Migrációsan az nyom, aki nem tejel

Simicskó azt mondta az MTI szerint, hogy az országot megvédik mindenféle migrációs nyomástól. Szép, és legfőképpen hangzatos kifejezés. Olyan, amit bármilyen körmondat-, és lózung-generálóval ki lehetne köpetni. S pont olyan, mint a kormány, és a netes orbanisták egyébb marhaságai. Nem szabad rajta elgondolkodni. Úgyhogy tegyük ezt.

Legfőképpen érdemes talán a neten hangoztatott olyan baromságokkal kezdeni, mint például a „migránssimogató”. Ami nyilvánvalóan nem arra akar utalni, hogy bárki ténylegesen simogatással vádolnának. Sőt! A kinyilatkoztatásszerű címkézés alanyának járulékosan a női rokonságát szeretnék megerőszakoltatni a „migráncsokkal”. Mármint akkor, ha a kedves decibel-ősmagyar egyéb kívánságai is teljesülnének. Úgyhogy simogatásról általában szó nincs. Noha a háború bombázásai elől elmenekülők, elsősorban a gyermekek valószínűleg megérdemelnék akár a szó szerinti simogatást. De a képleteset mindenképpen. Eközben kezdenek olyan gondolatok előretörni, hogy vajon azok, akik szerint a háborús övezet gyermekei azért nem érdemlik meg, mert a szüleik mohamedánok, vagy arabok, kurdok, vagy akárkik, azok mennyivel jobbak azon fanatikusoknál, akik robbanószert szerelnek a gyermekekre, majd élő bombaként használják őket. Valószínűleg semmivel. Ugyanakkor, ha azon múlik, hogy együtt érzek-e a menekült gyermekekkel, akkor inkább vagyok migránssimogató, mint egy, az emberséget az ártatlanoktól is megtagadó orbanista.

Ugyanakkor, miközben Orbán határmenti szarvascsapdája elvileg a migrációs ellen irányul, a nők elleni erőszak valamiért nem igazán csökken az országban. A párkapcsolati sem. De azt érintve legalább tudjuk: egyes jobboldali politikusok szerint is bocsánatos bűn. Talán mert őket is elsodorják azok a tévhitek, amelyek analógnak tűnnek a háborús menekültekkel kapcsolatban hangoztatott szólamokkal. Még az sem kizárt, hogy a menekültek kapcsán hangoztatott erőszak-fenyegetés sokszor nem több a saját vágyaik kivetítésénél. Ezt nem tudhatjuk pontosan. Ellentétben azzal, hogy a letelepedési kötvénynek nevezett EU-polgársági kiárusítás meglehetősen ismert kormányzati akció. Ennek alapján tehát úgy tűnik, hogy a kormányzat olyan egyszerű szellemiséggel működik, mint a faék. Ha nincs pénzed, akkor dögölj meg. Ha van pénzed, akkor megsimogatunk. Ez nagyjából annak az idegenrendészeti lefordítása, amit más tekintetben prostitúciónak hívhatunk. A letelepedési kötvényekkel üzletelő hatalom így kurvának állt. De egy hithű orbanistát ez aligha rendít meg abban a hitében, hogy migránsokat simogató csak olyan lehet, aki nem kormánypárti. Az idegenrendészeti selyemfiúk és nyilvánosházi felhajtók meg csak kormánypártiak lehetnek?

Egyébként persze még emlékezhetünk arra is, hogy mennyit ugatták sokan, hogy a „haza nem eladó”. Ahogy azt is, hogy „merjünk nagyot álmodni”. Az idegenrendészeti kurvulás kapcsán valószínűleg úgy gondolták, hogy nagyot kell álmodni, és megfelelő pénzért mindjárt az EU-be is besimogatható a kedves kuncsaft. Mert mindent a pénzes megrendelőnek. A többiek? Azok továbbra is dögöljenek meg. Lehetőleg Aleppóban, vagy bárhol másutt. Ahol nincsenek annyira szem előtt, hogy esetleg együttérzést váltsanak ki. Mármint azokból, akik nyomokban még embert is tartalmaznak. Így aztán el tudom képzelni, hogy milyen gondban lehetnek majd azok, akik a Simicskó által beharangozott toborzókampány levezénylését megnyerik. Mert világos, hogy az ideális jelöltnek igen bonyolult felmérést kellhet majd tartani. Nem beszélhet például semmilyen idegen nyelven. Mert ebben az esetben esetleg meghallja a jajszavakat. Bár ebből a szempontból jobb, ha süket, és parancsolat is piktogrammokkal értetik meg vele. Metakommunikációval nem jó, mert akkor esetleg még nyelvtudás nélkül is felismeri az emberi szenvedés jeleit. Az ideális jelölt tehát egyrészt nem beszél nyelveket, másrészt érzéketlen is kell, hogy legyen. Intelligenciával sem szabad jól állnia, mert akkor még kétségek merülnek fel benne.

A kétség pedig sosem jó akkor, ha vak engedelmességet várnak el a legembertelenebb utasításrendszer betartása esetén is. Azon pedig végképpen nem szabad elgondolkodnia, hogy ki is valójában az, aki pártolta az elmúlt időszakban az elvtelen, pénzért megvehető bevándorlási engedélyeket. Ebben az esetben ugyanis Simicskónak talán nem, vagy nem csak a határokon kellene bevetnie magát, és embereit. Ellenben a kormányhoz közelebbi területeken valószínűleg nem akarja. De a most toborzottakat majd nem is kell. Ellenben a vakon engedelmeskedő, alapvetően buta, bármilyen rasszizmusra fogékony, érzelmekre, emberségre rezisztens csapatok szinte bárhol bevethetőek lesznek. Ahogy annak idején is voltak katonai egységek akár teljes falvak érzelemmentes kiirtására. Mint Szakálytól tudjuk: szintén idegenrendészetileg.

Andrew_s

Conteo: Kell a felkészületlen határvadász

Tuzson Bence bejelentése nem mai darab, de azért csak felcsigázhatta a kíváncsiságot, ha szinte conteo-gyanús találgatások születtek a háromezerre nagyobb határvédelmi létszám „előállítása” terén. Nem véletlenül. Mert a fegyveres testület tagjai aligha fognak csettintésre előpattanni Orbán Viktor fejéből. Legfeljebb az ötlet a bevetésükre. Akár felkészületlenül is.

Mely ötlet korántsem feltétlenül újdonság. A katonasággal biztosított, felkészületlen rendőrállomány bevetésének víziója már közel egy éve is napirenden volt. S már akkor felmerülhetett, hogy alapvetően egyfajta előkészületi mérkőzésről van szó. Annak előkészítésére, hogy miként is lehet megmérkőzni a realitásokkal, és a nyílt szükségállapot-kihirdetést esetleg nem virágesővel köszöntő városi lakossággal. Alkalmasint persze azt sem feledve, hogy az elégtelennek bizonyuló katonai jelenlét, és a vele, vagy akár az őket támogató, rendőri állomány kiváló válságok lehet másik szempontból is. Az önkéntesek spontán segítségét lehet kérni. Amely legalizálná a paramilitáns önképzőköröket. A torna- és sportegyelteket, valamint az izomagyúak klubjait. Mind a határon, mind a városi járőrözésben. Ami persze még mindig elég sokaknak nem tetszhet, de ezen úrrá lehet lenni egy olyan határincidenssel, amely az ország mélységében is hatással bír.

S mielőtt bárki félreértené: nem Orbánon, hanem a menekülteken múlt eddig is, hogy erre nem került sor. A hatalom provokálta már 2015 nyarán is a menekülteket. Felduzzasztották a fővárosi pályaudvarokon, átverték őket a szállításukkal kapcsolatban. Vagy, például, hosszas gyalogútra kényszerítettek tömegeket. Az, hogy ezen közben, és a menekültek szinte folyamatos, és tömeges szívatásának hatására nem alakultak ki olyan állapotok, amelyek a rendkívüli állapot kihirdetését megokolhatták volna, azt alighanem Orbán sajnálja legjobban. Akármilyen rizsát szór a nép erősen megválogatott, és tapsra kész képviselői közé. Mert a szemforgatás valósága a határzónából kitiltott segélyszervezetek, az egyes hírek szerint fizikailag is bántalmazott menekültek idősíkján zajlik. Amely idősíkon, az említett hatások alkalmasak a feltorlódott, és dehumanizálódó tömeg frusztrálására. Mely dehumanizálódásért nem kis részben felelős a hazai kormányzat.

A másik oldalon éppen a fizikai bántalmazások jelzik, hogy milyen mértékben alkalmatlan erőket vetnek be „határvédelem” címén. Amelyen mit sem változtat, ha néhány ezernyi kényszer, akár csak informális kényszer, hatására odavonult friss hús kerül a darálóba. Az azonban szinte biztos, hogy minél kevésbé jókedvükben mennek oda az új határvadászok, és minél kevésbé felkészültek, annál könnyebben alakulhat ki bennük fellépési kényszer. A növekvő frusztráció, és a hatalmi kommunikáció hatására akkor is kialakulhat megtámadottság-érzés, ha erre racionális ok különben nincs. Innen pedig már minden mehet, mint a karikacsapás. Egy aránytalan, vagy indokolatlan fegyveres fellépés hatására a robbanásig frusztrált menekülttömeg bizony robbanhat. A felkészületlen határvédelem pedig esetleg nem képes megállítani a tömeget.

