2013. június 28., péntek

Zsebben az oktatás és a tankönyvek ára

Rózsika-néni levele
Forrás: Gépnarancs
Lassan de bizonytalanul megkezdődik az előző tanév kiheverése, és a következőkre való felkészülés. Az érettségizetteknek pedig az iskolától független élethez, vagy a továbbtanuláshoz való nekirugaszkodás. Az utóbbihoz megadták az alaphangot a téli diáktüntetések, illetve botrányok éppen úgy, mint a minap publikált összesítés arról, hogy hol nem tart a hazai oktatás. Annak az oktatáspolitikának a következtében, melynek mindkét jeles képviselője letette a garast a napokban.

Bár a nemzetközi mezőnyben egyre inkább sehol sem tartó oktatásnak fontos ismérve lehetne a felsőoktatási beiskolázás, a gyakorlatban az oktatáspolitika a profiltisztításban látja a közeljövő legfontosabb teendőit. Klinghammer István felsőoktatási államtitkár szerint ennek egy-két éven belül most-aztán-már-tényleg-nagyon-irgum-burgum meg kell történnie. Addig is ő, akinek a kezében a pénzcsap, keres egy kisebb lavórt, és mossa kezeit. Kijelentve, hogy: „Minden rektor és minden szenátus pontosan tudja, mely szakjai életképesek”. No meg persze ezzel rábízva a piszkos munkát azokra, akik felett ő dönt a finanszírozási kérdésekről. Azokról, melyek korántsem befolyásmentesek az egyes szakokra beiskolázható hallgatók számát illetően. A most végzettektől meg elsősorban hűséget vár el. A nemzethez, az anyanyelvükhöz, és a tanult tudományhoz. Elfeledkezve arról, hogy a diplomás munkanélküliség adatai alapján a diáknak döntenie kellhet. Arról, hogy vagy tanulmányaihoz, vagy a nemzethez lesz hűséges. Miközben azért megnyugtató, hogy a listából a párt kimaradt.

Hasonló gondolatok egyébként visszaköszönnek abban a levélben is, amit Hoffmann Rózsa küldött az érettségizőknek. Megfogalmazva, hogy azért kapják meg az érettségizők az Alaptörvény egy-egy példányát, mert ennek lesz a feladata a bátorság forrásává válni. Bátorítva arra a diákokat, hogy megannyi kísértő erő ellenében se menjenek külföldre. Elvégre akkor, amikor nem kap munkát, hülyének nézik a politikusok, osztályrésze lehet a személyes szegénység, miközben olvashat a politikusok milliárdos mutyijairól, akkor vacsora helyett előveheti az Alaptörvény lapjait. S vagy megeheti, vagy kicsomagolhatja belőlük a maradék szalonnavéget. Viszont legalább megtudhatjuk, hogy Orbán Viktor mit tarthat a zsebében. Alighanem az Alaptörvény egy példányát, miközben abból merít bátorságot a brüsszeli nyilatkozat során.

A zsebre tett neveltetés
Noha lehet, hogy a különben udvariatlannak tűnő gesztus mögött a közvetlenség látszatát sugallni akaró szimpla lenézés van. Valami olyasmi, ami Hoffmann Rózsa levelében is megbújik. Ha ugyanis az érettségi kapcsán felnőtté avatja a diákokat, és ellátja őket még az Alaptörvénnyel is, akkor talán megtisztelhetné az érettségizetteket. Például tiszteletet sugalló nyelvezettel. Mellőzve például a tegezést. Még akkor is, ha ő maga magát mindenki Rózsika-nénijének hiszi magát. Azok egyikének, aki majd jól eldönt mindent a kis butusok helyett, akik ott lézengenek a társadalomban. S akik miatt Viki-bácsinak is mindent szabályozni kell. Amihez jó előkészületet ad a központosított tankönyvellátás is. Elvégre a szellemi eszterga-gépsor egyik fontos része lehet, ha mindenki egyszerre lép, és egyszerre lapoz. Ráadásul úgy, hogy a felkészülés során jó előre befizethetik a tankönyvek árát.

A tankönyvek ugyanis majd csak ősszel kellenek, de fizetni már most szükséges a kiküldött díjbekérők alapján. Veszélyeztetve az iskolakezdési támogatás igénybe vehetőségét is. Elvégre kit érdekel a családok helyzete akkor, ha egy nonprofit céget kell megtámogatni. A jelen esetben a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (KELLO) az, amely az említett díjbekérőket szétküldte. Biztosítva azt, hogy a családoktól olyan helyre áramoljon a pénz, ahol azt akár meg is forgathatják az eltelő időben. Mert azért érdemes tudni, hogy ebben az esetben akár milliárdokról beszélünk, aminek a napi kamata is szép pénz lehet. Kérdés lehet persze, hogy ez haszna az előre kért pénzeknek, szigorúan nonprofit alapon, hol fog esetleg kikötni? Ugye nagyon meg kell majd lepődnünk azon, ha valamelyik választási kampánykomponens támogatói között megtaláljuk a tankönyvekben érdekelt valamelyik céget? Még akkor is, ha a trafik-ügyletekhez képest ez csak aprópénz lehet. Elvégre könnyen lehet, hogy több olyan család, összeadott, teljes éves bevételét is meghaladhatja, akiktől azért előre legombolják a tankönyvet árát. Mert az a rendszer, amibe Rózsi néni viszi be kézen fogva a magasról lenézett diákokat, ezt képes nyújtani.

Illetve nem csak ezt. Magát a zsebre tett kezű lenézést is tudja nyújtani. Meg a szólamokat. Hűségről, hazáról, nemzetiességről, permanens szabadságharcról, napi győzelmi jelentésekről. A paletta itt egyre szélesebb. Miközben az emberek mindennapjainak lehetőségei, és benne az oktatás is, szűkülnek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook