MSZP, te csodás

Molnár Gyula szerint Botka csupán „karcosan reagált” arra, hogy Molnár Zsolt szerint nem feltétlenül Gyurcsány és pártja a legkomolyabb választási ellenfele az MSZP-nek. Ugyanakkor egyet érteni látszik a pártelnök Botkával abban, hogy Gyurcsány Ferenccel nem szabad megegyezniük. Ami ellentmondani látszik azzal a kijelentésével, hogy nem tenne igazságot a vitázó felek között.

Egy pártelnöki állásfoglalás, tetszik vagy sem, valójában „igazságot tesz”. Még akkor is, ha elfogadjuk: Molnár Gyula szerint legitim vélemények, koncepciók vitája zajlik. Mert a párt elnökeként óhatatlanul a párt „arcaként” nyilatkozik meg. Akkor is, ha elfogadjuk, hogy alapvetően egy politikai kényszer hatása is meghúzódhat a nyilatkozat mögött. Botka olyan szinten elment a falig, és olyan közel van a kampányidőszak éles szakasza, hogy gyakorlatilag kényszerpályára küldte az MSZP vezetőségét. Molnár Gyula mondhatta volna, hogy „Botka úr egy tahó”, de ebben az esetben a saját miniszterelnök-jelöltjével szemben foglal állást. A kongresszusi döntéssel szemben. Ezt nyilvánvalóan nem tehette meg. Ugyanakkor az MSZP-n belül is elég sokan lehetnek, akik szerint a demokrácia nem ott kezdődik, hogy egy másik párt megválasztott elnökének a személyét akarják meghatározni. Márpedig a választások alkalmából az ő munkájuk, informális kapcsolatrendszerük is „játszik”. Akár szereti ezt Botka úr, akár nem szereti. Habár, valószínűleg szereti. Amennyiben neki hoz szavazatokat.

Ebből a szempontból tehát nem nagyon dimenzionálnám túl Molnár Gyula kinyilvánított véleményét. A sorok között azonban van pár olyan kisördög, akik lelkesen kaparássza a betűket. Mert szó esik arról, hogy Botka László világos stratégiát fektetett le 2017 elején. Ami egészen biztosan nagyon világos, de valószínűleg hét pecsétes titok. Mármint az a része, ami a „mindenhatalmatnekem”, illetve a „Gyurcsányahibás” koordinátákon kívül eső halmazba eshetne. Ami lehet természetesen teljesen hiteles stratégia. Különösen, ha egy kis „Orbántakaroggy” is belekerül. Legfeljebb nem vezet sehova. Feltéve, ha nem a választási vereség a cél. Ahogy a nagyon hasonló stratégia a 2014-es zakón kívül nem túl sokat hozott a konyhára. Annyira nem, hogy felvetette az előre megfontol választási vereség gyanúját is.

Amellyel kapcsolatban érdemes a jelenlegi pártelnök azon kijelentése, hogy: „Ha nem is lesz teljes körű az összefogás, aki kimarad, annak meg kell magyaráznia, hogy miért Orbán Viktor stratégiáját hajtja végre”. A 2013-as év ugyanis nem volt olyan nagyon régen. Emlékezhetünk arra, ahogy a Bajnai-Mesterházy páros mellől folyamatosan szorították ki a potenciális szövetségeseket. Annyira, hogy a szárszói dzsemborin sem szólítottak fel senkit a színpadra. Holott mindketten megtehették volna. Ahogy megtehették volna, hogy széles körben publikálják a kompromisszumos lehetőségeket. A szinte végletes megosztással, illetve a lehetséges szövetségesek leszakításával valójában Orbán stratégiáját hajtották végre. Azonban mind az Együtt, mind az MSZP máig adós a magyarázattal. Ahogy abban sem biztosan tévedek nagyot, ha feltételezem: noha a jelenlegi Botka-stratégia is hasonló hatású, mégsem lesz 2018-ban esze ágában sem magyarázattal szolgálni. Mert azért ne feledjük, hogy nem az az összefogás, ha valaki teljes behódolást vár el a másiktól.

Ugyanakkor maximálisan egyet tudok érteni Molnár Gyulával, de akár Botka Lászlóval is, abban, hogy „új baloldali politika kell”. Illetve kellene. Ezért is kifejezetten sajnálom, hogy nem került sor egy ezt lefedő pártprogram kialakítására, a kompromisszumos dűlőre jutásra ezzel kapcsolatban a szövetséges pártokkal. A személyes köldöknézések helyett. Ez a kijelentés ezzel kapcsolatban nagyon árulkodó: „Most nem a politikai iszapbirkózással kell foglalkozni, hanem azzal, hogy kialakítsuk a viszonyunkat például az adórendszerhez, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szegénységhez, a nyugdíjakhoz, a közjogi ügyekhez”. Mert azt sugallja, hogy a párton belül még javában folyik az iszapbirkózás, miközben az említett témák kapcsán (s/n)incs még a párton belül sem konszenzus. Nemhogy pártprogram.

Ha pedig ez így van, akkor baromi jó lenne, ha Botka László kiállna a nagyobb nyilvánosság elé, és szolgálna némi magyarázattal. Arra nézve, hogy az Orbántól már megszokott ellenségkeresés, illetve ön-, és közmegosztás helyett miért nem inkább ezzel foglalkozott az utóbbi hónapokban. Mert így egyre érdekesebbé válik az a kérdés, hogy mi a jó édesről is beszélgettek annak idején valójában Szegeden. Orbánnal.

Andrew_s

MSZP: múltkísértő hétvége

Az ellenzék nagyobb pártjai közül az MSZP gyors egymásutánban kétszer is hírt adott magáról a hét végén. Először Molnár Gyula értekezett a hogyan tovább kérdéséről. Aztán Kunhalmi Ágnes beszélt arról, hogy milyen hatalmas baki az iskolák államosítása. Az MSZP-kettős után meg csak nézünk ki esetleg a fejünkből. Pedig mindkét hír mélyén van némi igazság is.

Molnár Gyulának például teljesen igaza van abban, hogy a 2010. előtti világhoz nem érdemes visszatérni. Már csak azért sem, mert a történelem nem egy videojáték. Jelenleg nem megoldott, hogy visszatérjünk egy mentett álláshoz, és kipróbáljuk a „mi lett volna, ha” elágazások más-más történéseit. Annak ellenére, hogy igény azért volna rá. Molnárnak azzal a véleményével sem lehet vitatkozni, hogy az MSZP gyakorlatilag elnémult a kormányzása második ciklusára. Nem véletlenül. A pártvezetés kommunikációját sikerrel bénította meg az ellenzék azzal, hogy éveken keresztül a veretes demagógiát vetette be. Gyakorlatilag mindent visszavezetve az „öszödi beszédre”, és arra, hogy a Nagy Őszi Pisis Forradalom derék hősei teljesen békésen gyújtottak fel TV-székházat, autókat, illetve törtek zúztak.

S a Fidesz mindezt valóban egy olyan baloldali populizmusba csomagolta, amit csak vak hittel lehetett elhinni. Mégis sokan elhitték, mert az akkori ellenzék sikerrel épített a gyenge oktatásra. Arra, hogy az emberek zömének lila gőze sincs a történelemről. Holott a történelemből tudható, hogy amikor a szélsőségeket felhasználó, alapvetően jobbról érkező politikusok a baloldali demagógiához nyúlnak, akkor ott baj lehet. Ha nem is mindjárt nemzeti szocializmus. Ahogy hazánkban is megrekedt a már kormányra került Fidesz az illiberális személyi kultusznál, és az erre ráépített nemzeti demokráciánál. Ami, sok szempontból, inkább egy feudalisztikus korruptokrácia. S amelynek létrejöttében az MSZP-nek is vitathatatlan szerepe van. Részben a cselekvések terén, részben az alternatívák felmutatásában mutatott restségük miatt. Mely utóbbi gyakorlatilag egy olyan program teljes hiányát is jelenti, amelyet az MSZP egységesen, és a társadalom széles rétege felé kommunikálni lett volna képes. Ezzel különben a párt a 2014-es választások előtt is adós maradt. De meg is látszott!

De Molnár a hibák közé sorolta a 2006. utáni államosítási tendenciákat is. Melyek a külső tőkebevonások, és a hazai tőketartalékok iránti bizalmatlanság kialakításával párhuzamosan folytak. Ha azonban ezek a megállapítások igazak, akkor a Fidesz kormányzása sok szempontból a 2010. előtti kormányprogramok folytatását végzi. Csak erőszakosabban, és centralizáltabban. Többek között az oktatásban is, melyben Kunhalmi említett megnyilatkozása szerint jelentene hatalmas bakit az államosítás. Az az államosítás Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) fennhatósága alá söpri az iskolai WC-papír nyilvántartását is. S amely lépés, az ellenzéki párt fővárosi elnöke szerint, „a rendszerváltás óta a legbutább és legkártékonyabb kormányzati lépés, amit tehetett politikus Magyarországon”. Amelyre a Fidesz válasza az, hogy az MSZP annak idején jelentős forrásokat vont ki az oktatásból, amelyet a jelenlegi kormánynak kell visszapótolnia. Illetve kellene. Viszont nem valami hőstett gyanánt, hanem azért mert így lenne természetes. Viszont, amit a Fidesz mégsem teljesen gondol komolyan. Tekintve azt, hogy az iskolák most sem a tejjel és mézzel kellően ellátott ágazatát jelentik a társadalomnak.

Ez azt jelenti, hogy a Fidesz központosítási törekvése alapvetően az oktatás eróziójához vezetett. Amiben sok igazság van. Azonban az iskolákat illetően már 2009-ben is megfigyelhető volt egy jó ideje ható kontraszelekciós nyomás. Ami jellemzően akkor alakul ki, ha a források szűkösek, és a hierarchia erősen kötött. Ez pedig azt jelenti, hogy a formális centralizáció hiánya korábban sem jelentette azt, hogy ne egy kötött és forráshiányos rendszerben működött volna a közoktatás. S mielőtt most a Fidesz-hívek önelégülten kezdenének az MSZP-re mutogatni: ennek a hatásnak a kiteljesedése generációs távlatokban „szokott” kiteljesedni. A 2009-ben leírt jelenség tehát már jó ideje hatott az oktatáspolitikában. Úgy, hogy az egymást követő kormányok nem igazán látszottak szándéknyilatkozatot tenni a kontraszelekciós spirál megtörésére.

S hogy akkor a két MSZP-s hír hol kapcsolódik? Esetleg hol van rés a kettő között? Ott, hogy Kunhalmi Ágnes nyilatkozatából több minden hiányzik. Az egyik hiányjel egy, az „utáljuk a Klik-et” mottón túl mutató, következtetés levonásának sorába tehető. Mert, ahogy Molnár más területen említette, a 2010. előtti állapotok visszaállítása sem lenne megoldás. Az oktatás területén semmiképpen. Akkor sem, ha a politikai és szakmai bivalyoknak ez kedvére való lenne. A másik hiányérzet ebből következik. Azt már pompásan tudjuk, hogy az oktatás területén mit nem akar az MSZP. Az azonban nem igazán körvonalazódik, hogy mit szeretne helyette. Nem szervezetileg, és nem a vízfejek átcsoportosítása terén, hanem egy generációs oktatáspolitikai program keretében. Mondjuk egy 15-20 éves cselekvési terv formájában.

Amelynek, az iskolai kompetenciamérések eredményei alapján, már 2008-ban is igencsak ideje lett volna. S jó lenne, ha a 2018-as választásoknak úgy lehetne nekiindulni, hogy a jövő generációk kérdése nem csak kampánylózung marad. Mert ha igen, akkor arra nem mentség az, hogy a Fidesz sem, és a tanártüntetések sem vették fel ezt az évtizedes problémát a cselekvési palettára. A pártok megtehetnék. Sőt! A Molnár Gyula által is igénylistán szereplő összefogás egyik kiinduló pontja lehetne ennek a megalkotása.

Andrew_s

Hoffmann Tamás kapanyele

Fotó: Facebook / Molnár Gyula

Egy ember és egy kapanyél kapcsolata nagyon sokrétű lehet. Lehet például a kemény fizikai munka egyik jele is ez a kapcsolat. Az újbudai polgármestert azonban eszembe sincs meggyanúsítani azzal, hogy ilyesmire vetemedett volna. Ahogy a neveltetésére sem szeretnék célozni.