A hatalom ebben az esetben megkaphatja, amire régóta vágyik. A háromezer felkészületlen határvédő árán esetleg sikerül végre elérni egy olyan állapotot, amikor a tömegek elviselik azt a különleges felhatalmazásukat, amelyre különben éppen a tömegek ellen lenne szükség. Ha nem is a menekülttömegek ellen, hanem az orbáni ámokfutást ellenzők ellen. Akár néhány, homokzsáknak kiszemelt kényszer-újonc feláldozása árán is. S szinte biztos, hogy ebben az esetben számítani lehetne az egész jobboldali politikai holding összezárására. A Jobbiktól jobbfele lemorzsolt, és a cukisági optikát jelenleg veszélyeztető figuráktól, a sokszor most is a Fidesz középszárnyaként működő LMP-ig.

Andrew_s

Szemforgató határzárolók

Még van hova „fejlődni”

A különböző hírek arról szólnak, hogy a határon fizikailag bántalmazzák az egyenruhások a menekülteket. Akik nyilván nem ismerik a hazai egyenruhások viszonyait. A kormány és a belügy tagad. Amit azonban nehéz letagadni az az, hogy a legújabb hírek szerint az ételosztást is megtiltották a civilek számára.

Ami az erőszak tagadását illeti, az idegennek a határőrizeti katona, rendőr, és a belügy által hallgatólagosan elviselt paramilitáns hordalék egy kutya. A kormány, hivatalosan, akár tagadhat is. Miközben ugyanez a kormány nem kevésbé hivatalosan kerítést épített. Amelyhez kirendeltek annak idején, egyfajta segédszolgálatra katonákat is. Mintegy előre vetítve, hogy majd csak teret engednek a határ közelében az önkéntes határvédőknek. Akiknek az egész csak ok a személyes frusztráció levezetésére olyanokon, akik kevés eséllyel ütnek vissza. Már csak azért is, mert arra az esetre ott a reguláris erőszakszervezet. A rendszer szépen el is ketyegne talán a hatalom elképzelése szerint. Ám a jelek szerint az emberekben még sincs elég agresszív rasszizmus és nincs elég önkéntes kápó sem talán. Annak ellenére, hogy 2015. vége fele még a CÖF is beszállni látszott ebbe a bizniszbe. Talán ennek köszönhető a kényszerkatonaság toborzása a közrabszolgák köreiben. Hátha sikerül egymásnak ugrasztani a kiszolgáltatottakat és a még kiszolgáltatottabbakat.

Akiknek eddig sem a kormányzat, hanem inkább az önkéntesek segítettek. Már a Keleti pályaudvarnál is. Ahol, valószínűleg demonstratív célokból hagyták felduzzadni a menekültek folyamát. Elvégre másként a büdös életbe nem sikerült volna bemutatni, hogy micsoda tömeg van. Az ultrák, talán némi noszogatásra, rá is ugrottak a témára. Bemutatva azt a hatalmas kulturális szakadékot, amely a menekülteket elválasztja a decibelmagyaroktól. S amely szakadék alján az ultrák rombolták a Planetáriumot. Mint a magyar kulturmisszió élcsapata. A jelenlegi állapotra kanyarodva, a kormányt a jelek szerint már a civil segítségadás is zavarja. Talán azért, mert a menekültek minden tál étellel kevésbé lesznek frusztráltak. Márpedig a hatalomnak más céljai vannak. Nekik konfliktus kell, és pofonok. Ha néhányan éheznek eközben, az a tiszta haszon, mert az éhség nekik, és kedvenc izomagyaiknak dolgozik.

A hír szerint a segítségnyújtás megtiltásának egyik indoka, hogy: „A hatóságok továbbá azzal is érveltek, hogy határsértést is elkövethetnek a civilek, mert a keskeny, két méteres sávban ételt osztva esetleg átérhetnek a szerb oldalra”. Amely szemlélet különben nagyjából a lágerszemléletet tükrözi. A határ ugyanis egy vonal. Egy olyan vonal, amit akár egy bottal felrajzolhatnának a porba. Elvileg tehát mindkét oldalról elmehetnének odáig, és ott átnyújthatnák az adományokat. Amikor azonban átnyúlnak a vonal felett, akkor határsértést követnek el. Amit azonnal büntetni lehetne. Ahogy egy láger kerítésén kinyúlni az ételért is bűnös dolog lehet. Az említett indoklás tehát szemforgató, embertelen, és a fasizmus szemléletét idéző. Amit jelez az is, hogy a magyar segélyszervezeteket a jelek szerint másként kezelik, mint az ENSZ munkatársait. De a hatalom gyakorlóitól a jelek szerint erre az álszentségre futja. A korábbi reakciókra, a menekülteket lelki fegyverként használó demagógiákra gondolva akkor is, ha nem egy tál ételről van szó. Hanem általában. Érthetővé téve, hogy a pápa is fityiszt mutatott annak a kereszténység-képnek, amit a hazai kormány, és a vele szövetséges klerikális lobbi, hivatalosan, képvisel. Miközben Orbánt Európa császárának próbálja beállítani néhány nyalonc.

