Szegény Turul!

Az egyik írást referáló portálon olvastam egy hozzászólást, ami elgondolkoztatott. Nem éppen abban az irányban, hogy milyen cudar dolgok vannak a nagyvilágban, és el kell kezdeni gyűjteni a fejre szórandó hamut. Ám abban az értelemben mindenképpen, hogy lassan, de biztosan ismét eljutottunk oda, amikor nem minden oldalon nézetek csapnak össze, hanem olykor fanatizmusok csatája zajlik.

S mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak az egyik, vagy csak a másik politikai oldalra lenne érvényes, kis kitérőként megjegyezve: sajnos minden oldalon megfigyelhető. Amikor ugyanis a politikai mondanivaló csak arról szól, az pontosan ugyanez a kategória. Amikor tavasszal Orbán Viktor, most pedig Tarlós István legyőzése az egyedül ismert cél, az egy ellenzéki ballépés. Akkor és most ugyanaz a probléma. Nem feladatokhoz rendelnek szereplőket, és a rész-szereplőkhöz vezetőt, hanem verik a tamtamdobot. Megpróbálva valami hangzatosat kitalálni, és ezzel a szereplőket pozícióba juttatni. Anélkül, hogy tudni lehetne a tényleges cselekvés tényleges programjáról bármit. A politikai ellenfél kiütése a hatalomból ugyanis nem feladat, hanem eszköz. Egy alternatív programmegvalósításához. Ahol fanatikusan ragaszkodnak ahhoz, hogy az eszköz a cél, ott képzavar uralkodik.

De valójában nem az ellenzékiség nyavalyáiról akartam szólni, hanem egy hozzászólásról. Ami úgy szólt, hogy: "Semmivel sem komilfóbb turulon viccelődni mint menórán". S ennek tartalmával nem is lehet vitatkozni. Már akkor, ha a menórát, mint vallási jelképet tekintjük. Ebben az értelemben ugyanis egyik hit, egyik vallás jelképe sem lehet gúny tárgya. Mert azért inkább ekként pontosítanám a mondandót. A vicc ugyanis nem okvetlenül jelent kigúnyolást. A menóra kigúnyolása, illetve a zsidó vallás követőivel szembeni kiszólások azonban sokszor pont azoktól érkeznek, akik különben turult vasaltatnak a pólóikra. S akik ugyanakkor bajonett-hegyig menő vitát képesek vívni Jézus zsidósága kapcsán. Elfeledkezve akár arról is hogy a zsidó vallást követő kazárok is hont foglaltak erre fele egykoron. De világos, hogy a turul mint hitjelkép ettől sem lehet gúny tárgya.

Azonban sokszor a gúnyt éppen úgy a turul nevében handabandázók követik el, ahogy Jézus nevében dúlt annak idején az egyházi antiszemitizmus. A szigorúan vett judaista nézetek ugyanis minden más isten-képet kizárnak az imádati centrumból. A Bibliában, a Koránban azonban szó nem esik a turulról. Márpedig az említett hozzászólás egy eme ellentmondást felemlegető cikkhez érkezett. Melyben különben szó nem esett a menóráról. S itt válhat világossá, hogy valójában nem érvként hanem egyfajta fanatizmus-feszülésként született a hozzászólás. Ami nyilvánvalóan inkább egy jelenség felszínre törését mutatja. Azt, hogy a szalonzsidózáshoz nem kellenek valós támpontok, mert egyeseknek mindenről az jut az eszébe. Valamint azt is jelezve, hogy turul-jelképezte sámánizmus jelképrendszere azért fér el a keresztény-konzervatív fejekben mert sokszor a fejekben különben semmi más nem található. Mármint semmi más, mint a napi szlogeneket előállító, de a szólamok mögötti valóságtartalmat nem vizsgáló verbális automatizmusok.

Az a fajta hitvilág, amelyben a turul nem mint mese-alak tűnik fel nem a kereszténység, és még kevésbé a bigott kereszténység világa. Maga a sámán, amit sokszor a természet erőivel kokettáló varázslóként tisztelhetünk, alapjában véve ennek a hitvilágnak a papja. Annyira, hogy etimológiailag maga a szó is a talán távol-keleti hitvilágok papjainak megjelölésével rokonítható. Miközben tudjuk, hogy folyt kereskedelem kicsit nyugatabbra is abból az irányból. Így egyáltalán nem kizárt, hogy maga a kifejezés is elindult nyugat fele. Ahogy az sem kizárt, hogy a természeti népek vallásossága, az annak képviselőjeként feltűnő pap erős ellenpólust jelenthetett a judaizmussal szemben. A Marco Polo-t évezredekkel megelőző kereskedelemre pedig akad példa. S nem igazán tudható, hogy az eredetileg Isten szigorának hordozójaként emlegetett angyal mikor kapta a biblikus Samael nevet. A névhasonlóságot azonban nehéz nem észrevenni. Az pedig nem először fordulna elő, hogy a konkurens ideológiát képviselőket a gonosz hírnökének kezdik tekinteni.

Mindez, még igazolása esetén sem jelenti azt, hogy akár egyik, akár másik hitvilág lehetne a gúny tárgya. Azonban könnyen lehetséges, hogy a turul-szobornál összegyűlő fanatikusok maguk hoznak szégyent az agg madárra, ha útba ejtenek egy keresztény templomot. A tudatlanságuk ugyanis lehet kifogás, de nem lehet mentség. Egyik hit szempontjából sem. S bár egyik hit sem lehet gúny tárgya, az önmagukat hívőnek kikiáltó, de csak másokat kirekesztő görcsölésig jutó, és alapvetően hit nélküliek erőlködése még lehet nevetséges.