Az előbbiről úgyis tud majd sajtófotókat közölni, ha szükségét érzi, míg az utóbbi sok, költséges és felesleges bírósági procedúra szelét lengeti a lágy estében. Amúgy is egészen máshonnan, az előző polgármester viselt dolgainál gondoltam kezdeni. Nem részletezném ezeket, mivel barátai és haragosai úgyis megteszik. Most, és az önkormányzati kampányhoz közeledve egyaránt. Egyvalamivel kapcsolatban, a hivatali visszaéléssel kapcsolatban azonban ma a Kúria is döntést hozott. Jogerősen felmentve Molnár Gyulát és Lakos Imrét a vád alól. Ezt követően egy hivatalban levő polgármester igazán akkor marad úriember, ha hallgat. Különösen akkor, ha a jelenlegi bársonyszékét talán éppen a jól időzítve elindított eljárások melegítették elő az előző kampány finisében. De akkor is hallgathat, ha úgy érzi: sokkal jobbat, többet tett az adott településrészért, mint az elődje. Korrektebben, és átláthatóbban. Ám hallgathat akkor is, ha pusztán jogkövető magyar állampolgárként szó nélkül tudomásul veszi a Kúria döntését. Fenyegetőznie és gúnyolódnia teljesen felesleges.

Különösen felesleges nyilvános közlemény formájában. Márpedig Hoffmann Tamás ez utóbbiaknak látta égető szükségét a felmentő hír hallatán. Az egyik irányban megjegyezve, hogy Molnár Gyula és Lakos Imre pusztán ügyesen papírozta le a dolgait. Míg a másik irányba további feljelentéseket, folyamatban levő ügyeket emlegetett. Az utóbbiak fenyegető volta aligha szorul indoklásra. Talán majd az önkormányzati választás környékén ismét hallhatunk, egész véletlenül éppen akkor, letartóztatási, illetve vizsgálati, netán vádemelési szakaszba jutott újabb ügyről. Ahogy azt Koncepcisztánban kell. A másik, a papírozásra vonatkozó megjegyzés a maga gúnyos üzenetén kívül is igen figyelemre méltó. Tegyük fel ugyanis, hogy a Kúria nem a felmentés mellett dönt. Akkor Hoffmann Tamás, miután kidoboltatta, hogy „Győzött az igazság!”, vajon mit mond? Azt esetleg, hogy: „lám, ezek már csak azért is alkalmatlanok, mert még lepapírozni is hülyék egy kis korrupciót”?

S itt már vészesen közeledünk ahhoz a bizonyos kapanyélhez. Bár továbbra sem abból az aspektusból, hogy a kerület zöldterületén kerülne Hoffmann Tamás kezében bevetésre. Ellenben egy mondás szerint egy kapanyél is elsülhet olykor. Ha pedig elsül, akkor visszafele is elsülhet. Tegyük fel, de tényleg csak tegyük fel, hogy valami ördögi machináció folytán Hoffmann Tamás elveszti a választásokat. Ha ezt követően vizsgálat indul a kerület ügyeit illetően, akkor a vizsgálat vajon mit, illetve kit fog találni? Egy okos Hoffmann Tamást, aki mindent jól lepapírozott, vagy egy butát, aki erre sem volt képes? Rábukkan-e különböző sáros ügyek lábnyomaira a fiókok mélyén? Ha pedig a vizsgálatból a polgármester makulátlanul jön ki, mint a hipózott gólya, akkor vajon tényleg olyan becsületes volt? Vagy csak jól le tudott mindent papírozni? Mert az nyilvánvaló, hogy mindkét esetben alkalmatlan polgármesternek.

Az egyik esetben azért, mert csibész. A másik esetben azért, mert még papírozni is ostoba. Addig pedig azért, mert képtelen felmérni, hogy mikor lenne jobb inkább hallgatni. Akár egy kapanyélre támaszkodva. Ott, a körtéri Gomba mellett.

Andrew_s

A „Bajnai-gárda” felmentése lebénította a Fideszt

2013. október végén két akár politikai jellegűnek is tekinthető bírósági döntésre került sor egy napon, 2013. október 30.-án. Az egyik alapján a másodfok, szembemenve a korábbi elsőfokú ítélettel, letöltendőt szabott ki Újbuda korábbi polgármesterére. A másik ítélet alapján felmentették a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Fidesz-székházat elfoglaló fiatalokat. A bíróság és a politikai elvárások mérkőzése a mai napon döntetlennel zárult.

Molnár Gyula esetében ugyanis, noha az eljárás látszólag köztörvényes, nehéz elhessenteni az említett politikai felhangot, mivel az első fokhoz vezető eljárás is az önkormányzati választások megmérgezéséhez legjobban időzítve fordult be a célegyenesbe. A jelen ítélet pedig, mintegy mellékesen két évre eltiltaná a volt polgármestert a közügyektől. Gondolom sokakat egészen meglepő módon, mert így a bíróság egy látszólag független ítélettel biztosíthatja távolmaradását a következő önkormányzati választástól. Ami aligha lehet ellenére a népes kerületet igazgató jelenlegi, fideszes főembernek. Különösen, mivel például a Móricz Zsigmond körtéren még mindig csak a szétveretés állapotában leledző „Gomba” jól reprezentálja a polgármester ténykedését. A szétverés már remekül működik. Márciusban még úgy tudhatta a kerület, hogy ősszel átadják. Nem adták át. Talán majd jövő ősszel. Addig folytatódik a kifogáskeresés. Hoffmann Tamás számára, jelenleg bíróságilag garantált módon, üdítően magányos pályán.

A Fidesz székházába behatoló fiatalok esetében a politikai motívumok sokkal kézenfekvőbbnek látszanak. A felvonulásuk annak idején kifejezetten politikai akció volt. Békésen tiltakozva a kormányzati politika ellen, és végül Orbán Viktor saját korábbi mondatait felolvasva. Az, hogy a székház védelmére felvonultak ezeket a mondatokat is lehülyézték, igazán nem az ő hibájuk. Ahogy az sem, hogy olyanok mozdultak a Fidesz védelmében, akik például arcba-savazással gondolták feloldani tiltakozókat. Illetve már korábban bizonyították, és szükség esetén letöltött szabadságvesztésükkel is garanciát tudtak vállalni arra, hogy akár mások életén át is képesek megvédeni azt, amit, vagy akit, a szívükbe zártak. A bíróság azonban az ügy jelen állapotában felmentette a diákokat. Alighanem szembe menve a Fidesz elvárásaival is, mely már annak idején kellően telekürtölt mindent a Bajani-gárda keksz-visszautasító agresszivitásával.

A kormánypárt felkészületlenségét egyébként jól mutatja a Fidesz honlapján megjelent hírek spektruma is. A Molnár Gyula koncepciós jellegeket sem nélkülöző perét illető ellenzéki fellépésre ugyanis nagyon gyorsan reagáltak. Erre a többé-kevésbé kiszámítható ellenzéki reakcióra tehát alaposan fel voltak készülve. Mely felkészülés nyilvánvalóan csak akkor lehetett tökéletes, a közleményvázlat összeállítása csak akkor lehetett sikeres, ha az ítéletet nagy vonalakban előre sejthették. A gyors reakciót ebben az esetben nem hátráltathatta más, mint a tényleges reakciókból kiragadott elemekhez való hozzáigazítás időigénye. Nem így a diákok felmentése esetén, melyre órákkal a bírósági döntés után sem reagált hosszasan a Fidesz kommunikációs gépezete. Holott, amennyiben a reakció valós reagálás, és nem tartalmazza az előre felkészülés momentumait, akkor várható lett volna egy gyors és alapos válasz a kormánypárttól. A Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban alighanem meglepte kissé Selmeczi Gabriella csapatát.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne dőlt volna ki a netre majd a Bajnai-gárdát emlegető újabb szöveg. Elvégre nem is igazi Fidesz-szóvivő az, aki ilyet álmából, vagy ítélet-kábultságából felriasztva nem tud legalább húsz percig sorolni. Ha pedig egyedül nem megy, akkor a KDNP fogja megmagyarázni, hogy a demokráciáért szót emelni a Fidesz székháza előtt miért nagyobb erkölcsi fertő az ifjúságnak, mint savazást emlegetni. Ezt előkészíti az a fideszes direktíva, hogy „a Fidesz szerint valakinek a magántulajdonába erőszakosan betörni nemcsak jogi, hanem erkölcsi kategória is”. Egyben jelezve azt, hogy érdemi válaszra nem, csak zavart kapkodásra futotta a meglepetéstől.

Andrew_s