Ki lesz a következő Orbán-Fidesz-ellenség?

A kormánypárt hipermozgásossá vált a hódmezővásárhelyi fiaskó után. Amely helyzet akkor is figyelemre méltó, ha kissé elhamarkodott lenne azt országosra extrapolálni. A hódmezővásárhelyi helyzetet nem. Noha a Fidesz láthatóan nekikészült az országos kommunikációnak.

Annyiban mindenképpen, hogy két kipróbált káderükkel is hangulati főpróbát tartattak. Az egyik Bayer Zsolt volt, aki zsigerből meghirdetett egy békemenetet. Több kérdés is felmerülhet ezzel kapcsolatban. Melyek egyike kétségtelenül az lehetne, hogy miért március idusára szervezik? Hátha most fog befagyni a Duna. Mert igazán stílszerű nyilván egy királyválasztással egybekötött békemenet lenne. Noha, esetleg vihetnek magukkal hordozható jégtáblákat. Egy, amolyan instant királyválasztáshoz. Természetesen teljesen spontán módon felvetve a békemenet transzparensei alatt.

De, hogy komolyan vegyük a helyzetet, át is lapozhatunk Bencsik András javaslatára, akinek éppen most szúrt szemet a sorosozás. Legalábbis elkezdte fejtegetni, hogy elemi iskolai szintű, és teljesen felesleges. Mármint Soros György emlegetése. Furcsa módon egészen eddig ez teljesen rendben lehetett neki. Túl sok tiltakozásról, minden esetre, nem lehetett tőle olvasni. Holott határozottan takarékosabb megoldás lett volna, ha nem szórják a pénzt a plakátokra. Amely a jelek szerint mégis csak jó bevétel lehetett valakiknek. Jelige: „tart, ameddig tart a kampány”.

Az egyik káder tehát belengette a békemenetet, hogy a kormánypárt decibelharcosai gyúrhassanak rá. A másik káder pedig bejelentette, hogy a felkészüléshez hamarosan új vezérszólam jön. Szó szerint. Amennyiben Pannónia önjelölt vezére maj' kihirdeti a legfrissebb szólamot a papagájkommandónak. Mert valamit csak kell majd szajkózni a választásokig. Nagyjából az is sejthető, hogy az ellenségképek átcsiszolása lehet most a Fidesz hangulatfelelőseinek a házi feladata. Lehetőleg úgy, hogy a Hódmezővásárhelyen történteket is megindokolja, és elfoglalja a kommunikációs helyet is. A korrupciós történetek elől, és lehetőleg minden más kínos kérdés elől is.

Ehhez, szinte bizonyosan, rá kell licitálni mindarra, ami eddig belefért a képbe. Mert ellenkező esetben nem viszi át a gyűlöletre szocializálódott hívek ingerküszöbét. Meg egyébként is kell egy, Soros Györgynél is szélesebb körben kinevezhető ellenség. Ráadásul olyan kört érintve, amelyik, illetve amelynek a tagjai bárki számára láthatók, felfoghatók, és nem csak a hipotetikus lázálom szintjén realizálhatók. Akkor is, ha Szijjártó még le van maradva egy kanyarral, és beleragadt a korábbi kommunikációba. Miközben persze számíthatunk egyes elemek átvételére is a korábbi panelek közül. Így a civil szervezetek elleni fellépés szinte biztosan ott marad a palettán. Hacsak az most anti-sorosozós Bencsik meg nem világosul, hogy az anti-ételosztósBencsik is hülyeségeket beszélt.

Aztán persze ott van az ellenzék, akiket szinte biztosan meg kell Orbán szerint semmisíteni. Amellett elkezdenek ott lenni a kilométerköveknél. Nem is mindegyikük olyan megbízhatóan szélsőséges, mint az, amelyik szavazóira most rá akarja tenni a Fidesz a kezét. Az tehát szinte biztos, hogy az ellenzék szinte egész pályás letámadásra számíthat. Kikiáltva globális ellenségnek. Nem először Orbán retorikájában. De lassan az egyetlenként maradva az igazi ellenségek közül. Mert aligha kockáztatja meg a cigányság szavazatainak globális elvesztését, és az antiszemita kártyát is kínos lenne szélesebb körben kijátszani. Nem mintha a Fidesz, illetve a Jobbik holdudvarában nem lenne mindezekre kereslet. De most ezek nyílt kijátszása most mindkét pártnak kínos lehet. A sejtetések szintjén pedig már régóta a pakliban vannak.