Andrew_s

Úton a sámán-hittan felé

Már jó ideje, hogy a Parlament egyfajta varieté-szerepre tör. Nem is olyan régen táncos előadással köszöntötték ott a koronát. Sámántáncos előadással. Ami alighanem egyfajta szemléleti felvezetője lehetett annak a gyűlésnek, munkacímen Kurultájnak, amit most tartottak az egykor értelmesebb napokat is látott épületben.

A tudósítás szerint: „A Kurultáj Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepe több száz lovassal, íjásszal, több ezer népviseletbe öltözött hagyományőrzővel, több tucat jurtával”. Ezzel szemben, bizonyára azért, mert a nagy népi jurtában nem lehetett felállítani jurtákat, és lovak helyett ott vannak a képviselők, oroszul beszélő azeriek, türkmének, kazahok rendeztek be-, illetve felvonulást az Országházban. Azért a részletekben ott van a megfejtés. Az igazi nagy buli nem a Parlamentben van, hanem Bugacon kerül megrendezésre. Ahol azért mégis csak jobban elférnek a törzsi életet jelképező relikviák. No meg a lovak is. Mármint a négylábúak. Szóval a Lezsák Sándor köszöntő szavaiban rokon tudatúaknak nevezett képviselők mégsem a teljes törzsi gyűlést jelentették. Csak képviselték. S azért beszéltek oroszul, mert az az egyetlen nyelv, amit minden megjelent értett. Talán még a parlament alelnöke is.

Az persze akár még rendben levő is lehet, ha egy ilyen összejövetel képviselőit az irodájában fogadja a parlamenti alelnök. Ha már a kormányfő nem rá, miközben Turul-ittasan a Váron fő a feje. Van azért valami furcsa abban, amikor egy teljes ülésteremnyi törzsi képviselő gyűlik össze, és a szónoki pulpituson prémes sapkában mondják a magukét. Legalább annyira furcsa, s legalább kevésbé nevetséges, mint a sámántánc a korona körül. Úgyhogy rendben is van talán a dolog. Azonban az említett előtáncolás, és a lépten-nyomon avatott különböző fétisek nyomán azért meglódulhat a fantáziánk. Különösen a nem is olyan régen bevezetett, és gyorstalpalókon tanerővel is megtámasztott gyakorlatilag kötelező hittan, mint tantárgy figyelembe vételével.

Ha ugyanis valakinek kellően agyára húzódott a hagyományőrzés, akkor az komoly morális csapdában találhatja magát. Nem csak azért, mert Horthy-fétist avatnak templomokban, ahol ez tulajdonképpen a vallási dogmákkal is ütközik. De ugyebár anno az ország számadó juhásza saját szájulag avatta a nagy falloszon ülő fakókeselyűt Turullá. Azt követően különben, hogy az egykori KISZ-kiképzést követő párthűség árnyékába húzódva, megtalálta önmagában a kereszténykonzervatív reformátust. Ami azért mégis szép teljesítmény. A három így együtt. Még akkor is, ha a sok neofita keresztény között igazán el is sikkadhatna. Amiért a Kurultáj parlamenti metszetéről ez mégis feldereng, az nem más, mint az ebben megtestesülő ideológiai bukfenc. Az oroszul beszélő lovas-nomád törzsi gyűlés a Máriának ajánlott ország sámán-körbetáncolta, de kereszttel ékesített koronája alatt. Miközben a sámánizmus korából származó madárszörny-jelkép szoborzatait avatják szerte az országban. Talán, a teljes káosz kedvéért, még fehér lovat kellene áldozni a Bazilika oltáránál, és közben nyílzáporral lőni a teliholdat. A Jobbik szerint úgyis van magyar, magyarabb és még magyarabb történelem. S szerintük még akadémiai szinten is csak ebben a koordinátarendszerben lenne szabad szemlélni a világot.

Az említett lóáldozás után Lezsák megjelenhetne talpig lajbiban, és megnyithatná a rokontudatúak közgyűlését. Valami dombon, egy kőkör közepén. Azt követően, hogy hittantanárok flagellista menetet tartanak Bugacra, ahol magukhoz veszik a jelen parlamenti fogadásáról maradt borospoharakat, és felhörpintik pezsgőjüket. Utána rögtön beiratkoznak a sámánhit tanerőit kitanító továbbképzésre, ahol a korona körbetáncolása kötelező mutatvány. „Hipp, hipp Orbán!” felkiáltásokkal tarkítva. S aki nem tapsol egyszerre, nem kap Turult estére. Illetve kaphat, ha ráugrik. A Turul. Bronzból és kőből megalkotva. Már akkor, ha a nagy madár beleun abba, amit az országban lát. Elmegy Máriához, hátára veszi a kisdedet, és elmenekülnek.

Követve talán a gazdasági exodus során menekülőket. Akiket ugyan divat lenézni, hazaárulózni, de azért tudjuk: eredményeiket be fogják itt tudni magyarságuknak. Akár zsidók, akár cigányok, akár jehovisták, akár ateisták. S akik így talán sokkal többet fognak tenni az országért, ahol Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede és többiek nevét még akkor is ismerni fogják, amikor az orbanizmus vezér-nyalogatóinak emlékét méltán betemeti a por.

Andrew_s