 |
| Rózsika-néni levele Forrás: Gépnarancs |
Lassan de bizonytalanul megkezdődik az
előző tanév kiheverése, és a következőkre való felkészülés. Az
érettségizetteknek pedig az iskolától független élethez, vagy a
továbbtanuláshoz való nekirugaszkodás. Az utóbbihoz megadták az alaphangot a
téli diáktüntetések, illetve botrányok éppen úgy, mint a minap publikált
összesítés arról, hogy hol nem tart a hazai oktatás. Annak az
oktatáspolitikának a következtében, melynek mindkét jeles képviselője letette a
garast a napokban.
Bár a nemzetközi mezőnyben egyre inkább sehol sem
tartó oktatásnak fontos ismérve lehetne a felsőoktatási beiskolázás, a
gyakorlatban az oktatáspolitika a profiltisztításban látja a közeljövő
legfontosabb teendőit. Klinghammer István felsőoktatási államtitkár szerint ennek
egy-két éven belül most-aztán-már-tényleg-nagyon-irgum-burgum meg kell
történnie. Addig is ő, akinek a kezében a pénzcsap, keres egy kisebb lavórt, és
mossa kezeit. Kijelentve, hogy: „Minden
rektor és minden szenátus pontosan tudja, mely szakjai életképesek”. No
meg persze ezzel rábízva a piszkos munkát azokra, akik felett ő dönt a
finanszírozási kérdésekről. Azokról, melyek korántsem befolyásmentesek az egyes
szakokra beiskolázható hallgatók számát illetően. A most végzettektől meg
elsősorban hűséget
vár el. A nemzethez, az anyanyelvükhöz, és a tanult tudományhoz.
Elfeledkezve arról, hogy a diplomás munkanélküliség adatai alapján a diáknak
döntenie kellhet. Arról, hogy vagy tanulmányaihoz, vagy a nemzethez lesz
hűséges. Miközben azért megnyugtató, hogy a listából a párt kimaradt.
Hasonló gondolatok egyébként
visszaköszönnek abban a levélben is,
amit Hoffmann Rózsa küldött az érettségizőknek. Megfogalmazva, hogy azért
kapják meg az érettségizők az Alaptörvény egy-egy példányát, mert ennek lesz a
feladata a bátorság forrásává válni. Bátorítva arra a diákokat, hogy megannyi
kísértő erő ellenében se menjenek külföldre. Elvégre akkor, amikor nem kap
munkát, hülyének nézik a politikusok, osztályrésze lehet a személyes
szegénység, miközben olvashat a politikusok milliárdos mutyijairól, akkor
vacsora helyett előveheti az Alaptörvény lapjait. S vagy megeheti, vagy
kicsomagolhatja belőlük a maradék szalonnavéget. Viszont legalább megtudhatjuk,
hogy Orbán Viktor mit tarthat a zsebében. Alighanem az Alaptörvény egy
példányát, miközben abból merít bátorságot a brüsszeli nyilatkozat során.
 |
| A zsebre tett neveltetés |
Noha lehet, hogy a különben udvariatlannak
tűnő gesztus mögött a közvetlenség látszatát sugallni akaró szimpla lenézés van.
Valami olyasmi, ami Hoffmann Rózsa levelében is megbújik. Ha ugyanis az
érettségi kapcsán felnőtté avatja a diákokat, és ellátja őket még az
Alaptörvénnyel is, akkor talán megtisztelhetné az érettségizetteket. Például
tiszteletet sugalló nyelvezettel. Mellőzve például a tegezést. Még akkor is, ha
ő maga magát mindenki Rózsika-nénijének hiszi magát. Azok egyikének, aki majd
jól eldönt mindent a kis butusok helyett, akik ott lézengenek a társadalomban.
S akik miatt Viki-bácsinak is mindent szabályozni kell. Amihez jó előkészületet
ad a központosított tankönyvellátás is. Elvégre a szellemi eszterga-gépsor
egyik fontos része lehet, ha mindenki egyszerre lép, és egyszerre lapoz.
Ráadásul úgy, hogy a felkészülés során jó előre befizethetik a tankönyvek árát.
A tankönyvek ugyanis majd csak ősszel
kellenek, de fizetni már most szükséges a kiküldött
díjbekérők alapján. Veszélyeztetve az iskolakezdési támogatás igénybe
vehetőségét is. Elvégre kit érdekel a családok helyzete akkor, ha egy nonprofit
céget kell megtámogatni. A jelen esetben a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.
(KELLO) az, amely az említett díjbekérőket szétküldte. Biztosítva azt, hogy a
családoktól olyan helyre áramoljon a pénz, ahol azt akár meg is forgathatják az
eltelő időben. Mert azért érdemes tudni, hogy ebben az esetben akár milliárdokról beszélünk, aminek a napi kamata is szép pénz lehet. Kérdés lehet persze, hogy ez haszna az előre kért pénzeknek, szigorúan nonprofit
alapon, hol fog esetleg kikötni? Ugye nagyon meg kell majd lepődnünk azon, ha valamelyik választási kampánykomponens támogatói között megtaláljuk a tankönyvekben érdekelt valamelyik céget? Még akkor is, ha a trafik-ügyletekhez képest
ez csak aprópénz lehet. Elvégre könnyen lehet, hogy több olyan család,
összeadott, teljes éves bevételét is meghaladhatja, akiktől azért előre
legombolják a tankönyvet árát. Mert az a rendszer, amibe Rózsi néni viszi be
kézen fogva a magasról lenézett diákokat, ezt képes nyújtani.
Illetve nem csak ezt. Magát a zsebre tett
kezű lenézést is tudja nyújtani. Meg a szólamokat. Hűségről, hazáról,
nemzetiességről, permanens szabadságharcról, napi győzelmi jelentésekről. A
paletta itt egyre szélesebb. Miközben az emberek mindennapjainak lehetőségei,
és benne az oktatás is, szűkülnek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése