Rendeletileg fedezett hekkerek és széljobberek

Duró Dóra megnyilatkozott. A Zeneakadémia tiltott. A hackerek is léptek. A kormány maradt. A Zenekakadémia vezetése is. A sorrend nem egészen ez volt, mert a Védelmi Beszerzési Ügynökség zsarolása robbant kicsit előbb a médiában.

Annak kapcsán, hogy kiderült az a zsarolás, aminek a tárgya egy ötmillió dolláros követelés az egyik oldalon, illetve a Védelmi Beszerzési Ügynökség adatainak a publikálása a másik oldalon. Miután egy zsarolóvírussal sikerrel hatoltak be az utóbbi szervereire, lementettek adatokat, és titkosították az ott levőket.

Amely zsarolás, illetve szerverfeltörés nem a kormányzati oldalról látszott elindulni a publicitás szárnyán. A kormányoldalon inkább a kussolva sunnyogást választották a probléma kezelésére. Majd azt a szájtépési irányt gondolták célravezetőnek, hogy „nincs itt kérem semmi látnivaló”. Pampogva arról, hogy nem voltak védett adatok, és éppen csak azt nem mondták, hogy direkt használt a precedens értékű szerverfeltörés a kormánynak.

Holott a feltörés ténye, és a biztonsági mentések, illetve magának a honvédségi rendszerbiztonságnak a kérdése akkor is felvetné a felelősségi kérdést, ha tényleg semmi más nem történik, mint az informatikai behatolás. Ám nem vált igazán közhírré sem az érintett ügynökség teljes vezetésének a lemondása, sem a felelős miniszter azonnali lemondása. A kormánytagokért egyszemélyben felelős miniszterelnök felelősségi kérdése meg szóba se nagyon látszott kerülni.

Noha az éppen meghosszabbított rendeleti kormányzás következtében az ajtónálló cipőjének a fényességéért is Orbán Viktor nagyfényességű diktátor a személyesen felelős ügyvivő. Alkalmasint azért is, hogy a szélsőjobbos térnyerésnek hol van a határa.

De Orbán rendszerében láthatóan nincs határa. Amire példa az, hogy a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét. Elismerve ezzel két tényt. Az egyik az, hogy a szélsőjobboldali könyvdaráló Dúró Dóra, és pártja befolyási övezetének ismeri el a kulturális életet. A másik, és a súlyosabb, az a vélelem, hogy a rendőrség alkalmatlan a biztonság garantálására. Ami kinyitná a belügyekért felelős miniszter felelősségét is. Akár a szélsőjobboldal hallgatólagos támogatásának a kérdésében is.

De a miniszterek és a kormány is marad. Mert a társdalmi többség pont így szereti ezekl szerint.

Azonban az egyelőre látszik, hogy ezek a kérdések elviszik a show-t Magyar Péter farkászata elől. Mely szintén elviszi a kérdések súlypontját Magyar Péter programhiányáról.

Andrew_s

Amikor Orbánék majd megvédik az erdők helyét...

Egyszer volt...

A neten se szeri, se száma a nagyon okos gondolatoknak, amik az orbáni vezetés lábon kihordott agyhalálának a fa-gazdálkodásával kapcsolatos. Nem egy közülük alig különbözik színvonalban attól, ami a koponyában megzörgetett, ott éhen halt agyrágó bogár kiadta zaj. S mielőtt félreértés lenne. Bárkinek joga van az itt leírtakat tekinteni ugyanannak. Azt is előre-bocsátva, hogy nem fogok tüntetést szervezni, mert nem alapítottam pártot, és a mikrofonigényem is csekély. Tehát az, aki rajtam szeretné számon kérni azt, ami nem történik, az is nyugodtan sorolja be ezt, és a saját reakciót is kinek-kinek az egyéni szociális problémái közé.

S akkor fairtás. Nyilván van egy botanikai, egy ökológiai, és még ki tudja milyen nézete a kérdésnek. A botanikai, illetve növényföldrajzi kérdés egyszerűen elintézhető. Az erdő ugyanis olyan életközösség, amit nem pótol a cserepes muskátli, és a ketrecben tartott papagáj. Miközben az is világos, hogy egy évszázada önálló életközösségként létező erdő pótlásához egy évszázad kell. A kiirtásához meg pár hét. A kettő időarányát annak ajánlanám a figyelmébe, aki az erdőirtás kapcsán a friss telepítések felmentő hatásairól pofázik. Azt sem vitatva természetesen, hogy azok a fél-kultúr erdők, ahova a természetes növénytakaró nem kis részét sikerült silányítani igényelhetnek emberi karbantartást is. Vagy a végén még beáll valami természeti egyensúly, amit a civilizáció ki nem állhat ugyebár.

Ezek után, különösen a déli országok hajóépítéstől kopár hegyoldalait nézve nyilvánvalóan felmerülhet a kérdés, hogy akkor a mi a jó édes kurva anyjukért akarnak fát vágatni kormányzatilag tüzelőnek. Holott a válasz baromi egyszerű is lehet. Pénzért. No nem a tűzifa áráért, bár nyilván van olyan közszereplőt ismerő üzleti szereplő, aki azért is lehajol. Azonban világos, hogy az erdőmentesített területeken baromi egyszerű megvédeni azt, ami nincs. Viszont baromi nehéz megvédeni azt, ami marad. Az erdő után ugyanis ott marad a kopasz terület. Amit süt a nap, fúj a szél, és mos az eső, ha van. Elvégre azok a bizonyos déli sziklák is kopaszak valamiért. Na pont azért, amit úgy hívnak, hogy erózió.

Amikor ez a folyamat elindul, szinte kínálni fogja magát az alkalom, hogy Orbán Viktor elkezdje megvédeni azt, amit nélküle nem kellene. Miután most szociálisan könnyekig meghatva önmagától megsegíti a szegényeket, az iskolákat, meg akárkiket a tűzifával, nekiállhat megmagyarázni, hogy csak azért kell kiparcellázni, az akkor már csak egykori, erdők helyét, hogy a vityilló-építésekkel, és a hozzájuk tatozó medencés, nyugágyas izékkel megvédjék a területet az eróziótól. Ami ugyebár be se következne, ha marad az erdő. Márpedig ebben pénz van, és nem kevés. Ráadásul azt követően, hogy az erdő már nincs ott, a környezetvédőknek is megüzenheti, hogy hova ugráljanak a lóalkatrésszel a hátsójukban. Úgyhogy Orbán, és a megtakarításait birtoklók ezt a problémát is megoldják. Miközben ki lehet osztani területeket a leghűségesebb seggnyalóknak, a legjobban lefizetendő pártoló tagoknak, és persze a legjobban fizető senkiknek. Mert az, aki ilyen áron, ilyen területeken nyerészkedik, birtokot vásárol, illetve elfogad az egy senki. Akárhány milliárdja, létrája, puskája, és bértrógere van. Ha nagyon vágyik tiszteletre, akkor Dr. Senki, a hányinger nagydoktora.

Ami nem jelenti azt, hogy a politika nem egy szereplője ne lenne ezzel holtversenyben akár a "túloldalról" is. Elvégre a párttámogatások kerekítési hibái között olyan szervezetek is vannak, akik állítólag nagyon zöldek. Annyira, hogy náluk már csak a fű zöldebb. Itt lenne a kiváló lehetőség, hogy mind a tízen kimenjenek egy erdőbe és fizikailag próbálják megakadályozni a fák irtását. A közösségi médián, az egyes párok által előadott duzzogás ugyanis csak egy valamit demonstrál: a cselekvési akarat hiányát, és a decibel politizálás langyos vizébe való elmerítkezést. Ami annál mélyebb, minél nagyobb pofája van egy pártnak amúgy a környezetvédelemről. Talán még az is előfordulhatna, hogy sikerül elindítani valamit. De legalább az ügy mártírjaként azt bemutatnák, hogy nem csak a fűtött, vagy most inkább hűtött képviselői székkel járó kedvezmények megszerzésében, és a fizetésük felvételében jeleskednek. Olyanok is, akiknek önerőből nem frakciója nem lenne, de egy "f" betű is csak valami egészen más, szaporodásbiológiai, fogalom kapcsán jutna.

Igen, lehet, hogy veszélybe kerülne az orcájuk hamvassága, a fenekük ütésmentessége. Bármi lehet, és az ellenkezője is. Még az életrajzát bemutató film alapján is elverték párszor. De talán még az is hozzájárult a népszerűsége növekedéséhez, a tömegbázisa kialakulásához. Amit talán az is befolyásolt, hogy neki volt jövőképe. Volt egy elképzelése, hogy honnan hova szeretne eljutni, és honnan hova szeretné a kisemmizett, megvetett, lenézett tömegeket eljuttatni. Most divatos szóval volt víziója. Nem tele, hanem jövőképi. Ellentétben azzal, hogy a hazai közszereplőknek még vízilovaik sincsenek. Csak a bőrük. A pofájukon. Holott, mint egy valamikor népszerű film címe is sugallná. a vízilovakkal még csak lennék. Talán egy vízióval, is. Inkább, mint a mai magyar politikai VIP-válogatottal... Amúgy igen, elvárnám, hogy mutassanak fel személyes értékválasztást, majd e mellé egy személyes kockázatot is vállaló kiállást. Akár szervezzenek tüntetést. Ne a jól megfizetett langyos vízben várják meg, amíg valakia maga amtőr módján szervezni kezdik, majd menjenek oda beleugatni valamibe, amiért semmit se tettek.

Miközben elképzelem azt a függetlenségi mozgalmat, ami Gandhi munkássága alapján bontakozott volna ki akkor, ha egy kocsmában ülve agitál, és morog az egybegyűlt alkeszeknek. Miután felvette a birodalmi parlamentben a fizut.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vérgőzzel ballibsiző neofita decibelorbanisták, a Fideszre szavazók, a Fidesz tagsága, illetve elvbarátaik nem akarnak kirándulni, erdővel borított dombokat nézve pihenni. De nem csak ők, hanem sokadiziglen a gyermekeik, unokáik sem. Ugyanis az ő tiltakozásuktól sem hangos a közélet. Pedig arrafele talán még inkább lehetőség lenne a vezérüket lecserélni. Ha tényleg az ország jövője, a gyermeik, unokáik sorsa számítana nekik a pofázáson kívül. Nem csak a lengőnyelvű vezérsegg-nyalás.

Andrew_s

Járványügyi vezérpánik

Ahogy a múltkor kezdtem, csak ismételni tudnám: Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve a hatalmi trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán kiderül, hogy ez mekkora tévedés. Most ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a legújabb hírek szerint a járványhelyzet valós megoldásának lassítására az önkormányzati szakrendelők, illetve háziorvosok kerülődnek, kerülődhetnek a központi irányítás mocsarába. Amiben posvány van, de más aligha. Ami egyébként szinte független is a járványtól. Természetesen nyilván nem teljesen független, de a kialakult helyzetben, pontosabban a szakrendelők benyúlása szempontjából valószínűleg a vezéri pánik a jelentősebb.

Ennek kapcsán tekintsünk el, többek között, attól a conteo-jellegű fejtegetéstől, hogy a magyar vezetés rendkívüli felhatalmazása többek között a saját büntetlenségét is biztosítja. Miközben a rendkívüli felhatalmazást valójában a napi pánik-adag biztosítja, amelynek nem kis tétele a napi haláladag demonstratív biztosítása. Globális értelemben ez lehet akár a világ legrosszabb eredménye, de a vezetés szempontjából ez indifferens, mert Orbánnak belföldön kell mindenáron fenntartani a hatalmát. Ehhez annak az ördögi körnek a fenntartása is kellhet, amivel biztosítható: félj a mindennapokban, mert bármikor rád mutathatnak a csonttal, és majd én mondom meg kit mikor oltunk és mivel. Ha nem hiszed, majd meglátod. Ha hagyom. Addig viszont vagy felhatalmazol bármire, vagy vess magadra, ha meggebedsz. De, mint említettem, tekintsünk el az ilyen, és hasonló conteo-któl. Mert nem visz sehova.

Egy gondolatát azonban érdemes lehet figyelembe venni az önkormányzati rendelők kapcsán. Nevezetesen azt, hogy a hatalom akarja megmondani bármi áron, hogy kit, mikor, és mivel oltanak. Mert ez az egyetlen valós manipulációs pont, ahol sakkban tarthatók az emberek. A gazdasági helyzetükkel lassan sehogy, mert a olyan szinten blokkolt a gazdaság, hogy sokat ezen már nem lehet szorítani a komolyabb éhséglázadások veszélye nélkül. Azonban az életben maradás ígéretével még megfoghatók azok is, akik mással már alig. Ezzel szemben kevés alternatíva van. Az egyik nyilván egy fizetős, és aranyáron fizetős lehetőség biztosítása. Ez már a szűrőprogramok elején sem jött be. Attól, hogy az embereknek kevesebb a pénzük, attól sem fog jobban. A másik a központi cédulaosztást megkerülő, de még mindig igazgatási megoldások.

Vétkes. pontosabban a hatalmi centrum szemében valószínűleg vétkes, könnyelműséggel, erre mutattak rá azok az önkormányzati vezetők, akik abban a balga naivitásban ringatták magukat, hogy az ország vezetése szempontjából a lakosság védelmének önkormányzati kezdeményezése pozitív reakciónak számít. Holott csak annak kinyilvánításaként értékelik a jelek szerint, hogy van még élet a központi rúnákon is túl. Ha pedig innen nézzük, akkor teljesen logikus, mondhatni az egyetlen logikus lépés az önkormányzati szakrendelők központi irányítás alá vonása. Arra válaszként, hogy néhány önkormányzati vezető felajánlotta a lakosság vakcinálsásának biztosítását, ha a kormány a hírekben hangoztatott vakcinamennyiség rájuk jutó részét átadja. Most megkapták a választ: nem adja. Ellenben annak érdekében, hogy ilyen ötletei a jövőben ne is lehessenek egy-egy, a hatalmi fétiseknek fittyet hányó, polgármesternek, tőből írtják a bajt. S itt szintén engedjük el az adódó conteo-t arra nézve, hogy talán azért, mert nincs vakcina, amit átadhatnának. Hogy hírekben szereplő vakcinamennyiség esetleg tényleg csak a hírekben szerepel. Az ilyen kérdéseket majd esetleg az idő megválaszolja. Lehet, hogy akkor, amikor már a dédunokáink sem fogják látni a titkosítások végén, de előbb-utóbb talán megválaszolja.

Az azonban kétségtelen, hogy az önkormányzatok oltásügyi alternatíva-nyújtásának a megelőzésére, és így a hatalmi mindenhatóság látszatának a megőrzésére, tényleg a leglogikusabb lépések egyike a szakrendelők elvétele az önkormányzatoktól. Lehet, hogy az elmaradó ellenőrző-vizsgálatok, netán a szükséges ellátások késedelme miatt bekövetkező járulékos elhalálozások száma sem marad változatlan? Valószínűleg ezt sem fogjuk megtudni egyhamar. Hogy a lépés, ha tényleg megtörténik, a logikus volta mellett aljas? Hogy szemét? Hogy valójában embergyűlölő? Erről mindenkinek meg lehet a maga véleménye. Talán egyszer egy választáson is. Ha a vezér úgy gondolja, hogy hagyja játszódni az alattvalókat ilyesmivel.

Andrew_s

Kormány-pávatánc a fertőzöttség körül

Bár a korábbi levéllel, és azzal, hogy a jelenleg uralkodó hatalom mindenkit felszólított az öncenzúrára, ért az elhatározás, hogy célszerű elengedni a COVID-19 kapcsán felbukkanó információkat. Azonban Orbán Viktor az ő saját szájával, illetve a különböző egyéb szájakkal olyanokat monda, ami több, mint elgondolkodtató. Még akkor is, ha elvakult, és akár napidíjért ügybuzgó híveit egyre nehezebb meggyanúsítani az agykérgük ilyen energiaigényes használatával.

Orbán Viktor tisztifőorvosi szája, mert Müller Cecília ingyen, felhatalmazás, illetve elvárás nélkül aligha lehet ilyen ostoba, azt mondta például, hogy az átfogó tesztelés felesleges. Miért felesleges? Szerinte azért felesleges a teljes lakosság tesztelése, mert „ennek az információnak nincs hatása a járvány kezelésére”. Tapsot neki. Nagyot. De tényleg. Mert miközben tudható, hogy a tünetmentes szakaszban is fertőzőképes valaki, és szintén Müller Cecília szerint átléptünk a tömeges fertőződés szakaszában, semmire nincs hatással a tényleges fertőződési szint, a lakosságra vetített fertőződési arányok valós felmérése. Lehet ez egy igaz állítás? Természetesen lehet.

Igaz lehet akkor, ha pontos, illetve modellekből becsült adatokkal rendelkezik a szűrésektől függetlenül. De igaz lehet akkor is, ha a kormány számára rendelkezésre álló lehetőségek olyan szinten korlátosak, hogy a ténylegesen fertőzöttek számától függetlenül sem képesek a rászorulók teljes körének az ellátására. Az egyik esetben az nem fedi teljesen a valóságot, amikor öt-hatszáz fertőzöttről engednek csak adatokat megjelenni. A másik esetben az az állítás bizonyulhat kétségesnek, hogy a kormány és körei felkészültek a járvány kezelésére, és elegendő eszköz áll a rendelkezésükre. Csak aztán Orbán Viktor fel ne jelentse Müller Cecíliát rémhírek terjesztéséért. Vagy fordítva.

Ugyanakkor Orbán Viktor is mondott érdekes dolgokat. Katonai vezényléstervről is, de számokról is. A kormányfő azt mondta az ATV szerint, hogy „110 kollégiumot foglaltak le - ahol 19 820 embert tudnak elhelyezni - és 58 hotelt - ezek 5661 ember elhelyezésére alkalmasak -, továbbá szolgálatba van állítva 3543 gépjármű, és 203 770 ember étkeztetésére vannak felkészülve”, illetve azt is, hogy ez „egy katonai vezénylési akcióterv a tömeges járvány időszakára”. A miniszterelnök tehát, kísérő, illetve ápolószemélyzettel együtt tekintve a kétszáz-ezernyi kapacitást, legalább százötven de inkább száznyolcvanezer beteg ellátására való felkészülést tekinti annak a tömeges megbetegedési szintnek, amit már a tisztifőorvos is emlegetett. Amit még kiegészít az a kapacitás, ami jelenleg is rendelkezésre áll a különböző kórházakban. De legyünk optimisták. Tekintsük százötvenezernek. Ez nyilvánvalóan az a létszám, amit kórházi szinten kell ellátni, és amelybe a tényleges fertőzötteknek csak az egy tizede tartozik. A többiek házi körülmények között kezelhetők, vagy enyhe tünetekkel reagálva szinte lábon hordják ki a betegséget.

Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor bemondása alapján közel másfél millió körüli azoknak a száma, akik közel egy időben, pontosabban egy két hetes fertőződési ciklusban előfordulhatnak az országban. Egyébként ez a szám nem irreális. Annak a fényében nem, hogy akár egy kontaminációs (érintéssel,, felületről fertőző), akár egy szóródásos (cseppfertőzés) modellel, és a nemzetközi epidemiológiai vélemények szerint is közel a lakosság felének a fertőződésére lehet számítani a járvány teljes lefolyása során – nem két hét alatt. A miniszterelnök szavai csak annak a fényében furcsák, hogy a jelenlegi kommunikáció mennyit is említ? Hatszáz körülit? Egy olyan vírusnál, ahol a tünetekkel jelentkező fertőzés sem a mindenkire terjed ki, és elég hosszú lappangási idő húzza szét a tünetfejlődési görbét, illetve van spontán gyógyulás mennyi idő kellene egy félezres beazonosított, és így kontrollálható sokaságból kiinduló olyan szintű fertőződésre, amit Orbán sugall? Kialakulhatna egyáltalán? Aki gondolja, számoljon utána.

Orbán Viktor szavai valószínűleg csak akkor értelmezhetőek, ha a számára rendelkezésre álló információk alapján lényegesen több fertőzött van az országban, mint amennyiről hivatalosan hírt adnak. Ez megfelel az NLC által közölt vélelemnek is, ahol egy nagyságrenddel becsülnek több fertőzöttet jelenleg a hivatalos adatoknál. Ebben az esetben az lép érvénybe, hogy Müller Cecília azért nem akar átfogó tesztelést, mert akkor ez az olló az adatokban kiderülne. A szűrések elmaradása ebben az esetben azonban nem csak kommunikációs, hanem közegészségügyi problémát is jelent. A tünetmentesen fertőzőkről nem szerezve tudomást.

Lehet persze, hogy az említett vakhitűek szerint teljesen rendben van, hogy össze nem vezethető, esetleg önmaguknak is ellentmondó adatokat közöl, illetve sugall a tisztifőorvos, a kormányközeli blikkfang-ipar, illetve a miniszterelnök. Bár nem valószínű, hogy a vírus pont most kezdene tekintettel lenni a hitvilágra és pártállásra.

Andrew_s

Ellenzék kerestetik!

A végén még észre venné valaki

Azt írják, hogy az ellenzék mondott valamit. Állítólag tiltakoztak is. A Kövér-féle házszabály-módosítás ellen. Biztos látta is valaki ezt a tiltakozást. Abban is bízom, hogy a tiltakozást előzőleg egyeztették is. Akár Kövér Lászlóval is. Nehogy álmatlan éjszakái legyenek szegénykének. Ezt azért gondolom, mert alig hűlt ki a mikrofon azóta, hogy valami Kövér-védelmi platformot is meghirdettek.

Másként nem igazán lehet értelmezni azt a lassan két napos álláspontot, hogy az üléspontjuk védelmében az „ellenzéki pártok nem akarnak több üléstermi rendbontást”. Indoklásuk szerint azért, mert „azt akarják sugallni a választók felé: alkalmasak a kormányzásra”. Ami így konkrétan, ebben az összefüggésben hülyeség. Annyira hülyeség, hogy szinte már kár is kifejteni, hogy miért. De leginkább azért, mert a választók egy része hitelvi alapon szavaz. Akármelyik oldalon. Ha ugyanis pragmatikusan, kormányképesség alapján szavaztak volna, akkor már az Antall-kormány sem alakul meg. Illetve de. Egészen egyszerűen azért, mert a választók nem a kormányra szavaznak. Ellenben ez még mindig nem von le semmit a hitelvi szavazások erejéből. Ami azt is jelenti, hogy hitükért tűzbe mennek ezek a szavazók. Ha kedvenc vezérük aranyszobrot állíttatna magának, akkor az utolsó karikagyűrűjük utáni éhenhalás nemes pillanatában is csak egy „éljen Orbánt” rebegnének. Aki nem hiszi, olvassa csak nyugodtan a fórumok trolljait.

Egyrészt azért, mert világos: ingyen olyan hülye nem sok lehet, amilyen beírások éltetik a gazdasági exodus kormányát. Másrészt azért, mert nem egy olyan szintet elérő beírás van, hogy annyira még pénzért sem lehet ostoba valaki. Az azonban biztos, hogy a hitbéli szavazókat és a rendszerszintű haszonélvezőket senki nem fogja meggyőzni semmiről. Legfeljebb az utóbbiakat jobban megfizetni. Az viszont nem kormányképesség, hanem kormányból elkövetett hatalmi visszaélés, az államkassza sérelmére elkövetett hazaárulás. Amiben Orbán garnitúrója annyira jó, hogy alulsavanyítva túlszárnyalni nem kellene.

Aki nem érzelmi alapon szavaz, azt ettől még meg lehet győzni arról, hogy a kormány képtelen és alkalmatlan. Netán még arról is, hogy az ellenzék képes és alkalmas. Azonban erre már korábban is remek alkalom lett volna. Akár már a 2014-es választások előtt is. Ha az nem egy polceleb önmegvalósításával, és egy műbalhészakos gittegylett által frontvonalba tolt közgazdászról szól, hanem közérthető, bárki felé egyszerűen kommunikálható, közös kompromisszumok között kiérlelt, közösen képviselhető, illetve képviselt programokról. Ez utóbbi, az ellenzéki trollok és hitelvesek minden cáfolati kísérlete dacára elmaradt. Valószínűleg nem a választók érdeklődésének hiányában. Egyébként az említett verítékszagú igazoláskísérlet pillanatok alatt lebuktatható a fórumokon azzal, hogy „kérem a kompromisszumos közös program elérhetőségét”. Melyre leggyakrabban az egyes pártok, nem egyszer egymásnak, illetve önmaguknak is ellentmondó, atomizált frázisgyűjteményeire való hivatkozás a válasz. Ha van.

Az parlamenti komolyságprogramnak eladott Kövér-védelmi gesztus tehát aligha arról szól, amit állítanak róla. Már csak azért sem, mert ezzel az ellenzék gyakorlatilag lemond egy olyan eszközről, ami legalább pár percre rájuk irányítaná a figyelmet, és a királyi médiában is észrevehető lenne a jelenlétük. Amely észrevehetőség körmondatok halmozásával tett nyilatkozatoktól nem lesz jelentősebb. A besimulás a szürke parlamenti masszába azonban pompásan megfelel Orbánnak és a kleptoligarchikus sleppnek egyaránt. Sok vizet nem fognak zavarni, túlságosan láthatóak sem lesznek, de a csendes jelenlét legitimálja a rendszert, és persze biztosítja a megélhetési képviselők kenyerét. Mert hiba lenne, azt hiszem, s pláne ezek után, azt hinni, hogy a megélhetési képviselők csak a kormánypár padsoraiban fordulnak elő.

Egyébként még azt vitatom, hogy vannak páran, akik ezt a koncepciót beveszik. Talán még képviselők is. Arra azonban akár ők is elkezdhetik keresni a választ, hogy eddig mi gátolta meg a tisztelt egybesülteket, hogy árnyékkormányt alakítsanak? Akár a választási kampányban? Akár az előző kormányzati ciklusban? Mondjuk, ahelyett, hogy az MSZP esedékes üdvöskéje szinte egy kampány-nyarat áldozott annak, hogy a DK vezetőjét igyekezzen leváltani Orbán helyett. Amely igyekezett az LMP-nél gyakorlatilag a választás napjáig kitartott. Mely igyekezet nélkül esetleg még megszorították volna Orbánt. De legalább demonstrálták: az igazi ellenzéki mindennek az ellenzéke. A józan belátásoké is. Ha az a kormányvezér hatalomban tartásához elengedhetetlen.

De legalább elmondhatjuk, hogy van egy remekbeszabott, szinte fajsúlytalan parlamenti ellenzék, amit kívülről olyan gerincbántalmakban szenvedő izék támogatnak, mint a Momentum Mozgalom, akik már a pártalapítást is csúsztatással és megtévesztéssel indokolták. Tekintve, hogy az Olimpia-ellenes aláírásokat nem pártalapításhoz gyűjtötték annak idején.

Úgyhogy lehet, hogy ki kellene tenni egy táblát a határra: Ellenzék kerestetik.

Andrew_s

Gulyás a gender-szakokról: nyasgem

Fotó: MTI / Kovács Attila

A gender-szakokkal kapcsolatos kommunikációs lassan igazi gumicsonttá nemesedik. Eközben két dologra talán mégis érdemes figyelni. Az egyik az, hogy vajon miről akarja elterelni a hatalom a figyelmet. A miniszterek fizetésemelése valószínűleg csak az egyik ilyen téma. A másik az, amiről akár az elszólások szintjén közölnek információkat. Ahogy Gulyás Gergely sem biztosan akarta bejelenteni a nyílt diktatúrát.

Nem mindtha érdekelné a szélesebb társadalmat. Az ellenzéket például szinte egyáltalán nem. A parlamentben ülők többségét csak a saját fizetésük érdekli. Ezen kívül talán még az, hogy a társadalom többségét, mert a többség nem Orbánra szavazott, megosztó baromságokért miként tudják egymásra kenni a szart. A megosztott többséget sem nagyon érdekli. Valószínűleg azért, mert a gender-szakoktól függetlenül is van pár egyéb, a pártok vagdalkozásánál lényegesen érdekesebb, illetve élesebb problémájuk az életben. Amely problémák egy részéről valószínűleg éppen azért gondoskodik a hatalom, hogy az emberek egzisztenciálisan zsarolhatók, a napi problémákkal küzdők legyenek. Ne is legyen energiájuk az olyan kérdésekkel foglalkozni, amilyen például az ország valós hatalmi berendezkedése.

Amellyel kapcsolatban Gulyás, alkalmasint a gender-szakokkal kapcsolatban, sommásan összefoglalta a lényeget az ATV tudósítása szerint. A képzéssel kapcsolatban elvileg ugyenis csak tervezet van. Elvileg egy véleményezhető tervezet. Elvileg akár még vissza is vonható a tervezet. Elvileg akár azt is hihetnénk, hogy éppen a visszavonás megalapozására nyilatkozhatták az ELTE részéről azt, hogy mégsem értenek egyet a megszüntetésekkel. Erre Gulyás azt mondja, hogy bár formális döntés nem született a megszüntetésekről, „de tessenek döntésnek tekinteni az elmondottakat”. Mármint azt, hogy a kormány nem ad lehetőséget a gender-képzésre. Az üzenet világos. Simán összefoglalható azzal, hogy „azt ugattok, amit akartok, mert az lesz amit mondunk”. Ennyit arról, ha bárki szakmai, vagy társadalmi érvet gondol átnyújtani megfontolásra. Minek? A falusi suttyó fe’gyütt Budapestre, megkapta a hatalmat, és a hatalom szétrombolta a a talán kezdetektől sem túl komplexosktól mentes személyisége maradékát. Nem Orbán lenne a történelem első olyan diktatórikus vezetője, akivel ez megtörtént.

A képet elvileg árnyalhatná az, hogy a vezér külpolitikai papucsa, Szijjártó, nagy eredményként üdvözölte a gender-tanulmányokat is folytató, illetve reklámozó  indianai Notre Dame Egyetemmel kötött megállapodást. De az annak megvalósulásáig hátra levő közel egy év alatt még bármi történhet. Egyrészt a hívek közül senki nem fogja a vezér szemére vetni, hogy akár percenként másról beszél. Elég ehhez a miniszteri fizetésekkel kapcsolatos reakciókat olvasgatni. Amelyek közül még a fórumok kommentelői között sem nagyon bukkan fel olyan jobboldali véleményalkotó, aki összevetné a jelen állapotokat Orbán korábbi nyilatkozataival. Majd pont a társadalmi kutatások tárgyköréből fog bárki szót emelni bármiért? Ja, nem. Különösen úgy nem, hogy a hatalom részéről megmondják a hívőknek, hogy mit gondolhatnak a kérdésről. Inkább azt csodálom, hogy egyelőre még csak Semjén, Rétvári, illetve Gulyás szintjén szólaltak meg a napokban. De még várhatunk pár napot. Addigra talán megérik a helyzet, hogy megszólaljanak az olyan szellemi nagyágyúk, mint Kósa Lajos, vagy Németh Szilárd.

Miközben nem látom cáfolatát annak, hogy alapvetően az a baja a társadalmi szerepek, a szerepekhez kötődő sztereotípiák kutatásával Orbánnak, és társulatának, hogy ez nem igazolná vissza, az „asszony főzz, és tedd szét a lábad” mentalitást. Mert egyenrangúnak kellene elismerniük a női vezetőket, illetve általában a társadalom női szereplőit- Holott azt Kövér korábbi megszólalásaiból tudjuk, hogy a NER-kompatibilis nő alapvetően egy hülye lombik. Azért persze érdekes lenne, hogy a Fidesz mikor fogja hivatalosan is pedofilnak bélyegezni azt a férfit, aki óvodapedagógusként dolgozik, illetve minimum lebuzizni az egészségügyben dolgozó olyan férfiakat, akik betegápolással foglalkoznak. A történelemből meg majd csak kiírják valahogy az olyan szereplőket, mint a korábbi írásban is említett Mária Teréziát, Zrínyi Ilonát, az Egri csillagok női hőseit. Nagy Katalin cárnő, Viktória-királynő, és a többiek, sorban állnak addig egy kicsit. Miközben alapvetően nem is a gender-szakokról szól persze a kérdés, sokkal inkább arról a hatalmi demonstrációról, amellyel Orbanisztán vezető kisebbsége be akarja bizonyítani, hogy bármikor megtehet bármit. Olyan területeken is, ahol a hatalomnak nem sok keresni valója van. Mert amikor a tudományt a politika és ideológia játszóterévé tették, az eddig csak olyan nagy eredményekhez vezetett, mint a tudósok megkínzása, megégetése az egyház áldásával, illetve Liszenko elvtárs tündöklése Sztálin kegyelméből.

Andrew_s

Conteo: Az ELTE és a gender

ELTE-ben a csepp, és benne a tenger. Illetve a gender. Illetve a gender-szak. A kormánynak a gender fogalmával kapcsolatban lila gőzöket sem ápoló, de a lelkesen homofób hívőiket megszólítani képes tervezetével kapcsolatban az ELTE reakciója gyakorlatilag a pihe-puha popsipucolás volt. Mára kiderült, hogy mindenki félreértette az egyetemet. Talán ők maguk is önmagukat? Ki tudja?

Minden esetre kiadtak egy sajtóközleményt arról, hogy most éppen miként értik az egészet. Ebben gyakorlatilag azzal indítanak, hogy a szak megszüntetésére hivatalos megkeresést nem kaptak, és az Egyetem különben is kifejezetten kifejti egyet nem értését a megszüntetéssel kapcsolatban. Az indoklás szerint a főhely nem a felsőoktatás autonómiájának a sérelme, hanem az, „hogy az előterjesztés nem tartalmaz indokolást a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésével kapcsolatban”. Amit érthetünk úgy, hogy amennyiben kapnak egy vezéri indoklást, akkor szinte már nincs gond a dologgal. Illetve de, mert azért a harmadik lépcsőben emlegetnek valami olyasmit, hogy a rendeleti szakmegszüntetés sértheti az alaptörvényt.

Amelyről tudjuk: nagyjából fél nap alatt fogja a hatalom átszabni, ha kedve van hozzá. Majd beleírják legfeljebb, hogy ezt követően a vezér olyan szakokat hozhat létre, és olyanokat szüntethet meg, ami éppen az eszébe villan. Az ELTE is megkapja a maga indoklását, és helyre is billen a világ orbanista rendje az egyetemi vezetőség számára. Igen, látom. Megpróbálkoztak az ELTE részéről holmi szakmai indoklást is elővezetni, hogy miért lenne ostobaság a nemi szerepekkel kapcsolatos szociológiai képzés megszüntetése. De szerintem talán ők sem gondolták komolyan, hogy ennek bármi értelme van. A gyakorlatban inkább azt hiszem, hogy amennyiben Orbán a homofób híveinek ezzel akar gesztust gyakorolni, akkor meg fogja tenni. Nem azért, mert szakamilag indokolt, hanem mert neki szavazatok kellenek. A sík hülye szélsőségesek, és velük a szavazataik, pedig többen vannak. Orbánnak tehát teljesen megfelelhet a gender-szak megszüntetése, ha az említett híveknek ez szimpatikus. A szakmaiság már a saját szakdolgozatában sem nagyon környékezte meg.

Alkalmasint azt is az ELTE közelében védte annak idején a miniszterelnök. Az egykori konzulense, Fellegi Tamás, egy ideig, különböző pozíciókban, szem előtt volt. Majd látszólag eltűnt, de még 2014-ben is az igencsak befolyásos emberek közt tartották számon. Alkalmasint persze szintén az ELTE volt az, ahol Semjén Zsolt igencsak kérdéses dolgozatát bevédték annak idején. Aztán inkább agyonhallgatták az ügyet. Nem kis gesztust gyakorolva a hatalom felé. Talán kéz-kezet sikál alapon. Ahogy a „Pistának jó lesz” gólyabotrány villámgyorsan kikerült a fókuszból. Ahogy a Kende-eset is. Nem mintha bárki krokodil-könnyeket hullajtana.

Amiért érdemes volt talán egyáltalán felidézni ezeket, az még csak nem is a felmelegítésük vágya. Inkább csak annak árnyalása, hogy a regnáló orbanizmus, és az ELTE kapcsolata elég baráti is tud lenni. Az egyik oldalon. A másikon az ELTE talán nem is az a tudományos fellegvár, ahol csalhatatlan hitelességgel tudnának kiállni egy hatalmi döntéssel szemben. Márpedig ebben az esetben az igencsak óvatos, elutasítása a rendeleti szakbetiltásnak felveti azt, hogy ezt vajon melyik kormányzati szereplővel egyeztették? Netán az Orbán-csapat egyfajta kommunikációs főpróbát tartott, és most megengedték az ELTE-nek, hogy tiltakozzon? Alapot szolgáltatva arra, hogy majd erre hivatkozva vonhassák vissza az ötletet?

Még az sem biztos, hogy a válaszoktól jobb lesz nekünk. Vagy az ELTE-nek.

Andrew_s

Az alapítványtalanodó sorosizmushoz

Az utóbbi napok egyik hírcsokra kétségtelenül az orbanizmus részleges sikeréről szól. Arról, hogy az általuk most ördöginek kikiálltott Soros György két „gyermeke” a jelek szerint követi azokat a gyermekeket, akik majd csak unokáikkal fogják talán meglátogatni az országot. Ha egyáltalán...

A törvényi környezet alakítása, illetve a hangulatkeltő gyűlölködés nyomán a Nyílt Társadalom Alapítvány Berlinbe költözik és a CEU is már megígérte: sorba áll a bécsi vonatjegyért. Az 1980-as évektől hazánkban működő Nyílt Társadalom Alapítvány különösen fájhat azoknak, akiket rászorultságukban támogattak. Még akkor is, ha ígéretük szerint nem engedik el a rászoruló magyarok kezét. De az ilyen ígéretek sokszor bizonyultak olyannak, mint az első lelkesültségben tett találkozási fogadkozások egy nyaralás után. Természetesen tudomásul véve, hogy harminc és néhány év mélyebb beágyazottságot jelenthet, mint egy pár napos ismeretség. Azért még lehetünk nyugodtan szkeptikusak.

Abban is, hogy a támogatási rendszert a hatalom majd kiváltja bármivel. Mármint akkor, ha a szépen hangzó nemzetien nemzeties kirohanásoktól eltekintünk. Amelyek baromi jól hangzanak, de nem lakatnak jól senkit. Mármint akkor, ha eltekintünk azoktól, akik nyelvükkel a hatalom szereplőinek ősszájában turkálnak. No meg azoktól, akik a nemzet strómanjává szegődnek. Mely szerep elég kétséges dicsőségekkel, és nem egyszer kellemetlen utóhatásokkal járt már a történelem során. Habár a Soros-ösztöndíjak is járhatnak igen kellemetlen utóhatásokkal. Az országnak például itt van az hatalmi réteg, amelynek nem egy tagja részesült ilyen-olyan támogatásokban korábban. Jelesül Orbán Viktor is.

Aki valószínűleg azóta utálja Sorost, hogy köszönni valója lenne neki. Esetleg azóta, hogy rájött: az irattárakban még nyoma lehet annak, hogy annak idején ő is haszonélvezője volt az amerikai milliárdossá vált üzletember támogatásainak. Egyébként valószínűleg nyoma van. De a nagy általánosságban ugyanúgy a kutyát sem érdekelné, ahogy valójában az olykor köztudatba dobott ügynök-akták sem érdekelnek senkit. Mely utóbbiakból már úgyis kimazsolázhatta szinte minden, közvetlen hatalomba, esetleg bizottságokba, került párt a számára érdekes adatokat. Önnön megnyugtatására, vagy a pályatársak, ellenfelek zsarolására.

Ellenben Orbánnak, és fenéktakarítóinak, a kirohanása Soros ellen még baromira vissza is üthet. Nem a jelenlegi költözések alkalmából, mert az szintén mérsékelt érdeklődésre tarthat számot. Azonban akkor, ha esetleg az aktákból kiderül, hogy a jelenlegi hatalomból ki is valójában „Soros embere”, az még lehet kínos. Bár ebben is szkeptikus vagyok. Azokat, akik már önmaguk előtt kellően kompromittálták magukat Orbán és a Fidesz mellett, nem fognak egyhamar szembefordulni vele. Önmaguknak kellene ugyanis bevallaniuk, hogy igen nagy mértékben hagyták magukat hülyének nézni. Ez az a stabil bázis, ami ugyan nem az ország többsége, de elegendő ahhoz, hogy hatalomba tartsák azt, aki a kádári káderrendszer, illetve Soros pénze nélkül talán kádár lenne. Ha jól megbecsüli magát.

Ha már másokat nem becsül semmire.

Andrew_s

Gazdasági exodus: újratöltve

Munkásszálló-csendélet (Cambridge)
Fotó: EISimay

A választás eredményének közismerté válását követően röppent fel a hír, hogy az egyik legkeresettebb szóvá a „kivándorlás” vált az interneten. Néhányan erre rácsodálkoztak. Magam pedig a rácsodálkozókon csodálkozom. Legalább annyira, mint azokra, akik most veszik észre, hogy hatalmas bajok lesznek, lehetnek ebből.

A hirtelen megugrás sok szempontból természetes, ami a kivándorlás felvetődését illeti. Azt is mondhatnánk, hogy normális reakció, és önmagában talán nem is lenne komolyabb jelentősége. Az teljesen normális, hogy csalódás esetén megindulnak a kompenzációs mechanizmusok. Ilyen a politikai csalódás is. A túlzott várakozásokkal, illetve a rég megszokott mechanizmusokkal való szakítás kényszerei. Mely utóbbira is bőven volt példa az elmúlt évtizedekben. Még akkor is, ha valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy hányan kaptak nyombél-fekélyt a személyi jövedelemadó bevezetésétől, vagy a rendszerváltásnak nevezett politikai aktustól. Mely utóbbiról éppen az utóbbi Orbán-kormányok bizonyították be a legélesebben, hogy a gazdasági struktúraváltások dacára, alig jelentett politikai szakítást a jó öreg, és kipróbált bolsevizmussal.

Könnyen lehet tehát, hogy amennyiben a Fideszt leváltják a hatalomból, akkor is a „kivándorlás” lett volna az egyik legkeresettebb szó az interneten. Ha mégsem, akkor legfeljebb a szavazóközösségek eltérései miatt. A potenciális kivándorlók többsége ugyanis általában nem az átlagos képzettségben elmaradó régiókból szokott verbuválódni. Alkalmasint igazolva azt, amit korábban egyszer már leírtam: a Fidesz oktatás és szakképzés-politikája komoly részt kap a kivándorlás elleni küzdelemben. Amennyiben a képzetlenség, a nyelvtudás hiánya komoly gát lehet. Miközben könnyebben manipulálható tömeget is eredményez. De ettől függetlenül sem zárható ki, hogy egy kormányváltás komoly csalódási hullámot indított volna el. Talán mégis a kivándorlás irányába.

Mert a kivándorlás kérdése jó ideje a „levegőben van”. Amikor tehát valaki a megélt, vagy várható politikai környezettel érez érzelmi, illetve egzisztenciális konfliktust, akkor könnyebben kerül elő alternatív megoldásként. Miközben tudjuk: a hirtelen felindulásra sokszor alszunk rá egyet. Az emberek esetleg rákerestek a szóra, aztán maradnak. Mert a családi kötelezettségek, a járulékos macera, a kinti lehetőségek racionális felmérése, illetve a várható személyes veszteségek felmérése után mégsem vándorol ki az illető. Marad. Egy internetes keresőszó-statisztikának tehát nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget.

A jelentőségét a tendenciák adják. Azok a tendenciák, amelyek miatt elég érthetetlen lenne a rácsodálkozás még a tényleges kivándorlások megugrása esetén is. Mert korábban is látható volt, hogy:

„Ahogy tehát a nehéz gazdasági helyzetbe került nő kénytelen szociális okokból abortuszt kezdeményezni a következő generációk rovására, társadalmi szinten hasonló helyzet játszódik le a diákság körében. Ami természetesen talán még nem indokolná az említett fogalom teljes körűen kiszélesített értelmezését. Azonban sajnos a globális foglalkoztatáspolitika pontosan ugyanebbe az irányba hat, és nem csak a diákság rétegében. Ha ugyanis eltekintünk a statisztikai kozmetikumoktól, akkor a legutóbbi adatok is a tömeges elvándorlásról, illetve az elvándorlási szándékok széleskörű, társadalmi katasztrófát előrevetítő, terjedéséről szólnak.”

Ez a „korábban” pedig nem tegnapo volt. Az idézet ugyanis egy 2013-as, a társadalom szociális abortuszát leíró írásból származik. Annak fényében, hogy a fiatalok elvándorlása nagyon komoly következményes népességvesztést eredményez. Pont azok körét érintve, akik gazdaságilag és biológiailag is a leghatékonyabb, legtermelékenyebb, illetve legtermékenyebb korszakukban vannak. Egyébként tévedés lenne azt hinni, hogy a kormány ennek ne lett volna tudatában. Tekintettel arra, hogy már egy évvel ezt megelőzően, 2012-ben is komoly neoratkoista hangok hallatszottak a hatalmi gépházból. De valószínűleg Orbán háza-táján úgy döntöttek, hogy a képzetlenül manipulálható tömeg lakosságon belüli arányának növekedése, illetve az elégedetlenek kivándorlása hatalomtechnikailag jobban megéri, mint érdemben tenni bármit is a fiatalok maradása érdekében.

Mármint az üres kampányokon, mint a „pöttyös” népszerűsítésén, és a közmunkától dagadó kebel fétis-értékének a növelésén, illetve hasonlókon túl. Annak érdekében, hogy Orbán kormánya ne úgy vonuljon be a történelembe, mint a gazdasági exodus kormánya. Pedig 2014-re már világosan látszó tendencia volt az egzisztenciális kilátástalanság kivándorlást erősítő volta. Jelezve különben azt is, hogy ez a kilátástalanság már nem személyes, hanem generációs problémává érett. Ami tovább erősítette a gazdasági exodus hatását. Természetesen a politikait is. Többek közt azt is, hogy az ellenzéki véleményeket képviselők, az azoknak tömegbázist biztosító elégedetlenek is jelentős számban távoznak.

A tendenciák tehát már 4-5 éve kirajzolódtak. Ahogy az is, hogy Orbán kormánya, a gazdasági exodus kormánya előre megfontolt szándékkal nem tesz olyan lépéseket, amely a tendenciák ellen hatna. A saját szempontjából logikusan. Mert a hatalmát erősíti. Még akkor is, ha egyébként nemzedékek, ha nem a nemzet elárulásával ér fel ez a hatalomtechnika.

Andrew_s

Kósa a pácban! Egyedül?

A hírmorzsák alapján Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta, hogy a Magyar Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi, összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.

Márpedig az sem teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder Zoltán közötti, karhatalmilag is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik. Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került, amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert. Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége egyetemleges.

Így minden perccel, amelyet Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt, amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollégájukkal.

Az persze egy megint más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát adhatott a kérdés elhanyagolására? Bár most éppen egy ajándékozási történetet is forgalomba helyezett Kósa.

Ugyan kérem! Akár az is lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.

Andrew_s

Fordítva ülés az Elios-bilin

Egy hónapos hírünk a világban

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az anglia Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De, talán, még a mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Andrew_s

Szavazás a diktatúráról és az önrendelkezés joga

MTI Fotó: Rosta Tibor

Gyurcsány Ferenc aláírások gyűjtését kezdeményezte, illetve ezt a kezdeményezést jelentette be a közelmúltban. Erre, szinte várhatóan, felbolydult a közvélemény egyébként sem csendes, de a zaklatásos ügyekkel jól ellátott hangyabolya. Jöttek a különböző minősítések, illetve minősítgetések. Besorolva a kezdeményezést a nemzetellenességtől a Fideszt erősítő gumicsontig sok mindennek. Holott nem is annyira újdonság a választójog életvitel alapján való korlátozása. Mégis, talán ennek ellenére, vagy éppen ezért, érdemes megállni a kérdés előtt.

A kérdés egyik vetülete az, hogy mennyire mérhetők egyfajta kettős mércével azok, akik állampolgársággal rendelkeznek. Ebben a kettős mércében a jelenlegi kormány igazi élsportoló. Ha figyelembe vesszük, hogy a környező országok kettős állampolgárai akár levélben is kielégíthetik Orbán Viktor szavaztatás iránti igényét, míg a gazdasági exodus kivándoroltjaitól ezt megtagadni látszik a hatalom. Holott az utóbbiak nem beszerzés, illetve bejelentés, hanem a jelen országhatárok közti születés jogán rendelkeznek állampolgársággal. Ugyanakkor az egyre pártállamibb Fidesz-kormány ezirányú kettős mércéje teljesen indokoltnak látszik. A határ környéki támogatások révült mosolyú, de számító osztogatása nyomán talán joggal vár el némi hálát a kormány. Ugyanakkor a gazdasági exodus kivándoroltjai talán korántsem gondolnak olyan jó szívvel a jelenleg korruptokráciára, mint amennyire megérné Orbánnak, ha szavazni hagyná ezt a több százezres sokaságot. Nem jogilag, hanem gyakorlatilag. De ez egy elég lerágott, jól ismert csontja ennek történetnek. Voltaképpen az érthető kevésbé, hogy a jelenleg román, szerb, szlovák szlovén, ukrán, és más környező. területeken élők szavazati jogáért olyan vehemensen kiálló decibelmagyarok miért nem szerveznek százezres tömegtüntetést az Angliában, Németországban, Ausztriában, Ausztráliában élő kivándoroltak hasonló jogainak védelméért. De egy hithű orbanistának már a kérdés feltevése is szentségtörés lenne.

Az eredeti kérdés másik vetülete az, hogy milyen mértékben dönthet valaki egy olyan kérdésben, amelynek közvetlen következményeit nem viseli. Mert az, aki életvitelszerűen nem a jelenlegi határok között él, de dönt az ország vezetésének kérdésében, az valójában egy felelősségvállalás nélküli döntést hoz. Függetlenül attól, hogy az így kapott szavazatok milyen mértékben döntik, illetve nem döntik el a választás tényleges eredményét. Ahogy természetesen attól is függetlenül, hogy a helyi segédvezérek szavára Orbánra, illetve, esetleg dacból, éppen ellene szavaznak. Levélben. Mint igen komolyan ellenőrizhető, és minden tévedést kizáró, és csalásra még véletlenül sem módot adó lehetőséggel élve. Abban különben szinte biztos vagyok, hogy a Gyurcsány Ferencet most támadók erősen ki kérnék maguknak, ha más szeretné eldönteni, hogy a saját költségükön hol, mit, illetve kivel vacsorázzanak, milyen hűtőszekrényt vegyenek, kivel bújjanak ágyba. Mely utóbbi paraméterek tekintetében akár ötletbörzét is lehetne szervezni. Megszavazva, hogy az életvitelszerűen nem itt élők szavazati jogáért agitálók kivel éljenek együtt, illetve kivel töltsék az éjszakát. Az utóbbi eredményétől aggódva, mégsem szeretnék ilyen ötletbörzét. Sajnálnám azokat a jobb sorsra érdemes négylábúakat, akik esetleg felkerülnének a listára.

Ugyanakkor a kérdést, mármint a határon túlról csak turistaként erre járók szavazati jogát, az előzőek nyomán, az önrendelkezés kérdésének oldaláról is érdemes megnézni. A mondás szerint az rendeli a zenét, aki fizeti a prímást. Világosan jelezve, hogy a közösségi költségviseléshez kötődik annak a jognak a gyakorlása, hogy ki legyen a prímás. Amikor egy alapjában felülről jövő kezdeményezésként ezt a jogot korlátozzák, illetve elvonják, a döntés következményével nem közvetlenül szembesülők kezébe helyezik, az ezt az önrendelkezési jogot sérti meg. Alig különböző módon, mint amikor a gyarmatosítók döntöttek a gyarmatokon élők sorsáról. Így akkor, amikor a Fidesz keresztül vitte a vendégszavazások lehetőségét, akkor voltaképpen belekezdett abba a belső gyarmatosításba, amelynek eredményeivel nap nap után szembesül az aki nem az Orbán-hittől fátyolos szemmel olvassa a haverok, és családtagok hirtelen meggazdagodásának sikertörténeteit.

Amellett, talán az sem teljesen véletlen, hogy alapvetően az autoriter rendszerek azok, amelyek minél jobban igyekeznek korlátozni az alattvalóvá alázott polgárok önrendelkezési jogát. Mert ettől, illetve közösségi ellenőrzéshez való jogtól a diktátoroknak van a legtöbb félni valója. Nem véletlen tehát az, hogy igyekeznek lenyomni az ezt korlátozó törekvéseket a híveik torkán. Amelyre kiváló eszköz a választójog, illetve a magyar származás öntudatos megélési lehetőségének összemosása. Holott ez alapvetően két külön halmaz. Egy érzelmi, illetve egy közjogi halmaz. Az összemosási törekvés pedig a történelemben szinte biztosan jelezte eddig is a diktatúrákat.

Így, annak ellenére, hogy aligha várható közjogi következmény a választásokig, talán mégsem teljesen hiábavaló a kérdés feszegetése. Annak minden estere mércét képes állítani, hogy ki, illetve mennyire pártolná az ország valós lakosai önrendelkezési jogának csorbítását. Úgy mellékesen.

Andrew_s