Andrew_s

Migráns híradás a sajtó-mocsárból

Harcosan fegyveres, több százas migráns-csoport.
Aha...

Szerb rendőrök által terelt rendőrmentes csoport.
Köszike!

S ahonnan indult. Nem Horgos, nem fegyveresek,
és szó nincs rendőri kíséretről

A sajtó hitelessége olyan helyzetekben különösen élesen vetődik fel, amelyekben a mindennapok, akár valósan, akár vélten, de a penge élén billegnek. Ilyen helyzetet teremtet, nem kis részben a hatalmi kommunikációnak köszönhetően a menekültek kérdése. Így érthető, ha egy, szinte háborút sugalló hír különösen nagy érdeklődésre tarthat számot, és szinte kiált hitelesség, a sajtóetika iránt.

Márpedig az utóbbit erősen karcolgatja az, ha egy hírt a média több pontjára, és kritika nélkül emelnek át. Ilyen helyzet alakult ki akkor, amikor a horgosi támadásról kezdtek a hírek előkeveredni. Az eredeti szerb portál-hírt a Délhír az eredeti, nyilvánvalóan megtévesztő képekkel vette át. Ami szinte azonnal felvetette a kacsa, a hoax, a rosszindulatú műhír gyanúját. Az mindenesetre szívmelengetőnek tűnt, hogy a blog-szférát talán olyanok is olvassák, akikben még pislákol a hitelesség iránti igény. Így szép lassan azért csak elharapódzott a kétely a hír valódiságát illetően. Volt portál, amelyik hirtelen megvilágosodott, és olyan is, amelyik minden maszatolás nélkül eleve hoax-ként közölte az ezernyi vallási fanatikusról szóló híradást.

Ezt követően kicsit furcsának tűnhet, hogy a Délhír láthatóan elkezdett „futni a pénze után”. Kiemelt hírként közölte, hogy a vallási fanatikusokról szóló hír márpedig nem volt kamu. Megerősítésként egy Bacskulin István, Horgos vezetőjétől származó telefonértesülést, valamint egy meg nem nevezett másik szemtanúra hivatkozik. Furcsa lehet talán az, hogy az ezres tömeg szinte azonnal leolvadt néhány százra. Aztán az is kiderülhet, hogy valójában nem annyira vallási fanatikusok fegyveres rohamáról van szó, mint arról, hogy a migránsokból hasznot húzni kívánó bűnözők elleni önvédelemből próbált néhány migráns csoport fegyvernek látszó botokhoz jutni. Kis különbségnek tűnik, de valahogy a régi, az autók fosztogatását osztogatásnak interpretáló viccre kezd emlékeztetni a tudósítás keltette helyzet.

Különösen, ha Horgoson Allah Akbarozó migráns tömeget emlegető cím alatti képre pislantunk. Az ugyanis sokkal inkább emlékeztet egy kirándulócsoportra, mintsem kapákkal-botokkal felfegyverzett harcos tömegre. A szerkesztőségben tehát úgy látszik banánhéj-szerűen csúszó képekkel van tele a padlás. Ez a kép ugyanis 2015. júniusának végén még a Mandiner azon cikkét illusztrálta, mely a szerb rendőrök ténykedéséről számolt be. Amely cikk esetében a kép különben szintén kakukk-tojás. A képen ugyanis nem igazán szembetűnő a szerb rendőrök jelenléte. A Délmagyar, Mandíneren idézett, cikkének illusztrációi között jelenleg mintha az említett kép tüntetne a távolmaradásával. A képről alighanem azért is hiányoznak a kapák, és rendőrök, mert eredetileg, határ felé vonuló szír migránsok békés csoportjáról készült.

A képet eredetileg a DPA tette közzé, és a Spiegel portálján azt a cikket illusztrálja, mely a magyar kormányt méltatja. Annak alkalmából, hogy megszegte az EU-s megállapodásokat. Ennek a képnek a technikai fejlécét is érdemes megtekinteni. Egyrészt kiderül, hogy valóban a DPA a hunyó a kép ügyében. Valamint az is, hogy a képet „Edvard Molnar” készítette. 2015. június 19-én. Magyarkanizsán. Tehát nem Horgoson, nem augusztusban és nem háborús körülmények között. Mondhatnánk: a többi stimmel.

Miközben a horgosi polgármester, vagy egy szintén Horgoson élő névrokona, a Facebook-on a Délhír linkjét osztja meg. Mintha nem lenne saját élménye az ügyben. Miközben a sajtóetika szügyig áll már a mocsárban.

Andrew_s