De mindez a vélemény csak a most ismert helyzetet veszi figyelembe. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a Fidesz vezérkarában lázas munka folyik, hogy a békemeneten résztvevők szintjén is kommunikálható ellenségeket szervírozzanak. A vezéri hordóról.

Andrew_s

Bayer vs. kussvilág

Bayer Zsolt kitüntetése nem nyugszik. S ezzel alighanem pontosan betölti azt a szerepét, amire szánták. Alighanem B. Zsolt tudtával és büszkeségére. Társadalmi demonstráció. S ebből a szempontból szinte teljesen mindegy, hogy ki ad vissza, mit ad vissza, miért ad vissza. Illetve mit, ki, és miért nem. Pedig élelmes webmesterek segítségével már számláló is van hozzá.

Eközben persze elfeledkeződik egy nem is kis apróság. Amire különben a mély-nyelvcsapási különdíjban részesíthető Bencsik András is felhívja a figyelmet. Abban a nyílt levelében, amelyben kiáll, és kiállásra szólít fel Bayer csillaga mellett. Az a bizonyos „apróság” pedig nem más, mint az, hogy az említett kitüntetést Áder János köztársasági elnök jóváhagyásával osztották ki. Alig kétségesen Orbán Viktor tudtával és „beletörődésével”. Annak az Ádernek a jóváhagyásával, akihez most a pártok apellálnak, hogy vonja már vissza. S akinek rendre küldözgetik vissza a korábbi kitüntetettek a magukét. Lassan egyfajta visszaküldési mozgalmat generálva. Amire persze lehet, és joggal lehet mondani, hogy egy civil demokrata mozgalomnak is tekinthető. S még azt sem mondanám, hogy nem próbáltam pár nevet fellelni a kitüntetéseket visszaküldők névsorában. Mert például Tausz Katalin esetében kifejezetten barométer-jellege lehetett volna. Akiről, úgy mellékesen megemlékezhetünk úgy is, mint Semjén doktori-ügyének egyik nagy bevédőjéről. Még 2012-ből.

De őszintén, tegye fel a kezét az, aki komolyan gondolja, hogy ettől Áder meggondolja magát. Illetve, ha meg is gondolja magát, akkor bármit is fog az számítani. Bayer Zsolt ugyanis már megkapta a kitüntetést. Az alapvető probléma pedig nem az, hogy Áder visszavonja, vagy nem vonja, hanem az, hogy megkapta. Ha visszavonják, akkor a szélsőjobb mártírját kreálják belőle. Ha nem, akkor sem lesz több információértéke az ügynek, mint eddig: az államhatalom kiállt az uszítás, a rasszista gyűlöletkeltés mellett. S ez akkora újdonság? Nem tűnt fel egész eddig? Akkor sem, amikor a gárda-utódok belügyi segédlettel esküdöztek a Hősök terén? Tényleg? Az ellenzéknek sem? Bayer kitüntetésben egyáltalán nem az az kuriózum, hogy megkapta. Hanem az, hogy megkaphatta.

A kialakult helyzetből pedig mára is csak azt állapíthatjuk meg, amit korábban is érintettem. A kormányzat, az államhatalom jól számított. A bárányok hallgatnak. Ahogy a civilnek kikiáltott szervezetek is. Előidézve azt a helyzetet, amit említettem pár mondattal korábban. Az államhatalom kiosztotta a keresztet, mert megtehette. Áder pedig a legnagyobb szolgálatot tenné a szélsőjobbnak, ha hallgatna a visszavonást követelő pártokra. Patthelyzet? Az bizony! Az ellenzék számára ez a hajó elment. Nem most, hanem akkor, amikor a Gyöngyösi-felszólalást követő, akkor még ugyebár megrendezett antifasiszta nagygyűlést követően, széles ívű vállvonogatással kísérve visszavonult. Az említett nagygyűlés megismétlődésére nem emlékszem Bayer Zsolt egyetlen cikke nyomán sem. Arra sem, hogy Orbánt, a rasszizmussal kapcsolatban nem egyszer kétfedelű nyilatkozatokat tevő miniszterelnököt egyértelmű állásfoglalásra kényszerítették volna. Ahogy Balog Zoltán lelkészt sem. Holott a következetes ellenzéki fellépés talán többet használt volna a szabadság-téri torzó és Bayer kitüntetése kapcsán is, mint az utólagos demonstráció.

Amelyekkel kapcsolatban szintén szeretnek az emberek, illetve szeretünk globálisan megfeledkezni. Az állam nem azonos a társadalommal. Az államhatalomnak lehet egyfajta értékítélete. Egy személyi kultuszos, diktatórikus államhatalomnak akár erővel alátámasztva is. De a társadalom az emberekből áll. Az államhatalomban részt vevők ugyan részei a társadalomnak, de nem azonos azzal. A társadalom azoknak az összessége, akik itt élnek, és akik többségének láthatóan teljesen megfelel Orbánia. Ellenségkép-kereső központi ideológiával, a rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel, mint vezérlő erővel. Mert mi lenne akkor, ha nem így lenne? Az ellenzék nem tartotta volna hatásos marketingfogásnak, ha hallgatólagosan hallgat az antifasiszta nagygyűlések szervezése helyett. A civil mozgalmak, például a pedagógusoké, nem tartották volna kellemetlennek elhatárolódni a rasszizmustól, s B. Zs. bármilyen aranyba mártott tollal rajzolhatta volna meg a szemétkupacot.

Mert lehet persze Bayert a sötét erő tehetséges képviselőjének tartani. Kár lenne elfeledkezni arról, hogy Anakin Skywalker sem lett volna egyedül az, aki lett. Senki nem, vagy egészen más lett volna, ha Sheev Palpatine nem áll mögötte. De még neki is igencsak össze kellett szednie magát, hogy kellően manipulált, és manipuláltan kellően kitartó tömeget tudhasson maga mögött. Darth Bayer (©Szele Tamás) sem lenne sokkal több egy köztudatból kiszürkülő, fröcsögve elszabadult hajóágyúnál, ha nincs mögötte hatalmi tűrés, és társadalmi hallgatás.

Andrew_s

Áztok, fáztok! Ráfáztok?

Miskolc
MTI Fotó: Vajda János

A pedagógusok áznak és tüntetnek. A világ meg megy tovább, ha így megy tovább. Még akkor is, ha a Fidesz-hívők egy része pánikol és vagdalkozik. Mely utóbbira lehet példa, hogy Bencsik András szolgálatba helyezte a gyűlölködő énjét és nekiment Galló Istvánnénak. Világért sem szakmai alapon, hanem személyeskedve. Mert erre fussa. Még akkor is, ha mellé lőtt.

Mert elkezdte mesélni a híveknek, hogy a szakszervezeti főnéni apukája kommunista tömeggyilkos volt. Amit Gallóné nagyjából elektron-fordultával meg is cáfolt. Nem mintha a hithű orbanisták hagynák magukat a tényektől zavartatni. Eddig sem hagyták. Miért pont mostantól hagynák. Azonban éppen ezért igen mérsékelten fog zavarni bárkit is Bencsik kijelentésének valóságtartalma. Miközben akkor sem lenne releváns, ha igaz lenne. Azt ugyanis csak a populista szöveggel süketté beszélhető, érv-, és tény-rezisztens barmok hiszik, hogy bármit számítana a manapság zajló pedagógus-megmozdulásokban, vagy bármi másban az esetleges szervező felmenője. Legalább is abban az értelemben, ahogy ezt a hordószónokok elképzeltetik a tömegben hozsannázó tapsolóiknak. Illő napidíjért. Időnként a tapsolóknak is. Nem, kedves feleim. Galló Istvánné saját jogon alkalmatlan arra a feladatra, amit betölt. Jól mutatja ezt, hogy nem is olyan régen még csak a majdnem-sztrájkig jutott. Gondolati síkon. A gyakorlatban a belengetett január helyett februárban. S gyanítom: ha csak rajta múlik, hatszor elmegy még egyeztetni Baloggal, mielőtt bármit is csinál.

Csak hát a jelenlegi állapotok kialakulása nem rajta múlt. Egyfajta spontán kezdeményezésként lázadtak fel sorban az iskolai munkaközösségek a Klik ellen. Jórész okkal. A szakszervezeti vezetők egyfajta követő üzemmódban voltak kénytelenek ehhez jó képet vágni. Holott a pedagógusok többsége a jelek szerint nem nagy veszélyt jelent rájuk. Nem igazán lehetett találkozni olyan közleményekkel, amelyek például Gallóné régóta esedékesnek tűnő elzavarását sürgetnék. Pedig az eddig minisztériumi pávatáncolásban is jeleskedő szakszervezeti főmuftik, mint kipróbált időhúzó-partnerek, mellőzése is hozzá járulhatott ahhoz, hogy beindult a pánikhajtotta gőzfűrész. Amelyben nem csak Bencsik András, hanem például a sorosozó PestiSrácok is. Jelezve, hogy nagyon szeretnék megosztani a tanárokat, és nagyon nem tetszik, hogy az utcára mennek. Amellett odafentről sem kaptak támogatást, mert nincsenek kopogós mínuszok. Noha lehet, a KDNP már felhők feletti kampányt folytatott az ügyben. A jelek szerint hiába. Lehet, hogy bizonyos értékrendet odafent másként gondolnak, mint ahogy a státuszkeresztények idelent megpróbálják átültetni a gyakorlatba.

De maradjunk a tüntetésnél. A pedagógusok tüntetnek és áznak. Eközben ugyanazok a kérdések látszanak nagyon megválaszolatlanul maradni, amelyek számos korábbi nagy kezdeményezés kapcsán. Mert azt érteni vélem, hogy az oktatási rendszer rossz. Azt is, hogy a Klik a fából készült vaskarikával körbefogott értelmetlen vízfej. Ahhoz sem fér sok kétség, hogy nyugodtan be lehetne sóval hinteni, és beszántani. Annyira nem fér kétség, hogy szaladjunk előre: gondolatban szántsuk be, és az oktatási rendszert meg fel. Ha ennyire előreszaladva elkezdeném keresni az alternatívákat, akkor mit találnék? Tessék mondani kedves pedagógusok! Mit találnék? Több tucat alternatív ötletet, de kidolgozott program nélkül? Spontán tüntetési hullámot abban bízva, hogy majd csak feláll valaki egy sámlira és kinyilvánítja a tutit? Természetesen szigorúan csak az oktatáspolitika tekintetében, és világért sem magára vállalva egy népmozgalmi felelősséget. Ahogy a jelenlegi ellenzék zöme sem több annál, amely gyakorlatilag lezsírozva és program nélkül bukta a választásokat.

Ha senki nem áll a sámlira, és mindenki máshonnan várja a megváltást, akkor különben mit tetszenek várni? Rendben! Ha elég sokan kimennek az esőbe, akkor az erőtől majd meghátrál a kormány. Látszólag legalább. Szinte biztos vagyok benne, hogy már valaki fogalmazza azt a beszédet, amiben Orbán Viktor, a pedagógusokat is megértő jó édes apukája az országnak, bejelenti: A Klik-et átszervezik, illetve megszüntetik. Egyben megvilágítja az együgyű országlakóknak, hogy ő nem is akarta a Klik-et, hanem tulajdonképpen Gyurcsány tehet róla. esetleg Bajnai. Majd, engedve a pedagógusok óhajának bejelenti a saját alternatív megoldását. Ahogy a kamarát is felülről krampácsolták össze. S innentől kedves tanarak: pofa súlyba.

Mert minden morgási kísérletre az lesz a válasz: „Tüntettetek, és meghallgattatott a Ti óhajotok. Mars vissza az iskolába!”. S erre nem lesz érv. Csak morgás. Egyre halkabb, és egyre zártabb körben morduló. Nem lett volna akkor mégis inkább azzal kezdeni, hogy a sok ulibuli önérdekvédőt V-alakba állítani, és elhúzásra bíztatni? Aztán tényleg ütősen kimenni az utcára egy olyan programmal, ami nem csak annyit nyilvánít ki, hogy mi rossz, és mi nem tetszik? Elébe menni annak, hogy Pannónia Géniusza nyomja le a népek torkán ugyanazt, ami most van. Legfeljebb pár pántlikát és államtitkárt kicserélve. Egy másik helyről áthelyezett hű csinovnyikkal.

Andrew_s

Bencsik a fegyverekre szavaz

Bencsik András, aki a Békemenetek kapcsán is ismert lehet többeknek, a Sándor palotára felmászó aktivisták kapcsán megosztott egy, gyakorlatilag fegyveres „rendcsinálásra” felszólító üzenetet. Arra hegyezve ki a helyzetet, hogy szerinte anarchisták veszélyeztetik a magyar demokráciát. S számon kérve a TEK közreműködését.

Példaként azt hozva fel, hogy másutt bezzeg le is lőtték volna azokat, akik csak egy követségi épület kerítését másznak át. Gyakorlatilag ezzel nyílt fegyveres konfliktusra buzdítva, és anarchistának kiáltva ki mindenkit, akik vele elveikben hozzá társul szegődők véleményével nem értenek egyet. Eközben egy erősen megkérdőjelezhető állítást is téve: „Úgy tűnik, ahol erős az állam, erős a demokrácia, s ahol gyenge, ott gyenge a demokrácia is”. Amiből nyilvánvalóan következne két további állítás:

1. Ott ahol az állam kiugróan erős volt, mint például a hitleri Németországban, vagy a Sztálini Szovjetunióban, ott volt a demokrácia bencsiki értelmezés szerinti csúcsa;
2. Bencsik András számára az a fajta „demokráciakép” lehet talán a legvonzóbb, amelyet például a jelzett államok képviseltek;

A hazai tüntetések történeteit tekintve ezen bencsiki értelmezés szerint a jelenlegi ellenzék akkor lett volna igazán tökös, ha 2006-ban éles géppuskatűzzel fogadják az akkori ellenzéket. Lehet persze, hogy ebben az esetben ma Bencsik valamelyik jelenlegi ellenzéki vezető lengőbordáinál tartaná a nyelve hegyét. Miközben jelbeszéddel érdeklődne, hogy az adott vezetőnek kedvére van-e úgy, vagy más irányból szeretné tisztíttatni az ősszáját. Mert az erődominancia híveinek demokráciája nem egy esetben a saját pozíciójuk bármi áron való védelmének szabadságát jelenti. Amivel automatikusan hajlamosak felmenteni minden agresszort, aki nekik kedvez.

No és persze a nekik kedvezők védelmére minden eszköz megengedett a szemükben. S mert a békemenetes transzparens-hősök jelenleg a Fidesz-t szolgálják, így az orbanizmus az, aminek érdekében minden eszköz bevethető. Az sem lenne tehát meglepő, ha kiderülne: a Fidesz székházát védőknél sem zavarta volna a publicista „urat”, ha a savas bácsi nem csak emlegeti a savat, hanem magánál is hord egy flaska vitriolt. Az említett eseményt egyébként Bencsik András is megemlíti a Várban történtek méltatása kapcsán. Ennek a szemléletnek a nyomán Sz. Feri talán erősen alulteljesített Bencsik szerint, amikor csak kivitte a diáklányt. Talán mindjárt földre is kellett volna ütni, és nyílt színen meg is erőszakolni. Tanulja csak meg az a sok szemét anarchista, hogy a demokrácia békemenetileg miről szól.

Ugyanakkor sajnos az említett eseménnyel kapcsolatban létezik az a féligazság, amibe Bencsik András bele tud kapaszkodni, és eszméit széthinteni. Az állami intézmények objektumvédelme lehet, hogy valóban színvonal alatti. Talán a tüntetőkben lehetne annyi tartás, hogy nem lépik át azt a szintet lefele, ami 2006-ban például a TV-székház felgyújtásához vezetett. Aki ugyanis túl mélyre ereszkedik, arra éppen úgy fröccsen a dagonya. Márpedig van a posványnak egy olyan szintje, amit meg kell hagyni azoknak, akik a karlendítő fasisztákat majmolva, hősnek beállítva, és eszméikkel összekacsintva vonulnak. Mert például érdemes lenne Bencsik Andrásnak nem csak az objektumvédelem kapcsán felemlegetni olyan városokat, Washington, London, Párizs, Berlin, vagy Kijev. Arról is meg kellene talán emlékeznie, hogy például Berlinben meddig jutnának el azok a gárdaszerű szervezetek, melyek háborítatlanságára itthon a belügyi erők vigyáztak.

De furcsa módon az említett szervezetek felvonulásai Bencsik András szemében nem jelentenek provokációt. Miért is jelentenének. Ők alighanem haverok. Mindaddig, amíg olyan erőt képviselhetnek, ami alkalmas a megfélemlítésre, és bírják a hatalmi centrum hallgatólagos támogatását. A holtak becsületét meggyalázó tüntetők ugyanis éppen úgy a „köznyugalmat provokáló tüntetők”. S ez akkor is gaz, ha a Sándor-palotára az atom-beruházással kapcsolatos népszavazást követelve másztak fel a tiltakozók. Mind a hárman. Összes fegyverük a kifeszített molinó, és egy hangosbemondó volt. Nem lőttek senkire, és nem gyújtották fel Áder János hivatalát.

A tüntetőket különben lekísérték, és a transzparenseket eltávolították. De ez nyilván kevés Bencsik András szerint, aki március 15-ére már komoly anarchista felkelést vizionál. Még az sem kizárt, hogy amennyiben ez elmarad, majd Bencsik gondoskodik arról, hogy balhé legyen.

Andrew_s

Fidesz-zavar és ellenzéki csodavárók.

A Lendvay utcai csata emlékének feldolgozása még javában zajlik a Fidesz székházának elfoglalására, és a véderőként odahívottakra emlékezve. Ami ezzel kapcsolatban szinte biztos, az az, hogy a Békemenet riasztott résztvevői nem voltak sem békések, sem menetelők. Az utóbbiért nem nagy kár, míg az előbbi inkább már csak egy újabb állapotjellemzője annak a szerveződésnek, mely a béke jegyében folytat harcot a Fidesz ellenzéke ellen. Ennek kapcsán egyelőre még az sem kizárt, hogy a nagyobbik kormánypárton belül valami tartós kommunikációs zavar alakult ki.

S mielőtt az olvasókban az a képzett alakulna ki, hogy az írás réseit is egy kommunikációs zavar tölti ki, képzeljük el egy korábban már érintett speciális esetet. Nevezetesen azt, hogy egyfajta elvárt viselkedés alapján zajlik a vezér kegyeinek keresése a vezér közvetlen tudta, és akár előzetes beleegyezése nélkül. Ráadásul olyan helyzeteket teremtve, ami éppen ezért Orbán Viktort is rendre felkészületlenül éri. Ahogy azokat a híveit is, akik korábbi, 1989-es, szavait is kifütyülték a székháznál. Az utóbbi csak nevetségessé teszi híveit, de az szinte biztosan feltételezhető, hogy nem hoz kommunikációs hasznot a TV-székház felgyújtásának felidézése, és ennek kapcsán Fidesz-képviselők szereplése a Kossuth-téren. Így még Bencsik András székházmentő akciója is lehet, hogy a miniszterelnöktől függetlenül indult be. Az pedig nem túl életszerű, hogy gyilkosságét elítélt véderőt szándékosan hívták volna a pártból a székház védelmére. Túl nagy öngólnak tűnik, ha a józan mérlegelő-képesség nyomait feltételezzük a Fidesz berkein belül. Ugyanakkor nagyon magasra feldobta a labdát Orbán Viktornak is.

A Jobbik képviselőnőjének adott parlamenti választ mintegy kiegészítve. Orbán Viktor előtt lett volna a pálya egy akár táviratilag véghezvitt elhatárolódáshoz. Nem megdicsérve a kerítésen átmászó székházfoglalókat, de eltávolítva magától és a pártjától a sósavval fenyegetődzőt, az élet elleni bűntettért elítéltet. S általában mindazokat, akik a demokráciáért kiáltókat fenyegették, zsidózták, buzizták, vagy bármi más módon sértegették. A labda azonban felszállt, és a miniszterelnök hagyta pattogni. Arra a centralizált párterőtér uraként láthatóan hiába számítva, hogy megjelent fullajtárjai segítenek a helyzeten. Különösen a szélsőségeknek tett korábbi gesztusok után. Ahogy láthatóan nem is segítettek, hiszen Selmeczi Gabriella, aki pártszóvivőként akár rögtönzötten is megtehette volna, ugyancsak nem húzott határt a pártja, és a megjelent szélsőségesek közé. Ezzel rögzítve a fáziskésést, és egy későbbi megnyilatkozást óhatatlanul magyarázkodássá silányítva.

Az, hogy ebben a helyzetben Kósa Lajos miért látta szükségét a megnyilatkozásnak, azt alighanem ő sem igazán tudja. Hacsak nem a házelnök előtt akarta kicsit elősepergetni az utat. Nem a Bajnai-gárda emlegetése miatt, ami szimpla politikai butaság, hiszen bármikor felszólítható az igazolásra. Miközben nagyon kilóg a lóláb, hogy a székházhoz felvonult agresszív barátok jelenlétét akarta valahogy ellenpontozni. Míg az említett igazolási kísérlet könnyedén fulladhat kínos magyarázkodásba. Ennek ellenére az, hogy a székházban tett károkról kezdett beszélni, de ugyanakkor nem engedte a sajtónak a kárhelyek megtekintését lényegesen nagyobb bakivá érhet. Lévén, hogy olyan látszatot kölcsönöz a helyzetnek, ami szerint a debreceni polgármester valami nagyot akart mondani. Ám valami olyasmit sikerült kinyögnie, aminek azonban kevés köze van a valóság tényeihez. Tulajdonképpen minden más kijelentését is gyengítve. Ugyancsak annak a jelét mutatva, hogy igen komoly kommunikációs kapkodás zajlik.

S talán nem lebecsülhető a demonstrációnak ez a hozadéka sem, mivel az egyszemélyi pártvezetés ténye az ilyen, egyenként talán alig jelentős mozaikokkal is igazolható. Az persze az ellenzéki csoportok felelőssége, hogy ezt a jelenleg kétségtelenül kialakult zavarodottságot mennyire tudják kihasználni. A csodavárás ugyanis aligha old meg bármit is. Akár a hirtelen megvilágosodásra vonatkozik ez a csodavárás, akár a kormányzati problémák megoldására. Ha ugyanis a megosztottság feletti polémiákon túl mindenki arra fog várni, hogy a másik, s a mindenkori másik, igazodjon hozzá, akkor politikai holtpont alakul ki. Ennek jelei pillanatnyilag felismerhetők, amíg az ellenzéki erők egymás megvilágosodására várnak, a Fidesz nyugodt lehet. Arra ugyanis már eddig is többen figyelmeztettek, hogy a kormányzati hibák legbiztosabb kijavítása a kormány leváltásával valósítható meg.

Abban bízni ugyanis botorság, hogy majd jön valami külső erő, ami egyrészt megvilágosodást hoz a hatalmi szereplőknek, másrészt leváltja a kormányt, ah ez nem következik be. Az EU részéről ugyanis kétségtelenül jönnek, jöhetnek figyelmeztetések és rosszallások, de ezek alapvetően országosak. Hatásukat tekintve mindenképpen. Végső soron azt a kommunikációt erősítve, hogy minden rosszról a külföld tehet. Miközben nem igazán van mód közvetlen beavatkozásra. Hacsak el nem jutnak az utcai megmozdulások odáig, hogy kéksapkások jöjjenek be az országba. Emberileg ugyan érthető, ha valaki a saját tehetetlenségét azzal akarja menteni, hogy „majd az EU megoldja”, de állampolgárilag érthetetlen. Nem jelent ugyanis mást, mint az atyáskodó Kádár-rendszert leváltani látszó felülről kézi-vezérelt Orbán-rezsim leváltásában az EU-apácskára való várakozást. S persze a felelősség áttestálását is.

Andrew_s