A netes érvrezisztenciáról

Már többször szóltam az internetes fórumokról, és nem egy esetben hivatkoztam is az ott olvasottakra. Ezek ugyanis érdekes világok. Nagyon sokszor olyan vélemények is megismerhetőek az olvasgatásukkal, amit különben nehéz lenne meghallani. Részben, mert az anonimitás látszata segít a kifejtésükben, míg másrészt egyszerűen eltűnnének a média kakofóniájában.

Mint az előzőekből is sejthető: szeretem a fórumokat. A maguk speciális világaival együtt. Lett légyen az politikai, vagy szakmai. Sokszor, a sorok közt, akkor is megmutatkozik az ember, ha valami ismeretlen álnév mögül írogat. Nem név szeriont, és nem arcra, de habitusra, ismeretszintre nagyon sokszor. Mert, ahogy egy kocsmapultnak támaszkodva sem lehet nagyon sokáig alakoskodni, a rendszeres fórumjárókat is kiismerik. Nyilván engem is. Nincs ezzel semmi baj azt hiszem. Legfeljebb azok ódzkodnak ettől, akik valami elfuserált küldetéstudattól hajtva róják a bitek országútjait. Esetleg napidíjért. De még ekkor is sokszor kibújik a troll mögül a személyiség. A maga ismereti szintjével, vitakultúrájával.

Nem véletlenül. Nagyon régóta ismert jelenség, hogy tegezve is lehet tisztelni valakit, és magázva is el lehet küldeni a melegebb éghajlatra. Nagyon sokszor kiderül a fórumokon, hogy a látszólag troll-ként viselkedő panel-beszóló valójában inkább csak küldetéstudatos. Nem azért, mert ki kéri magának azt, hogy eligazításra küldjék a párt-irodákra. Mikor, melyikre. Hanem azért, mert sok beírás, vagy akár vita után, az is kiderül, hogy az őrültség mögött van rendszer. Akár széles ismereti spektrumon alapuló rendszer. Ezeket a fórum-lakókat nem is tartanám igazi troll-nak. Céljuk ugyanis legtöbbször nem a rombolás, hanem valamiféle kényszeres evangelizáció. Amellett, ami éppen megérintette őket. Ők valóban hisznek abban, amit a többiek marhaságnak tartanak. S a cikizések nyomán méginkább megerősödik bennük a hit hintésének szándéka. Ami legfeljebb akkor idegesítő, ha kifejlett érvrezisztenciával bírnak, illetve valami embertelen eszme az, ami megérinti az egyszerű lelküket.

Érvrezisztencia. Talán ez az, ami a leginkább zavaró lehet akkor, ha valaki nagyon személyében érintve érzi magát egy fórum-témában. Nem a trollok szabadalma, hanem egyszerűen az ismereti szint, vagy inkább a sztereotípiákba szorulás jellemzője. Sok fórumon megkapják különben a fórumromboló büszke jelzőjét. Holott esetleg tényleg csak a belső szakadék az, ami oka lesz a kis személyes kálváriáknak. Az a szakadék, ami a megnyilatkozási kényszer, a mindenhol ottlevés vágya, a közlési vágy, és az érdemi hozzászólás között tátong. S mielőtt bárki ítélkezne, tegye a szívére a kezét az, aki rendszeresen irkál az interneten. A szívgörcs elmúltával bevallhatja: nagyon könnyű ott teremni a szakadék szélén. Valószínű, hogy szinte mindenkivel fordult már elő. Rajtam kívül is. Aztán az ember igyekszik megtanulni a kezelési módját. A szakadékon ugyanis vezetnek át pallók. Az érvek, és a közlendők átgondolásának, átgondolatlanságuk esetén az elnézést kérés képességének deszkáiból.

Az említett érvrezisztens fórumozók azok, akik közül a valószínűleg napidíjért igét hirdetők is kikerülnek. Mert kár áltatni magunkat. A politikai, vagy akár szakmai iszapbirkózásoknak is ideális terepe lehet egy-egy internetes fórum. A beírtakat legtöbbször elég sokan elolvassák, mielőtt a beíró lelepleződne, vagy esetleg törölnék az illető hozzászólást. A napidíjasokat, vagy egyszerűen ostobákat elég gyorsan le lehet fülelni, mert bármilyen kérdésre ugyanazok a panelek kerülnek be a válaszba. Nem feledve egy másik egyszerű módszert. Érvekre, tényszerű vitára, megbeszélésre „kell” szorítani ezeket a delikvenseket. Általában ott szoktak összeomlani. Újabb, de egyre gyengébb paneleket hajigálva. Mígnem a „ne személyeskedj”, és „csak” szintű beszólásokra nem redukálódnak a válaszok.

A szimplán ostobák talán ezen a ponton válnak el. Náluk a kísérő szólamokban kellő pökhendiséggel is találkozunk. Ugyanis megengedhetik maguknak. Nem ellenőrzi a munkaadó a leírtakat. Lehetnek személyes gesztusaik. S mielőtt bárki azt hinné, hogy itt generál-butaságról van szó: ez nem így van. Egyszerűen csak arról van legtöbbször szó, hogy az adott fórum-topik olyan irányba megy el, amiről lövésük sincs. De azért, mert korábban beleszóltak, ott maradnak. Akkor is, ha érzik: véleményük már nincs, újat már nem tudnak mondani, de ezt szégyellik bevallani. Nem másoknak, maguknak. Átmennek sündisznóba és minden irányba szúrni kezdenek. Ha pedig valami orbitális baromsággal mégis nekimennek a falnak, akkor az „csak vicc volt”.

Ugyanakkor az vesse az első követ rájuk is, aki el tudja venni a szívéről a kezét erre a célra. Mert még csak nem is cikizésnek, fennhéjázó bölcselkedésnek szántam a fentieket. Inkább egyfajta görbe tükörnek. Esetleg figyelmeztetésnek. Akár kicsit önfigyelmeztetésnek is. Arra, hogy az interneten nincs olyan marhaság, amit legalább egyszer ne lehetne leírni. De olyan is kevés marad, ami ne lepleződne le. A fórumozók tisztelete ebben a világban nem a tegezés vagy magázás kérdése. Még csak nem is a gyorsan leírt mondatok akadémiai nyelvisége. Sokkal inkább az, hogy egy beszélgetésben vagy legyenek érveink, és azokkal megtámogatott saját véleményünk, vagy tekintsük irányadónak a hallgatás és bölcsesség kapcsolatát leíró szabályt. Ha képesek vagyunk rá.

Andrew_s

Volt egyszer egy fórum az Index-en.

Nem olyan régen jelent meg egy kis írás a Népszava internetes oldalain arról, hogy az Index Fórumán a PoliDili nem az, amilyen régen volt. Az ott nevesített moderátor alighanem megbűnhődött, mivel a fórumon rábízták azt a kínos magyarázkodást, ami a jelzett, különben pörgős fórumrész felszámolását próbálta indokolni. Mert a PoliDili jelenleg a megszűnt internetes vélemény-nyilvánítás helye lenni. Nyugodjék békében a napi politikának tett gesztus jól megérdemelt jutalmában bízva. S ez az, ami szót érdemel, hiszen önmagában egy fórum üzemeltetője dönthet, ahogy neki tetszik. Ebbe kívülről belebeszélni nehéz, és talán sportszerűtlennek is tűnhet.

Amiért mégis megkockáztatom, az a jelzett jelenség-jellege a döntésnek. Az előzményekhez, illetve a helyzet ismeretéhez érdemes tudni, hogy az Index fóruma úgynevezett moderált fórum. Tehát szó nincs arról, hogy ott minden, legalább utólagos kontroll ne működne. A korábban jelzett októberi Népszava-beírás különben pont ezt hányta-vetette meg. A PoliDili ezen belül is egy olyan része volt a fórumnak, ami igazi Canale Grande volt, és vitt mindent magával. Volt ott minden, és ahogy a legkoszosabb csatorna is visz olykor értéket magával, itt is voltak jó viták, hozzászólások az idők során. Erősen korlátozottan, hiszen már a fórumrész szövege is arra hívta fel a figyelmet, hogy „A PoliDiliben nemcsak az írási lehetőség kötődik regisztrációhoz, hanem az olvasási is, tehát csak bejelentkezve olvasható”. Amikor tehát az Index a megszüntetés mellett döntött, akkor elismerte vagy a fenntartással kapcsolatos politikai vagy moderáció megvalósíthatóságával kapcsolatba hozható technikai vereséget. Erről nyilván kívülről nem állítható biztosan sok, és legfeljebb a tünetek regisztrálása vállalható fel.

Ezen tünetek egyike, hogy a moderációs topikban a „Murder Incorporated” nevű nick magyarázkodását lehetett olvasni. Azt állítva, hogy a néhány provokáló és általa „fikának” tekintett fórumozó miatt került törlésre a PoliDili. Mondhatnánk, lelke rajta, hiszen ő is csak ember, és fogadjuk el hallgatólagosan, hogy egy ember. Az utóbbi kijelentést az indokolja, hogy végül is egy moderátori nick mögött is lehet elvben több természetes személy. Témánk tekintetében különben teljesen mindegy, hogy ki áll, vagy kik állnak a nick mögött. A beírás nyilvánvalóan azt sugallja, hogy az Index fórumát felügyelők csődöt mondtak, és pár, különben minden további nélkül kimoderálható olvtárs és beírás tette roppant módon indokolttá ezt a globális beavatkozást. Akár el is fogadhatjuk persze ezt a helyzetet, ha akarjuk. Ami ennek ellent mondani látszik, hogy a jelzett fórumrész már tíz éve sem volt friss topik-gyűjtemény. S bár természetesen mindig lehet egy utolsó csepp, ami megfekteti az embert és a technikát, azért lehetnek kétségek arra nézve, hogy egy igazán pörgős közösségi média üzemeltetői ehhez ne alkalmazkodnának. Noha nyilvánvaló, hogy ez sem kizárt. Mely utóbbi esetben azért kerekebb történet lenne a moderátor magyarázkodásánál egy őszinte hangú közlemény az üzemeltető részéről.

Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a topikok egy része átkerült más csoportokba. Ez tematikus szempontok alapján akár indokolt is lehet, és természetesen ebben az esetben egy átmeneti megoldás lehetne egy új fellelési lista a megboldogult PoliDili témáiról. Igaz, ebben az esetben sokkal gyorsabban lehetne megtalálni a végképp eltörölt hozzászólás-csomagokat. Bár, némi türelemmel azért találhatóak különös topik-elveszések. Egy korábbi, üzemzavarra emlékeztető jelenség nyomán például indult egy topik „Orbán betiltaná a Polidilit” címmel. Nos ez a ma éppen úgy eltűntnek nyilvánítható, mint a „Mit kaptál ma Orbán Viktortól?” címet viselő, és mintegy 280 ezer hozzászólást tartalmazó réges-régi topik. Mely utóbbi kétségtelenül igen sok, a jelenlegi miniszterelnököt kritikával érintő hozzászólástól, internet-hivatkozástól volt tarka. Szinte biztosan csak a véletlen műve persze, hogy pont ezek a topikok tűntek el, hiszen a technikai padlófogáshoz hasonlóan a politikai szervilizmus tekintetében sem rendelkezem biztos adatokkal. Így elfogadom, hogy pont az ellenzéki kihívó erősödésnek időszakában, és a CÖF által összehozott, Bajnai Gordon-t célzó akcióinak idusán véletlen vezetett oda, hogy a PoliDili szétültetésének eljött az ideje, és miniszterelnökkel korántsem kesztyűs kézzel bánó topik volt az utolsó csepp a szerver merevlemezein. Az, ami lecsorgott onnan.

Ha ugyanis nem a technikai szükségszerűségeket és a moderátorok tehetségtelenségét fogadjuk el magyarázatnak, akkor csak a politikai magyarázatok maradnának. Egy nagy hírportál fórumát illetően pedig nagyon rossz lenne azt hinni, hogy hat a cenzúra. Esetleg a korábban említett hatalom-kiszolgálási vágy hajtotta öncenzúra. Persze, a legbiztosabb jele az lenne az ellenkezőjének, ha feléledne a kormánnyal kritikus topikok mindegyike. Ami nem kizárt, hiszen ahogy az úr elvette, a rendszergazda talán vissza is adhatja. Addig pedig R.I.P. Index-PoliDili.  

Simay Endre István