DK vezetőjéről leszakítani a pártot, és leváltani Gyurcsányt a DK éléről. Az akcióval kapcsolatban Jakab Péter egy felnőtt nyugalmával, és igen udvarias következetességgel küldte el Petikét a bánatba. Amivel, bár a Jobbik nekem sem a szívem csücske, mindenképpen Jakab Péter képviselte józanabb erőt.

Ezt követően alighanem az lett volna az értelmesen politikus reakció, ha a vagdalkozás helyett a megfontolva haladás kerül a fókuszba Márki-Zay esetében. Már csak azért is, mert az előválasztás tétje legfeljebb egy preferencia-sorrend felállítása és nem a tényleges miniszterelnöki választás. Ez azonban meddő várakozásba fulladt. Annyiban mindenképpen, hogy az immár második helyrőlinduló jelölt egyfajta előzetes kommunikációval kezdte meghekkelni az előválasztást. Bár utólag biztos mindenmásként volt, de a hírek mégis arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter szükségét látta bocsánatot kérni azért, amiért lendületből árulózott egy jót. Mintegy előre megmagyarázva, hogy veresége csak annak lesz köszönhető, hogy a Dobrevre szavazók potenciális árulók. Illetve, ha mégsem,akkor a Fidesz szavaztatott Dobrevre. Igen, mindezt nagyon óvatosan, és csak a sugallmazás szintjén. De nem kizárva azt a kommunikációt, összekacsinást, hogy „nem illik nyilvánosan mondani, és bocsánatot is kértem, de azért MI tudjuk, hogy...”.

Amit nem igazán cáfol, hogy a futólagos dobrevezést összekötötte egy kis fejpénz-ajánlattal az fideszes csalások leleplezőinek. Ami, önmagában, meg is állna, ám a szövegösszefüggés mégis felér azzal, hogy „mindenki, aki a DK-ra szavaz, az fideszes, és jó pénzért keresünk rá bizonyítékot”. Ami, így első ránézésre elég gusztustalan sorok közti üzenetnek tűnik. Második ránézésre is. Amely kapcsán az sem vígasztalóbb, hogy Hódmezővásárhely polgármestere már áprilisban is árulózós becsípődéssel bírt. Ami azt is sugallhatja, hogy már eleve arra készült, hogy más nyakába varrja a saját bukását.

Egy választáson eleve megmagyarázni a vereséget, és előre közölni, hogy veresége esetén az csak az ellenség kezének a hatása lehet, az egy nagyon pitiáner gesztus. S akkor, ha valaki, bárki, aki részt vesz egy versenyben, a második előfutam elején, ha tetszik, már a startpisztoly eldördültekor azt kezdi megmagyarázni, hogy ő miért fog veszíteni, az megérett a bukásra. Akkor is, ha a hívei ezerrel fogják harsogni az előre hangoztatott mentséget. S nem azért érett meg a bukásra, mert második lesz esetleg, hanem azért, mert képtelen elviselni egy tiszta verseny esetleg rá kedvezőtlen eredményét. Ettől még beállhat mögé támogatni. Elvégre a támogatóinak a véleménye is szabad. Arról is, hogy miközben azzal házalt hosszan, hogy Dobrev Klárával nemlehet nyerni, most mégis Márki-Zay kiabál negatív kampány ellen.

A megnyilatkozások metszéspontjánál, azonban talán érdemes mérlegelni azt az ismeretet, ami alapján elég pontosan tudjuk, hogy a vereséget előre bűnbakkal magyarázó, a mindenhez bűnbakot kereső személyiséggel milyen jelenségek kíséretében vezet valaki országot. A gyakorlatból. Tessék csak a mindig valaki másban hibát kereső, bűnbakképző, illetve az ezekkel szemben állandóan hadban álló, Orbán Viktorra gondolni.

De a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat. S így számára, bárhogy is adja majd elő, valójában egy irány maradt. Ehhez pedig egyetlen módszer. Stabilizálni, legalább látszólag, a felszínt, illetve a sorok között az egész pályás roham megüzenése a híveinek. Legyenek azok akárkik is.

Most úgy gondolom, hogy:

Két hónapja talán még úriember maradhatott volna, illetve tisztes polgármester, azzal, hogy számára a városa is elég nagy kihívás;

Két hete, még tisztességgel lehetett volna harmadik egy valamikori közös listán, amit a Karácsonnyal elindított, majd Dobrev Klára ellen fordított ámokfutással eljátszott;

Ha most megáll, akkor a saját hiúságával kivert kutyaként, sebzett önérzettel kellene visszavonulnia, amit emberileg aligha enged meg magának;

Ha pedig mégis, akkor olyan szövetséges marad, akinek épeszű ismerős nem fordít hátat;

Andrew_s